1. A gyergyóditrói, Tót Feri keresztapám, szerette
megviccelni az embereket. Előszeretettel lötyögött a heti
vásárokban, amit akkor Ditróban, keddi napon tartottak.
Épp egy ilyen keddi napon őgyelgett a piacon, amikor
meghallotta, hogy az asszonyok, fahajat keresnek.
Odalépett hozzuk és segítőkészen útbairányította őket,
megadva a pontos helyet, hogy hol találnak. quot;Menjenek
Karúferikéhez, ott van elég eladó.quot; - mondotta
segítőkészen Keresztapám. Az asszonyok el is indultak.
Ferikét, akivel sokat szeszelt Keresztapám, azért hivták
Karú Ferikének, mert gyerekkorában a golyósbis, ami a
háború után visszamaradt, elvitte a kezét, mert
hozzapiszkált. Azt is tudni kell, hogy Ditróban, nagy
divatja van a ragasztott neveknek. Nekem is volt, nagyon
szégyeltem, postagalambnak hivtak, az alapja az volt, hogy
Édesapám a ditrói posta főnöke volt. A néhai ditrói
esperes, dr. Lőrinc József össze is gyüjtötte ezeket, egy
jónéhány százat tettek ki. Édeasapám, mikor
postafőnöknek oda került Ditróba, ezeknél a
Karuferikééknél lakott albérletben. Az asszonyságoknak
ott volt egy rossz szokásuk. Ha Édesapám valamit
meghagyott a tányéron, az úgy szépen letették a
macskáknak. Az öregem nem türte sokáig, hogy ő egy
tányérból eszik a macskákkal. Egy ilyen alkalommal,
mikor letették a tányért a macskáknak, felállt és szépen
beletappantott a tányérba, hogy az összetörött, és ezt tette
a következő szavak kiséretében: quot;Ebből többet, sem, a
macskák sem én nem eszek.quot; Egy kicsít mérges
természetű, lobbanékony volt az Öreg. A helyi tanácsnál is
rácsapott az asztalra, úgy, hogy ott szökött minden, és az
sem érdekelte, hogy a helyi rendőrfőnők is ott van. Valami
pénzre nem akart emlékezni a helyi titkár, Ambrus Dini,
ebből lett az Öreg fellobbanása. A rendőrfőnökről jut

2. eszembe, hogy az, sejtette, hogy Édesapám, minden este
valami lopot holmi félével, fával megy haza a biciklin.
Egyszer valami deszkákkal el is kapta. Édesapám, nem
tartotta bűnnek az intézményektől való lopást, a
kommunizmusban. Annak idején, az új színünket, a
szomszédos kollektiv lóistálló cserepével födtük be. A
kollektiv (termelőszövetkezet) istállón dupla sor cserép
volt és az Öregem megállapította, hogy ott egy sor is elég a
lovaknak. Esténként, az egyik sort leloptuk, annyit, hogy a
szinre legyen elég. Na de nem sikerült bizonyítani, és még
az Öreg húzott le rajta, hogy az a deszka a postáé, ő viszi,
hogy a saját körfürészén szabja ki, hogy ne kerüljön a
postának pénzébe, és még őt kisérik be. Moldován, így
hivták a rendőrfőnököt, ha tudta volna, hogy négy
köbméter tüzifánk, a tanács és a rendőrség fájából volt
volt lopva, csudát látott volna. Nem volt nehéz lopni, mert
a posta régi épülete szomszédos volt a tanács, rendőrség
udvarával, a fájuk meg a kert mellé volt rakva, onnan csak
le kellett emelni. Na de térjek vissza keresztapám
asszonyaira. Azok, jóhiszeműen odamentek Karu
Ferikéhez, és mondták, hogy mijáratban. Ferike, egyből
tudta, ki küldte, hozza az asszonyokat, nem az első eset
volt ez. Vette a szín kulcsát és mondta az asszonyoknak,
hogy hogyne volna. Hátravitte őket a fásszínbe és ott a
földön lévő tüzifa fakéreghulladékra mútatva mondta: quot;Itt
van elég, szedjenek. fizetni sem kell, ingyen vihetik.quot; Egy
alkalommal az erdőpásztorokat is sikerült lová tennie.
Karácsony előtt volt, egy pár nappal, a karácsonyfák
szezonjában. A helyi autobuszon, valaki megkérdezte
keresztapámat, hogy nem tud valahol, karácsonyfát,
eladót. Keresztapám, úgy tett, mintha nem vette volna
észre a háta mögött álló erdőpásztorokat, és nagyhangon
mondta: quot;Hát hogyne tudnék. Karúferikénél van elég.quot; A

3. következő megállónál le is szálltak az erdészek, irány
Ferike, és Keresztapám röhögött a markában. Mókájukat,
már jóideje, Szent Péter birodalmában folytatják.