1. Számomra véget ért a
politikai harc, a Fidesz-
KDNP és Orbán Viktor gyõ-
zött, így visszatérhetek a
régóta elhanyagolt, de szá-
momra sokkal fontosabb,
érdekesebb témákhoz.
Igaz, májusban az európai
parlamenti választások is-
mét elõtérbe terelik a politi-
kai ügyeket, de ezúttal job-
ban hiszek majd a választá-
si szakértõknek, és nem
idegeskedem oktalanul.
Amennyiben a szakembe-
rek azt mondják, hogy a Fi-
desz újra nyerõ lesz, hiszek
nekik. Addig viszont kelle-
mesebb dolgokkal töltöm
majd az idõmet.
A minap, szombaton
délelõtt mentünk a közeli
filmszínházba, ahol a New
York-i Metropolitanból köz-
vetítették Puccini Bohém-
élet címû operáját, a mozi-
ban a matiné elõadást lát-
hattuk élõ adásban. Tavaly
mentünk kritikustársam-
mal együtt elõször egy
ilyen kora délelõtti elõadás-
ra, amely New Yorkban dél-
után egy órakor kezdõdik,
de az idõeltolódás miatt Las
Vegasban korábbi a kezdés.
Elõször kicsit furcsa
volt kora délelõtt beülni
operát nézni és egyben
hallgatni, s bár szerdán es-
te van ismétlés, az viszont
túl késõn végzõdik szá-
munkra. A moziban a
jegypénztárnál programot
is kapunk a jegyhez, ame-
lyen a darab története
mellett a szereplõk nevét
is felsorolják.
Miután Chicagóban év-
tizedek óta jártunk operá-
ba, a világsztárok neve is-
mert már számunkra. Ez-
úttal a hat principálisból
csak a Musetta szerepét
éneklõ amerikai szoprán
Susanna Phillips neve volt
ismerõs, akit már több-
ször hallottunk a chicagói
Lyric operában.
Az elõadás néhány perc-
cel a meghirdetett idõpont
elõtt kezdõdött, a képer-
nyõn a megszokott Renée
Fleming helyett egy eddig
számomra ismeretlen
hölgy jelentkezett. Az új
MC – master of ceremonies
– bejelentette, hogy Mimi
szerepét, a meghirdetett ro-
mán szoprán, Anita Hartig
helyett a lett sztár, Kristine
Opolais énekli.
Ezután már a vásznon a
Met nézõterét láttuk, és a
függöny elõtt kimért, las-
sú léptekkel megjelent
Peter Gelb, a színház in-
tendánsa, igazgatója, és
bejelentette a közönség-
nek, hogy Anita Hartig (a
Besztercén született ro-
mán énekes) megbetege-
dett, helyette Mimi szere-
pét Kristine Opolais ének-
li. Azt csak utána tudtuk
meg, hogy a lett szoprán,
az elõzõ nap, péntek este
Cio-Cio San – Cso-cso-szán
– szerepét énekelte a
Metropolitan színpadán.
A nõi fõszereplõ Cso-cso-
szán halálával végzõdõ Pil-
langókisasszony címû ope-
ra elõadása alaposan igény-
be veszi az énekeseket, fõ-
képpen a fõszereplõket,
ezért Opolais mûvésznõ fá-
radtan, a hajnali órákban
tért nyugovóra. Reggel
7:30-kor Gelb igazgató az-
zal ébresztette, hogy elvál-
lalná-e Mimi szerepét a ma-
tiné elõadásán.
Az elsõ álmából felza-
vart énekesnõ azonnal
nemmel válaszolt, majd
néhány perc után meg-
gondolta magát, és azt
mondta: miért ne? Talán
arra is gondolt, hogy a Met
matinéját mégis közel há-
romszázezren látják majd
a világon. Úgy hiszem, so-
hasem történt ilyen várat-
lan beugrás. Opolais mû-
vésznõ nem próbált eb-
ben a darabban, teljesen
hidegen ugrott be az isme-
retlen színre, és hihetetle-
nül nagy sikert aratott a
nehéz szerepben.
Már az is meglepett,
hogy amikor Gelb igazga-
tó a bejelentést tette, egy
pisszenést sem hallottam
a nézõtérrõl. Emlékszem,
Chicagóban, a Lyricben,
amikor a híres PR-titkár,
Danny Newman megje-
lent a függöny elõtt, min-
denki tudta, hogy valame-
lyik sztár megbetegedett,
legtöbbször Pavarotti, és
helyette jön valaki más. A
nézõtéren sokan pisszeg-
tek, sõt egy-két erõsebb
bú is elhangzott, miután
az alacsony termetû
Danny Newman mikrofon
nélkül, sztentori hangon
bejelentette a mondókáját.
Számomra mindig em-
lékezetes marad a kedves
és szimpatikus PR-titkár,
akit akkor ismertem meg,
amikor a '80-as évek ele-
jén Marton Éva Tosca sze-
repét énekelte a Lyricben.
Attól kezdve és fõleg
Danny Newmannak kö-
szönhetõen lettem 40
éven át állandó követõje a
Lyric Opera of Chicago tár-
sulat elõadásainak.
Danny Newman sike-
res bérletszervezése men-
tette meg az amerikai ope-
ra- és színházi társulato-
kat a csõdbe jutástól. A
bérletek nagyon fontos
elemei a non profit társu-
latoknak, Newman sike-
res könyvet is publikált
Subscribe Now! címmel,
amelyben elmondja, mi-
ként változtatta sikeressé
az operát Chicagóban.
Halálakor, 2007-ben, a
chicagói Lyric évi 38 ezer
bérletet értékesített, pon-
tosabban sózott rá a kö-
zönségre. Könyvében írja,
hogy az egyes elõadásokat
megtöltõ közönség olyan,
mint az ínyenc, aki a ka-
lácsból szemezgeti a ma-
zsolát. A helyenkénti telt
házaknál sokkal fontosab-
bak a bérletet váltók töme-
gei, akik ugyan diszkont-
jegyeket vesznek, de elõre
befizetik a költségek egy
jelentõs részét fedezõ
anyagiakat.
2007-ben éppen Buda-
pestrõl érkeztünk vissza
Chicagóba, néhány nap-
pal a Lyricben bemutatan-
dó La Boheme-premier
elõtt. Már akkor olvastuk,
a Mimi szerepére kijelölt
Angela Gheorghiu híres
román szoprán hat próbát
mulasztott, köztük a fon-
tos zenekari próbát.
Erre William Mason, a
Lyric igazgatója megelégelte
a temperamentumos szop-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 3. – 18. szám –
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Bravúros beugrás a Bohéméletbe
rán játékát, és szerzõdést
bontott a dívával. Helyette a
fiatal, kubai származású
Elaine Alvarez kapta a vég-
zetes sorsú Mimi szerepét,
aki az elsõ felvonásban lát-
hatóan izgatottan, kicsit ta-
lán megilletõdve lépett a
színpadra.
A csodás ária: „mi chia-
mano Mimi” kezdetén ki-
csit elfogódottnak látszott,
azután összekapta magát,
megnyugodott. és bravúro-
san, hatalmas tapsorkán kí-
séretében fejezte be az ope-
rát. A tapsorkán és brávók,
illetve a hölgy esetében a
brávák egyaránt szóltak a
beugró mûvésznõnek,
mint a Lyric vezetõinek.
Teljesen mindegy, ki zse-
belte be a sikert, új opera-
sztár született Chicagóban.
A Lyricben egyébként az
ilyesmi nem volt újdonság,
hiszen az egykori igazgató-
nõ, a néhai Ardis Krainik
1989-ben a szupertenor
Luciano Pavarotti talpa alá
tett útilaput, miután
Pavarotti 26 alkalommal
mondta le az elõre megkö-
tött fellépést. Erre az egyéb-
ként aranyszívû igazgató-
asszony megunta a tenorra
való várakozást, és rövid
úton kipenderítette a Lyric
mûsoraiból.
A Bohémélet az operairo-
dalom legsikeresebb remek-
mûve, Puccini halhatatlan
operáját több mint 1256 al-
kalommal játszották a New
York-i Metropolitanban és ki
tudja még hányszor a világ
többi operaházában.
Chicagóban elõször 50
évvel ezelõtt voltunk a
Lyricben, ahol éppen a Bo-
héméletet adták, Renata
Tebaldi énekelte Mimi sze-
repét. Tebaldit akkoriban
Maria Callas vetélytársa-
ként emlegették, utóbbit so-
sem hallottam élõben, mire
Chicagóba érkeztünk,
Callas már összetûzött a
társulat vezetõivel.
Maradt nekünk Tebaldi,
akit azon a 1964-ben tör-
tént bemutatón legalább
hússzor tapsolt vissza a fá-
radhatatlanul lelkes közön-
ség. Akkoriban még nem
volt szokás az un. „stand-
ing ovation” – a felállva ün-
neplés –, az idióta felugrálás
késõbb jött divatba, már ál-
landó része a színházi pro-
dukcióknak. Engem a guta
üt, mikor az elõttem ülõk
felugrálnak, mert nem látok
semmit, s nekem a felállás
manapság már nehezen
megy.
2013. március 18-án ré-
gi vágyunk teljesült, élõ
adásban láttuk Anna
Netrebko világhíres orosz
szopránt, aki szintén Mi-
mi szerepét énekelte a
Lyric Operában. Az utóbbi
évtizedek legismertebb dí-
vája, megkésett chicagói
bemutatkozását izgalom-
mal várta mind a közön-
ség, mind az operákat bí-
ráló ítészek is.
Netrebko 1995-ben mu-
tatkozott be az amerikai
közönségnek, elõször San
Franciscóban orosz operát
énekelt, majd 2002-ben a
Metropolitanben debütált,
késõbb hírneve eljutott a
világ minden részére.
A Bohémélet már renge-
teg élményt hagyott rám az
életemben, Anna Netrebko
és Renata Tebaldi mégis
azok, akikre mindig emlé-
kezni fogok. Budapesten
2003-ban láttuk Puccini
halhatatlan és elnyûhetet-
len operáját, az Oláh Gusz-
táv által 1937-ben alkotott
idõt álló színpadi díszlettel.
Az elsõ felvonásban a
bohémek rendezetlen
padlásszobáját láttuk, a
színpad a színpadon meg-
oldást, a chicagói Lyricben
is hasonló díszlettel megy
a darab 1972 óta. Ez azért
jó, mert az operakedvelõ
fiatalok a szerzõ eredeti el-
képzelését láthatják a
színpadon, nem pedig egy
szürrealista, vagy sokszor
absztrakt képet – ami en-
gem nem bánt, hiszen
nem lehet száz éven ke-
resztül kizárólag egyfajta
stílusban és azonos díszle-
tekkel elõadni az operát,
még akkor sem, ha a kö-
zönség éveken keresztül
így szokott hozzá.
Egyébként ez a díszleti
megoldás jellemezte a Met
mostani Bohémélet-elõadá-
sát, amelyet Franco
Zeffirelli 1981-ben állított
színpadra. A második felvo-
nás Café Momus jeleneté-
ben több mint 200 sze-
mély: statiszták, kórusta-
gok és a szereplõk, vala-
mint egy lovas kocsi volt a
hatalmas, kétemeletes szín-
padon.
Elöl élénkpiros jelmez-
ben Musetta – Susanna
Philips – hisztizik, flörtöl,
s ragyogó formában ének-
li a közismert Quando
M'en Vo áriát. Számomra
elképzelhetetlen a hatal-
mas tömeg a színpadon,
felvonás közben mutatták
a díszlet felépítését, amit
sosem láthat a közönség.
Úgy ment minden, mint a
katonaságnál, mindenki
tudta, mit kell csinálnia,
és a chief carpenter õrkö-
dõ szeme elõtt minden
idõre elkészül.
Az énekesek közül
Rodolfo a kiváló olasz te-
nor, Vittorio Grigolo,
Marcelloa bariton Massi-
mo Cavaletti, a végzetes
sorsú Mimi a fent már em-
lített, lett szoprán, Kristine
Opolais, a csalfa Musetta
Susanna Philips. A basz-
szista Colline Oren
Gradus, aki a kabátáriával
érdemelte ki a nagy tapsot.
A Met zenekara Stefano
Renzani vezényletével re-
mekül készítette elõ a
utolsó jelenetet. Mimi ha-
lálát követõ Rodolfo siral-
mát ezúttal sem tudtam
sírás nélkül megállni.
Nem én voltam az egyet-
len, a mellettem ülõ felesé-
gem is a szemét törülget-
te, akár a Met közönsége.
Az évek során számta-
lan alkalommal láttam
Puccini csodás operáját,
tudom, mi lesz a vége, de
mégis, mindig eltörik a
mécses. A hatalmas ováci-
ót kiérdemelte kivétel nél-
kül minden szereplõ.
Musette és a tömeg a Café Momus jelenetben
Danny Newman, a hírneves
chicagói sajtótitkár
Jelenet a Bohémélet harmadik felvonásából
Kristine Opolais civilben
A költõ Rodofo szerepében
Vittorio Grigolo