Empfohlen
Empfohlen
Weitere ähnliche Inhalte
Ähnlich wie Digitális identitás és memetika
Ähnlich wie Digitális identitás és memetika (9)
Digitális identitás és memetika
- 1. A digitális identitás memetikai dimenzióinak feltárása - A digitális környezet fogyasztása1 MENKÓ Gábor Darwin’s Marketing Evolution Kft., Budapest menko@darwins.hu gabor.menko@gmail.com ÖSSZEFOGLALÓ A kérdésfelvetés a kutatással kapcsolatban az volt, hogy a technika fejlődésével párhuzamosan – ami szerves része a digitálisan élt információs társadalomnak –, az emberekben milyen dimenziók mentén van jelen az az identitásrész, amely a digitális környezetben való önazonosságot jelenti. Ezt a pszichológiai struktúrát digitális identitásnak nevezem, és egy memetikai kutatási módszer segítségével végeztem a feltárását. Az identitásról való gondolkodást a személyes narratívákon keresztül értelmezem, amely tudati struktúrák elemeiként jelennek meg a később részletesen bemutatott mémek is. Értelmezésem szerint a „belső narrátor” szerepében az Én foglal helyet, amely a narratívákkal teremti meg létezésének folytonos és koherens érzetét önmaga és mások számára. Az identitás meghatározásában viszont nem elég ismerni a történet „főszereplőjét”, hanem el kell helyezni egy adott környezetben, amelyhez viszonyulva az tartalommal és jelentéssel telik meg. Az identitás és a digitális környezet definiálása mellett a kutatásom során azt a tartalmat tártam fel, amely az emberek gondolataiból kiszűrve képes dimenziókba rendeződni. Ezeket a gondolati egységeket mint mémeket vizsgáltam, és az általuk alkotott dimenziók alapján értelmeztem azt, ahogyan az emberek önmagukat definiálják a digitális környezetben. A kutatás arra világított rá, hogy a digitális identitás mémstruktúraként van jelen a vizsgált személyek fejében, és ez meghatározza azt, ahogyan önmagukat látják, és definiálják a digitális környezettel való kapcsolat során. Ez az identitáskategória nehezen elválasztható az 1 A tanulmány részletes (142 o.) változata megtalálható és letölthető: http://www.slideshare.net/menko_g/adigitlis-identits-digitlis-krnyezet-fogyasztsa 1
- 2. állandóan jelen levő öndefiníciótól, habár egyes helyzetekben megjelenik annak gondolati elkülönítése is. Ez az összemosódás is azt bizonyítja, hogy a digitális identitás jelentésében több mint az online vagy virtuális identitás, amelyek a személy digitális eszközökkel megalkotott lenyomataként értelmezhetőek. A talált hét dimenzió továbbá bizonyos egyezést mutat az identitással kapcsolatos szakirodalmakban leírtakkal (az identitás elemeit tekintve), ami arra enged következtetni, hogy a digitális környezetben jelenlevő identitás kialakulása azonos úton megy keresztül, mint amit fejlődése során minden ember megtapasztal. Ennek értelmében a technológia lehetőségeivel megalkotott önértelmezési forma kiteljesedését nem gátolni kell, hanem inkább segíteni abban, hogy biztonságosan fejlődhessen az adott kulturális térben. Kulcsszavak: identitás, digitális környezet, mém, narratívák DIGITÁLIS KÖRNYEZETBEN AZ EGYÉN A technológia és személy kapcsolatának értelmezése sok embert foglalkoztatott az idők során, akik különböző perspektívába állították ezt az érdekes kapcsolatot. Csepeli (2009) úgy véli, hogy az internettel az egyén individualizációja jön létre, amely során a mindennapokban a személyiséget összeszervező Én szétesik a láthatatlanság, a névtelenség és a testi érintkezés nélküliség okán. Ennek kapcsán továbbá úgy gondolja, hogy „a web sokfélesége és hajlékonysága miatt a felhasználók egyszerre nagyon sokféle közösséghez tartozhatnak, ami azt eredményezi, hogy nincs rögzült identitásuk.” (Csepeli, 2008, 5. o.). Az internetes világfaluban keveredő kulturális elemek és fellazult normák hatására nem olyan egyszerű az azonosulási pontokat meghatározni egy identitását kereső személynek. Identitásprobléma léphet fel abban az esetben, amikor a társadalom növekvő tagoltságot mutat, az egyén individualizációja a kibontakozás útjára lép, viszont az előre kialakított és készen átvehető identitáskategóriák elválnak az alapjuktól, vagyis átalakulnak. A gyorsan változó világban Pataki (1995) egy stabil-identitás nélküliséget feltételez. A társadalmi kategóriák elárasztják az egyént, aki így nem tud elköteleződni egy adott kategória irányába, hanem próbál minél inkább alkalmazkodni az aktuális környezethez, és annak meghatározó tényezőihez. A szerző szerint továbbá a valóság dekonstruálja az Én-t, amely egy cseppfolyós, viszonylagos jelenségként lesz megfogható a változékony világban. Ennek értelmében is az identitás - és vele az énkép (Markus és Wulf, 1987) is - egy dinamikusan felfogható pszichológiai konstruktum, tehát képes a folyamatos átalakulásra. Zurcher (1977, idézi Pataki, 2
- 3. 1995) a változékony én fogalmával úgy gondolja, hogy habár maga a rendszer változásra orientált, az én folytonosságának megélése mégis megteremti annak stabilitását. Ebből az következik, hogy mindenképpen van egy stabil létező, amely állandóan képes egy definíciót szolgáltatni arra a kérdésre, hogy ki vagyok én? Wallace (2002) összhangban a fent említettekkel úgy gondolja, hogy az internet teret biztosít arra, hogy az identitásunkat feszegessük, kipróbálva különböző lehetséges alternatívákat. A névtelenség és a kitárult szabadság teret biztosít arra, hogy kipróbáljunk bizonyos szerepeket, illetve olyan identitással díszelegjünk (Zhao és mtsai, 2008), amely aztán vagy megmarad az öndefiniálás során, vagy kiszelektálódik abból. Ezért nevezi Wallace (2002) az internetet egy identitáslabornak, amelyet jelen esetben én is találó névnek gondolok a fent említett kapcsolat meghatározására. Azzal, hogy bárkivé és bármivé átalakulhat az ember az interneten (Stalder, 2000; Wiszniewski és Coyne, 2002; Zhao és mtsai, 2008), egy új szabadságeszme születik, ahol nincs sztereotípia vagy fizikai adatok általi megkülönböztetés. A leírtak alapján, mégsem állítom azt, hogy az általam vizsgált digitális identitás csak az interneten megtalálható lenyomatból tevődne össze, mint az online vagy a virtuális identitás. Ez ugyanis részét képezi annak az én-rendszernek, amely elemei előkerülnek az önmagunkról való gondolkodás során, tehát elsősorban a digitális identitásrészt nem az interneten, hanem az emberek fejében kell keresni. AZ IDENTITÁS Az identitás lényege, hogy térben és időben egy folyamatosan létező öndefiníciót biztosítson, ami egyféle azonosságot jelent mind az egyén, mind a külvilág számára (Pataki, 1987). Habár az identitás dinamikus jellege miatt az egyén különböző szituációkban eltérően viselkedik (Pataki, 1991), viszont ezzel a kialakult azonosságtudata nem változik meg. Ez a ragaszkodás az állandósághoz biztosítja az interferencia feloldását, amikor a viselkedés eltér a megszokottól. Az identitás tehát egy definícióként szolgál az Én számára az önmeghatározás során, amely én-fogalom viszonylag azonos módon rögzül a külvilág számára is. A társadalom által felkínált identitás-mintázatok olyan kollektív tapasztalás útján kialakított identitásformák, amelyek az adott kulturális elemeket rendezik egy elfogadott észlelési struktúrába. „A minta a kultúra része, az identitás pedig annak a pszichikus leképződése, kognitív sémája.” (Pataki, 2002, 518. o.). Az átvett struktúra elfogadása viszont Erikson (idézi Pataki, 2002) szerint sem elég ahhoz, hogy kialakuljon mellette az 3
- 4. elköteleződés. Az érzelmi kötődés kialakulásához így kellenek saját tapasztalatok, amelyek során a személy szubjektíven, igényeinek megfelelően megalkotja önmagát. Ennek folyamán kialakul a tartós elköteleződés az identitás felé, amelynek megmarad a rugalmas stabilitása. Identitás narratív megközelítése A narratíva-elméletek szerint az identitás az általunk feldolgozott történetekből tevődik össze, amely szubjektív jelentéssel ruházza fel az Én-t (Komlósi, 2003). A történetek felépülhetnek személyes tapasztalatokból, elképzelt absztrakt elemekből vagy további feltétezett gondolatokból, amely tényezők mindenképpen információval rendelkeznek az Én számára, hogy értelmezni tudjuk önmagunkat. A történetek csak az általunk birtokolt tudati elemekből épülhetnek fel. Ezeket az egységeket a belső narrátor emeli kognitív szintre, és helyezi el önmagát a felépített történeti környezetben. Az identitást formáló lehetőségeket szabad-identitásdöntésekként lehet értelmezni, és Pataki (2004) ide sorolja az összes szerepidentitást, kategoriális azonosulást, identitásmodellt, amelyek az életút során folyamatos változásban vannak, átalakulnak és megújulnak. Ennek értelmében az identitás struktúrája az élet során megtapasztalt történésekből tevődik össze, legyen az tudatos vagy nem tudatos élmény. Buzsáki (2007) vizsgálatai szerint is a múltbéli emlékek alkotják a személyes identitást, amely így térben és időben elhelyezett epizódok következetes összefonódásaként van jelen. A történet és a karakter fejlődése együtt jár egymással, ahol az utóbbi folyamat egy valós vagy fiktív státuszba emeli a személyt (Riceour, 2011). A narratívákba ágyazott főhős, az Én, végül is egy kommunikálható kognitív struktúraként lesz jelen, amely értelmezéséhez nélkülözhetetlenek a környezeti elemek. Az elméleti megközelítés nagyon jó keretet biztosít az identitás memetikai tárgyalásához, hiszen a mémek is tudati elemekként jelennek meg, így részt vesznek az önmagunkról való gondolkodásban. MÉMEK ÉS AZ IDENTITÁS Memetika elméleti háttér Az Oxford szótár (Oxford dictionary) a mém szó megjelenését az 1970-es évekre teszi, amely a görög miméma szóból ered. Tömören, ezt a területet összefoglaló irányzatot nevezzük memetikának. Dawkins 1976-ban a mémeket még kulturális replikátoroknak nevezte, és felvetése szerint az lehet szinte bármi: pl. egy dallam, egy gondolat, ruhadivat (Dawkins, 1986). Ez eléggé tág és nehezen megfogható értelmezése a mémeknek, viszont az a 4
- 5. jelenség, hogy azok agyról agyra terjednek méghozzá úgy, hogy arról talán nem is tud az ember (Dawkins, 1989), közös pontként jelenik meg az elméletekben. Csakúgy, mint a géneknél, itt is három fő tulajdonságot említ Dawkins (1976), amely a mémek túlélési értékét adja meg: hosszú élet (longevity), termékenység (fecundity) és másolási megbízhatóság (copying-fidelity). A mém tehát olyan tudati és kulturális replikátor, amely gondolati egységekben terjed viszonylag pontosan tudatról tudatra attól függetlenül, hogy az adott tartalom valós vagy sem. 1. ábra. Logikai párhuzam az élet formái között (Mérő, 2004) Biológia Pszichológia A replikátor gén mém A lények élőlények kognitív sémák - mémlények A produkció életjelenségek gondolatok Az univerzális darwinizmust alapul véve egyetértek azzal a felfogással, hogy az evolúciós elméletet nem csak a genetikára, illetve annak biológiai lényeire lehet kiterjeszteni, hanem a szellemi, kulturális életre is (Mérő, 2004). Elképzelésem szerint egy mémnek kétféle leképződése van jelen egyszerre, amely közül az egyik nem tudatos és főleg érzelmi elemeket tartalmaz, a másik pedig tudatos és kognitívan értelmezhető elemekből tevődik össze. Ez utóbbi lenyomat képes az agy által behatárolt csatornákon (verbális, művészeti… stb.) létrehozni olyan üzeneteket, amelyek magukban hordozzák a mém kognitív aspektusát, illetve a nem tudatos elemek kódjait. A mémlényeket így olyan kognitív struktúráknak feltételezem, amelyek a mémek kódjait hordozva képesek a mentális folyamatokat használni, és olyan gondolati egységeket terjeszteni, amelyek egy másik tudati rendszerbe kerülve (a kódok alapján) létrehozzák a mém másolatát. Vagyis a mémlény (gondolati lény) önmagában is értelmes komplex egységként jelenik meg, amely megfigyelhető életjelenséggel rendelkezik egy alapvetően kognitívan értelmezett világban. Ezek a jelenségek pedig olyan gondolatok, amelyek kommunikációjával lehetőség nyílik a mémek terjedésére és egyben átörökítésére is (Mérő, Karafiáth, 2010, 2011). A gondolati reprodukció nem feltétlenül ugyanabban a formában lesz jelen a másik fél tudat-struktúrájában, ugyanis annak alkalmazkodnia kell a már meglévő kognitív rendszerhez, 5
- 6. hogy életképessé váljon, és beépülve aktív gondolatként jelenhessen meg. Valójában a szubjektív értelmezés teszi lehetővé, hogy a bekerülő gondolati egység ne legyen gondolatidegen az egyén számára, és kapcsolódni tudjon a személyes kognitív struktúrához. Ilyen struktúra a narratív rendszer, amelyet az egyén önmaga hoz létre saját és kapott elemeket, mémeket felhasználva. A történeti folytonosságban így nagy szerephez jutnak a mémek, amelyek emlékezési horgonypontként képesek raktározott élményhez juttatni az embert. A mémek könnyebb értelmezése szempontjából pedig néhány fogalmat említenék, amelyek tipikusan nem mémek. Ilyenek az alapérzelmek, attitűdök, ösztönök, énvédő mechanizmusok, általában az alapvető pszichológiai működéseink (Mérő, Karafiáth, 2010), és a genetikailag kódolt viselkedés használata egy innovatív területen (Mérő, 2004). Ezek, habár nem értelmezhetőek mémként, nagy szerepet játszanak azok életében, terjedésében, továbbá meghatározzák a mémek környezeti értelmezését is. Mémek ökoszisztémája és az identitás A mémek rendszerét ökológiai elvek alapján képzelem el. Vagyis a tudatban azok egy dinamikus kapcsolódási struktúrát alkotnak, amelyek képesek bizonyos mértékben átalakulni, viszont egy zárt rendszert fenntartva biztosítják az ön- és kontextus értelmezés állandóságát. A mémek mint gondolati egységek egy komplex rendszerhez kapcsolódnak az emberi elmében, ahol erősségüktől függően kerülnek központi vagy periférikus szerepbe a gondolkodást illetően. Lawton (1999) gondolatait alapul véve arra a megállapításra jutottam, hogy az identitást lehet úgy kezelni, mint egy dinamikusan stabil mémrendszert, amelyre érvényesek az ökológia univerzális törvényei. Az identitás továbbá az Én által felvállalt öndefiníció, amely attól függően változik, hogy éppen milyen környezetben van jelen a személy. A változásokkal együtt létezik egy állandó identitás, amellyel az Én folyamatosan képes azonosulni (személyes identitás). A térben és időben való folytonosságot pedig azok a személyes narratívák teremtik meg, amelyek az illető élete során épültek fel, a világ felfedezése és reprezentálása nyomán. Mivel ezek a történetek gondolatilag és verbálisan is megfogalmazhatóak, úgy vélem, hogy építő elemekként a személy számára releváns mémek lesznek jelen egy kognitív környezetbe ágyazódva. A narratívák egyszerre párhuzamosan épülnek az emberi elmében, és feltételezhetően a mémek bonyolult hálózata biztosítja az egymással való összeköttetést. 6
- 7. KUTATÁS ÉS A DIMENZIÓK FELTÁRÁSA A kutatás során arra keresem a választ, hogy a technika fejlődésével (ami napjainkban rohamos iramot vett fel) párhuzamosan milyen azonosságtudat alakult ki a személyek gondolkodásában. A kutatásom alapjául a Darwin’s Marketing Evolution Kft. által kifejlesztett módszertant választottam, amely főleg marketing területen bizonyított a memetikai faunák feltárásában. A módszertant megfelelőnek tartom az identitás vizsgálatára, hiszen ezzel a „kognitív védelem” üres információin túljutva megtalálhatom azt a mélyebb gondolatrendező struktúrát, amely szubjektív módon működteti az egyént. A módszertan sajátossága továbbá, hogy a kvalitatív mélyinterjúkból egy kvantitatív adathalmaz kapható, amelyre alkalmazhatóak a statisztikai eljárások: mint a klaszteranalízis és a faktoranalízis. A módszertan jogi védettsége mellett sem áll módomban azt teljes részleteiben kifejteni, eleget téve az üzleti titoktartási kötelezettségemnek. Emellett természetesen célom, hogy érthető módon beszéljek a módszertannal kapcsolatos folyamatokról. Hipotézis A kutatás során egy gondolkodási struktúrát tárok fel, ami jellegéből adódik az, hogy ne legyenek prekoncepcióim illetve olyan hipotéziseim, amelyek a módszer lefolytatása során befolyásolnák a kapott eredményeket. Az elméleti levezetés alapján pedig azt várom, hogy a vizsgált tudati struktúra (digitális identitás) értelmezhetővé válik a használt vizsgálati módszerrel, amelyet eddig marketing kutatás céljából alkalmaztak. Kutatási minta A kutatási személyek meghatározása során a megszilárdult identitás mellett – 18 év feletti alanyok (Erikson, 1969; Pataki, 1997) – a kommunikációs hálóban betöltött szerepet is figyelembe vettem, hiszen az erős mémek megtalálására fókuszáltam. Dunbar (1996) illetve Goncalves és mtsi. (2011) eredményeire támaszkodva az mondható, hogy a szociális hálózatokban kialakult csoportok maximálisan 150-200 főből állnak, ugyanis az agyi kapacitás nem képes ezen a számon felüli személyek mentális kezelésére. Mindegyik csoportnak van (legalább) egy véleményvezére, vagyis egy olyan illető, akinek véleménye a többi tag számára meghatározó és hiteles. A másik fontos személy egy ilyen hálózaton belül az, aki aktívan terjeszti mindazt, ami a véleményvezértől származik. Interjúim során találkoztam mindkét kommunikációs szereplővel, bár alapvetően a véleményvezér 7
- 8. személyekre fókuszáltam. Továbbá úgy gondolom, hogy minden embernél megtalálható az általam keresett identitás-kategória, viszont az személyenként minőségileg és komplexitásban jelentős különbségeket mutathat. Ennek értelmében olyan egyéneket kerestem fel, akik az említett világ aktív életű szereplői és annak szabad- illetve kényszerfogyasztói, és akik az alábbi kritériumoknak megfelelnek. 21 – 39 év közötti életkor Nagyvárosban lakjon (jelen esetben Budapest) Napi szinten, rendszeresen használja az internetet Rendelkezzen saját számítógéppel Rendelkezzen mobiltelefonnal, amelyet aktívan használ Adatgyűjtés Az adatgyűjtési folyamat 3 héten keresztül zajlott, amely alatt sikerült annyi mémlényt találnom, hogy egy idő után azok ismétlődésének mértéke már meghaladta az újabb gondolatok bejövetelét. Végül 19 interjút készítettem, amely során 760 mémlényt találtam, és a végleges szűrés után 440 mémlény került be a kódolási táblába. Összességében az általam kapott elemszám elégnek bizonyult arra, hogy értékelhető eredményt kapjak, és a keresett struktúra meghatározó dimenzióit vizsgáljam. A felkeresett személyekkel 40-60 perces félig strukturált mélyinterjúkat vettem fel, amely során a digitális környezettel és önmagával kapcsolatos témakörök merültek fel. Mivel a mémek a szubjektív közlésekben nyilvánulnak meg, ezért az alkalmazott interjúk során igyekeztem komfortos kapcsolatot kialakítani az alanyokkal, hogy ez a kommunikációs csatorna nyitottá válhasson. A kérdezés során az illető logikájához illesztettem a kérdéseimet, hogy a saját gondolkodási rendszeréből ne zökkentsem őt ki. A saját prekoncepciómra ügyelve, azokat nem említettem a témával kapcsolatban, hiszen az egyén saját gondolataira voltam kíváncsi, nem pedig a véleményem visszhangzására. A beszélgetés tehát a személy gondolati rendszerére fókuszált. Kódolási munkatábla összeállítása Minden ember mémekben kommunikál, csak néhol túl hosszasan épül fel a terjedéshez szükséges kontextus. Ahogyan arról már volt szó, a 776 mémlényből csupán 440 db került be a statisztikai elemzésbe, mivel az egész fauna egy szűrési folyamaton esett át. A szelektálás során azokra a mémlényekre figyeltem, amelyek identitás elemként jelentek meg, vagy szorosan kapcsolódtak a személy – digitális környezet interaktív értelmezéséhez. A 8
- 9. tartalmas adatot kiemeltem a „puszta információ” közegéből, amely utóbbi strukturáló jellegével befolyásolja a gondolkodás irányát, illetve felépíti az értelmezési környezetet. Ennek értelmében a még önmagában is értelmes és terjedőképes hosszúságú gondolati egységeket kerestem attól függetlenül, hogy a tartalma valós vagy valótlan. A szelektálás végén a kapott egységekből elkészítettem a kódolási munkalapot, amely táblában külön egységekként kezeltem a gondolati egységeket. A munkatáblába 51 ellentétpár került be, amelyek mindegyikén meg kellett ítélni azt, hogy az adott mémlény értelmezhető-e, az ellentétes pólusok közül melyik irányba mozdul ki a jelentésbeli mutató, és hogy az középértéktől való elmozdulás mennyire erős. Az ellentétpárok a Darwin’s Marketing Evolution által – a folyamatos kutatások során – összegyűjtött 900 darabos listából kerültek ki túlnyomóan, habár a kutatási témát figyelembe véve magam is tettem hozzá néhányat. A megítélés során az objektivitás szemüvegén keresztül kell a mémlényeket figyelni mint külső szemlélő, és azok tartalmát kibontani a rendelkezésre álló térben, ami jelen esetben az ellentétpárokat jelenti. Itt nagyon fontos az ítélés (ítélkezés) és megítélés közötti finom különbségtétel, amely más szemléletbe képes helyezni az egész kódolási folyamatot. A folyamat végén egy olyan kódtábla (Excel tábla) jön létre, ahol 440 eset lett megítélve 51 változó mentén, vagyis egy mémlény tartalma 51 szám alkotta sorrá lett átkódolva. Ezzel az eljárással lesz kvalitatív adatgyűjtésből kvantitatív adatfeldolgozás, hiszen a rendelkezésre álló számhalmaz már megfelelő nagyságú ahhoz, hogy különböző statisztikai eljárásokat végezhessünk el rajta. Statisztikai eljárás Az adatok elemzését az SPSS statisztikai program 20-as verziójával végeztem el. A dimenziók struktúrájának kimutatására feltáró faktoranalízist alkalmaztam, amelyet egy leválasztó klaszteranalízis követett. Ennek során az egymáshoz közel elhelyezkedő egységeket vizsgáltam és az egyértelműen felismerhető csoportosulásokat kerestem. Ezek után ismét elvégeztem a faktoranalízist, amely alapján a később bemutatott eredményeket is kaptam. A feltáró faktorelemzés lehetőséget ad az adatok struktúrába való rendezésére azok egymással létrejött kapcsolata alapján. Mivel jelen esetben a KMO (Kaiser-Meyer-Olkin) együttható a 0,835 értéket vett fel, így az adatok megfelelőnek bizonyultak a faktorelemzés elvégzéséhez (Rózsa és mtsai., 2006). A főkomponens elemzés nyers adatait elforgatva összesen tizennégy értékelhető faktort kaptam, amelyek varianciája meghaladta az 1-es 9
- 10. küszöböt, vagyis nagyobb magyarázó erővel bírnak, mint azt önmagában tennék a részváltozók. A faktorok elemeit megvizsgálva hét dimenzió rajzolódott ki, amelyek tartalmukban is jól elkülöníthető struktúraként jelentek meg. A faktorok számának meghatározásában nagy szerepet tulajdonítottam az egyéni magyarázó erő értékének, amely ha 5 % alá csökken, már elgondolkodtam az adott faktor elhagyásán (Rózsa & mtsai., 2006). Ebben az esetben ezt a határvonalat a 4 %-nál húztam meg, hiszen a határ feletti értékkel rendelkező faktorok elemei vizsgálata során kiderült, hogy azok még külön is jól értelmezhető struktúrákat alkotnak. Ennek értelmében kigyűjtöttem azokat a mémlényeket, amelyeknek a faktorpont alapján a fentebb említett valamelyik faktorba kellett volna kerülniük, majd megnéztem, hogy azok helyett melyik (első hét) dimenzióhoz tudom őket illeszteni. A forgatott analízissel kapott varianciaszázalékokat szétosztottam arányosan a dimenziók között, így kaptam meg azok végleges magyarázó erejét, amelyet az eredmények értelmezése során is feltüntetek. Az eljárás eredményeképpen az alapul vett hét dimenzió a teljes fauna 61,55%-át magyarázza, és ez a kutatásom szempontjából nagyon jó eredményt jelent. Az egyes dimenzióhoz tartozó ellentétpárokat úgy találtam meg, hogy azok faktorsúlyát végignéztem, és a 0,3 feletti értékkel rendelkezőeket beválogattam egy dimenzió alá. Az értelmezés során a 0,4-es értéket meghaladó változókat tekintettem a dimenziók értelmezésében hangsúlyos tényezőknek. A különböző dimenziók mémlényeit pedig a faktorscore-ok alapján gyűjtöttem ki. Ezeket együtt vizsgálva értelmeztem a dimenziókat, amiről a következő részben beszélek bővebben. EREDMÉNYEK Habár a módszerrel a mémlényeket mint mémek által generált élőlényeket (gondolati egységeket) tudom megfigyelni, jelen fejezetben ezeket mémeknek fogom nevezni az egyszerűbb megfogalmazás és magyarázás miatt. Klaszterek Az előzetesen leválasztott mémek az ember egyik alapvető vágyáról szólnak, amelyet most Tudásszomjnak neveztem el. Az információ begyűjtésére való igénynek nem található jól értelmezhető ellentéte, legalábbis olyan, amely nem csak hipotetikusan létezik. Minden ember keresi a számára fontos információt, amely alapját képezi a saját fejlődésének. Ehhez társultak azok a mémek, amelyek az említett szükséglet hatékony kielégítéséről szólnak, 10
- 11. természetesen a technológiát felhasználva. A klaszter leválasztása után tisztábban értelmezhető faktorokat kaptam, amelyek magyarázó ereje emiatt növekedett. A faktorok értelmezése során azt találtam, hogy a 14. faktor csupán egy, viszont igen fontos ellentétpárt foglal magába, amely már a klaszterek vizsgálata során is előtűnt, és az így talált mémeket tartalmazta. Ezt a klasztert Adaptivitásnak neveztem el, mivel a technológia ösztönös elsajátításáról, megtanulásáról és megértéséről szól. Úgy tűnik, hogy a fejlődés során az általam vizsgált csoportban jelen van egy gyors, ösztönös tanulási képesség, amelyhez nem szükséges semmilyen leírás vagy instrukció. Az eszközök használatát autodidakta módon sajátítják el, és csak a legvégső esetben nézik meg a kezelési útmutatót. A digitális környezethez való ilyen módú alkalmazkodás biztonságot ad ahhoz, hogy bármilyen helyzetben képesek legyenek az szükséges technikát alkalmazni. Harmadsorban az első dimenzióban egy olyan „mémcsoportot” találtam, amely igaz hozzátartozik az egyik oldal kifejtéséhez, mégis érdemes lehet azt külön is megnézni. Ezeket Big Brother mémeknek nevezem, mivel arra a veszélyre figyelmeztetnek, amelyek eltúlzott állapotban akár általános paranoid viselkedéssel is járhat. Ezzel nem azt mondom, hogy a vélt veszély valótlan lenne, sőt, inkább az igazsághoz áll közel, viszont egy illuzórikus blokádot képezhet a személy gondolkodásában, amely meggátolhatja az internet előnyös felhasználást vagy egyáltalán a tárgyalt technológia alkalmazását. Ebbe a klaszterbe sorolható mémek érzelmi túlfűtöttségükkel képesek gyorsan terjedni, és akár felülírni a helyzet racionális átgondolását. Ezzel a hatással képesek lehetnek a tárgyalt mémek bizonyos módon leválasztani és elszakítani az egyént a digitális környezetről, legfőképp az internetről. Dimenziók A legnagyobb magyarázó erővel bíró Viszony dimenzió (13,9%) pozitív oldal (barát) mémjei egy „jóbaráti” viszonyulásról beszélnek a digitális világ és a személy kapcsolatában. Ezek szerint a digitális technológia segít egyszerűbbé tenni az életet, hatalmas távolságokat hidal át, és összetartó erőként funkcionál mind a személyes élet szervezése során mind az emberek közötti kapcsolatokban. Egy olyan társként jelenik meg az ember oldalán, akire „jó szívvel” lehet támaszkodni, és ha úgy adódik, akkor még szórakoztat is. Ezzel egyféle biztonságot nyújt, amely tovább növeli a személy otthonosság érzetét ebben a világban. Az eszközökhöz való alkalmazkodás és érzelmi kötődés egy természetes folyamatként jelenik meg, amely során kialakul egy harmonikus összhang az illető öndefiniáló mémjei és a digitális világról alkotott mémek között. 11
- 12. A másik oldalon (ellenség) a Big Brother mémeket leválasztva egy finomabb kép bontakozott ki, amelyben megjelent a kényelmetlenség és a kellemetlenség mint gondolkodást szervező tényező. A dimenzió ezen oldalán található mémek nem a veszélytől való elzárkózásról szólnak, inkább egy óvatos viselkedésre figyelmeztetnek, amelyhez egy alapvető gyanakvás társul. A félelemre ez esetben nem a „falépítés” tűnik a megoldásnak, amellyel leválaszthatóvá válik a veszély forrása (pl. internet) a személyes életről. Hatékonyabbnak gondolom a veszély megismerését, majd annak preventív kontrollját. A félelem átalakítása választható lehetőséggé képes ezt megteremteni, amellyel egyszerre lehet jelen a megengedő felhasználás és a tudatos korlátozás. Ezen a póluson található mémek a digitális technológiát olyan ellenségként tűntetik fel, ami próbál belezavarni az amúgy jól működő rendszerbe, és megpróbál elhidegíteni a fizikai valóságtól, vagy összezavarni a túl sok információval, ami általa elérhetővé válik. A Kapcsolódás dimenzió (8,13%) arról az ember-technológia összekapcsolódásról szól, amely rendszeres része a jelen (információs) életvitelnek. A becsatlakozás oldal a személy online létezéséről szól, amikor fellép a világhálóra, amellyel folyamatosan elérhetővé válnak a szociális kapcsolatok illetve a különféle kommunikációs lehetőségek. Emellett az internet hatalmas tudása is szempillantás alatt nyílik meg, és lesz elérhető bárki számára, amennyiben arra van igény. Egyes mémek szerint ezt a folyamatos kapcsolatot a függőség analógiáján is lehet értelmezni, bár itt kérdés, hogy minek a rabja az illető. Az internet adta lehetőségek már nem csupán egy megoldandó feladathoz felhasznált eszközként értelmezhetőek, hanem az élet részévé, napi rutinná váltak, még ha az a munkavégzést jelenti is. A folyamatos kapcsolódás az internet alapú hálózatra lehet belső vagy külső motivált, de nem igen megúszható a teljes és állandósult leválás. A társadalmi normák, szociális elvárások megkövetelik a digitális körforgásba való bekapcsolódást. A mémek vizsgálata során kiderült, hogy a leválás sokszor a véletlen műveként, a helyzetből fakadóan adódik. Ezt az eseményt vegyes érzésekkel lehet megélni: vagy bosszantó a korlátozottság érzése, vagy éppen felüdítő a kényszerszabadság, amit egy térerőmentes hely, vagy a telefon otthonhagyása okozhat. Azt viszont nem lehet elfelejteni, hogy az internet nélküliség megnehezíti, akadozóvá teszi azt a dinamikus életet, amelyet a jelen társadalom diktál, illetve amelyet mindenki saját magának választ. A leválás nagy luxus, amelyet csak kevesen engedhetnek meg maguknak. A hálózatról való leválás lehetőségének tudatosítása biztonságot ad a digitális világgal való egyesülés során, így a rendelkezésre álló lehetőségek biztosabb, hatékonyabb felhasználása jelenik meg ebben az állapotban. 12
- 13. A Relevancia dimenzióban (9,18%) a tartalom, mint minőség jelenik meg, amely értékként szolgál a digitális világ megítélésében. A személy olyan információkat akar birtokolni, amelyek számára relevánsak, amelyeket a narratívák alkotása során építő elemként tud használni akár a digitális lenyomata létrehozásában. Az identitás, és annak internetes megjelenése között harmónia lép fel, amennyiben mindkét oldal értékei megegyeznek egymással. A másolási folyamat során az identitás lekódolása történik digitális eszközök segítségével egy olyan térbe, ahol további, a verbális kommunikáción túli dimenziók nyílnak meg. A személyes struktúra olyan tartalommal töltődik meg, amely részleteiben eltérhet a tudatban reprezentálttal, viszont üzenetében és képviselt értékeiben azonos marad azzal. Ezen felül a szociális kapcsolatok is hozzásegítik a személyt az információvágy okozta rést kitöltéséhez. A digitális világban alkalmazott tudatos kontroll egy olyan biztonságot teremt, ami segít a virtuális és valós identitás határainak megtartásában, vagy biztonságos összemosásában. A másik oldalon (értéktelen) megjelennek azok a mémek, amelyek az interneten történő felszínességről szólnak. Az internet több megtévesztő (nem valós) információt tartalmaz beleértve a személyek digitális megjelenését is, legyen az illuzórikus vagy valós. A szabad információáramlással továbbá felerősödik az a szűrési mechanizmus, amely segít az Én számára jelentős elemek kiemelésében. A technológia használata történhet ésszerűen vagy ésszerűtlen módon, ami során a szubjektív hatékonyság egy fontos tényezőként jelenik meg. Az irreleváns önkommunikációt (jelen esetben) az egyének időpazarlásként élik meg mindkét oldalról, ezért jelennek meg olyan mémek, amelyek a kiüresedett szociális kapcsolatok veszélyét vetítik előre, vagy a felszínes weboldalakat említik. A mém vagy zaj tudatba kerülését ezért a már említett szűréssel lehet szabályozni, amely akár tudattalanul is képes működni. A Magánélet dimenzió (7,64%) egyik oldala a titkolózásról (intim), a személy palástolásáról szól. Vannak esetek, amikor az elérhetetlenség, a hálózatról való leválás okozza a nyugalmat, amikor nem zaklathat senki, mert éppen a fizikális (offline) életet éli az illető. Az anonimitás felszabadít, a kontrollált internet-felhasználás meg segít megtartani a személynek releváns határokat. Habár a munka és a privát élet keveredése (legalábbis bizonyos internetes felületen) egy bizonyos szintig előny lehet, viszont egy ponton túl inkább hátrányként jelenik meg. Azzal, hogy a személy eldöntheti, hogy melyik csoporttal milyen információt oszt meg magáról, elkerülhetőek a félreértelmezések, és tarthatóak a szociális keretek is. 13
- 14. A nyilvánosság együtt jár az internet adta szabadsággal, illetve azzal a ténnyel, hogy az adatok bárki számára elérhetővé válnak az adott korlátozástól függően. A személy a különböző technikai felületek alkalmazása során az adott lehetőségekből hoz létre egy olyan lenyomatot, amely önmaga azonosítására használható. Az adatok nyilvánosságra hozása segít abban, hogy a többi ember számára kiderüljenek azok az információk, amelyek az adott személyre jellemzőek. Ezzel egy általános kép alakul ki a személyiségéről illetve arról az identitásról (munka, barát, család…stb.), amelyet nyilvánosan az illető képviselni akar. Akik elfogadják azt, hogy az internet egy korlátozás nélküli adathalmaz, azok ahelyett, hogy blokkolni próbálnák a saját magukról való információ elérését, inkább úgy kódolják és alakítják a digitális lenyomatukat, hogy azzal előnyre tegyenek szert az önbemutatást illetően. A másodikként említett dimenzió részeként is megjelenhetne alapvetően a Szociális kapcsolódást (6,2%) megjelenítő faktor, amelynek az egyik végpontja az online létezéssel járó szociális kapcsolatok kiteljesítését (együtt) taglalja, a másik oldala pedig a csatlakozás nélküliségről (egyedül) szól. Ez utóbbi szituáció az online hálóról való leválással jár együtt, ami lehet pozitív és negatív kimenetelű is egyaránt. Az internet segítségével képesek vagyunk olyan szociális hálót kiépíteni, amely megtartó erővel szolgál az egyén vagy csoport számára. A személyes kapcsolatok persze mindig is jelen voltak az emberiség történetében, azok generációkon keresztül épültek fel, illetve hoztak létre kultúrákat és társadalmakat. A technológia fejlődése minőségi változást hoz ebbe a folyamatba, és lehetővé teszi a folyamatos (online) kapcsolódást egymáshoz. Az emberre jellemző szociális képesség (szociabilitás) egy új működési teret kapott, ahol teljesen ismeretlen személyeket lehet akár elérni, vagy távoli ismerőssel lehet közös élményeket szerezni, és sajátokat megosztani. Azzal, hogy bármikor képes a személy belépni az örökké tartó „koktélpartik csarnokába”, nem kell a magányosságtól tartania, bár manapság inkább ez utóbbi számít ritka pillanatnak. Ahogyan a becsatlakozás, úgy a leválás is lehet szándékos és véletlen. Utóbbi esetben a személy szociális és információtól való megfosztottságot élhet át, mivel nem fér hozzá olyan felületekhez, amelyek már a napi életviteléhez nélkülözhetetlenné váltak. Az offline létezés tehát azt jelenti, hogy a személy nem az interneten végzi (külső vagy belső) feladatait, hanem a fizikai (nem elektronikus) világban cselekszik, kommunikál, és éli meg a valóságot. Ez nem azt jelenti, hogy az illetőnek megszűnik a digitális lenyomata, továbbá a kialakított szociális hálózata sem omlik össze attól, hogy éppen nem aktív tagja annak. A leválás általában időleges, amely során a már megkezdett beszélgetések folytatásaként új élményeket lehet beszerezni. 14
- 15. A Dinamika dimenzió (8,77%) a fejlettséget és fejlődést állítja szembe az avíttság és a régmúlt lehetőségeivel (stagnálás). A fejlődésre való igény nagyon erősen jelenik meg ebben a dimenzióban, ami nem olyan meglepő, ha az interjúalanyok jellemzőit veszem figyelembe. A technológia fejlődése olyan irányba nyitotta ki az személyes életteret, amelyet régebben még elképzelhetetlennek tartottak. Az adaptivitás persze a múltban is jelen volt, és az akkori lehetőségekhez alkalmazkodtak az emberek, igaz, az a jelen helyzethez képest nagyon sok korlátozással járt együtt. A mémek által körvonalazott idővonalat tekintve, az újítás iránti vágy folyamatosan jelen volt a személyek életében, ami fokozatosan építette fel a technológia területén megélt biztonságérzetet is. A technikai változások folyamatosan felülírták az addig kialakított világképet, amivel megtanulták a gyors alkalmazkodást a folyamatos módosulásokhoz. Így újabb és újabb minőségi szinteket értek el technikai fejlettségükben. Ahogyan a mém is jelen van – „ha valami nem létezne, akkor azt feltalálnák” –, a fejlődés útjába nem lehet állni, maximum az általa okozott változásokat lehet minimalizálni a személyes életben. A dimenzió másik pólusát stagnálásnak neveztem, amely során a személy egy beállt fejlettségi szintet tart fent mesterségesen. Ez okozhat számára előnyt illetve hátrányt is egyaránt, vagy éppen egy biztos pontként szolgálhat a technológia evolúciója során. Ez az oldal testesíti meg a korlátozott, lassú dinamikával megáldott múltat, amellyel szemben az elfogadott haladás tűnik fel. Egy fejlettségi szinten történő megtorpanás mindaddig eltarthat, amíg abból az illetőnek nem származik (evolúciós) hátránya. Ekképpen akár hosszú ideig fennmaradó biztonságot is nyújthat egy régi állapothoz való ragaszkodás. A Funkció dimenzió (7,7%) kétféle alapfunkciót különít el, amely különböző módon hat az egyénre, annak viszonyára és gondolkodására a technikai világgal kapcsolatban. A mémek egy (nagyobb) csoportja logikus és racionális megvilágításban kezeli a fent említett világot (praktikusság) és annak minden elemét. Ezek alapján a gép azért jött létre, hogy az emberi hatékonyságot elősegítse. A kognitív hozzáállás nemcsak az elvárás, hanem a felhasználás szintjén is ugyanúgy megmutatkozik. A praktikusság és racionalitás megkönnyíti az életet, vagyis egy ésszerűen szervezett mederbe tereli azt. Továbbá akkor érhetőek el hatékony eredmények, ha a felhasználás tudatos és értelemszerű. A fejlett technika alkalmazásával még több időt és energiát lehet megtakarítani, amely gondolat akár teljesen mellőzheti a kapcsolt érzelmek megjelenését az eszköz használata során. Ezzel ellentétben megjelenik a dimenzió másik végén egy ésszerűtlen, nem racionális oldal, amely egyféle élményhez juttatja az egyént, és akár pozitív akár negatív irányba, de érzelmeket vált ki belőle (élményszerzés). A funkcióját tekintve ez több mint puszta racionális hatékonyságnövelés, hiszen megjelenik a szórakozási tényező a felhasználás során, amely 15
- 16. egyéni vagy társas pillanatokkal színesíti az illető életét. Ez alapján a technológia nem csak az emberi feladatellátás meghosszabbított karjaként jelenik meg, hanem egy affektív élményt is szolgáltat. Az érzelmi viszonyulás megjelenésével az ember könnyebben alakítja ki azt a kötődést a technika iránt, amellyel az képes a személyes részévé válni. Ebben az esetben lényegtelen az, hogy éppen pozitív vagy negatív érzésekről beszélünk, mivel azok puszta jelenléte feloldja a rideg racionális eszköz képet. Az érzelmek minősége tehát csak a kötődés irányát befolyásolja. DISZKUSSZIÓ A kutatás során a digitális környezet hatására kialakult identitáskategóriát kutattam, illetve annak memetikai dimenzióit tártam fel. Az identitással határozzuk meg magunkat az aktuális létezésül szolgáló környezetben, amely így létrehoz egy folyamatos állandóságot abban, ahogyan definiáljuk magunkat önmagunk és a társas közeg számára. Az élettörténetet alkotó narratívák megélője és alkotója tehát az a személy lesz, aki képes önmagával kapcsolatos kérdéseken gondolkodni, vagyis egy dinamikusan stabil tudati struktúrája van önmagával és a saját létezésével kapcsolatban. Az állandó identitás története viszont nem egy szálon fut, hanem helyzettől függően változnak benne a környezeti- vagy akár a személyes elemek amellett, hogy folyamatosan jellemzi egy stabil struktúra, amely az „önmagunk” biztos érzetével jár együtt. Ahogyan az élet során is különböző epizódok és szerepek jelentkeznek, úgy a különböző narratívák is képesek egymás mellett futni egy nagyobb rendszert alkotva. Ezek a tudati elemek kerülnek elő általánosságban és az aktuális helyzetekben az önmagunkról való gondolkodást illetően. Az elméleti keretbe jól illeszkedik a memetikai elképzelés, hogy az identitás értelmezhető mémek alkotta struktúraként, amely a kognitív- és az affektív rendszerrel is kapcsolatban áll. Ennek értelmében a begyűjtött gondolati egységek egyszerre lehetnek jelen érzelmi és értelmi síkon is, mindkét működési rendszerhez csatlakozva, összekapcsolva azokat. A mémrendszerbe beépülő elemek hatással vannak a gondolkodásra, amely folyamat megteremti azok következetes összerendeződését akár történeti egységekbe. A digitális világhoz tartozó narratíva elemek ilyen módon csatlakoznak az állandó identitást alkotó struktúrához, amely ponton a digitális és analóg történet egymásba fonódik. A másik oldalt tekintve, a mémek terjedését segítő gondolatok maradnak az internetes felületen digitális lenyomatként, amely a többi személy számára beépíthető egységként jelenik meg, mint közös narratív elem. Az internetes környezet így gyors dinamikát teremt a gondolatok formálódásában és a narratíva folyamatos építésében. 16
- 17. A memetikai vizsgálat során azokat a gondolati egységeket gyűjtöttem össze, amelyeket a mémek által létrehozott mémlények generáltak. Majd azokat ötvenegy ellentétpáron értelmeztem, és statisztikai módszerrel struktúrába rendeztem. Így kaptam hét értelmezhető dimenziót, illetve két fő klasztert, és egy speciális csoportot. A személy és a digitális kultúra alkotta környezet kapcsolata olyan dimenziókon vált értelmezhetővé, amelyek a személyes vagy szociális önmeghatározás során is előkerültek. Ezeket a dimenziókat úgy kezelem, mint az említett kapcsolatban az identitásrész megalkotásához felhasznált strukturáló elemeket. A klaszterekként kezelt gondolati csoportok továbbá olyan specifikus mechanizmusokat jelenítenek meg, amelyek vagy katalizáló erővel hatnak a már említett kapcsolatra, vagy éppen destruktív módon gátolják a környezethez való alkalmazkodást. Egy faktort kaptam az elemzés során, amely dimenzióként is értelmezhető lenne, viszont az egyik oldala túl haloványan mutatkozott, így klaszterként értelmeztem. A kutatás elvégzése bizonyossá tette számomra, hogy az eddig inkább marketing és kommunikációs területen használt módszer alkalmazható a pszichológia területén is bizonyos konstruktumok feltárására mint az identitás vagy bizonyos identitáskategória. A mémeket kutatva egyszerre lehet megfogni egy jelenség kognitív és affektív tartalmát, amivel pontosabb és mélyebb feltárást lehet végezni az adott területen. SUMMARY THE MEMETIC DIMENSIONS OF THE DIGITAL IDENTITY The question raised by the research is that parallel with the evolution of technology – that is an integral part of the digitally lived information based society –, the identity-part that stands for self-definition in the digital environment, along which dimensions presents itself in people’s minds. I call this psychological structure digital identity and I explored it with meme-research methods. I approach identity through personal narratives; memes that will be discussed later in details will appear as parts of these structures of consciousness. In my interpretation I is the “inner narrator” that creates a continuous and coherent feeling of its existence for itself and for its environment through narratives. When defining identity, it’s not enough to know the “protagonist” of the story. It’s also necessary to place it in a given environment, which fills the identity with content and meaning. Besides defining identity and digital environment in my research, I explored the content derived from people’s thoughts that can be arranged in dimensions. I studied these mental elements as memes and based on the dimensions they created, I interpreted how people define themselves in a digital environment. 17
- 18. The research pointed out that digital identity is present in people’s heads as a memestructure, and it determines how people see and define themselves in their relation to the digital environment. It is difficult to detach this identity-category from the permanently present self-definition however its mental separation also appears in certain cases. This blur proves that digital identity means more than online- or virtual identity that can be interpreted as one’s footprint created by digital devices. The seven dimensions explored show certain correspondence with the findings of some scientific papers (concerning the elements of identity), which lets us conclude that the forming of the identity in a digital environment follows that same path that everyone experiences in his or her personal evolution. As a result, the evolution of technologically created self-definition should not be discouraged, on the contrary: it should be supported and encouraged in order to make a safe evolution possible in the given cultural space. Keywords: identity, digital environment, meme, narratives IRODALOM Buzsáki Gy. (2007). A neuronpopulációk és az epizodikus memória között a hippocampalis théta oszcillációk alkotják a kapcsolatot: a Grastyán-iskola öröksége, Magyar Pszichológiai Szemle, 62 (2), 163-179. Csepeli Gy. (2009). Álarcosbál a blogteremben. Kritika, 6, 2-5. Csepeli Gy. (2008). Wikitudás. Kritika. 37(4), 3-5 Dauenhauer, B. & Pellauer, D. (2011). Paul Ricoeur, Stanford Encyclopedia of Philosophy, letöltve: 2011. szeptember 12. http://plato.stanford.edu/entries/ricoeur/ Dawkins, R. (1989). A hódító gén. Gondolat, Budapest. Dawkins, R. (1986). Az önző gén. Gondolat, Budapest. Dawkins, R. (1976). The Selfish Gene. Oxford University Press, Oxford Dunbar, R. (1996). Grooming, Gossip and the Evolution of the Language. Faber and Faber, London. Erikson, E. H. (1969). Identifikáció és identitás. In Kósa É., Ritoókné Á. M. (szerk.) (1990) Fejlődéslélektan szöveggyűjtemény pedagógiai és tanári szakos hallgatók részére. Tankönyvkiadó, Budapest. 503-515. Goncalves, B., Perra, N. & Vespignani, A. (2011). Validation of Dunbar’s number in Twitter converstaions. PLoS ONE, 6(8. letöltve: 2011. http://www.bgoncalves.com/component/jdownloads/finish/3/33.html 18 június 5.
- 19. Komlósi V. A. (2003). Én, Ego vagy Self? In Komlósi V. A. & Nagy J. (szerk.) Énelméletek. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 21-37. Lawton, J. H. (1999). Are there general laws of ecology? Oikos, 48(2), 177-192. Markus, H. & Wurf, E. (1987). The dynamic self-concept. A social psychological perspective. Annualreview of psychology, 38, 299-337. Mérő L. (2004). Az élő pénz. Tericum, Budapest. Mérő L. & Karafiáth B. (2010). Mémmarketing módszertan. Slideshare.net, letöltve: 2011. szeptember 2. http://www.slideshare.net/szekfu/darwins-marketing-evolution Mérő L. & Karafiáth B. (2011). Memetika és marketingkutatás. Emergens.hu, letöltve: 2011. november 25. http://emergens.hu/2011/10/04/memetika-es-marketingkutatas-1/ Pataki F. (1991). Az identitás helyzeti aktualizálódása. In Pataki F. (szerk.) (2001) Élettörténet és identitás. Osiris Kiadó, Budapest. Pataki F. (1997). Az önéletírás „dramaturgiája”: az élettörténeti forgatókönyvek. In Pataki (szerk.) (2001) Élettörténet és identitás. Osiris Kiadó, Budapest. 309-360. Pataki F. (2004). Érzelem és identitás. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. Pataki F. (1987). Identitás, személyiség, társadalom – Az identitáselmélet vitatott kérdései. Akadémia Kiadó, Budapest. Pataki F. (2002). Identitás-személyiség-társadalom. In Lengyel Zs. (szerk.) Szociálpszichológia szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. 512-529. Pataki (1995). Új törekvések az én-pszichológiában In. Pataki F. (szerk.) (2001) Élettörténet és identitás. Osiris Kiadó, Budapest. 225-309. Rózsa S., Nagybányai N. O. & Oláh A. (2006). A pszichológiai mérés alapjai, Digitális tananyag. Bölcsész Konzorcium. Stalder, F. (2000). Az analógtól a digitális identitás felé. Korunk, 3(XI/4), 33-36. Wallace, P. (2002). Az internet pszichológiája, Osiris Kiadó, Budapest. Wiszniewski, D. & Coyne, R. (2002). Mask and Identity. The hermeneutics of selfconstruction in the information age. In Renninger, K. A. & Shumar, W. (szerk.) (2004) Building Virtual Communities, Cambridge University Press, Cambrige. Zhao, S., Grasmuck, S. & Martin, J. (2008). Identity construction on Facebook: Digital empowerment in anchored realtionships. Computers in Human Behavior, 24, 18161836. 19