A pedagógiai emlékezet megalkotása - Összehasonlító vizsgálat az 1960-as évek képes pedagógiai szaksajtójában. VIII. Kiss Árpád Emlékkonferencia Debrecen, 2013. szeptember 6.

1. A múlt vizuális újraalkotása
Történeti emlékezet az 1960-as évek magyar pedagógiai sajtójában
Somogyvári Lajos
Pécsi Tudományegyetem BTK
Oktatás és Társadalom Doktori
Iskola, PhD hallgató
Tab, Rudnay Gyula Középiskola,
középiskolai tanár
Család és Iskola,
1960/4, 4.

2. Egy új megközelítés – a történeti pedagógiai antropológia
• Források
a, angolszász és francia antropológia – idegenség, másság központi szerepe,
önértelmezés. Helyi közösségek, egyedi jelenségek vizsgálata (Kuklick,
2008; Lévi-Strauss, 2001)
b, német antropológia – történeti, filozófiai megközelítés, az általános emberi
(conditio humana) feltérképezése.
(Wulf, 1997)
• Pedagógia és antropológia
Konkrét társadalmi-politikai kontextusban feltárni az általános világképi
elemeket – ember-, gyermek-, diák-, iskolaképek
• A képek szerepe
Képek általi ismeretközvetítés és megértés – kép, mentális képzet és világkép
kapcsolata (Géczi, 2004)
Cél: a pedagógia világainak elemzése fényképek segítségével
A vizsgálat alapanyaga: az 1960-as évek magyar pedagógiai sajtójának
képanyaga – ennek a vizsgálatnak egyik fejezete a múltat megalkotó és
újraformáló képanyag elkülönítése és elemzése

3. Történelem, emlékezet és múlt
Tapasztalat, személyes történetek fontossága
Maurice Halbwachs – On Collective Memory
A jelen szempontjából végzett múlt megkonstruálása, egyéni
és társadalmi emlékezet kapcsolata (legitimáció)
• Jan Assmann – A kulturális emlékezet
Kulturális gyakorlatok, múlt aktualizálása, identitások
kialakítása évfordulók, ünnepségek révén
• Pierre Nora – Emlékezet és történelem között
Emlékezethelyek, mítoszok vizsgálata, szimbolikus
tartalmak
Hasonlóságok: a jelen magában foglalja a múlt tapasztalatát
és nyitott a jövőre (Koselleck); a múlt konstruált jellege
(egymással versengő emlékezetek); saját nézőpontunk
jelentés-konstituáló szerepe

4. A múltat újraalkotó képanyag bemutatása
 Idősíkok egymásra rétegződése az
elemzésben:
- Képek kontextusa
- Múltra vonatkozó tudás
- Jelen kutatói nézőpontja
• A tudományos kutatás és a képi
elemzések retorikai jellege (H.
White, Barthes), a narratív azonosság
elmélete (Ricoeur)
• Kétfajta emlékezet:
a, Az iskoláztatás emlékezete
Stabilitás, állandóság, ismétlődés
b, A történelem emlékezete
Diszkontinuitás, változás,
fordulópontok
A két időtapasztalat együtt érvényes
a múlt létrehozásában

5. Az 1960-as évek pedagógiai környezete Magyarországon
A korszak kezdete: 1961. évi III. törvény az oktatási rendszerről
- Kettősség: ideológiai harc, világnézeti nevelés hangsúlyozása
korszerű, sokoldalú műveltség, társadalmi modernizáció
• Általános és kötelező középfokú oktatás
• 16 éves tankötelezettség
• Középfokú oktatás differenciálódása (gimnázium, szakközépiskola,
technikum, 3 éves szakmunkásképző)
• „5+1”-es (politechnikai) képzés: iskola és munka világainak közelebb
hozása – „Közelebb az iskolát az élethez!” (Sáska, 2007)
Új tantárgyak, tankönyvek és módszertanok
A törvény többször is korrekcióra szorult, de jelezte a szakmaiság
erőteljesebb jelentkezését – OPI (1962), MPT (1967), pszichológia,
didaktika és oktatástechnológia (programozott oktatás)
• A korszak vége: V. Nevelésügyi Kongresszus (1970)
• Szakértői, professzionális rétegek és hang jelentkezése (Kelemen, 2007)
Összegezve: reformpróbálkozások és megtorpanások, a központi akarat
és uralkodó ideológia fenntartásával

6. Média és sztereotípiák
Forrás: Köpeczi Béla: A magyar kultúra 30 éve, 1945-1975. 28. o.
A vizuális információk közvetítését az 1960-as években
feltehetően döntően még a nyomtatott sajtó végezte el.
A korszak pedagógiai szaksajtója állami- és pártirányítású,
minisztériumi fenntartású.
Az antropológiai-ikonográfiai elemzés tárgyául szolgáló
periodikák és időszakok: Család és iskola (1960-1968),
Gyermekünk (1968-1970), Köznevelés (1960-1970), Óvodai nevelés
(1960-1970), A Tanító (1963-1967), A Tanító munkája (1968-1970)

7. A szaksajtó szerepe
Pedagógiai sajtó funkciói: - tudás disszeminációja
- oktatási szakértők legitimációja (Carvalho, 2003)
A tudományosság egyik kritériuma a szakmai kommunikáció, folyóiratok
megléte – közösségképző, identitásformáló erő (Keller, 2010)
Pedagógia és neveléstudomány kései diszciplináris szerveződése (Németh és
Pukánszky, 2004) – a tudás és szakmaiság felértékelődése
Ebben a folyamatban fontos szerepe van a képeknek – narratívák alkotóelemei
- csoportok jelölői
(Ross & Lester, 2011)
Vizuális gondolkodás, kommunikáció és sztereotípiák kapcsolata (Moore & Dwyer,
1994) – vizuális kommunikátorok szerepe (konvenciók, szimbólumok – képek és
képzetek létrehozása)
Köznevelés, 1965/4., borító III.

8. Az iskoláztatás emlékezete
 Sárospatak, mint emlékezethely – a
magyar történelemben és
oktatástörténetben
 Hagyományok feltalálása (Hobsbawm)
– értékrendszerek közvetítése,
közösségi kohézió,
identitásteremtés
 Sorozat része – Eger, Budapest,
Debrecen mellett: a társadalmi
emlékezet egyik eszköze a kép –
helyekhez jelentések rendelése,
emlékezet rögzítése (P. Burke)
 Nemzeti emlékezet topográfiája
 A magyar pedagógiai múlthoz való
viszony egyszerre jelent
kontinuitást és szakítást a múlttal a
haladáselvűség jegyében
Köznevelés, 1967/9, borító II.

9. Az oktatástörténet megjelenítése
 A neveléstörténet előzményeinek
szelekciója – a szocialista pedagógia
legitimációja (progresszió)
 Kánonképződés a
neveléstudományban (Németh):
klasszikusok kijelölése, értelmezési
horizontok, emlékezetközösségek
 A szakmai kommunikáció közvetíti
és alakítja a kánont – normatív,
tudománypolitikai szempontok
 Az oktatástörténeti hagyomány
újrarendeződése az 1960-as
években: reformpedagógia,
pszichológia, intézményi
újjászerveződés, a korábbi
diszkreditálás után
Család és Iskola, 1965/5, 30-31.

10. A történelem emlékezete
 A korszak legtöbbet idézet történelmi
alakja Lenin
 Hősi életrajza a kultusz része – a
társadalmi emlékezet mitikus jellege
(Nora)
 A megemlékezések és évfordulók
újrateremtik, aktualizálják személyét
 A kép szerkezetét egyén és tömeg
kapcsolata uralja
 A gyermek Lenin képe (fürtös haj,
angyali tekintet) régi ábrázolási
konvenciót idéz meg (Golnhofer –
Szabolcs, Pukánszky)
 Új történelem kezdetéről van szó itt,
ami 1870 és 1970 között kisebb
megszakításokkal, fordulópontokkal
és újraalapításokkal folyamatosnak
tekinthető
Gyermekünk, 1970/4, 18.

11. 1945, mint cezúra
 A Szovjetunió példaadó szerepe a
szocializmus építésében
megkérdőjelezhetetlen állítás– a
szovjet katona szimbóluma
 Fordulópont, amelyhez a jelent és a
múltat viszonyítja a közösség, élő
ünnep, megalapozó mítosz (Assmann).
1945 az időben előre- és hátrafelé ható
érvényű
 A felszabadulás ünnepe a rendszerrel
való kapcsolat kialakításának, a
politikai szocializációnak (Falus és Szabó)
fontos területe
 „Mi és ők”, „előtte – utána”, „jó és
rossz” dichotómiája (Koselleck)
 1945-1960 közötti hiány az
ábrázolásokban, közvetlen
folytonosság
 1917 és 1919 ugyanakkor megmarad
viszonyítási pontnak
Óvodai Nevelés, 1960/4, borító I.

12. Egy képi történet – a múlt vizuális értelmezése
A Tanító Munkája, 1967/3, 16-21.

13. Összegzés és kitekintés
 A hagyomány a rendelkezésre álló
történetek repertoárját nyújtja
segítségül az önmegértés folyamataihoz
(Harth).
 Ehhez nyújtanak történelmi-kulturális
kapaszkodókat a pedagógia és
neveléstudomány esetében a régi
iskolaépületek (Sárospatak), nagy
gondolkodók munkássága
(reformpedagógia), mitikus hősök
(Lenin), vagy sorsfordító évszámok
(1945).
 A rendelkezésre álló forrásokat oly
módon formálják meg a különböző
korszakok, hogy azon keresztül az adott
kultúra (és azt feldolgozó kutató) is
megnyilatkozik
 A XX. század második felének története
úgy is felfogható, mint a kultúra
produktumainak felhalmozása,
rögzítése, kiválogatása, ahogyan azt az
emlékezetkutatás egyre növekvő
kiterjedése is bizonyítja. Ebben a
folyamatban idő, múlt és hagyomány
fogalmai felértékelődnek.

14. Hivatkozások
 ASSMANN, JAN: A kulturális emlékezet – Írás, emlékezés és politikai identitás a korai
magaskultúrákban. Atlantisz, Budapest, 2004.
 BARTHES, ROLAND: A kép retorikája. In.: Blaskó Ágnes és Margitházi Beja (szerk.): Vizuális
kommunikáció. Szöveggyűjtemény. Typotex, Budapest, 2010, 109-125.
 BURKE, PETER: A történelem mint társadalmi emlékezet. In.: Regio, 2001/1, 3-22.
 CARVALHO, L. M.: Journals and Making of Experts and Educational Knowledge. Exploring a
Portuguese Pedagogical Journal (1921-1932). In.: Beyond Empiricism: On Criteria for Educational
Research. Smeyers, Paul and Depaepe Marc (ed.), Leuven University Press, Leuven, 2003, 81-93.
 DWYER, FRANCIS M. and MOORE, DAVID M.: Visual Literacy: A Spectrum of Visual Learning.
Educational Technology, New Jersey, 1994.
 FALUS KATALIN és SZABÓ ILDIKÓ: Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar
sajátosságok. In.: Magyar Pedagógia, 2000/4, 383-400.
 GÉCZI JÁNOS: Világkép – emberkép – pedagogikum. Új Pedagógiai Szemle 2004/1, 69-75.
 GOLNHOFER ERZSÉBET és SZABOLCS ÉVA: Gyermekkor. Nézőpontok, narratívák. Eötvös Kiadó,
Budapest, 2005.
 GOLNHOFER ERZSÉBET és SZABOLCS ÉVA: Iskola és történeti emlékezet. Egy 1947-48-ban született
iskolai ankét. Gondolat, Budapest, 2009.
 HALBWACHS, MAURICE: On Collective Memory. ed.: Coser, Lewis A., University of Chicago
Press,Chicago-London, 1992.
 HOBSBAWM, ERIC: Introduction: Inventing Traditions. In.: Hobsbawm, Eric, Ranger, Terence (ed.):
The Invention of Tradition. Cambridge University Press, New York, 2012, 1-15.

15. Hivatkozások
 KELLER MÁRKUS: A tanárok helye. L’Harmattan, Budapest, 2010.
 KOSELLECK, REINHART: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Jószöveg
Műhely Kiadó, Budapest, 1997.
 KUKLICK, HENRIKA: A New History of Anthropology. Blackwell-Wiley. Oxford, 2008.
 LESTER, P. M. and ROSS, S. D.: Images that Injure: Pictorial Stereotypes in the Media. Praeger, Santa
Barbara, 2011
 LÉVI-STRAUSS, CLAUDE: Strukturális antropológia I-II. Osiris, Budapest, 2001.
 NÉMETH ANDRÁS: A neveléstörténet szakirodalmi kánonjai és a klasszikusok szerepe. In.:
Iskolakultúra, 2008/9-10, 3-11.
 NORA, PIERRE: Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok. Napvilág, Kiadó,
Budapest, 2010.
 PUKÁNSZKY BÉLA: Gyermekideológiák a pedagógia eszmetörténetében. In.: Educatio, 2011/1, 37-47.
 RICOEUR, PAUL: A narratív azonosság. In.: László János-Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 5.
Narratív pszichológia. Kijárat Kiadó, Budapest, 2001, 15-36.
 SÁSKA GÉZA: Közműveltség és magántudás. Felsőoktatási Kutatóintézet-Új Mandátum Könyvkiadó,
Budapest, 2007.
 WHITE, HAYDEN. Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Johns
Hopkins University Press, Baltimore, 1973
 WULF, CRISTOPH:Vom Menschen. Handbuch Historische Anthropologie. Beltz Verlag, Weinheim-
Basel, 1997.