Elütések, nyelvhelyességi és stilisztikai hibák a médiában Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKA0601-L, ANYANYELVI KÉSZSÉGFEJLESZTÉS

1. Pécsi Tudományegyetem
Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar
IKA0601-L, ANYANYELVI KÉSZSÉGFEJLESZTÉS
Zsák Judit
Titivillus ma is él
Elütések, nyelvhelyességi és stilisztikai hibák a médiában
Ambrus Attila József
Informatikus könyvtáros – AL – 1. évfolyam. 2. félév
Pécs, 2008. április 13.

2. Bevezetés
Napjainkban, amikor a nyomtatott és elektronikus média is hihetetlen
mennyiségben ontja a szöveges információt, még az is gyakran felfedezheti a
hibás nyelvhasználat különböző eseteit, akinek szinte semmiféle nyelvészeti
előképzettsége nincs. Az idegen szavak túlzott és/vagy helytelen használata,
a rossz mondatszerkesztés, egyeztetési és ragozási hibák, a helyesírási,
elütési problémák, a beszélt és írott nyelv különböző stílusjegyeinek
keveredése mind-mind előfordul körülöttünk. Azt azonban, hogy milyen
hatalmas számban, általában csak akkor vesszük észre, ha tudatosan gyűjteni
kezdjük a példákat, a nyelvi értelemben vett „problémás eseteket”.
Az alábbi elemzésben kiemelt példamondatok és kifejezések mindössze
néhány napi gyűjtőmunka eredményei, ilyesmikre bukkanhat bárki, aki tollal és
papírral a kezében ül a televízió vagy a rádió elé, kezdi el olvasni az újságot
vagy egy folyóiratot.
Helyesírási, elütési és digitalizálási hibák
A középkorban a kódexmásoló szerzetesek gyakran ejtettek
hibát szövegírás közben. Ennek számos oka volt, legtöbbször
maga a fáradtság, hiszen félhomályos celláikban vagy a
másolóműhelyekben gyakran egész éjszaka dolgoztak, amíg
csak körmükre nem égett – a világítóeszközként ujjukra csíptetett – gyertya.
Ha hibát ejtettek, a kódexlap szélére odafestették Titivillust, a kicsi ördögöt,
jelezve, hogy észlelték a betű- vagy szótévesztést, a sorkihagyást, de mindezt
az ördög számlájára írták.1 Németh István Péter irodalomtörténész szerint
éppen ezért „A középkor scriptora imádkozott, hogy munkája közben ne
kísértse Titivillus...”2 A könyvnyomtatás európai feltalálása, a XV. század
közepe óta a szövegek sokszorosításának technikái sokat változtak, fejlődtek,
1
Lásd erről: Goff, Jacques Le: Az értelmiség a középkorban. Budapest, Magvető, 1979.
Titivillusról több honlap is létezik, például az alábbi angol nyelvű: Who Is Titivillus?
http://titivillus-editorial.com/tes-whois.htm (2008.04.04.)
2
Németh István Péter: Kihullt lapok egy naplóból.
http://www.freeweb.hu/nemethistvanpeter/vers/noproz3.htm (2008.04.04.)
1

3. de a „nyomda ördöge” (Titivillus modern utódja) ma sem pihen. Talán neki
köszönhető, hogy a nyelvi hibák egy igen jelentős csoportját a nyomtatott
sajtóban az elütési és helyesírási hibák adják. Ezt mutatják be az alábbi,
általam gyűjtött példák (melyeket dőlt betűvel emeltem ki):
„Ha valaki a véradás, újraélesztés, méhnyakrák-szűrés és a Rubint-torna
ilyesztőnek tűnő procedúrájától megijedt...” (Sz. B.: Egy nap az egészségért. In:
Dunaújvárosi Hírlap, 2008. március 29., 3. o.)
„Mikor a csodálkozó hallgatók közül az egyik ilyedten megkérdezte, hogy ki
tért vissza, a következőt mondta:...” (Demecs István: Néhány ember nem kap
infarktust. In: Egészséges Magazin, 2008. tavasz, 24. o.)
„Fejlődni muszály” (Soroló. HírTv, 2008. március 30., 7:40)
E néhány kiemelt példából is láthatjuk, hogy gyakori probléma a j és ly
felcserélése, különösen ez utóbbi mássalhangzónk helytelen használata a j
betű helyett. Különösen gyakori, egyes elemzők szerint szinte divat manapság
a muszáj szó helytelen – harmadik példánkban bemutatott – írásmódja. Ezt a
problémát nagyította fel és tette nevetségessé egy internetes fórumon az
egyik bejegyzés készítője:
„Kedves Bagjok! Muszály vagyok szólni, de anyjian nem tuttok hejesírni, hogy az
már fály!!! Eszt véssétek eszetekbe!”
(Muszály ezt? http://www.bpcity.hu/index.php/928/ (2008.04.05.))
Ugyanezt a problémát emeli ki egy másik elektronikus írás, utalva egy, a
nyomtatott sajtóban megjelent helyesírási hibára:
„...az ifjú zsurnaliszta olyannyira felhergelte magát, hogy lemuszályozta a
muszájt, és nem volt korrektor, aki javítja.” (Megjegyzések, mellékletek a
Dunába-lövéshez. http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=833. (2008.04.05.))
Ezt a helyesírási problémát is példaként említve, Nádasdy Ádám 1990-ben
egy tanulmányában arról írt, hogy a helyesírás etikettnek két fő funkciója van:
az, hogy állandó (stabil) legyen és hogy biztosítsa az elhatárolást: a
műveltekét a műveletlenektől. Ez utóbbit szerinte a hagyományőrző írásmód is
szolgálja, „hiszen a hagyományt – különösen a rituális, öncélú hagyományt,
mint az ly – csak annak letéteményeseivel (pl. az iskolával) való tartós
2

4. kapcsolat során lehet elsajátítani”.3 Megkülönböztetve a helyesírási normát a
nyelvi normától, a j és ly felcserélése véleménye szerint „helyesírási
normaszegés”.4
Gyakori helyesírási (gyakran inkább elütési) hiba még a betűkihagyás illetve a
felesleges betűkettőzés, a kötőjeles kifejezések helytelen írása, rövid és
hosszú magánhangzók rossz írásmódja, a helység/helyiség elírása stb.
Az alábbi példa a felesleges betűkettőzést mutatja be:
„Rendszeresen rendeznek a múzeum termeiben nagysikerű időszaki kiállításokat.
Jelenleg a Reneszánsz Éve rendezvényeihez kapcsolódva látható a „A Mediciek
fénykora” című gazdag, nagy értékű, több külföldi múzeum anyagát is bemutató
nagysikerű kiállítás.” (A budapesti Szépművészeti Múzeum. In: Fülesbagoly
Rejtvénymagazin, 2008. április, 36. o.)
Egy divatkatalógusban pedig az alábbi példát találtam a helytelenül használt
hosszú magánhangzó esetére:
„igényes, struktúrált minőség...” (In: Férfidivat, Quelle, 2008. 02. 01-06. 30.,
34. o.)
Az elektronikus sajtó esetében a hírekre sokszor nagyon gyorsan kell reagálni,
hírmagyarázatokat „gyártani”, ezt sok esetben papírforrások szövegeinek
digitalizálásával (szkenneléssel) oldják meg. Digitalizáláskor és a dokumentum
beolvasásakor keletkező olyan karakterfelismerési problémákkal
találkozhatunk, mint például az alábbiak:
• Ékezethibák (Eger/Egér/Éger vagy Alma/Álma)
• Írásjelek tévesztése (- – — , . ; :)
• Betűcserék (M m, D O, R P, a á)
• Felismerési problémák például az (i) betűnél (í, i, I, 1, !, j, l, t)
• Számok és betűk keverése (g 9, J 3, O 0, S 8)
• Az o, ó, ö, ő ü, ű betűk felismerési hibái stb.
Ezeket a hibákat sok esetben a szerkesztők a gyors „hír-reagálási probléma”
miatt nem, vagy csak részben javítják ki.5
3
Nádasdy Ádám: A helyesírási ló. In: Ízlések és szabályok. Írások nyelvről, nyelvészetről 1990-2002. Magvető,
Budapest, 2003, 97. o.
4
Uo. 98. o.
3

5. Helytelenül használt toldalékok, kifejezések
A nyomtatott és elektronikus média szövegeit vizsgálva gyakran
találkozhatunk helytelenül használt toldalékokkal. Ennek véleményem szerint
a nyomtatott sajtóban gyakran maga a szövegszerkesztési technika is állhat a
hátterében, nem feltétlenül a nyelv helytelen használataként kell ezt
értékelnünk, ahogy talán az alábbi példa is mutatja:
„Márton nap már a 16. századi krónikákban is a gazdasági év befejezésének, a
cselédfogás, a legeltetés határnapjaként szerepelt.” (In: Naturland Egészség
Magazin, 2007. ősz, 8. o.)
Inkább valódi hibaként emelhetjük ki az alábbi példát:
„Nem olyan rég újdonságul fedeztem fel, hogy már kibújt a fehér-ezüst falú
épület körül a fű.” (Mérten mért gázmotorok. In: Helyi Téma, 2008. március 26.,
5. o.)
Új kifejezés keletkezett egy politikus beszédjében, amely azonban nyelvileg
nem helyes:
„Minisztereink és államtitkáraink kilépésével nem szeretnénk zavart
keletkeztetni...” (Kóka János nyilatkozata, Rendkívüli Hírek, HírTv, 2008. 03. 31.
20:10)
Nyelvi értelemben nem keltett jó hatást az alábbi mondatkezdés sem:
„Lehetséges-é e...” (Medveczky Ilona mondata, A Kiválasztott, Tv2, 2008.
március 29.)
5
A karakterfelismeréshez manapság már többfajta program áll rendelkezésre, azonban a különböző papírhibák
(régi, megfakult/megsárgult papír, elkoszosodott íráskép, papírgyűrődés) miatt a szövegek nehézkes és
fárasztó ellenőrzése szükséges. Az ellenőrzés történhet szoftveresen, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a
végeredmény pontossága csak az átolvasással növelhető. Azért csak a „növelhető” szót alkalmaztuk az imént,
mert többszöri átolvasás után is megmaradnak azok a bizonyos „sajtóhibák”, amelyek annyi bosszúságot
tudnak okozni. Néhány külföldi dokumentumszolgáltató „nyereményjátékkal” arra buzdítja olvasóközönségét,
hogy a felfedezett digitalizálási hibákat jelezzék számukra. Ez mutatja, hogy karakterfelismerés terén van még
hová fejlődnie a technikának. (L.: E dolgozat írójának PTE FEEK-napon elhangzott előadását, Pécs, 2007.
május 5. kézirat)
4

6. Idegen szavak használata; szövegfordításból eredő hibák
Napjainkban hazánkban is megfigyelhető az, a nyugati világ számos
országában érzékelhető jelenség, hogy számos idegen – leginkább angol
(eredetű) szó, mondatszerkesztési sajátosság szivárog be a nyelvbe. Nádasdy
Ádám egyik 1991-es, a BUKSZ-ban megjelent írása szerint azonban ez még
koránt sincs olyan mértékű, mint korábban a sokat szidott germanizmusok
beáramlása, aminek oka szerinte többek között az, hogy „egyszerűen nem
tudnak itt az emberek annyira angolul, hogy ez a veszély fennállna – mert
ugye pár tucat vagy akár pár száz szó, márkanév, üzleti fogalom nem csinál
nyarat”.6 Az írása óta eltelt másfél évtizednyi időben azonban már nem csupán
az általa említett „lízing”, „szoftver”, „szponzor” és hasonló szavak jelentek
meg a hazai sajtóban és beszélt nyelvben, hanem más, érdekes
képződmények is. Mondanivalóm alátámasztásaként egy, az elektronikus
sajtóból vett példát szeretnék idézni:
„...úgy öt éve elindult valami: az egyik örlibörd a kedvenc kollégámmal én
voltam..” (In: Hanczár Gergely: Tanár Képzés, különös tekintettel az itthoni
természettudományos tanárképzésre.
http://www.osztalyfonok.hu/rovat.php?id=40 (2008.04.02.)
A szövegből az derül ki, hogy a szerző kollégáját és önmagát amolyan „első
fecskének” tekinti, valószínűleg az angol „early bird catches the worm” 7
mondásból kölcsönözve a kifejezést. Ahogyan tehát Nádasdy Ádám 1991-ben
„megjósolta”, „az angolos fordulatok vagy szófűzésmód behatolása talán
törvényszerűen be fog következni...”8 Úgy tűnik, mindössze arra volt szükség,
hogy felnövekedjen egy, az idegen (főként angol) nyelv használatát magas
szinten elsajátító, a világban való utazgatás lehetőségével rendelkező
nemzedék. (Mindennek feltérképezéséhez, elemzéséhez természetesen
alapos kutatások szükségesek, a jelenség azonban egyszerű olvasóként is
6
Nádasdy Ádám: Hol a gyehenna mostanában? In: Uő: Ízlések és szabályok... i. m. 29. o.
7
Meanings and origins of phrases and sayings. http://www.phrases.org.uk/meanings/127000.html (2008.04.05.)
8
Nádasdy i. m. 29. o.
5

7. érzékelhető.) Mindennek dacára még ma is sok esetben vétenek hibákat
maguk a hivatásos fordítók is.
Az alábbiakban néhány, a pontatlan vagy gondatlan fordításból eredő
hibát, érdekességet szeretnék bemutatni. Ezek némelyike valóságos nyelvi
„szörnyszülemény”. Gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy
külföldön megjelent kiadványok szövegeinek magyarra történő átültetése
magyartalan mondatokat, hibás vagy érthetetlen kifejezéseket eredményez.
Egy francia nyelvről magyarra fordított konyhaművészeti szaklapban például a
fordító több esetben egyszerűen meghagyta a szövegben az eredeti francia
kifejezéseket, ami nagyon zavaró a (franciául nem tudó) olvasó számára.
Például:
„Mesdames et messieurs! Kiadványunk e számának tiszteletbeli meghívottja nem
más, mint la Cuisine française!” (Lisa című gasztronómiai magazin: Francia
specialitások. 2004/1. sz., 2. o.)
Valószínűleg a lap romániai kiadásának „köszönhető”, hogy Párizst
Sena-parti metropolis-ként említi a fordító. (Lisa című gasztronómiai magazin:
Francia specialitások. 2004/1. sz., 4. o.),
és az ételeket ler-ben süti... Ezek után olvasóként már meg sem lepődünk
azon, hogy a bouillabaisse-t Rouille-lel illik tálalni.
Különösen nagy nyelvi zavarok keletkezhetnek akkor, ha egy magyar nyelvű
szöveget (például útikönyv vagy műszaki termék használati utasítása)
külföldön, hozzáértő és gondos anyanyelvi lektor nélkül (esetleg számítógépes
fordítóprogram segítségével) készítenek el. Kemény Gábor egyik írásában
tréfásan utal arra, hogy a fordító egyben ferdítő is, ám gyakran véletlenül és
nem szándékosan tér el az eredeti szövegtől, csupán „figyelmetlenségből,
felületességből, vagy mert éppenséggel félreérti azt”9. Ezt figyelembe véve is
találkozhatunk olyan fordításokkal, amikor már szinte nem is beszélhetünk
fordításról, csakis ferdítésről. Erre vonatkoznak az alábbi példáim: biztosan
fordítógéppel készült az a – mára már szinte „klasszikusnak” mondható –
használati utasítás, amely a televízió távkapcsolóját távoli Ural-ként nevezte
9
Kemény Gábor: Amikor ferdítés a fordítás. In: Mondd és írd! Auktor Könyvkiadó, Budapest, 1992. 170. o.
6

8. meg a termékleírásban. (Forrás: 2007. január 18-án este elhangzott
nyelvművelő televízióműsor)
Hasonló, a szövegértést szinte lehetetlenné tevő, számos mondattagolási
és egyéb hibát vétő fordítói ferdítés állhat az alábbi magyar nyelvű (??)
velencei prospektus szövegének hátterében:
„(Venetó) a vízen él, elkülönülve, találkozik a hozzá hasonlókkal, játszani a
keskeny velencei utcákon és tereken, hagyván, hogy a forradalmak, mint az ipari
mint a politikai – azon tipusú emberek felfedezései és harcai akik a világ feletti
uralomra törekedtek – elvonuljanak a fejük felett. Ez történt Venetóban tizenöt
századdal ezelőtt: és most is folytatódik, más tényezőkkel de ugyanúgy
emberségesen.” (Velence. Storti Edizione, Venezia, 1993-95., 6. o.)
Külön problémaként merül fel ebben a szövegben a városnév (Velence)
olaszos írásmódja. Bár Mizser Lajos egyik tanulmánya szerint10 egy-egy
alkalommal (például irodalmi, történelmi szövegek esetében) eltérhetünk a
manapság használatos földrajzi elnevezésektől, valószínűleg egy turistáknak
készült útikönyvben célszerűbb volna a Velence szó használata.
Ehhez a témakörhöz kapcsolódóan, de egy teljesen más probléma
vonatkozásában szeretnék még példákat hozni az idegen nyelvből átvett
fogalmak hazai (helytelen) használatát illetően. Egy napjainkban sokat
használt, az írott és beszélt nyelvben is minduntalan előforduló kifejezést, az
iszlám szót szeretném különböző szövegekből kiemelve bemutatni. Korunk
kiemelkedő hazai iszlám-kutatója, Maróth Miklós azt írja egy tanulmánya
bevezetőjében, hogy az iszlám kultúráját, művelődését, irodalmát,
társadalmait tekintve nagyon korlátozott és pontatlan ismereteink vannak. Ez a
tájékozatlanság szerinte az iszlám szó magyar köznyelvi használatában is
megmutatkozik: „Naponta olvassuk – halljuk az „iszlám országok”, „iszlám
népek” stb. kifejezéseket, amelyek grammatikai szempontból helytelenek, mert
a beszélő felismerhető szándéka szerint magyar jelzős szerkezetet alakított ki,
de ebben egy arab főnévi igenevet (iszlám: „önmagának Isten alá rendelése”)
használt melléknévként, jelzői funkcióban. Az indoeurópai nyelveken
tájékozódó közvéleményben ez a forma mindinkább általánossá válik, annak
10
Mizser Lajos: Barangolás Turintól Torinóig. In: Mondd és írd! i. m. 183. o.
7

9. ellenére, hogy a vonatkozó arab ige jelzői funkcióban használatos activ
principiuma – muszlim („magát Istennek alárendelő”, azaz tulajdonképpen a
„hívő”) is elfogadott kifejezési forma a magyar nyelvben, és könnyűszerrel
alkalmazható lenne.”11 A kereszténység – keresztény példájára tehát: iszlám –
muszlim a megfelelő forma. Az alábbi példák tehát nem tekinthetők nyelvileg
helyesnek:
„Az eset Malajziában történt, iszlám vallású családban.” (Két feleség közös válása
egyetlen férjtől. In: Népszabadság, 2008. április 03., 17. o.)
„Ez az első nyugati opera, melyet egy iszlám nő – Yekta Kara – állít színpadra.”
(Carmen. In: Repertoár, 2008. 03. 27., 18. o.)
Különböző stílusok keveredése, a „szleng” beszivárgása a médiába
Nem ritkán tanúi lehetünk annak – különösen a rádió- és televízió-riportokat
hallgatva –, hogy egy-egy nyilatkozatot adó politikus vagy gazdasági
szakember a köznapi (vagy szleng) beszéd kifejezéseit iktatja mondandójába.
Egyetérthetünk Simon Zoárddal, aki egy tanulmányában azt írta, hogy „az
írónak, a beszélőnek is meg kell küzdenie azért, hogy szava ne cáfoljon rá
szándékaira, s mondanivalóját híven, stílusosan legyen képes kifejezni. Ehhez
azonban tudni illik, melyik szó milyen társaságba, környezetbe illik.”12 Szerinte
„a stiláris jó modor nem képmutatásra vall, hanem ízlésre”.13 Ugyancsak furcsa
volt hallani például az alábbi kijelentést a repülőtársaság szóvivőjétől (!):
„Az utasok jelentős része vágta, hogy mi az a schengeni csatlakozás...” (Szollár
Domokos szóvivő nyilatkozata: Légi Schengen Ferihegyen, Kossuth Rádió
reggeli hírműsora, 2008. 03. 31. 8:07)
Bár a kerekasztal-tárgyalás résztvevőinek arcára mosolyt csalt, nem hangzott
jól Deutsch-Für Tamás politikus szájából az alábbi mondat sem:
„Mi a búbánat magyarázza azt, hogy április 1-én ez a helyzet...” (Olimpiai
pénzek. Tv2, Tények, 2008. április 1.)
11
Maróth Miklós: Kereszténység és iszlám. In: Muszlim művelődéstörténeti előadások. Iskolakultúra könyvek
10., Pécs, 2001, 7. o.
12
Simon Zoárd: Tudni illik, hová illik. In: Mondd és írd! i. m. 324. o.
13
Uo. 323. o.
8

10. A példákat hosszasan sorolhatnánk, csokorra valót gyűjthetnénk például az
utóbbi hetek közszereplőinek trágár megnyilvánulásaiból, amelyek a
televízióban, rádióban elhangzottak, és számtalan példát idézhetnénk a
publicisztikai stílusba behatoló, oda nem illő szakszók alkalmazására
vonatkozóan is.
Minden jó, ha a vége jó: nyelvi lelemények, szójátékok
Dolgozatom végére szeretnék elhelyezni néhány érdekes, a nyelvhelyességi,
stilisztikai hibák után a nyelvhasználók leleményességét bizonyító, a nyelvi
játékosságot felvillantó példát. Kemény Gábor szerint „a tömegtájékoztatás
nyelvének művelői stílusuk élénkítésére szívesen folyamodnak
szójátékokhoz”.14
A hasonló hangzású szavakkal, betűcserékkel vagy a szavak
többértelműségével történő játék valóban nem csupán időtöltésként érdekes,
de frappáns újságcikk-címek is kieszelhetők ezen a módon.
Kelmebajnokság címmel írt cikket például Szablyár Eszter a primadonnák
ruháiról, Fesztiválkórkép címmel pedig Ócsai Dorottya egy színházi
fesztiválról. (In: Repertoár. A Népszabadság színházi melléklete. 2008. április
27. 12. és 8. o.) Egy életmódmagazin címlapján egy régi, játékos szókapcsolat
szerepel: „Ravasz a tavasz…” (Jó tanács – Egészség- és életmódmagazin,
2008. tavasz)
Tavaszi megtakarítás-t hirdet egy Euronics Katalógus. (2008. március. 29.
– április 8., 1. o.). Ehhez hasonló, mégis más megfogalmazású egy másik
elektromos cikkeket árusító üzlet hirdetési címe: Tavaszi nagytakarítás: A
magas árak kisöpörve! (MediaMarkt katalógus, 2008. április 3. 1. o.)
A speciális méretekben is ruhamodelleket kínáló Quelle katalógusában
pedig exxtra modellekről olvashatunk. (In: Férfidivat, Quelle, 2008. február 1 –
június 30., 36. o.)
14
Kemény Gábor: Légből kapott kilowattok. In: Mondd és írd! i. m. 204. o.
9

11. Bőségesen sorolhatnánk a további példákat, hiszen a nyelvi
leleményesség tárháza kifogyhatatlan. (Rendszeresen közöl például kiváló
szójátékokat Szigetvári-Szattinger Krisztián15 tollából a HetedHéthatár című,
pécsi szerkesztésű havilap,16 és ugyanott Rónaky Edit nyelvművelő rovatában
is számos nagyszerű példára akadhatunk.)
Összegzés
Dolgozatom végén szeretném ismét leszögezni, hogy a fentiekben közölt
példák mindössze néhány napos gyűjtőmunkám eredményei. Ez a munka
nagyon tanulságos volt számomra, hiszen ráirányította a figyelmemet a helyes
nyelvhasználat fontosságára, a stilisztikai és nyelvhelyességi hibák nagy
számára. Teljesen osztom Koltói Ádám azon gondolatát, hogy „igényesség és
erőfeszítés nélkül a nyelvi közlés sem lehet jó minőségű”.17
Gondolataimat szeretném a korábban már idézett költő,
irodalomtörténész Németh István Péter soraival zárni, aki írásában tréfásan
mutatott rá arra, hogy még a helyesírási hibák is szolgálhatnak nemes célokat
(például azt, amire én magam is használtam őket: elemzésre váró
alapanyagot szolgáltatnak egy szemináriumi dolgozathoz...).
„Juhász Gyula testi-lelki beteg lett, mihelyst sajtóhibát észlelt versében.
Én csöndben kijavítom. (Ha éppen nem nevettet meg!)
Aztán hadd legyen munkája 50 év múlva egy kedves tapolcai leányzónak, aki
mondjuk szemináriumi dolit írna dolgaimból a főiskolára...
Ennél többet sohsem vártam az úgynevezett irodalmi halhatatlanságtól.” 18
15
Lásd még: Szigetvári János – Szigetvári-Szattinger Krisztián: 1111 szójáték. Kódex, Pécs, 2003.
16
E dolgozat szerzője 2002 óta a havilap szerkesztőségi tagja.
17
Koltói Ádám: Stíluskoccanás. In: Mondd és írd! i. m. 327. o.
18
Németh István Péter: Kihullt lapok egy naplóból... i. m.
·
A dolgozatban szereplő képek forrása:
címlap: http://vergeblich.de/bilder2007/10e45b0b45b1_B313/tutivillus.jpg (2008. 04.06.)
1. oldal: http://www.titivillus-editorial.com/images/tesdemon.GIF (2008. 04.06.)
10

12. További ajánlott irodalom
Antalné Szabó Ágnes: Helyesírási tudáspróbák. Simonyi Zsigmond helyesírási
verseny 2003-2005. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005.
Balázs Géza – Jászó Anna – Koltói Ádám: Éltető anyanyelvünk. (Írások Grétsy
László 70. születésnapjára). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2001.
Bozsik Gabriella (szerk.): Helyesírásunk időszerű kérdései a 21. század
kezdetén. Eszterházy Károly Főiskola Nyelvészeti Tanszéke, Eger, 2002.
Cziffra Istvánné (szerk.): Nagy magyar helyesírási szótár. Szalay Könyvkiadó,
Kisújszállás, 2002.
Garai Péter – Érdi Júlia: Tipográfia és helyesírás 30 nyelvhez. Akadémiai,
Budapest, 2007.
Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. Osiris, Budapest, 2004.
Szathmári István: A magyar helyesírás alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest, 1995.
Internetes helyek:
http://helyesiras.lap.hu/
http://nyelveszet.lap.hu/
http://magyarnyelv.lap.hu/
11