A tökéletességre törekvés, a maximalizmus nagy erő, amely pusztító is lehet, de a tehetséges személyiség természetes velejárója is. Mint minden erő, ez is irányítható.

1. Gyarmathy Éva (2013) A tökéletes és tökéletlen tökéletességre törekvés avagy a
perfekcionizmus szintjei. Mindennapi Pszichológia. V. évf. 4. szám. 11-13.
A tökéletes és tökéletlen tökéletességre törekvés
Gyarmathy Éva
„Try to be better than yourself.”
William Faulkner
A tökéletességre törekvés társadalmilag elfogadott és támogatott. Elvben. A gyakorlatban
azonban nagyon nyűgös, mert nem elég homogén, tehát nagyon különböző szintű és irányú.
Így a különböző tökéletességek és tökéletlenségek keresztezik egymás útját, és ezek a
találkozások rendkívül sok feszültséget eredményeznek.
A tökéletességre való törekvés lényegében az önmegvalósítás, tehát a legmagasabb szintű
emberi igény felé vezető út. Ennek több fejlődési szintje van, amelyek egymásra épülnek, és
persze minden szinten többféle torzulási lehetőség is adódik.
1. szint: - a tökéletesség vágya
A fejődésre, a többé válásra irányuló belső hajtóerő veleszületett. Mindenkiben jelen van, de
nem mindenkiben egyforma erős ez az erő. Mindenesetre minél nagyobb, annál kevésbé
elnyomható, legfeljebb torzítható. Ez az erő a tehetség alapja, az energetikai háttere.
Már hároméves kor előtt megmutatkozik a nagyobb belső igény, de nem egyértelmű módon.
Van, akinél mint általános kisugárzás, a környezetre való nagyobb ráhatásként jelenik meg
már kicsi korban. Ez nem feltétlenül öröm a környezet számára, hiszen igen fárasztó is lehet.
Másnál ez az erő a logikus rend, a szabályosság, rendszer iránti korai vonzódás. Ezért
rendezgeti nagy gonddal rendszerbe a kisautóit akár már másfél évesen a kisgyerek, vagy
kezd érdeklődni a számok iránt. A számok lehetőséget adnak a rend többféle átgondolására,
mert végtelen mintázatoknak adnak teret. A matematika iránti korai érdeklődés nem
feltétlenül a matematikust jelzi. A matematika sokkal inkább a tökéletességre törekvő elme
kielégítésére való. Ha mégis erősen nyomja a környezet a tárgy irányába, irányt téveszthet.
Van, akinél nem könnyű észrevenni a rendkívüli vágyat a tökéletességre, mert a belső
fejlődésre irányuló perfekcionizmusként jelentkezik. Gyakran még fejlődési elmaradásként is
azonosítják. A gyerek, aki csak akkor kezd el valamit, amikor teljesen megérett rá, és ellenáll
minden külső befolyásnak, nehéz helyzetbe kerülhet. A környezet aggodalma feszültséget
kelt. A gyerek érzi a felé irányuló elégedetlenséget, és ez szorongássá válhat. Értő szemek
kellenek ahhoz, hogy észrevegyék, hogy a gyerek belül dolgozik, és a türelmetlenség csak
gátat jelent.
A mai világ a gyors megoldások világa, amelyet türelmetlenség sző, és a természetes
folyamatokat erőszakos beavatkozással és nem a belső igényekre való odafigyeléssel akarja
támogatni.
A tökéletességre való törekvés első szintje a gyermeki belső vágy, a minél többre vágyás. Ez a
vágy könnyen gellert kaphat az erőszakos külső behatások által, és így elakadásban vagy
diszharmonikus fejlődésben folytatódik.

2. A tökéletesség vágya befékeződik, mohóságban reked, vagy a környezetre vetítődik, és a
környezet felé irányuló kielégíthetetlen elvárásokban jelenik meg. A mindenhatóság
érzésébe börtönözött egyén önző, nárcisztikus személyiség, akinek csak elvárásai vannak, de
maga nem tesz semmit, mert elbizonytalanodott. Saját perfekcionizmusa helyett másoktól
várja el a tökéletességet, hiszen ez nem neki kerül sokba. Máskor csak álmodozik vagy olyan
tevékenységek megszállottjává válik, amelyek a megvalósíthatatlan fantáziák következtében
csak kudarcba fulladhatnak.
A vágyból ugyanis a második szintre kell jutnia az egyénnek, amely már a tevékenység
szintje.
2. szint: tökéletessé fejlődés
A 2. szintű perfekcionizmus már aktív: magas szintű önfejlődés. Az egyén magas célokat állít
maga elé, és fejleszti magát ezek elérésének érdekében. Az iskoláskor időszaka ez, és nagyon
egyezik a társadalmi elvárásokkal. Tanuljál, legyél még jobb, legyél tökéletes. Mi lehet itt a
baj? A probléma forrása, hogy bár mindenki ugyanazt akarja, de másképpen.
Továbbra is az egyén fejlődésének nem megfelelő környezet vezet torzulásokhoz. A nem
megfelelő elvárások egyszerre két oldalról is támadják a tökéletességet.
A túlzott elvárások elbizonytalanítják az embert. A saját tökéletlenségének megélése leállítja
vagy félrevezeti a tökéletessé fejlődésre irányuló tevékenységet.
Hogy is lenne értelme tökéletességre törni annak, aki nem tud az elvárásoknak megfelelni? A
kudarc leállít. A siker az, ami továbblendít a tökéletesedés irányába, mert harmóniában van a
belső vágy, a tevékenység és az eredmény.
A tökéletesedésnek másik akadálya szintén a túlzott elvárásokból fakad, de hamissággal
párosul. A jelen gyakorlat szerint a tanulás eredményének értékelése azt tanítja, hogy nem
kell tökéletesen megtanulni a tananyagot, hiszen kaphatsz kettest vagy hármast is. Ez a
gyakorlat azt jelenti, hogy a gyerekek többsége nem élheti meg a tökéletes fejlődés
élményét.
Egyszerű lenne a megoldás. Csak azt a tudást kell elvárni a gyerekektől, amelyre valóban
szükségük van. Ezt viszont tökéletesen. Csak ötösre. A mögöttes logika is egyszerű. Ha az
adott tudás kell, akkor nem lehet belőle kettes senki. Ha viszont nem kell, akkor miért
akarjuk, hogy megtanulja, sőt, még vissza is böfögje a fölösleges ismeretet. Megtanulja az
iskolában a diák, hogy a külső megítélésre kell figyelnie, ezt kell félnie. Jellemző
viselkedésként kialakul az önreflexió helyett az önigazolás, hogy ne kelljen szembenéznie
tökéletlenségével.
Megint a tehetséges, vagyis nagyobb belső hajtóerővel rendelkező egyének nagyobb
veszélyben vannak. A középszer könnyen belenyugszik a félmegoldásokba. Az azonban, akit
feszít a tökéletességre törekvés, nem tudja ezt megtenni. Lázad, és így kaphat például
viselkedés, magatartászavar diagnózist vagy belebetegszik, és jellemzően kényszeresség,
fóbia diagnózist szerezhet.
A kényszerességet a tökéletességre törekvés paródiájának nevezhetnénk, ha nem lenne
annyira szörnyű szenvedés mögötte. Az egyén a végletekig feszíti a tökéletesség irányába a
tevékenységeit. Egyértelműen irányt tévesztett az önfejlődésre irányuló nagy belső erő. A
tökéletlenség, az elvárásoknak való nem megfelelés szorongásokhoz vezet, és ez a
legkülönbözőbb módon jelenhet meg.

3. A fóbiák kiválóan kötik a szorongást valamilyen konkrét tárgyhoz. Így a nehezen
meghatározható, tudatosítható, lebegő kellemetlen érzés, ami a szorongást jellemzi,
egyértelműbb terepet kap. Sokkal jobb valamitől félni, ami ellen lehet védekezni, elkerülni.
Ezt pedig a végtelenségig lehet fokozni, és máris eljuthatunk a kényszeres viselkedésig.
Enyhébb esetben az önfejlesztés akadályba ütközése az egyén mások és önmaga felé
irányuló merev kontrolljában jelenik meg. Nem a perfekcióval foglalkozik, hanem a perfekció
hiányával. Így például egy igen kiváló képességű 12 éves tehetséges fiúnak a kedvenc száma
lett az ötös. Az iskolában nem szerezhetett mást, mint ötöst. Hiába volt minden szülői
ráhatás, hogy nem az ötösökért kell tanulni. A fiú teljesen összetört mindannyiszor (nagyon
ritkán), amikor négyest kapott. A tökéletesség hiánya mindent lerombolt számára.
Pedig a tökéletességre törekvés a tizenéves kor után már a harmadik szinthez vezet, az ideál,
a tökéletes cél megtalálásához.
3. szint tökéletes cél
Ezen a szinten a személy tökéletessége a cél. Az identitás kialakulásában nagy jelentősége
van az ideáloknak. Ha ezek elég magasak, de nem elérhetetlenek, akkor igen erős motivációt
adnak az eléréshez szükséges tevékenységhez.
A környezettel való korábbi csörtékben elvérzett önrétékelés akadályozza az egyén
önazonosságának kialakulását. Mások igényeinek akar megfelelni, és a cél, hogy megússza a
a tökéletlenséggel való szembesülést. Vagy túlzott elvárásokat állít maga elé, vagy szinte
semmit. Ideálja minden csak nem ideális.
Az erős perfekcionizmus emésztő tűzzé válik. Az egyén túlhajtja magát, újabb és újabb
munkákat vállal, egyszerre több képzésre jár. A diagnózis "workaholism", munkamánia. A
feszültségoldás ártalmas pótszerekhez vezethet, amelyek talán még pusztítóbbak, mint az
előbbiek. Az elérhetetlen utáni hajsza ellehetetleníti a cél elérését, az önmegvalósítást.
4. szint: önmegvalósítás
A perfekcionizmus fejlődési potenciál. Az önmegvalósítás az ember egyéni küldetésének
kiteljesítése. A veleszületett lehetőségeket optimalizáló környezetben elviselhető
feszültséget jelent a kihívás. A tökéletesség vágya, amely kisgyerekkortól kezdve kísér minket
a mindenhatóság érzéseként tettre sarkall. A tökéletessé fejlődésre irányuló tevékenységet
eredményezi, és az egyén rendszeresen megélheti a flow, az áramlat érzését. Ez jelzi, hogy jó
úton jár. Az áramlat adta csodálatos tökéletesség élményt újra és újra meg akarja élni, és ez
újabb tevékenységekre ösztönöz. Az egyén így halad ideálja felé, és jut el az önmegvalósítás
boldogságához.