1. sélte Gyula, azt hittem,
hogy a nagyok az érettek,
a magyarul beszélõ far-
mer meg rettenetesen ká-
romkodott, hogy ki az a
hülye, a zöld paradicso-
mokat szedi.
Régi emlékeket elevení-
tünk fel beszélgetéseink
során. Minap éppen egy
nemrég elhunyt alkoholis-
ta barátjáról mesélt, aki-
nek kedvenc szavajárása
az volt: „akármikor is jön
a halál, engem józanul
nem talál!”
Az amerikai közvéle-
ményt az utóbbi idõben
erõsen foglalkoztatta az a
fura idõjárás, amelyet
mostanában élünk át ezen
a hatalmas kontinensen.
Chicagóban a tél után a ta-
vasz sokáig váratott magá-
ra, majd rögtön a forró és
nedves nyár jött, hatalmas
viharokkal.
Július elején napokig 90F
(32C) felett mutatott a hõ-
mérõ, ami a szokásos ma-
gas páratartalommal érke-
zett. Éppen arról beszél-
tünk, hogy hosszú és kelle-
metlen nyár élé nézünk,
amikor július végére lehûlt
az idõ. Most augusztus ele-
jén, amikor ezeket a sorokat
írom,márcca.tíznapjanem
érteelahõmérõa80F(27C9
fokot, és az elõjelzések sem
ígérnek nagy melegeket.
Így kevesebb a villany-
számla, miután a légkon-
díció nincs használva.
Száz évvel ezelõtt volt
ilyen hûvös július, azért
nem panaszkodunk, in-
kább csak furcsának tart-
juk a helyzetet. Nem szo-
kás errefelé pulóverben
látni az embereket július
végén és augusztus elején.
Las Vegasba is megér-
kezetek a szokásos mon-
szun viharok, július 20-án
a tévéhíradók szerint még
a Stripen lévõ egyik hatal-
mas kaszinó is beázott.
Tavaly éppen ott voltunk
egy ilyen hatalmas vihar
alkalmán. A keleti parton
élõket is sanyargatta az
idei nyár, New Yorkban
107F (42C) volt a legmaga-
sabb hõmérséklet, a hét
napig tartó hõhullámala-
posan igénybe vette a
Consolidated Edison válla-
lat forrásait.
Felborzolta az emberek
hangulatát az a bírósági
ügy, amelyet George
Zimmerman önkéntes jár-
õr ellen folytattak, aki a
floridai Sanfordban tavaly
februárban, megölte a
Trayvon Martin nevû fe-
kete tinédzsert.
Zimmerman 2012. feb-
ruár 26-án lõtte le az õt
megtámadó Martint, leg-
alábbis ezt mondta
Zimmerman, aki azt állí-
totta, hogy egy csuklyás
ember rátámadt, mire ön-
védelembõl használta
fegyverét. A Zimmerman-
verziót elõbb a rendõrség,
majd késõbb a bíróság is
elfogadta.
Szemtanúja nem volt
az esetnek, a bíróságon a
hat nõbõl állt zsûri egyön-
tetûen hozta a döntést,
amelyben felmentették
Zimmermant a vádak alól.
Másnap országszerte za-
vargásokba torkolló tünte-
tések zajlottak, sokan szö-
vetségi vizsgálatot és pol-
gári pert akarnak, de a bí-
rósági tárgyaláson nem
volt szó rasszizmusról, va-
jon lesz-e per ebbõl, az
még kétséges.
Hat nappal a bírósági íté-
let után, Barack Obama el-
nök sajtókonferencián nyil-
vánított véleményt az ügy-
rõl. „35 évvel ezelõtt én is le-
hettem volna Trayvon Mar-
tin”, közölte az elnök. „A
zsûri ítéletét azonban el kell
fogadni,azonbandiszkrimi-
nációban minden afro-
amerikainak volt már része,
és úgy érzi, ha fehér tiné-
dzser lett volna az áldozat,
másképpen ér véget az ügy”.
Érdekesnek és egyben
furcsának tartom, hogy
Obama elnök véleményt
nyilvánít, mintegy megkér-
dõjelezi az ítéletet, amit
elõbb már elfogadott. Min-
denki tudja, hogy volt, sõt
van is diszkrimináció az
Egyesült Államokban, ma-
gam részérõl mégis azt
mondom, hogy jobb, ha az
elnök nem mond nyilvános
véleményt a bírósági ügyin-
tézésbõl. Hamarosan meg-
látjuk, lesz-e folytatása a jo-
gi hercehurcának.
Nemrégiben a Chicagói
Magyar Klub tartotta ha-
gyományos piknik ren-
dezvényét, a megszokott
Bunker Hill ligetben. Az
elõzõ hétvégen a nagysze-
rû Gulyásfesztiválon ve-
hettek részt a szabadba
vágyakozó chicagói ma-
gyarok, ezúttal egy újabb
pikniket látogathattunk,
amely az elmúlt évek szo-
kása szerint, szintén sike-
resen végzõdött.
Krémer Sándor, a Klub
elnöke kijelentette, hogy a
piknik idén talán több em-
bert vonzott, mint tavaly,
a bevétel is kicsit több lett
a vártnál. Ez nagyon fon-
tos a not for profit egyesü-
let számára, hiszen a nyá-
ri piknik adja a Klub bevé-
telének, büdzséjének je-
lentõs részét.
A sikerhez hozzájárult
a szép napos idõ, így a
klubtagok, valamint a ven-
dégek kellemes környe-
zetben élvezhették a bará-
ti, sõt mondhatni testvéri
együttlétet. A meteoroló-
gusok által ígért vihar el-
maradt, egy kis esõ jött
ugyan délután 5 óra után,
ami egyáltalán nem zavar-
ta a piknikezõk hangula-
tát. Az idõsebbek addigra
már elmentek, a fiatalok-
nak pedig nem okoz gon-
dot egy kis esõ.
Megszokott továbbá az
is, hogy a Klub tagjai gyer-
mekei, unokái számára me-
séket olvasnak a bábjáté-
kokhoz fiatal tanítók, akik
nagyrészt a Magyar Iskola
és Óvoda oktatóiból állnak.
Az önkéntes munkát végzõ
tanítók egykor maguk is
gyermekként még a másik
oldalon ülve élvezettel néz-
ték és hallgatták a magyar
mesevilágot.
Manapság egyetemi, fõ-
iskolai végzettséggel, már
a kisgyerekek, a jövõ ge-
neráció magyarrá nevelé-
sén fáradoznak, többen
közülük már maguk is
gyermekeket nevelnek. A
chicagói 19. sz. Hunyadi
Mátyás cserkészcsapat
egykori tagjai felett is el-
járt az idõ, ami megállít-
hatatlanul száguld elõre.
A cserkészvezetõk mel-
lett részt vett a Kõrösi
Csoma Sándor-program
Magyarországról érkezett
két ösztöndíjasa, akik kö-
zül Sívó Márta Chicagó-
ban, Hegedüs István pedig
New Brunswickban dol-
gozik, ahol tanulmányoz-
zák a külföldi magyarok
életét.
A piknikre elkészítették
a Chicagói Magyar Klub
történetét, amely tablón
volt látható a szabadban.
Régóta várjuk városunk
legrégebbi magyar egye-
sületének történeti feldol-
gozását, amely nehéz fel-
adat, hiszen a kézzel írott
régi jegyzõkönyvek nehe-
zen kezelhetõk, olvasha-
tók, és kérdéses, hogy
mindet megõrizték-e az
egykori jegyzõk.
Remélem, hamarosan
láthatjuk a tablót az idõjá-
rástól védett helyen, ahol
ülve is tanulmányozható
lesz az egyesület története.
Mindenesetre, dicséretet ér-
demel a több mint 90 éves
klub vezetõsége, valamint
Sívó Márta, aki a munka
nagy részét végezte.
Az 1922-ben alakult
Chicagói Magyar Club ro-
hamos lépéssel közeleg a
kerek, századik évforduló
felé, kérdéses azonban,
hogy a jelenlegi vezetõk
közül hányan ünneplik
meg az ünnepséget. A ha-
gyományosan január vé-
gén, bizonyára különlege-
sen ünnepi Gála bál lesz.
Kevés aktív magyar
egyesület mûködik manap-
ság Amerikában, amelynek
hasonlóan hosszú, küzdel-
mes sorsa és sikerekben
gazdag történelme van.
Chicagóban fontos intéz-
mény a Klub, akár a többi
magyar egyesület, amelyek
tagság hiányában kezdenek
eltûnni a társadalmi életbõl.
Ez jellemzõ egyébként a
vallási közösségekre is, bár
ott a hit miatt nagyobb az
összefogás.
Mindenesetre támogat-
nunk kell a sorvadozó
csoportjainkat, legyenek
azok vallási vagy társadal-
mi jellegûek, és ez nem-
csak az USA-ra érvényes,
hanem Kanadára is. Ép-
pen a napokban hívott te-
lefonon Beregi Károly ba-
rátom az Ontarióban lévõ
London városból, akivel a
sport-, fõként a fociszere-
tet hozott össze minket.
Károly rendszeresen
beszámol saját és családja
életérõl, azután mindig ér-
deklõdik a Magyarságnál
mûködõ kollégák, Fekete
Pista, Kiss Zoltán sorsa fe-
lõl. Nemrég örömmel üd-
vözölte az újabban rend-
szeresen megjelenõ Saáry
Évát, akit sokáig hiányolt
a lapból.
Károly barátommal min-
den alkalommal elbeszélge-
tünk a kanadai városokban
mûködõ magyar egyházak-
ról, és bizony szomorúan
hallom, hogy lassacskán tá-
mogatás híján bezárásra
kényszerülnek a keresz-
tény – katolikus, reformá-
tus – templomaink.
Ezek nagy részét még a
múlt század elején alapí-
tották azok a kivándorlás-
ra kényszerült magyarok,
akik számára nem adódott
lehetõség az elsõ világhá-
borút követõ megcsonkí-
tott Magyarországon.
Egykoron a kanadai Do-
hányvidék környékén so-
kan beszéltek magyarul,
manapság a dohányzás
káros hatása miatt megrit-
kultak a dohányfarmok,
az iskolázott fiatalok már
a közeli városokba – Lon-
don, Hamilton és Toronto
– mentek munkát találni.
A másod- és harmad-
generációk nem kedvelik
a kemény és sok esetben
egészségtelen fizikai mun-
kát, a régi magyar dohány-
farmokat eladták, lassan
teljesen megszûnt a ma-
gyar szó a környéken.
Arról is beszélgettünk,
hogy milyen gyorsan ro-
hant el az idõ mellettünk.
Mindketten az 1956-os
forradalom után kerültünk
Kanadába, mi a hatvanas
évek elején az USA-ba jöt-
tünk, Károly és családja
London környékén telepe-
dett le.
Több mint ötven éve já-
ratja a Magyarságot, de a
konkurens magyar lapo-
kat is támogatta, az idõ
múlásával egyre kevesebb
mûködik még belõlük.
Azonos volt a sorsunk
1957-ben, bár Károly On-
tario tartományba került,
míg jómagam British Co-
lumbiába. Akkoriban egy
Abbotsford nevû kisváros-
ban volt a menekülttábor,
ahova mi érkeztünk, és
délelõttönként a helyi far-
merek málnát szedni vit-
tek minket, s a munkával
zsebpénzt kerestünk ma-
gunknak.
Nem volt könnyû mun-
ka, hamar vége is lett a mál-
naszüretnek. Az egyik ba-
rátunk, akivel együtt jöt-
tünk az Ascania nevû ha-
jón Európából, Windsor vá-
ros közelében lévõ lágerba
került, Ontario déli részén
éppen paradicsomot szüre-
teltek a farmerek.
Gyula barátunk is mun-
kára jelentkezett, de miu-
tán színvak volt, a mun-
káltató farmer hamar vé-
get vetett az alkalmazás-
nak. Rengeteg zöld paradi-
csomot szedhettem, me-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. augusztus 31. – 36. szám –
CHICAGÓI KRÓNIKA
KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY
Harmath István
CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES
Szeptember 21 szombat, de. 11-órakor Taste of Hun-
gary. Chicagói Magyar Társaság és a Norridge-i Magyar
Református Egyház közös rendezése. Norridge-i Magyar
Református Egyháznál.
Október 5-én szombat este 7 órakor Szüreti bál.
Szent István Király templom, a Délvidéki csoport és Hu-
nyadi Mátyás cserkészcsapat közös rendezése.
Október20-ánvasárnap,de.11órakorünnepiSzent-
mise utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom
57-ik évfordulóján. Szent István Király templom, a chica-
gói magyar egyesületek közös szervezése.
Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában!
A jól informált magyar
a Kanadai Magyarságot olvassa!
Jóléreztékmagukatamagyarokapikniken
Krémer Sándor elnök mellett Sivó Márta és Hegedüs István, a
Körösi Csoma Sándor program tagjai, a Chicagói Magyar Klub
történelmi tablójával
Az egykori kiscserkészek: Stétz Andrea, Jackson-Stétz Gabriella, ifj. Sass Márton, Klózer Anikó,
ifj. Vass György, Jókay Judith és Demeter Edith
Stétz Andrea „néni” mesét olvas a kicsiknek
Vihar Las Vegasban
Trayvon Martin