Identitás-munka NLP-vel

Identitás-munka NLP-vel (1)

Vagyok, aki vagyok. Mindenkibe él egy erős vágy, hogy minden körülmények között
megőrizze önmagát. Olykor mégis mennyire nehéz tud lenni az az egyszerű kérdés: „Ki
vagy?” – kho han? Kérdezi a régi szanszkrit, amit azután kínai és japán közvetítéssel a Zen is
átvett: koan. Gondolom, így már ismerős. De gyakorta ez a „Ki vagy” a kisebbik gond. Mint
aki vagy … „én már csak ilyen vagyok, csak ehhez értek, nekem csak ez jutott, nem tehetek
róla, hagyj békén”. Találkozunk zsákutcás életekkel, halálos betegekkel, függőkkel,
áldozatokkal. Vagyok, aki vagyok: a reményvesztett. Tényleg?
Tényleg az vagy, akinek gondolod, hiszed magad? Egyszer és mindenkorra?
A „ki vagy te” kérdés válasza mélyen gyökerezik a múltban, de szorosan kötődik a jelenhez –
s erősen alakítja a jövőnket is. A hit, hogy tudjuk kik vagyunk – bármilyen pocsék is ez a
tudás – biztonságot ad: tudod hol a helyed, miben vagy benne, miből maradtál ki. Tudod, mi
a szereped, mit várnak tőled, mit várhatsz másoktól. Átszövi a napjaidat. Van, hogy gúzsba
köt. Nehéz tőle megszabadulni.
Hiszen a világ e tudás/hit által lesz számunkra kiszámítható. „biztonságos”. (A biztos rossz is
jobb a bizonytalan jónál). E nélkül nem tudunk kapcsolódni más emberekhez, nincsenek
párkapcsolataink, kötődéseink. És nincsenek tagadásaink. Akár részének tekinted magad a
társadalomnak, akár nem: identitásod van. Olyan, amilyen. Ezért nagyon nehéz hozzányúlni,
s ezért van drámai hatása, ha valami, vagy valaki megkérdőjelezi az identitásodat. Még ha
nem is tudod „Ki vagy?”

NLP trainer blog: http://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp‐coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life‐Coaching – google plus közösség


A belátás az első: a zsákutca az zsákutca. Lehet díszítgetni, otthonossá tenni, vagy barikádot
emelni: de mégis csak zsákutca. S rendszerint kiúttalan. A második, hogy akarsz-e ezen
változtatni. Ne azt kérdezd, hogy lehet-e? Hisz ha ismernéd a módját, már rég megtetted
volna. Akarsz-e? És ha igen … milyen változással lennél elégedett? (Kapj elő egy papír-
cerozát, s írd le: „én azt akarom, hogy olyan legyen …”, de olyan ám :) ) Ha ez
maradéktalanul teljesül, s valami fura csoda folytán kialakul az új, alig használt identitásod:
Mit jelent ez számodra? Mihez visz közelebb? Mi változik az életedben? (Írd csak le
szorgalmasan!) Mit eredményez ez másoknak? Partner, család, gyerekek, munkahely, stb.?
Ők mit szólnak a változáshoz? (Írd!) És ez így akkor most mennyire vonzó a számodra,
mondjuk egy 100 fokú skálán? (Ha kevesebb mint 120, hozzá se kezdj: akarnod kell a
változást, nem elviselned). Most nyugodtan félre teheted a papírt.
Kérdés, milyen eszközökre van szükség, hogy tudj dolgozni saját identitásodon?



I. Az identitás a múltban gyökerezik.
Sokak szerint a beláthatatlan múltban (pl. Hellinger). Nagyszülőktől, dédnagyszülőktől ered,
amikről jórészt nincs is tudatos információd. Milyen volt az ő életútjuk? Mit
hagyományoztak rád? Mi volt meg, vagy mi hiányzott az ő életükből, hogy úgy éljenek,
ahogyan igazán szeretnének? Milyen lenne gondolatban bejárni az ő útjaikat? Átadni nekik
azokat az erőforrásokat, amikre igazán szükségük volt? Mi változik ilyenkor az életedben?
Helyezkedj el kényelmesen. Ha lehet hátad egyenesen, derekad megtámasztva, talpad földön – de ez
lényegtelen: csak kényelmesen. S csendesedj le, figyeld a légzésedet, semmi mást … nem kell lazítanod, nem kell
kiüríteni az elméd, csak figyeld a légzésedet, s hogy csendesedsz el. Gondolatban idézz fel egy utat, talán olyat,
mint Alice csoda országában, vagy bármilyet, ami a te életutad lehet. Figyeld meg, merre van a múlt, merre a
jövő, s hol állsz most te. Azután szép kényelmesen, gondolatban sétálj a múlt felé, s vedd, észre mi változik,
ahogy egyre jobban visszamész saját életutadon …
Talán egészen addig, míg egy elágazáshoz nem érsz, hol két másik életút találkozott, fonódott egybe, s amelyből
a sajátod ered …
Válaszd az egyik utat, mindegy melyiket, érezni fogod, s folytasd az utad, egyre visszább a múltba. Egészen
addig, míg újra egy elágazáshoz nem érsz …
S megint válassz egy utat, s folytasd az utazást nagyszülőd életútján … s figyeld, milyen az út, hogy változik,
alakul, ahogyan egyre jobban és jobban mész vissza a múltba. Egészen addig, míg megint egy elágazáshoz nem
érsz. S válaszd az egyiket, s gondos alapossággal sétálj végig rajta, lépésről lépésre. Ha kell újra és újra, s közben
figyelj az érzéseidre. Mi az, ami ebből az életútból még hiányzik. Ne tényeket, érzéseket keress. Mi az ami,
amikor megvan, olyanná teszi a dédi életét, amilyent igazán szeretne, amilyet megérdemel? Lehet, ez csak egy
érzés, egy halvány gondolat most benned. Formálj belőle egy szimbólumot, ami kifejezi, megjeleníti ezt az
erőforrást a dédi számára. S vidd vissza egészen az életútja legelejére, arra a pillanatra, amikor megfogant.
Azután lassan sétálj a jelen felé, s figyelj az érzéseidre: hogyan változnak, alakulnak a dolgok, amikor ez már az
első pillanattól adott? Milyen az út most? Hogyan alakul, változik most az, amit a dédi átad a nagyszülőnek?
Amikor már kezdettől fogva meg van neki, ami igazán fontos, amit szeretne. Folytasd az utad visszafelé a

nagyszülőd életútján. S vedd észre, mi változik, figyelj az érzéseidre, hogy alakul az élete, most, amikor ezt kapta
ő a szülőjétől. S figyeld meg, ő most mit add át a gyermekének, hogyan változik ez most? S kövesd a változást az
egyik szülőd életútján, vissza jelen felé. Hagyatkozz az érzéseidre, mi változik, mi alakul a szülőd életében,
amikor ezt kapta a saját szülőjétől? S hogyan alakul, változik az, amit neked ad át. S ahogy lassan már a saját
életutadra lépve sétálsz a jelen felé, alakítsd úgy, hogy ez átjárja az utat, a tájat, amin keresztül vezet, minden
lépésedet átitassa. S figyeld meg, mi változik most az életedben, amikor ez a változás megtörténik. Sétálj
egészen a jelenbe, s tovább a jövő felé, s figyeld, most hogyan alakul, változik az életed.
Természetesen jó, ha megint előkapod a papírt-ceruzát, s rögzíted a tapasztalataidat. Arról
sem érdemes elfeledkezni, hogy számos nagyszülő, dédszülő álmodja újra az életét benned. S
lehetnek mostohák is, testvérek is…
Jó észben tartani, az identitás bár a múltban gyökerezik, de nem valamiféle archaikus kövület,
hanem élő, a jelenben is ható és alakuló dolog. Tehát ezzel a gyakorlattal csak elindultunk az
identitás munkában, de még koránt sem fejeztük be.



II. Mi alakítja a jelent?
Milyen kapcsolatok? Milyen elvárások? Akár önmagad számára állítasz fel akadályokat, akár
mások rakják körbe az életed ezekkel: honnan származnak? Mit akarnak elérni számodra és
önmaguk számára? Gondolatban járd körbe a helyzeted? Lépj bele életed minden fontos
alakjának szerepébe. Figyeld meg, milyen közel, vagy távol álnak tőled? Hol érzik magukat
jól? Előtted, melletted, mögötted? Közel, távolabb? – ez egyfajta szociális térkép, kapcsolati
háló is lehet. És nézd meg magad az ő szemükkel: milyennek látnak? Mit gondolnak rólad?
Mit mondanak, üzennek neked? Azután lépj vissza saját identitásodba és alakítsd úgy a
távolságokat, helyeket, ahogy Neked jó. Rajzold át a térképet … Mi változik így az
életedben?
Vegyél elő néhány A4 lapot, vagy egy rossz füzetből tépj ki pár lapot. Az elsőre írd rá jó nagy betűkkel, akár
vastag filccel is: „ÉN”. A többire, egyenként, külön‐külön a jelen élethelyzeted szereplőinek a nevét. Amikor
készen vagy keress egy nagyobb üres területet – mondjuk egy nappali szobát, egy csendesebb parkban, vagy
erdei tisztáson a füves részt – és középre tedd le az „ÉN”‐t tartalmazó lapot. Nyugodtan álljál is rá, hisz most,
ebben a játékban ő jelenít meg téged. Szokjátok egymást. Most Te vagy a középpont. Magadhoz képest helyezd
el a többi lapot! A mostani időszak szereplőit. Játssz a távolságokkal, az irányokkal (előtted, melletted,
mögötted, jobbra, balra). Keresd meg mindenkinek a helyét!
Amikor kész vagy, állj vissza a középre. És válassz egy szereplőt.
Ki ő? Miért fontos szereplője a jelen helyzetnek? Miért tetted őt oda, ahová tetted?
Azután sétálj oda hozzá, és állj az ő helyére, az őt képviselő lapra, s onnan nézd meg magad az ő szemével!

Milyennek lát? Mit gondol rólad? Milyen érzések vannak benne? Mit ad neked (akár jót, akár rosszat)? Milyen
értékeket képvisel? Mit gondol, milyen legyél? Mire lenne szüksége igazából tőled? Mi történne, hogyan
alakulna a kapcsolatotok, ha ezt maradéktalanul megkapná?
Az sem baj, ha a válaszokat közben írásban is rögzíted.
Azután térj vissza a középpontba, s fordulj fel. Gondolatban köszönd meg neki, hogy mindezt elmondta, hogy
együttműködik veled. És írásban rögzítsd: mit tanultál tőle, mi az amit már elmondott, s miről hallgat – ha van
olyan.
És ha most úgy érzed, hogy kell változtatni a kettőtök közötti távolságon, irányokon, akkor tedd meg: fogd meg
a lapját és tedd olyan helyre, ahol most érzed.
Azután állj vissza középre és folytasd a gyakorlatot mindaddig, míg minden érintett személyt ki nem tudakoltál,
s a pontos helyére nem tettél.
Amikor kész vagy állj ki egy kicsit a „körön kívülre”, keress egy olyan helyet, ahol mindenkire jól rá látsz.
Milyennek látod most a helyzetet? Ne csak az egyes szereplőkre figyelj, hanem az összhatásra.
Azután keress még egy üres lapot – az sem baj, ha közben egy kicsit mozogsz. Írd rá: ez az én „IGAZI HELYEM” és
tedd oda, ahová valóban szeretnéd.
És állj oda, az igazi helyedre. Mi változik az életedben most, amikor ezen a helyen állsz? Milyen érzés? Milyen
most a testtartásod, légzésed, szívritmusod? Vedd észre, hogyan változik most a mimikád, gesztusaid, milyen a
hangod? Milyennek látod most a környezeted? Mit gondolsz most róluk? Mit gondolsz a jelen helyzetről? Ez az új
pozíció mit tesz lehetővé számodra? Mihez visz közelebb? Mit jelent neked? Mit másoknak? Elégedett vagy
ezzel?
Sokszor előfordulhat, hogy a gyakorlat végére új szereplők jelennek meg a „térképeden” –
néha még az is lehetséges, hogy olyanok is, akiket nem is ismersz, jó esetben csak a
hiányukat érzékeled. Mások meg lehet, elhalványulnak a térképeden, s akár el is tűnhetnek.
Ilyenkor érdemes a gyakorlatot megismételni.
Megfontolandó, hogy sok esetben egy-egy szereplő fel, vagy eltűnése az egész összjátékot is
átalakítja, új kontextust hoz létre.



III. Közvetlen változás az énképben
A közvetett megközelítések (lásd I-II) mellett van lehetőség az önmagunkról alkotott kép
direkt változtatására is, a kognitív-emocionális mag átalakítására – újra konfigurálására is. Ez
a mag alapvetően négy tényezőből tevődik össze: önmagunk elfogadása, az önmagunkról
alkotott kép (énkép), e kettő viszonya és az a környezet – belső színpad – amelyen ezt
megjelenítjük.
Ebben a négytényezős modellben már könnyem értelmezhető az „én erő” – egy kicsi, szürke,
távoli, (elutasított) énkép gyenge „én erőt” jelez. „Tőlem idegen ez, ez olyan távol áll
tőlem,… stb.” Míg a közeli, nagy fényes, színes énkép már egy felfokozott „én erőre” utal.
Amikor körbenézünk ezen a belső színpadon, számos szereplővel találkozhatunk. Számos
lehetséges identitás bolyong rajta, némelyikről úgy gondoljuk, hamisak, nem megfelelőek,
másokat ránk tukmálták. De vannak alvó identitások épp úgy, mint az aktív által elnyomottak
is. Ezek vagy egyszerűen nem jutnak szóhoz az életünkben, vagy – a szelektív figyelmünk
segítségével – megfosztjuk őket a közvetlen tapasztalás lehetőségétől: bennünk van, de nem
akarjuk.
0.) Képzeljük el ezt a színpadot! Díszletekkel, szereplőkkel, történetekkel. Te vagy a rendező:
bármit megtehetsz. Pl. elképzelhetsz magadnak egy kényelmes rendezői széket is.
1.) Ki az, aki már nem akarok lenni (A) – ő most a főszereplő
2.) Ki az, aki inkább szeretnél lenni (B)
3.) Képzeld el, jelenítsd meg a két identitást - olyan részletesen, amennyire csak lehetséges –
a színpad két eltérő helyén: „A”-t a középpontban, „B”-t ahol kínálkozik.

4.) Mik azok a nagy, jelentős dolgok, amik megváltoznak az életedbe, amikor „B” vagy?
Milyen értékeket képviselsz most, milyen képességeidet hívod újra elő? Hol érzed magadban,
hogy „B” vagy? Milyen érzés? Milyennek látod most a világod?
5.) Távolítsd el magadtól „A”-t, ha úgy tetszik, a színpad közepéről, a főszereplő helyéről, a
statiszták közé, a színpad távoli zugába, legyen kicsi és szürke. Ha gondolod, mond hangosan
(vagy csak magadban): „nem, én már nem ez vagyok”
Figyelj oda a belső hangra: minden kifogásra, ragaszkodásra az „A”-hoz. Ezeknek mind-
mind pozitív szándéka van számodra, köszönd meg „A”-nak, s kérd meg kreatív részedet,
hogy dolgozzon ki mindegyikre 3-3 megoldást, utat a „B” számára, amelyekkel olyan, vagy
hasonló eredményt tud biztosítani számodra.
Azután köszönj el az „A”-tól, köszönd meg az együttműködését.
6.) Helyezd a középpontba a „B”-t és mond hangosan: „igen, ez vagyok én”.
Figyelj oda a belső hangra: minden kifogásra, fenntartásra a „B”-vel kapcsolatban. Ezeknek
mind-mind pozitív szándéka van számodra, köszönd meg, és azonosítsd a szándékot: mi az a
jó, amit ez a kifogás, fenntartás el akar érni a számodra? Kérd meg kreatív részedet, hogy
dolgozzon ki mindegyikre 3-3 megoldást, utat a „B” számára, amelyekkel ilyan, vagy
hasonló eredményt tud biztosítani számodra. Azután gondolatban állj bele „B”-be. Figyeld
meg, hogyan változik a testtartásod, légzésed, szívverésed, gesztusaid, hangod, mimikád,
amikor „B” vagy, milyennek látod most a világot, környezetedet? Milyennek látnak ők, mit
szólnak hozzád? Milyen érzés „B”-nek lenni? – alakítsd úgy, hogy a lehető legjobb legyen.
Majd lépj oldalra, s ülj vissza a rendezői székbe.
7.) Provokáld, teszteld a „B”-t!
Bombázd kérdésekkel:
- Te most biztos, hogy nem „A” vagy?
- Honnan tudod? Mi lenne rá a bizonyíték, hogy te nem „A” vagy?
- És arra hogy „B”?
- És mi történne, ha kiderülne, Te mégis csak „A” vagy?
Találj ki megfelelő kérdéseket, míg meg nem győződsz arról, hogy tényleg „B” áll a
középpontban, s „B”-nek is érzi magát. Ha kell, s gondolod, mint rendező, nyugodtan
változtass „B” szerepén.
Helyezd különböző valós helyzetekbe „B”-t és figyeld meg, hogyan reagál, hogyan működik.
Természetesen, most is Te vagy a rendező: ha úgy érzed, alakíts rajta.
Azután lépj vissza „B”-be. Milyen érzés „B”-nek lenni? – alakítsd úgy, hogy a lehető legjobb
legyen.
8.) Mint „B” keress egy szimbólumot, ami leginkább kifejezi számodra a „B”-ségedet. Lehet
ez bármi, egy tárgy, játék, szobor, vagy bármi, ami a „B” eszenciáját hordozza számodra. És
ezzel a szimbólummal sétálj vissza az időben, egészen a születésed, fogantatásod pillanatáig.
Fordulj meg. S miközben lassan sétálsz vissza a jelen felé, figyeld meg, hogy alakul, változik
az életutad, amikor már az első pillanattól ezzel nősz fel. És lépj tovább a jövőbe, járd be az
egész életutad, s figyeld, mi hogyan változik most.
Azután térj vissza a jelenbe.
9.) Utolsó teszt. Mikor lesz legközelebb egy olyan helyzet, amikor neked, mint „B”nagyon
határozottan és karakteresen meg kell nyilvánulnod?
Idézd fel ezt a helyzetet, kik a szereplői, mi mozgatja őket, s most hogy alakul, hogy már te

„B” vagy.
Azután keress még két további ilyen, vagy hasonló helyzetet.
Természetesen ezt a gyakorlatot is többször megismételheted. De akkor a leghatékonyabb, ha
előtte már elvégezted az I. II. gyakorlatokat.



III. Közvetlen változás az énképben
A közvetett megközelítések (lásd I-II) mellett van lehetőség az önmagunkról alkotott kép
direkt változtatására is, a kognitív-emocionális mag átalakítására – újra konfigurálására is. Ez
a mag alapvetően négy tényezőből tevődik össze: önmagunk elfogadása, az önmagunkról
alkotott kép (énkép), e kettő viszonya és az a környezet – belső színpad – amelyen ezt
megjelenítjük.
Ebben a négytényezős modellben már könnyem értelmezhető az „én erő” – egy kicsi, szürke,
távoli, (elutasított) énkép gyenge „én erőt” jelez. „Tőlem idegen ez, ez olyan távol áll
tőlem,… stb.” Míg a közeli, nagy fényes, színes énkép már egy felfokozott „én erőre” utal.
Amikor körbenézünk ezen a belső színpadon, számos szereplővel találkozhatunk. Számos
lehetséges identitás bolyong rajta, némelyikről úgy gondoljuk, hamisak, nem megfelelőek,
másokat ránk tukmálták. De vannak alvó identitások épp úgy, mint az aktív által elnyomottak
is. Ezek vagy egyszerűen nem jutnak szóhoz az életünkben, vagy – a szelektív figyelmünk
segítségével – megfosztjuk őket a közvetlen tapasztalás lehetőségétől: bennünk van, de nem
akarjuk.
a technika leírása: http://wp.me/p3wzb2-fW


Identitás-munka NLP-vel

Empfohlen

Empfohlen

Weitere ähnliche Inhalte

Was ist angesagt?

Was ist angesagt? (9)

Andere mochten auch

Andere mochten auch (13)

Ähnlich wie Identitás-munka NLP-vel

Ähnlich wie Identitás-munka NLP-vel (20)

Mehr von Nlp Trainer

Mehr von Nlp Trainer (8)

Identitás-munka NLP-vel