Az asztrológia szégyene és bűne: a jóslás

1. Kozma Szilárd író - asztrológus
Milyen tudomány az asztrológia?
Hamvas Béla a Hagyomány-elméletében azt állítja, hogy az egész
emberiség egy olyan közös szellemi kultúra örököse, amely az időben és a
térben szétszóródott ugyan, de aminek az egymásnak megfelelő
elemeit, az egyetemes látásmódra, létértelmezésre utaló rész-szimbólumait
és motívumait megtaláljuk minden jelentős kultúrát maga után hagyó
civilizáció szellemi örökségében. Ezt a Rene Guenon által meghirdetett és
Hamvas Béla által is megerősített szellemtörténeti elméletet, illetve a
gyakorlatilag (fizikailag) egymással kapcsolatba kerülni és így egymásra
hatni képtelen, különböző földrészeken létrejött civilizációknak
a kulturális (művészeti - tudományos) elemei közötti "mellbeverő"
hasonlóságot és több esetben azonosságot egyedül megmagyarázni képes
tudományos elképzeléseket, bizonyítják ma, ötven évvel a szellemtörténeti
elméletek megszületése után, az inka kultúra asztrológiai - asztronómiai
vonatkozásaira magyarázatot kereső tudományos elképzelések és
elméletek is. Kétségtelen tehát, hogy az ókorban, vagy az ókor előtt(?) az
ember létrehozott egy olyan egyetemes szellemi orientációról tanúskodó
életszemléletet és lét-látásmódot, egy olyan ontológiai és antropológiai
rendszert, amelyben "biztos" analogikus kapcsolatokat látott az égbolt
csillagalakzatainak az egymással alkotott geometriája és a földi
események, de főképpen az egyéni karakterológiai elemek kialakulása,
fejlődése és bukása, vagy beteljesedő harmonikus sorsa között. Számomra
tehát, aki ennek az ősi tudománynak vagyok a folytatója és ennek
köszönhetően nem mint nap, élőben tapasztalhatom ennek az analógia-
rendszernek a cáfolhatatlan valóságát, egyértelmű az, hogy a csillagászat
nem elsősorban és nem kizárólag csak az ókori hajózás által igényelt,
csillagállások szerinti tájékozódási szükségek hozták létre az asztronómiát,
hanem az a megfigyelés, hogy egy holisztikus kapcsolatrendszer létezik a
lét összes eleme között, és így a pszichológiai és a tudattalan, vagyis a
felszínen nem látszó szellem-karakterológiai (egyéni)
meghatározódások és az illető személy születése időszakában rögzíthető
asztronómiai "események" között.

2. Ezt viszont éppen, az újkorban az asztrológiától különvált és
elhatárolódott modern asztronómia képviselői igyekszenek megcáfolni, és
az asztrológiát, amely a belőle kivált asztronómia elemeit használja fel
áltudománynak megbélyegezni.
A természettudomány különböző területeit és ágait a végső határokig
fejlesztő, a természettudományos – vagyis: materialista - gondolkozásnak
a világ- és életszemléletet meghatározó, azt vezér lét-koncepcióként
gyakorló, és így az egész társadalmi - közösségi életét, illetve a társadalmi
életterületek szerkezetét a természettudományos világnézetre feketető
nyugati civilizációban, ma, furcsa módon, egyre nagyobb népszerűségre
tesz szert a metafizikai alapjaira visszahelyezett asztrológia.
Németországban olyan waldorf -óvodák elemi iskolák is működnek,
ahol az asztrológia elemeivel is megismerkedhetnek a tárgykör iránt
érdeklődő szülők gyermekei. Az asztrológia „a fejlett nyugaton” és a
természettudományok kiemelkedő képviselőinek körében (Nem csak
Newton és Leibniz gyakorolta szívesen, hanem több, a komplementaritás
elvét kidolgozó modern fizikus is) nem ütközik „racionális” elutasításba és
nem vált ki cinikus kétkedést. De még csak nem is a felsőfokú műszaki
képzettséggel rendelkező „technokraták” kérdőjelezik meg az asztrológia
érvényességét és létjogosultságát, ahogy azt az egyes szkeptikus szerzők
állítják. Úgy néz ki, hogy az asztrológia, mindössze és kizárólag az un.
liberális értelmiségi körökben vált ki, nem egy esetben meglepően heves
ellenállást, egészen az ítéletként elhangzó „áltudomány” megnevezésig
elmenően.
Az emberiség spirituális hagyomány-rendszerét összegező nagy
művében, a Scientia Sacra -ban, Hamvas Béla három olyan tudomány-ágat
jelöl ki, amelynek a gyökerei visszanyúlnak és elvesznek az emberiség
őstörténetében, de amely tudományok alapigazságai (tételei) időben és
térben mindig érvényesek maradnak, attól függetlenül, hogy egy adott nép,
vagy egy adott népcsoport, vagy népréteg éppen milyen civilizációban él
és milyen világnézeteket vall, illetve, hogy ezek elitje miben kételkedik.
Ezek, a térben és időben mindig érvényes tudományok képezik az összes
beavatási rendszerek alapjait és így az evangéliumi kinyilatkoztatások
alapjait is, attól függetlenül, hogy az aktuális (divatos) korszellemmel
összhangban állnak-e, vagy azokkal éppen ellentétesek. Ezek: az
aritmológia, az alkímia és az asztrológia. - De tegyük fel, hogy ez még
mindig csak a Hamvas Béla és a hozzá hasonló metafizikus írók és
gondolkozók magánvéleménye és nézzük meg, hogy milyen szempontok

3. merülhetnek fel az asztrológia tudományossága és ál-tudományossága
kapcsán egy átlagosan tájékozott, ám szellemileg nyitott és önállóan
gondolkozni képes személy józan ítéletében. Ám, miközben
megvizsgáljuk azt, hogy mit tekinthet ma az ember tudománynak és mit
áltudománynak, a háromszáz éves természet-tudományos kutatásai,
eredményei (többek között pl. az ózonlyuk és az üvegházhatás
következtében megbolydult klíma) és tapasztalatai alapján, érdemes lesz
azt is megnézni, hogy mennyiben képes szolgálni ténylegesen az ember
harmónia-törekvéseit, illetve, hogy mennyiben zavarhatja meg
(Megtévesztve őt a józan ítéletében, vagy esetleg megvilágosítván
elméjét.) az ember és a környező természet kapcsolatát, az ember külső és
belső természet - ismeretét az asztrológia?
Az asztrológia, akárcsak az aritmológia és az alkímia, aranykori
tudományként, nem anyagi hasznot hozó megismerési rendszerként
működött, hanem spirituális beavatási rendszerként. Egymástól csak
formailag és nem lényegileg (metafizikai jelentés-tartalmilag) eltérő,
különböző szimbólumait, illetve különböző időbeosztásokkal operáló
rendszereit, megtaláljuk a földkerekség minden magas szellemi kultúrát és
erős civilizációt létrehozó nép szentkönyveinek teremtés-tanában, valamint
az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró
mítoszaiban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el egészen a
kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig.
Jól lehet, hogy első látásra a paradoxonok paradoxonával állunk
szemben, de tudomásul kell vennünk, hogy végül is azért él és virágzik
még ma is „a sötét múltnak ez a csökevénye”, mert az újkori és főként a
modern tömeg-ember, a szellemi beavatottakkal ellentétben, nem az egész
létéhez - és ezáltal például, az egészsége megőrzéséhez, illetve annak
visszaszerzéséhez is - kulcsot adó beavatási rendszerként használja,
hanem annál pragmatikusabb célok hajtják. A magát felvilágosultnak
mondó modern ember még mindig a sors nehézségek kikerülésére, illetve
sors-feladatai kicselezésére, vagyis: jóslásra használja az asztrológia
szellemi megismerési módszereit. És tényleg: az egyetemesen (vagyis
mindenhol és mindig) érvényes alapigazságainak (és ezért az ilyen
alacsonyrendű gyakorlati alkalmazhatóságának) köszönhetően ugyanis, az
asztrológia egyes módszereivel, bizonyos sors-események bekövetkezését,
az olyan személyek esetében, akik nem rendelkeznek spirituális
tudatossággal, 70 - 75 százaléknyi pontossággal előre lehet jelezni. Az,
hogy a modern és a posztmodern ember esetében is ilyen magas ez az

4. arány, egyértelműen annak köszönhető, hogy a természettudományok
térhódítása ellenére, az emberiség többsége semmiféle szellemi öntudattal
nem rendelkezik, csak misztikus sejtelmeken alapuló ókori és középkori
vallásos képzeletvilággal, és ennek következtében teljes mértékben
kiszolgáltatottja az asztrológia segítségével személyre szabottan
meghatározható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak.
Utóbbi csak más kifejezés arra, hogy primitív és mechanikus pszichológiai
késztetéseinek, vak ösztöneinek és csökönyös ambícióiknak, hullámzó
vágyainak és hangulatainak, önkéntelen és öntudatlan sóvárgásainak,
irracionális szorongásainak és félelmeinek, stb.
Annak ellenére, hogy sok ezer éve tényleges (statisztikai) bizonyosságot
nyertek az asztrológiának a betegség- és sérüléshajlamokra vonatkozó
általános állításai, a természettudományoknak pusztán az anyagi világ
jelenségeinek a vizsgálatára és mérhetőségére (ellenőrizhetőségére)
korlátozódó módszereivel és eszközeivel, ezek az asztrológiai igazságok
nem bizonyíthatóak és nem kézzelfoghatóak a klasszikus (Newtoni) fizikai
koncepciók sémái szerint működő mindennapi logikánk számára. De nem
csak hogy statisztikailag mutathatóak ki, hanem a modern fizika energia-
hordozó és energia-változtató mezőelmélete, valamint a nem lineáris
rendszerek kölcsönhatás-elmélete (egyszerűbben: Káosz elmélet)
segítségével könnyen megérthetőek azok az analogikus összefüggések,
amelyek léteznek egy bizonyos bolygóállás, az egyetemes léterők
változása és bizonyos események ciklikus bekövetkezése, valamint egy
személy alaptermészete és várható sorsa között. Az atomi részecskét
kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia kvantumoknak a
részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész
anyagi dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert
megváltoztató természettudósok számára nyilvánvalóak ezek az
analogikus összefüggések.
A jósolgató asztrológiának ez, a keresztény alapállással ellentétes
fogyasztói egoizmust szolgáló „tudományos” vadhajtása, amellyel
szemben, érthető módon, a megfelelő tudományos megbízhatósági
elvárások is felmerülnek, minduntalanúl a tudományosság és a nem-
tudományosság kérdésével találja szembe magát. De nem azért mert a
természettudományi ismereteknek (főként az aritmetikának) a népi
hozzáférhetősége következtében bárki kiszámíthat egy asztrogrammot, és
ezzel már be is állhat csillagjósnak (hogy a számítógép
gombnyomogatással előállítható asztrogrammok által nyújtott

5. szélhámoskodási lehetőségekről ne is beszéljek). Hanem azért, mert a
modern és a posztmodern ember a tudomány nevével kizárólag a
természettudományokat kezdte illetni. A természet-tudományok
térhódításával egy időben az európai kultúra ugyanis háttérbe szorította a
saját spirituális örökségét, a kereszténységet, és nem a szellemi
tudatosságát fenntartó kultuszként: beavatási rendszerként kezdte azt
használni, hanem amolyan „kiegészítő” szellemi és lelki tevékenységként,
amelyet a napi pragmatizmusa mellett, az életének érzelmi és esztétikai
töltetet adó ünnepélyes tevékenységként (ünnepi szertartás-gyakorlásként)
kezdett megélni. És persze, a „felvilágosultabb része” teljesen meg is
tagadta azt. (Voltaire, majd a materialista filozófusok nyomán a
kommunista ideológusok és diktatórikus rendszereket működtető
követőik.)
Így alakult ki az, a természettudósok többsége által is terjesztett
tévképzet, hogy csak az nevezhető tudománynak, ami a természeti
jelenségeket, illetve a kézzel is fogható, de legalábbis műszerekkel
bemérhető anyag tulajdonságait kutatja, és e precíz és megbízható kutatási
eredményekből von le általánosan érvényes következtetéseket. Ez, a főként
a volt (és a ma is fennálló) kommunista diktatúrákban az állami és nemzeti
ideológiák alapjaként terjesztett „tudományos” ostobaság, sokáig tartotta is
magát a liberális és a humán értelmiségiek, illetve a természettudós
kutatók között, mindaddig, amíg éppen a természettudományok „biztos”
alapját és annak, az évszázadokon át megbízhatónak látszó vonatkozási (és
hivatkozási) rendszerét kutató új fizika eredményei romba nem döntötték
az örökkévalónak képzelt szellemi építményt. A kvantumfizika ugyanis
kiderítette azt, hogy olyan szilárd és megbízható lét-struktúra, amit
évszázadokon át anyagnak neveztünk, és amit a lét és az élet alapjaként
„tisztelt” a tudomány, a valóságban nem is létezik! De hiába leplezte le
maga a természet-tudomány azt, hogy az a „valami”, amit addig a lét
fundamentumának képzelt, a valósában mindössze anyagtalan(!) atomi
központok körül keringő, energia kavantumok rendezett halmaza. És, hogy
ezek szerint, annak a lét-formának, ami számunkra anyagként jelenik meg,
anyagtalan (finom energia mező) az alapja. Hiába, hogy, a fizikusok szeme
elől legalábbis, eltűnt a szilárd bázis és elkezdődött a mező- és térelmélet,
a fraktál- és a háló-terek fizikája, illetve a jelfizika. Hiába sejtjük, hogy
innen tovább nincs is már fizika, csak a metafizika, mert a klasszikus
értelemben vett komoly tudósember ilyenről nem beszélhet.

6. És hiába, hogy a tudósok ezt a „katasztrófát” valahogy tudómásul vették
és feldolgozták, mert a közgondolkozást befolyásoló írók és közírók,
illetve az un. humán értelmiségiek, de még az orvostudomány egyes
képviselői is, még mindig meg vannak győződve arról, hogy aminek
anyagi alapja van, egyedül az a biztos. Persze, valahol igazuk is van, mert:
„Ami lent van, az ugyanaz, mint ami fent, és ami fent van.” Vagyis: amit
lent és amit kint (A fizikai világban) észlelünk és érzékelünk, annak kell
legyen felső és belső (szellemi – lelki) megfelelője is. De, ez koránt sem
jelentheti azt, hogy ami lent és kint van (a fizikai és a biológiai létállapot),
az vezeti, irányítja és főként, hogy az hozza létre, mindazt, ami bent és fent
(A szellemben) van! Ezt viszont nehéz nekik elismerni, mert úgy képzelik,
hogy amennyiben elismernék, értelmét veszítené mindaz amit eddig tettek
és hirdettek. Hát inkább arra hivatkoznak, hogy a vallásosok mindent előre
kitervelő és irányító Úristene nem létezhet (amiben igazuk is van) és ha
mégiscsak létzene valami más is mint a tapasztalható anyagi világ, az
életünket és a sorsunkat elsősorban úgy is az érzékeink által megtapasztalt
valóság (pl. a gazdasági javak mennyisége, a gazdaság nagysága és a
technikai eszközök fejlettsége) határozza meg. Ezért, a sok ezer éves
beigazolódott asztrológiai axiómarendszernek és elméleteknek és
metafizikai (szellemtudományos) egzaktsága, az ők szemében még mindig
kétséges, mivel az általuk egyedül érvényes tudományként elfogadott
természettudománynak a fizikai jelenségek vizsgálatára és mérhetőségére
(ellenőrizhetőségére) korlátozódó módszerei és eszközei nem alkalmasak
az asztrológia tényeinek és axiómáinak a bizonyítására.
Holott, az asztrológia axiómái, tézisei és statisztikai eredményei,
ugyanúgy, mint a kvantumfizika eredményei és tényei, nem értelmeződnek
a klasszikus fizika koncepciói szerint működő „tudományos” gondolkozás
számára. De persze, a jóslási lehetőségek szűklátókörű logikája szerint
használt (megcsonkított), és így az egységből kiragadott és külön-külön
vizsgált – Tehát nem a kauzális szellem-karakterológia szerint értelmezett!
- asztrológiai „elemek”, régi és új elméletek valóságtartalma még amúgy
sem bizonyítható fizikailag. Ám, a modern fizika energia- és térelmélete, a
kvantum-fizika, valamint a nem lineáris rendszerek kölcsönhatás-elmélete
(Káosz elmélet) segítségével könnyen megérthetőek azok az analogikus
összefüggések, amelyek léteznek egy bizonyos bolygóállás, az egyetemes
léterők áramlása és változása, és a bizonyos ismétlődő események ciklikus
bekövetkezése, valamint egy személy alaptermészete és várható sorsa
között. Az atomi részecskét kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és

7. az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e
felfedezés alapján az anyagi dimenzió alaptermészetéről alkotott
klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató, mai természettudósok
számára nyilvánvalóak ezek az analogikus összefüggések.
Ezért mindazt, amit a huszadik századi fizika bebizonyított, ti., hogy az
anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell
gondolni és ehhez a továbbgondoláshoz az asztrológia analogikus
rendszere messzemenő segítséget tud nyújtani! E továbbgondolás által
olyan metafizikai „misztériumok” nyernek racionális értelmet, mint
például az, hogy az atommagoknak az un. anyagtalan, „üres” centrumait,
amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot
képező szubatomi elemek is (apró és sűrű energia nyalábok), végső soron
bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják
egybe, ezek rendezik és szervezik ezeket az atom-centrumokat,
bizonyos „anyagi” ősminták alapján, az általunk érzékelt szilárd
struktúrájú szerkezetekbe. Ezek, a „megkövesült” szubatomi, vonzó
és taszító erők és (magnetikus?) terek egyensúlya által szabályos
rendszerekben tartott anyagtalan centrumok, bizonyos teremtési
mintákat követnek tehát, amely minták, erők és struktúrák, nem
mások mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által (is!)
megtestesített teremtői erők és teremtési idea-minták. És maguk a
bolygok is, ezeknek a teremtési mintáknak az egységbe tömörülő
spirituális erőtereit (topológiai helyeit) testesítik meg.
A spirituális dimenzióban létező finom kauzális erőtereknek és
energetikai struktúrák kifejeződési formái tehát ezek, az un. anyagi és
biológiai világban számunkra megjelenő, általunk érzékelhető és
észlelhető formák. Vagyis, a teremtés határállapotában (abban az
energia állapotban, ami számunkra anyagként jelenik meg) levő
fizikai létformák, nem mások mint, azok a mágneses és más, a fizika és
a biofizika által kutatott és feltárt éteri erőknek, formáknak és
erőtereknek a külső, energetikai megnyilvánulásai, amely formaterek
az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő
struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel
szétbontják.
Láthatjuk tehát, hogy az asztrológia annyiban áltudomány, mind
amennyiben áltudomány a teológia vagy a pszichológia. Ez a magyarázat
arra, hogy a szkeptikusokat meglepő módon, ma több az Isten-hivő a

8. természet-tudósok körében, mint az un. humán értelmiségiek körében.
Ezért nem jut eszébe ma egyetlen komoly tudósnak sem, aki a Bohr és a
Heisemberg által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás
elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy a Teremtő, vagy a Szent
Szellem létezésére, és ezeknek az őselveknek az emberi személyre
gyakorolt befolyására természettudományos bizonyítékot követeljen. A
nyílt eszű tudós minden fenntartás és ellenségeskedés nélkül lehetségesnek
tartja az asztrológia elmélet-rendszerének valóságosságát, még akkor is, ha
nem akar abban elmélyedni különösebben. És mindezt annak ellenére,
hogy a mai természettudományos kutatásban használt analitikus és
indukciós módszerekkel matematikailag kimutathatatlanok még azok az
összefüggések, amelyeknek köszönhetően a naprendszer bolygóit és a
nappályával szemben elhelyezkedő tizenkét „klasszikus” napjegyet
vonatkoztatási alapul használó asztrológia, ki tudja számítani egy
spirituális tudatossággal nem(!) rendelkező személy szellemi és lelki
állapotának, általános viselkedésének és az előre látható sors-kihívásokra
adott lehetséges válaszait, valamint az innen következő egészségi
állapotának és életkörülményeinek (egy adott időszakaszban történő)
módosulásait.
Hogy miért olvashatók ki a személyi horoszkópból a bolygók
házhelyzete alapján azok a személyi életfeladatok, amelyeknek a fel nem
vállalása és be nem teljesítése következtében egyre kopottabbá,
egészségtelenebbekké és gyengébbé válik az ember, éppen annyira
ismeretlen a jósolgató asztrológusok számára, mint a helyettes
fizikatanárok számára azok az evidenciák, amelyek által, a széles látókörű
fizikusok metafizikai modellek (meta = fölötti, előtti, eredethez közel álló,
gyökben álló, stb.) segítségével keresik a magyarázatokat a szubatomi
dimenziókban végzett kutatások „irracionális” eredményeire. (Pl: Hogyan
létezhet egy szubatomi részecske egyszerre, tehát egy időpontban, két
helyen és két állapotban?) A kvantumfizika által felvetett kérdésekre,
amelyekre a formális természettudományos gondolkozással lehetetlen
választ találni, a tudósok metafizikai értelmezéseket találnak ugyan, de
ezeket egyelőre nem közölhetik „komoly” tudományos magyarázatként. És
ugyanígy, a természeti (fizikai - biológia) törvények, valamint a
társadalmi-szociális események, a kulturális antropológiai fejlődési -
haladási irányultságok és bizonyos bolygóállások összevetése alapján
kiolvasható, várható és bekövetkező(!) események közötti analogikus
összefüggéseket nem lehet a természettudomány régi logikájának,

9. nyelvezetének és módszereinek segítségével levezetni és bebizonyítani.
(De a jelfizika logikájával és nyelvezetével például, meg lehet tenni.) A
statisztikák is azt bizonyítják, hogy ezek az analogikus összefüggések
nagyon is léteznek, és ha nem is lehet azokat formális indukcióval
levezetni és hajszál-precízen kimutatni (Mint ahogy azt a jósolgató
asztrológia szeretné!), de annál egzaktabb módon bekövetkeznek!
Másfelől, a népszerű - jósolgató asztrológia, még akkor is, ha azt olyan
személyek is gyakorolják, akiknek sikerül több embernek a
természetellenes halálát, balesetét, anyagi javainak hirtelen beálló
gyarapodását, vagy elvesztését, esetleg más, tágabb körű és nagyobb
jelentőségű szociális, vagy fizikai eseményt pontosan előre jelezni,
áltudomány marad azok szemében, akik nem tanultak felső matematikát és
nem ismerik a modern fizika eredményeit. Azok számára tehát, akik nem
sajátították el a komplementer, illetve az analogikus gondolkozás alapjait.
Az asztrológiának, akárcsak a kvantumfizikának az eredményei, a lineáris
ráció sematikus képzeteihez ragaszkodó, a formális sablonoktól eltérni
képtelen gondolkozással homlokegyenest szemben állnak, ami viszont
nem azt jelenti, hogy az analogikus gondolkozás segítségével nem
értelmezhetőek, vagyis, hogy irracionálisak. Egyelőre viszont, a
hagyományos érzékelésre és észlelésre alapozott világképpel gyökeresen
szemben álló asztrológiai és kvantumfizikai eredmények, a tömeges
(„népszerű”) értelmezési lehetetlenség jelenségével találják szembe
magukat. De ez koránt sem azt jelenti, hogy valamelyikük is
tudománytalan lenne. Az viszont, már nem a tudományosság problémáját
képezi, hanem az etikáét, hogy sem a bevált jóslatok, sem az
eltévesztettek, lényeg szerint legalábbis, sem nem használnak sem nem
ártanak soha senkinek. Azért nem ártanak lényeg szerint, mert azok a
személyek, akik jóslatokra vágynak, nem jutottak még el az élet igazi
értelme felismeréséhez, és ez így is marad mindaddig, ameddig rá nem
jönnek arra, hogy a jóslásokat ők maguk semlegesítik attól a pillanattól
kezdve, hogy a sorsukat, illetve az egészségüket és a boldogulásukat a
saját kezükbe akarják venni. Akinek „jót” jósolnak tehát, lényegében
ugyanott tart és ugyanúgy félrejár („Rosszul jár”) továbbra is, mint akinek
„rosszat” jósolnak, mivel, sem megfelelő ismeretekkel sem megfelelő
eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy azt a „jót” amit a sorstól
állítólag ajándékként megkap, a spirituális fejlődése, és ez által az
egészsége és az un. boldogsága érdekében fel tudja használni. (A
Discoovery Chanel Unikornis c. műsorai egyikében bemutattak egy

10. szerény könyvkiadó szerkesztőből, mintegy tizenöt év leforgása alatt
többszörösen milliomossá vált amerikai nőt, aki az álmainak megfelelő
hatalmas tengerparti villát is megvásárolhatta annak köszönhetően, hogy
éveken át, lépésről lépésre mindent úgy tett, ahogy az asztrológusa
ajánlotta. A szomorú az egészben csak az volt, hogy közben az évek
elteltek és a női változások korába érkezett, immár gazdag, de nem boldog
egyedül, tehát sterilen volt kénytelen bolyongani az óceánra néző hatalmas
és napfényes villájában. - A húsz év múlva menthetetlenül beálló üldözési
mániát, pánikbetegséget, vagy minimum melankólia kórt immár én is
megjósolhatom, anélkül, hogy a hölgy sorsképletét ismernem kellene.)
Nem azért értékes az asztrológia tehát, mert a segítségével a tizenhatodik
században Nostradamus eltalálta Hitler nevét egyetlen betűhibával és a
Word Trade Center leomlását is megjósolta. (- Ezek a találatok legjobb
példák a jóslatok haszontalanságára!) Hanem azért különösen értékes, mert
a személyi horoszkópok segítségével olyan, más tudományok által
felkutathatatlan és megmagyarázhatatlan, konkrét személyközti (élettársi)
összeférhetőségek, illetve összeférhetetlenségek mutathatók ki, amelyek
homályban maradása évekig tartó fölösleges konfliktusokat
eredményeznek és ezáltal, mélyen rejtett családtagok közötti konfliktusok
igazíthatók ki. Azért értékes, mert beteges vonzódások értelmezhetőek és
oldhatók fel és, ezáltal, ezek a rejtett negatív erők átváltoztathatók sorsot
és önkifejezést szolgáló kreatív képességekké. Olyan csődbe jutott
házasságok menthetők meg az asztrológiai tudatosítás segítségével,
amelyek a szellemi összeférhetőség törvénye szerint nem kellene, hogy
csődbe jussanak. És azért mert az irracionális kételyektől és misztikus
félelmektől gyötört nőknek egészen konkrétan segíthet abban, hogy
önbizalommal telten, bátran vállaljanak gyermeket és így készülve fel a
szülésre is, hozzanak a világra ép és egészséges utódokat.
Az asztrológiának tehát, az egyént a személyi felelősségétől ostobán és
bűnösen megfosztó jósolási módszerei mellett, létezik olyan alkalmazási
területe is, amelynek eredményei nem szorulnak természettudományos
bizonyításra. Ez a ténylegesen segíteni – sorsot oldani képes kauzális
asztrológia, amit az Erélyi Hamvas Béla baráti társaság tagjai is művelnek,
az a terület, amely nem az egyéni felelősséget „a sors erőire” bízni vágyó
személyek naivitását használja ki és nem a sorskicselezési lehetőségekben
reménykedő huncutok egoizmusát hizlalja. Hanem egészen pontos és a
hétköznapi életben használható információkat szolgáltat a saját sorsában
tájékozódni vágyó, és ezáltal a személyi életfeladatait (- „sorsát”)

11. megtudni és fejlődése érdekében felvállalni szándékozó személyek
számára. A kauzális asztrológia tehát az, az asztronómia megbízható
(ellenőrizhető) eredményeit használó szellemtudomány, amely használható
információkat képes adni az embernek a vele született, de feloldható és
meghaladható lelki - szellemi sajátosságairól. Azokról a spirituális
öröklődés útján hozott betegséghajlamainak, az ő „személyére szabott”
nehézségek és személyi konfliktusok felvállalása által felszabadítható
blokkoknak, és más belső eredetű nehézségeknek (Például szexuális,
érzelmi, párkapcsolati, hivatásbeli, munkahelyi problémáknak.) a
tudattalan képzeletvilága rejtett zugaiból feltörő késztetésekről, amelyeket
a genetika például determinációként, illetve csakis orvosi (gén-sebészeti,
vagy intenzív kezelés útján történő) beavatkozás által tart
meghaladhatóknak. A kauzális asztrológia ugyanis, pontosan akkora - ha
nem nagyobb! - százalékarányos pontossággal mutatja ki a betegségi
okokat és a konfliktus-okokat és ugyanakkora százalékaránnyal vonja le, a
gyakorlatilag is ellenőrizhető következtetéseit mint a
természettudományok bármelyike!
Amennyiben tehát a feltárt betegségek, balesetek, vagy konfliktusok
rejtett (de valóságos!) egyéni-szellemi okainak a százalékarányából
indulunk ki, az asztrológia nyugodtan vallhatja magát tudománynak.
Viszont, ha abból a szemszögből ítéljük meg az asztrológia
tudományosságát, hogy a módszereivel és az eredményeivel ki lehet-e
irtani mikroorganizmusokat, és ezáltal tönkre lehet-e tenni a föld
termőtalaját, hogy be lehet-e szennyezni a föld légterét és a világóceánt,
hogy lehet-e növény-és állatfajokat végképp eltüntetni és össze lehet-e
zavarni az állat- és a növényfajok génállományát, hogy fel lehet-e borítani
a különböző ökoszisztémák egyensúlyát, hogy le lehet-e gyengíteni az
emberiség immunrendszerét, hogy meg lehet-e zavarni a nők szülő
képességét, hogy lehet-e segítségével atom és- hidrogénbombát és más,
rögtön ölő, vagy érzékelhetetlenül ható (vegyi, biológiai, vagy
pszichológiai) fegyvereket gyártani, akkor nem nevezhető tudománynak.
Ezért csak két lehetősége marad:
Vagy szerényen a sarokba kell húzódnia és vállalnia továbbra is az
áltudomány címkét a természet- és emberrombolásban való részvétel
ódiuma helyett, vagy kilépve a sorból, határozottan ki kell kérnie
magának, hogy a sors-könnyítést ígérő tudományokkal amelyek
eredményei és pozitivista ideológiái végső soron a katasztrófa állapotot

12. megközelítő természet rombolásához és szennyezéséhez vezettek, ne
hozzák közös nevezőre.
Az asztrológia esetében tehát a tudományosság – nem tudományosság
kérdése ott dől el, hogy természettudományként, vagy
szellemtudományként akarjuk-e meghatározni? Az asztrológia használja
ugyan a természettudományok precíz eredményeit és ezekre, a pontosan
kiszámított eredményekre alapozza a következtetéseit, de az analogikus
(szimbolikus) és a kauzális tárgykezelése miatt nem nevezhető
természettudománynak! Annál inkább viszont (Mind az objektív számítás-
rendszerében, mind személyi következtetéseiben:), a kézzel fogható,
pozitív eredményeiben gyakorlatilag is ellenőrizhető és ezért
„megbízható” szellemtudománynak.
II. Az asztrológia mint szellemtudomány
„Isten létének a cáfolatánál csak egy nagyobb ostobaságot
ismerek: Isten létének a bizonyítását.”
(Hamvas Béla: Scientia Sacra, A kereszténység)
A legtöbb tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, illetve (Az
analogikus gondolkozást kerülő szkeptikusok szerint:
áltudományosságának.) a kérdése kapcsán felmerül, és amit rendszerint
azok követnek el, akik az asztrológia nem-tudományos mivoltát, és az
áltudomány jellegét szeretnék mindenképpen bebizonyítani, abból ered,
hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik (és vizsgálják
– sőt, amint kiderült, vizsgáztatják!), hanem mint természet-tudományt. És
ennek, az elemi téveszméből eredő, téves axiómának – és beállításnak -
megfelelően, a természet-tudományokkal szemben elvárt és alkalmazott
kritériumok szerint értelmezik és értékelik a részeredményeit. Ilyen
komoly, „tudományos” alapú, szkeptikus vizsgálat-eredményeket és saját
elmarasztaló következtetéseit közölte 2004 nyarán egy Szilágyi András
nevű magyarországi úr is a kolozsvári Transindex portálon. Ennek a
"tudományos vizsgálatnak" már az első fölényeskedő mondata elárulja a
szerző és eszmetársai egyoldalú szándékát és az általa valóságosnak
nevezett, ám sajnálatos módon, mindvégig a felszíni jelenségek
vizsgálatánál megrekedő „igazság-kutatói” alapállásnak a minőségét:

13. „Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének (Sic!) jól ismert
szociálpszichológiai okai vannak.” – írja Szilágyi András. Egy ilyen
széleskörű általánosítás már a sokszerű fogalmi rendszerek miatt is
megfoghatatlanul hangzik. Ezen ítészi „tudományos” kijelentése után,
Szilágyi úrnak nem kellene csodálkoznia azon (Mint ahogy az opusában
később teszi.), hogy a tárgykörnek a szűklátókörűség magas lováról való
kezelését látva, egyes asztrológusok idegesek lesznek és - ahogy azt Sz. A.
panaszolja - személyeskedésekbe bocsátkoznak. Mivel a Szilágyi féle
leleplezéseknek a „tudományos” csúsztatásra és ködösítésre való hajlama,
egészen pontosan, a zavarosban való halászat világos szándékát jelző
lámpánk már a beköszöntő mondattal kigyúl, nincs amiért csodálkozni
azon, ha még azok az asztrológusok is háborognak, akik nincsenek
tisztában az alaphelyzettel, és természettudománynak képzelik az
asztrológiát.
Szilágyi Andrásnak ugyanis, eszébe se jut a későbbiekben felsorolni
azokat a szerinte „jól ismert” fránya „szociálpszichológiai” okokat,
amelyek az asztrológiának, mint az emberiség első (A filozófiát és
teológiát néhány évezreddel megelőző.) szellemtudományának, és mint
spirituális beavatási rendszernek, már az archaikus korban is a „rohamos
terjedését” előidézte. Terjedésről ugyanis szó sem lehet, mivel az
asztrológiának nincs és soha nem is volt ahonnan (rohamosan!) terjednie,
mivel az ember, legalább is ami óta az önreflexió képességével bír mindig
is időminőségi és egységes környezeti vonatkozásokban gondolkozott. Az
Asztrológia egységes létérzékelésének megfelelő szimbolikus képlátása,
illetve az egyetemes lét-látás és az annak megfelelő gondolkozás, az ember
ősi gondolkozási képességének, a teo-ria-nak: az Isten-látásának a
fokozatos kialakulásával együtt jött létre, ezért az asztrológiai analogikus
és szimbolikus látásmód, az emberi tudatvilág, a tudatos és tudattalan és
képzeletvilág legmélyebb és legfinomabb hajszálgyökérzetébe van
úgymond genetikailag bekódolva. Az asztrológiai látásmód tehát, mindig
is otthon volt az ember spirituális logikájában. Következésképpen, ezért
nem is volt ahonnan, és amiből teret hódítson. És különösen nem un.
objektív „szociálpszichológiai” körülmények hatására!
A holisztikus (egységes - egészséges) létlátáson alapuló kauzális
asztrológia alapaxiómája az, hogy analógia törvénye alapján, az ősi
(kauzális) teremtőerők és teremtési minták kifejeződésre jutnak az ember
idea-világában (képzeletében), gondolataiban, gondolkozási formáiban:
logikájában és rációjában (mentális tevékenységében), az érzelmeiben és

14. vágyaiban (ösztöni késztetéseiben) valamint a szilárdnak észlelt anyagi
megtestesülésében: a biológiai szerveiben és a szervezetében. Ez alapján,
az asztrológia alapelve az, hogy a kauzális teremtési minták és erők az
anyagi – természeti világban megtestesülnek: formát öltenek és
megnyilvánulnak a különböző élőlények természetében, azok természeti és
(az ember esetében) természet feletti tulajdonságaikban, éppúgy, mint a
szervetlen anyagnak a különböző megjelenési formáiban is. Így a
naprendszer bolygóiban, illetve a földről figyelt Nap-pályának a hátterében
található tizenkét konstellációjában is (Lásd, a konstellációknak, mint
jellegzetes spirituális erőtereket megtestesítő asztronómiai
képződményeknek a leírását, a betegség- és balesethajlamoknak a
szellemi-spirituális hátterét ismertető tanulmányokban).
… Az asztrológia sok ezer éves konkrét megfigyelései és megállapításai és
logikai következtetései (feltárásai) nem (csak!) a természettudományok
által használt horizontális és lineáris logikai rendszerek szerint alkotódnak.
Hanem elsősorban a naprendszer tíz bolygója által (mindössze!)
megtestesített, tíz kauzális teremtő őserőnek és a tizenkét spirituális
teremtési ősmintának (spirituális erőtérnek), valamint a különböző
asztrológiai pontoknak (Lilith, Sárkányfarok, Ascendens, stb.) a lét
különböző vertikális hierarchiái (létállapotai) és azok természeti-
horizontális kifejeződései (materializációi) jöttek létre. Ezért az asztrológia
határozottan nem természettudomány, hanem jellegzetesen és
egyértelműen szellemtudomány és éppen az asztrológia integritása
(épsége) és metafizikai tisztasága - Végső soron hatékonysága! -
érdekében el kell utasítani minden olyan törekvést, amely
természettudományként akarja feltüntetni és kezelni.
…. Az asztrológia tehát az analógia törvénye (rendszere: az analogikus
logika) szerint követi és tárja fel a több dimenziós valóság különböző
szintjein létező spirituális-energetikai tömörüléseknek a földi
jelenségekben és lényekben történő különböző megnyilvánulásait. Ezek a
spirituális-energetikai struktúrák végső soron mind találkoznak és egybe
kapcsolódnak az abszolút létforrásban, amely létforrásból teremtődik
minden és "mindaz, ami van" (Hermész Triszmegisztosz) az egyetemes
teremtői (Isteni) ősképzelet szerint. Azok az analogikus kapcsolatok és
kapcsolatrendszerek, amelyek léteznek a különböző teremtési folyamatok,
valamint a lények és a lényeket létrehozó és fenntartó különböző
spirituális-energetikai struktúrák között, az asztrológia módszerei
segítségével kimutathatóak és így racionálisan is követhetőek, könnyen

15. érthetőek és értelmezhetőek. - Ez az asztrológia első és egyben
alapaxiómája.
… Az viszont, mi az asztrológiát a többi szellemtudománytól gyökeresen
megkülönbözteti (diferentia specifica), éppen az, hogy a többi
szellemtudománytól eltérően, az asztrológiának létezik közvetlenül
érzékelhető, látható és észlehető (anyagi) vonatkoztatási rendszere is
(éspedig az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak,
valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya). És ez
a szilárd és ellenőrizhető vonatkozatási rendszere, annak ellenére is meg
van, hogy akárcsak a más szellemtudományok esetében(!), a legkorábbról
ismert tételei (igazságai), nem e "biztos" rendszer logikájából, hanem
feltehetően empirikus megfigyelésekből (pszichológiai karakter és
szellemi típus megfigyelésekből), valamint kinyilatkozatásból származnak.
Nem létezik ugyanis egy olyan őstörténeti bizonyíték, ami után ne
kerülhetne valamikor a föld valamely pontján a felszínre még egy újabb
bizonyíték az asztrológiai gondolkozás őskori létezésére.
… A másik megkülönböztető jegye, hogy e szilárd és ellenőrizhető (nem
kitalált, nem fiktív, nem az önkényes egyéni fantázia által szült és nem is
„csak” kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszerének (az ekliptika
konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint a többi, a bolygók
pozíciójából kiszámítható sarkalatos pontjainak – un. karmikus helyeinek)
az időben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból, nem csak
laza általánosságokat vezet le, hanem konkrétan is személyesíteni képes is
az információt. Ez által lehetővé teszi az egyén számára a saját
személyének az egyetemes lét-folyamatokba (univerzális trendekbe) való
harmonikus integrációját, illetve annak a spirituális trendektől való
diszharmonikus eltéréseinek (kilengéseinek) a kimutatását.
- Szemben a többi szellemtudománnyal, amelyek a különböző személyek
(próféták) által kinyilatkoztatott „Isteni igazságoknak” (vallásos
axiómáknak) a később élő utódoknak - és ezért más (különböző gazdasági
és politikai helyzetekben gyökerező) erkölcsi normák szerint gondolkozó
és ítélkező személyeknek - az (ugyancsak a múltban: váltakozó történelmi
körülmények által meghatározott) elképzelései szerint értelmezett, és
ugyancsak a szóbeli hagyomány útján tovább adott, és mindig csak két-
három generációval később írott formákban is rögzített. igazságoknak az
„ősi parancsait” (bizonyos gazdasági konjunktúrákban: adott történelmi
időben és térben meghatározódó erkölcsi és filozófiai felfogásokat)
tartalmaznak és hirdetik örökérvényű isteni akaratként.

16. … Az asztrológia másik alapaxiómája az, hogy fizikai-biológiai törvények
tökéletes leképeződései a szellemi törvényeknek. Ennek következtében
ahhoz az igazsághoz tartja magát, hogy mindaz a tevékenység és törekvés,
ami hosszú távon – nem véletlenül! – fizikailag és biológiailag káros
hatással jár (pl. a mágikus akaratátvitel), spirituális szempontból is
törvénytelen. („Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”) Ezért, noha
elismeri azt, hogy lehetséges a mágikus eljárások és gyakorlatok által a
fizikai formákat és struktúrákat fenntartó spirituális (asztrális és éteri)
erőtereknek a befolyásolása és módosítása, az ilyen gyakorlatokat,
nevezetesen: a mágikus befolyásolást, törvénytelennek tartja. Éppen úgy,
mint az öncélú és egoista célok és érdekek szolgálatába állított
jövőkutatást, ami személyi tudat- és akarat befolyásoló és így önbeteljesítő
jellegénél fogva, a mágikus tevékenységnek mindössze egy másik formája.
Ezért, az asztrológia saját magát, mint tudományt, kimondottan a
spirituális magyarázat keresés és valóságfeltárás (kauzális és spirituális
struktúráknak és programoknak a feltárása), vagyis a javító céllal folyatott
szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységet határozza meg.
… Ez a valóságfeltárás nem más mint a bolygók és a konstellációk és más
asztrológiai pontok által (is) megtestesített és megjelölt spirituális erőknek,
erőközpontoknak és morfogenetikus erőtereknek egy bizonyos időszeleten
belül történő egymáshoz való viszonyának és e viszonyok minőségének
(és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkező
hatásának) a megállapítása, követése és metafizikai értelmezése.
…Az asztrológia tehát semmiképpen nem természettudomány, hanem
egyértelműen szellemtudomány. Mivel azonban a vonatkoztatási
rendszere, illetve a vonatkoztatási rendszerének a módosulásai
megállapítását egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az
asztrológia a természettudományhoz, egészen pontosan az asztronómiához
is kötődik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk és más
asztrológiai pontok (helyek) helyzetének a megállapítását az asztronómiai
adatokból és számítási rendszerekből veszi át. Ez biztosítja egyben az
asztrológia ellenőrizhetőségét, és ezáltal a megbízhatóságát is, a többi
szellemtudománnyal szemben.
Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik,
mivel, akárcsak a matematikával a természettudományok esetében, az
asztrológia vonatkoztatási rendszere segítségével is ellenőrizni és
igazolni, illetve cáfolni lehet a különböző szellemtudományok
állításait. Az asztrológiát tehát nemesebb és értelmesebb feladatokra lehet

17. és kell használni, mintsem hogy jósolgassunk vele, mert attól, hogy
bizonyos asztrológusok előre megjósoltak bizonyos eseményeket, senki
nem fejlődött szellemileg, nem lépett spirituálisan előre, nem növelte a
kiegyenlítődési (harmonizálódási és megváltódási) képességét, nem
teljesítette be jobban a létezés és a teremtés alaplogikája szerinti
rendeltetését. Sőt!
… Szilágyi Andrásnak tehát annyiban igaza van, hogy paradox módon, az
asztrológia épp azért él még ma is, mert az életét mindenáron megnyerni
akaró modern ember nem spirituális és kauzális megismerési rendszerként
használja, hanem a sors-nehézségek kikerülésére, illetve sors-feladatok
kikerülésre, azaz: jóslás-tevésre alkalmazza az asztrológia egyes gyakorlati
elemeit. Arról viszont az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány
térhódítása mellett, a mai ember még mindig, különböző vallásos-
misztikus képzetek és tudományosnak képzelt, röghöz kötött (materialista)
babonák szerint él (Hamvas Béla szerint babonásabb, mint valaha is volt!)
és ennek következtében teljes mértékben kiszolgáltatottja például, az
asztrológia segítségével (is) kimutatható és feltárható, irracionális és
tudattalan személyi tulajdonságainak. Bárki, aki elvégzett nyolc elemi
osztályt, képes egy egyszerű asztrogramm elemeinek a kiszámítására (és
az informatikai ipar által gyártott asztrológusi programok megjelenésével
még számolni sem kell tudni, csak számítógép gombjait nyomogatni) és e
tudással beállhat misztikus szemfényvesztőnek. Ennek viszont semmi köze
nincs a szellemi élethez, a lelki – tudati és a spirituális fejlődéshez: az igazi
egészség, vagyis a teljes kiegyenlített sorshelyzet és az annak megfelelő
lelki-fizikai állapot elérése érdekében tett lépéseket szolgáló útmutatáshoz.
A szkeptikusok tehát nagyon tévednek, amikor az asztrológiát a jóslási
elméletek és eredmények alapján vizsgáztatják, és ott követik el tudatos,
vagy öntudatlan hibáikat, hogy a fizikai valóságot tekintik elsődlegesnek –
És nem mindössze az ember által referenciaként használható
vonatkoztatási alapnak! – és nem hajlandóak például a fizika és a
matematika mező- és térelméletét továbbgondolni és ennek alapján az
anyagi forma-világon túli létszférákra: a lét spirituális bázisára vonatkozó
következtetéseket levonni. Ilyen következtetés lenne például a
géntérképnek a személy, illetve a személyek: a szülők és nagyszülők
spirituális térképéből való származtatása. Hiszen, ha nem az anyag a
bázis, mivel azt csak az atomcentrumok körüli energianyalábok gyors
keringése hozza létre, illetve, amennyiben a vibráció csökkenéssel
fizikaivá váló spirituális minták, amelyek szerint az atomcentrumok

18. rendeződnek és hogyha a fizikai energia a természetfeletti energiának
és erőtereknek a kifejeződése (Határállapotba jutott
megnyilvánulása), akkor teljesen világos, hogy elsődlegesen nem a
sejtjeink, a hormonjaink, a génrendszerünk az egészségünknek és a
személyi tulajdonságainknak a meghatározója, hanem azok a
morfogenetikus spirituális tér-struktúrák, amelyek mindezt
fenntartják és mindezeknek a jó vagy rossz, a rendezett vagy zavaros
működését meghatározzák! És ha ezt már mind tudom, és ha erről már
személyes tapasztalatok által is meggyőződtem, akkor már nincs
szükségem statisztikai mérésekre ahhoz például, hogy tudjam: az erős
Skorpió meghatározódással rendelkező személyek (Figyelem: nem azt
írtam, hogy a Skorpió jegyében született személyek!), hajlamosabbak a
depresszióra, a rombolásra és az önrombolásra (öngyilkosságra). Mivel ez
– Az egyébként évezredek óta jól leellenőrzött! – tény, statisztika és
gyakorlati megfigyelések nélkül is jól kikövetkeztethető a Skorpió által
megtestesített spirituális minták és erőterek jellegéből. Az asztrológiának
ez a – kauzális - területe viszont már túl van a tudományosság és nem-
tudományosság szkeptikus és naiv-optimista kérdésein, és itt, a
magyarázkodási kényszerektől messze távol, nyugodtan és szabadon végzi
az élet-, lélek- és családmentő dolgát az elhivatott asztrológus.
III. Példa a josló (azonnali hasznot leső) és a kauzális (egészséges: az
egész életet – rendezni akaró) koncepciók közötti különbségre:
A metafizikai magyarázat a holdciklusok, egészen pontosan a holdjárás
különböző fáziaiban észlelt növekedési, vagy csökkenési, gyógyulási,
vagy betegdési jelenségek tulajdonképpeni értelmére a következő:
Ezek a holdfázisok, mindössze megtestesítenek a ritrmus és a ciklus
egyetemes törvénye szerint, az ember által észlelt és ismert fizikai és a
pszichikai (természeti) jelenségeknél (árapály, emberek és kutyák -
farkasfélék lelki és szellemi világának a feszültsége, megzavarodása,
növények növekedése, virágok nyílása - stb.) sokkal magasabb rendű,
erősebb és egyetemesebb hatású (lényegesebb), az ősteremtés
gyökerénél álló teremtési folyamatokat, kauzális és spirituális energia
áramlásokat. A Naprendszer és a földi világ, a teremtés idea világi
mintájára és a teremtés eredeti funkciója szerint épül fel, ezért a Hold is, -
A földre gyakorolt gravitációs ereje majdhogynem mellékes mindemellett:

19. - ezt szolgálja és ezt, a kauzális dimenzióban létejövő teremtési célt,
reneltetést és rendet testesíti - jeleníti meg a földi élet és az itt létrejött
(kifejlett) földi lények számára.
Persze, a kauzális dimenzióban nincs idő és tér, de hozzánk
időciklusokra és térszeletekre (térzónákra) felosztva érkeznek a különböző
teremtői energiák.
Hogy mik is ezek? A holdtölte a Jang energiák túlsúlyos - in extremis -
kiáramlását jelenti, viccesen fogalmazva isteni sperma-kilövelés történik
(Ezért érzékenyek rá és vagy nem tudnak aludni, vagy megzavarodnak és
depressziósok lesznek ilyenkor az éberség nélküli, Rák - Hold karmával
rendelkező személyek, mivel elönti a létet a megtermékenyítés
ősszelleme.), a holdfogyatkozás a Jin energiák növekedett (maximális)
kiáramlását. Ez is godot okoz, azoknál a, szintén Rák - Hold karmával
rendelkező személyeknél, akik magzat-foganási, megtermékenyülési
problémákkal küzdenek. Holdtöltekor kvantum-szerűen áramlanak a
létben (és a földön) az átvilágító - és minden szinten: spirituális, mentális -
gondolati, asztrális - pszichikai és fizikai szinteken is mindent (és
mindenkit) megtermékenyítő Fény-energiák. Holdfogyatkozáskor a
befogadást, a megtermékenyülést, az odaadást jelentő Szeretet energiák
(Ugyancsak minden dimenzió szinten) áramlanak a létbe és a földre.
Ezeknek a finom energiáknak az áramlása annyira fontos számunkra, hogy
például bárki is, ezekkel az Isteni erő-hullámokkal - áramlásokkal szembe
szegül pragmatikus megfontolásból (Pl. karrier építési), vagy más
(személyi) szempontok miatt, ahelyett, hogy ezekkel az erőkkel
megkísérelné az együttműködést – a kollaborációt, a hatás-visszahatás
törvénye szerint, neki, vagy az utódainak, hoszzú távon majd viselniük kell
az Isteni erőkkel való szembeszegülés következményeit.
Az empirikus megfigyeléseken alapuló népi mágikus hit és az
asztrológiai tudomány és bölcsesség, miszerint bizonyos
fázisokban kinyilvánított vágyak megfogannak - beválnak, és
materializálódnak, illetve az, hogy mikor milyen gyógynövényt kell
leszedni - begyüjteni és mikor mit lehet gyógyítani és mit nem (Mikor
ajánlatos és mikor életveszélyes műtéteket végezni.), már csak a földi
"kisülési" jelenségek megfigyelésére alapozódnak. De a lényeg akkor is
az, hogy az egyetemes teremtőerőkkel és törvényekkel való
együttműködési képesség és készség erősítése és az ellenszegülések,
elhárítások és elzárkózások megszüntetése a célja akár a Nap-, akár a
Holdfázisok ismeretének (Az ősanyák ellenszegülése következtében

20. keletkező karmikus hatások megfigyelési lehetőségének), és nem az, hogy
a fázisok által jlezett egyetemes termékenységi periódusok idején a földre
áramló energiákat, mágikus praktikák segítségével, a hasznunkra befogjuk,
holmi anyagi előnyökhöz való jutás érdekében. És ez akkor is így van, ha
például a josolgató klasszikus asztrológia nem ezért tartotta fontosnak a
holdciklusok megfigyelését és a földi következmények értelmezését -
előrevetítését (jóslását).
Kozma Szilárd
Lásd a többi témákban a részletes kifejtéseket és az értekezéseket az:
www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.asztrologosz.com
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.
És annak történetét, hogy miként és miért lettem végül asztrológus, a következő link alatt:
http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-
hatekony-kovetkezmenyei