Ambrus Éva: „Megteremteni az egyensúlyt ember és környezete között…
A házak élete
1. A házak élete
Kicsit minden ház olyan, mint egy ember.
Megszületik, rácsodálkozik a világra, és
megtelik élettel.
Minden háznak van története.
A ház könnyen vagy nehezen születik,
szelíden vagy erőszak által múlik el.
Elmúlása szép vagy csúnya, finom vagy
durva, észrevétlen vagy megrázó.
A ház életébe sokszor nem szabad
beavatkozni, időnként pedig kötelező.
„Megvan az ideje a rombolásnak,
és megvan az ideje az építésnek.”
(A prédikátor könyve 3.: Mindennek megvan a maga ideje)
51. Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
(részletek)
Engedélyt kaptam az Ise szentély (a legjelentősebb shinto szent hely)
hivatalától, hogy végig követhessem a szentély húsz éveként előírt, teljes
újjáépítését.
…Viszont: nekem nem az kötötte le a figyelmemet, amire ők irányították
volna, hanem az, amire nem is voltam felkészülve, de amit ők sem
rejthettek el előlem: először figyelhettem meg, hogyan dolgozik kétszer
hat favágó két csoportban. Az volt a feladatuk, hogy kivágjanak a
szentély-újjáépítés szertartásainak első fokozataként két nagy hinoki-
ciprusfát.
…Csak három pontot jelöltek ki a két hinoki fatörzsén, ezeken a
pontokon át vágtak fejszékkel egy-egy mély lyukat a törzs középpontjáig,
ez volt minden. Ezzel egészen pontosan meg tudták határozni, hova kell
esnie a két fának, centiméteres pontossággal. Keresztezniük kellett
egymást a földön, ahová zuhantak. És keresztezték, pontosan abban a
magasságban, ahol kellett. Ja, és persze, a fák ki is dőltek.…
…Néztem őket, és megértettem, hogy az itt felbukkanó hagyomány, az
az, ami nem a tudatukban, az isei tudományos kutatások anyagában, a
shinto tananyagaként kifejtett tanításban őrződött meg, hanem a favágás
mesterről tanítványra szálló, ösztönös, mechanikus ismeretében.
58. „Bármilyen egyhangú és visszataszító volt is eredetileg egy
építmény, romként egyszerre megnövekszik a
komplexitása.”
59. “A romot ugyanis nem valamiféle célkitűzés teremti meg: a
rom keletkezik - vagy fokozatos összeomlással vagy hirtelen
rombolás révén.”
60. r a j z o c s k á k
“Még ha szándékkal rombolták is le, a rombolás volt szándékolt,
nem pedig hátramaradó formája.”
Hannes Böhringer: Romok a történelmentúli időben,
Kísérletek és tévelygések, A filozófiától a
művészetig és vissza, Budapest, BAE-Balassi,
1995)
65. Ivánka András: Orvosi klub, Győr
A ház életébe sokszor
nem szabad
beavatkozni,
időnként
pedig
kötelező.
66.
67.
68. „Idő lopakodik bennünk,
mi meg zavartan gyanakszunk,
vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövő
s nem a jövő derít-e fényt az emlékeinkre.”
(Mészöly Miklós: Vakügetés és megbocsátás)
Veszprém vára 1732-ben
Újraélesztett házak
69. „Mert sok a tennivaló.”
(Mészöly Miklós: A pille magánya)