1. 1 A szentélyrekesztő oldalsó bejáratai
2 Főoltár (Szent Megváltó-oltár)
3 Matutinum-oltár (Szentháromság-oltár)
4 Kopasz Károly sírja
5 Nagy kereszt Kopasz Károly sírjánál
6 Sasos olvasópult
7 Oltár a vértanúszentek ereklyéivel
8 Aranyfeszület
10 Ambo
11 Szent János-kápolna
12 Szent Hilarius-kápolna
13 Szent Jenő-kápolna
14 Szent Cucuphas-kápolna
15 Mária-kápolna
16 Szent Peregrinus-kápolna
17 Szent Eustachius-kápolna
18 Szent Osmana-kápolna
19 Szent Ince és Móric-kápolna
20 Déli kapu a kerengő és a kolostor felé
21 Északi kapu a temető felé

2. De consecratione, 1144
1-7 Prológus 67-69 A boltozati ív csodája
8-15 Bevezetés 70-73 A birkahús csodája
8-9 A Dagobert-legenda és a Dagobert-épület 74-76 A felszentelés napjának kijelölése és kihirdetése
10-13 Az építkezések szükségessége 77-79 A vendégek listája
14-15 Suger személyes indítékai 80-82 Előkészületek a felszentelés megünneplésére
16-45 Építkezések a nyugati részen 83-97 A szentély felszentelésének liturgiája
16 A nyugati építmény elkezdése 98 Záró ima
17-21 A költségek előteremtése
22-31 Az oszlop-csoda
32-41 A gerenda-csoda
42-43 A nyugati építmény felszentelése
44-45 Kiadások a világításra; a felszentelés dátuma
46-97 Építkezések a keleti részen
46-47 A keleti építmény építésének elhatározása
48-49 Az itt szükséges építkezések
50-53 Alapkőletétel
54-56 A finanszírozás kérdései
57-58 A munkálatok előrehaladása
59-66 Az ereklye-transzláció előkészítése és az új
oltár felszerelése

3. De administratione, 1145-1150
1-2 Előszó
3-159 A jövedelmek gyarapítása
160-189 Építkezések
160-163 A meglévő templom díszítése
164-166 A templom első bővítése
167-169 Az első bővítés felszentelése
170-175 Az öntött, aranyozott kapuk
176-182 A “felső rész” bővítése
183-189 A munkák folytatása a két részen
190-288 A kincsek gyarapítása
190-192 Bevezetés 257-262 További berendezési tárgyak
193-197 A “felső” arany retabulum 263-274 Az ablakok
198-200 A szentek ereklyetartói 275-286 Gyertyatartók, liturgikus edények
201-213 Az arany kereszt 287-288 Paramentumok
214-221 A főoltár
222-239 A templom további díszei
240-255 A “szentek oltára” és az ereklyék felfedése
256 A nagy kereszt

4. De administratione, 165–169
Tehát a kapukkal díszített első bejárathoz járultunk, és lebontván
egy bővítést, melyről úgy tartották, hogy Nagy Károly építtette egy
meglehetősen tiszteletreméltó alkalomból – mivel atyja, Pipin
császár a saját atyja, Martell Károly bűnei miatt kívül, a kapuk
bejáratában hason és nem hanyatt fekve temette el magát –, erre
vetettük kezünket, és mint ez a templom testének bővítéséből, a
bejárat és a kapuk megháromszorozásából, magas és méltó
tornyoknak emeléséből kitűnik, buzgón munkálkodtunk.
Elértük, hogy Szent Romanus kápolnáját Istennek és szent
angyalainak a szolgálatára Hugó roueni érsek és több más
püspök felszentelte. Mily titkos, emelkedett s mily alkalmas ez a
hely a szent dolgok végzésére, megtudták azok, akik itt Istennek
szolgálnak, és míg áldozatot mutatnak be, mintha félig máris a
mennyekben lakoznának. Ugyanazon felszentelési ünnepség
alkalmával, a templom alsó hajójában mindkét oldalon egy-egy
kápolnát – az egyik oldalon Szent Hippolitusét és társaiét, a
másik oldalon Szent Miklósét – szentelt fel a tiszteletre méltó
Manasse meaux-i és Péter senlis-i püspök.

5. De administratione, 181.
Pars noua posterior dum iungitur anteriori,
Aula micat medio clarificata suo.
Claret enim claris quod clare concopulatur,
Et quod perfundit lux noua, claret opus
Nobile, quod constat auctum sub tempore nostro.
Qui Sugerus eram, me duce dum fieret.
Majd ha az új hátsó részt és elejét egyesítjük,
Fényes a csarnok már, tündöklik közepén.
Mert fénylik, ha a fényeshez kötöd azt, ami fénylő,
És új fényárban fénylik a mű nemesen,
Mely kormányzásunk idején épült fel egészen,
És aki élén állt, én vagyok az, Sugerus.

6. Belleforest, François de:
Cosmographie universelle de
tout le monde, 1575

7. Félibien, Michel: Histoire de l'abbaye royale de Saint-Denys en France, 1706

8. De administratione, 193–197
Az arany tábla fent.
Arra a táblára, amely az ő legszentebb teste előtt áll, becslésünk
szerint 42 márka aranyat fordítottunk, és sokféle drágaköveknek
tömegét: annyi jacintust, rubint, zafírt, smaragdot, topázt és sok
különböző nagyságú gyöngyöt, amennyit soha nem reméltünk
fellelhetni. Láthattál királyokat és hercegeket meg sok előkelő férfiút,
amint példánkat követve, megfosztották kezüket gyűrűiktől, és gyűrűik
aranyát, köveit és drága gyöngyeit a szent mártírok iránti szeretetből
a táblára alkalmaztatni kívánták. Ugyanígy érsekek és püspökök
felszentelési gyűrűiket itt biztonságba helyezvén, ezeket jámboran
Istennek és szentjeinek ajánlották. Drágakőárusoknak is oly nagy
tömege özönlött hozzánk különböző országokból és nemzetekből,
hogy már nem akartuk megvenni, amit ezek mindenki más
segítségével eladni igyekeztek. E táblán ezek a versek vannak:
Mennyeknek kapuját, ó, nagy Dionysius, tárd fel,
S vedd védelmedbe Suggeriust kegyesen.
És ki magadnak az új házat kezem által emelted,
Intézd el nékem, hogy befogadjon az ég.
És e helyett lakomázzam a mennynek asztala mellett,
Minden jelképnél jobb az, amit kifejez.

9. De administratione, 198–200
[A szentek ereklyetartói]
Mivel pedig védőszentjeink szent testeit a felső boltozaton illett
elhelyeznünk, amilyen nemes módon csak tudtuk, és mivel
szentséges szarkofágjuknak egyik oldalsó tábláját nem tudni, mely
alkalommal, elvitték, mi 15 márka aranyat fizetvén, gondoskodtunk
róla, hogy túlsó oldalát és felső borítását alul is, felül is mintegy
negyven unciányiból bearanyozzák. Rézből öntött és aranyozott
táblákkal és csiszolt, a felső boltozatok közelében felerősített
kövekkel is körülvétettük, továbbá egymás után következő kapukkal
is, hogy ezek elhárítsák a nép tömegeit, úgy, hogy a tiszteletre méltó
személyiségek, amint illik, magukat a szentek testeit tartalmazó
edényeket láthassák nagy áhítattal és könnyontással. A szentek
sírjain pedig ezek a versek vannak:
Ott, ahol égi had áll őrt, szenteknek pora mellett,
Sír és jajgat a nép, s tíz hangon szólal a kórus.
Lelkeikért hoz áldozatot oly sok kegyes ember,
És ha nekik tetszik, vétkükre bocsánatot adnak.
Szentek testei békén nyugszanak ebben a földben,
Útjukon ők vigyenek, ha könyörgünk oly sok imával.
Ím, menedéket az erre jövőknek nyújt e jeles hely,
Oltalmat nyer a vétkes, nem bír véle a bosszú.

10. De administratione, 201–204
Az aranyfeszület. Nekifogtunk, hogy elménket
egészen ennek szentelve, ahogyan csak tudtuk,
feldíszítsük az életet adó, imádandó keresztet,
Megváltónk örök győzelmének üdvözítő zászlaját,
melyről így szól az apostol: „Nékem pedig ne legyen
másban dicsekedésem, hanem a mi urunk Jézus
Krisztus keresztjében”, s amely annál
dicsőségesebb, mivel nemcsak embereknek,
hanem még az angyalok előtt is megjelenik az
emberfiának jeleként az égben, a végső
veszélyben. Szüntelenül köszöntjük azt András
apostollal: „Üdvözlégy kereszt, melyet Krisztus
testével szenteltek meg, s melyet tagjai díszítettek
gyöngy helyett.” Mivel ezt véghezvinni, ahogyan
akartuk, nem tudtuk, tehát ahogyan legjobban
tudtuk, úgy akartuk, s Isten segítségével
fáradoztunk rajta. Ezért mindenfelé sok gyöngyöt és
drágakövet kutattunk fel, magunk is, küldötteink is.
Ehhez a díszítéshez olyan értékes arany- és
drágakő anyagot készítettünk elő, amilyent csak
tudtunk, s különböző vidékekről igen jó mestereket
hívtunk be. Ezeknek szorgalmas és türelmes
munkával a tiszteletre méltó keresztet hátoldalán
kellett a csodálatos drágakövekkel díszíteniük. Elöl
pedig, vagyis a miséző pap felé néző oldalon,
megváltó Urunk imádandó képét kellett ábrázolniuk,
szenvedése emlékére, mintha még mindig a
kereszten szenvedne. Bizony, ugyanezen a helyen
Szent Dionysius ötszáznál több éve, Dagobert
idejétől kezdve egészen a mi időnkig nyugodott.

12. Sugerius, az apát helyezé oltárra e táblát
Ahhoz, amelyet előbb Károly adott, a király.
Méltatlant méltóvá tégy, ó, Mária, tűnjék
Jóság kútfeje mellett bűne királynak, apátnak.
És baloldalt:
Hogyha e szép oltárunkat bárki gazul kirabolná,
Vesszen, mint Júdás, kárhozzék ugyanúgy.
A csodás művű és pazarló pompájú hátsó táblát pedig, mivel
mesterei barbárok és a mieinknél mértéktelenebbek voltak,
domborművekkel formában és anyagban is megnemesítettük, úgy,
hogy egyesek azt mondhatták volna: „Az anyagot felülmúlta a
munka.” Felhasználtattunk itt sok dolgot a szerzeményeinkből, és az
egyház felszereléséből is több darabot, melyeket féltettünk az
elkallódástól, így egy törött talpú aranykelyhet és másokat is. És
De administratione, 214–221 mivel az anyagnak, aranynak, drágaköveknek, gyöngyöknek
változatossága semmit sem mond a szemnek, s a mű, mely csak a
[A főoltár] művelteknek érthető, felirat nélkül nem könnyen fogható fel, bár
Ezután, mert midőn a kolostorba léptünk, ennek ajánlottak gyönyörűséges allegóriák fényében ragyog, ezt a betűkre bíztuk.
fel, igyekeztünk feldíszíteni Szent Dionysius főoltárát, Verseket írtunk ezért rá, melyek ezt elmondják, hogy világosabban
értsék meg őket.
melynek csupán a Kopasz Károly által készíttetett elülső
táblája volt meg. Mindkét végére aranytáblákat helyezvén,
egy még ékesebb negyediket is hozzátéve, körülvétettük,
Krisztus előtt a tömeg fennszóval zengi: hozsánna.
hogy az egész oltár aranyosnak látsszék. Végeihez pedig, Mindenekért igaz áldozatot szerzett vacsoráján.
nehogy valamikor elvigyék őket, Fülöp fia, Lajos király Megváltója világnak, lám, felvette keresztjét.
húszmárkás arany gyertyatartóit állítottuk, rájuk jácintokat, Ábrám áldozata Krisztus testére a jelkép.
smaragdokat és más drágaköveket raktunk, és elrendeltük, Áldoz Melchisedek, örvend Ábrám diadalján.
hogy még gondosan keressenek ide helyezendő köveket. Rúdon emelt fürtként keresik Krisztust a kereszttel.
Ezeknek a tábláknak a versei így szólnak. A jobb végén:

13. De administratione, 222
Gyakran szemléltük tehát az anyaegyház iránti szeretettől vezettetve ezeket a különféle új és régi liturgikus
tárgyakat, miközben szemügyre vettük, hogyan lehetne az aranyoltárra helyezni Szent Eligius csodálatra méltó
keresztjét a kisebbekkel együtt, valamint azt a semmivel össze nem hasonlítható tárgyat, melyet közönségesen
Cristának neveznek, szívből fohászkodván és ezt mondván: „rakva vagy mindenféle drágakövekkel: karniollal,
topázzal és jáspissal, tarsiskővel és ónixszal, berillusszal, zafírral, gránáttal és smaragddal.”

16. De administratione, 223–239
A drágakövek ismerői előtt, legnagyobb csodálatukra, világos, hogy ezek közül, a karbunkulust kivéve, egyik sem hiányzik,
sőt nagy bőségben vannak. Ezért, midőn Isten házának díszítése iránti szeretetből a drágakövek sokszínű szépsége olykor
elvont a külső gondoktól, és tisztes szemlélődésre bírt, hogy a szent erények különbözőségeit az anyagi dolgokról a
szellemiekre vigyem át, úgy tetszett, mintha látnám időzni magamat a világnak valamely távoli részén, mely nincs egészen a
föld mocskában, sem teljesen az égi tisztaságban, s Isten kegyelméből ebből az alsóbb szférából anagogikus módon át
tudnék kerülni a magasabb rendűbe.
Szoktam beszélgetni azokkal, akik Jeruzsálemben jártak, és nagy örömmel hallgatom azokat, akik számára megnyíltak a
konstantinápolyi kincseskamrák és a Hagia Sophia díszei; vajon a mieink valamennyire is összehasonlíthatók-e azokkal?
Midőn az ittenieket többre becsülték, láttuk, hogy a frankok iránti félelemből azokat a csodálatra méltó tárgyakat, melyekről
korábban hallottunk, gondosan elrejtették, nehogy egyes ostobák erőszakos kapzsisága miatt a görögök és latinok
felfogadott kísérete viszályra és botrányos háborúra keljen; mivel a ravaszság a görögök fontos jellemvonása. Ezért lehet,
hogy több az, amit biztonságba helyeztek, mint az, amit a botrányok miatt őrizetlenül hagyva láthattak. Csodálatos és
majdnem hihetetlen dolgokat hallottunk ugyanis több igazmondó férfiútól, így Hugó laoni püspöktől is, a Hagia Sophia és
más templomok elsőbbségéről a mise celebrálásához szükséges ékességek tekintetében. Ha ez így van, s az ő tanúságuk
nyomán elhisszük, hogy így van, ily felbecsülhetetlen és páratlan dolgokat ki kell hogy tegyenek sokak ítéletének. „Ki-ki a
maga értelme felől legyen meggyőződve.” Megvallom, nekem legfontosabbnak az látszott, hogy mind drágább és drágább
dolgok legyenek mindenekelőtt a szentség szolgálatára. Ha Isten vagy a próféta parancsára aranymedencék, -mozsarak
szolgáltak a bakkecskék, borjak, vörös tehenek vérének összegyűjtésére, mennyivel inkább kell aranyedényeket,
drágaköveket, minden teremtmények közül a legbecsesebbeket szüntelen szolgálattal, teljes hittel Krisztus vérének
felfogására használni. Bizonyos, hogy sem mi magunk, sem a mi dolgaink nem elegendők arra, hogy ily dolgokra
szolgáljanak. Ha új teremtés folytán szubsztanciánk helyett a szent kerubokét és szeráfokét kapnánk, az is elégtelen és
méltatlan lenne egy ilyen kimondhatatlan áldozat szolgálatára, amilyen ez a bűneinkért adott engesztelés. A szigorúak
ellentmondanak ennek, mondván, hogy ehhez a szolgálathoz elegendő a szent elme, tiszta lélek, hívő szándék. Mi is
elismerjük, hogy elsősorban, főleg, kiváltképpen ezeknek kell jelen lenniük. Valljuk azonban, hogy sehol annyira, mint a szent
áldozat szolgálatában, minden belső tisztaság, minden külső nemesség mellett a szent edények külső díszeinek is jelen kell
lenniük. Mindenben a legillendőbb módon kell ugyanis szolgálnunk Megváltónkat, aki nem tagadta meg, hogy minket kivétel
nélkül mindennel ellásson, aki saját természetét a mienkkel egyetlen és csodálatos egyedben egyesítette, „aki megígérte,
hogy országát valóságosan birtokolni fogja, minket jobbja felől állítván”, a mi Urunk, „ki él és uralkodik mindörökkön örökké”.

17. De administratione, 240–242
[A „szent oltár”]
A szent ereklyék iránti tiszteletből elkezdtük megújítani azt az oltárt is, melyet a
régiek tanúsága szerint szent oltárnak neveznek (azt szokta ugyanis mondani
Fülöp fia, a dicsőséges Lajos király, hogy mikor gyermekkorától kezdve itt
nevelkedett, így mondták neki a kolostor vénei), mivel régiségétől, a hűséges
őrzés hiányában s a gyakori mozgatás miatt, mely az ünnepi készülődés
alkalmával következik be, amikor különböző ünnepeken más-más, a jelesebb
ünnepeken ékesebb díszt raknak rá, kevésbé díszesnek tűnt. Az oltár csúcsán
levő megszentelt porfírkő, mely nemcsak színének minőségével, hanem
méretének nagyságával is nagyon illik ide, egy oly sok idő múltán nagyon
megviselt, arannyal borított fakerettel volt körülvéve. A finoman szerkesztett
keret elülső oldalán Szent Jakab apostol karja volt elhelyezve, ezt belül egy
világos kristálynyíláson keresztül látható írás bizonyította. Ugyanígy a jobb
oldalon István protomártír karjának elhelyezését, balra pedig Szent Vince levita
és mártír karját igazolta felirat.

18. De administratione, 256
[A nagy kereszt]
Felállítottuk azt a csodálatos nagyságú keresztet is, mely az oltár és Károly
sírja között van a magasban, s melynek közepén a közhiedelem szerint
fennmaradt Matildis királynénak, a templomot alapító Dagobert király
feleségének odaerősített nyaklánca. Egy másikat pedig Szent Dionysius
oldalán állíttattunk fel – ez kisebb ugyan, de mint igen tapasztalt mesterek
bizonyítják, egyik sem fényesebb nála – főleg a megszentelt vas nyakbéklyó
tiszteletére, mely, mivel Glaucinus börtönében Szent Dionysius
legszentségesebb nyakán volt, tőlünk éppúgy, mint másoktól, tiszteletet
érdemel.

19. De administratione, 259–260
A testvérek kórusát is a ma látható formában átalakíttattuk, együttérezve
fáradalmaikkal, mert akik állandóan a templom szolgálatában álltak, azoknak
nagyon kényelmetlen volt, s olykor beteggé is tette őket a márvány és réz
hidegsége. A konvent növekedése miatt meg is nagyobbíttattuk Isten
segítségével. Felállíttattuk a régi szószéket is, mely csodálatos finomságú
elefántcsont tábláinak napjainkban pótolhatatlan faragásával és régi történetek
bemutatásával meghaladja az emberi ítélőképességet. Miután összegyűjtöttük
azokat a táblákat, melyek régebben ládákban és ládák alatt elrejtve hányódtak,
jobb oldalán helyreállítván a rézből csinált állatokat, nehogy ily sok és ily
csodálatos anyag veszendőbe menjen, helyreállíttattuk, hogy tetején a szent
evangéliumot olvassuk. Kormányzásunk kezdetén elhordattunk a templom
közepéről egy korlátot, melynek sötét fala kettészelte a templom középhajóját,
hogy az egyház nagyságának szépségét ilyen rekesztőfalak ne homályosítsák
el.

20. De administratione, 261
Ugyanígy felújíttattuk jeles rendeltetése és a mű
értéke miatt a dicső Dagobert király nemes trónját
is, melyben, mint a régiek említik, a frankok
királyai kormányzásuk kezdetén szoktak ülni,
hogy fogadják az előkelők hódolatát.

21. De administratione, 275–278
Hét gyertyatartót is készíttettünk zománcozott és
kitűnően aranyozott munkával, mivel azok, amelyeket
Károly császár adott Szent Dionysiusnak, régiségük
miatt tönkrementek.
A Szent Dionysius iránti kötelező tiszteletből arany- és
drágakő edényeket is szereztünk az Úr asztalának
szolgálatára, azokon felül, melyeket a frankok királyai és
a hívek a templomnak erre a célra adományoztak. Egy
140 unciás aranykelyhet készíttettünk, drágakövekkel,
jacintusokkal és topázokkal díszítve, annak pótlására,
mely elődünk idején zálogtárgyként veszett el.
Szent Dionysiusnak ajánlottunk fel egy prasiuskőből
hajó alakra kivájt edényt is a császárnő koronájának
virágaival együtt. Ezt Fülöp fia, Lajos király körülbelül tíz
éve zálogban hagyta, s mikor ezt bemutatni hozták
nekünk, a király engedelmével hatvan márka ezüstért
vettük meg. Ez az edény a drágakő minősége és egész
nagysága miatt is csodálatra méltó. Szent Eligius
zománcmunkája díszíti, melyet mindenki igen szépnek
ítél.

22. De administratione, 279–280
Egy másik, pintes nagyságú edényt berillből vagy kristályból Lajos
királynak Aquitánia királynője, aki akkor új felesége volt, adta első
útjakor. Szeretetének jeleként a király nekünk, mi pedig urainknak, a
szent mártíroknak adtuk, az Úr asztalára való áldozatként. Ennek az
adományozásnak a sorát magán a drágakövekkel és arannyal díszített
edényen jeleztük, kis versekben:
Ezt az edényt jegyese, Aanor adta Lajos királynak – Mitadolus a
nagyapjának, a király nekem, a szenteknek meg Suger.

23. De administratione, 281
Az említett oltár céljára szereztünk egy
szardonixból, vagyis szarduszból és ónixból
készült értékes kelyhet is, melyben a szardusz
vörös színe az ónix feketeségével úgy
váltogatja a sajátságát, mintha egyik a
másiknak tulajdonságát bitorolná.

24. De administratione, 282
Hozzátettünk egy másik, amfóra formájút is, mely
csak anyagában, nem formájában volt hasonló. Ennek
ezek a versei:
Istennek kell adnunk drágakövet s aranyunkat,
Úrnak ajánlom én, Sugerius ez edényt.

25. De administratione, 283–284
Ugyanilyen szolgálatra fordítottuk örömmel azt a szép
palackot is, amelyet nekünk Thibaut, Blois grófja
abban a tokban küldött el, amelyben neki Szicília
királya adta. Ugyanoda helyeztük azokat a
kristályedénykéket is, melyeket kápolnánkban az oltár
mindennapi szolgálatára rendeltünk.

26. De administratione, 285
Ugyanígy egy a faragó és csiszoló által csodálatosan
elkészített porfíredényt is, miután hosszú évek óta a
szekrényben volt, amfórából arannyal és ezüsttel sas
formájúra átalakítva, az oltár céljaira alkalmaztunk, és
e verseket írattuk rá:
Foglalatot nyert, lám, ez a kő ékkővel, arannyal,
Márvány volt, de ezért márványnál becsesebb.

27. 1 A szentélyrekesztő oldalsó bejáratai
2 Főoltár (Szent Megváltó-oltár)
3 Matutinum-oltár (Szentháromság-oltár)
4 Kopasz Károly sírja
5 Nagy kereszt Kopasz Károly sírjánál
6 Sasos olvasópult
7 Oltár a vértanúszentek ereklyéivel
8 Aranyfeszület
10 Ambo
11 Szent János-kápolna
12 Szent Hilarius-kápolna
13 Szent Jenő-kápolna
14 Szent Cucuphas-kápolna
15 Mária-kápolna
16 Szent Peregrinus-kápolna
17 Szent Eustachius-kápolna
18 Szent Osmana-kápolna
19 Szent Ince és Móric-kápolna
20 Déli kapu a kerengő és a kolostor felé
21 Északi kapu a temető felé