1. 4. A finanszírozási tevékenység
Az érett vállalkozás mőködtetéséhez folyamatosan biztosítani kell a megfelelı forrásokat. A
vállalkozás vezetése köteles gondoskodni arról, hogy a reálfolyamatok végbemenetelét
forráshiány vagy egyéb pénzügyi akadály ne hátráltassa. A források megválasztása,
megszerzése, rendeltetésszerő felhasználása, a kölcsönforrások szerzıdésszerő törlesztése a
finanszírozási tevékenység keretében valósul meg.
A vállalat finanszírozás összetett tevékenység, melyben a tervezés, elemzés és a gyakorlati
kivitelezés lépései részben egymás után, részben egymással is átfedve nagy gyakorisággal
ismétlıdnek. Kezdjük megismerésüket a tervezési tevékenységgel.
4.1 A finanszírozási terv összeállítása
Egy jól vezetett vállalkozás a megfelelı forrásokról nem spontán, utólag gondoskodik, hanem
tervszerően. A tervszerő forrásellátás a pénzügyi folyamatok bizonyos mértékő elırelátásán és
tudatos vezérlésén alapul. Magától értetıdı, hogy az elırelátás hiánya elıbb-utóbb pénzügyi
válságba sodorhatja a vállalkozást. A gazdasági események utólagos követése, a sokszor
véletlenszerően jelentkezı hatások késedelmes lereagálása a pénzügyi zavarok tőzoltásszerő,
alacsony hatékonyságú elhárítására kényszerít.
A megfelelı elırelátás biztosításának bevált eszköze a vállalat sajátosságaihoz és igényeihez
igazodó felépítéső, szerkezető és részletezettségő pénzügyi terv összeállítása.
4.1.1 Az állományi és forgalmi szemlélető tervezés alapvetı jellemzıi
4.1.1.1 A finanszírozási terv felépítése, idıhorizontja. A gördülı tervezési technika
A tervezés szerepének érzékeltetésére gyakran hivatkoznak a házépítı példájára. Aki házat
kíván építeni, az tevékenysége megkezdése elıtt minden bizonnyal végiggondolja, hogy mit,
mibıl és hogyan szeretne építeni. Aligha lehet ez másként a többnyire rendkívül összetett
tevékenységet folytató gazdasági vállalkozásokkal, ahol ugyanezen kérdések mellett egy sereg
más, fontos, elıre megválaszolandó probléma is fölmerül. Kezdjük ezek áttekintését a terv
felépítésével!
a.) A finanszírozási terv felépítése
Pénzügyi terv különbözı célokra, eltérı tartalommal, sokféle formában készülhet1.
Szerkezetére, tartalmára részletezettségére nincs szabvány. Legtöbbször az üzleti terv részeként
1
A gyakorlat e tekintetben kifejezetten változatos: szolgálhatja a pénzügyi terv a folyamatos gazdálkodást (ez a
leggyakoribb), egy-egy üzleti akciót, vagy valamely projekt finanszírozását stb. A terv kidolgozottsága pedig ( a
méretgazdaságosság követelményének megfelelıen) szoros kapcsolatban áll a vállalkozás méretével, ill. a
tevékenység bonyolultságával. A kevéssé összetett tevékenységet végzı kisvállalkozásoknál a terv igen egyszerő
formát ölthet, esetenként formalizált terv összeállítására nem is kerül sor. V.ö. Kresalek Péter: Tervezés a
vállalkozások gyakorlatában (Perfekt, 2003.)
74

2. állítják össze, de arra is igen sok példa van, hogy önállóan dolgozzák ki. Elıbbi esetben a
pénzügyi terv – szokásos funkcióin túlmenıen – alkalmassá válhat:
• az üzleti terv különbözı részeinek értékbeni szintetizálására, s egyben
• az üzleti terv megvalósíthatóságának kontrollálására a finanszírozás oldaláról.
A jelen fejezetben bemutatásra kerülı pénzügyi terv típusát tekintve un. üzlet-finanszírozási
terv. Szokásos részei a mérlegterv, az eredményterv, a likviditási terv, valamint a cash flow
terv.
• A mérlegterv (hagyományos elnevezéssel: státusz) segítségével kiválasztott
idıpontokra hasonlíthatók össze a vállalkozás tervezett eszközei és forrásai.
• Az eredményterv az ereménykimutatás részidıszakokra tagolt, elırejelzett
változata.
• A bevétel-kiadási terv, más néven: likviditási terv a várható pénzbevételek és
pénzkiadások prognosztizálására szolgál.
• A cash flow terv a likviditási terv sajátos változata. Ellentétben a likviditási tervvel
nem egyszerően a várt bevételeket és kiadásokat veti egybe, hanem a (bevételekbıl
képzıdı) pénzjövedelmeket és azok felhasználását, különös tekintettel a
felhasználás szerkezetére.
A pénzügyi terv különféle részei bármilyen célszerő formában összeállíthatók, a szakmai
szempontok azonban azt diktálják, hogy a tervséma szerkezete minél inkább közelítsen az adott
cég által készített számviteli beszámolóéhoz. Ennek elınye, hogy
• nem lépnek fel értelmezési problémák az egyes tervsorok tartalmát illetıen, továbbá
• a terv- és a tényszámok közvetlenül összevethetık.
Természetesen a beszámolókhoz képest – az igényekhez igazodóan – a terv bármely része
tovább bontható, de tetszıleges összevonások is alkalmazhatók benne.
b.) A tervezés idıhorizontja
A pénzügyi tervezés a „megcélzott”, elırelátni kívánt idıtáv szerint irányulhat középtávra,
egyetlen üzleti évre, valamint rövidtávra2:
A középtávú pénzügyi terv leggyakrabban 3 – 5 éves idıszakot ölel föl. A cég stratégiai
elképzeléseinek nagyvonalú pénzügyi vetülete. Összeállítása inkább a nagyobb mérető
vállalkozásoknál szokásos.
Az éves pénzügyi terv egy naptári évre, többnyire negyedéves – az igények növekedésével
egyre gyakrabban havi – bontásban készül. E terv a finanszírozás tervezés „gerincének”
nevezhetı, mivel
• kellıen konkrét, ugyanakkor
• az elırelátott idıszak viszonylag hosszú.
E tulajdonságai miatt a vállalatvezetés még bıven rendelkezik idıvel a szükséges
beavatkozások megtételéhez, ha a „nyers3” terv komolyabb pénzügyi feszültséget jelez. Ilyen
értelemben az éves terv nyújtja a legnagyobb mozgásteret a menedzsment számára.
A rövidtávú pénzügyi terv általában a havi pénzforgalom napi bontású prognózisa. Az éves
finanszírozási terv adott idıszakra vonatkozó, de abból közvetlenül le nem származtatható4
2
Ettıl eltérı felosztások is léteznek a szakirodalomban.
3
Az elsı terv-variánst szokás „nyers” tervnek nevezni. Fokozatos javításával készül el a végleges terv-variáns. A
terv javítás lehetıségeivel a késıbbiekben bıvebben foglalkozunk.
75

3. változata. Elsıdlegesen az operatív pénzgazdálkodást, a fizetıképesség folyamatosságának
megırzését szolgálja.
A gördülı tervezési technika
A korszerő tervezéssel szemben követelményként támasztható, hogy folyamatosan biztosítsa az
elırelátást a kiválasztott idıtávra. Ennek eszköze a gördülı tervezési technika, melynek
lényege, hogy egy-egy részidıszak elteltével aktualizálni szükséges a tervet, majd el kell
készíteni a következı idıszak azonos részidıszakának tervét.
A gördülı tervezési technika – az éves tervezésen szemléltetve – annyit jelent, hogy amikor
eltelik egy negyedév, akkor
• az adott negyedévben keletkezett terv-tény eltéréseket át kell vezetni a terven
(aktualizálás), és
• hozzá kell fogni a következı év azonos negyedévének megtervezéséhez.
Igy az éves elırelátás majdnem folyamatosan megteremthetı.
4.1. sz ábra
A gördülı tervezés lényege
2013. I. n. év 2013. II. n. év 2013. III. n. év 2013. IV. n. év
2013. II. n. év 2013. III. n. év 2013. IV. n. év 2014. I. n. év
2013. III. n. év 2013. IV. n. év 2014. I. n. év 2014. II. n. év
2013. IV. n. év 2014. I. n. év 2014. II. n. év 2014. III. n. év
A gyakorlatban a tervezést, különösen a gördülı technika alkalmazását jelentısen megnehezíti,
hogy a bizonytalanság a kiválasztott idıtáv növekedésével szinte „exponenciálisan” nı. Az
elızı példánál maradva: az éves terv egyes negyedéveinél szereplı értékek egyre kevésbé
megbízhatóan írják le a vállalkozás jövıjét. Más megfogalmazásban: minél tovább próbálunk
elırelátni, annál többször szorulunk – pontos információk híján – közelítı számításokra,
becslésre.
Pozitívum viszont, hogy a terv rendszeres aktualizálása a hozzánk idıben közelebb esı
részidıszakok tervszámainak megbízhatóságát fokozni fogja. Ily módon tulajdonképpen a
kockázatot is gördítjük a vállalkozás elıtt.
4.1.1.2 Az éves tervezés fıbb sajátosságai
Az éves pénzügyi terv egy része állományi, más része forgalmi szemléletben állítható össze.
• Az állományi szemlélető tervezés un. állományi (stock) adatok felhasználásával
történik. Az állományi adatok nem idıtartamra, hanem csak egy-egy idıpontra
értelmezhetık. (Ilyen típusú adat pl. a készlet, a szállítók felé esedékes tartozás, a
hitelállomány stb.).
• A forgalmi szemlélető tervezés az egy-egy idıszakot leíró forgalmi (flow) adatok (pl.
értékesítés, anyagbeszerzés, hiteltörlesztés stb.) segítségével hajtható végre.
Tervezés állományi szemléletben
4
Az éves pénzügyi tervet negyedéves, esetleg havi adatokból építik fel. A havi tervezésnél a kiindulást a napi
bontású adatok jelentik. Emiatt nem várható el a tökéletes illeszkedés a kétféle terv között.
76

4. A finanszírozási terv állományi szemlélető része, a mérlegterv – hagyományos elnevezéssel:
státusz5. A mérlegterv a vállalkozás eszközeit és forrásait állítja szembe egymással kiválasztott
idıpontokra. Leggyakrabban öt idıpontra: január 1-ére és a negyedévek utolsó napjára (az un.
fordulónapokra) készül. Bár több információt nyújt, a jelentıs többlet munkaigény miatt
ritkábban állítják össze a státuszt tizenhárom idıpontra, vagyis úgy, hogy az éves nyitó értéken
kívül valamennyi hónap záró értékét is tartalmazza.
A negyedéves bontású státusszal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy
szezonális tevékenység esetén sajnos elég megbízhatatlanul írja le a cég jövıbeni
eszközalakulását. Ha például egy cég várható készárú készlete június 30-án 220 millió Ft-os,
szeptember végén pedig 180 millió Ft-os értéket vesz fel, akkor a harmadik negyedévre az
alábbi készletalakulások bármelyike elképzelhetı:
4.2 .sz .ábra
A negyedéves készletalakulás néhány lehetséges változata
220 MFt
180 MFt
Nem szorul bizonyításra, hogy a negyedéven belüli finanszírozási igény szempontjából nagyon
is különbözı eseteket szemléltetnek az egyes görbék. Negyedéves bontású mérlegterv
használata esetén a felsı szaggatott vonalnak megfelelı készletalakulás komoly finanszírozási
gondokhoz vezethet! Az alsó görbe szerinti készletalakulás pedig szükségtelen forrás-
bevonással, felesleges finanszírozási költségekkel járhat együtt.
Amennyiben a tevékenység nem egyenletes (s a valóságban jellemzıen erre számíthatunk),
havi bontásban célszerő tervezni.
Tervezés forgalmi szemléletben
A finanszírozási terv többi része forgalmi szemléletben készül. Ide tartozik az eredményterv, a
likviditási terv, valamint a cash flow elıirányzat. A forgalmi szemlélető tervrészeket többnyire
negyedéves bontásban készítik, de meglehetısen gyakori a hónaponkénti tagolás is.
A forgalmi és az állományi adatok közötti összefüggést a közismert mérleg egyenlıség írja le,
melynek általános alakja a következı:
5
A státusz latin eredető szó, jelentése: állapot.
77

5. Nyitó Növelı Csökkentı Záró
állomány
+ forgalom
= forgalom
+ állomány
Az egyenlıség felhasználásával nemcsak „átjárás” teremthetı a kétféle adatkör között, de a két
legfontosabb finanszírozási projektum: a státusz és a likviditási terv szerves kapcsolatba
hozható egymással, amint azt a következı, erısen leegyszerősített példa is szemlélteti:
Példa az állományi és a forgalmi szemlélető tervezés kapcsolódására
Tegyük fel, hogy ismertek egy vállalkozás eszközeire és „meglévı forrásaira6” vonatkozó
tervinformációk az alábbi két idıpontra:
(eFt-ban)
Megnevezés I.1. III.31.
Eszközök 92 000 98 000
Meglévı források 88 000 91 000
7
Új hiteligény 4 000 7 000
A fenti táblázat tulajdonképpen az állományi szemlélető terv „csírája”, hiszen az eszközöket és
forrásokat állítja szembe kiválasztott idıpontokra. Jól látható, hogy felépítésénél fogva a
pótlólagos hitelszükséglet felmérésére is alkalmas.
Ugyanezen vállalkozás hitelszükséglete azonban forgalmi szemléletben is meghatározható, a
fenti idıpontok közé esı idıszak (példánkban az I. negyedév) tervezett bevételeinek és
kiadásainak szembeállításával.
(eFt-ban)
Megnevezés I. negyedév
Bevételek 320 000
Kiadások 323 000
Új hiteligény 3 000
Hogyan függ össze a kétféle terv? Ha gondolatban összecsúsztatjuk az elızı táblázatokat,
akkor a hitelszükséglet alakulására a következıképpen alkalmazható a mérlegegyenlet:
Nyitó állomány Növelı forgalom Csökkentı forgalom Záró állomány
+ = +
4 000 3 000 0 7 000
Az elsı táblázatbeli hiteligény ugyanis állományi szemléletben jeleníti meg a hiányzó forrást,
míg a második táblázat egyenlegezı tételként a hitelforgalmat mutatja ki. Mindebbıl az
következik, hogy a kétféle szemlélető terv nemcsak szoros összefüggést mutat, de – eltérı
információ tartalmuk ellenére – egymás kontrolljaként is felhasználható.
Néhány megjegyzés a tervezési technikákról
Mielıtt rátérnénk a pénzügyi tervezés részletes bemutatására, a felhasznált technikákkal
kapcsolatban idekívánkozik néhány általános megjegyzés:
6
„Meglévı források” alatt itt és a továbbiakban azokat a forrásokat értjük, amelyekre a jövıben biztosan számíthat
a tervezı, mert azok saját források, vagy szerzıdéssel biztosított idegen források (pl. bankhitel), vagy rendszeresen
újraképzıdı technikai források (pl. bér- és adótartozás).
7
Az eszközök és források egyensúlyát természetesen sokféleképpen biztosíthatja a vállalkozás, nemcsak hitel
igénybevételével. Errıl részletes áttekintést adunk a 4. fejezet további részében.
78

6. • Számos állományi és forgalmi adat tervezésére többféle megoldás kínálkozik. Könyvünkben
azonban – szerkesztési és didaktikai okokból – a pénzügyi terv egyes sorainál többnyire csak
egyetlen módszer kifejtésére vállalkoztunk. Az alternatív technikákról legfeljebb utalásszerően
teszünk említést.
• A módszerek megválasztásánál – ahol egyáltalán választási lehetıség kínálkozott – a
gyakorlatban elterjedt egyszerőbb megoldásokat részesítettük elınyben, vállalva a tervezés
ebbıl fakadó eklektikusságát is. A pénzügyi tervezésnél ugyanis a „... gyakorlati tapasztalatok
hamar megtanítanak rá, hogy a tökéletességre való törekvés semmiképpen sem reális8.” Még a
kisebb cégek pénzforgalmi folyamatai is rendkívül nagy számú, rendszerint több lehetséges
kimenetelő gazdasági esemény eredıjeként alakulnak. Ezek pontos elırelátására nincs esély,
viszont minél több tényezıt próbálunk becsült értékkel jellemezni, annál nagyobb
bizonytalanságot viszünk a tervbe.
Nem mondunk le, viszont az induló tervváltozat (a nyers terv-variáns) fokozatos javításáról, a
dinamikus tervezés adta lehetıségek felhasználásával!
A pénzügyi tervezéssel kapcsolatos bevezetı gondolatok lezárásaként a következı táblázatban a
pénzügyi tervek alapvetı változatainak néhány jellemzıjét állítjuk egymás mellé:
4.1.sz.táblázat
A fontosabb pénzügyi tervek összevetése kiválasztott jellemzıik alapján
Középtávú Éves Éves Éves Rövidtávú
Megnevezés
pénzügyi terv státusz likviditási terv cash flow terv (operatív) terv
Alapvetı cél A stratégiai Eszköz – forrás A bevételek – A pénz- A
elképzelések egyensúly kiadások jövedelem fizetıképesség
pénzügyi megteremtése, a összhangjának képzıdés és folyamatos
kihatásainak forrásszerkezet megteremtése felhasználás megırzése
nagyvonalú tudatos szerkezetének
elırejelzése megválasztása kialakítása
Idıhorizont 3 – 5 év 1 év 1 év 1 év 1 hónap
Idıbeli tagolása évek szerint negyedév vagy negyedév vagy negyedév vagy munkanap
hónap hónap hónap
Tartalma kötetlen tervezett tervezett tervezett tervezett
eszközök és bevételek és pénzjövedelmek bevételek és
források kiadások és azok kiadások
felhasználása
Szemlélete többnyire állományi forgalmi forgalmi forgalmi
forgalmi
8
Herbert Kleinebeckel: Pénzügyi és likviditási irányítás (Saldo, 1993.) 73. old.
79

7. 4.1.2 Az éves státusz összeállítása
A státusz (mérlegterv) az állományi szemlélető finanszírozási terv hagyományos formája.
Remekül példázza, hogy a vállalatnál hozott különféle rövid- és hosszútávú befektetési- és
finanszírozási döntések hatása mennyire szintetizálódik, illetve azt, hogy a vállalat
finanszírozási szempontból egységes egészet alkot!
A státuszban elıirányozható az a legkisebb eszköz szükséglet, mely az üzleti terv
megvalósításához maradéktalanul elegendı, ugyanakkor csak annyi forrás lekötését igényeli,
hogy a tıkeköltségek a múlhatatlanul szükséges szintet ne haladják meg.
A mérlegterv összeállításának menetét, a tervezési technikák, a kiegészítı
információk és a fontosabb összefüggések leírásán túl egy esettanulmányszerő,
összefüggı példával is szemléltetjük, mely szerkesztési megfontolásokból a 4.
fejezet végén kapott helyet.
Az esettanulmány – a bemutatás áttekinthetıségének igényét szem elıtt tartva –
modellszerő, a valósághoz képest erısen leegyszerősített9. A példában szereplı
pénzügyi terv részei – a terjedelmi korlátok miatt – negyedéves bontásúak. Ezzel
kapcsolatban ismételten hangsúlyozzuk, hogy gyakorlati alkalmazás esetén
szakmai megfontolásokból a havi bontású tervezést ajánljuk, amennyiben ennek
feltételei az adott cégnél gazdaságosan megteremthetıek.
4.1.2.1 Az eszköz oldal tervezése
Tervezés mérleg módszerrel
Az eszközök többségét, de még a források egy részét is legegyszerőbben a mérleg egyezıség
felhasználásával, vagyis az un. mérleg módszerrel célszerő megtervezni, figyelembe véve az
egyes csoportok jellemzı sajátosságait.
A tervezés egyik fontos kiinduló adata az eszközök tervév eleji értéke, amely a
nyitómérlegbıl származik. Jó tudni, hogy a nyitómérlegben szereplı értékek is
tervadatok, hiszen ha csak az elızı év végi tényszámok ismeretében, a következı év
májusában kezdenénk hozzá a tervezı munkához, akkor tervünknek az elsı két
negyedévben vajmi kevés hasznát látnánk. Nyitó adataink tehát – a gördülı tervezési
technika alkalmazását feltételezve – az elızı évi tervmérleg záró értékeivel azonosak.
A mérleg módszeres tervezés – legalábbis technikai szempontból – kifejezetten egyszerő:
A nyitó állományhoz (akár hónapról, akár negyedévrıl van szó) az adott idıszakra tervezett
növelı forgalmi adatok összegét. Ebbıl vonjuk le a számításba jövı csökkentı forgalmi
adatokat. Eredményül az adott részidıszak záró állományát kapjuk, amely egyben a
9
A tervben a kapcsolt- és az egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásokkal kapcsolatos különféle aktívák és
passzívák tervezése technikai szempontból nem tartalmaz új elemet, ezért bemutatásukat mellızzük. Nem
foglalkozunk továbbá a valós értéken történı értékeléssel, sem az ahhoz kapcsolódó értékelési különbözettel,
illetve értékelési tartalékkal, melynek részletkérdései igen távolra vezetnének tulajdonképpeni témánktól.
80

8. következı részidıszak nyitó értékéül is szolgál. A további periódusokra ugyanígy
folytatható a tervezés, a séma szerint:
„I. idıszak” „II. idıszak”
Nyitó állomány Nyitó állomány
+ Növelı forgalom
– Csökkentı forgalom
= Záró állomány
Valójában ennél összetettebb a feladat. A forgalmak tervezésénél ugyanis a tervezınek azt is
meg kell adni, hogy
• mikor (melyik idıszakban),
• mennyi lesz a forgalom (naturális változás) és
• mekkora ár, illetve fajlagos költség irányozható elı?
Legnagyobb gondot a gyakorlatban az utolsó kérdés megválaszolása, az árazás szokott okozni.
Ugyanis általában egy évre elıre kell az árakat negyedéves (esetleg havi) bontásban
prognosztizálni.
A tervezés során nagy gondot kell fordítani arra, hogy az egyes eszköz- ill. forrásféleségeknél
csak a rájuk jellemzı forgalmi adatokkal dolgozzunk! Ennek megkönnyítésére a mérleg
módszer szerinti tervezéshez táblázatos formában adjuk meg a jellemzı forgalmi adatok közül
azokat, melyek több–kevesebb pontossággal elıirányozhatók.
Természetszerőleg a változások egy része nem, vagy csak igen korlátozott mértékben látható
elıre (pl. árfolyamveszteség, leltári többlet, értékvesztés stb.). Ezektıl a tényezıktıl
tervezéskor eltekintünk.
4.1.2.1.a Befektetett eszközök
A fordulónapi záró állományok tervezését az „A” típusú mérleg szerkezetét követve ismertetjük
a következıkben. Természetesen a sorok átrendezésével könnyen megoldható a „B”
változatnak megfelelı tervezés is.
A befektetett eszközök körébe a vállalkozás azon eszközei tartoznak, melyek rendeltetése, hogy
a cég tevékenységét tartósan (egy éven túl) szolgálják. Ide sorolandók az immateriális javak, a
tárgyi eszközök és a befektetett pénzügyi eszközök.
Vegyük most sorra a befektetett eszközök egyes csoportjait!
Az immateriális javak tervezése
Az immateriális javak olyan nem anyagi eszközök (pl. koncessziós jog, márkanév, találmány,
szabadalom, ipari minta stb.), amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a vállalat mőködését.
Tervezésük a gyakorlatban nem könnyő feladat, számos nehezen (alig) prognosztizálható
esemény, érték is elıfordulhat körükben (pl. a jövıben keletkezı üzleti vagy cégérték,
eredménytelenül záruló kísérleti fejlesztés).
Az immateriális javak jellemzı forgalmait az alábbi táblázat tartalmazza:
81

9. Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
immateriális javak beszerzés terv szerinti és terven
saját elıállítás felüli értékcsökkenés
kapott apport értékesítés
szolgáltatott apport
Látható, hogy a növelı forgalom nem tartalmaz semmiféle automatizmusszerő elemet, az
immateriális jószágok bıvülése kizárólag a vállalkozás vezetésének döntéseitıl10 függ.
A csökkentı forgalom egyik összetevıje az értékcsökkenési leírás11. A terv szerinti leírás
elıirányzása – a vetítési alap és az elfogadott mérték ismeretében – a könnyebb tervezési
feladatok közé tartozik. Terven felüli leírás viszont csak kivételesen prognosztizálható,
olyankor, ha valamely immateriális jószág (pl. találmány, szoftver termék) feleslegessé,
használhatatlanná válása elıre látható. Megjegyezzük továbbá, hogy a korábban elszámolt
terven felüli értékcsökkenés visszaírásának tervezésére nem látunk reális lehetıséget, ezért azt
nem javasoljuk.
Csökkenés következhet be a vizsgált javak körében tervezett eladásuk, illetve apportba adásuk
következtében is. Az erre vonatkozó döntések ugyancsak a vezetés kompetenciájába tartoznak.
A tervezéshez nem mellızhetı annak tisztázása, hogy az egyes eszköz- ill. forrásféleségeket
hogyan értékeljük a tervben.
Tervkészítéskor a meglévı immateriális javak közül a korábban vásároltakat
• amortizációval csökkentett (a már elszámolt visszaírással növelt) bekerülési
értéken (áron),
• az apport formájában megszerzetteket a már leírt összeggel kisebbített társasági
szerzıdés (alapszabály) szerinti értéken,
• a saját elıállításúakat az amortizációval csökkentett (a már elszámolt visszaírással
növelt) elıállítási költségen
célszerő szerepeltetni a tervben, figyelemmel a hasznos élettartam végén várható
maradványértékre is.
Az újonnan beszerzendı javakat
• várható beszerzési áron,
• apport esetén (ha már rendelkezésre áll) a társasági szerzıdés tervezetben szereplı
értéken,
• a saját elıállításúakat pedig kalkulált önköltségen tervezhetjük.
(A továbbiakban az eszközök értékelésére csak akkor térünk ki, ha a fentiekhez képest lényeges
eltérés mutatkozik.)
Az eszközök értékeléséhez logikailag kapcsolva itt kell szólnunk az immateriális javak
értékhelyesbítésének tervezésérıl. A vagyoni értékő jogok és a szellemi termékek körében a
számvitelrıl szóló törvény bizonyos feltételekkel – egyedi értékelés alapján – értékhelyesbítés
(utólagos) elszámolását is lehetıvé teszi12. Miután a tervezés igen ritkán történik az egyedi
eszköz szintjén, ezért az értékhelyesbítés módosítását tervszinten sem az immateriális
jószágoknál, sem más eszközöknél nem ajánljuk.
10
A vállalkozások szervezeti felépítésének sokféleségére tekintettel nem kívánunk kitérni arra, hogy az ilyen
döntések a vezetési hierarchia mely szintjén születhetnek. Megjegyezzük továbbá, hogy minden esetben racionális,
és finanszírozási szempontból megalapozott döntéseket feltételezünk.
11
Az értékcsökkenés témakörét ld. bıvebben a 3.2. fejezetben.
12
(V.ö. a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 58.§-ával.)
82

10. Bemutató példánkban az immateriális javak négy negyedévi záró értékének meghatározását
az S/1. jelzéső mellékszámítás tartalmazza.
Az eszközcsoport tervezése – az áttekinthetıség megırzése végett –összevontan történt.
Gyakorlati célokra azonban továbbra is az eszköz fajtánként bontott tervezést javasoljuk,
amivel a tapasztalatok szerint számottevıen fokozható a terv megalapozottsága.
Az immateriális javak (továbbá a késıbb tárgyalandó tárgyi eszközök) tervezési sajátossága,
hogy a bruttó érték és a halmozott értékcsökkenés alakulását egyaránt prognosztizálnunk
kell, ha a nettó érték változásait reálisan elıre szeretnénk látni. Ezért külön a bruttó értékre,
és külön a halmozott értékcsökkenésre is meg kell terveznünk a mérleg módszer
segítségével a várható záró állományokat. Ezek különbözete adja a státuszba beállítható
nettó értéket.
A tárgyi eszközök tervezése
A tárgyi eszközök közé azok az anyagi javak (továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni
értékő jogok) tartoznak, melyek tartósan hivatottak szolgálni a vállalkozás tevékenységét.
Tervezési szempontból – hasonlóságaik ill. eltéréseik szerint – két csoportba célszerő sorolni
ıket, az alábbiak szerint:
„T/1” csoport „T/2” csoport
ingatlanok, beruházások, felújítások,
berendezések, beruházásokra adott
felszerelések, elılegek
gépek és
jármővek,
tenyészállatok
A tárgyi eszközök bıvítésével, a beruházások alakulásával kapcsolatos elıirányzatok nagyobb
cégeknél külön beruházási tervben – tıkeköltségvetésben - kapnak helyet. Ennek hiányában a
tervezéshez szükséges információk közvetlenül a vezetéstıl kell hogy származzanak.
A tárgyi eszközök jellemzı növelı és csökkentı forgalmait a következı táblázatban foglaltuk
össze:
Megnevezés Csop. Növelı forgalom Csökkentı forgalom
ingatlanok, és a „T/1” beruházások aktiválása terv szerinti és terven
kapcsolódó felüli értékcsökkenés
vagyoni értékő
jogok, értékesítés
berendezések,
felszerelések, szolgáltatott apport
gépek és
jármővek, átsorolás a készletek
tenyészállatok közé
beruházások „T/2” beruházási szállítók beruházások aktiválása
teljesítményei
saját elıállítás terven felüli
értéknövelı felújítás értékcsökkenés
83

11. kapott apport
átsorolás a készletek
közül
beruházásra adott „T/2” elılegfizetés pénzügyi rendezés
elılegek
A „T/1” csoportbeli tárgyi eszközök tipikus növelı forgalmi adata a beruházások aktiválása,
amely a rendeltetésszerő használatba kerülı vásárolt és saját elıállítású, továbbá apportként
kapott, vagy forgóeszközbıl átsorolt tárgyi eszközök, valamint értéknövelı beruházások13
elszámolható ráfordításait egyaránt tartalmazza.
A csökkentı forgalom egyik összetevıje – hasonlóan az immateriális javakhoz – az
értékcsökkenés. Ha a terven felüli értékcsökkenésre vonatkozóan nem áll rendelkezésre konkrét
elızetes információ, akkor az elızı évek tapasztalati adatainak átlagából is kiindulhatunk.
A másik jellegzetes csökkentı tétel a tárgyi eszközök tervezett eladása, esetleg apportálása.
Gondolnunk kell arra is, hogy az említett eszközök térítés nélküli átadása is elıfordulhat. A
tárgyi eszközök készletté minısítése olyankor tervezhetı, ha rendeltetésszerő használatuk
megszőnése várható.
A tárgyi eszközök értékelése tervezéskor az immateriális javaknál leírtak értelemszerő
alkalmazásával történhet.
A „T/2” csoportra rátérve, a beruházások növelı forgalmát a tárgyi eszközökkel kapcsolatos
várható beszerzési, elıállítási, értéknövelı felújítási költségek, valamint az esetleges apport
értéke képezik. Saját vállalkozásban végzett beruházásnak számít a növendékállatok
átminısítése tenyészállattá is.
A csökkentı tétel itt maga a tervezett aktiválás, illetve – kivételesen – a terven felüli
értékcsökkenés (pl. a még aktiválatlan tárgyi eszköz feleslegessé válása miatt).
A beruházásokra adott elılegeket a tervbe vett (szerzıdésben esetleg már kikötött) elılegek
növelik, s a pénzügyi rendezésnél számításba vett korábbi elılegek kisebbítik.
A „T/1” csoportot alkotó tárgyi eszközök tervezését az S/2., a „T/2” csoportbeli eszközök
elıirányzását az S/3. sz. mellékszámítás illusztrálja kidolgozott példánkban.
Az immateriális javak tervezéséhez hasonlóan ezúttal is tömörített változatban mutatjuk be a
teendıket. Egyéb technikai kérdésekben is az ott leírtak tekinthetık irányadónak.
A befektetett pénzügyi eszközök tervezése
A befektetett pénzügyi eszközök közös ismérve, hogy általuk a vállalkozás tartós jövedelemre
(osztalékra ill. kamatra) tehet szert, vagy befolyásolási (irányítási) lehetıséget szerezhet egy
másik cégnél.
Ellentétben az eddig tárgyalt eszközökkel, a változásaikkal kapcsolatos elképzelések ritkán
fogalmazódnak meg az üzleti tervben. Tervezésük ezért többnyire – a menedzsment megfelelı
szintjérıl származó – külön információk összegyőjtését feltételezi. Kivételt a törlesztést ígérı
értékpapírok (pl. a klasszikus kötvény, jelzáloglevél) és az éven túli kölcsönök jelentenek, ahol
a törlesztés várható idıpontja és összege kvázi automatikusan a tervezı rendelkezésére áll.
Ezzel szemben a várható értékvesztés legfeljebb becsülhetı, fıként az elızı évek tényszámai,
illetve a tervezéskor rendelkezésre álló piaci információk alapján. A korábban elszámolt
értékvesztés visszaírásának tervezését itt sem ajánljuk.
A befektetett pénzügyi eszközök jellemzı forgalmi adatai az alábbiak:
13
ld. a számvitelrıl szóló – már hivatkozott – törvény 48. § (1)-(4) bekezdéseit!
84

12. Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
tulajdoni részesedést vásárlás eladás
jelentı befektetések kapott apport szolgáltatott apport
tartós hitelviszonyt vásárlás törlesztés
megtestesítı értékpapírok kapott apport eladás
tartósnak minısülı adott kölcsön nyújtás törlesztés
kölcsönök betét lekötés a lekötés megszüntetése
valamennyi befektetett pénzügyi eszköznél értékvesztés
A befektetett pénzügyi eszközök közül a tulajdoni részesedést jelentı befektetéseket és a tartós
hitelviszonyt megtestesítı értékpapírokat (a már elszámolt ill. visszaírt értékvesztéssel
korrigált) bekerülési értéken vehetjük figyelembe a tervben. A hosszú lejáratra adott kölcsönök
az éven túli pénzkövetelés összegével szerepeltethetık.
A befektetett pénzügyi eszközök tervszámait az S/4. sz. mellékszámításban munkáltuk ki.
4.1.2.1.b A készletek
A készletek a forgóeszközök azon nagy csoportját képezik, melyek alapvetı feladata a
termelési és forgalmi folyamatok stabilitásának biztosítása, vagyis az utánpótlásban, ill. a
szükségletekben jelentkezı normál ingadozások kiegyenlítése, továbbá – váratlan helyzetek
esetén – a manıverezési lehetıségek biztosítása.
Az üzletfinanszírozás gyakorlata szempontjából meghatározó lehet, hogy milyen rövidtávú
forgótıke politikát14 preferál a cég vezetése. A rugalmasabb, a nagyobb mozgásteret biztosító
politika rendszerint több tartalékot, nagyobb készletek tartását feltételezi, ami finanszírozási
oldalról több forrás biztosítását (megszerzését, s szükséghez igazodó idıközönkénti
megújítását, cseréjét) igényli. Kétségkívül könnyebb a „feszesebb” készletgazdálkodás
kiszolgálása finanszírozási oldalról. Más kérdés, hogy e könnyebbség nem feltétlenül jelenti
egyben az optimális mőködéshez való hozzájárulást is.
Hogyan tervezzük a készleteket? Tervezésük legegyszerőbben mérlegmódszerrel történhet,15 az
alábbi jellemzı forgalmi adatok figyelembe vételével.
Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
anyagok beszerzés anyagfelhasználás
értékesítés
befejezetlen termelés és termelés közvetlen elkészült termékek
14
Lásd bıvebben Illés Ivánné: Társaságok pénzügyei (SALDO, 2002.) 10.5 fejezetét!
15
A készlet tervezésnek – a tevékenységhez és a gazdálkodás módjához igazodóan – számos más, fejlettebb
technikája is létezik. Ilyen például a mőszaki normákon alapuló szükséglettervezés, a matematikai készletmodellek
csoportja, a számítógépes termelésprogramozást feltételezı szükséglettervezési rendszer (SZTR). Ezekrıl bıvebb
áttekintést nyújt Illés Ivánné i.m. 11. fejezetében.
A saját termeléső készletek csoportján belül külön kell szólni a befejezetlen termelés tervezésérıl. Gyakran
alkalmazott megoldás a fıbb termékek befejezetlen állományának tervezése a gyártásban lévı termékmennyiség, a
termékek elıállítási önköltsége és átlagos készültségi foka szorzataként. Ld. Bocsó Klára – Kresalek Péter –
Pálfalvi Sarolta – Sándor Lászlóné: Tervezés – üzleti tervezés (PSZF, 1999.) 134.old.
85

13. félkész termékek költségei közvetlen költségei
állatok (tenyészállatok saját elıállítás értékesítés
nélkül) vásárlás
tartási költség
késztermékek elkészült termékek értékesített termékek
közvetlen költségei közvetlen költségei
áruk beszerzés értékesítés
készletekre adott elıleg fizetés pénzügyi rendezés
elılegek
valamennyi készletféleségnél értékvesztés
A fenti táblázat nem tartalmazza az apportot, melyre a befektetett eszközöknél leírtak
érvényesek.
A készletek körében különösen gyakoriak az olyan mozgások, amelyek egyáltalán nem, vagy
csak tapasztalati alapon, igen nagy pontatlansággal tervezhetık (pl. anyag visszavételezés,
visszáruk, leltárkülönbözetek stb.) Ezekkel a tervkészítés során csak akkor érdemes
foglalkozni, ha a összegük jelentıs, a korábbi évek idevonatkozó adatai nem mutatnak jelentıs
ingadozást, és a készletgazdálkodás feltételrendszerében sem várható lényeges módosulás.
Külön említést érdemel az értékvesztés, amely a készletek körében korántsem ritka jelenség.
Tervezésekor fıként a tapasztalati adatokra kényszerülünk hagyatkozni, s az elızı évek átlagos
mértékét tekinthetjük kiindulási alapnak. (A korábban elszámolt értékvesztés visszaírásának
tervezését a készletek esetében sem tartjuk követendınek.)
A készletek hagyományosan két nagy csoportra oszthatók:
• a vásárolt készletekre (anyagok, áruk, készletekre adott elılegek), és
• a saját termeléső készletekre (befejezetlen termelés, félkész- és késztermékek,
állatok).
Mindkét csoport tervezéséhez a szükséges alapinformációk rendszerint a vállalkozás üzleti
(gazdálkodási) tervébıl állnak rendelkezésre, amely jellemzıen az értékesítési tervnek
alárendelve tartalmazza a többi alapvetı forgalom (termelés, beszerzés stb.) elıirányzatait.
Ha a vásárolt készletek (részben vagy egészben) importból származnak, akkor átlagos
állományuk – fıleg a kisebb tételben megrendelt készletféleségek esetében – általában
meghaladja a belföldi beszerzésnél szokásosat. Hasonlóan, ha a saját termeléső készletek –
kisebb, vagy nagyobb részben exportra kerülnek – akkor átlagos állományuk (a biztonságosabb
csomagolás, a behatóbb minıségellenırzés, az eltérı szállítás-szervezés stb. miatt) legtöbbször
nagyobb a hazai értékesítésnél megszokottnál. (Mindkét megállapítás alól számos kivétel
található.)
A vásárolt készletek tervezését esettanulmányunk S/5. sz. mellékszámítása, a saját
termeléső készletek tervezését az S/6. sz. mellékszámítás mutatja be.
Példánkban – a korábbiakhoz hasonlóan – rendkívül erıs összevonásokkal éltünk.
Gyakorlati célú felhasználásnál azonban a készletek minél részletesebb bontását ajánljuk,
ami az anyagok esetében pl. nemcsak az egyes fıcsoportok (alapanyag, segédanyag,
üzemanyag stb.) külön-külön történı tervezését jelenti, hanem a legfontosabb alapanyagok
egyedi bontását is.
86

14. 4.1.2.1.c A követelések
A forgóeszközök második nagy csoportját a követelések alkotják. A követelések a vállalkozás
különféle szerzıdéseibıl jogszerően eredı fizetési igényeit foglalják magukban. A követelések
legjelentısebb részét az áruszállítással és szolgáltatással kapcsolatos követelések alkotják,
amelyet vevıállománynak nevezünk.
A vevıállomány tervezése
Közismert, hogy az áruszállítások és szolgáltatások ellenértéke kiegyenlíthetı – részben vagy
egészben
• a szállító teljesítését megelızıen (elıleg, elıre fizetés),
• azzal egyidıben (promt fizetés), illetve
• azt követıen.
Az utólag rendezendı összeg a vevıknek nyújtott kereskedelmi hitel, melyet befolyásáig
kintlévıségként tart nyilván az eladó.
A vevıállomány tervezése a hazai gyakorlatban „izgalmas” és nehéz feladat. A vevıkkel
szembeni követelések nagysága – a fizetési fegyelem hiányosságai következtében – általában
csak elég nagy bizonytalansággal látható elıre. Természetesen nagyon sok függ a cég
vevıpolitikájától és vevıkörének összetételétıl, az alkalmazott behajtási technikáktól és egyéb
tényezıktıl, melyek teljes körő felsorolása témánktól messzire vezetne.
A vevıkkel szembeni követelések tervezése többnyire a vezetés által elfogadott forgási idı
segítségével történik.16 A forgási idı – a vevıkövetelésekre vonatkoztatva – az az átlagos
idıtartam, amely a teljesítés (kiszámlázás) és az árbevétel befolyása között eltelik. Átlagos
beszedési idınek is nevezik.
Meghatározására az alábbi képlet szolgál:
É
iv = kv :
n
ahol iv = a vevıállomány forgási (beszedési) ideje, napokban kifejezve
kv = az átlagos vevıkövetelés
É = az idıszak értékesítése (azonnali kiegyenlítés és kapott elılegek nélkül)
n = az idıszak napjainak száma
Amennyiben ismert az elızı idıszak beszedési ideje (iv0) és a tervidıszakra elıirányzott
forgalom (É1), akkor a tervezhetı vevıállomány a képlet átrendezésével:
i v0 × É 1
k v1 =
n
Vagyis: a várható kintlévıség a bázis forgási idı és a tervezett napi forgalom szorzata.
A vevıállomány tervezéséhez több megjegyzés is kívánkozik:
Elıször is lehetséges, hogy a tapasztalati alapon számított (bázis) beszedési idıt a vezetés
indokolatlanul hosszúnak ítéli. Ilyenkor mesterséges korrekciót – un. befeszítést – szoktak
alkalmazni. A tervezés az ily módon mesterségesen leszorított forgási idıvel történik, s a
16
Megtervezhetı a vevıkövetelés mérlegmódszerrel, reagálási fok segítségével, a beszedések tapasztalati
mátrixára alapozva, sıt matematikai modell segítségével is.
87

15. követelés alacsonyabb lesz – legalábbis a papíron. Ezt azért kell hozzátenni, mert az ellenérték
befolyásának idejét csökkentı külön intézkedések (pl. a fizetési határidı csökkentése,
biztosítékok kikötése stb.) megtétele nélkül a „befeszítés” nem érheti el célját, s legtöbbször
csak a gazdálkodás tervszerőségének romlásához vezet.
Másodszor: nagyobb cégek a vevıkövetelést relációnként (belföld, export), s azon belül
fizetési módonként szokták tervezni. A viszonylatonkénti tervezést egyebek mellett az
indokolja, hogy az export kintlévıséget legtöbbször a belföldit meghaladó beszedési idıtartam
jellemzi. Ennek részben technikai okai vannak, de a nemzetközi piacon kialakult fizetési
szokások is hozzájárulhatnak ehhez.
A fizetési módonkénti bontás a tervezésnél – gyakorlati tapasztalatok szerint – igen jelentıs
mértékben növeli a tervszámok megalapozottságát. Megvalósításához arra van szükség, hogy
az értékesítési elıirányzatot tervkészítéskor a fizetési módozatok (átutalás, akkreditív, csekk
stb.) szerint is megbontsák, és meghatározzák az egyes fizetési módokhoz tartozó – tapasztalati
– beszedési idıt.
A vevıállományt – az általános forgalmi adót is tartalmazó – tervezett eladási áron értékelve
kell a tervben szerepeltetni, a tényszámokkal való kényelmes összevethetıség érdekében. A
tervkészítéskor meglévı vevıtartozást csökkenteni kell a behajthatatlan követelésekkel és a már
elszámolt, illetve visszaírt értékvesztés egyenlegével. A jövıbeni értékvesztés tervezésénél az
elızı évek tapasztalati adatai és a fontosabb vevıkre vonatkozó, a tervkészítéskor
rendelkezésre álló információk jelentenek támpontot.
A váltókövetelés tervezése
Közismert, hogy az eladó – akár belföldön, akár külpiacon – sokszor csak kereskedelmi hitel
nyújtása esetén talál vevıre. A kereskedelmi hitel sajátos, a követelés gyors behajtását lehetıvé
tévı formája a váltó. A váltó lényegét és mőködését az 1.4 részben „vázlatosan” már
bemutattuk. Most csak a tervezési vonatkozásokról lesz szó.
A váltókövetelés – a vevıállományhoz hasonlóan – forgási idı felhasználásával tervezhetı.
Tervezésekor a bázis idıszak átlagos befolyási idejét (vagy annak a vezetés elvárásai szerint
korrigált értékét) szorozzák össze a tervezett egy napra jutó váltóforgalommal. Ezt a mőveletet
természetesen valamennyi részidıszakra elvégzik.
Számos cég a váltókövetelést a vevıállománnyal összevontan tervezi.
A váltókövetelések elıirányzatának elkészítése speciális értékelési problémákat vet fel,
különösen akkor, ha a várható követelések a tervéven túlnyúlnak. A váltó névértéke ugyanis
elvileg két részbıl tevıdik össze – bár ezek elkülönülten nem szerepelnek az okiraton –
egyrészt a tulajdonképpeni követelés, másrészt a lejárat idıpontjáig felszámított kamat
összegébıl. A tényszámokkal való utólagos összemérhetıség érdekében a tervezésnél is
követhetı az az út, amit a mérleg összeállítására a számviteli törvény elıír, vagyis a tervévben
várhatóan nem realizálódó váltók kamattartalmának a következı évre jutó része év végére aktív
idıbeli elhatárolásként is elıirányozható. Gyakorlatban ez az elkülönítés egy évre elıre csak
meglehetısen tökéletlenül történhet, ezért ilyen esetben egyszerőbb, ha lemondunk a tökéletes
összemérhetıségrıl.
Az egyéb követelések tervezése
Az egyéb követelések lényegében mindazon forgóeszközöket tartalmazzák, amelyek a többi
soron nevesítve nem fordulnak elı (pl. a munkavállalókkal, ill. az állami költségvetéssel
88

16. szembeni követelések, a cég által nyújtott rövidlejáratú pénzkölcsönök, valódi penziós17 ügylet
során kifizetett pénzösszeg stb.) Ilyen értelemben a státusz eszköz oldalának „győjtısorát”
képezik. Éppen az említett győjtısor jellegbıl következik, hogy tervezésük – homogén
jellemzı hiányában – rendkívül nehéz. A gyakorlatban nem ritkán egyszerő becslést
alkalmaznak.
Elfogadhatóbb közelítést kapunk, ha a bázis év adatait az egyéb követelések jelentısebb
összetevıinek várható változásaival fordulónaponként külön – külön korrigáljuk. (Ennél pontosabb,
tételes kimunkálás is elkészíthetı, azonban a jelentıs többlet munkaigény nem áll arányban az
elérhetı elınyökkel.)
Az egyéb követelések a vevıknél leírt korrekciókkal, az esedékesség összegében kerülnek be a
tervbe.
A követelések közül részletesen csak a vevıállomány kimunkálása szerepel
esettanulmányunkban, az S/7. sz. mellékszámításban. Példánk azt az esetet
szemlélteti, amikor az egyes negyedévek értékesítési tervének fizetési módok szerinti
várható megoszlása is ismert a tervezı számára.
Ilyen esetben a tervezett értékesítés és az adott fizetési módhoz (pl. átutalás) tartozó
megoszlási viszonyszám szorzata az adott fizetési módban bonyolódó várható idıszaki
forgalmat mutatja.
A tervezhetı vevıkövetelés a napi (az egy napra jutó) forgalom és az adott fizetési
módot jellemzı beszedési idı szorzataként állítható elı. A fizetési módonkénti
részkövetelések összege adja a teljes várható vevıállományt.
4.1.2.1.d Értékpapírok
A forgóeszközök közé azon értékpapírok (kötvények, kincstárjegyek, tulajdoni részesedést
jelentı befektetések stb.) tartoznak, melyeket forgatási céllal, átmeneti befektetésként vásárol a
vállalat. Tervezésükhöz a mérleg egyezıség alkalmazása nyújt kényelmes megoldást. Az egyes
értékpapírféleségekre jellemzı forgalmak a következık:
Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
részesedések vásárlás értékesítés
értékvesztés
saját részvények, visszavásárlás újraértékesítés
üzletrészek bevonás
forgatási célú, vásárlás értékesítés
hitelviszonyt adós törlesztése
megtestesítı értékvesztés
értékpapírok
Az értékpapírok állományalakulása – a törlesztéstıl eltekintve – mentes az automatizmusszerő
elemektıl, vagyis teljes egészében a menedzsment döntéseitıl függ. E döntésekbe a vételen és
az eladáson kívül beleértendı az értékpapírok átsorolása is, ugyanis az egyes értékpapírok
minısítése (befektetett eszköz vagy forgóeszköz) évente változhat.
A terv készítésénél a meglévı értékpapírokat bekerülési értéken (a saját részvényeket,
üzletrészeket visszavásárlási értékükön) ajánlatos szerepeltetni, módosítva a korábban
érvényesített értékvesztés összegével. A jövıben vásárolandó értékpapíroknál a feltételezett
vételárat kell alapul venni.
17
A penziós ügylet meghatározását a Számvitelrıl szóló hivatkozott törvény 3. § (8) pontja tartalmazza.
89

17. 4.1.2.1.e Pénzeszközök
A pénzeszközök a pénzforgalmi folyamatokban játszanak igen fontos „puffer” szerepet, azaz a
bevételek és a kiadások átmeneti összhang hiányait hivatottak áthidalni. A likvid
pénzeszközök (mindenekelıtt az elszámolási számla követelés) tervezésekor azt a minimális
pénzállományt keressük, amely ezt az áthidaló szerepet még képes betölteni, de annál
semmivel sem több.
A tervezı a likvid pénzeszközök tervezésénél egy optimalizálási feladattal áll szemben, hiszen
a szükségesnél kisebb pénzállomány fizetési zavarokhoz, a szükségesnél nagyobb
pénzállomány haszonáldozathoz vezet.
A pénzeszközök tervszámának kiemelt fontosságára tekintettel ezúttal kitérünk arra is, hogy
melyek a tervezésnél jelentkezı gyakoribb „típushibák”.
• Az egyik szélsıség a túlságosan alacsonyra méretezett likviditási tartalék. Ilyen
esetben – a terv megvalósulása esetén – rendszeres fizetési zavarokra számíthatunk,
ami a cég mőködését is veszélybe sodorhatja.
• A másik, ritkábban elıforduló szélsıség a túl bıre méretezett likviditási tartalék,
amely jövedelem kieséssel jár. (Joggal feltehetı ugyanis, hogy ha a cég nem hagyta
volna pénzét feleslegesen az elszámolási számlán „pangani”, akkor értékpapírok
vásárlásával, vagy a tıke más befektetésével nagyobb jövedelemhez juthatott
volna.)
A pénzállomány tervezése történhet
• tapasztalati alapon, forgási idı segítségével, valamint
• valamely pénzgazdálkodási modell bevonásával.
Ha tapasztalati alapon tervezzünk, tulajdonképpen arra keresünk választ, hogy hány napi
árbevételnek feleljen meg a záró számlaegyenleg? Az elfogadható forgási idı erısen függ a
bevételi forgalom ütemességétıl. (Ahol az árbevétel befolyása egyenletes – pl. élelmiszer
kiskereskedelem – ott akár néhány napi árbevételnek megfelelı összeg is elegendı lehet, míg
szakaszos kiszámlázás esetén – pl. építıipar, hajógyártás – jóval nagyobb likviditási tartalékra
van szükség.) Az is lényeges szempont, hogy mennyire lehetséges a kiadások és a bevételek
idıbeni összehangolása.
A pénzgazdálkodás optimalizálására különbözı modellek is napvilágot láttak. Az egyik
legismertebb közülük az alkotóiról elnevezett Miller – Orr modell18. Azon cégeknél, ahol a
pénzgazdálkodást a modellre alapozzák, a pénztartalék nagysága a modellbeli „visszatérési
pont” értékének felel meg.
A pénzeszközök, ezen belül különösen az elszámolási számlakövetelés tervezésével
kapcsolatban fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a státuszban a záró pénzállomány különleges
szerepet játszik: nagysága rögzített! A mérlegterv egyensúlyát tervezéskor ugyanis nem a
pénzeszközök növelésével, vagy csökkentésével teremtjük meg, hanem az új hiteligény (esetleg
befektetési lehetıség) hozzárendelésével. Lényegében a valóságban is elıbb – utóbb ugyanez
történik: A tervtıl való eltérés csak átmenetileg jelentkezik többletpénz, vagy pénzhiány
formájában, némi késéssel rendszerint a forrásszerkezet átrendezıdéséhez vezet.
A pénzeszközök tervezése nem korlátozódik az elszámolási számla követelés elıirányzására. A
vállalkozás más bankbetétekkel, (egy vagy több) házipénztárral és csekk állománnyal is
18
Ld. Brealey, R. – Myers, S.C.: Modern vállalati pénzügyek 31. fejezet (Panem Kft.,1992.)
90

18. rendelkezhet. A pénzeszközök egy részét valutában tarthatja, s ennek megfelelıen idegen
fizetıeszközben is tervezheti a vállalkozás.
Az elkülönített betétszámlák tervezése a nyitó állományból kiindulva, az elkülönítés céljához,
ill. várható idıtartamához igazodva történhet. A készpénz készletet a pénztári keretnek
megfelelı összegben szokás tervezni. A kapott csekkek állománya legfeljebb tapasztalati
alapon jelezhetı elıre.
Esettanulmányunkban a pénzeszközök tervszámait az S/8. sz. mellékszámításban, az
értékesítésre vetített forgási sebesség felhasználásával dolgoztuk ki.
A mérleg mindkét oldalát idıbeli elhatárolások „zárják”. A státusz, mint speciális mérlegterv
összeállításánál azonban az aktív, ill. passzív elhatárolásokat ritkán szerepeltetik, mert kialakult
metodika híján értékük legfeljebb a korábbi évek tényszámai alapján „prognosztizálható”.
4.1.2.2 A meglévı források tervezése
4.1.2.2.a A saját tıke
A saját tıke a vállalkozás eszközeinek rendeltetésszerő saját forrása, amely természeténél fogva
kitüntetett szerepet játszik a finanszírozásban. A saját tıke összetevıiben várható változásokat
mérlegmódszerrel tervezzük az alábbi jellemzı tıkemozgások szerint:
Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
jegyzett tıke tıke emelés tıke leszállítás
tıketartalék a kibocsátási árfolyam és a a jegyzett tıke emelésére
névérték különbözete fordított szabad tıketartalék
az alapítók által negatív eredménytartalék
tıketartalékként ellentételezésére felhasznált
rendelkezésre bocsátott érték összeg
a jegyzett tıke leszállításából tıketartalék kivonás összege
származó összeg
eredménytartalék az elızı üzleti év mérleg sz. az elızı év mérleg sz.
nyeresége vesztesége
negatív eredménytartalék a jegyzett tıke emelésére
ellentételezésre felhasznált fordított szabad eredmény
tıketartalék tartalék
osztalék (részesedés)
fizetéshez felhasználás
lekötött tartalék átvezetés a tıke- ill. visszavezetés a tıke- ill. az
eredménytartalékból eredménytartalékba
pótbefizetés pótbefizetés visszafizetése
mérleg szerinti - átvezetés az
eredmény eredménytartalékba
91

19. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a táblázat a lehetséges változásokat csak részlegesen
tartalmazza19. (A saját tıke egyes elemei között további átcsoportosítások is elıfordulhatnak, és
külön jogszabályokhoz kapcsoltan a tıketartalék és az eredménytartalék növekedésére ill.
csökkenésére is sor kerülhet.) Nem szerepel a táblázatban az értékelési tartalék, melynek terv
színtő módosítása – mint már említettük – nem szokásos. Ugyancsak mellıztük a jegyzett, de
még be nem fizetett tıke feltőntetését, melynek tervezése csak ritka körülmények képzelhetı el
(ha ismert a jegyzett tıke befizetésének ütemterve).
Térjünk most rá a saját tıke fıbb részeivel kapcsolatos tervezési sajátosságokra!
A saját tıke legfontosabb eleme a jegyzett tıke. Tervezése aligha igényel különösebb
magyarázatot: értéke csak az esetleges tıkeemelés, vagy tıkecsökkentés tervbe vett összegével
módosulhat, amire a cégek életében viszonylag ritkán kerül sor.
A tıketartalék változásai a jegyzett tıkéhez hasonlóan ritkák, a tervezett forgalmi adatoknak a
vezetés elképzeléseit kell kifejezésre juttatniuk.
Az eredménytartalék változásai közt „automatizmusszerő” elem az elızı évi mérleg szerinti
eredménnyel való kiegészülés. A mérleg szerinti eredmény – megállapítását követıen –
„kényszerpályán” halad, és elıjelétıl függıen növeli vagy csökkenti az eredménytartalékot. Az
eredménytartalék egyéb változásai (pl. osztalékfizetéshez való igénybevétel) a menedzsment
elképzeléseihez igazodóan építhetık be a tervbe.
A lekötött tartalék tervezése a számviteli törvény elıírásaihoz igazodik. A lekötött tartalékkal
kapcsolatban megjegyezzük, hogy alakulása – a pótbefizetést eltekintve – finanszírozási
szempontból közömbös, mert az a saját tıke összegét nem módosítja, csak szerkezetét
változtatja meg.
A saját tıke elemeinek elıirányzása könyv szerinti értéken történik.
A saját tıkében tervezett változások esettanulmánybeli követését az S/9. sz. mellékszámítás
könnyíti meg.
4.1.2.2.b A finanszírozásba vonható adózott eredmény
A finanszírozásba vonható eredmény - a terv teljesülése esetén - jó közelítéssel a mérleg
szerinti eredménnyel azonosítható. Tervezése az eredményterv negyedéves vagy havi bontású
összeállítását teszi szükségessé. Tekintsük át a tervezés menetét az „összköltség típusú”
eredménykimutatás „A” változatának sémáját követve!
Az üzemi tevékenység eredményének tervezése
Az értékesítési terv az eladásra tervezett különbözı termékek (szolgáltatások) mennyisége és
feltételezett nettó eladási ára alapján idıben tagolva számszerősíti a várható nettó árbevételt. A
pénzügyi terv összeállításához a gyakorlatban többnyire készen rendelkezésre áll az üzleti
tervbıl. (Éljünk mi is ezzel a feltételezéssel.)
Az eredményterv második sora az aktivált saját teljesítményeket tartalmazza.
Meghatározásához nem kell messzire menni, a státusz eszköz oldaláról ugyanis közvetlenül
leolvasható a saját termeléső készletek állományváltozása. A saját elıállítású eszközök (saját
kivitelezéső beruházás, tenyészállattá átminısített növendékállat) tervezett aktiválása – ha több
19
A lehetséges tıkemozgásokat a Számvitelrıl szóló törvény 35-40. §-ai rögzítik.
92

20. ilyen eszköz is akad – külön kigyőjtést igényelhet a beruházási és a termelési terv megfelelı
adatai közül.
Az egyéb bevételek is a rendszeres üzletmenet során keletkeznek, de nem sorolhatók más
bevételi kategória (árbevétel, pénzügyi mőveletek bevétele vagy rendkívüli bevételek) alá.
Megtervezésük általában a pénzügyi terv összeállítójára vár.
A tervezınek célszerő sorra vennie, hogy milyen címen keletkezhetnek idesorolható bevételek.
Ide tartozik (a teljesség igénye nélkül):
• az immateriális javak és tárgyi eszközök közvetlen értékesítésébıl várható bevétel,
• a vállalatot megilletı kártérítés, késedelmi kamat, kötbér,
• a visszafizetési kötelezettség nélküli – árbevételbe nem számító – támogatás,
• az engedményezésre kerülı követelés értéke,
• a korábban elszámolt értékvesztés, terven felüli értékcsökkenés visszaírása
(tervezése csak kivételesen oldható meg!),
• az elızı évi céltartalék megszőntetése.
A tervezés inputjaként a bázis tapasztalati adatok és a menedzsmenttıl származó idevonatkozó
információk szolgálnak.
Az eredménykimutatás sémáját követve az üzemi tevékenység költségeinek prognosztizálásával
folytatódik az eredménytervezés.
A közvetlen és az általános költségek elırevetítése általában elkülönülten történik. A közvetlen
költségeket jelentıs részben a termelési terv alapján építhetjük be a pénzügyi elıirányzatunkba.
Az általános költségeket költségnemek szerint, költséghelyenként tagolva szokás tervezni.
A költségek tervezése a hazai gyakorlatban leggyakrabban
• a bázis adatok korrekciójával,
• normákra, ill. normatívákra alapozva,
• flexibilis költségtervezéssel,
• költséghányadok alapján, valamint
20
• nulla bázisú költségtervezéssel történik .
Az egyéb ráfordítások tervezése módszertanilag az egyéb bevételek tervezéséhez hasonlítható.
A tervezınek elıször célszerő áttekinteni az ide sorolható tételeket. Egyebek között ide
tartozhat:
• a céltartalék képzés,
• az immateriális javak és tárgyi eszközök közvetlen értékesítése esetén azok könyv
szerinti értéke,
• a vállalatot terhelı kártérítés, késedelmi kamat, kötbér,
• meghatározott központi és helyi adók, illetékek, hozzájárulások stb.
Nagyságrendje miatt külön említjük a hitelezési veszteségekbıl adódó értékvesztést, mely az
utóbbi idıben egyre jelentısebb terhet ró a kereskedelmi hitelben eladókra.
A tervezı az elızı idıszak tényszámai és a vezetéstıl kapott idevonatkozó információk alapján
állíthatja be az elıirányzatokat a finanszírozásba vonható adózott eredmény tervébe.
Az eddigi sorok összegzésével állapítható meg az üzemi tevékenység tervezett eredménye.
Az adózás elıtti eredmény tervszámainak kidolgozása
20
A költségtervezés részletezése túllépi választott témánk határait. A kérdés iránt bıvebben érdeklıdık
figyelmébe Kresalek Péter hivatkozott mővének 5.4.2.2. fejezetét ajánljuk.
93

21. Pénzügyi mőveletek bevételei címén elsısorban a várható kamatbevételek, valamint a cégnek,
mint befektetınek járó osztalék (részesedés) tervezhetı.
A várt kamatbevétel a cég által nyújtott kölcsönökre vonatkozó szerzıdések, esetleg az elızı
idıszak tényszámai alapján szerepeltethetı az eredménytervben. Az osztalék (részesedés)
bevétel többnyire szintén a bázis évre vonatkozó információkra építve tervezhetı – valljuk meg
– elég nagy bizonytalansággal. Kivételt képez ez alól, ha a cégnek járó osztalék összegét a terv
elkészítésekor már megállapították, de a pénzügyi rendezésre még nem került sor. Ilyenkor
természetesen a jóváhagyott összeg tervezhetı.
Az értékpapírok forgalmazásával, valamint a valuta (deviza) készletek átváltásával elérhetı
árfolyamnyereség tervezése – a bizonytalanság mértéke miatt – nem ajánlható.
A pénzügyi mőveletek ráfordításai közül a jövıben fizetendı kamatok tervezése az egyik
legnehezebb feladat! Mi teszi ilyen nehézzé?
• Egyrészt a változó kamatfeltételő hitelek kamatlábának elırejelzése (negyedéves
vagy havi bontásban), másrészt
• az új hiteligény felmérése.
Az új hitelek nagysága lényegében attól függ, hogy a „meglévı források” (tehát a saját tıke és
a szerzıdéssel lekötött idegen források) mennyivel kisebbek a tervezett eszközök értékénél. A
„meglévı források” egyik nagyon jelentıs eleme az adózott eredmény. A hitellel dolgozó cégek
adózott eredményére jelentıs hatással bírnak a kamatok, melyek nemritkán az üzemi eredmény
harmadát, felét is elérik. (Erısen eladósodott cégeknél elıfordul, hogy a kamatok meghaladják
az üzemi eredményt, vagyis „a banknak termelnek”, ami hosszú távon tarthatatlan állapotot
jelez.)
A probléma lényege: a fizetendı kamatoktól erısen függ az eredmény. Az eredmény
visszaforgatott része forrás, tehát hatással van az új hitelek iránti szükségletre. Az új
hitelszükséglet növeli a fizetendı kamatot, emiatt kisebb az eredmény. Ha kisebb az eredmény,
több új hitel kell, emelkednek a kamatok, tovább csökken az eredmény stb.
Látható tehát, hogy olyan feladattal állunk szemben, amelynek megoldása – a kölcsönös függıség
miatt – iterációs technika alkalmazását indokolja.
4.3. sz. ábra
A hitelkamat számítás folyamata
Meglévı hitelek Várható Kamatok
összege * kamatlábak = összege
Nyereség
Új hitel
igény
A jelentıs összegő hitellel dolgozó cégek a fizetendı kamatok minél precízebb megtervezését
nem mellızhetik. Nem ajánlható viszont az árfolyamveszteség tervezése, és a befektetett
94

22. pénzügyi eszközök, valamint az értékpapírok várható értékvesztésére legfeljebb nagyvonalú
becslés adható.
A rendkívüli bevételek a dolog természetébıl adódóan többnyire nem tervezhetık. Elıfordulhat
azonban, hogy a terv összeállításakor már elıre ismert valamely várható rendkívüli bevétel (pl.
visszavásárlásra tervezett részvények, üzletrészek, vagyonjegyek névértéke, fejlesztési célra
ígért támogatás stb.) összege, amely a tervbe beállítható.
A rendkívüli ráfordításokra is igaz, hogy fıszabályként nem jelezhetık elıre.(Éppen
rendkívüliségük miatt a bázis adatok sem nyújtanak eligazítást a jövıre nézve.) Ha azonban a
terv készítésekor valamely rendkívüli ráfordítás összege (pl. a gazdasági társaságba apportálni
tervezett vagyontárgyak, a térítés nélküli átadásra tervezett eszközök nyilvántartási értéke)
ismert, akkor magától értetıdıen a tervben szerepeltetni kell.
Áttekintett tervsoraink összegzésével megállapítható, hogy az egyes részidıszakokban mekkora
adózás elıtti eredmény képzıdése várható.
Az eredménybıl képzıdı forrás számbavétele
A fizetendı társasági adó tervezése az adózatlan nyereség, mint vetítési alap és az adóelıleg
fizetésre vonatkozó aktuális elıírások alapján történik. Számításánál az elırelátható adóalap
korrekciókat is figyelembe kell venni, s természetesen nem feledkezhetünk meg az esetleg
érvényesíthetı adókedvezményekrıl sem.
Az eddigi sorokat szintetizáló adózott eredmény és a finanszírozásba vonható eredmény között
eltérést már csak az elıirányzott osztalék (ill. ritkább esetben a szabad eredménytartalék
igénybevétel) okozhat. A tervezhetı osztalék nagyságával kapcsolatosan megintcsak a
menedzsment állásfoglalására van utalva a tervezı.
A finanszírozásba vonható adózott eredmény (mérleg szerinti eredmény) még egy fontos
sajátossággal bír: Ez az egyetlen olyan forrásféleség, amely a mérlegtervben az év elejétıl
automatikusan halmozódik. Az eredmény halmozódása miatt az egyenletesen termelı
(szolgáltató), s az elıállított javakat (szolgáltatásokat) ütemesen értékesítı cégeknél az év
végéhez közeledve sokszor megfigyelhetı a rövidlejáratú forrás-igény (hitelszükséglet)
csökkenése.
Esettanulmányunkban az eredménytervet az S/12. sz. mellékszámításban helyeztük el. A
státusz összeállításánál azt a megoldást alkalmaztuk, hogy a mérleg szerinti eredmény két sort
kapott. Az elsı sor az elızı évi – a valóságban nyitáskor rögtön az eredménytartalékba kerülı –
visszaforgatott eredményt tartalmazza. A második soron a tervév folyamán felhalmozódó
adózott eredmény finanszírozásba vonható (kumulált) részét tüntettük fel.
4.1.2.2.c Céltartalékok
Céltartalékok képzésével a vállalat az óvatosság elvét juttatja kifejezésre mérlege
elkészítésekor. A jogszabályban meghatározott jövıbeni kötelezettségekre (pl. garanciális
kötelezettség, függı kötelezettség, végkielégítésbıl adódó kötelezettség), várható költségekre
(pl. átszervezés, környezetvédelem) és egyéb célokra képzett tartalékok az adózás elıtti
eredményt szőkítik, ám képzésük semmiféle pénzmozgással nem jár együtt. Így a szó szoros
értelmében felhasználásukra sem kerülhet sor. Év végén (ritkábban év közben) az elızı évben
képzett céltartalékokat megszőntetik, s helyettük – a szükséghez igazodó mértékben – újakat
képeznek.
95

23. A tervben a céltartalékok összege év közben fıszabályként nem változik, csak a nyitó és záró
állomány szükséges mértékére kell választ keresni az elızı évek tényszámai és a tervidıszak
szándékolt változásai, ill. várható tendenciái alapján.
4.1.2.2.d Hosszú lejáratú kötelezettségek
A hosszú lejáratú kötelezettségek körébe a vállalkozás mindazon sajátnak nem minısülı
forrásai tartoznak, melyek tartósan (egy éven túl) vesznek részt a finanszírozásban.
A hosszú lejáratú kötelezettségek sajátos, a mérlegben külön soron szereplı csoportját képezik
az öt évnél hosszabb futamidıre, különleges feltételekkel21 a vállalkozás rendelkezésére
bocsátott források, a hátrasorolt kötelezettségek. Tervezési szempontból hasonlatosak a többi
hosszú lejáratú kötelezettséghez, ezért ugyanitt kerülnek tárgyalásra.
A státuszban - a tényszámokból összeállított mérlegtıl eltérıen! - a hosszú lejáratú
kötelezettségek két helyen
• a „meglévı források”, valamint
• az új hiteligények
között szerepelnek. A tervkészítés idıpontjában már fennálló, vagy még fel nem vett, de
szerzıdéssel már rögzített kötelezettségeket a „meglévı források” körében tervezzük. Az
újonnan induló fejlesztésekhez, illetve a tartós forgóeszköz bıvítéshez szükséges pótlólagos
kölcsönforrást viszont az új hitelek között irányozzuk elı. A megkülönböztetésnek az az alapja,
hogy a „meglévı források” már ténylegesen rendelkezésre állnak, vagy szerzıdés alapján
jövıbeni folyósításuk biztosított. Ezzel szemben az új hitelek tervszámai csak a vállalat
szándékát, elképzelését tükrözik.
Az új hosszúlejáratú források szerkezetének meghatározásakor a finanszírozandó eszközök
nagyságán és jellegén túl az egyes forrásféleségek „árát” (bekerülési költségét) és elérhetıségét
is mérlegelni kell. A forrásszerkezet kialakításának kérdésére részletesen visszatérünk a ….
fejezetben.
A meglévı hátrasorolt és hosszú lejáratú kötelezettségeket az érvényes szerzıdések alapján,
mérlegmódszerrel tervezhetjük.
Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
hátrasorolt hátrasorolható kölcsön hátrasorolt kölcsön
kötelezettségek felvét törlesztés
hosszú lejáratú hosszú lejáratú hitel, hosszú lejáratú hitel,
kötelezettségek kölcsön felvét kölcsön törlesztés
kötvény kibocsátás kötvény törlesztés
új pénzügyi lízing pénzügyi lízing
tıketartozása tıketörlesztése
A hosszú lejáratú kötelezettségek tervezését az S/10.sz. melléklet mutatja. Eltérünk a „számviteli logikától” az
osztalékok tekintetében, amelyet – mint az elızıekbıl kiderül – a finanszírozásba vonható eredmény
tervezésénél vettünk figyelembe.
21
A hátrasorolt kötelezettség jellemzıit a Számviteli törvény 42. § (4) bekezdése részletezi.
96

24. 4.1.2.2.e Rövid lejáratú kötelezettségek
A rövid lejáratú kötelezettségek, más néven folyó források tervezési szempontból nem alkotnak
homogén csoportot. Éppen ezért tervezésüket fajtánként külön-külön mutatjuk be:
A rövid lejáratú hitelek és kölcsönök tervezése
A rövid lejáratú hitelek és kölcsönök – a hosszú lejáratú kötelezettségekhez hasonlatosan –
mintegy „megkettızıdnek” a státuszban. A tervezéskor a „meglévı források” között csak a már
megkötött szerzıdéseken alapuló kötelezettségeket kell figyelembe venni. Ha a vállalkozás
finanszírozása pótlólagos kölcsönforrás rövidtávú bevonását teszi szükségessé, akkor annak
összegét az új hitelek között tervezzük.
A tervezésnél ezúttal is a mérleg egyenlıséget használhatjuk fel az alábbiak szerint:
Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
rövid lejáratú hitelek és rövid lejáratú hitel, rövid lejáratú hitel,
kölcsönök kölcsön felvét kölcsön törlesztés
A tervszámok kimunkálását az esettanulmány S/10.sz. melléklete mutatja be.
A vevıtıl kapott elılegek
A kapott elılegek a készletekre adott elılegek mintájára mérlegmódszerrel tervezhetık22 a
tervezett értékesítési forgalom és az elıleg bázis idıszaki, vagy a tervidıszakra elfogadott
hányada alapján.
Megnevezés Növelı forgalom Csökkentı forgalom
vevıtıl kapott elılegek elılegbıl származó átvezetés részfizetésként
bevétel tényleges teljesítéskor
Finanszírozási szempontból az elılegnél sokkal nagyobb a jelentısége az áruszállításból és
szolgáltatásból származó kötelezettségeknek, vagyis a szállítóállománynak.
A szállítóállomány és a váltótartozások tervezése
E forrásféleségre – kevés eltéréssel – a vevıállománynál leírtak vonatkoztathatók. A tervezés
leggyakrabban forgási idı mutatóval történik a következı képlet szerint.
i sz0 × BESZ1
k sz1 =
n
ahol ksz1 = a tervezhetı szállítóállomány
isz0 = a szállítóállomány tényleges forgási (kiegyenlítési) ideje az elızı idıszakban,
vagy a vezetés által elfogadott tervezett forgási idı
BESZ1 = a tervidıszak beszerzési elıirányzata
n = az idıszak napjainak száma
22
Itt említjük meg, hogy mind az adott, mind a kapott elılegek forgási idı segítségével is jól tervezhetık. (Az
adott elıleg negatív szállítóállományként, a kapott pedig negatív vevıállományként is felfogható.)
97

25. A szállítóállományra is igaz, hogy a nagyobb vállalkozások relációnként (belföld, import), s azon
belül fizetési módonként szokták tervezni. Az import szállítóállomány átlagos kiegyenlítési ideje –
a választott fizetési módtól és egyéb szerzıdéses feltételektıl függıen – hosszabb is, rövidebb is
lehet a belföldinél.
A likviditási terv összeállítását tesszük könnyebbé, ha a szállítóállományon belül elkülönítve
tervezzük a beruházási szállítókat.
A szállítóállományt bruttó, az általános forgalmi adót is tartalmazó beszerzési áron szokás a
tervben szerepeltetni. Emiatt fıszabályként a várható beszerzést is ÁFÁ-val növelten kell
megadni tervkészítéskor.
A váltótartozások a váltókövetelések analógiájára, a forgási idı felhasználásával tervezhetık.
Viszonyítási alapjuk a bázis idıszak átlagos kiegyenlítési ideje és a tervezett váltóforgalom. (A
tervezés a szállítóállománnyal összevontan is megoldható.) Az értékelésre a váltóköveteléseknél
leírtak értelemszerően vonatkoznak.
A szállítóállomány tervezését az esettanulmány S/13. számú, a beruházási szállítókét
pedig az S/11. számú mellékszámításában mutatjuk be. A váltótartozások – a
módszertan azonossága miatt – példánkból kimaradtak.
A tartós passzívák és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek elıirányzata
A rövid lejáratú kötelezettségek sorát a mérlegben egy „győjtısor” zárja, mely az egyéb éven
belül esedékes kötelezettségeket foglalja magában. Tervezéskor ezeket az egyéb rövid lejáratú
kötelezettségeket legalább két alcsoportra praktikus bontani:
a) tartós passzívákra, valamint
b) ki nem emelt rövid lejáratú kötelezettségekre.
A tartós passzívák közé azok a – rendes körülmények között még nem esedékes –
kötelezettségek tartoznak, amelyek nem áruszállításból vagy szolgáltatásból erednek. A
legjelentısebb tartós passzíva féleségek:
• a bértartozás,
• az adótartozás, és
• a bérjárulék tartozás.
Gyakran ide sorolják a bankokkal szembeni kötelezettségek hitel (tıke) tartozáson felüli részét
is. Finanszírozási sajátosságaik már szóba kerültek az 1.4. fejezetben.
A tartós passzívák tervezésének jelentıségét az adja, hogy nélkülük a likviditási terv erısen
torzul, a szakember szemében elveszti hitelességét. Nevüket onnan nyerték, hogy – technikai
okokból – rendszeresen újraképzıdnek, s bár napról napra változó mértékben, de folyamatosan
részt vesznek a finanszírozásban.
Egy – egy tartós passzíva (gondoljunk pl. a munkabér tartozásra) a kifizetés napjáig
folyamatosan nı, majd hírtelen lecsökken. Úgy is fogalmazhatunk, hogy folyókészlet módjára
viselkedik, amint azt az alábbi ábra szemlélteti:
4.4.sz .ábra
98

26. A foglalkoztatottak bérébıl származó tartós passzíva
érték
idı
Az ábrán látható, hogy a bértartozás sosem csökken nullára, hiszen ha pl. a tárgyhónapot
követı hó 5-én kerül sor a kifizetésére, akkor a tárgyhó elsı öt napjára jutó bérrel továbbra is
adós marad a cég, egészen a következı bérfizetésig. (A szaggatott függıleges vonal a hó végét
jelzi.)
Olyan tartós passzívák is léteznek, ahol a képzıdés és a kifizetés azonos idıszakra esik, ezért
hó végén zérus értékő az állomány. Ilyen pl. a jövedéki adó elıleg (eltekintve az adóelıleg és a
fizetendı adóösszeg közötti, utólag rendezendı különbségtıl). Egyes tartós passzívák
idılegesen negatív értéket is felvehetnek (pl. a helyi adók elılege az adóelıleg fizetés napja és
a tárgyfélév vége között.)
4.5.sz.ábra
A helyi adókból származó tartós passzíva
érték
idı
(A fenti ábrán a szaggatott függıleges vonal ezúttal a negyedévek elválasztására szolgál.)
A tartós passzívák együttes összegérıl elmondható, hogy az normál körülmények között egy
mőködı vállalkozásnál sosem csökken nullára. A gazdálkodási folyamatokhoz (fıként a
termeléshez, értékesítéshez és beszerzéshez), ill. az egyes összetevık esedékességéhez
igazodóan gyakorlatilag szinte folyamatosan ingadozik, emiatt a tartós passzívák tervezése
meglehetısen összetett feladat. Legtöbbször a következı lehetséges megoldások egyikét
választja a tervezı:
a./ tervezés a bázis adatok korrekciójával,
b./ tervezés a hóközi tartós passzíva táblázat záró értékei alapján,
c./ tervezés az egyes tartós passzívák havi (esetleg negyedéves) költségterve alapján.
99

27. a./ A bázis adatok korrekcióján alapuló tervezéssel már találkozott az Olvasó az egyéb
követelések prognosztizálásának ismertetésénél. E módszer kétségkívül a legkényelmesebb a
tartós passzívák elıirányzatának meghatározására, de egyben a legpontatlanabb is.
b./ Viszonylag megbízhatóbb (de korántsem tökéletes) a hóközi tartós passzíva táblázat záró
értékei alapján való tervezés, amit a kérdés fontosságára való tekintettel egy külön példán
keresztül mutatunk be.
Tételezzük fel, hogy egy vállalkozás jövı év szeptemberi gazdálkodását jellemzı adatok közül
az alábbiak kerültek kiemelésre:
Tartós passzíva Havi Egy napi
Esedékesség
fajta forgalom forgalom
Bérköltség 18 900 630 tárgyhónapot követı hó 5.
Bérjárulékok 6 240 208 tárgyhónapot követı hó 12.
Társasági adó 840 28 tárgyhónap 20.
elıleg
Fizetendı ÁFA 30 000 1 000 tárgyhónapot követı hó 20.
Levonható ÁFA 16 800 560 tárgyhónapot követı hó 20.
Helyi adók 660 22 márc. 15 és szept. 15.
Az egyes napokon fennálló tartozások tartós passzíva fajtánként és összesen a következı
táblázatban kerültek kimunkálásra:
4.2. sz. táblázat
A tartós passzívák alakulása a tervév szeptemberében
Nap Bérköltség Bérjárulék Társasági Fizetendı Levonható
Helyi adók Összesen
tári tartozás tartozás adó ÁFA ÁFA
nap nap eFt nap eFt nap eFt nap eFt nap eFt nap eFt eFt
1 31 19 530 31 6 448 1 28 31 31 000 31 -17 360 61 1 342 40 988
2 32 20 160 32 6 656 2 56 32 32 000 32 -17 920 62 1 364 42 316
3 33 20 790 33 6 864 3 84 33 33 000 33 -18 480 63 1 386 43 644
4 34 21 420 34 7 072 4 112 34 34 000 34 -19 040 64 1 408 44 972
5 5 3 150 35 7 280 5 140 35 35 000 35 -19 600 65 1 430 27 400
6 6 3 780 36 7 488 6 168 36 36 000 36 -20 160 66 1 452 28 728
7 7 4 410 37 7 696 7 196 37 37 000 37 -20 720 67 1 474 30 056
8 8 5 040 38 7 904 8 224 38 38 000 38 -21 280 68 1 496 31 384
9 9 5 670 39 8 112 9 252 39 39 000 39 -21 840 69 1 518 32 712
10 10 6 300 40 8 320 10 280 40 40 000 40 -22 400 70 1 540 34 040
11 11 6 930 41 8 528 11 308 41 41 000 41 -22 960 71 1 562 35 368
12 12 7 560 12 2 496 12 336 42 42 000 42 -23 520 72 1 584 30 456
13 13 8 190 13 2 704 13 364 43 43 000 43 -24 080 73 1 606 31 784
14 14 8 820 14 2 912 14 392 44 44 000 44 -24 640 74 1 628 33 112
15 15 9 450 15 3 120 15 420 45 45 000 45 -25 200 -105 -2 310 30 480
16 16 10 080 16 3 328 16 448 46 46 000 46 -25 760 -104 -2 288 31 808
17 17 10 710 17 3 536 17 476 47 47 000 47 -26 320 -103 -2 266 33 136
18 18 11 340 18 3 744 18 504 48 48 000 48 -26 880 -102 -2 244 34 464
100

28. 19 19 11 970 19 3 952 19 532 49 49 000 49 -27 440 -101 -2 222 35 792
20 20 12 600 20 4 160 -10 -280 20 20 000 20 -11 200 -100 -2 200 23 080
21 21 13 230 21 4 368 -9 -252 21 21 000 21 -11 760 -99 -2 178 24 408
22 22 13 860 22 4 576 -8 -224 22 22 000 22 -12 320 -98 -2 156 25 736
23 23 14 490 23 4 784 -7 -196 23 23 000 23 -12 880 -97 -2 134 27 064
24 24 15 120 24 4 992 -6 -168 24 24 000 24 -13 440 -96 -2 112 28 392
25 25 15 750 25 5 200 -5 -140 25 25 000 25 -14 000 -95 -2 090 29 720
26 26 16 380 26 5 408 -4 -112 26 26 000 26 -14 560 -94 -2 068 31 048
27 27 17 010 27 5 616 -3 -84 27 27 000 27 -15 120 -93 -2 046 32 376
28 28 17 640 28 5 824 -2 -56 28 28 000 28 -15 680 -92 -2 024 33 704
29 29 18 270 29 6 032 -1 -28 29 29 000 29 -16 240 -91 -2 002 35 032
30 30 18 900 30 6 240 0 0 30 30 000 30 -16 800 -90 -1 980 36 360
Az ilyen típusú táblázatot inkább az operatív forrásgazdálkodás igényei miatt állítják össze, de utolsó
sora az éves státusz elkészítésénél is jól hasznosítható, hiszen közvetlenül leolvashatók belıle az adott
idıpontban várható forrás értékek.
A tartós passzívák összesített értékét, illetve annak hóközi ingadozását grafikonon is érdemes
megszemlélni. Ábránk remélhetıleg megkönnyíti annak megértését, hogy miért elengedhetetlen
a pénzügyi vezetés rendszeres beavatkozása a finanszírozási egyensúly megırzéséhez.
4.6. sz. ábra
A tartós passzívák alakulása a hónap folyamán
Tartós passzívák összesen szeptemberben (eFt) 6.4.sz.ábra
50 000
40 000
Forrás (eFt)
30 000
20 000
10 000
0
11
13
15
17
19
21
23
25
27
29
1
3
5
7
9
Nap
c./ A tartós passzívák státuszbeli tervezése az egyes tartós passzívák havi (esetleg negyedéves)
költségterve alapján is megoldható. Ilyenkor arra kell választ keresni, hogy az adott hónap
(negyedév) végén mekkora tartozása lesz az egyes tartós passzíva féleségekbıl a cégnek.
Lényegében a forgási idıs tervezéshez jutunk vissza.
A munkavállalókkal szembeni kötelezettségek elıirányzatánál az idıbér és a teljesítménybér
tartozást külön szokták tervezni Ha a státusz havi bontásban készül, akkor a szellemi
foglalkozású alkalmazottakkal szembeni hó végi bértartozás éppen az adott hónapra tervezett
101