Poszter az ELTE Innovációs napján

•

0 gefällt mir•403 views

Empfohlen

Korábbi kísérleteink során kimutattuk, hogy felnőtt emberek képesek rögzített kutyaugatásokat hallgatva kategorizálni azokat felvételük kontextusa szerint, illetve egységes képet alkotnak az ugató kutya motivációs állapotáról. Jelen vizsgálatunkban e képesség egyedfejlődését vizsgáltuk. Három különböző helyzetben (mikor idegen ember jelenik meg a kerítésnél, mikor kikötve magára hagyják a kutyát, illetve játék közben) rögzített ugatásokat játszottunk vissza 6, 8 illetve 10 éves, kutyával egy háztartásban élő illetve nem kutyás gyerekeknek. Feladatuk az volt, hogy csoportosítsák a hangokat azok felvételi helyzete illetve a valószínű motivációs állapot („mérges”, „fél” vagy „vidám”) szerint. Eredményeink szerint a hatéves nem kutyások kivételével minden csoport tagjai a véletlen szintnél nagyobb valószínűséggel sorolták be az ugatásokat a helyes szituációba. Az életkor hatással volt teljesítményükre: az idősebb korcsoportok tagjai egyre több helyes választ adtak. A hangulati osztályzás során minden korcsoport esetében összefüggés volt az ugatás felvételi szituációja és a motivációs állapot-kategória között. Az „idegen” illetve „kikötve” helyzetekben rögzített ugatásokat az alanyok többsége a „mérges” illetve a „fél”-kategóriákba sorolta be, azonban a „játékos” ugatások megítélése már nem volt egyértelmű a gyerek korcsoportokban. Ezzel ellentétben a felnőttek ezeket az ugatásokat többségében „vidámnak” ítélték. Összességében elmondható, hogy a korcsoportok teljesítményei között a szituáció-kategorizálásban találtunk jelentős különbségeket, az emocionális osztályozás hasonló volt minden csoport esetében.

Miért ugat a kutyus, mondd meg kisfiam!

Csaba Molnar

A vokális jelek egyszerre többféle információt is kódolhatnak. A jelet vevő egyedek tudomást szerezhetnek az adó egyed testméretéről, neméről, a hierarchiában elfoglalt státuszáról, motivációs állapotáról, arról hogy mely csoportba tartozik, egyedileg is megkülönböztetheti az egyedeket hangjuk alapján, és képet alkothat a kommunikatív kontextusról. Számos főemlős fajnál kimutatták, hogy a fajtársak képesek a csoport más tagjait hangjuk alapján megkülönböztetni, és a szituációnak megfelelő viselkedést mutatni. Az akusztikus jelek egyedi megkülönböztethetőségét és kontextus-függését vizsgáljuk a kutyaugatás esetében. Korábbi vizsgálataink során kimutattuk, hogy az emberek az ugatás alapján képesek egységesen megítélni az ugató kutya motivációs állapotát, és a véletlen szintnél nagyobb valószínűséggel eltalálják a szituációt, amelyben az ugatás elhangzott. Érdekes módon azonban az emberek nem voltak képesek különbséget tenni különböző egyedek ugatásai között. Felmerül a kérdés, hogy vajon a kutyák képesek-e erre. Habituációs teszteket végeztünk kutyákon, melynek során azt vizsgáltuk, hogy képesek-e különbséget tenni egy azonos egyed különböző szituációkban rögzített, illetve különböző egyedek hasonló szituációban rögzített hangjai között. Eredményeink alapján a kutyák teljesítménye sok tekintetben párhuzamba állítható az emberével.

Hasonlóan informatív az ugatás az emberek és a kutyák számára?

Csaba Molnar

The wild canids rarely bark, and this occurs only in a few social situations, e.g., aggression between groups, or while defending the den. Whereas family dogs bark frequently in several contexts. One possible hypothesis explaining this hypertrophisation of barking is that the barking plays a crucial role in dog-human communication, and possibly humans preferred and thus selected for the more barky dogs during domestication. For this to happen, the dogs’ bark should have different acoustical parameters depending on the motivational state of the individual and/or the context. In an earlier study, we showed that human listeners were able to categorize dog bark samples played back for them. They were able to classify the situations of barking, regardless of their former experiences with dogs. The listeners described the possible motivational states of the given barking dog quite accurately. In this study we explored if the listeners’ visual information on dogs had an effect on their ability to categorize the barks in situations and describe the possible motivational states of the dogs. We conducted a playback experiment with human sightless, and sighted subjects using dog barks as stimuli. We compared the performances of born-sightless subjects and those who lost their sight during their lives. We found that the sightless (regardless when they lost their sight) and sighted subjects could categorise the barks in situations significantly above the chance level, and their performances did not differ significantly. The subjects described the motivational state of dogs quite similarly. Our findings suggest that the humans are able to gain context- and motivational state-specific information from hearing the barks regardless they have or have not visual information about dogs.

Should we see to understand what we hear?

Csaba Molnar

In an earlier study, we showed that human listeners were able to categorize dog bark samples played back for them (Pongrácz et al., 2004). They were able to classify the situations of barkings regardless of their former experiences with dogs. The listeners described the possible emotions of the given barking dog quite accurately, and the emotionality ratings given by listeners correlated well with some acoustical parameters (inter-bark interval, frequency and hoarseness) of the barkings. In this study we wanted to detect the effects of these acoustical parameters on the classification of situations and the emotionality ratings given by the listeners in a more controlled experiment. We determined the low, middle, and high value range of these three parameters. Barks were selected from a bark-bank containing cca. 5000 barkings of Mudi breed dogs. The selection was made upon the frequency and hoarseness of the barks. We sorted the selected barks into different sequences containing barks having the same frequency and hoarseness. Finally, we inserted between the barks short, mid-length, or long, time intervals. So, in the end, we had 27 different artificially made barking sequences (in regard to all the possible combinations of the three values of the three parameters). We played back these samples to human listeners. The listeners were not told that the samples were artificially made. In two independent sub-experiments, they were asked to score the possible emotions of the "given barking dog" and to classify the "situations" of the barkings. We found strong effects of all three acoustic parameters on the emotionality ratings, as well as on the classification of situations, to be very similar to our findings in the earlier experiment. We also found interaction between the effects of the parameters, which suggests that the decision of the listeners is based upon several acoustic parameters at the same time. We found there was good agreement between the emotionality scores and the situation chosen for a given sample by the same listener.

DO YOU KNOW WHAT I BARK? - CLASSIFICATION OF SEQUENCES OF ARTIFICIALLY SELECT...

Csaba Molnar

An acoustic signal may simultaneously provide information about the caller's species, sex, age, motivational state, dominance status, group membership, identity, and the social context. Several studies showed that nonhuman primate and other species were able to distinguish between individuals and contexts by only hearing vocalizations. We explored this phenomenon in family dogs. In the last decades only a few studies focused on the acoustic communication of dogs. Recently we showed that humans are able to categorize the barks into contexts and describe the emotional content. We found that humans with different levels of experience with dogs showed similar trends in experiments. On the other hand human listeners were not able to discriminate between individuals on the basis of their calls. In this present study we conducted play-back experiments to family dogs according to the habituation-discrimination paradigm. We investigated if dogs could discriminate between barks recorded from different individuals or in different contexts. Our results showed that dogs had this ability: subjects oriented more toward the speakers while a novel stimulus (bark recorded from another individual or in the other situation) was being played back to them. These and other findings suggest that bark may play a role in dog-dog and human-dog communication.

Human and dog understanding of dog barks

Csaba Molnar

Kell-e látnunk ahhoz, hogy értsük, amit hallunk?

Csaba Molnar

Répatortát!

Csaba Molnar

A mezőgazdaság kialakulása, elterjedése

Csaba Molnar

Empfohlen

Miért ugat a kutyus, mondd meg kisfiam!

Csaba Molnar

Hasonlóan informatív az ugatás az emberek és a kutyák számára?

Csaba Molnar

Should we see to understand what we hear?

Csaba Molnar

DO YOU KNOW WHAT I BARK? - CLASSIFICATION OF SEQUENCES OF ARTIFICIALLY SELECT...

Csaba Molnar

Human and dog understanding of dog barks

Csaba Molnar

Kell-e látnunk ahhoz, hogy értsük, amit hallunk?

Csaba Molnar

Répatortát!

Csaba Molnar

A mezőgazdaság kialakulása, elterjedése

Csaba Molnar

The 2009 A(H1N1)v flu pandemic in the media

Csaba Molnar

Do dogs talk to each other? Field investigations on dog-dog acoustic communic...

Csaba Molnar

Populációs és kulturális tényezők a viselkedésben

Csaba Molnar

Szex, párválasztás és ivadékgondozás az embernél

Csaba Molnar

Szexuális dimorfizmus az emberi viselkedésben

Csaba Molnar

Molnár Csaba doktori védése

Csaba Molnar

Weitere ähnliche Inhalte

Mehr von Csaba Molnar

The 2009 A(H1N1)v flu pandemic in the media

Csaba Molnar

Do dogs talk to each other? Field investigations on dog-dog acoustic communic...

Csaba Molnar

Populációs és kulturális tényezők a viselkedésben

Csaba Molnar

Szex, párválasztás és ivadékgondozás az embernél

Csaba Molnar

Szexuális dimorfizmus az emberi viselkedésben

Csaba Molnar

Molnár Csaba doktori védése

Csaba Molnar

Mehr von Csaba Molnar (6)

The 2009 A(H1N1)v flu pandemic in the media

Do dogs talk to each other? Field investigations on dog-dog acoustic communic...

Populációs és kulturális tényezők a viselkedésben

Szex, párválasztás és ivadékgondozás az embernél

Szexuális dimorfizmus az emberi viselkedésben

Molnár Csaba doktori védése