SlideShare ist ein Scribd-Unternehmen logo

árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges

•
•
P
Péter Árvai
1 von 51
Downloaden Sie, um offline zu lesen
1 Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nemzetközi Tanulmányok MA Árvai Péter: Az egységes európai uniós külpolitika szükségességéről szakdolgozat Konzulens: Dr. Tuka Ágnes habilitált egyetemi docens Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék Pécs, 2015
2 Tartalom Tartalom ..................................................................................................................................... 2 1. Bevezetés............................................................................................................................ 4 1.1. Elméleti keretek ........................................................................................................... 5 1.2. Az euroszkepticizmus .................................................................................................. 5 1.3. A mélyítés mellett ........................................................................................................ 6 1.4. A dolgozat hipotézise................................................................................................... 9 2. Az Európai Unió és a védelempolitika............................................................................. 10 2.1. A közös védelem a Nyugat-Európai Unión belül ...................................................... 10 2.2. A közös kül- és biztonságpolitika .............................................................................. 13 2.3. A NATO és az Európai Unió kapcsolata ................................................................... 15 3. Az átalakult geopolitikai tér, és a Nyugati világ adaptációs kényszere ........................... 18 3.1. Oroszország................................................................................................................ 19 3.2. Törökország................................................................................................................ 21 3.3. Kína............................................................................................................................ 24 3.4. India............................................................................................................................ 26 3.5. Brazília....................................................................................................................... 28 3.6. És Afrika?................................................................................................................... 30 3.7. Konklúzió az átalakult geopolitikai térrel kapcsolatban ............................................ 31 3.8. Az Egyesült Államok válasza .................................................................................... 33 4. Nem közös, hanem egységes külpolitika ......................................................................... 35 4.1. A nemzetközi döntések elmélete és gyakorlata ......................................................... 36 4.2. A NATO alapvetően alkalmatlan a 21. századi kihívások kezelésére....................... 37
3 4.2.1. A nyugati demokráciát kihívások érik.............................................................. 38 4.2.2. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolata ...................................... 39 4.2.3. Európa önálló stratégiai érdekei ....................................................................... 40 4.2.4. A mélyítés nem akkora kihívás......................................................................... 42 4.2.5. Európának meg kell tudnia védeni magát......................................................... 43 5. Konklúzió a dolgozathoz.................................................................................................. 45 6. Felhasznált irodalom: ....................................................................................................... 46
4 1. Bevezetés Szakdolgozatom célja az Európai Unió biztonság- és védelempolitikájának elemzésén túlmenően az, hogy markáns, de tudományosan alátámasztott módon érveljek a közös, egységes és önálló európai haderő és védelmi rendszer felállítása mellett. Megítélésem szerint a téma különösen kurrens, hiszen a hidegháború vége és a kétpólusú világ felbomlása óta nem volt ennyire látványosan konfliktusos a világpolitika hatalmi átrendeződése, mint napjainkban.1 Olyan új hatalmi központok formálódnak, melyek gazdasági teljesítményüket a geopolitikai konstellációk megváltoztatására igyekeznek fordítani. Összesen több mint egy tucat országot hajt a nagyhatalmi státusz iránti – láthatóan – csillapíthatatlan vágy. Ez pedig nem csak a gazdasági mutatók állandó összemérésében, relatív és ország-specifikus értelmezésében, de a fegyverkezésben is megmutatkozik. Bár a felemelkedő hatalmi pólusok közötti nyílt háború esélye rövid távon csekély, és a közel-keleti országokban zajló katonai akciók többnyire minden fél figyelmét lekötik, a katonai potenciál, mint közvetett nyomásgyakorló képesség – ha úgy tetszik: hivatkozási alap –, nem szűnt meg létezni, sőt, véleményem szerint jelentősége egyre növekszik, egyéb, a modern hadviselés új formáival kiegészülve. Úgy gondolom, hogy a NATO helyett az Európai Uniónak más, saját haderőre van szüksége, ami – ahogy arra fentebb utaltam – a csapásmérő képességen túl elsősorban demonstratív eszközként tudja segíteni az Európai Unió érdekérvényesítését. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a NATO felbomlása a közeljövőben nem realitás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió Alkotmánya is a nemzetállami népszavazásokon bukott el, ami azt mutatja, hogy van egy erőteljes félelem a „túl erős” EU kapcsán. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a nemzetállamok számára jelenleg komoly határai vannak a mélyítésnek. Ennek ellenére hiszek abban, hogy a felsorakoztatott érveim érdemesek és alkalmasak tudományos diskurzus generálására. 1 Ezt alátámasztja Lord Jacob Rothschild évértékelője is: „Olyan geopolitikai helyzettel kell most szembenéznünk, aminél veszélyesebb nem fordult elő a második világháború óta”. http://444.hu/2015/03/08/lord- rotschild-a-vilaghaboru-ota-nem-volt-veszelyes-a-helyzet/
5 A dolgozatom tehát alapvetően két nagy alapállításra támaszkodik. Egyfelől arra, hogy a NATO ideje lejárt, és azt a szerepet, amit a nemzetközi térben ma betölt, más intézmények hatékonyabban tudnák betölteni. Másfelől pedig arra, hogy az Európai Unió jobban járna, ha a NATO-t felszámolva új alapokra helyezné a biztonság-, és védelempolitikáját, illetve külpolitikai stratégiáját. Ezt a két nagy állítást próbálom a továbbiakban alátámasztani: A NATO meghaladottsága tekintetében elsősorban a szervezet tagállamain belüli érdekpolarizációra fogok utalni, illetve arra, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok hadi potenciáljai között, ami ellehetetleníti a valódi, egyenlő tárgyalási- és alkupozíciókat. Amikor amellett érvelek, hogy az Európai Unió jobban járna egy saját katonai szervezet létrehozásával, akkor ezt az Unió sajátos kihívásainak, illetve az EU globális térben való stratégiai „dermedtségének” elemzésével próbálom alátámasztani. 1.1. Elméleti keretek Mivel a téma rendkívül érzékeny, illetve túlmutat egyszerű helyzetértékelésen, és az alapja egy markáns vélemény megfogalmazása és alátámasztása, ezért fontosnak érzem, hogy – mintegy útmutatóként – néhány alapvető elméleti megjegyzést tegyek. Fontos leszögezni, hogy a dolgozat egy nagyobb egész gondolatkör kontextusában értelmezhető csak, ennek a gondolatkörnek a lényege pedig, hogy szerintem mélyebb Unióra van szükség. Úgy gondolom, hogy nem lehet sokáig halogatni a politikai kapcsolatok szorosabbá fűzését, és ha visszatekintünk az elmúlt néhány évtizedre, akkor ez is tűnik a logikus lépésnek. 1.2. Az euroszkepticizmus Természetesen tudom, hogy mindez csak leírva ilyen egyszerű, mert számos területen (ilyen például a büntetőjog, vagy az alkotmányjogi kérdések) a nemzetállami hagyományok, történeti előzmények mérvadóbbak, mint a közös Európa esetleges igényei. Nem beszélve arról, hogy nem elhanyagolható kulturális, gazdasági fejlettségbeli, politikai szocializációs, stb. különbségek vannak a tagállamok között, amik miatt az integráció mélyítése nem lehet az egyetlen, megkérdőjelezhetetlenül ésszerű cél. Nem véletlen, hogy az elmúlt években erősödni látszanak az euroszkepticizmus képviselői. Számos méltányolható felvetése van
6 ugyanis az Unióval szemben kritikus politikai erőknek, ezek közül csak a legmarkánsabbakat emelném ki:2  alacsony demokratikus legitimáció,  túlbürokratizáltság, pazarló adminisztráció fenntartása,  az EU csorbítja a nemzetállami szuverenitást, veszélyezteti a nemzetállami kultúrát,  az Unió szervei nem hatékonyak, nem jól kezelik a problémákat Talán az utolsó a legerősebb kritika, hiszen minden közösségi tevékenyég alapelve, és hivatkozási pontja, hogy a közös megoldás hatékonyabb, magasabb színvonalú és olcsóbb, mint a tagállami szintű rendezés. Ez a legerősebb érv a közösségi döntéshozás mellett, különösen, ha ez automatikusan a szubszidiaritás alapelvével helyezkedik szembe. Éppen ezek miatt a nagyon is jogos kritikák miatt nyitott a vita az Európai Unió jövőjét illetően. Jellemző, hogy gyakorlatilag minden tagállamban találunk euroszkeptikus politikai erőt, sőt, folyamatosan napirenden van az Európai Parlamentben a frakciójuk megalakulása is. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az euroszkeptikus érvelés sok esetben inkább az érzelmekre hat. Magyarország miniszterelnöke 2010 óta többször is tett olyan kijelentéseket, melyekben közvetett módon, de határozottan vont párhuzamot Moszkva rendszerváltás előtti elnyomó politikája és az Európai Unió és hazánk mai viszonya között. Ez pedig nem magyar sajátosság: a belső egység megteremtésének régi eszköze, hogy külső, közös ellenséget kell találni. Ráadásul az egyik leggyakoribb EU-ellenes érv, hogy Brüsszel a nemzetállami akarattal szemben hoz döntéseket, pedig valójában pont az teszi nehézkessé az Unió működését, hogy folyamatos konszenzusra és egyeztetésre van szüksége. 1.3. A mélyítés mellett Az Európai Unió létjogosultságát viszont nagyon kevesen kérdőjelezik meg, hiszen az európai integráció eredményei példaértékűek: az elmúlt hetven évben Nyugat-Európában nem volt érdemi fegyveres konfliktus (leszámítva néhány etnikai alapú terrorcselekményt), és az egyre szélesedő gazdasági-politikai együttműködés sosem látott jólétet, növekedést, és békét hozott el. 2 Dúró József: Euroszkepticizmus ma In. Politikatudományi Szemle, 2010/4 szám
7 Ez persze önmagában még nem indokolja az együttműködés politikai jellegű bővítését. Figyelembe kell azonban venni, hogy a világpolitika az elmúlt 20 évben nagyot változott az Európai Unió körül, miközben az EU legutóbbi nagy sikere pont az volt, hogy a 20-25 évvel ezelőtt kitűzött céljait (a közös pénz bevezetését, és a volt szocialista országok csatlakozását) 10-15 évvel ezelőtt elérte. Az az intézményi berendezkedés, ami a kilencvenes évek végéig sikeressé tudta tenni Európát, az átalakuló világrendben már nem alkalmazható. Ahogy arra egy későbbi fejezetben részletesen ki fogok térni, egyre kevésbé hatékony a széttagolt, alapvetően még mindig nemzetállami lobbikon alapuló Európa. A világpolitika mellett az elmúlt évtizedekben a világgazdaság is sokat változott: a feltörekvő regionális hatalmak gazdasági statisztikák tekintetében nem jelentenek egyelőre fenyegetést Európára, de fontos előnyük, hogy politikailag, etnikailag és területileg is egységesebbek, így ezen keresztül érdekartikulációjuk is egységesebb lesz. Természetes, hogy etnikai értelemben Európa aligha homogenizálódhat, és a talán a területi egység tekintetében is eljutott a falig. Politikai szempontokat vizsgálva viszont véleményem szerint van még tér és lehetőség a további mélyítésre. Érdemes megfigyelni, hogy az EU eddigi történetében a kapcsolatok szélesítése és mélyítése mindig egyfajta előremenekülésként történt, azaz valamilyen külső kiváltó okra való reakcióként. Két ilyen nagy okot lehet azonosítani: az egyik a gazdasági, miszerint a nagyobb hatékonyság, magasabb gazdasági növekedés, és a piaci kapitalizmus tökéletesebb működése érdekében kellett a jogi – bürokratikus - intézményi kereteket fellazítani, vagy egyenesen ezeket a gátakat megszüntetni. Ez a folyamat meglehetősen csendesen zajlott és zajlik, bár voltak mérföldkövei (mint az ECU, majd az euró bevezetése például). Ezt a folyamatot igazából soha nem érte nagyon markáns kritika, hiszen az Európai Unió gazdasági szervezet, így a gazdasági indítékú jogszabály-egységesítés, bürokrácia-könnyítés mindig indokoltnak hatott, és csak az utóbbi két évtizedben kapott kimondott politikai célt is. Ha vetünk egy pillantást az Európai Unió gazdasági állapotára, akkor rájöhetünk, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt le szokás festeni. Ha az EU tagállamait egységesen kezeljük, akkor igen impozáns adatokat kapunk: a világ legnagyobb egységes piaca, félmilliárd fős népesség (ami nagyobb, mint az USA és Oroszország lakossága együtt), és a vásárlóerő-paritáson számított GDP alig marad le az Egyesült Államokétól, és több mint
8 háromszorosa Indiáénak.3 Az euró, mint fizetőeszköz pedig a világ második legfontosabb valutája. Ezek a számok viszont – ahogy a bekezdés elején mondtam – összeadást feltételeznek. Az Európai Unió egyik nagy hátránya pont ez, miszerint ezek az illusztris adatok és számok csak a táblázatokban adódnak össze, a valóságban jóval kevésbé. Az Európai Unió képtelen arra, hogy a nagyhatalmi „sakktáblán” a világ második legnagyobb gazdaságaként lépjen fel. Itt érdemes kitérni a szervezet politikai mélyítésének más okaira, amik jellemzően (a gazdaságival szemben) politikai természetűek. Ez merült fel a kelet-európai rendszerváltások nyomán, mikor a bővítés nem is volt kérdés, illetve ez fűti azokat a hangokat, amik „több Európát” követelnek, sőt, az Európai Egyesült Államok kifejezést használják. Ugyanakkor, amint arra utaltam, ezek a döntések bármennyire is egy irányba hatottak, minden alkalommal egy külső eseményre adott válaszként jöttek létre. Viszont ilyen horderejű kérdésekben nem feltétlenül a legelőnyösebb dolog reaktív módon dönteni, sokkal hatékonyabb lehetne, ha – felismerve a szervezet eddigi történetének tanulságait – programszerűen, előre eltervezetten zajlana a mélyítés. Természetesen, ahogy senki sem, úgy én sem tudom megmondani, hogy a politikai uniónak pontosan milyen keretek között kell létrejönnie, mely kérdéseket kell nemzetállami, vagy régiós szinten kezelni, és melyekre kell egységes, központi szabályozás. Ugyanígy nem tudom, hogy milyen hatásai lennének a központilag meghatározott adózási rendnek, a közös ÁFA kulcsnak, vagy a nemzeti fiskális politikák komolyabb összehangolásának. De fontos megjegyezni, hogy senki nem tudhatta azt sem, hogy milyen következményei lesznek majd az ECU, vagy az euró létrehozásának, vagy, hogy jó döntés lesz-e az euró zónán belül tartani Görögországot, vagy esetleg egy tervezett államcsőd lenne-e a hatékonyabb. Az Európai Unió története során számos nagyon súlyos döntést hozott már meg, és részben pontosan ezekkel a döntésekkel sodródott látens módon a politikai egységesülés felé.4 Állandó hivatkozási alap a politikai unió ellen, hogy az Unió tagállamai túlságosan 3 az adatok a CIA World Factbookjából származnak: https://www.cia.gov/library/publications/the-world- factbook/geos/ee.html 4 Csak egyetlen példa: vajon mennyiben tekinthetjük kizárólag „nemzetinek” azt a görög parlamenti választást, aminek tétje, hogy az ország kilép-e az euró zónából, és ezzel alapjaiban rengeti meg a közös valutát?
9 különbözőek. Más nyelvet beszélnek, más kultúrával, más hagyományokkal rendelkeznek, és több százéves közös történelmükre inkább volt jellemző a háborúskodás, mint a békés együttműködés. Fontos azonban észrevenni, hogy az EU ezzel nincs egyedül: az USA tagállamai eltérő büntetőjoggal rendelkeznek, és egészen más álláspontot képviselnek például drogliberalizáció, vagy a homoszexuálisok jogai tekintetében. És bár Európa nyelvileg egyáltalán nem egységes, az angol egyre inkább elfogadott lesz, mint közvetítőnyelv, lingua franca. Ráadásul ez a folyamat Európában sokkal természetesebben zajlott, mint Kínában például, ahol egy külön közvetítőnyelvet kellett létrehozni, majd megtanítani minden iskolában, vagy számos afrikai országban, ahol természetes, hogy ugyanannak az országnak a lakói nem beszélik egymás nyelvét.5 Ezeket az országokat mégis feltörekvő hatalomnak tekintjük. 1.4. A dolgozat hipotézise Mindezeket összegezve tehát én a „több Európa” mellett teszek hitet, és azt gondolom, hogy akarva-akaratlanul, de az Uniónak ebbe az irányba kell elmozdulni. Ugyanakkor mindezt nagyon körültekintően, a kritikus hangokat a legkomolyabban kezelve kell megtennie, szem előtt tartva, hogy valószínűleg a közös Európa alapja még nagyon sokáig a nemzetállamok összessége lesz. Számomra a „több Európa” (a nemzetállami keretek megtartása mellett) nagyjából a következőkkel írható körbe: „szorosabb politikai integráció, valóban közös külpolitika, valódi európai elnök, valódi európai parlamenti választások, valódi költségvetés, valóban közös gazdaságpolitika”.6 Ez viszont szerintem egyáltalán nem jelentene akkora sokkot a nemzetállamoknak, mint amekkorára azt becsülik. Ahogy arra fentebb már utaltam, az USA, amely sokkal szorosabb integrációja a tagállamoknak, mint ami az EU a látható jövőben lehet, számtalan önálló szabályozási területet hagy meg a saját államainak. A már idézett Marján Attila-tanulmány az EU előtti kihívásokat három, egymást fedő rétegként értelmezi, melyek közül én az elsővel fogok foglalkozni: „a külső rétegét a globális kihívások jelentik: nemzetközi verseny erősödése, új versenytársak megjelenése és előretörése, a nemzetközi erőviszonyok átrendeződése, a terrorizmus, illetve a globalizációs folyamatokra 5 De ugyanez igaz Svájcra is, ahol az országnak négy hivatalos nyelve van, ráadásul ezek földrajzilag jól elhatárolható országrészekben vannak jelen, Svájc egysége mégis aligha kérdőjelezhető meg. 6 Marján Attila: Az Európai Unió kilátásai, 33. old. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon Kiadó, Pécs, 2013.
10 adott esetleges rossz (protekcionista) válasz veszélye.”7 A célom tehát nem az, hogy általánosságban érveljek a politikai unió mélyítése mellett. Éppen ezért az írásom alapállítása nem az, hogy a politikai unió mélyítése az egyetlen ésszerű és lehetséges út, hanem az, hogy szerintem ez az egyetlen út, ami szavatolja az EU számára a nagyhatalmi státuszt. Abban hiszek, hogy ahhoz, hogy Az Egyesült Államok és feltörekvő országok mellett az Európai Unió saját jogon szálljon versenybe, az USA-tól független, önálló külpolitika szükséges, ami önálló és komolyan vehető stratégiát, és ehhez rendelt csapásmérő képességet feltételez. Nem biztos, hogy a Közös Európának ezt az utat kell járnia, mert nem biztos, hogy így kell és lehet felvenni a versenyt a kevésbé demokratikus feltörekvő országokkal. Tudom, hogy az Európai Unióban számtalan nagyon erős belső feszültség lappang (elég csak válság hatására felszínre jutó észak-dél különbséget említeni), és azt is tudom, hogy könnyen lehet, hogy az Unió sosem lesz képes túllépni ezeken a problémáin. Inkább arra törekszem, hogy bemutassam, mi indokolja ennek az útnak a választását, és ezen belül is milyen biztonság-, és katonapolitikai, stratégiai és hatalmi érvek szólnak az önálló haderő mellett, és a NATO ellen. Másfelől pedig szeretném felvázolni, hogy az általam kívánatosnak tartott „több Európa” mit jelent, mit jelenthet a közös kül-, és biztonságpolitika vonatkozásában. Bár a szakértők által készített elemzések direkt módon nem számolnak a NATO szétesésével, illetve az EU külpolitikai – katonai egységesülésével sem, nagy számban áll rendelkezésre az Unió külpolitikáját kritikával illető szakirodalom. Azt gondolom, hogy az elmúlt években számos magas színvonalú elemzés született az átalakuló nemzetközi tér hatalmi viszonyaival kapcsolatban, amik lehetőséget és tudományos alapot biztosítottak ennek a dolgozatnak az elkészítéséhez is. 2. Az Európai Unió és a védelempolitika 2.1. A közös védelem a Nyugat-Európai Unión belül Az Európai Unió a fennálló nemzetközi rendben külön utasnak számít. Nem egyetlen ország, hanem egy szövetség, amely bizonyos elemeiben nemzetek feletti (szupranacionális), más elemeiben pedig nemzetek közötti (internacionális) jellemzőket mutat. A tagállamok határozottan állítják, hogy még mindig inkább egy gazdasági alapú együttműködésről van szó, 7 U.o. 35. old.
11 miközben az EU minden eddigi válság, vagy akár csak elbizonytalanodás idején is az előremenekülést, a kötések megszilárdítását, a kapcsolatok szélesítését és mélyítését tartotta megoldásnak. Hogyan is lehetne pusztán „gazdasági együttműködés” az, ami tagállamainak közös „európai polgárságot” ajánl, és mellé ösztöndíjakat, közös fejlesztési, oktatási, kutatási, foglalkoztatási forrásokat, és minden erejével azon van, hogy kreáljon valamiféle „közös európai identitást”? Az Európai Unió és jogelődjei a második világháború óta eltelt hetven év győzteseinek tekinthetők. Az európai egység gondolata több évszázados, sőt, akár több évezredes múltra is visszatekinthet, legújabb kori fejlődése a 2. világháború lezárásához köthető. Mind a politikusok, mind a közvélemény egyetértett abban, hogy a német-francia szembenállás, illetve a következő világháború elkerülésének záloga az európai integrációban rejlik. Ezt a gondolkodást igazolja többek között, hogy az Európai Szén-, és Acélközösség egykori alapítói (Jean Monnet, Paul Henri Spaak, Robert Schuman, vagy Alcide de Gasperi) mára a „közös Európa” atyjainak számítanak. Témánk szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható a kor, melyben az ESZAK megszületett: a hidegháború első „befagyó” időszaka8 az alapító atyákat is óva intette, ezért is látott napvilágot a közös európai haderővel kapcsolatos terv már 1950- ben. Az Európai Védelmi Közösség9 René Pleven francia miniszterelnök javaslata volt az összeurópai haderő felállítására. A közös hadsereg felállítását alapvetően a Szovjetunió keltette állandó fenyegetés10 indokolta. Mivel az Európa védelmének megszervezése iránti igény esetében egység mutatkozott, már csak a hogyan?-ban voltak eltérések. A valódi kérdés ebben a tekintetben az volt, hogy Németország újrafegyverkezése mennyire történhet önálló keretek között. Az USA (NATO) javaslata szerint Németország is saját hadsereget állíthat fel a NATO-n belül, viszont saját hadvezetőség nélkül, amerikai parancsnokság alatt. Ezzel szemben a Pleven-terv (kezelve a francia aggodalmakat) eleget tett 8 Ez alatt értem az 1947 – 1953 közötti időszakot: a feltartóztatási doktrína megjelenésétől Sztálin haláláig. 9 vagy más néven: Pleven-terv. 10 A nyugat-európai országok esetlegesen attól tarthattak, hogy a két Korea háborújához hasonlóan bekövetkezhet a két Németország háborúja is.
12 volna az amerikai elvárásnak (Németország bevonása a közös haderőbe), de nem hozott volna létre saját német hadsereget. Az európai haderő a NATO berkein belül, nemzetek feletti haderőnként jött volna létre, egy európai védelmi miniszter irányításával. Ebben az esetben a német egységeket többnemzetiségű hadosztályokba szervezték volna, de német nemzeti hadsereget nem hoztak volna létre.11 Ez a terv végül elbukott. Bár az Európai Védelmi Közösségről szóló szerződést 1952-ben még aláírták, de a francia parlament 1954-ben leszavazta annak ratifikálását. Érdemes azt is megjegyezni, hogy Nagy-Britannia sem támogatta a tervezetet, több okból sem: egyrészt hagyományosan távolságtartó a nemzetek feletti együttműködésekkel szemben12 , másrészt a brit-amerikai együttműködést akkoriban talán fontosabbnak találták, harmadrészt pedig Nagy- Britannia Európa védelmét a NATO-n belül képzelte el, nem pedig egy még nem is létező szervezeten belül. A később létrejövő Nyugat-európai Unióban az 1980-as évekig folyamatosan elhalványult a védelempolitika. A szervezet a Brüsszeli Szerződésben meghatározottaknak megfelelően (katonai értelemben) gyakorlatilag feloldódott a NATO-ban. Az 1980-as évektől azonban újra felerősödött a szervezet tevékenysége, köszönhetően a hidegháború második „befagyó” időszakának, illetve az európai integráció gyorsuló folyamatának. Ezzel párhuzamosan az Egységes Európai Okmány már említést tett a biztonságpolitikai együttműködés fontosságáról, és erre alapozva 1987-ben a hágai platform már azt hangsúlyozza, hogy „az európai integráció csak akkor válhat teljessé, ha biztonsági és védelmi dimenziókat is tartalmaz.”13 Ezt követően az 1990-es években a szervezet egyrészt a bipoláris világ felbomlását követően virágkorát élte, másrészt pedig folyamatosan beolvadt az Európai Unióba.14 Virágkorát élte abban az értelemben, hogy 1988 és 1999 között nyolc missziót folytatott, jellemzően a Perzsa-öbölben, illetve a balkánon. Ezek elsősorban békefenntartó, aknamentesítő, ellenőrző-tanácsadó missziók voltak. Ugyanakkor 1999-ben 11 http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/csiki_tamas-visszatekintes_a_nyugat_europai_uniora.pdf 12 A tervezetnek része volt a közös haderő irányítása érdekében is létrehozott politikai unió 13 U.o: 70. old. 14 A Maastrichti Szerződésben az EU már kötelezte a NYEU-t az Unió védelmi hatású döntéseinek, cselekvéseinek kidolgozására.
13 Javier Solanát az EU Kül-, és Biztonságpolitikai Főképviselőjeként a NYEU főtitkárává is megválasztották, ami egyértelművé tette az integrációt, aminek végső állomásaként a tagállamok 2011 júniusában megszüntették a szervezetet létrehozó Brüsszeli szerződést. 2.2. A közös kül- és biztonságpolitika Míg a Szovjetunió fenyegetése miatt a közös védelempolitika a születő félben lévő európai integráció számára a kezdetektől fogva fontos volt, és – a NATO-n keresztül – tettek is ennek az érdekében, addig a nem katonai jellegű külpolitika sokáig őrizte tagállami jellegét. Ez alapvetően a mai napig így van, de mint annyi más területen, itt is történt változás. A közös külpolitikai gondolkodás irányába az első lökést a politikai mélyítés tanulmányozására megszületett Davignon jelentés15 adta meg 1970-ben, a luxemburgi csúcson. A jelentés célja eredetileg a politikai mélyítés lehetőségeinek feltárása és vizsgálata volt. Az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation – EPC) ennek nyomán jött létre, és vált az európai állam- és kormányfők informális külpolitikai témájú egyeztető fórumává.16 A későbbiekben elkezdték monitorozni az EPC működését, és ezzel párhuzamosan az Együttműködés szélesedett és hatása, befolyása is nőtt.17 Az újabb lendületet a nemzetközi térben bekövetkezett két fontos változás adta: a Szovjetunió afganisztáni inváziója (1979), valamint az iráni iszlám forradalom (1978). Ez rádöbbentette a tagállamokat az Európai Közösség tehetetlenségére, és az EPC megerősítéséhez, valamint az együttműködések további erősítéséhez vezetett. Az 1981-ben elfogadott London jelentés megkövetelte a tagállamok előzetes egyeztetését a külpolitikai döntésekben, amelyek minden tagállamot érintettek. 1985-ben a Dooge-bizottság jelentése alapján az Európai Tanács kormányközi konferenciát hívott össze, hogy előkészítse az Európai Unióról szóló szerződést. 15 A jelentés itt érhető el (más források a jelentésre az elfogadás helyszíne alapján „Luxemburg jelentés” néven utalnak):http://www.cvce.eu/content/publication/1999/4/22/4176efc3-c734-41e5-bb90- d34c4d17bbb5/publishable_en.pdf 16 „But it was only in 1970, when Foreign Ministers approved the 'Luxembourg Report', that the basic procedures of EPC were established. Since then the process of cooperation has gradually been developed, expanded and formalized in a number of stages, culminating in the entry into force of the Single European Act on 1 July 1987.” http://aei.pitt.edu/45409/1/European.Political.Cooperation.pdf 17 A komolyabb politikai együttműködés egyik alapja a COREU, a tagállamokat összekötő új telexhálózat volt.
14 Az így létrejött Egységes Európai Okmány hozta létre az EPC intézményi hátterét, és jelentősen kiszélesítette a hatáskörét minden, általános érdeklődésre számot tartó külpolitikai ügyre.18 1993-ban aztán a Maastrichti Szerződés az ECP-t a Közös Kül- és Biztonságpolitikára cserélte le. Ez nem csak névváltás volt: a Szerződés új alapokra helyezte az európai integrációt, és három pillért határozott meg. Ennek a három pillérnek az egyikévé emelkedett a Közös Kül- és Biztonságpolitika, ez is mutatja, hogy a tagállamok milyen komolyan szerepet szántak neki. A döntések alapja a kormányközi jelleg lett, ami megkövetelte a konszenzusos döntéshozatalt, ez pedig részben már magába kódolva hozta a nehézségeket. Ennek ellenére a rendszer tovább tudott erősödni azáltal, hogy az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés életre hívta a külügyi és biztonságpolitikai főmegbízott pozícióját, amit egészen a pillér-rendszer 2009-ben történt lecseréléséig Javier Solana töltött be.19 Ez a pozíció a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével még erősebb lett, hiszen a főképviselőhöz helyezték át az addigi külkapcsolatokért és európai szomszédságpolitikáért felelős biztos területeit is, illetve 2011-től alá tartozik az Európai Külügyi Szolgálat is. A kibővült portfóliót hangsúlyozza, hogy gyakran az „EU külügyminisztereként” hivatkoznak rá. Catherine Ashton, majd jelenleg Federica Mogherini vezetése alatt az Unió közös külpolitikájának súlya érezhetően növekedett, és került közelebb ahhoz, hogy Európának valóban „egy telefonszáma legyen”.20 Ugyanakkor ez mégsem tekinthető klasszikus értelemben külpolitikának, a valóságban inkább félmegoldás a nemzetállami külpolitikai érdekérvényesítés és az ENSZ- ben tapasztalható absztrakt béketervek illetve emberjogi, valamit demokratikus ajánlások között. Maga az Unió vonatkozó hivatalos honlapja is úgy fogalmaz, hogy „A béke fenntartásán és a nemzetközi biztonság megerősítésén túlmenően az EU kül- és biztonságpolitikája világszerte törekszik a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi és 18 „The objectives of EPC were also extended to all foreign policy issues of general interest.” http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/amsterdam_treaty/a19000_en.htm 19 1999. május 1. és október 18. között a német Jürgen Trumpf töltötte be a posztot. 20 Utalás Kissinger híres mondatára.
15 szabadságjogok támogatására.”21 Bár a deklaráció pedig az EU külpolitikáját a nemzetállami szint fölé helyezi, az érdekérvényesítést és globális befolyásszerzést meghagyja a tagállami szinteken. 2.3. A NATO és az Európai Unió kapcsolata Az Európai Uniónak ugyanakkor van katonai szerve is. A közös biztonság- és védelempolitika (továbbiakban: KBVP)22 az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának része, sőt egyik legfontosabb ágense, amelyhez az EU védelmi és katonai aspektusai tartoznak, ideértve a civil válságkezelést is. Azért érdemes a KBVP-t a NATO-hoz való viszony tükrében vizsgálni, mert így válik egyértelművé az USA és Európa közti rendkívül érdekes dinamika. Az Egyesült Államok a kezdetektől fogva fenntartásokkal kezelte az önálló európai biztonság- és védelempolitikát, de fontos megjegyezni, hogy az EU-n belül sem volt meg a feltétlen összhang. Már a folyamat elején kirajzolódott három olyan irány, ami többé-kevésbé a mai napig fellelhető a szervezetben. A franciák támogatták leginkább az európai önállóságot, Németország középutasnak számított a kérdésben, míg Nagy-Britannia atlantista álláspontot képviselt,23 a többi tagállam pedig ezek valamelyike felé húzott. A KBVP intézményrendszere 2000 decemberében, Nizzában lett kidolgozva. Mivel az Unió nem hozott létre önálló stratégiai főparancsnokságot, valamint a katonai képességek is hiányoztak, a szervezet 21 http://eur- lex.europa.eu/summary/chapter/foreign_and_security_policy.html?root_default=SUM_1_CODED%3D25,SUM _2_CODED%3D2502&obsolete=false 22 A 2009-es Lisszaboni Szerződés előtt a politika neve európai biztonság- és védelempolitika volt, ez került átnevezésre. Ennek ellenére a dolgozatban végig KBVP-ként fogok rá hivatkozni, a könnyebb érthetőség kedvéért. 23 Bár a kérdés ennél jóval bonyolultabb, a britek álláspontja kapcsán érdemes felidézni de Gaulle gondolatát a trójai falóról.
16 továbbra is a NATO-ra volt utalva.24 Ellenben létrejött számos egyeztető fórum a NATO és az EU között különböző szinteken.25 Az Európai Unió a saját védelmi szervezet kialakításakor gyorsan szembekerült a rá váró politikai kihívásokkal, Törökország ellenállásának képében. A NATO egyik legerősebb hadseregével, és kétségtelenül legfontosabb geostratégiai pozíciójával rendelkező országnak ugyanis a NYEU-hoz képest a KBVP-ben csorbultak volna a jogai: „így például olyan műveletek esetében, amelyek során nem használnak fel NATO-eszközöket, egyhangú szavazáshoz kötötték volna a nem tagállamok meghívását. Az EU szempontjából leginkább szóba jövő konfliktusövezetek Törökország szomszédságában vannak: egy azok bármelyikében végrehajtandó önálló KBVP-misszióban Törökország részvételéhez teljes konszenzusra van szükség az Unión belül, ráadásul a fő politikai-stratégiai döntéshozatalban így sem vehetett volna részt.”26 Bár komoly kompromisszumok árán sikerült olyan tervezettel előállni, amit mindkét fél elfogadhatónak tartott volna, az utolsó pillanatban Görögország megfúrta a megállapodást. Közben azonban sürgette a feleket, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az USA figyelme mindinkább a közel-kelet, illetve közép-Ázsia felé irányult, és Washington szorgalmazta, hogy a balkáni békefenntartó-újjáépítő műveleteket Európa teljes egészében vegye át. Ezekre a feladatokra (mivel katonai kihívásoknál jóval többről, ország-, és demokráciaépítésről volt szó) az EU keretein belül alkalmasak lettek volna az európai országok, de katonai képességek híján továbbra is szükség volt a NATO-ra, illetve egy NATO-EU megállapodásra. Ez lett 2002 végén a Berlin Plusz.27 A dokumentumban a két szervezet lefekteti az együttműködésük feltételeit és formáit, amire azért kellett ekkora 24 Varga Gergely: A NATO és az Európai Unió kapcsolata, In. Nemzet és biztonság, 2008. május 25 Politikai szinten az Észak-atlanti Tanács és a Politikai és Biztonsági Bizottság, katonai szinten a NATO katonai bizottsága, valamint az EU katonai bizottsága között, továbbá alacsonyabb szinteken a főtitkárságok és katonai törzsek között. 26 Varga Gergely: A NATO és az Európai Unió kapcsolata, In. Nemzet és biztonság, 2008. május 5. old. 27 http://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_49217.htm?selectedLocale=en
17 hangsúlyt fektetni, mert a NATO-tagállamok és EU-tagállamok csak részben fedik egymást, ráadásul a tagságok közti eltérések nagyon lényegesek.28 1. ábra Az EU és NATO tagállamok. Magyarázat: piros - csak NATO-tag, sárga - csak EU-tag, kék - tagja mindkét szervezetnek29 A dokumentum ugyan felsorolja, hogy milyen NATO-képességeket használhat a KBVP saját misszióiban, de egyrészt ezek elsősorban tervezési képességek, másrészt a további (harcászati) eszközökről nincs konkrét szó, harmadrészt pedig a jogi feltételek hiánya miatt nem tekinthető nemzetközi jogi szerződésnek, inkább csak deklarációnak.30 28 Ilyen például a már felületesen említett görög-török ellentét Ciprus kapcsán. 29 A vaktérkép forrása: http://youreuropemap.com/ , a színezés a szerző saját szerkesztése. 30 Varga Gergely: A NATO és az Európai Unió kapcsolata, In. Nemzet és biztonság, 2008. május 7. old.
18 3. Az átalakult geopolitikai tér, és a Nyugati világ adaptációs kényszere Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottunk el a kelet-európai rendszerváltások okozta hurráoptimizmustól, és az erősödő Közös Európától a kétségek közt lévő, válaszút előtt álló Unióig, vissza kell mennünk az időben, a már említett kétpólusú világ felbomlásáig. A hidegháború után gyakorlatilag mindkét blokk országait eufórikus érzés járta át, és ez igaz volt a társadalmakon kívül a kutatókra és politikusokra egyaránt: a Nyugat számára az ördögi gonosz képére festett szocialista blokk eltűnése, a feltétlen és elsöprő győzelem volt az ok az örömre, míg az éppen rendszerváltó országok a belülről gyűlölt rendszer végét, illetve a demokrácia és piaci kapitalizmus által ígért azonnali életszínvonal-növekedést ünnepelték. Itt kell megemlítenünk először Francis Fukuyama méltán híres-hírhedt művét a történelem végéről: ahogy az amerikai kutató, úgy a teljes nyugati világ is őszintén hitt abban, hogy a liberális demokrácia győzött, és elérte célját, már csak arra kell várni, hogy a világ többi országába is eljusson ez a politikai-gazdasági rendszer, így létrehozva a verseny alapú társadalmat az egész világon31 . Huszonöt év távlatából azonban azt tapasztaljuk, hogy a Fukuyama által leírt ideális állapot a legkevésbé sem jött létre, legalábbis nem úgy, ahogy azt Nyugaton várták. Az Amerikai Egyesült Államokat abszolút vezető pozícióba helyező egypólusú világrend csak rövid ideig létezett, és a Szovjetunió helyett, valamint annak helyén új, regionális hatalmak alakultak ki. Ezen hatalmak közös jellemzője, hogy egyenként képtelenek akár csak megközelíteni is az USA gazdasági-katonai erejét, összefogásra pedig az alapvető érdekellentéteik miatt nem képesek, így globális értelemben nem veszélyeztetik az Egyesült Államok hegemóniáját. Lokális, regionális értelemben viszont már más a helyzet: az új, feltörekvő hatalmak egytől egyig képesek arra, hogy a szűken vett környezetükben zajló eseményeket befolyásolják, azokra hatással legyenek. Európa viszont nem tudott, vagy talán nem is akart válaszolni erre az újfajta kihívásra: Az USA máig tartó nyomasztó katonai, politikai és gazdasági fölénye alatt/mellett az EU döntéshozóinak látszólag nem kellett szembenéznie azzal, hogy néhány év alatt több, magát egyenrangúnak tartó hatalmi fél emelkedett fel. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt az elmúlt 25 évben, érdemes áttekinteni a most feltörekvő hatalomként számon tartott 31 Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó, 2014.
19 országok 1990 utáni történetét, melyek – ahogy azt látni fogjuk – erősen egy irányba hatnak, kvázi egymást katalizálták.32 3.1. Oroszország Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyetlen országot sem érintett olyan mélységben a hidegháború vége, mint a Szovjetunió romjain újjászülető-túlélő Oroszországi Föderációt. 1991-et követően az orosz állam évszázados területi hódításait volt kénytelen feladni, és egészen új, számára szokatlan geopolitikai helyzetbe került. A birodalom szétesése instabilitást hozott magával, különösen belpolitikai és gazdasági értelemben. Jelcin elnök programja (az IMF ajánlásaival összhangban) egy radikális, piacpárti reform volt, privatizációval és piaci liberalizációval.33 A gazdasági átalakítások viszont katasztrofális eredményekkel zárultak: 1999-re 40%-kal esett vissza a GDP,34 a hiperinfláció pedig a háztartási megtakarításokat tüntette el.35 A lefelé tartó gazdasági spirál 1998-ra az összeomlás szélére taszította Oroszországot, de az augusztusi pénzügyi válságból meglepően gyorsan épült fel az ország, nagyrészt a rubel leértékelésének köszönhetően, ami hirtelen versenyképessé tette a belföldi termelőket mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon.36 Az orosz fiskális-, és adópolitika reformjával37 , illetve a 32 Különösen látványos ez a katalizátor szerep, ha megnézzük, hogy Kína gazdasági növekedése és ezzel párhuzamosan jelentkező nyersanyagigénye emelte a szénhidrogének világpiaci árát, ami elengedhetetlen volt Oroszország és Brazília (mint szénhidrogénekben gazdag országok) felemelkedéséhez, de ugyanez igaz az egész Öböl-térségre is. 33 David McCintick: How Harvard lost Russia http://www.institutionalinvestor.com/Article/1020662/How-Harvard-lost-Russia.html#.VPRzBPmG-ht 34 http://www.indexmundi.com/facts/russia/gdp-per-capita 35 A sikertelen piaci fordulatnak kétségtelenül oka volt az is, hogy sem a külföldi szakértők és tanácsadók (köztük Larry Summers) nem számoltak az állampárti reflexekkel, és felkészületlenül érte őket az oligarchák térnyerése. 36 Joseph Stiglitz: The ruin of Russia http://www.theguardian.com/world/2003/apr/09/russia.artsandhumanities 37 Anders Aslund: An assessment of Putin’s Economic Policy http://www.iie.com/publications/papers/paper.cfm?ResearchID=974
20 kőolaj világpiaci árának folyamatos növekedésével Putyin elnöklése mellett 2008-ra Oroszország újra erősnek mutathatta magát. Ha csak a növekedési számokra koncentrálunk, akkor az orosz gazdaság az 1998-as összeomlást követő tíz évben nagyon jól szerepelt: az évi átlagos 7% körüli GDP növekedés még az állandó gondot okozó magas infláció ellenére is kiemelkedő, 2012-ben a második legjobb gazdasági teljesítményt mutatták fel a G-20-on belül.38 Ha viszont más aspektusból szemléljük, akkor az orosz gazdaság még mindig törékeny: a gazdasági növekedés szinte kizárólag a kőolaj világpiaci árától függ, és a 2000-es évek talpra állásának dacára nem sikerült a gazdaságot több lábra állítani – az ország teljes exportjának több mint 70%-a származott szénhidrogénekből 2012-ben.39 Az említett gyors GDP növekedés pedig csak addig impozáns, amíg nem tesszük mellé, hogy az éves 2500 milliárd dolláros bruttó hazai termék nem sokkal haladja meg Nagy-Britanniáét, és messze lemarad még Németországétól is.40 Ennek ellenére kétségtelen, hogy Oroszország sikerrel állt talpra, és jutott el a csőd közeli gazdaságtól a regionális hatalmi státuszig. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az 1990-es években tapasztalt hanyatlás ellenére Oroszország meg tudta őrizni nukleáris elrettentő erejét, valamint globális politikai jogosítványait, külön kiemelendően az állandó ENSZ BT tagságot, így világpolitikai döntésbefolyásolási képessége megmaradt, és gazdasági erősödésével együtt lett egyre jelentősebb. Míg az Európai Uniót a „gazdasági óriás, politikai törpe” jelzővel szokás illetni, addig Putyin országára pont ennek az ellentéte az igaz: bátor és agresszív politikai törekvéseit nehéz gazdasági erővel nyomatékosítania. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Oroszországnak két olyan célja van, aminek elérésében hajlandó „elmenni a falig”. Az egyik a nyugati közel-külföld puffer-jellegének megtartása (azaz az európai integráció keleti határainak mostani megtartása), illetve a közép-ázsiai posztszovjet országokkal való új szövetség létrehozása. Az első esetében láttuk-látjuk, hogy 38 http://rt.com/business/russia-economic-performance-rating-396/ 39 http://www.eia.gov/countries/cab.cfm?fips=RS 40 A CIA World Factbook alapján, 2013-as becslésekre alapozva. https://www.cia.gov/library/publications/the-world- factbook/rankorder/2001rank.html?countryname=Russia&countrycode=rs&regionCode=cas&rank=7#rs
21 Putyin a katonai erő bevetésétől sem retten vissza,41 és sok esetben sikeres is az Európai Unióval szemben. A második esetben Oroszország késésben van, és talán rossz stratégiát is választott: Kína már most jobb pozíciókkal rendelkezik, például Kazahsztánban. Hiába jött létre a Szovjetunió felbomlásával a FÁK, és hiába próbálkozik Oroszország egy Eurázsiai Gazdasági Unió létrehozásával, úgy tűnik, hogy egyrészt ezek az országok inkább távolságot tartanának Moszkvától, másrészt Kína jobb ajánlatokat tud tenni. Minden sebezhetősége ellenére Putyin állama gazdaságilag megkérdőjelezhetetlen regionális hatalom, ehhez pedig kellő politikai magabiztosság is társul. Európa számára azért jelent kihívást, mert egyfelől a gázvezetékek képében Moszkva állandó ütőkártyával rendelkezik, másfelől pedig a két hatalom találkozása (Kelet-közép Európa és a Balkán) nem tartozik az USA által kiemeltként kezelt területek közé, így itt az Európai Unió kvázi magára van hagyva. 3.2. Törökország Törökországot különleges helyzetben lévő állam: a nyugati és iszlám jegyeket földrajzi elhelyezkedésében, politikai berendezkedésében, társadalmi viszonyaiban egyaránt magán viseli, mégis sikerrel vegyíti a két kultúrkör elemeit. Földrajzi értelemben híd-szerepe aligha lehetne egyértelműbb: két földrész határán fekszik, és miközben Isztanbul egy európai értelemben vett metropolisszá nőtt, addig az ország keleti szomszédjai közé olyan háborúval sújtott területek tartoznak, mint Irán, Irak és Szíria. Geopolitikai értelemben ettől lesz Törökország kiemelkedő fontosságú, hiszen a térség egyetlen stabil állama, ami ráadásul NATO tag, és szemben az Iszlám Állammal, nem tartja ellenségének a teljes nyugati civilizációt. Ez pedig már az ország másik jellegzetességéhez kapcsolható. Már az Oszmán Birodalom is sokkal inkább volt mondható egy multikulturális államnak, mint iszlám hatalomnak, és a modern Törökország 1923-as megszületése csak erősítette a nyugati kapcsolatokat. Kemal Atatürk úgy vélte, hogy országa felemelkedését a radikális nyugat felé fordulás hozhatja meg, nem csak gazdasági-politikai, de kulturális-vallási értelemben is.42 Törökország a mai napig 41 Ide sorolható az 1992-es moldovai intervenció Transznyisztria függetlenségéért, a délszláv konfliktusba történő beavatkozási kísérlet, a grúziai konfliktus, illetve a jelenleg is zajló ukrajnai harcok. 42 http://kitekinto.hu/eia/2011/01/20/torokorszag_es_a_vallas_a_kendzetlen_valosag/#.VPX_JPmG-hs
22 sikeresen egyensúlyoz az iszlám és a szekularizáció között, hol egyik, hol másik irányba kilendülve kissé. Atatürk reformjainak köszönhetően Törökország erőteljesen a nyugati kapcsolatok irányába mozdult el, az 1960-as évekig külpolitikáját a nyugati függés, az USA és a NATO határozta meg. Ezt követően elindult egyfajta távolodás a két fél között, aminek egyik oka az arab országokkal való javuló török viszony volt, a másik oka, hogy a már ekkor is hosszú évek óta függésben lévő európai integrációs csatlakozási folyamat lassulni, akadozni kezdett,43 a harmadik ok pedig, hogy „kis” háborús konfliktusba torkollt Ankara viszonya Görögországgal részben Ciprus, részben az apró lakatlan szigetek miatt. A kelet-európai rendszerváltásokat követően Törökország újból identitáskeresésre szorult: A megváltozott nyugati szövetségesi rendszer, a felgyorsuló európai integráció, az Öböl-háború, valamint a délszláv konfliktus is dilemmaként jelent meg a törökök számára. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes éveket belpolitikai válságok, gyengén működő koalíciós kormányok jellemezték, melyek nem tudták kezelni a török gazdaság strukturális problémáit. Mindez 2001 elejére olyan válságot idézett elő, amit csak az IMF beavatkozásával, és számos rendszerszintű reform segítségével tudtak kezelni.44 2002-t követően azonban sok dolog változott: egyrészt a török választók megbüntették a választásokon az addig regnáló politikai elitet, és hatalomra juttatták a mérsékelten iszlamista Igazság és Fejlődés Pártját (AKP). A nagyarányú győzelem hosszú idő után újra biztos többséget hozott a kormányzó pártnak, ami politikai felhatalmazást jelentett a szükséges gazdasági reformok véghez viteléhez. Az IMF mentőcsomag (és a vele járó külső elvárások), valamint a Világbanktól haza „szerződtetett” gazdasági miniszter Kemal Dervis piacpárti reformjai gyors változásokat hoztak. 2002 és 2007 között a török gazdaság átlagosan 7%-kal bővült, ami duplája a ’90-es évek átlagának.45 A 2008-ban indult válság érdekes módon nem érintette egyértelműen negatívan a török gazdaságot. Bár szenvedett el veszteségeket, de ez elsősorban a fejlett piacok (különösen az 43 Szigetvári Tamás: Törökország, új regionális hatalom a közel-keleten. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 132. old. 44 http://magyarnarancs.hu/kulpol/valsag_torokorszagban_lira_es_lent-60954 45 http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication16004_en.pdf 10. old.
23 EU) válság hatására csökkenő keresletéből fakadt, amit részben kompenzálni tudtak a feltörekvő piacok igényei, illetve ez hozzásegítette Törökországot a diverzifikáláshoz. A diverzifikálás viszont – ahogy arra fentebb már utaltam – nem csak a gazdaságra volt igaz. Ankara a 2000-es évektől folyamatosan kereste az egyensúlyi szerepet a külkapcsolataiban is. Igyekezett egyre jobb viszonyt kialakítani a szomszédos államaival, aminek természetes következménye volt a nyugattól való részleges eltávolodás.46 A „zéró probléma” elve alapján igyekeztek normalizálni a kapcsolataikat olyan államokkal is (Görögország, Örményország), akikkel korábban nem ez volt a jellemző.47 A korábbi miniszterelnök, most államfő Erdogan, valamint a korábbi külügyminiszter, jelenleg miniszterelnök Davutoglu vezette török külpolitikának öt jól azonosítható célja van:48 1. Egyensúly biztonság és demokrácia között: biztonságot nyújtani az állampolgároknak úgy, hogy az nem veszélyezteti a szabadságukat, 2. Zéró probléma a szomszédos államokkal, 3. Proaktív és megelőző békediplomácia: mediátori szerep felvállalása a térség konfliktusaiban, 4. Többdimenziós külpolitika: Törökország szövetséges kapcsolatainak diverzifikálása a függőségek elkerülése érdekében, aminek része a NATO-tagság, és a jó török-EU viszony, 5. Aktív diplomácia: részvétel minden fontos nemzetközi eseményen és történésben, szerepvállalás a nemzetközi szervezetekben. 46 Ebben a tekintetben két kulcsfogalom emelhető ki, a proaktivitás és az autonómia/szuverenitás. Az első azt jelenti, hogy Törökország bátran vállalt magára mediátori szerepet a térségben, a második pedig az USA és NATO által determinált döntésektől való elszakadásra utal. 47 Szigetvári Tamás: Törökország, új regionális hatalom a közel-keleten. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 135. old. 48 http://www.europarl.europa.eu/RegData/bibliotheque/briefing/2013/120425/LDM_BRI(2013)120425_ REV1_EN.pdf 2. old.
24 Törökország a politikai átalakulás, a gazdasági növekedés, valamint külpolitikai irányváltás segítségével önálló geopolitikai tényezővé tudott válni, sőt, a térség mintaállama. A régió többi országához képest meglehetősen magas a politikai stabilitás, és bár Erdogan államfő politikája nem feltétlenül kompatibilis a nyugati demokráciaképpel, de mégis vállalható és működőképes iszlám demokráciát valósít meg. Ezt egészíti ki a jól működő, diverzifikált, a világgazdaságba jól integrált, óriási belső piaccal és munkaerő-tartalékkal rendelkező török gazdaság. Ezeken a lábakon tudott kialakulni a szuverén és önálló török külpolitikai elképzelés. Akár azt is mondhatnánk, hogy egy stabil Törökország érdeke az Európai Uniónak49 akkor is, ha a csatlakozásuk soha nem fog megtörténni. De véleményem szerint ez csak akkor és addig igaz, amikor és ameddig a török és európai érdekek nem kerülnek konfliktusba egymással. 3.3. Kína Több feltörekvő hatalommal ellentétben Kína sikere és felemelkedése több évtizedes múltra nyílik vissza. A Teng Hsziao-ping által 1978-ban megkezdett reformok legfeljebb gellert és/vagy katalizátort kaptak az azóta eltelt évtizedek eseményei nyomán, de a cél világos maradt: az ázsiai ország „szocialista piacgazdaságot” épít. Az átalakítások gyorsan meghozták az eredményüket, és Kína elképesztő gazdasági növekedést produkál azóta is: az elmúlt harminc évben (!) mindössze kétszer fordult elő, hogy az éves GDP növekedés 7,5% alatt lett volna.50 Peking ezt úgy tudta elérni, hogy a rendkívül előnyös befektetői környezetet kialakítva51 elképesztő méretű gyártókapacitást vonzott be. A „világ gyárává”52 váló Kína ráadásul a gazdasági-pénzügyi válságból is hasznot tudott húzni azzal, hogy Európa a gyorsabb kilábalásban bízva nagyobb intenzitással nyitott Peking felé, ezzel piacokat és politikai befolyást is adva az ázsiai országnak. Kína gazdaságánál nem szabad megfeledkezni az óriási valutatartalékról sem: Peking a jüan féken tartása érdekében több ezermilliárd 49 Szigetvári Tamás: Törökország, új regionális hatalom a közel-keleten. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 149. old. 50 1989-ben „mindössze” 4,1%, 1990-ben pedig 3,8% volt a növekedés. A Világbank adatai alapján: http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG?page=5 51 Több tényező közül a legfontosabb talán az alacsony bérszínvonal. 52 Vörös Zoltán: Kína, a regionális nagyhatalom. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 207. old.
25 dollárnyi valutát birtokol, aminek radikális felhasználása a ma ismert világpiaci viszonyok végét jelentenék.53 A gazdasági fejlődés a politikai lehetőségek bővülésével járt együtt, Peking elképzelései azonban megmaradtak a realitások talaján: Kínának nem célja egy új nemzetközi rend létrehozása, hanem a jelenlegi intézményrendszeren belül akar magának nagyobb beleszólást, nagyobb súlyt biztosítani.54 Peking továbbra is fent tudja tartani a „jó szomszédság”, valamint a „be nem avatkozás” doktrínáit, ami hozzásegítik a gazdasági terjeszkedéshez is – a befektetési ajánlatoknak nem képezik részét minimális demokratikus, vagy emberi jogi elvárások sem, ami kétségkívül szimpatikus a fejlődő országok számára. Az is látszik ugyanakkor (és ez alátámasztja Kína elköteleződését a status quo alapjainak fenntartása iránt), hogy az ország adaptálódik bizonyos nemzetközi tendenciákhoz, így például részt vállalt az Iránnal szemben olajembargóban, illetve a szomáliai kalózprobléma kezelésében is.55 Kína egyértelműen kiemelkedik a feltörekvő hatalmak sorából, hiszen gazdasági értelemben messze túlszárnyalja az összes többi regionális hatalmat,56 és csak idő kérdése, hogy GDP tekintetében mikor hagyja le az Egyesült Államokat is. Kína ugyanakkor összességében messze van még a világhatalmi státusztól, több okból is:  katonailag messze elmarad az USA-tól,57 saját közvetlen környezetén túl nem tud állandó jelenlétet biztosítani, ami problémaként jelentkezhet a kőolaj-, és földgázimport útvonalainak biztosításakor például. 53 2014. októberében Kína valutatartaléka meghaladta a négyezer milliárd dollárt. http://www.bloomberg.com/news/articles/2014-10-16/china-s-reserves-retreat-from-4-trillion-mark-as-outflows- seen 54 Vörös Zoltán: Kína, a regionális nagyhatalom. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 225. old. 55 Uo. 56 Itt nem csak a saját gazdaság erejére kell gondolni, hanem a világ megannyi országában szerzett befolyásra is. 57 Csak egy beszédes példa: az USA hadseregének költségvetési forrása közel négyszerese a kínainak. http://www.globalfirepower.com/countries-comparison-detail.asp?form=form&country1=United-States-of- America&country2=China&Submit=Compare+Countries
26  bár valóban impozáns az ország GDP-je, ha ezt lakosokra lebontva nézzük, akkor egy fejlődő ország átlagát kapjuk.58  Ennek megfelelően Kínának súlyos társadalmi problémákkal kell szembenéznie, mint a szociális ellátás hiánya, az egykepolitika hátrányai, az öregedő társadalom, a növekvő bérszínvonal (aminek következtében csökken a versenyképesség), a korrupció, stb.  Kiemelendőek még a környezeti kihívások is, amik a gátlástalan iparosítást kísérik. A nagymértékű környezetszennyezés pedig már globális problémaként is meg fog jelenni, hiszen nem áll meg az államhatároknál. Mindezekkel együtt is kijelenthető, hogy Kína hosszú távon is komoly szereplője, alakítója lesz a világpolitikának, akinek súlya a jövőben inkább nőni fog, semmint csökkeni. Bár egyelőre nem látható, hogy az ország valaha is komolyan meg tudná kérdőjelezni az USA vezető szerepét, Peking második helye ugyanúgy egyre biztosabbá válik a világban. 3.4. India A feltörekvő hatalmak sorában India nagyon különleges utat járt be, hiszen a hidegháború idején úgy volt az el nem kötelezett országok mozgalmának (Non-Aligned Movement – NOM) tagja, hogy erősen támaszkodott Moszkva partnerségére, majd a bipoláris világ felbomlását követően úgy maradt önálló ország, hogy kimondott szoros kapcsolatok fűzik az Egyesült Államokhoz. India a második világháború óta eltelt időszakban egy „koraérett” nagyhatalom képét mutatja: katonai ereje, földrajzi elhelyezkedése, demográfiai adatai miatt „kényszerűen” nagyhatalommá kellett válnia, miközben számtalan gazdasági-társadalmi adottsága ezt nem indokolja. India jelenleg a világ egyik legszegényebb társadalma, amit számtalan etnikai, vallási, szociális konfliktus feszít belülről, ráadásul a túlnépesedés kezelésére még Kínánál is kevésbé vannak felkészülve. Miközben a vásárlóerő-paritáson mért GDP-ben a világ negyedik legnagyobb gazdasága, addig ugyanezt a számot egy lakosra levetítve már szörnyen alacsony 58 A Világbank számításai alapján 2013-ban a 185 vizsgált országból Kína a 85. helyen állt, és olyan államok előzték meg, mint Botswana, Fehéroroszország, vagy Gabon. http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?order=wbapi_data_value_2013+wbapi_data_value+ wbapi_data_value-last&sort=desc
27 összeget kapunk,59 a 228 vizsgált országból a 169. helyen áll India, olyan államoktól jóval lemaradva, mint Koszovó, vagy Albánia. Emellett természetesen az is igaz, hogy az 1991-et követő liberális, piacpárti reformok következtében folyamatos volt a gazdasági növekedés, az elmúlt 15 évben átlagosan közel 7%-os mértékben.60 61 India szerepe és fontossága akkor lesz szembeötlő, ha felidézzük (és erről később még lesz szó), hogy miközben a világpolitika súlypontja a Csendes-óceáni, illetve közel-keleti és közép-ázsiai régiókra tolódott át,62 az Egyesült Államok ezekben a régiókban nem képes folyamatos katonai jelenlétet biztosítani. Mert amíg az USA-nak az első leküzdendő akadály a távolság, addig a vetélytársak, úgy, mint Kína, vagy Oroszország, helyben vannak. Ez a geopolitikai helyzet felértékeli Újdelhi pozícióit, hiszen Washingtonnak szüksége van arra, hogy valaki folyamatosan megakadályozza Moszkva és/vagy Peking hegemóniáját a térségben, és fenn tudja tartalmi a nagyhatalmi egyensúlyt. Ez persze nem jelent különösebb barátságot a két ország között, inkább arról van szó, hogy „Újdelhi ma lényegileg nem veszélyezteti az USA globálstratégiai érdekeit. Egy öntudatában és képességeiben megerősödő indiai hatalom azonban regionális – főként Délkelet-Ázsiát, Közép-Ázsiát és az indiai-óceáni térséget érintő – törekvései következtében belátható időn belül valóra válthatja azt a reményt, miszerint Peking ellensúlyaként jelenhet meg a kontinensen.”63 Ebben az olvasatban válik hangsúlyossá, hogy Újdelhi atomhatalom, és a hadserege (a nukleáris hatalmi státusztól eltekintve is) kellően fejlett ahhoz, hogy a világ bármely hadseregével szemben meg tudja védeni magát. Bár az ország egyelőre messze van 59 A CIA World Fact Book-ja alapján. https://www.cia.gov/library/publications/the-world- factbook/rankorder/2004rank.html?countryname=India&countrycode=in&regionCode=sas&rank=169#in 60 http://www.indexmundi.com/g/g.aspx?v=66&c=in&l=en 61 Sőt, egyes elemzések szerint 2015-ben India lesz a világ leggyorsabban növekvő gazdasága, lehagyva Kínát is. http://rt.com/business/230915-india-china-world-economy/ 62 Erre többek között Nógrádi György is több helyen utalt például itt: http://figyelo.hu/cikkek/1239_nogradi_gyorgy__viziok_nelkul valamint itt: http://mno.hu/migr_1834/kelet_fele_tolodo_sulypontok-340641 63 Háda Béla: A nagykorú óriás – India szerepe és lehetőségei a 21. század második évtizedében. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 240. old.
28 attól, hogy globális csapásmérő képességet fejlesszen ki, jelenlegi arzenálja is bőven elégséges a „hiteles elrettentéshez”64 . Ez pedig kifejezetten fontos akkor, ha India sem Kínával, sem Pakisztánnal nem ápol különösen jó viszonyt. Utóbbi állammal a legújabb kori szembenállás eredője a kasmíri kérdés rendezetlensége,65 manapság pedig a legfontosabb feszültségforrás az Indiában tevékenykedő, de pakisztáni gyökerekkel rendelkező, Iszlámábád által támogatott iszlám terrorizmus. Újdelhi és Peking viszonya ennél jóval sokszínűbb. Bár a két fél közti kapcsolatot a kölcsönös bizalmatlanság és bizonyos mértékben a félelem lengi körül – ez pedig a politika szintjén állandóan jelen is van – a két ország gazdasági kapcsolatai folyamatosan bővülnek.66 India tehát méretéből, népességéből, katonai és gazdasági erejéből adódóan, valamit diplomáciai eredményeinek köszönhetően67 megkerülhetetlen regionális hatalom, ami nem csak, hogy képes megvédeni saját magát, de érdekérvényesítő képessége a térség minden részén jól értelmezhető. Történik mindez annak ellenére, hogy India nem rendelkezik olyan nagyhatalmi imázzsal, mint Kína, vagy Oroszország – talán épp demokratizmusa miatt. 3.5. Brazília Brazília a fent ismertetett országokhoz hasonlóan olyan sikeres ország, amely felemelkedését az évezredforduló környékén történt politikai-gazdasági változások eredményeinek köszönheti. Az egész latin-amerikai térségre igaz, hogy az 1980-as évek csőd közeli állapotát a ’90-es években liberális, piacpárti reformok követték, amelyek ugyan makroszinten 64 Háda Béla: A nagykorú óriás – India szerepe és lehetőségei a 21. század második évtizedében. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 234. old. 65 http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=85 66 Ezt az ellentmondást jól foglalja össze a Quartz cikke: http://qz.com/183134/china-is-now-indias-top- trading-partner-and-one-of-its-least-liked/ 67 Itt elsősorban arra gondolok, hogy Újdelhi jól találja meg a szükséges viszonyt szinte minden riválisával: Kínával szoros gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat ápol, Oroszországgal a katonai együttműködés kiemelkedő, miközben jól „játszik rá” arra az adottságra, hogy az USA-nak szüksége van Indiára, mint partnerre a térségben.
29 stabilitást hoztak, nem tudták kezelni a társadalmi egyenlőtlenségek és depriváció68 okozta szociális krízist, sőt, sok esetben mélyítettek is rajta. Ez után következett a „baloldali fordulat”, mely során a 2000-es évek elején sorra baloldali, szociálisan érzékeny pártok jutottak hatalomra, és vannak azóta is hatalmon.69 Ezek között természetesen komoly eltérések lehetnek például populizmus, vagy a globalizáció megítélése kérdésében. Ez a „baloldali fordulat” volt igaz Brazíliára is, ahol a Lula-kormányok sorozatban nyerték/nyerik 60% feletti eredménnyel a választásokat.70 Lula látványos és hatásos szociális reformokat vezetett be, „a Brazil Munkáspárt szociális politikájának eredményei mérhetőek: 2003 és 2010 között a szegények száma 49,5 millióról 29 millió főre esett”.71 Lula elnök regnálása idején a külpolitikai-diplomáciai imázsépítésnek is fontos eleme volt ez, rendszeresen szólalt fel a vezető a világ különböző fórumain szociális kérdésekben. Mindez persze nem működhetett volna gazdasági konszolidáció nélkül. A latin-amerikai államoknak szerencséje volt abban a tekintetben, hogy a térségben lezajlott baloldali politikai fordulat egybeesett a kínai és indiai gazdasági növekedés megindulásával, ami a nyersanyagpiac felpörgését, és a nyersanyagárak növekedését jelentette. Ez lett Brazília gazdasági növekedésének a motorja is, így tudtak a 2000-es évek első évtizedében kiemelkedő gazdasági növekedést és menedzselhető államadóssági mutatókat produkálni. Ezek után nem meglepő, hogy a 2008-as válságra is jól reagált a térség, és (Kínához és Indiához hasonlóan) gyorsan talpra álltak. 68 A térségre jellemző, hogy a nagyon eltérő szociális helyzetben élő társadalmi csoportok (nyomorgók és dúsgazdagok) nagy tömbökben egymás közvetlen közelében élnek úgy, hogy nincs köztük semmilyen interakció, bizonyos értelemben nem is alkotnak azonos társadalmat. Ezt a jelenséget nevezték el „szociális apartheidnek”. 69 Lehoczki Bernadett: Latin-Amerika és Brazília az átalakuló világrendben. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 259. old. 70 Luiz Inácio Lula da Silva 2003 és 2011 között vezette Brazíliát, politikájának népszerűségét mutatja, hogy utódja saját korábbi kabinetfőnöke lett. 71 Lehoczki Bernadett: Latin-Amerika és Brazília az átalakuló világrendben. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 261. old.
30 Ha pedig az ésszerű, demokratizálódó kormányzás stabil gazdasági növekedéssel találkozik72 a világ ötödik legnagyobb területű és népességű országában, akkor az azonnal magával hozza a regionális hatalmi státuszt. Ennek a státusznak a betöltésében is sikeres Brazília. Egyfelől sokat jelent, hogy az ország 2014-ben labdarúgó világbajnokságot rendezett, 2016-ban pedig nyári olimpiát fog. Másrészt érdekes megfigyelni, ahogy a latin-amerikai országok közti nemzetközi egyezségek és szervezetek közül a fontosabbak rendre Brazília kezdeményezésére jönnek létre, ami jól mutatja az ország célját: a megváltozó nemzetközi erőviszonyok közepette a Brazília vezette Latin-Amerikának kell a változások egyik győztesének lenni. Érdekes kérdés persze, hogy mit szól ehhez a többi állam, de egyelőre mintha ők sem tudnák eldönteni, hogy inkább harcolnának a brazil hegemóniával szemben, vagy elfogadják a nagy ország „farvizén evezés” adta nyugodt fejlődés előnyeit, beletörődve Brazília elsőségébe.73 Lula elnök vezetésével a brazil diplomácia két új tulajdonságot kapott. Az egyik, hogy megerősödtek a dél-dél kapcsolatok, amit jól illusztrál, hogy Latin-Amerika Kínával folytatott kereskedelme a 2000-es évek első évtizedében közel tizenötszörösére nőtt.74 A másik fontos aspektus pedig, hogy a diplomáciában felértékelődött az elnök szerepe.75 Annak ellenére, hogy Brazília és az egész térség által felmutatott eredmények impozánsak, hiszen a gazdasági növekedés mellett viszonylagos politikai stabilitást is látunk, illetve egyre inkább multilaterális külkapcsolatokat (kifejezetten erős nyitással a BRICS országok irányába), kérdéses, hogy az Egyesült Államok szomszédságában mi az a határ, ameddig elmehet akár Brazília, akár a többi latin-amerikai állam. 3.6. És Afrika? Mint az látható, a fentebb ismertetett államok nem egyeznek meg teljesen a BRICS országcsoport tagjaival (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság), hiszen 72 http://www.theguardian.com/global-development-professionals-network/2014/apr/17/brazil-role- model-development-africa 73 Lehoczki Bernadett: Latin-Amerika és Brazília az átalakuló világrendben. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 268. old. 74 Uo. 268.old. 75 http://blog.crisisgroup.org/latin-america/2014/12/01/brazils-foreign-policy-and-latin-america-a-new- chapter/
31 nincs köztük afrikai ország, de jelen van Törökország. Ez nem azt jelenti, hogy elvitatnám Afrika növekvő fontosságát a harmadik évezredben, inkább úgy gondolom, hogy szerepe/lehetőségei egészen mások, mint a többi, „feltörekvő hatalomként” aposztrofált országnak. Értem ez alatt azt, hogy bár a kontinens átlagos 5%-os gazdasági bővülése világszinten kiemelkedő, és kétségtelenül történtek lépések a politikai stabilitás felé is, Afrika államai még mindig inkább terepét jelentik a nagyhatalmi játszmáknak, kevésbé tudnak saját jogon részt venni benne. Úgy gondolom, hogy a kedvező demográfiai (a világ legfiatalabb korfája) és földrajzi (számtalan nyersanyaglelőhely) adottságok felértékelik kontinenst, ehhez nem fér kétség. A felértékelődés abban jelenik meg, hogy szinte minden feltörekvő ország Afrika „kegyeit keresi”, és saját gazdasági és politikai térnyerésének zálogát az afrikai államokba való befektetésben látja. Ez természetesen óriási lehetőség a fekete kontinens számára is, hiszen a gyarmatosítás időszakához képest most jóval egyenlőbb félként tárgyalhatnak, és hosszú távon a társadalmi – gazdasági - politikai fejlődés alapja lehet a Globális Dél többi szereplőjével kötött előnyös üzlet. De – és ezért nem tartom egyik afrikai országot sem saját jogon nagyhatalomnak – végső soron e mögött a versenyfutás mögött is a gyarmatosítás logikája húzódik meg, hiszen Afrika továbbra sem tud érdemben többet, vagy mást adni, mint az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló, ráadásul fiatal munkaerő (akik nagy számban beszélnek angolul és franciául gyerekkoruktól fogva), illetve az ásványkincsek. Éppen ezért én nem értek egyet azzal, hogy ez Afrika évszázada lehet, szerintem ez az afrikai esély évszázada lehet: történelmi esélye van az afrikai államoknak arra, hogy a jó üzletek megkötésével új pályára állítsák országaikat, és az egész kontinenst, hiszen Afrika igazi versenyelőnye 20-30 év múlva fog megjelenni, mikor ezek az országok lesznek az egyetlenek, akiknek nem kell az öregedő társadalom szociális ellátásának súlyos kérdéseivel foglalkozniuk.76 3.7. Konklúzió az átalakult geopolitikai térrel kapcsolatban Charles Krauthammer 1990-ben felállította az „unipoláris pillanat” elméletét, miszerint a Szovjetunió felbomlása után olyan világ jött létre, amiben az Egyesült Államok az abszolút 76 A társadalmi szolidaritás szempontjait félre téve az időskori szociális ellátás kérdése a nyugati országok egyik legnagyobb versenyhátránya (Magyarország például az éves költségvetés negyedét-ötödét költi nyugdíjra), és Kína, illetve Japán is megállíthatatlanul halad efelé.
32 hatalom birtokosa. 2002-es cikkében már felülírja saját korábbi állítását, mondván: 1990-ben úgy tűnt, hogy ha az USA nem teszi tönkre saját gazdaságát, akkor ez az unipolaritás akár 30- 40 évig is fennmaradhatott volna. A szerző ezzel szemben 2002-ben úgy látta, hogy az Egyesült Államok vezette unipoláris világ – megváltozott körülmények és hangsúlyok mellett ugyan, de – fennmaradt, és fenn is fog maradni, hiszen belátható időn belül senki nem fogja Washington nagyságát megközelíteni, ez az unipolaritás ugyanakkor már minőségében mást jelent, mint amit az 1990-es években jelentett.77 Abban egyetértek Krauthammerrel, és ezt a bemutatott országok fejlődési pályája is igazolja, hogy 1990-es évtized az unipoláris pillanat jegyében telt, és az Egyesült Államok hatalma, ereje és világszintű csapásmérő képessége megkérdőjelezhetetlen volt. Ez alapjaiban változott meg az ezredforduló környékén, ahogy a feltörekvő hatalmak új sebességbe kapcsoltak: Kína 2001-től lett WTO-tag, Oroszország 1999-ben, Törökország 2002-ben lábalt ki saját válságából, Brazíliában pedig a 2003-as választások hoztak fordulatot. Az elmúlt másfél évtized tehát a Globális Dél felemelkedéséről szólt. Ezek az országok azonban – minden vetélkedésük ellenére – sokban hasonlítanak egymásra. Fellendülésük hátterében közös, hogy a stabil politikai rendszer lévén végrehajtott – többnyire piacpárti, deliberatív - reformok tették őket alkalmassá a gazdasági fejlődésre. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért lehetett az Európai Unió adataihoz képest ilyen kiemelkedő fejlődést elérni, akkor több tényezőt kell kiemelni:  A jellemzően alacsony színvonalú szociális ellátórendszer nem köti le az állami költségvetési forrásokat, úgy, mint a jóléti államokban,  a relatív gyenge kezdeti pozícióból könnyebb makroszinten látványos fejlődést produkálni (az óriási infrastrukturális, és közmű-beruházások gyorsan emelik a GDP-t, miközben Európában már nehéz ilyen beruházást eszközölni, hiszen „minden készen van”),  a nagyszámú, képzetlen munkaerő, és az alacsony színvonalú munkavédelmi előírások óriási fegyverténynek számítanak egy lefelé tartó bérversenyben, 77 Krauthammer, Charles: The Unipolar Moment revisited In. The National Interest – 2002/03 Winter http://belfercenter.ksg.harvard.edu/files/krauthammer.pdf
33  illetve ezek jellemzően ásványkincsekben gazdag országok. Ezek az államok mára bizonyították, hogy biztonsági, gazdasági és politikai kérdésekben megkerülhetetlen faktorokká váltak, nem csak a közvetlen környezetükben, de a globális térben egyaránt.78 3.8. Az Egyesült Államok válasza Amennyire negatívan érintette Oroszországot a hidegháború vége, annyira érintette pozitívan ugyanez az esemény az USA-t. Kutatók és publicisták egyaránt úgy vélték, hogy nagy esélye van az egypólusú világ fennmaradásának.79 Ráadásul – ahogy arra a dolgozat elején már utaltam – egyfajta vágyvezérelt gondolkodáson (wishful thinking) alapult mindez: a Nyugati világ jelentős részben elhitte, hogy a liberális demokrácia valóban győzött, és az emberiség ezáltal egy új történelmi szintre lépett, létrehozva egy tökéletesebb világot. A valóság azonban a 2010-es évek elejére végképp megcáfolta ezt a feltevést, hiszen három olyan esemény is lezajlott, ami újra egy egyensúly-közelibb állapotba billentette a világot. Egyrészt az ezredfordulót követően rohamtempóban zajlott a regionális hatalmi ambícióval rendelkező országok felemelkedése, ami minden más esemény nélkül is átrajzolta volna az erőviszonyokat. Másrészt az Egyesült Államok a gazdasági és katonai fölényét egyszerűen felélte, elköltötte, elpazarolta az iraki, majd afganisztáni beavatkozással. A két fiaskó pedig aláásta a politikai cselekvőképességet – szimplán kevésbé volt hiteles az USA beavatkozási potenciálja. Harmadrészt pedig a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság (amelynek kiindulópontja éppenséggel az Egyesült Államok volt) végképp felgyorsította a Globális Dél felzárkózását, illetve számtalan olyan társadalmi-szociális gyengeségre hívta fel a figyelmet, amit a Nyugatnak azóta sem sikerült kezelnie.80 Mindezek együttesen arra kényszerítették az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is, hogy átértékeljék saját szerepüket és lehetőségeiket a világban. 78 Való igaz, hogy egyik ország sem képes egyedül érdemben befolyásolni a globális folyamatokat, de pont a fokozódó dél-dél kapcsolatok világítanak rá, hogy egy Brazília-Kína, vagy Törökország-Oroszország együttműködés már képes sakkban tartani akár az USA-t is. 79 Többek között Fukuyama és Krauthammer is erre utalt. 80 Ide tartozik az idősödés problémája, a fiatalok munkanélkülisége, a már most is óriásira duzzadó szociális kiadások fenntarthatatlansága, stb.
34 Természetesen az USA vezető szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen, mint a világ legnagyobb és legerősebb gazdasága, legfejlettebb technológiai szektora, és megközelíthetetlenül legerősebb hadserege. Véleményem szerint az elmúlt másfél évtizedben „csupán” annyi történt a világban, hogy míg az Egyesült Államok a globális és totális döntésbefolyásolási képességét veszítette el, addig számos regionális hatalom képessé vált saját térségében (politikai, gazdasági, katonai) erőt felmutatni. Éppen ezért a világpolitika teljes átrendeződése nincs jelenleg napirenden és Washingtont is inkább a trendek aggasztják, azaz hogy immár tizenöt éve az USA és az EU befolyása a világ eseményeire folyamatosan csökken, míg más térségeké növekszik. Ez a trend pedig többek között azért sem fordult még meg, mert az Egyesült Államok nem találta meg erre a megfelelő eszközöket, ez pedig komoly belső elbizonytalanodáshoz vezetett. Itt érdemes külön kitérni az amerikai hadsereg (és ezen keresztül az amerikai néplélek) állapotára, amiről James Fallows közölt remek írást a The Atlanticben.81 A cikk lényege, hogy az Egyesült Államok társadalmi, gazdasági és politikai értelemben is súlyos reformokra szorul:  társadalmi értelemben, mert eltávolodtak a hadseregtől, és a hadsereg is elszigetelődött a társadalomtól. Miközben a közelmúlt történelmének két nagyon fontos pontja volt az iraki és afganisztáni invázió, azokban csupán a teljes népesség 0,75%-a vett részt. Az amerikaiak nagy része nem tudja, hogyan működik a hadsereg, hogy mennyi pénzt költenek rá, és nem is érdeklik ezek a kérdések. Ezzel együtt a veteránoknak feltétlen és kritikátlan tisztelet jár, ami megnehezíti a szembenézést azzal a ténnyel, hogy az USA hadserege nem nyert még negyedik generációs háborút, és feltehetően belső reformokra lenne szükség.82 81 Fallows, James: The Tragedy of the American Military http://www.theatlantic.com/features/archive/2014/12/the-tragedy-of-the-american-military/383516/ illetve magyarul összefoglalva: http://444.hu/2015/01/01/egyre-rosszabbul-mukodik-az-usa-csirkesolyom-hadserege/ 82 Azaz olyan konfliktust, ahol az ellenfél legalább részben nem egy állami szereplő, hanem felkelők, lázadók, kalózok, stb. Ilyen fiaskó volt Szomália, Irak, és Afganisztán is.
35  Ráadásul az amerikai hadsereg tényleg elképesztően drága, a védelmi költségvetés 2014-ben meghaladta az ezermilliárd dollárt.83 Ennek elsősorban nem a valódi igények az okai, hiszen a hadsereg rendre vereséget szenved sokkal fejletlenebb és szegényebb országokkal szemben. Inkább arról van szó, hogy óriási lobbi erővel rendelkeznek a beszállítók, illetve a közvéleményt egyszerűen nem érdeklik ezek a témák, vagy úgy gondolják, hogy a biztonságra érdemes ennyit költeni.  A lobbi erő pedig a politikát is érinti. A hatalmas katonai fejlesztéseket, beruházásokat olyan „csomagokban” állítják össze, amikből a beszállítókon keresztül szinte minden amerikai tagállam részesül. Ez azt jelenti, hogy egy-egy nagy haderő-fejlesztési projekt leállítása szinte minden képviselő körzetében munkahelyek megszűnésével járna, ami pedig politikai kockázatot jelent. Washington tehát egyelőre nem tudott érdemben reagálni az őt érő kihívásokra azon túl, hogy természetes módon igyekszik bővíteni kereskedelmi kapcsolatait a feltörekvő országokkal. Az USA nagy szerencséje, hogy korábbi hegemón szerepe miatt senkinek sem érdeke, hogy ereje a nemzetközi térben egy bizonyos szint alá csökkenjen, mert amíg nincs olyan szereplő, aki át tudná venni a helyét, addig ez csak nagyhatalmi vákuumot eredményezne, ami pedig bizonytalanságot szülne, és ez senkinek sem érdeke. 4. Nem közös, hanem egységes külpolitika Ahogy az a fentiekből leszűrhető, szerintem a jelenlegi status quo relatíve egyértelműen értelmezhető: az Amerikai Egyesült Államok a 2000-es évek második fele óta nem egyeduralkodó a globális térben, hiszen a feltörekvő hatalmak (Oroszország, Kína, Brazília, India, Izrael, Törökország, stb.) megtörték az USA abszolút hegemóniáját. Ezeknek az államoknak számos közös vonása van, amiket összefoglalóan úgy lehetne leírni, hogy a nyugati fejlődési modelltől eltérő utakat jártak be, ezek az eltérések viszont többnyire indokoltak voltak.84 83 „By the fullest accounting, which is different from usual budget figures, the United States will spend more than $1 trillion on national security this year.” http://www.theatlantic.com/features/archive/2014/12/the- tragedy-of-the-american-military/383516/ 84 Azért, mert általában a helyi földrajzi, történelmi, politikai sajátosságokból fakadtak.
36 Illetve itt található az Európai Unió is, amely szervezetet nehéz elhelyezni ezen a térképen. Egyfelől kérdéses, hogy milyen entitásról van szó? Mennyiben államok feletti, és mennyiben államok közötti szervezet? A fent említett államokkal szemben nem hogy folyamatosan fegyverkezne, de évről évre kevesebbet költ hadi kiadásokra. Mivel az EU 28 tagállamából 22 NATO tagállam is, ezért az Európai Unió nincs rákényszerítve önállóan értelmezhető katonai doktrína kialakítására. A fent felsorolt államokkal szemben azonban az európai országok az USA természetes szövetségesének számítanak, kulturálisan, és ideológiai alapon is inkább kötődnek az Egyesült Államokhoz, mint bárki máshoz. Ez azonban a mindennapi gyakorlatban már kevésbé jelenik meg, és inkább az érdekek polarizációja a jellemző a két nagy nyugati hatalom között. A továbbiakban gyakorlati példákon keresztül igyekszem bemutatni, miért van szüksége az Európai Uniónak olyan külpolitikára, ami nem csak európai, nem csak közös, de egységes is. 4.1. A nemzetközi döntések elmélete és gyakorlata A nemzetközi tér a gyarmatosítások befejeztével nem csak földrajzilag, de politikai értelemben is nulla összegű játékká vált, ahol már csak valaki más kárára lehet erősödni. Földrajzi értelemben ez egyértelmű: mihelyst minden föld „valakié”, új területet már csak a mástól való elvétellel (praktikusan: háborúval, esetleg vásárlással) lehet szerezni.85 Azt gondolom viszont, hogy ugyanez igaz a politikai befolyás szempontjából is. Az asztalhoz, amely fölött a nemzetközi döntések születnek, nem lehet mindig egy-egy újabb széket odatolni, ha egy új hatalom megjelenik a térben, egy ponton túl csak a székek cseréje lesz lehetséges. Ez bármennyire is banálisnak tűnik, nem volt mindig ilyen egyértelmű. Mind a Népszövetséget, mind az ENSZ-t azzal a céllal hozták létre, hogy a világ országait tárgyalásra kényszerítve biztosítsák a folyamatos békét, és mindkét szervezet a tagállamok egyenlőségén alapult. Gyorsan nyilvánvalóvá vált viszont, hogy ilyen széles körben mindig lesznek az egyenlők közt egyenlőbbek, és a túl sok azonos jogú tagállam lehetetlenné teszi a hatékony működést. Még a kifejezetten szűk körű Biztonsági Tanács sem tud érdemben dönteni az ENSZ-en belül. Ha pedig hirtelen krízishelyzet jön létre, akkor az többnyire felülírja a protokollt, és a cselekedni akaró államok megtalálják a módját annak, hogy akár a többségi véleménnyel szemben is dönthessenek. Ilyen, több állam által is megkérdőjelezett döntés volt Jugoszlávia 1999-es NATO bombázása, vagy, ahogy az USA „mellőzte” a NATO-t az iraki és 85 Már az első világháború kirobbanásának is ez volt az egyik oka.
37 afganisztáni invázióról szóló döntés meghozásakor, illetve amikor Washington azzal zsarolta az ENSZ-t, hogy nem fizette be a szervezet tagdíját, amivel lebénította annak működését.86 Európának a „legszűkebb asztalnál” eddig felemás helye volt. Több erős európai tagállam is nagy befolyással rendelkezik, elsősorban Franciaország, Németország és Nagy-Britannia. Ugyanakkor ez a befolyás nem az Európai Unió erejét és hatalmát mutatja, hanem egyes országokét. A kettő közötti különbség szemléltetéséhez érdemes felidézni egyrészt azt, hogy míg az EU világszinten is nagy gazdasági-kereskedelmi erővel rendelkezik, addig például vásárlóerő-paritáson számított GDP-ben a franciák a 10. a németek a 6. míg a britek a 9. helyen állnak a világban.87 Ezek persze dicséretes adatok, csak épp jellemzően pont azok az országok előzik meg őket, akikkel szemben érdeket kellene érvényesíteni. Másrészt a három említett európai ország az EU szempontjából sok esetben három különböző álláspontot képvisel, ahogy arról az európai közös védelem mélyítése kapcsán már fentebb volt szó. A legfontosabb cél ennek az állapotnak a megváltoztatása lehet: ha a globális kérdésekben döntési helyzet áll fenn, akkor (1) Európának képesnek kell lennie ezt a döntést befolyásolni, illetve (2) a befolyásolás során az Unió egészének érdekeit kell figyelembe venni. Ez ugyan nagyon elrugaszkodott álláspontnak tűnhet, de fontos észben tartani, hogy az Unió tagállamai között globális, világpolitikai kérdésekben nincs érdemi ellentét. 4.2. A NATO alapvetően alkalmatlan a 21. századi kihívások kezelésére Egyrészt fel kell ismerni, hogy egy multilaterális világrendben a NATO, mint bilaterális geopolitikai állapotra létrehozott szerv, egyre kevésbé hatékony. Ez alatt azt értem, hogy a NATO-t alapvetően a hidegháború által létrehozott status quo hívta életre. Olyan helyzetben született a szervezet, amikor a tagoknak egységesen ugyanaz az ellenségképük volt, a tagállamok mind a Szovjetunióval álltak szemben, illetve a NATO-val egyetlen szervezet, a Varsói Szerződés nézett farkasszemet. A megsokszorozódott számú hatalmi pólusok érdekei, konfliktusai, igényei és törekvései is megsokszorozódtak, és ennek kezelésére egy ilyen monstre szervezet viszont már nem alkalmas. Ezt egyébként maguk a tagállamok is beismerik látens módon, amikor a szervezetet félig megkerülve hoznak döntéseket, ahogy arról korábban már volt szó. 86 Az USA állja az ENSZ összes tagdíjbevételének negyedét. http://magyarnarancs.hu/kulpol/ensz_bunbak_es_gepezet-60742?pageId=56 87 CIA World Factbook alapján.
38 A másik komoly kérdés, melyet a NATO-nak kezelnie kell, Törökország jelenléte. Egyre hangsúlyosabbá válik, hogy a Huntington világképében „elszakadó államnak”88 titulált ország Erdogan vezetésével inkább keleties, mintsem nyugati jegyeket vesz fel ismét, és az önálló hatalomnövelés útjára lépett, ebből fakadóan pedig napról napra kevésbé összeegyeztethető az Európai Unió identitásával, fejlődési irányaival. A kérdés persze ennél tágabb perspektívában értelmezendő: az EU és a NATO tagsága közti különbségekből fakad, hogy egyik sem képviselheti a másikat, így az EU nagyhatalmi szereplésénél nem lehet a NATO hivatkozási alap. Törökország szerepe mégis kiemelendő, hiszen vele együtt a NATO-nak, mint katonai szövetségnek három, egymástól eltérő geopolitikai gondolkodású, és más célokkal rendelkező hatalom is tagja: az Egyesült Államok, az Európai Unió tagállamainak többsége, illetve Törökország. Érdemes feltenni a kérdést, hogy mennyiben képes gyors reagálásra, döntéshozásra egy ennyire széthúzó szervezet? A döntéshozás kérdése már csak azért is érdekes, mert a NATO-ban a szervezet égisze alatti beavatkozáshoz egyhangú döntéshozatal szükséges. Ez pedig ennyire széthúzó érdekek mentén önmagában is kérdéses. Oroszország viszont ennél komolyabban használja ezt a konszenzuskényszert: az ukrán válság során láthattuk, hogy nem kezdeményez nyílt konfrontációt, ezzel pedig valójában nem lépi át azt a határt, ami miatt a NATO-nak életbe kellene léptetnie az 5. cikkelyt. 4.2.1. A nyugati demokráciát kihívások érik Hiba lenne azt gondolni, hogy a dolgozatban hosszan ismertetett feltörekvő országok csak gazdasági kihívást jelentenek a Nyugat számára. A folyamat rendkívül érdekes, mert a már idézett Fukuyama interpretációjában (amit aztán átvett a nyugati világ jelentős része) a hidegháború során a NATO alapvetően politikai-ideológiai győzelmet aratott, azaz a liberális demokrácia diadalmaskodott a kommunista elnyomással szemben. A valóságban viszont inkább a kapitalista gazdaság győzte le a tervutasításos gazdaságot. Ez azért nagyon fontos, 88 Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó, 2014.
39 mert a feltörekvő hatalmak a kapitalizmust egyáltalán nem, csak a demokrácia szupremáciáját kérdőjelezik meg. 89 Ezek az új regionális hatalmak több esetben (Oroszország, India, Törökország) olyan alternatív politikai rendszert építettek ki demokráciatípusokat használnak, amik látszólag versenyképesebbek, hatékonyabbak, mint a nyugati liberális demokrácia modellek. Ez pedig olyan kihívás, amit nem lehet elég komolyan venni. A gazdasági válság miatt elszegényedett, nehéz helyzetben lévő, és részben emiatt az európai integrációból kiábránduló EU tagállamok90 számára szimpatikusak lehetnek ezek az országok, mert bár bizonyos keretek között demokráciák, nélkülözik az Unió kapcsán negatívumként megjelenő lassú, bürokratikus döntéshozatalt. Különösen azért veszélyes ez, mert így a feltörekvő hatalmak (különösen Oroszország) nagyon jó kapcsolatokat építhetnek ki egy-egy uniós tagállammal, vagy még inkább a tagállamok pártjaival, akik így állandó bizonytalansági tényezőt fognak jelenteni.91 Az Európai Unió eszméje csak akkor fogja tudni visszatántorítani e külön utas tagállamait, ha képes erőt mutatni. Ha bizonyítani tudja, hogy a nehézkes, lassú uniós döntéshozatal nem szükségszerűen gyenge és pazarló. Ehhez pedig hatékony és komolyan vehető, egységes külpolitikára van szükség.92 4.2.2. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolata Az önmagában is sokszínű Európai Unió nem tud önállóan fellépni, ha a saját katonai szervezetében kisebbségben van az USA-val szemben. Az európai országok és az Egyesült Államok között pedig 2000-t követően több ponton is éles érdekellentét alakult ki. Ezek közül érdemes kiemelni például a már említett iraki bevonulás ügyét, ahol az európai hatalmak közül a NATO tag NSZK és Belgium szembementek az USA akaratával. Ugyanígy igaz, hogy a teljes afganisztáni misszió során jelen volt az európai fél visszakozása, és az európai 89 Kína, bár hivatalosan szocialista ország, tervutasításos gazdasággal, a valóságban sokkal inkább kapitalista szabályok működtetik. 90 Különösen igaz ez Görögországra és Magyarországra. 91 Gondoljunk csak a Magyarországon elért Paks 2. beruházásra, mellyel Moszkva évtizedekre bebetonozta a kapcsolatait Budapesttel – az persze még kérdés, hogy az Unió engedélyezi-e a beruházást. 92 http://kitekinto.hu/europa/2015/03/08/johet_a_kozos_europai_hadsereg/#.VP2n-PmG-ht
40 országok sok esetben próbálták a lehetséges minimumra csökkenteni a részvételük mértékét. Ennek viszont messzebbre vezető okai vannak. De ugyanígy komoly ellentétek húzódnak emberi jogi kérdésekben is. Illetve az is látható, hogy a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership – Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) megkötése kapcsán is számtalan ellentétes érdek látott napvilágot: jól kirajzolódik, hogy az európai fél számára a környezetvédelmi, GMO-mentességi, munkajogi, versenyjogi aggályok fontosabbak, mint a még szabadabb kereskedelem által kínált esetleges gazdasági növekedés. A TTIP körüli vita azért nagyon érdekes, mert az EU gyengeségei közül a legtöbbet emlegetett a gazdaság lelassulása, a válságból való kilábalás elhúzódása. Ez a kereskedelmi egyezmény elvileg pont erre kínálna megoldást, és többszázezer új munkahelyet, valamint érezhető gazdasági bővülést ígér. Valamiért azonban mégsem ugrik bele az EU a szerződésbe, ami azt sejteti, hogy a felszín alatt komoly ellentétek lehetnek.93 4.2.3. Európa önálló stratégiai érdekei Én is hivatkoztam már rá, hogy az Egyesült Államok külpolitikai stratégiájában komoly váltás következett be az ezredfordulón, amely váltást elsősorban egy markáns Ázsia felé fordulás jellemez. Az USA gondolkodásában a végletekig felértékelődött a csendes-óceáni térség, a közel-kelet, valamint közép-Ázsia. Ráadásul ezeken a területeken nem rövidtávú konfliktusok vannak, hiszen Kína egyetlen tengeri határát sem ismeri el, Észak-Korea folyamatos fenyegetést jelent, Afganisztán alig tud önálló kormányt alakítani, Irak jelenleg a szétesés szélén áll, az Iszlám Állam pedig vírus módjára terjed a térségben, miközben Amerikára Putyin is fenyegetést jelent.94 Abból, hogy Washington figyelme más térségekre korlátozódik, akár az is következhetne, hogy Amerikának érdekében áll egy erős és önálló Európa, ami részben igaz is. Az USA-nak fontos, hogy az EU meg tudja védeni magát, és semmilyen NATO erőforrásra ne legyen szüksége, hiszen annál többet tud ő maga felhasználni. Ez viszont azzal is jár, hogy Európa egyrészt nem vesz részt Washington ázsiai 93 Ezekről a kételyekről Ungár Péter írt négyrészes cikksorozatot, az első rész itt érhető el: http://mandiner.hu/cikk/20150105_ungar_peter_transzatlanti_szabadkereskedelem_a_reszletekben_rejlik 94 A helyzet bonyolultságát jól összefoglalja Magyari Péter: Ötven éve nem volt ekkora gondban az USA című írása: http://444.hu/2014/08/11/otven-eve-nem-volt-ekkora-gondban-az-usa/
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges
árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges

Empfohlen

Két napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálata
Két napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálataKét napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálata
Két napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálata
Ambrus Attila József
 
Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015
Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015
Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015
Nikoletta Holl
 
Talent_Projektek
Talent_ProjektekTalent_Projektek
Talent_Projektek
Eva Gyarmathy
 
arvaipeter_teljes_végleges
arvaipeter_teljes_véglegesarvaipeter_teljes_végleges
arvaipeter_teljes_végleges
Péter Árvai
 
2024 State of Marketing Report – by Hubspot
2024 State of Marketing Report – by Hubspot2024 State of Marketing Report – by Hubspot
2024 State of Marketing Report – by Hubspot
Marius Sescu
 
Everything You Need To Know About ChatGPT
Everything You Need To Know About ChatGPTEverything You Need To Know About ChatGPT
Everything You Need To Know About ChatGPT
Expeed Software
 
Product Design Trends in 2024 | Teenage Engineerings
Product Design Trends in 2024 | Teenage EngineeringsProduct Design Trends in 2024 | Teenage Engineerings
Product Design Trends in 2024 | Teenage Engineerings
Pixeldarts
 
How Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental Health
How Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental HealthHow Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental Health
How Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental Health
ThinkNow
 

Empfohlen

Két napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálata
Két napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálataKét napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálata
Két napilap kultúra rovatának összehasonlító tartalomelemző vizsgálata
Ambrus Attila József
 
Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015
Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015
Társalami felelőségvállalás- szakdolgozat 2015
Nikoletta Holl
 
Talent_Projektek
Talent_ProjektekTalent_Projektek
Talent_Projektek
Eva Gyarmathy
 
arvaipeter_teljes_végleges
arvaipeter_teljes_véglegesarvaipeter_teljes_végleges
arvaipeter_teljes_végleges
Péter Árvai
 
2024 State of Marketing Report – by Hubspot
2024 State of Marketing Report – by Hubspot2024 State of Marketing Report – by Hubspot
2024 State of Marketing Report – by Hubspot
Marius Sescu
 
Everything You Need To Know About ChatGPT
Everything You Need To Know About ChatGPTEverything You Need To Know About ChatGPT
Everything You Need To Know About ChatGPT
Expeed Software
 
Product Design Trends in 2024 | Teenage Engineerings
Product Design Trends in 2024 | Teenage EngineeringsProduct Design Trends in 2024 | Teenage Engineerings
Product Design Trends in 2024 | Teenage Engineerings
Pixeldarts
 
How Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental Health
How Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental HealthHow Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental Health
How Race, Age and Gender Shape Attitudes Towards Mental Health
ThinkNow
 
AI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdf
AI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdfAI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdf
AI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdf
marketingartwork
 
Skeleton Culture Code
Skeleton Culture CodeSkeleton Culture Code
Skeleton Culture Code
Skeleton Technologies
 
PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024
PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024
PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024
Neil Kimberley
 
Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)
Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)
Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)
contently
 
How to Prepare For a Successful Job Search for 2024
How to Prepare For a Successful Job Search for 2024How to Prepare For a Successful Job Search for 2024
How to Prepare For a Successful Job Search for 2024
Albert Qian
 
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie InsightsSocial Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Kurio // The Social Media Age(ncy)
 
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Search Engine Journal
 
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
SpeakerHub
 
ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd
ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd
ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd
Clark Boyd
 
Getting into the tech field. what next
Getting into the tech field. what next Getting into the tech field. what next
Getting into the tech field. what next
Tessa Mero
 
Google's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search Intent
Google's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search IntentGoogle's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search Intent
Google's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search Intent
Lily Ray
 
How to have difficult conversations
How to have difficult conversations How to have difficult conversations
How to have difficult conversations
Rajiv Jayarajah, MAppComm, ACC
 
Introduction to Data Science
Introduction to Data ScienceIntroduction to Data Science
Introduction to Data Science
Christy Abraham Joy
 
Time Management & Productivity - Best Practices
Time Management & Productivity - Best PracticesTime Management & Productivity - Best Practices
Time Management & Productivity - Best Practices
Vit Horky
 
The six step guide to practical project management
The six step guide to practical project managementThe six step guide to practical project management
The six step guide to practical project management
MindGenius
 
Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...
Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...
Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...
RachelPearson36
 
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Applitools
 
12 Ways to Increase Your Influence at Work
12 Ways to Increase Your Influence at Work12 Ways to Increase Your Influence at Work
12 Ways to Increase Your Influence at Work
GetSmarter
 
ChatGPT webinar slides
ChatGPT webinar slidesChatGPT webinar slides
ChatGPT webinar slides
Alireza Esmikhani
 
More than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike Routes
More than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike RoutesMore than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike Routes
More than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike Routes
Project for Public Spaces & National Center for Biking and Walking
 

Weitere ähnliche Inhalte

Empfohlen

Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie InsightsSocial Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Kurio // The Social Media Age(ncy)
 
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Search Engine Journal
 
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
SpeakerHub
 
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Applitools
 

Empfohlen (20)

AI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdf
AI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdfAI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdf
AI Trends in Creative Operations 2024 by Artwork Flow.pdf
 
Skeleton Culture Code
Skeleton Culture CodeSkeleton Culture Code
Skeleton Culture Code
 
PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024
PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024
PEPSICO Presentation to CAGNY Conference Feb 2024
 
Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)
Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)
Content Methodology: A Best Practices Report (Webinar)
 
How to Prepare For a Successful Job Search for 2024
How to Prepare For a Successful Job Search for 2024How to Prepare For a Successful Job Search for 2024
How to Prepare For a Successful Job Search for 2024
 
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie InsightsSocial Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
Social Media Marketing Trends 2024 // The Global Indie Insights
 
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
Trends In Paid Search: Navigating The Digital Landscape In 2024
 
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
5 Public speaking tips from TED - Visualized summary
 
ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd
ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd
ChatGPT and the Future of Work - Clark Boyd
 
Getting into the tech field. what next
Getting into the tech field. what next Getting into the tech field. what next
Getting into the tech field. what next
 
Google's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search Intent
Google's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search IntentGoogle's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search Intent
Google's Just Not That Into You: Understanding Core Updates & Search Intent
 
How to have difficult conversations
How to have difficult conversations How to have difficult conversations
How to have difficult conversations
 
Introduction to Data Science
Introduction to Data ScienceIntroduction to Data Science
Introduction to Data Science
 
Time Management & Productivity - Best Practices
Time Management & Productivity - Best PracticesTime Management & Productivity - Best Practices
Time Management & Productivity - Best Practices
 
The six step guide to practical project management
The six step guide to practical project managementThe six step guide to practical project management
The six step guide to practical project management
 
Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...
Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...
Beginners Guide to TikTok for Search - Rachel Pearson - We are Tilt __ Bright...
 
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
Unlocking the Power of ChatGPT and AI in Testing - A Real-World Look, present...
 
12 Ways to Increase Your Influence at Work
12 Ways to Increase Your Influence at Work12 Ways to Increase Your Influence at Work
12 Ways to Increase Your Influence at Work
 
ChatGPT webinar slides
ChatGPT webinar slidesChatGPT webinar slides
ChatGPT webinar slides
 
More than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike Routes
More than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike RoutesMore than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike Routes
More than Just Lines on a Map: Best Practices for U.S Bike Routes
 

árvaipéter_szakdolgozat_MA_teljes_végleges

  • 1. 1 Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nemzetközi Tanulmányok MA Árvai Péter: Az egységes európai uniós külpolitika szükségességéről szakdolgozat Konzulens: Dr. Tuka Ágnes habilitált egyetemi docens Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék Pécs, 2015
  • 2. 2 Tartalom Tartalom ..................................................................................................................................... 2 1. Bevezetés............................................................................................................................ 4 1.1. Elméleti keretek ........................................................................................................... 5 1.2. Az euroszkepticizmus .................................................................................................. 5 1.3. A mélyítés mellett ........................................................................................................ 6 1.4. A dolgozat hipotézise................................................................................................... 9 2. Az Európai Unió és a védelempolitika............................................................................. 10 2.1. A közös védelem a Nyugat-Európai Unión belül ...................................................... 10 2.2. A közös kül- és biztonságpolitika .............................................................................. 13 2.3. A NATO és az Európai Unió kapcsolata ................................................................... 15 3. Az átalakult geopolitikai tér, és a Nyugati világ adaptációs kényszere ........................... 18 3.1. Oroszország................................................................................................................ 19 3.2. Törökország................................................................................................................ 21 3.3. Kína............................................................................................................................ 24 3.4. India............................................................................................................................ 26 3.5. Brazília....................................................................................................................... 28 3.6. És Afrika?................................................................................................................... 30 3.7. Konklúzió az átalakult geopolitikai térrel kapcsolatban ............................................ 31 3.8. Az Egyesült Államok válasza .................................................................................... 33 4. Nem közös, hanem egységes külpolitika ......................................................................... 35 4.1. A nemzetközi döntések elmélete és gyakorlata ......................................................... 36 4.2. A NATO alapvetően alkalmatlan a 21. századi kihívások kezelésére....................... 37
  • 3. 3 4.2.1. A nyugati demokráciát kihívások érik.............................................................. 38 4.2.2. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolata ...................................... 39 4.2.3. Európa önálló stratégiai érdekei ....................................................................... 40 4.2.4. A mélyítés nem akkora kihívás......................................................................... 42 4.2.5. Európának meg kell tudnia védeni magát......................................................... 43 5. Konklúzió a dolgozathoz.................................................................................................. 45 6. Felhasznált irodalom: ....................................................................................................... 46
  • 4. 4 1. Bevezetés Szakdolgozatom célja az Európai Unió biztonság- és védelempolitikájának elemzésén túlmenően az, hogy markáns, de tudományosan alátámasztott módon érveljek a közös, egységes és önálló európai haderő és védelmi rendszer felállítása mellett. Megítélésem szerint a téma különösen kurrens, hiszen a hidegháború vége és a kétpólusú világ felbomlása óta nem volt ennyire látványosan konfliktusos a világpolitika hatalmi átrendeződése, mint napjainkban.1 Olyan új hatalmi központok formálódnak, melyek gazdasági teljesítményüket a geopolitikai konstellációk megváltoztatására igyekeznek fordítani. Összesen több mint egy tucat országot hajt a nagyhatalmi státusz iránti – láthatóan – csillapíthatatlan vágy. Ez pedig nem csak a gazdasági mutatók állandó összemérésében, relatív és ország-specifikus értelmezésében, de a fegyverkezésben is megmutatkozik. Bár a felemelkedő hatalmi pólusok közötti nyílt háború esélye rövid távon csekély, és a közel-keleti országokban zajló katonai akciók többnyire minden fél figyelmét lekötik, a katonai potenciál, mint közvetett nyomásgyakorló képesség – ha úgy tetszik: hivatkozási alap –, nem szűnt meg létezni, sőt, véleményem szerint jelentősége egyre növekszik, egyéb, a modern hadviselés új formáival kiegészülve. Úgy gondolom, hogy a NATO helyett az Európai Uniónak más, saját haderőre van szüksége, ami – ahogy arra fentebb utaltam – a csapásmérő képességen túl elsősorban demonstratív eszközként tudja segíteni az Európai Unió érdekérvényesítését. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a NATO felbomlása a közeljövőben nem realitás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió Alkotmánya is a nemzetállami népszavazásokon bukott el, ami azt mutatja, hogy van egy erőteljes félelem a „túl erős” EU kapcsán. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a nemzetállamok számára jelenleg komoly határai vannak a mélyítésnek. Ennek ellenére hiszek abban, hogy a felsorakoztatott érveim érdemesek és alkalmasak tudományos diskurzus generálására. 1 Ezt alátámasztja Lord Jacob Rothschild évértékelője is: „Olyan geopolitikai helyzettel kell most szembenéznünk, aminél veszélyesebb nem fordult elő a második világháború óta”. http://444.hu/2015/03/08/lord- rotschild-a-vilaghaboru-ota-nem-volt-veszelyes-a-helyzet/
  • 5. 5 A dolgozatom tehát alapvetően két nagy alapállításra támaszkodik. Egyfelől arra, hogy a NATO ideje lejárt, és azt a szerepet, amit a nemzetközi térben ma betölt, más intézmények hatékonyabban tudnák betölteni. Másfelől pedig arra, hogy az Európai Unió jobban járna, ha a NATO-t felszámolva új alapokra helyezné a biztonság-, és védelempolitikáját, illetve külpolitikai stratégiáját. Ezt a két nagy állítást próbálom a továbbiakban alátámasztani: A NATO meghaladottsága tekintetében elsősorban a szervezet tagállamain belüli érdekpolarizációra fogok utalni, illetve arra, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok hadi potenciáljai között, ami ellehetetleníti a valódi, egyenlő tárgyalási- és alkupozíciókat. Amikor amellett érvelek, hogy az Európai Unió jobban járna egy saját katonai szervezet létrehozásával, akkor ezt az Unió sajátos kihívásainak, illetve az EU globális térben való stratégiai „dermedtségének” elemzésével próbálom alátámasztani. 1.1. Elméleti keretek Mivel a téma rendkívül érzékeny, illetve túlmutat egyszerű helyzetértékelésen, és az alapja egy markáns vélemény megfogalmazása és alátámasztása, ezért fontosnak érzem, hogy – mintegy útmutatóként – néhány alapvető elméleti megjegyzést tegyek. Fontos leszögezni, hogy a dolgozat egy nagyobb egész gondolatkör kontextusában értelmezhető csak, ennek a gondolatkörnek a lényege pedig, hogy szerintem mélyebb Unióra van szükség. Úgy gondolom, hogy nem lehet sokáig halogatni a politikai kapcsolatok szorosabbá fűzését, és ha visszatekintünk az elmúlt néhány évtizedre, akkor ez is tűnik a logikus lépésnek. 1.2. Az euroszkepticizmus Természetesen tudom, hogy mindez csak leírva ilyen egyszerű, mert számos területen (ilyen például a büntetőjog, vagy az alkotmányjogi kérdések) a nemzetállami hagyományok, történeti előzmények mérvadóbbak, mint a közös Európa esetleges igényei. Nem beszélve arról, hogy nem elhanyagolható kulturális, gazdasági fejlettségbeli, politikai szocializációs, stb. különbségek vannak a tagállamok között, amik miatt az integráció mélyítése nem lehet az egyetlen, megkérdőjelezhetetlenül ésszerű cél. Nem véletlen, hogy az elmúlt években erősödni látszanak az euroszkepticizmus képviselői. Számos méltányolható felvetése van
  • 6. 6 ugyanis az Unióval szemben kritikus politikai erőknek, ezek közül csak a legmarkánsabbakat emelném ki:2  alacsony demokratikus legitimáció,  túlbürokratizáltság, pazarló adminisztráció fenntartása,  az EU csorbítja a nemzetállami szuverenitást, veszélyezteti a nemzetállami kultúrát,  az Unió szervei nem hatékonyak, nem jól kezelik a problémákat Talán az utolsó a legerősebb kritika, hiszen minden közösségi tevékenyég alapelve, és hivatkozási pontja, hogy a közös megoldás hatékonyabb, magasabb színvonalú és olcsóbb, mint a tagállami szintű rendezés. Ez a legerősebb érv a közösségi döntéshozás mellett, különösen, ha ez automatikusan a szubszidiaritás alapelvével helyezkedik szembe. Éppen ezek miatt a nagyon is jogos kritikák miatt nyitott a vita az Európai Unió jövőjét illetően. Jellemző, hogy gyakorlatilag minden tagállamban találunk euroszkeptikus politikai erőt, sőt, folyamatosan napirenden van az Európai Parlamentben a frakciójuk megalakulása is. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az euroszkeptikus érvelés sok esetben inkább az érzelmekre hat. Magyarország miniszterelnöke 2010 óta többször is tett olyan kijelentéseket, melyekben közvetett módon, de határozottan vont párhuzamot Moszkva rendszerváltás előtti elnyomó politikája és az Európai Unió és hazánk mai viszonya között. Ez pedig nem magyar sajátosság: a belső egység megteremtésének régi eszköze, hogy külső, közös ellenséget kell találni. Ráadásul az egyik leggyakoribb EU-ellenes érv, hogy Brüsszel a nemzetállami akarattal szemben hoz döntéseket, pedig valójában pont az teszi nehézkessé az Unió működését, hogy folyamatos konszenzusra és egyeztetésre van szüksége. 1.3. A mélyítés mellett Az Európai Unió létjogosultságát viszont nagyon kevesen kérdőjelezik meg, hiszen az európai integráció eredményei példaértékűek: az elmúlt hetven évben Nyugat-Európában nem volt érdemi fegyveres konfliktus (leszámítva néhány etnikai alapú terrorcselekményt), és az egyre szélesedő gazdasági-politikai együttműködés sosem látott jólétet, növekedést, és békét hozott el. 2 Dúró József: Euroszkepticizmus ma In. Politikatudományi Szemle, 2010/4 szám
  • 7. 7 Ez persze önmagában még nem indokolja az együttműködés politikai jellegű bővítését. Figyelembe kell azonban venni, hogy a világpolitika az elmúlt 20 évben nagyot változott az Európai Unió körül, miközben az EU legutóbbi nagy sikere pont az volt, hogy a 20-25 évvel ezelőtt kitűzött céljait (a közös pénz bevezetését, és a volt szocialista országok csatlakozását) 10-15 évvel ezelőtt elérte. Az az intézményi berendezkedés, ami a kilencvenes évek végéig sikeressé tudta tenni Európát, az átalakuló világrendben már nem alkalmazható. Ahogy arra egy későbbi fejezetben részletesen ki fogok térni, egyre kevésbé hatékony a széttagolt, alapvetően még mindig nemzetállami lobbikon alapuló Európa. A világpolitika mellett az elmúlt évtizedekben a világgazdaság is sokat változott: a feltörekvő regionális hatalmak gazdasági statisztikák tekintetében nem jelentenek egyelőre fenyegetést Európára, de fontos előnyük, hogy politikailag, etnikailag és területileg is egységesebbek, így ezen keresztül érdekartikulációjuk is egységesebb lesz. Természetes, hogy etnikai értelemben Európa aligha homogenizálódhat, és a talán a területi egység tekintetében is eljutott a falig. Politikai szempontokat vizsgálva viszont véleményem szerint van még tér és lehetőség a további mélyítésre. Érdemes megfigyelni, hogy az EU eddigi történetében a kapcsolatok szélesítése és mélyítése mindig egyfajta előremenekülésként történt, azaz valamilyen külső kiváltó okra való reakcióként. Két ilyen nagy okot lehet azonosítani: az egyik a gazdasági, miszerint a nagyobb hatékonyság, magasabb gazdasági növekedés, és a piaci kapitalizmus tökéletesebb működése érdekében kellett a jogi – bürokratikus - intézményi kereteket fellazítani, vagy egyenesen ezeket a gátakat megszüntetni. Ez a folyamat meglehetősen csendesen zajlott és zajlik, bár voltak mérföldkövei (mint az ECU, majd az euró bevezetése például). Ezt a folyamatot igazából soha nem érte nagyon markáns kritika, hiszen az Európai Unió gazdasági szervezet, így a gazdasági indítékú jogszabály-egységesítés, bürokrácia-könnyítés mindig indokoltnak hatott, és csak az utóbbi két évtizedben kapott kimondott politikai célt is. Ha vetünk egy pillantást az Európai Unió gazdasági állapotára, akkor rájöhetünk, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt le szokás festeni. Ha az EU tagállamait egységesen kezeljük, akkor igen impozáns adatokat kapunk: a világ legnagyobb egységes piaca, félmilliárd fős népesség (ami nagyobb, mint az USA és Oroszország lakossága együtt), és a vásárlóerő-paritáson számított GDP alig marad le az Egyesült Államokétól, és több mint
  • 8. 8 háromszorosa Indiáénak.3 Az euró, mint fizetőeszköz pedig a világ második legfontosabb valutája. Ezek a számok viszont – ahogy a bekezdés elején mondtam – összeadást feltételeznek. Az Európai Unió egyik nagy hátránya pont ez, miszerint ezek az illusztris adatok és számok csak a táblázatokban adódnak össze, a valóságban jóval kevésbé. Az Európai Unió képtelen arra, hogy a nagyhatalmi „sakktáblán” a világ második legnagyobb gazdaságaként lépjen fel. Itt érdemes kitérni a szervezet politikai mélyítésének más okaira, amik jellemzően (a gazdaságival szemben) politikai természetűek. Ez merült fel a kelet-európai rendszerváltások nyomán, mikor a bővítés nem is volt kérdés, illetve ez fűti azokat a hangokat, amik „több Európát” követelnek, sőt, az Európai Egyesült Államok kifejezést használják. Ugyanakkor, amint arra utaltam, ezek a döntések bármennyire is egy irányba hatottak, minden alkalommal egy külső eseményre adott válaszként jöttek létre. Viszont ilyen horderejű kérdésekben nem feltétlenül a legelőnyösebb dolog reaktív módon dönteni, sokkal hatékonyabb lehetne, ha – felismerve a szervezet eddigi történetének tanulságait – programszerűen, előre eltervezetten zajlana a mélyítés. Természetesen, ahogy senki sem, úgy én sem tudom megmondani, hogy a politikai uniónak pontosan milyen keretek között kell létrejönnie, mely kérdéseket kell nemzetállami, vagy régiós szinten kezelni, és melyekre kell egységes, központi szabályozás. Ugyanígy nem tudom, hogy milyen hatásai lennének a központilag meghatározott adózási rendnek, a közös ÁFA kulcsnak, vagy a nemzeti fiskális politikák komolyabb összehangolásának. De fontos megjegyezni, hogy senki nem tudhatta azt sem, hogy milyen következményei lesznek majd az ECU, vagy az euró létrehozásának, vagy, hogy jó döntés lesz-e az euró zónán belül tartani Görögországot, vagy esetleg egy tervezett államcsőd lenne-e a hatékonyabb. Az Európai Unió története során számos nagyon súlyos döntést hozott már meg, és részben pontosan ezekkel a döntésekkel sodródott látens módon a politikai egységesülés felé.4 Állandó hivatkozási alap a politikai unió ellen, hogy az Unió tagállamai túlságosan 3 az adatok a CIA World Factbookjából származnak: https://www.cia.gov/library/publications/the-world- factbook/geos/ee.html 4 Csak egyetlen példa: vajon mennyiben tekinthetjük kizárólag „nemzetinek” azt a görög parlamenti választást, aminek tétje, hogy az ország kilép-e az euró zónából, és ezzel alapjaiban rengeti meg a közös valutát?
  • 9. 9 különbözőek. Más nyelvet beszélnek, más kultúrával, más hagyományokkal rendelkeznek, és több százéves közös történelmükre inkább volt jellemző a háborúskodás, mint a békés együttműködés. Fontos azonban észrevenni, hogy az EU ezzel nincs egyedül: az USA tagállamai eltérő büntetőjoggal rendelkeznek, és egészen más álláspontot képviselnek például drogliberalizáció, vagy a homoszexuálisok jogai tekintetében. És bár Európa nyelvileg egyáltalán nem egységes, az angol egyre inkább elfogadott lesz, mint közvetítőnyelv, lingua franca. Ráadásul ez a folyamat Európában sokkal természetesebben zajlott, mint Kínában például, ahol egy külön közvetítőnyelvet kellett létrehozni, majd megtanítani minden iskolában, vagy számos afrikai országban, ahol természetes, hogy ugyanannak az országnak a lakói nem beszélik egymás nyelvét.5 Ezeket az országokat mégis feltörekvő hatalomnak tekintjük. 1.4. A dolgozat hipotézise Mindezeket összegezve tehát én a „több Európa” mellett teszek hitet, és azt gondolom, hogy akarva-akaratlanul, de az Uniónak ebbe az irányba kell elmozdulni. Ugyanakkor mindezt nagyon körültekintően, a kritikus hangokat a legkomolyabban kezelve kell megtennie, szem előtt tartva, hogy valószínűleg a közös Európa alapja még nagyon sokáig a nemzetállamok összessége lesz. Számomra a „több Európa” (a nemzetállami keretek megtartása mellett) nagyjából a következőkkel írható körbe: „szorosabb politikai integráció, valóban közös külpolitika, valódi európai elnök, valódi európai parlamenti választások, valódi költségvetés, valóban közös gazdaságpolitika”.6 Ez viszont szerintem egyáltalán nem jelentene akkora sokkot a nemzetállamoknak, mint amekkorára azt becsülik. Ahogy arra fentebb már utaltam, az USA, amely sokkal szorosabb integrációja a tagállamoknak, mint ami az EU a látható jövőben lehet, számtalan önálló szabályozási területet hagy meg a saját államainak. A már idézett Marján Attila-tanulmány az EU előtti kihívásokat három, egymást fedő rétegként értelmezi, melyek közül én az elsővel fogok foglalkozni: „a külső rétegét a globális kihívások jelentik: nemzetközi verseny erősödése, új versenytársak megjelenése és előretörése, a nemzetközi erőviszonyok átrendeződése, a terrorizmus, illetve a globalizációs folyamatokra 5 De ugyanez igaz Svájcra is, ahol az országnak négy hivatalos nyelve van, ráadásul ezek földrajzilag jól elhatárolható országrészekben vannak jelen, Svájc egysége mégis aligha kérdőjelezhető meg. 6 Marján Attila: Az Európai Unió kilátásai, 33. old. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon Kiadó, Pécs, 2013.
  • 10. 10 adott esetleges rossz (protekcionista) válasz veszélye.”7 A célom tehát nem az, hogy általánosságban érveljek a politikai unió mélyítése mellett. Éppen ezért az írásom alapállítása nem az, hogy a politikai unió mélyítése az egyetlen ésszerű és lehetséges út, hanem az, hogy szerintem ez az egyetlen út, ami szavatolja az EU számára a nagyhatalmi státuszt. Abban hiszek, hogy ahhoz, hogy Az Egyesült Államok és feltörekvő országok mellett az Európai Unió saját jogon szálljon versenybe, az USA-tól független, önálló külpolitika szükséges, ami önálló és komolyan vehető stratégiát, és ehhez rendelt csapásmérő képességet feltételez. Nem biztos, hogy a Közös Európának ezt az utat kell járnia, mert nem biztos, hogy így kell és lehet felvenni a versenyt a kevésbé demokratikus feltörekvő országokkal. Tudom, hogy az Európai Unióban számtalan nagyon erős belső feszültség lappang (elég csak válság hatására felszínre jutó észak-dél különbséget említeni), és azt is tudom, hogy könnyen lehet, hogy az Unió sosem lesz képes túllépni ezeken a problémáin. Inkább arra törekszem, hogy bemutassam, mi indokolja ennek az útnak a választását, és ezen belül is milyen biztonság-, és katonapolitikai, stratégiai és hatalmi érvek szólnak az önálló haderő mellett, és a NATO ellen. Másfelől pedig szeretném felvázolni, hogy az általam kívánatosnak tartott „több Európa” mit jelent, mit jelenthet a közös kül-, és biztonságpolitika vonatkozásában. Bár a szakértők által készített elemzések direkt módon nem számolnak a NATO szétesésével, illetve az EU külpolitikai – katonai egységesülésével sem, nagy számban áll rendelkezésre az Unió külpolitikáját kritikával illető szakirodalom. Azt gondolom, hogy az elmúlt években számos magas színvonalú elemzés született az átalakuló nemzetközi tér hatalmi viszonyaival kapcsolatban, amik lehetőséget és tudományos alapot biztosítottak ennek a dolgozatnak az elkészítéséhez is. 2. Az Európai Unió és a védelempolitika 2.1. A közös védelem a Nyugat-Európai Unión belül Az Európai Unió a fennálló nemzetközi rendben külön utasnak számít. Nem egyetlen ország, hanem egy szövetség, amely bizonyos elemeiben nemzetek feletti (szupranacionális), más elemeiben pedig nemzetek közötti (internacionális) jellemzőket mutat. A tagállamok határozottan állítják, hogy még mindig inkább egy gazdasági alapú együttműködésről van szó, 7 U.o. 35. old.
  • 11. 11 miközben az EU minden eddigi válság, vagy akár csak elbizonytalanodás idején is az előremenekülést, a kötések megszilárdítását, a kapcsolatok szélesítését és mélyítését tartotta megoldásnak. Hogyan is lehetne pusztán „gazdasági együttműködés” az, ami tagállamainak közös „európai polgárságot” ajánl, és mellé ösztöndíjakat, közös fejlesztési, oktatási, kutatási, foglalkoztatási forrásokat, és minden erejével azon van, hogy kreáljon valamiféle „közös európai identitást”? Az Európai Unió és jogelődjei a második világháború óta eltelt hetven év győzteseinek tekinthetők. Az európai egység gondolata több évszázados, sőt, akár több évezredes múltra is visszatekinthet, legújabb kori fejlődése a 2. világháború lezárásához köthető. Mind a politikusok, mind a közvélemény egyetértett abban, hogy a német-francia szembenállás, illetve a következő világháború elkerülésének záloga az európai integrációban rejlik. Ezt a gondolkodást igazolja többek között, hogy az Európai Szén-, és Acélközösség egykori alapítói (Jean Monnet, Paul Henri Spaak, Robert Schuman, vagy Alcide de Gasperi) mára a „közös Európa” atyjainak számítanak. Témánk szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható a kor, melyben az ESZAK megszületett: a hidegháború első „befagyó” időszaka8 az alapító atyákat is óva intette, ezért is látott napvilágot a közös európai haderővel kapcsolatos terv már 1950- ben. Az Európai Védelmi Közösség9 René Pleven francia miniszterelnök javaslata volt az összeurópai haderő felállítására. A közös hadsereg felállítását alapvetően a Szovjetunió keltette állandó fenyegetés10 indokolta. Mivel az Európa védelmének megszervezése iránti igény esetében egység mutatkozott, már csak a hogyan?-ban voltak eltérések. A valódi kérdés ebben a tekintetben az volt, hogy Németország újrafegyverkezése mennyire történhet önálló keretek között. Az USA (NATO) javaslata szerint Németország is saját hadsereget állíthat fel a NATO-n belül, viszont saját hadvezetőség nélkül, amerikai parancsnokság alatt. Ezzel szemben a Pleven-terv (kezelve a francia aggodalmakat) eleget tett 8 Ez alatt értem az 1947 – 1953 közötti időszakot: a feltartóztatási doktrína megjelenésétől Sztálin haláláig. 9 vagy más néven: Pleven-terv. 10 A nyugat-európai országok esetlegesen attól tarthattak, hogy a két Korea háborújához hasonlóan bekövetkezhet a két Németország háborúja is.
  • 12. 12 volna az amerikai elvárásnak (Németország bevonása a közös haderőbe), de nem hozott volna létre saját német hadsereget. Az európai haderő a NATO berkein belül, nemzetek feletti haderőnként jött volna létre, egy európai védelmi miniszter irányításával. Ebben az esetben a német egységeket többnemzetiségű hadosztályokba szervezték volna, de német nemzeti hadsereget nem hoztak volna létre.11 Ez a terv végül elbukott. Bár az Európai Védelmi Közösségről szóló szerződést 1952-ben még aláírták, de a francia parlament 1954-ben leszavazta annak ratifikálását. Érdemes azt is megjegyezni, hogy Nagy-Britannia sem támogatta a tervezetet, több okból sem: egyrészt hagyományosan távolságtartó a nemzetek feletti együttműködésekkel szemben12 , másrészt a brit-amerikai együttműködést akkoriban talán fontosabbnak találták, harmadrészt pedig Nagy- Britannia Európa védelmét a NATO-n belül képzelte el, nem pedig egy még nem is létező szervezeten belül. A később létrejövő Nyugat-európai Unióban az 1980-as évekig folyamatosan elhalványult a védelempolitika. A szervezet a Brüsszeli Szerződésben meghatározottaknak megfelelően (katonai értelemben) gyakorlatilag feloldódott a NATO-ban. Az 1980-as évektől azonban újra felerősödött a szervezet tevékenysége, köszönhetően a hidegháború második „befagyó” időszakának, illetve az európai integráció gyorsuló folyamatának. Ezzel párhuzamosan az Egységes Európai Okmány már említést tett a biztonságpolitikai együttműködés fontosságáról, és erre alapozva 1987-ben a hágai platform már azt hangsúlyozza, hogy „az európai integráció csak akkor válhat teljessé, ha biztonsági és védelmi dimenziókat is tartalmaz.”13 Ezt követően az 1990-es években a szervezet egyrészt a bipoláris világ felbomlását követően virágkorát élte, másrészt pedig folyamatosan beolvadt az Európai Unióba.14 Virágkorát élte abban az értelemben, hogy 1988 és 1999 között nyolc missziót folytatott, jellemzően a Perzsa-öbölben, illetve a balkánon. Ezek elsősorban békefenntartó, aknamentesítő, ellenőrző-tanácsadó missziók voltak. Ugyanakkor 1999-ben 11 http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/csiki_tamas-visszatekintes_a_nyugat_europai_uniora.pdf 12 A tervezetnek része volt a közös haderő irányítása érdekében is létrehozott politikai unió 13 U.o: 70. old. 14 A Maastrichti Szerződésben az EU már kötelezte a NYEU-t az Unió védelmi hatású döntéseinek, cselekvéseinek kidolgozására.
  • 13. 13 Javier Solanát az EU Kül-, és Biztonságpolitikai Főképviselőjeként a NYEU főtitkárává is megválasztották, ami egyértelművé tette az integrációt, aminek végső állomásaként a tagállamok 2011 júniusában megszüntették a szervezetet létrehozó Brüsszeli szerződést. 2.2. A közös kül- és biztonságpolitika Míg a Szovjetunió fenyegetése miatt a közös védelempolitika a születő félben lévő európai integráció számára a kezdetektől fogva fontos volt, és – a NATO-n keresztül – tettek is ennek az érdekében, addig a nem katonai jellegű külpolitika sokáig őrizte tagállami jellegét. Ez alapvetően a mai napig így van, de mint annyi más területen, itt is történt változás. A közös külpolitikai gondolkodás irányába az első lökést a politikai mélyítés tanulmányozására megszületett Davignon jelentés15 adta meg 1970-ben, a luxemburgi csúcson. A jelentés célja eredetileg a politikai mélyítés lehetőségeinek feltárása és vizsgálata volt. Az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation – EPC) ennek nyomán jött létre, és vált az európai állam- és kormányfők informális külpolitikai témájú egyeztető fórumává.16 A későbbiekben elkezdték monitorozni az EPC működését, és ezzel párhuzamosan az Együttműködés szélesedett és hatása, befolyása is nőtt.17 Az újabb lendületet a nemzetközi térben bekövetkezett két fontos változás adta: a Szovjetunió afganisztáni inváziója (1979), valamint az iráni iszlám forradalom (1978). Ez rádöbbentette a tagállamokat az Európai Közösség tehetetlenségére, és az EPC megerősítéséhez, valamint az együttműködések további erősítéséhez vezetett. Az 1981-ben elfogadott London jelentés megkövetelte a tagállamok előzetes egyeztetését a külpolitikai döntésekben, amelyek minden tagállamot érintettek. 1985-ben a Dooge-bizottság jelentése alapján az Európai Tanács kormányközi konferenciát hívott össze, hogy előkészítse az Európai Unióról szóló szerződést. 15 A jelentés itt érhető el (más források a jelentésre az elfogadás helyszíne alapján „Luxemburg jelentés” néven utalnak):http://www.cvce.eu/content/publication/1999/4/22/4176efc3-c734-41e5-bb90- d34c4d17bbb5/publishable_en.pdf 16 „But it was only in 1970, when Foreign Ministers approved the 'Luxembourg Report', that the basic procedures of EPC were established. Since then the process of cooperation has gradually been developed, expanded and formalized in a number of stages, culminating in the entry into force of the Single European Act on 1 July 1987.” http://aei.pitt.edu/45409/1/European.Political.Cooperation.pdf 17 A komolyabb politikai együttműködés egyik alapja a COREU, a tagállamokat összekötő új telexhálózat volt.
  • 14. 14 Az így létrejött Egységes Európai Okmány hozta létre az EPC intézményi hátterét, és jelentősen kiszélesítette a hatáskörét minden, általános érdeklődésre számot tartó külpolitikai ügyre.18 1993-ban aztán a Maastrichti Szerződés az ECP-t a Közös Kül- és Biztonságpolitikára cserélte le. Ez nem csak névváltás volt: a Szerződés új alapokra helyezte az európai integrációt, és három pillért határozott meg. Ennek a három pillérnek az egyikévé emelkedett a Közös Kül- és Biztonságpolitika, ez is mutatja, hogy a tagállamok milyen komolyan szerepet szántak neki. A döntések alapja a kormányközi jelleg lett, ami megkövetelte a konszenzusos döntéshozatalt, ez pedig részben már magába kódolva hozta a nehézségeket. Ennek ellenére a rendszer tovább tudott erősödni azáltal, hogy az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés életre hívta a külügyi és biztonságpolitikai főmegbízott pozícióját, amit egészen a pillér-rendszer 2009-ben történt lecseréléséig Javier Solana töltött be.19 Ez a pozíció a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével még erősebb lett, hiszen a főképviselőhöz helyezték át az addigi külkapcsolatokért és európai szomszédságpolitikáért felelős biztos területeit is, illetve 2011-től alá tartozik az Európai Külügyi Szolgálat is. A kibővült portfóliót hangsúlyozza, hogy gyakran az „EU külügyminisztereként” hivatkoznak rá. Catherine Ashton, majd jelenleg Federica Mogherini vezetése alatt az Unió közös külpolitikájának súlya érezhetően növekedett, és került közelebb ahhoz, hogy Európának valóban „egy telefonszáma legyen”.20 Ugyanakkor ez mégsem tekinthető klasszikus értelemben külpolitikának, a valóságban inkább félmegoldás a nemzetállami külpolitikai érdekérvényesítés és az ENSZ- ben tapasztalható absztrakt béketervek illetve emberjogi, valamit demokratikus ajánlások között. Maga az Unió vonatkozó hivatalos honlapja is úgy fogalmaz, hogy „A béke fenntartásán és a nemzetközi biztonság megerősítésén túlmenően az EU kül- és biztonságpolitikája világszerte törekszik a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi és 18 „The objectives of EPC were also extended to all foreign policy issues of general interest.” http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/amsterdam_treaty/a19000_en.htm 19 1999. május 1. és október 18. között a német Jürgen Trumpf töltötte be a posztot. 20 Utalás Kissinger híres mondatára.
  • 15. 15 szabadságjogok támogatására.”21 Bár a deklaráció pedig az EU külpolitikáját a nemzetállami szint fölé helyezi, az érdekérvényesítést és globális befolyásszerzést meghagyja a tagállami szinteken. 2.3. A NATO és az Európai Unió kapcsolata Az Európai Uniónak ugyanakkor van katonai szerve is. A közös biztonság- és védelempolitika (továbbiakban: KBVP)22 az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának része, sőt egyik legfontosabb ágense, amelyhez az EU védelmi és katonai aspektusai tartoznak, ideértve a civil válságkezelést is. Azért érdemes a KBVP-t a NATO-hoz való viszony tükrében vizsgálni, mert így válik egyértelművé az USA és Európa közti rendkívül érdekes dinamika. Az Egyesült Államok a kezdetektől fogva fenntartásokkal kezelte az önálló európai biztonság- és védelempolitikát, de fontos megjegyezni, hogy az EU-n belül sem volt meg a feltétlen összhang. Már a folyamat elején kirajzolódott három olyan irány, ami többé-kevésbé a mai napig fellelhető a szervezetben. A franciák támogatták leginkább az európai önállóságot, Németország középutasnak számított a kérdésben, míg Nagy-Britannia atlantista álláspontot képviselt,23 a többi tagállam pedig ezek valamelyike felé húzott. A KBVP intézményrendszere 2000 decemberében, Nizzában lett kidolgozva. Mivel az Unió nem hozott létre önálló stratégiai főparancsnokságot, valamint a katonai képességek is hiányoztak, a szervezet 21 http://eur- lex.europa.eu/summary/chapter/foreign_and_security_policy.html?root_default=SUM_1_CODED%3D25,SUM _2_CODED%3D2502&obsolete=false 22 A 2009-es Lisszaboni Szerződés előtt a politika neve európai biztonság- és védelempolitika volt, ez került átnevezésre. Ennek ellenére a dolgozatban végig KBVP-ként fogok rá hivatkozni, a könnyebb érthetőség kedvéért. 23 Bár a kérdés ennél jóval bonyolultabb, a britek álláspontja kapcsán érdemes felidézni de Gaulle gondolatát a trójai falóról.
  • 16. 16 továbbra is a NATO-ra volt utalva.24 Ellenben létrejött számos egyeztető fórum a NATO és az EU között különböző szinteken.25 Az Európai Unió a saját védelmi szervezet kialakításakor gyorsan szembekerült a rá váró politikai kihívásokkal, Törökország ellenállásának képében. A NATO egyik legerősebb hadseregével, és kétségtelenül legfontosabb geostratégiai pozíciójával rendelkező országnak ugyanis a NYEU-hoz képest a KBVP-ben csorbultak volna a jogai: „így például olyan műveletek esetében, amelyek során nem használnak fel NATO-eszközöket, egyhangú szavazáshoz kötötték volna a nem tagállamok meghívását. Az EU szempontjából leginkább szóba jövő konfliktusövezetek Törökország szomszédságában vannak: egy azok bármelyikében végrehajtandó önálló KBVP-misszióban Törökország részvételéhez teljes konszenzusra van szükség az Unión belül, ráadásul a fő politikai-stratégiai döntéshozatalban így sem vehetett volna részt.”26 Bár komoly kompromisszumok árán sikerült olyan tervezettel előállni, amit mindkét fél elfogadhatónak tartott volna, az utolsó pillanatban Görögország megfúrta a megállapodást. Közben azonban sürgette a feleket, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az USA figyelme mindinkább a közel-kelet, illetve közép-Ázsia felé irányult, és Washington szorgalmazta, hogy a balkáni békefenntartó-újjáépítő műveleteket Európa teljes egészében vegye át. Ezekre a feladatokra (mivel katonai kihívásoknál jóval többről, ország-, és demokráciaépítésről volt szó) az EU keretein belül alkalmasak lettek volna az európai országok, de katonai képességek híján továbbra is szükség volt a NATO-ra, illetve egy NATO-EU megállapodásra. Ez lett 2002 végén a Berlin Plusz.27 A dokumentumban a két szervezet lefekteti az együttműködésük feltételeit és formáit, amire azért kellett ekkora 24 Varga Gergely: A NATO és az Európai Unió kapcsolata, In. Nemzet és biztonság, 2008. május 25 Politikai szinten az Észak-atlanti Tanács és a Politikai és Biztonsági Bizottság, katonai szinten a NATO katonai bizottsága, valamint az EU katonai bizottsága között, továbbá alacsonyabb szinteken a főtitkárságok és katonai törzsek között. 26 Varga Gergely: A NATO és az Európai Unió kapcsolata, In. Nemzet és biztonság, 2008. május 5. old. 27 http://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_49217.htm?selectedLocale=en
  • 17. 17 hangsúlyt fektetni, mert a NATO-tagállamok és EU-tagállamok csak részben fedik egymást, ráadásul a tagságok közti eltérések nagyon lényegesek.28 1. ábra Az EU és NATO tagállamok. Magyarázat: piros - csak NATO-tag, sárga - csak EU-tag, kék - tagja mindkét szervezetnek29 A dokumentum ugyan felsorolja, hogy milyen NATO-képességeket használhat a KBVP saját misszióiban, de egyrészt ezek elsősorban tervezési képességek, másrészt a további (harcászati) eszközökről nincs konkrét szó, harmadrészt pedig a jogi feltételek hiánya miatt nem tekinthető nemzetközi jogi szerződésnek, inkább csak deklarációnak.30 28 Ilyen például a már felületesen említett görög-török ellentét Ciprus kapcsán. 29 A vaktérkép forrása: http://youreuropemap.com/ , a színezés a szerző saját szerkesztése. 30 Varga Gergely: A NATO és az Európai Unió kapcsolata, In. Nemzet és biztonság, 2008. május 7. old.
  • 18. 18 3. Az átalakult geopolitikai tér, és a Nyugati világ adaptációs kényszere Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottunk el a kelet-európai rendszerváltások okozta hurráoptimizmustól, és az erősödő Közös Európától a kétségek közt lévő, válaszút előtt álló Unióig, vissza kell mennünk az időben, a már említett kétpólusú világ felbomlásáig. A hidegháború után gyakorlatilag mindkét blokk országait eufórikus érzés járta át, és ez igaz volt a társadalmakon kívül a kutatókra és politikusokra egyaránt: a Nyugat számára az ördögi gonosz képére festett szocialista blokk eltűnése, a feltétlen és elsöprő győzelem volt az ok az örömre, míg az éppen rendszerváltó országok a belülről gyűlölt rendszer végét, illetve a demokrácia és piaci kapitalizmus által ígért azonnali életszínvonal-növekedést ünnepelték. Itt kell megemlítenünk először Francis Fukuyama méltán híres-hírhedt művét a történelem végéről: ahogy az amerikai kutató, úgy a teljes nyugati világ is őszintén hitt abban, hogy a liberális demokrácia győzött, és elérte célját, már csak arra kell várni, hogy a világ többi országába is eljusson ez a politikai-gazdasági rendszer, így létrehozva a verseny alapú társadalmat az egész világon31 . Huszonöt év távlatából azonban azt tapasztaljuk, hogy a Fukuyama által leírt ideális állapot a legkevésbé sem jött létre, legalábbis nem úgy, ahogy azt Nyugaton várták. Az Amerikai Egyesült Államokat abszolút vezető pozícióba helyező egypólusú világrend csak rövid ideig létezett, és a Szovjetunió helyett, valamint annak helyén új, regionális hatalmak alakultak ki. Ezen hatalmak közös jellemzője, hogy egyenként képtelenek akár csak megközelíteni is az USA gazdasági-katonai erejét, összefogásra pedig az alapvető érdekellentéteik miatt nem képesek, így globális értelemben nem veszélyeztetik az Egyesült Államok hegemóniáját. Lokális, regionális értelemben viszont már más a helyzet: az új, feltörekvő hatalmak egytől egyig képesek arra, hogy a szűken vett környezetükben zajló eseményeket befolyásolják, azokra hatással legyenek. Európa viszont nem tudott, vagy talán nem is akart válaszolni erre az újfajta kihívásra: Az USA máig tartó nyomasztó katonai, politikai és gazdasági fölénye alatt/mellett az EU döntéshozóinak látszólag nem kellett szembenéznie azzal, hogy néhány év alatt több, magát egyenrangúnak tartó hatalmi fél emelkedett fel. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt az elmúlt 25 évben, érdemes áttekinteni a most feltörekvő hatalomként számon tartott 31 Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó, 2014.
  • 19. 19 országok 1990 utáni történetét, melyek – ahogy azt látni fogjuk – erősen egy irányba hatnak, kvázi egymást katalizálták.32 3.1. Oroszország Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyetlen országot sem érintett olyan mélységben a hidegháború vége, mint a Szovjetunió romjain újjászülető-túlélő Oroszországi Föderációt. 1991-et követően az orosz állam évszázados területi hódításait volt kénytelen feladni, és egészen új, számára szokatlan geopolitikai helyzetbe került. A birodalom szétesése instabilitást hozott magával, különösen belpolitikai és gazdasági értelemben. Jelcin elnök programja (az IMF ajánlásaival összhangban) egy radikális, piacpárti reform volt, privatizációval és piaci liberalizációval.33 A gazdasági átalakítások viszont katasztrofális eredményekkel zárultak: 1999-re 40%-kal esett vissza a GDP,34 a hiperinfláció pedig a háztartási megtakarításokat tüntette el.35 A lefelé tartó gazdasági spirál 1998-ra az összeomlás szélére taszította Oroszországot, de az augusztusi pénzügyi válságból meglepően gyorsan épült fel az ország, nagyrészt a rubel leértékelésének köszönhetően, ami hirtelen versenyképessé tette a belföldi termelőket mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon.36 Az orosz fiskális-, és adópolitika reformjával37 , illetve a 32 Különösen látványos ez a katalizátor szerep, ha megnézzük, hogy Kína gazdasági növekedése és ezzel párhuzamosan jelentkező nyersanyagigénye emelte a szénhidrogének világpiaci árát, ami elengedhetetlen volt Oroszország és Brazília (mint szénhidrogénekben gazdag országok) felemelkedéséhez, de ugyanez igaz az egész Öböl-térségre is. 33 David McCintick: How Harvard lost Russia http://www.institutionalinvestor.com/Article/1020662/How-Harvard-lost-Russia.html#.VPRzBPmG-ht 34 http://www.indexmundi.com/facts/russia/gdp-per-capita 35 A sikertelen piaci fordulatnak kétségtelenül oka volt az is, hogy sem a külföldi szakértők és tanácsadók (köztük Larry Summers) nem számoltak az állampárti reflexekkel, és felkészületlenül érte őket az oligarchák térnyerése. 36 Joseph Stiglitz: The ruin of Russia http://www.theguardian.com/world/2003/apr/09/russia.artsandhumanities 37 Anders Aslund: An assessment of Putin’s Economic Policy http://www.iie.com/publications/papers/paper.cfm?ResearchID=974
  • 20. 20 kőolaj világpiaci árának folyamatos növekedésével Putyin elnöklése mellett 2008-ra Oroszország újra erősnek mutathatta magát. Ha csak a növekedési számokra koncentrálunk, akkor az orosz gazdaság az 1998-as összeomlást követő tíz évben nagyon jól szerepelt: az évi átlagos 7% körüli GDP növekedés még az állandó gondot okozó magas infláció ellenére is kiemelkedő, 2012-ben a második legjobb gazdasági teljesítményt mutatták fel a G-20-on belül.38 Ha viszont más aspektusból szemléljük, akkor az orosz gazdaság még mindig törékeny: a gazdasági növekedés szinte kizárólag a kőolaj világpiaci árától függ, és a 2000-es évek talpra állásának dacára nem sikerült a gazdaságot több lábra állítani – az ország teljes exportjának több mint 70%-a származott szénhidrogénekből 2012-ben.39 Az említett gyors GDP növekedés pedig csak addig impozáns, amíg nem tesszük mellé, hogy az éves 2500 milliárd dolláros bruttó hazai termék nem sokkal haladja meg Nagy-Britanniáét, és messze lemarad még Németországétól is.40 Ennek ellenére kétségtelen, hogy Oroszország sikerrel állt talpra, és jutott el a csőd közeli gazdaságtól a regionális hatalmi státuszig. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az 1990-es években tapasztalt hanyatlás ellenére Oroszország meg tudta őrizni nukleáris elrettentő erejét, valamint globális politikai jogosítványait, külön kiemelendően az állandó ENSZ BT tagságot, így világpolitikai döntésbefolyásolási képessége megmaradt, és gazdasági erősödésével együtt lett egyre jelentősebb. Míg az Európai Uniót a „gazdasági óriás, politikai törpe” jelzővel szokás illetni, addig Putyin országára pont ennek az ellentéte az igaz: bátor és agresszív politikai törekvéseit nehéz gazdasági erővel nyomatékosítania. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Oroszországnak két olyan célja van, aminek elérésében hajlandó „elmenni a falig”. Az egyik a nyugati közel-külföld puffer-jellegének megtartása (azaz az európai integráció keleti határainak mostani megtartása), illetve a közép-ázsiai posztszovjet országokkal való új szövetség létrehozása. Az első esetében láttuk-látjuk, hogy 38 http://rt.com/business/russia-economic-performance-rating-396/ 39 http://www.eia.gov/countries/cab.cfm?fips=RS 40 A CIA World Factbook alapján, 2013-as becslésekre alapozva. https://www.cia.gov/library/publications/the-world- factbook/rankorder/2001rank.html?countryname=Russia&countrycode=rs&regionCode=cas&rank=7#rs
  • 21. 21 Putyin a katonai erő bevetésétől sem retten vissza,41 és sok esetben sikeres is az Európai Unióval szemben. A második esetben Oroszország késésben van, és talán rossz stratégiát is választott: Kína már most jobb pozíciókkal rendelkezik, például Kazahsztánban. Hiába jött létre a Szovjetunió felbomlásával a FÁK, és hiába próbálkozik Oroszország egy Eurázsiai Gazdasági Unió létrehozásával, úgy tűnik, hogy egyrészt ezek az országok inkább távolságot tartanának Moszkvától, másrészt Kína jobb ajánlatokat tud tenni. Minden sebezhetősége ellenére Putyin állama gazdaságilag megkérdőjelezhetetlen regionális hatalom, ehhez pedig kellő politikai magabiztosság is társul. Európa számára azért jelent kihívást, mert egyfelől a gázvezetékek képében Moszkva állandó ütőkártyával rendelkezik, másfelől pedig a két hatalom találkozása (Kelet-közép Európa és a Balkán) nem tartozik az USA által kiemeltként kezelt területek közé, így itt az Európai Unió kvázi magára van hagyva. 3.2. Törökország Törökországot különleges helyzetben lévő állam: a nyugati és iszlám jegyeket földrajzi elhelyezkedésében, politikai berendezkedésében, társadalmi viszonyaiban egyaránt magán viseli, mégis sikerrel vegyíti a két kultúrkör elemeit. Földrajzi értelemben híd-szerepe aligha lehetne egyértelműbb: két földrész határán fekszik, és miközben Isztanbul egy európai értelemben vett metropolisszá nőtt, addig az ország keleti szomszédjai közé olyan háborúval sújtott területek tartoznak, mint Irán, Irak és Szíria. Geopolitikai értelemben ettől lesz Törökország kiemelkedő fontosságú, hiszen a térség egyetlen stabil állama, ami ráadásul NATO tag, és szemben az Iszlám Állammal, nem tartja ellenségének a teljes nyugati civilizációt. Ez pedig már az ország másik jellegzetességéhez kapcsolható. Már az Oszmán Birodalom is sokkal inkább volt mondható egy multikulturális államnak, mint iszlám hatalomnak, és a modern Törökország 1923-as megszületése csak erősítette a nyugati kapcsolatokat. Kemal Atatürk úgy vélte, hogy országa felemelkedését a radikális nyugat felé fordulás hozhatja meg, nem csak gazdasági-politikai, de kulturális-vallási értelemben is.42 Törökország a mai napig 41 Ide sorolható az 1992-es moldovai intervenció Transznyisztria függetlenségéért, a délszláv konfliktusba történő beavatkozási kísérlet, a grúziai konfliktus, illetve a jelenleg is zajló ukrajnai harcok. 42 http://kitekinto.hu/eia/2011/01/20/torokorszag_es_a_vallas_a_kendzetlen_valosag/#.VPX_JPmG-hs
  • 22. 22 sikeresen egyensúlyoz az iszlám és a szekularizáció között, hol egyik, hol másik irányba kilendülve kissé. Atatürk reformjainak köszönhetően Törökország erőteljesen a nyugati kapcsolatok irányába mozdult el, az 1960-as évekig külpolitikáját a nyugati függés, az USA és a NATO határozta meg. Ezt követően elindult egyfajta távolodás a két fél között, aminek egyik oka az arab országokkal való javuló török viszony volt, a másik oka, hogy a már ekkor is hosszú évek óta függésben lévő európai integrációs csatlakozási folyamat lassulni, akadozni kezdett,43 a harmadik ok pedig, hogy „kis” háborús konfliktusba torkollt Ankara viszonya Görögországgal részben Ciprus, részben az apró lakatlan szigetek miatt. A kelet-európai rendszerváltásokat követően Törökország újból identitáskeresésre szorult: A megváltozott nyugati szövetségesi rendszer, a felgyorsuló európai integráció, az Öböl-háború, valamint a délszláv konfliktus is dilemmaként jelent meg a törökök számára. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes éveket belpolitikai válságok, gyengén működő koalíciós kormányok jellemezték, melyek nem tudták kezelni a török gazdaság strukturális problémáit. Mindez 2001 elejére olyan válságot idézett elő, amit csak az IMF beavatkozásával, és számos rendszerszintű reform segítségével tudtak kezelni.44 2002-t követően azonban sok dolog változott: egyrészt a török választók megbüntették a választásokon az addig regnáló politikai elitet, és hatalomra juttatták a mérsékelten iszlamista Igazság és Fejlődés Pártját (AKP). A nagyarányú győzelem hosszú idő után újra biztos többséget hozott a kormányzó pártnak, ami politikai felhatalmazást jelentett a szükséges gazdasági reformok véghez viteléhez. Az IMF mentőcsomag (és a vele járó külső elvárások), valamint a Világbanktól haza „szerződtetett” gazdasági miniszter Kemal Dervis piacpárti reformjai gyors változásokat hoztak. 2002 és 2007 között a török gazdaság átlagosan 7%-kal bővült, ami duplája a ’90-es évek átlagának.45 A 2008-ban indult válság érdekes módon nem érintette egyértelműen negatívan a török gazdaságot. Bár szenvedett el veszteségeket, de ez elsősorban a fejlett piacok (különösen az 43 Szigetvári Tamás: Törökország, új regionális hatalom a közel-keleten. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 132. old. 44 http://magyarnarancs.hu/kulpol/valsag_torokorszagban_lira_es_lent-60954 45 http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication16004_en.pdf 10. old.
  • 23. 23 EU) válság hatására csökkenő keresletéből fakadt, amit részben kompenzálni tudtak a feltörekvő piacok igényei, illetve ez hozzásegítette Törökországot a diverzifikáláshoz. A diverzifikálás viszont – ahogy arra fentebb már utaltam – nem csak a gazdaságra volt igaz. Ankara a 2000-es évektől folyamatosan kereste az egyensúlyi szerepet a külkapcsolataiban is. Igyekezett egyre jobb viszonyt kialakítani a szomszédos államaival, aminek természetes következménye volt a nyugattól való részleges eltávolodás.46 A „zéró probléma” elve alapján igyekeztek normalizálni a kapcsolataikat olyan államokkal is (Görögország, Örményország), akikkel korábban nem ez volt a jellemző.47 A korábbi miniszterelnök, most államfő Erdogan, valamint a korábbi külügyminiszter, jelenleg miniszterelnök Davutoglu vezette török külpolitikának öt jól azonosítható célja van:48 1. Egyensúly biztonság és demokrácia között: biztonságot nyújtani az állampolgároknak úgy, hogy az nem veszélyezteti a szabadságukat, 2. Zéró probléma a szomszédos államokkal, 3. Proaktív és megelőző békediplomácia: mediátori szerep felvállalása a térség konfliktusaiban, 4. Többdimenziós külpolitika: Törökország szövetséges kapcsolatainak diverzifikálása a függőségek elkerülése érdekében, aminek része a NATO-tagság, és a jó török-EU viszony, 5. Aktív diplomácia: részvétel minden fontos nemzetközi eseményen és történésben, szerepvállalás a nemzetközi szervezetekben. 46 Ebben a tekintetben két kulcsfogalom emelhető ki, a proaktivitás és az autonómia/szuverenitás. Az első azt jelenti, hogy Törökország bátran vállalt magára mediátori szerepet a térségben, a második pedig az USA és NATO által determinált döntésektől való elszakadásra utal. 47 Szigetvári Tamás: Törökország, új regionális hatalom a közel-keleten. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 135. old. 48 http://www.europarl.europa.eu/RegData/bibliotheque/briefing/2013/120425/LDM_BRI(2013)120425_ REV1_EN.pdf 2. old.
  • 24. 24 Törökország a politikai átalakulás, a gazdasági növekedés, valamint külpolitikai irányváltás segítségével önálló geopolitikai tényezővé tudott válni, sőt, a térség mintaállama. A régió többi országához képest meglehetősen magas a politikai stabilitás, és bár Erdogan államfő politikája nem feltétlenül kompatibilis a nyugati demokráciaképpel, de mégis vállalható és működőképes iszlám demokráciát valósít meg. Ezt egészíti ki a jól működő, diverzifikált, a világgazdaságba jól integrált, óriási belső piaccal és munkaerő-tartalékkal rendelkező török gazdaság. Ezeken a lábakon tudott kialakulni a szuverén és önálló török külpolitikai elképzelés. Akár azt is mondhatnánk, hogy egy stabil Törökország érdeke az Európai Uniónak49 akkor is, ha a csatlakozásuk soha nem fog megtörténni. De véleményem szerint ez csak akkor és addig igaz, amikor és ameddig a török és európai érdekek nem kerülnek konfliktusba egymással. 3.3. Kína Több feltörekvő hatalommal ellentétben Kína sikere és felemelkedése több évtizedes múltra nyílik vissza. A Teng Hsziao-ping által 1978-ban megkezdett reformok legfeljebb gellert és/vagy katalizátort kaptak az azóta eltelt évtizedek eseményei nyomán, de a cél világos maradt: az ázsiai ország „szocialista piacgazdaságot” épít. Az átalakítások gyorsan meghozták az eredményüket, és Kína elképesztő gazdasági növekedést produkál azóta is: az elmúlt harminc évben (!) mindössze kétszer fordult elő, hogy az éves GDP növekedés 7,5% alatt lett volna.50 Peking ezt úgy tudta elérni, hogy a rendkívül előnyös befektetői környezetet kialakítva51 elképesztő méretű gyártókapacitást vonzott be. A „világ gyárává”52 váló Kína ráadásul a gazdasági-pénzügyi válságból is hasznot tudott húzni azzal, hogy Európa a gyorsabb kilábalásban bízva nagyobb intenzitással nyitott Peking felé, ezzel piacokat és politikai befolyást is adva az ázsiai országnak. Kína gazdaságánál nem szabad megfeledkezni az óriási valutatartalékról sem: Peking a jüan féken tartása érdekében több ezermilliárd 49 Szigetvári Tamás: Törökország, új regionális hatalom a közel-keleten. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 149. old. 50 1989-ben „mindössze” 4,1%, 1990-ben pedig 3,8% volt a növekedés. A Világbank adatai alapján: http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG?page=5 51 Több tényező közül a legfontosabb talán az alacsony bérszínvonal. 52 Vörös Zoltán: Kína, a regionális nagyhatalom. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 207. old.
  • 25. 25 dollárnyi valutát birtokol, aminek radikális felhasználása a ma ismert világpiaci viszonyok végét jelentenék.53 A gazdasági fejlődés a politikai lehetőségek bővülésével járt együtt, Peking elképzelései azonban megmaradtak a realitások talaján: Kínának nem célja egy új nemzetközi rend létrehozása, hanem a jelenlegi intézményrendszeren belül akar magának nagyobb beleszólást, nagyobb súlyt biztosítani.54 Peking továbbra is fent tudja tartani a „jó szomszédság”, valamint a „be nem avatkozás” doktrínáit, ami hozzásegítik a gazdasági terjeszkedéshez is – a befektetési ajánlatoknak nem képezik részét minimális demokratikus, vagy emberi jogi elvárások sem, ami kétségkívül szimpatikus a fejlődő országok számára. Az is látszik ugyanakkor (és ez alátámasztja Kína elköteleződését a status quo alapjainak fenntartása iránt), hogy az ország adaptálódik bizonyos nemzetközi tendenciákhoz, így például részt vállalt az Iránnal szemben olajembargóban, illetve a szomáliai kalózprobléma kezelésében is.55 Kína egyértelműen kiemelkedik a feltörekvő hatalmak sorából, hiszen gazdasági értelemben messze túlszárnyalja az összes többi regionális hatalmat,56 és csak idő kérdése, hogy GDP tekintetében mikor hagyja le az Egyesült Államokat is. Kína ugyanakkor összességében messze van még a világhatalmi státusztól, több okból is:  katonailag messze elmarad az USA-tól,57 saját közvetlen környezetén túl nem tud állandó jelenlétet biztosítani, ami problémaként jelentkezhet a kőolaj-, és földgázimport útvonalainak biztosításakor például. 53 2014. októberében Kína valutatartaléka meghaladta a négyezer milliárd dollárt. http://www.bloomberg.com/news/articles/2014-10-16/china-s-reserves-retreat-from-4-trillion-mark-as-outflows- seen 54 Vörös Zoltán: Kína, a regionális nagyhatalom. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 225. old. 55 Uo. 56 Itt nem csak a saját gazdaság erejére kell gondolni, hanem a világ megannyi országában szerzett befolyásra is. 57 Csak egy beszédes példa: az USA hadseregének költségvetési forrása közel négyszerese a kínainak. http://www.globalfirepower.com/countries-comparison-detail.asp?form=form&country1=United-States-of- America&country2=China&Submit=Compare+Countries
  • 26. 26  bár valóban impozáns az ország GDP-je, ha ezt lakosokra lebontva nézzük, akkor egy fejlődő ország átlagát kapjuk.58  Ennek megfelelően Kínának súlyos társadalmi problémákkal kell szembenéznie, mint a szociális ellátás hiánya, az egykepolitika hátrányai, az öregedő társadalom, a növekvő bérszínvonal (aminek következtében csökken a versenyképesség), a korrupció, stb.  Kiemelendőek még a környezeti kihívások is, amik a gátlástalan iparosítást kísérik. A nagymértékű környezetszennyezés pedig már globális problémaként is meg fog jelenni, hiszen nem áll meg az államhatároknál. Mindezekkel együtt is kijelenthető, hogy Kína hosszú távon is komoly szereplője, alakítója lesz a világpolitikának, akinek súlya a jövőben inkább nőni fog, semmint csökkeni. Bár egyelőre nem látható, hogy az ország valaha is komolyan meg tudná kérdőjelezni az USA vezető szerepét, Peking második helye ugyanúgy egyre biztosabbá válik a világban. 3.4. India A feltörekvő hatalmak sorában India nagyon különleges utat járt be, hiszen a hidegháború idején úgy volt az el nem kötelezett országok mozgalmának (Non-Aligned Movement – NOM) tagja, hogy erősen támaszkodott Moszkva partnerségére, majd a bipoláris világ felbomlását követően úgy maradt önálló ország, hogy kimondott szoros kapcsolatok fűzik az Egyesült Államokhoz. India a második világháború óta eltelt időszakban egy „koraérett” nagyhatalom képét mutatja: katonai ereje, földrajzi elhelyezkedése, demográfiai adatai miatt „kényszerűen” nagyhatalommá kellett válnia, miközben számtalan gazdasági-társadalmi adottsága ezt nem indokolja. India jelenleg a világ egyik legszegényebb társadalma, amit számtalan etnikai, vallási, szociális konfliktus feszít belülről, ráadásul a túlnépesedés kezelésére még Kínánál is kevésbé vannak felkészülve. Miközben a vásárlóerő-paritáson mért GDP-ben a világ negyedik legnagyobb gazdasága, addig ugyanezt a számot egy lakosra levetítve már szörnyen alacsony 58 A Világbank számításai alapján 2013-ban a 185 vizsgált országból Kína a 85. helyen állt, és olyan államok előzték meg, mint Botswana, Fehéroroszország, vagy Gabon. http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?order=wbapi_data_value_2013+wbapi_data_value+ wbapi_data_value-last&sort=desc
  • 27. 27 összeget kapunk,59 a 228 vizsgált országból a 169. helyen áll India, olyan államoktól jóval lemaradva, mint Koszovó, vagy Albánia. Emellett természetesen az is igaz, hogy az 1991-et követő liberális, piacpárti reformok következtében folyamatos volt a gazdasági növekedés, az elmúlt 15 évben átlagosan közel 7%-os mértékben.60 61 India szerepe és fontossága akkor lesz szembeötlő, ha felidézzük (és erről később még lesz szó), hogy miközben a világpolitika súlypontja a Csendes-óceáni, illetve közel-keleti és közép-ázsiai régiókra tolódott át,62 az Egyesült Államok ezekben a régiókban nem képes folyamatos katonai jelenlétet biztosítani. Mert amíg az USA-nak az első leküzdendő akadály a távolság, addig a vetélytársak, úgy, mint Kína, vagy Oroszország, helyben vannak. Ez a geopolitikai helyzet felértékeli Újdelhi pozícióit, hiszen Washingtonnak szüksége van arra, hogy valaki folyamatosan megakadályozza Moszkva és/vagy Peking hegemóniáját a térségben, és fenn tudja tartalmi a nagyhatalmi egyensúlyt. Ez persze nem jelent különösebb barátságot a két ország között, inkább arról van szó, hogy „Újdelhi ma lényegileg nem veszélyezteti az USA globálstratégiai érdekeit. Egy öntudatában és képességeiben megerősödő indiai hatalom azonban regionális – főként Délkelet-Ázsiát, Közép-Ázsiát és az indiai-óceáni térséget érintő – törekvései következtében belátható időn belül valóra válthatja azt a reményt, miszerint Peking ellensúlyaként jelenhet meg a kontinensen.”63 Ebben az olvasatban válik hangsúlyossá, hogy Újdelhi atomhatalom, és a hadserege (a nukleáris hatalmi státusztól eltekintve is) kellően fejlett ahhoz, hogy a világ bármely hadseregével szemben meg tudja védeni magát. Bár az ország egyelőre messze van 59 A CIA World Fact Book-ja alapján. https://www.cia.gov/library/publications/the-world- factbook/rankorder/2004rank.html?countryname=India&countrycode=in&regionCode=sas&rank=169#in 60 http://www.indexmundi.com/g/g.aspx?v=66&c=in&l=en 61 Sőt, egyes elemzések szerint 2015-ben India lesz a világ leggyorsabban növekvő gazdasága, lehagyva Kínát is. http://rt.com/business/230915-india-china-world-economy/ 62 Erre többek között Nógrádi György is több helyen utalt például itt: http://figyelo.hu/cikkek/1239_nogradi_gyorgy__viziok_nelkul valamint itt: http://mno.hu/migr_1834/kelet_fele_tolodo_sulypontok-340641 63 Háda Béla: A nagykorú óriás – India szerepe és lehetőségei a 21. század második évtizedében. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 240. old.
  • 28. 28 attól, hogy globális csapásmérő képességet fejlesszen ki, jelenlegi arzenálja is bőven elégséges a „hiteles elrettentéshez”64 . Ez pedig kifejezetten fontos akkor, ha India sem Kínával, sem Pakisztánnal nem ápol különösen jó viszonyt. Utóbbi állammal a legújabb kori szembenállás eredője a kasmíri kérdés rendezetlensége,65 manapság pedig a legfontosabb feszültségforrás az Indiában tevékenykedő, de pakisztáni gyökerekkel rendelkező, Iszlámábád által támogatott iszlám terrorizmus. Újdelhi és Peking viszonya ennél jóval sokszínűbb. Bár a két fél közti kapcsolatot a kölcsönös bizalmatlanság és bizonyos mértékben a félelem lengi körül – ez pedig a politika szintjén állandóan jelen is van – a két ország gazdasági kapcsolatai folyamatosan bővülnek.66 India tehát méretéből, népességéből, katonai és gazdasági erejéből adódóan, valamit diplomáciai eredményeinek köszönhetően67 megkerülhetetlen regionális hatalom, ami nem csak, hogy képes megvédeni saját magát, de érdekérvényesítő képessége a térség minden részén jól értelmezhető. Történik mindez annak ellenére, hogy India nem rendelkezik olyan nagyhatalmi imázzsal, mint Kína, vagy Oroszország – talán épp demokratizmusa miatt. 3.5. Brazília Brazília a fent ismertetett országokhoz hasonlóan olyan sikeres ország, amely felemelkedését az évezredforduló környékén történt politikai-gazdasági változások eredményeinek köszönheti. Az egész latin-amerikai térségre igaz, hogy az 1980-as évek csőd közeli állapotát a ’90-es években liberális, piacpárti reformok követték, amelyek ugyan makroszinten 64 Háda Béla: A nagykorú óriás – India szerepe és lehetőségei a 21. század második évtizedében. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 234. old. 65 http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=85 66 Ezt az ellentmondást jól foglalja össze a Quartz cikke: http://qz.com/183134/china-is-now-indias-top- trading-partner-and-one-of-its-least-liked/ 67 Itt elsősorban arra gondolok, hogy Újdelhi jól találja meg a szükséges viszonyt szinte minden riválisával: Kínával szoros gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat ápol, Oroszországgal a katonai együttműködés kiemelkedő, miközben jól „játszik rá” arra az adottságra, hogy az USA-nak szüksége van Indiára, mint partnerre a térségben.
  • 29. 29 stabilitást hoztak, nem tudták kezelni a társadalmi egyenlőtlenségek és depriváció68 okozta szociális krízist, sőt, sok esetben mélyítettek is rajta. Ez után következett a „baloldali fordulat”, mely során a 2000-es évek elején sorra baloldali, szociálisan érzékeny pártok jutottak hatalomra, és vannak azóta is hatalmon.69 Ezek között természetesen komoly eltérések lehetnek például populizmus, vagy a globalizáció megítélése kérdésében. Ez a „baloldali fordulat” volt igaz Brazíliára is, ahol a Lula-kormányok sorozatban nyerték/nyerik 60% feletti eredménnyel a választásokat.70 Lula látványos és hatásos szociális reformokat vezetett be, „a Brazil Munkáspárt szociális politikájának eredményei mérhetőek: 2003 és 2010 között a szegények száma 49,5 millióról 29 millió főre esett”.71 Lula elnök regnálása idején a külpolitikai-diplomáciai imázsépítésnek is fontos eleme volt ez, rendszeresen szólalt fel a vezető a világ különböző fórumain szociális kérdésekben. Mindez persze nem működhetett volna gazdasági konszolidáció nélkül. A latin-amerikai államoknak szerencséje volt abban a tekintetben, hogy a térségben lezajlott baloldali politikai fordulat egybeesett a kínai és indiai gazdasági növekedés megindulásával, ami a nyersanyagpiac felpörgését, és a nyersanyagárak növekedését jelentette. Ez lett Brazília gazdasági növekedésének a motorja is, így tudtak a 2000-es évek első évtizedében kiemelkedő gazdasági növekedést és menedzselhető államadóssági mutatókat produkálni. Ezek után nem meglepő, hogy a 2008-as válságra is jól reagált a térség, és (Kínához és Indiához hasonlóan) gyorsan talpra álltak. 68 A térségre jellemző, hogy a nagyon eltérő szociális helyzetben élő társadalmi csoportok (nyomorgók és dúsgazdagok) nagy tömbökben egymás közvetlen közelében élnek úgy, hogy nincs köztük semmilyen interakció, bizonyos értelemben nem is alkotnak azonos társadalmat. Ezt a jelenséget nevezték el „szociális apartheidnek”. 69 Lehoczki Bernadett: Latin-Amerika és Brazília az átalakuló világrendben. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 259. old. 70 Luiz Inácio Lula da Silva 2003 és 2011 között vezette Brazíliát, politikájának népszerűségét mutatja, hogy utódja saját korábbi kabinetfőnöke lett. 71 Lehoczki Bernadett: Latin-Amerika és Brazília az átalakuló világrendben. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 261. old.
  • 30. 30 Ha pedig az ésszerű, demokratizálódó kormányzás stabil gazdasági növekedéssel találkozik72 a világ ötödik legnagyobb területű és népességű országában, akkor az azonnal magával hozza a regionális hatalmi státuszt. Ennek a státusznak a betöltésében is sikeres Brazília. Egyfelől sokat jelent, hogy az ország 2014-ben labdarúgó világbajnokságot rendezett, 2016-ban pedig nyári olimpiát fog. Másrészt érdekes megfigyelni, ahogy a latin-amerikai országok közti nemzetközi egyezségek és szervezetek közül a fontosabbak rendre Brazília kezdeményezésére jönnek létre, ami jól mutatja az ország célját: a megváltozó nemzetközi erőviszonyok közepette a Brazília vezette Latin-Amerikának kell a változások egyik győztesének lenni. Érdekes kérdés persze, hogy mit szól ehhez a többi állam, de egyelőre mintha ők sem tudnák eldönteni, hogy inkább harcolnának a brazil hegemóniával szemben, vagy elfogadják a nagy ország „farvizén evezés” adta nyugodt fejlődés előnyeit, beletörődve Brazília elsőségébe.73 Lula elnök vezetésével a brazil diplomácia két új tulajdonságot kapott. Az egyik, hogy megerősödtek a dél-dél kapcsolatok, amit jól illusztrál, hogy Latin-Amerika Kínával folytatott kereskedelme a 2000-es évek első évtizedében közel tizenötszörösére nőtt.74 A másik fontos aspektus pedig, hogy a diplomáciában felértékelődött az elnök szerepe.75 Annak ellenére, hogy Brazília és az egész térség által felmutatott eredmények impozánsak, hiszen a gazdasági növekedés mellett viszonylagos politikai stabilitást is látunk, illetve egyre inkább multilaterális külkapcsolatokat (kifejezetten erős nyitással a BRICS országok irányába), kérdéses, hogy az Egyesült Államok szomszédságában mi az a határ, ameddig elmehet akár Brazília, akár a többi latin-amerikai állam. 3.6. És Afrika? Mint az látható, a fentebb ismertetett államok nem egyeznek meg teljesen a BRICS országcsoport tagjaival (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság), hiszen 72 http://www.theguardian.com/global-development-professionals-network/2014/apr/17/brazil-role- model-development-africa 73 Lehoczki Bernadett: Latin-Amerika és Brazília az átalakuló világrendben. In. Grünhut Zoltán – Vörös Zoltán (szerk.): Az átalakuló világrend küszöbén, Publikon kiadó, 2013. 268. old. 74 Uo. 268.old. 75 http://blog.crisisgroup.org/latin-america/2014/12/01/brazils-foreign-policy-and-latin-america-a-new- chapter/
  • 31. 31 nincs köztük afrikai ország, de jelen van Törökország. Ez nem azt jelenti, hogy elvitatnám Afrika növekvő fontosságát a harmadik évezredben, inkább úgy gondolom, hogy szerepe/lehetőségei egészen mások, mint a többi, „feltörekvő hatalomként” aposztrofált országnak. Értem ez alatt azt, hogy bár a kontinens átlagos 5%-os gazdasági bővülése világszinten kiemelkedő, és kétségtelenül történtek lépések a politikai stabilitás felé is, Afrika államai még mindig inkább terepét jelentik a nagyhatalmi játszmáknak, kevésbé tudnak saját jogon részt venni benne. Úgy gondolom, hogy a kedvező demográfiai (a világ legfiatalabb korfája) és földrajzi (számtalan nyersanyaglelőhely) adottságok felértékelik kontinenst, ehhez nem fér kétség. A felértékelődés abban jelenik meg, hogy szinte minden feltörekvő ország Afrika „kegyeit keresi”, és saját gazdasági és politikai térnyerésének zálogát az afrikai államokba való befektetésben látja. Ez természetesen óriási lehetőség a fekete kontinens számára is, hiszen a gyarmatosítás időszakához képest most jóval egyenlőbb félként tárgyalhatnak, és hosszú távon a társadalmi – gazdasági - politikai fejlődés alapja lehet a Globális Dél többi szereplőjével kötött előnyös üzlet. De – és ezért nem tartom egyik afrikai országot sem saját jogon nagyhatalomnak – végső soron e mögött a versenyfutás mögött is a gyarmatosítás logikája húzódik meg, hiszen Afrika továbbra sem tud érdemben többet, vagy mást adni, mint az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló, ráadásul fiatal munkaerő (akik nagy számban beszélnek angolul és franciául gyerekkoruktól fogva), illetve az ásványkincsek. Éppen ezért én nem értek egyet azzal, hogy ez Afrika évszázada lehet, szerintem ez az afrikai esély évszázada lehet: történelmi esélye van az afrikai államoknak arra, hogy a jó üzletek megkötésével új pályára állítsák országaikat, és az egész kontinenst, hiszen Afrika igazi versenyelőnye 20-30 év múlva fog megjelenni, mikor ezek az országok lesznek az egyetlenek, akiknek nem kell az öregedő társadalom szociális ellátásának súlyos kérdéseivel foglalkozniuk.76 3.7. Konklúzió az átalakult geopolitikai térrel kapcsolatban Charles Krauthammer 1990-ben felállította az „unipoláris pillanat” elméletét, miszerint a Szovjetunió felbomlása után olyan világ jött létre, amiben az Egyesült Államok az abszolút 76 A társadalmi szolidaritás szempontjait félre téve az időskori szociális ellátás kérdése a nyugati országok egyik legnagyobb versenyhátránya (Magyarország például az éves költségvetés negyedét-ötödét költi nyugdíjra), és Kína, illetve Japán is megállíthatatlanul halad efelé.
  • 32. 32 hatalom birtokosa. 2002-es cikkében már felülírja saját korábbi állítását, mondván: 1990-ben úgy tűnt, hogy ha az USA nem teszi tönkre saját gazdaságát, akkor ez az unipolaritás akár 30- 40 évig is fennmaradhatott volna. A szerző ezzel szemben 2002-ben úgy látta, hogy az Egyesült Államok vezette unipoláris világ – megváltozott körülmények és hangsúlyok mellett ugyan, de – fennmaradt, és fenn is fog maradni, hiszen belátható időn belül senki nem fogja Washington nagyságát megközelíteni, ez az unipolaritás ugyanakkor már minőségében mást jelent, mint amit az 1990-es években jelentett.77 Abban egyetértek Krauthammerrel, és ezt a bemutatott országok fejlődési pályája is igazolja, hogy 1990-es évtized az unipoláris pillanat jegyében telt, és az Egyesült Államok hatalma, ereje és világszintű csapásmérő képessége megkérdőjelezhetetlen volt. Ez alapjaiban változott meg az ezredforduló környékén, ahogy a feltörekvő hatalmak új sebességbe kapcsoltak: Kína 2001-től lett WTO-tag, Oroszország 1999-ben, Törökország 2002-ben lábalt ki saját válságából, Brazíliában pedig a 2003-as választások hoztak fordulatot. Az elmúlt másfél évtized tehát a Globális Dél felemelkedéséről szólt. Ezek az országok azonban – minden vetélkedésük ellenére – sokban hasonlítanak egymásra. Fellendülésük hátterében közös, hogy a stabil politikai rendszer lévén végrehajtott – többnyire piacpárti, deliberatív - reformok tették őket alkalmassá a gazdasági fejlődésre. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért lehetett az Európai Unió adataihoz képest ilyen kiemelkedő fejlődést elérni, akkor több tényezőt kell kiemelni:  A jellemzően alacsony színvonalú szociális ellátórendszer nem köti le az állami költségvetési forrásokat, úgy, mint a jóléti államokban,  a relatív gyenge kezdeti pozícióból könnyebb makroszinten látványos fejlődést produkálni (az óriási infrastrukturális, és közmű-beruházások gyorsan emelik a GDP-t, miközben Európában már nehéz ilyen beruházást eszközölni, hiszen „minden készen van”),  a nagyszámú, képzetlen munkaerő, és az alacsony színvonalú munkavédelmi előírások óriási fegyverténynek számítanak egy lefelé tartó bérversenyben, 77 Krauthammer, Charles: The Unipolar Moment revisited In. The National Interest – 2002/03 Winter http://belfercenter.ksg.harvard.edu/files/krauthammer.pdf
  • 33. 33  illetve ezek jellemzően ásványkincsekben gazdag országok. Ezek az államok mára bizonyították, hogy biztonsági, gazdasági és politikai kérdésekben megkerülhetetlen faktorokká váltak, nem csak a közvetlen környezetükben, de a globális térben egyaránt.78 3.8. Az Egyesült Államok válasza Amennyire negatívan érintette Oroszországot a hidegháború vége, annyira érintette pozitívan ugyanez az esemény az USA-t. Kutatók és publicisták egyaránt úgy vélték, hogy nagy esélye van az egypólusú világ fennmaradásának.79 Ráadásul – ahogy arra a dolgozat elején már utaltam – egyfajta vágyvezérelt gondolkodáson (wishful thinking) alapult mindez: a Nyugati világ jelentős részben elhitte, hogy a liberális demokrácia valóban győzött, és az emberiség ezáltal egy új történelmi szintre lépett, létrehozva egy tökéletesebb világot. A valóság azonban a 2010-es évek elejére végképp megcáfolta ezt a feltevést, hiszen három olyan esemény is lezajlott, ami újra egy egyensúly-közelibb állapotba billentette a világot. Egyrészt az ezredfordulót követően rohamtempóban zajlott a regionális hatalmi ambícióval rendelkező országok felemelkedése, ami minden más esemény nélkül is átrajzolta volna az erőviszonyokat. Másrészt az Egyesült Államok a gazdasági és katonai fölényét egyszerűen felélte, elköltötte, elpazarolta az iraki, majd afganisztáni beavatkozással. A két fiaskó pedig aláásta a politikai cselekvőképességet – szimplán kevésbé volt hiteles az USA beavatkozási potenciálja. Harmadrészt pedig a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság (amelynek kiindulópontja éppenséggel az Egyesült Államok volt) végképp felgyorsította a Globális Dél felzárkózását, illetve számtalan olyan társadalmi-szociális gyengeségre hívta fel a figyelmet, amit a Nyugatnak azóta sem sikerült kezelnie.80 Mindezek együttesen arra kényszerítették az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is, hogy átértékeljék saját szerepüket és lehetőségeiket a világban. 78 Való igaz, hogy egyik ország sem képes egyedül érdemben befolyásolni a globális folyamatokat, de pont a fokozódó dél-dél kapcsolatok világítanak rá, hogy egy Brazília-Kína, vagy Törökország-Oroszország együttműködés már képes sakkban tartani akár az USA-t is. 79 Többek között Fukuyama és Krauthammer is erre utalt. 80 Ide tartozik az idősödés problémája, a fiatalok munkanélkülisége, a már most is óriásira duzzadó szociális kiadások fenntarthatatlansága, stb.
  • 34. 34 Természetesen az USA vezető szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen, mint a világ legnagyobb és legerősebb gazdasága, legfejlettebb technológiai szektora, és megközelíthetetlenül legerősebb hadserege. Véleményem szerint az elmúlt másfél évtizedben „csupán” annyi történt a világban, hogy míg az Egyesült Államok a globális és totális döntésbefolyásolási képességét veszítette el, addig számos regionális hatalom képessé vált saját térségében (politikai, gazdasági, katonai) erőt felmutatni. Éppen ezért a világpolitika teljes átrendeződése nincs jelenleg napirenden és Washingtont is inkább a trendek aggasztják, azaz hogy immár tizenöt éve az USA és az EU befolyása a világ eseményeire folyamatosan csökken, míg más térségeké növekszik. Ez a trend pedig többek között azért sem fordult még meg, mert az Egyesült Államok nem találta meg erre a megfelelő eszközöket, ez pedig komoly belső elbizonytalanodáshoz vezetett. Itt érdemes külön kitérni az amerikai hadsereg (és ezen keresztül az amerikai néplélek) állapotára, amiről James Fallows közölt remek írást a The Atlanticben.81 A cikk lényege, hogy az Egyesült Államok társadalmi, gazdasági és politikai értelemben is súlyos reformokra szorul:  társadalmi értelemben, mert eltávolodtak a hadseregtől, és a hadsereg is elszigetelődött a társadalomtól. Miközben a közelmúlt történelmének két nagyon fontos pontja volt az iraki és afganisztáni invázió, azokban csupán a teljes népesség 0,75%-a vett részt. Az amerikaiak nagy része nem tudja, hogyan működik a hadsereg, hogy mennyi pénzt költenek rá, és nem is érdeklik ezek a kérdések. Ezzel együtt a veteránoknak feltétlen és kritikátlan tisztelet jár, ami megnehezíti a szembenézést azzal a ténnyel, hogy az USA hadserege nem nyert még negyedik generációs háborút, és feltehetően belső reformokra lenne szükség.82 81 Fallows, James: The Tragedy of the American Military http://www.theatlantic.com/features/archive/2014/12/the-tragedy-of-the-american-military/383516/ illetve magyarul összefoglalva: http://444.hu/2015/01/01/egyre-rosszabbul-mukodik-az-usa-csirkesolyom-hadserege/ 82 Azaz olyan konfliktust, ahol az ellenfél legalább részben nem egy állami szereplő, hanem felkelők, lázadók, kalózok, stb. Ilyen fiaskó volt Szomália, Irak, és Afganisztán is.
  • 35. 35  Ráadásul az amerikai hadsereg tényleg elképesztően drága, a védelmi költségvetés 2014-ben meghaladta az ezermilliárd dollárt.83 Ennek elsősorban nem a valódi igények az okai, hiszen a hadsereg rendre vereséget szenved sokkal fejletlenebb és szegényebb országokkal szemben. Inkább arról van szó, hogy óriási lobbi erővel rendelkeznek a beszállítók, illetve a közvéleményt egyszerűen nem érdeklik ezek a témák, vagy úgy gondolják, hogy a biztonságra érdemes ennyit költeni.  A lobbi erő pedig a politikát is érinti. A hatalmas katonai fejlesztéseket, beruházásokat olyan „csomagokban” állítják össze, amikből a beszállítókon keresztül szinte minden amerikai tagállam részesül. Ez azt jelenti, hogy egy-egy nagy haderő-fejlesztési projekt leállítása szinte minden képviselő körzetében munkahelyek megszűnésével járna, ami pedig politikai kockázatot jelent. Washington tehát egyelőre nem tudott érdemben reagálni az őt érő kihívásokra azon túl, hogy természetes módon igyekszik bővíteni kereskedelmi kapcsolatait a feltörekvő országokkal. Az USA nagy szerencséje, hogy korábbi hegemón szerepe miatt senkinek sem érdeke, hogy ereje a nemzetközi térben egy bizonyos szint alá csökkenjen, mert amíg nincs olyan szereplő, aki át tudná venni a helyét, addig ez csak nagyhatalmi vákuumot eredményezne, ami pedig bizonytalanságot szülne, és ez senkinek sem érdeke. 4. Nem közös, hanem egységes külpolitika Ahogy az a fentiekből leszűrhető, szerintem a jelenlegi status quo relatíve egyértelműen értelmezhető: az Amerikai Egyesült Államok a 2000-es évek második fele óta nem egyeduralkodó a globális térben, hiszen a feltörekvő hatalmak (Oroszország, Kína, Brazília, India, Izrael, Törökország, stb.) megtörték az USA abszolút hegemóniáját. Ezeknek az államoknak számos közös vonása van, amiket összefoglalóan úgy lehetne leírni, hogy a nyugati fejlődési modelltől eltérő utakat jártak be, ezek az eltérések viszont többnyire indokoltak voltak.84 83 „By the fullest accounting, which is different from usual budget figures, the United States will spend more than $1 trillion on national security this year.” http://www.theatlantic.com/features/archive/2014/12/the- tragedy-of-the-american-military/383516/ 84 Azért, mert általában a helyi földrajzi, történelmi, politikai sajátosságokból fakadtak.
  • 36. 36 Illetve itt található az Európai Unió is, amely szervezetet nehéz elhelyezni ezen a térképen. Egyfelől kérdéses, hogy milyen entitásról van szó? Mennyiben államok feletti, és mennyiben államok közötti szervezet? A fent említett államokkal szemben nem hogy folyamatosan fegyverkezne, de évről évre kevesebbet költ hadi kiadásokra. Mivel az EU 28 tagállamából 22 NATO tagállam is, ezért az Európai Unió nincs rákényszerítve önállóan értelmezhető katonai doktrína kialakítására. A fent felsorolt államokkal szemben azonban az európai országok az USA természetes szövetségesének számítanak, kulturálisan, és ideológiai alapon is inkább kötődnek az Egyesült Államokhoz, mint bárki máshoz. Ez azonban a mindennapi gyakorlatban már kevésbé jelenik meg, és inkább az érdekek polarizációja a jellemző a két nagy nyugati hatalom között. A továbbiakban gyakorlati példákon keresztül igyekszem bemutatni, miért van szüksége az Európai Uniónak olyan külpolitikára, ami nem csak európai, nem csak közös, de egységes is. 4.1. A nemzetközi döntések elmélete és gyakorlata A nemzetközi tér a gyarmatosítások befejeztével nem csak földrajzilag, de politikai értelemben is nulla összegű játékká vált, ahol már csak valaki más kárára lehet erősödni. Földrajzi értelemben ez egyértelmű: mihelyst minden föld „valakié”, új területet már csak a mástól való elvétellel (praktikusan: háborúval, esetleg vásárlással) lehet szerezni.85 Azt gondolom viszont, hogy ugyanez igaz a politikai befolyás szempontjából is. Az asztalhoz, amely fölött a nemzetközi döntések születnek, nem lehet mindig egy-egy újabb széket odatolni, ha egy új hatalom megjelenik a térben, egy ponton túl csak a székek cseréje lesz lehetséges. Ez bármennyire is banálisnak tűnik, nem volt mindig ilyen egyértelmű. Mind a Népszövetséget, mind az ENSZ-t azzal a céllal hozták létre, hogy a világ országait tárgyalásra kényszerítve biztosítsák a folyamatos békét, és mindkét szervezet a tagállamok egyenlőségén alapult. Gyorsan nyilvánvalóvá vált viszont, hogy ilyen széles körben mindig lesznek az egyenlők közt egyenlőbbek, és a túl sok azonos jogú tagállam lehetetlenné teszi a hatékony működést. Még a kifejezetten szűk körű Biztonsági Tanács sem tud érdemben dönteni az ENSZ-en belül. Ha pedig hirtelen krízishelyzet jön létre, akkor az többnyire felülírja a protokollt, és a cselekedni akaró államok megtalálják a módját annak, hogy akár a többségi véleménnyel szemben is dönthessenek. Ilyen, több állam által is megkérdőjelezett döntés volt Jugoszlávia 1999-es NATO bombázása, vagy, ahogy az USA „mellőzte” a NATO-t az iraki és 85 Már az első világháború kirobbanásának is ez volt az egyik oka.
  • 37. 37 afganisztáni invázióról szóló döntés meghozásakor, illetve amikor Washington azzal zsarolta az ENSZ-t, hogy nem fizette be a szervezet tagdíját, amivel lebénította annak működését.86 Európának a „legszűkebb asztalnál” eddig felemás helye volt. Több erős európai tagállam is nagy befolyással rendelkezik, elsősorban Franciaország, Németország és Nagy-Britannia. Ugyanakkor ez a befolyás nem az Európai Unió erejét és hatalmát mutatja, hanem egyes országokét. A kettő közötti különbség szemléltetéséhez érdemes felidézni egyrészt azt, hogy míg az EU világszinten is nagy gazdasági-kereskedelmi erővel rendelkezik, addig például vásárlóerő-paritáson számított GDP-ben a franciák a 10. a németek a 6. míg a britek a 9. helyen állnak a világban.87 Ezek persze dicséretes adatok, csak épp jellemzően pont azok az országok előzik meg őket, akikkel szemben érdeket kellene érvényesíteni. Másrészt a három említett európai ország az EU szempontjából sok esetben három különböző álláspontot képvisel, ahogy arról az európai közös védelem mélyítése kapcsán már fentebb volt szó. A legfontosabb cél ennek az állapotnak a megváltoztatása lehet: ha a globális kérdésekben döntési helyzet áll fenn, akkor (1) Európának képesnek kell lennie ezt a döntést befolyásolni, illetve (2) a befolyásolás során az Unió egészének érdekeit kell figyelembe venni. Ez ugyan nagyon elrugaszkodott álláspontnak tűnhet, de fontos észben tartani, hogy az Unió tagállamai között globális, világpolitikai kérdésekben nincs érdemi ellentét. 4.2. A NATO alapvetően alkalmatlan a 21. századi kihívások kezelésére Egyrészt fel kell ismerni, hogy egy multilaterális világrendben a NATO, mint bilaterális geopolitikai állapotra létrehozott szerv, egyre kevésbé hatékony. Ez alatt azt értem, hogy a NATO-t alapvetően a hidegháború által létrehozott status quo hívta életre. Olyan helyzetben született a szervezet, amikor a tagoknak egységesen ugyanaz az ellenségképük volt, a tagállamok mind a Szovjetunióval álltak szemben, illetve a NATO-val egyetlen szervezet, a Varsói Szerződés nézett farkasszemet. A megsokszorozódott számú hatalmi pólusok érdekei, konfliktusai, igényei és törekvései is megsokszorozódtak, és ennek kezelésére egy ilyen monstre szervezet viszont már nem alkalmas. Ezt egyébként maguk a tagállamok is beismerik látens módon, amikor a szervezetet félig megkerülve hoznak döntéseket, ahogy arról korábban már volt szó. 86 Az USA állja az ENSZ összes tagdíjbevételének negyedét. http://magyarnarancs.hu/kulpol/ensz_bunbak_es_gepezet-60742?pageId=56 87 CIA World Factbook alapján.
  • 38. 38 A másik komoly kérdés, melyet a NATO-nak kezelnie kell, Törökország jelenléte. Egyre hangsúlyosabbá válik, hogy a Huntington világképében „elszakadó államnak”88 titulált ország Erdogan vezetésével inkább keleties, mintsem nyugati jegyeket vesz fel ismét, és az önálló hatalomnövelés útjára lépett, ebből fakadóan pedig napról napra kevésbé összeegyeztethető az Európai Unió identitásával, fejlődési irányaival. A kérdés persze ennél tágabb perspektívában értelmezendő: az EU és a NATO tagsága közti különbségekből fakad, hogy egyik sem képviselheti a másikat, így az EU nagyhatalmi szereplésénél nem lehet a NATO hivatkozási alap. Törökország szerepe mégis kiemelendő, hiszen vele együtt a NATO-nak, mint katonai szövetségnek három, egymástól eltérő geopolitikai gondolkodású, és más célokkal rendelkező hatalom is tagja: az Egyesült Államok, az Európai Unió tagállamainak többsége, illetve Törökország. Érdemes feltenni a kérdést, hogy mennyiben képes gyors reagálásra, döntéshozásra egy ennyire széthúzó szervezet? A döntéshozás kérdése már csak azért is érdekes, mert a NATO-ban a szervezet égisze alatti beavatkozáshoz egyhangú döntéshozatal szükséges. Ez pedig ennyire széthúzó érdekek mentén önmagában is kérdéses. Oroszország viszont ennél komolyabban használja ezt a konszenzuskényszert: az ukrán válság során láthattuk, hogy nem kezdeményez nyílt konfrontációt, ezzel pedig valójában nem lépi át azt a határt, ami miatt a NATO-nak életbe kellene léptetnie az 5. cikkelyt. 4.2.1. A nyugati demokráciát kihívások érik Hiba lenne azt gondolni, hogy a dolgozatban hosszan ismertetett feltörekvő országok csak gazdasági kihívást jelentenek a Nyugat számára. A folyamat rendkívül érdekes, mert a már idézett Fukuyama interpretációjában (amit aztán átvett a nyugati világ jelentős része) a hidegháború során a NATO alapvetően politikai-ideológiai győzelmet aratott, azaz a liberális demokrácia diadalmaskodott a kommunista elnyomással szemben. A valóságban viszont inkább a kapitalista gazdaság győzte le a tervutasításos gazdaságot. Ez azért nagyon fontos, 88 Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó, 2014.
  • 39. 39 mert a feltörekvő hatalmak a kapitalizmust egyáltalán nem, csak a demokrácia szupremáciáját kérdőjelezik meg. 89 Ezek az új regionális hatalmak több esetben (Oroszország, India, Törökország) olyan alternatív politikai rendszert építettek ki demokráciatípusokat használnak, amik látszólag versenyképesebbek, hatékonyabbak, mint a nyugati liberális demokrácia modellek. Ez pedig olyan kihívás, amit nem lehet elég komolyan venni. A gazdasági válság miatt elszegényedett, nehéz helyzetben lévő, és részben emiatt az európai integrációból kiábránduló EU tagállamok90 számára szimpatikusak lehetnek ezek az országok, mert bár bizonyos keretek között demokráciák, nélkülözik az Unió kapcsán negatívumként megjelenő lassú, bürokratikus döntéshozatalt. Különösen azért veszélyes ez, mert így a feltörekvő hatalmak (különösen Oroszország) nagyon jó kapcsolatokat építhetnek ki egy-egy uniós tagállammal, vagy még inkább a tagállamok pártjaival, akik így állandó bizonytalansági tényezőt fognak jelenteni.91 Az Európai Unió eszméje csak akkor fogja tudni visszatántorítani e külön utas tagállamait, ha képes erőt mutatni. Ha bizonyítani tudja, hogy a nehézkes, lassú uniós döntéshozatal nem szükségszerűen gyenge és pazarló. Ehhez pedig hatékony és komolyan vehető, egységes külpolitikára van szükség.92 4.2.2. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolata Az önmagában is sokszínű Európai Unió nem tud önállóan fellépni, ha a saját katonai szervezetében kisebbségben van az USA-val szemben. Az európai országok és az Egyesült Államok között pedig 2000-t követően több ponton is éles érdekellentét alakult ki. Ezek közül érdemes kiemelni például a már említett iraki bevonulás ügyét, ahol az európai hatalmak közül a NATO tag NSZK és Belgium szembementek az USA akaratával. Ugyanígy igaz, hogy a teljes afganisztáni misszió során jelen volt az európai fél visszakozása, és az európai 89 Kína, bár hivatalosan szocialista ország, tervutasításos gazdasággal, a valóságban sokkal inkább kapitalista szabályok működtetik. 90 Különösen igaz ez Görögországra és Magyarországra. 91 Gondoljunk csak a Magyarországon elért Paks 2. beruházásra, mellyel Moszkva évtizedekre bebetonozta a kapcsolatait Budapesttel – az persze még kérdés, hogy az Unió engedélyezi-e a beruházást. 92 http://kitekinto.hu/europa/2015/03/08/johet_a_kozos_europai_hadsereg/#.VP2n-PmG-ht
  • 40. 40 országok sok esetben próbálták a lehetséges minimumra csökkenteni a részvételük mértékét. Ennek viszont messzebbre vezető okai vannak. De ugyanígy komoly ellentétek húzódnak emberi jogi kérdésekben is. Illetve az is látható, hogy a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership – Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) megkötése kapcsán is számtalan ellentétes érdek látott napvilágot: jól kirajzolódik, hogy az európai fél számára a környezetvédelmi, GMO-mentességi, munkajogi, versenyjogi aggályok fontosabbak, mint a még szabadabb kereskedelem által kínált esetleges gazdasági növekedés. A TTIP körüli vita azért nagyon érdekes, mert az EU gyengeségei közül a legtöbbet emlegetett a gazdaság lelassulása, a válságból való kilábalás elhúzódása. Ez a kereskedelmi egyezmény elvileg pont erre kínálna megoldást, és többszázezer új munkahelyet, valamint érezhető gazdasági bővülést ígér. Valamiért azonban mégsem ugrik bele az EU a szerződésbe, ami azt sejteti, hogy a felszín alatt komoly ellentétek lehetnek.93 4.2.3. Európa önálló stratégiai érdekei Én is hivatkoztam már rá, hogy az Egyesült Államok külpolitikai stratégiájában komoly váltás következett be az ezredfordulón, amely váltást elsősorban egy markáns Ázsia felé fordulás jellemez. Az USA gondolkodásában a végletekig felértékelődött a csendes-óceáni térség, a közel-kelet, valamint közép-Ázsia. Ráadásul ezeken a területeken nem rövidtávú konfliktusok vannak, hiszen Kína egyetlen tengeri határát sem ismeri el, Észak-Korea folyamatos fenyegetést jelent, Afganisztán alig tud önálló kormányt alakítani, Irak jelenleg a szétesés szélén áll, az Iszlám Állam pedig vírus módjára terjed a térségben, miközben Amerikára Putyin is fenyegetést jelent.94 Abból, hogy Washington figyelme más térségekre korlátozódik, akár az is következhetne, hogy Amerikának érdekében áll egy erős és önálló Európa, ami részben igaz is. Az USA-nak fontos, hogy az EU meg tudja védeni magát, és semmilyen NATO erőforrásra ne legyen szüksége, hiszen annál többet tud ő maga felhasználni. Ez viszont azzal is jár, hogy Európa egyrészt nem vesz részt Washington ázsiai 93 Ezekről a kételyekről Ungár Péter írt négyrészes cikksorozatot, az első rész itt érhető el: http://mandiner.hu/cikk/20150105_ungar_peter_transzatlanti_szabadkereskedelem_a_reszletekben_rejlik 94 A helyzet bonyolultságát jól összefoglalja Magyari Péter: Ötven éve nem volt ekkora gondban az USA című írása: http://444.hu/2014/08/11/otven-eve-nem-volt-ekkora-gondban-az-usa/