1. A másság te magad vagy, úgy, ahogy vagy, ott belül. A másságról sokan prédikálnak de
kevesen merik vállalni, a saját másságukat ott belül, mert nem tudják elviselni az
egyedüllétet mivel jár. Kevés az eredeti mű születik, mert az eredeti mű az a belső másságból
születik, amihez kevesen érnek el a sztereotípiák miatt, de ha el is indulnak, megrettennek az
egyedülléttől mit már útközben éreznek. A másság, az eredetiség, a pusztában születik és
erősödik meg. Csak a pusztában született másság, eredetiség képes vállalni a magányt mi ezzel
jár.
A pusztába ami próbára tesz, a félelem az igazi mástól, amit az univerzális, a Láthatatlan
képvisel. A Láthatatlan először a megsemmisülés érzetét kelti, mert először Nihilként éled
meg, ez az élmény a küszöb, ez az igazi egzisztenciális magány. Ha ezt átélted, képes vagy a
társadalomban tapasztalt magányod elviselésére.
A Nihil küszöbén átlépve szabadul fel benned, aktiválódik az a belső mag, az a más aki te
vagy, az alkotó, mely az eredetit alkotja. A Láthatatlan az a teremtő energia mi benned
munkál, mert az Úr is Semmiből teremtett. A Semmihez bátorság kell, a pusztai ember
bátorsága.
A másság az lényegében nem más, mint az ami VAN, a "VAGYOK, AKI VAGYOK", a
Láthatatlan és a Látható együtt. Másságról csak ott beszélnek, ahol az ellentéteket képtelenek
egyesíteni, a Láthatót a Láthatatlannal, ahol az Univerzális, a Láthatatlan iránti érzék halott.
Ami igazán más az a Láthatatlan, a Láthatóba, a dologiságba belefeledkezett ember, nem
ismeri azt mai igazán más, a Láthatatlan. A magad Láthatatlanjában van az a más ki Te vagy,
aki Te vagy és mégis messze túl vagy azon, hogy Te legyél, mert lényeged, személyes és
Láthatatlan személytelen egyben.
Ma másnak lenni igazán azt jelenti, a puszta fabrikáció világában, hogy hagyod történni azt
ami VAN, tehát épp az ellentétét a puszta elhatározásra, a puszta tudatosságra épülő
fabrikációnak. Ez a történés az eredetiség forrása. A forrás tesz eredetivé. A Forrás csak
megtörténik, kibuggyan anélkül, hogy akarná. Az Eredet, ahonnan erednek a dolgok, a képek
tesznek eredetivé, vagyis a VAN.
A másságot, az eredetiséget nem lehet akarni, létrehozni, elfogadni, gondolati elhatározás
alapján. A VAN, csak megtörténik. A pusztában ami VAN, csak megtörténik. A próféta, aki az
igazi más, az az által lesz próféta, kiválasztott, hogy hagyja megtörténni magával ami csak
VAN a pusztában. A puszta történéshez a pusztában, bátorság kell, mert az is a Nihil
félelmével kezdődik, végül a folyó nyugodt áramlása lesz a Óceán fele. Ábrahámmal
megtörtént csak, hogy Ábrahám lett, nem elhatározásból lett Ábrahám - nem egy másság-
tréningen lett Ábrahám.
Ma a tréningeken elfogadtatott másság nem igazi másság, már eleve ismert másság. A másság
az Ismeretlen, mit csak a ráérő vándor ismerhet meg, kivel az útja csak úgy megtörténik, ki
végül is nem tudja, hogy hova tart, mert nincsen egy előre gyártott útja neki. Ő mindig ott
van, a VAN-ban, azért van Úton. Aki úton van az a Taóban van. Minden ami áramlik,
változik, az VAN és mégis csak VAN, mintha mi sem történne. Végül is minden csak azért
VAN, mert a Láthatatlan csak VAN.
VÉGÜL AZ IGAZI MÁSSÁGOT A MÁSSÁGRÓL VALÓ BESZÉD SEMMISITI MEG, AZ A
BESZÉD MI NEM A VANBÓL SZÜLETIK, HANEM ABBÓL MI NINCSEN.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld