2. felismerések kommunikálása
konceptualizálás, mindennapi nyelv
új módon kell megközelíteni az anyag, az
élet és a tudat problémáját
mint elméleti eszköz, a modell nem
valamilyen tökéletes önérvényű, kizárólagos
szerszám, hiszen sok elméleti kijelentés
lefordítható modellekre, és bizonyos
modellek is visszaalakíthatók elméletekké
a tudományos modell az egyik
legígéretesebb eljárás az emberi viselkedés
bonyolultságának megfelelő kezelésére
3. a modell megpróbálja fizikai vagy
szimbolikus formában reprodukálni a
vizsgált objektumok vagy erők között
feltételezett viszonylatokat
habár a modellek sokfélék, mégis céljukat
és anyagukat tekintve nagyjában-
egészében osztályozhatók
a diagrammatikus – szimbolikus modell a
legalkalmasabb a kommunikáció
modellezésére
4. A diagrammatikus –
szimbolikus modell
Előnyei:
könnyen kezelhetővé teszi a változók sokaságát
bonyolult módon tudja összekapcsolni
kölcsönhatásaikat
megóvja a vizsgált eseményt
heurisztikus vagy tisztázó jellegű (verbálisan
nem tudjuk pontosan kifejezni magunkat)
tömör
5. Hátrányai:
kritikai sebezhetőség
egy analógia → eltorzíthatja a valóságos
életben működő tényezőket
lehet túl egyszerű vagy túl bonyolult – akár
mindkettő egyszerre tapasztalható
néha háttérbe szorul az új és ellentmondó
adatok keresésére
A modell sosem emelkedhet az alapjául
szolgáló empirikus adatok és elméleti
feltevések fölé.
6. bármilyen modell szerkesztése körkörösen
történik
a kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le
mi, emberek töltjük meg jelentéssel a
világot
„mindenki a maga kurátora” – szelektálás
kommunikáció: a jelentés kifejlődése,
neuromotoros válaszok kialakulása,
módosulása
az „én” bizonytalanságának csökkentése
7. „A kommunikáció nem reakció valamire,
sem nem interakció valamivel, hanem
tranzakció, amelynek keretében az ember
jelentéseket produkál és tulajdonít, céljainak
megvalósítása végett.”
a különféle jelek nem tartalmaznak
jelentéseket, azokat rájuk ruházták
a kommunikáció dinamizmusa: dologként,
statikus entitásként, ne pedig az
értelmezőben lezajló folyamatként kezeljék,
de mindkettő függ a környező közegtől
míg az entitás kiszolgáltatott, a folyamat
állandóan változik belső törvénye szerint
8. belső szervező elv – mindenki sajátja
a kommunikáció folytonos és körkörös
Y = f [a = f (b, c…), b = f (a, c…), c = f (a,
b…)]
a kommunikáció megismételhetetlen
irreverzibilis
és összetett
