Levelek Cseres Tibornak (1980–1985) Vissza a gyökerekhez. A termés begyűjtése. Archívnet 2013/3

1. 1
1985
a.
Bertha Bulcsú Cseres Tibornak
Budapest, 1985. január 5.
Kedves Tibor,
írásban is köszönetet mondok az 50 novelláért,1
melyek nekem az olvasói örömön túl szakmai
tanulmányul is szolgáltak. Olyan nagy életművet hoztál létre, hogy az ember zavartan áll a
torony tövében. Érdekes, hogy fiatal koromban és novellistaként tartottalak számon (igaz a
nagy prózai vállalkozások későbbiek), s most újra találkozom az elbeszélő Cseressel.
Köszönöm és szeretettel gratulálok.
Szeretettel ölel Bertha Bulcsú
Budapest, 1985. január 5.
Kézirat.
1
A Különféle szerelmek című kötetben szereplőkért.

2. 2
b.
Szakolczay Lajos Cseres Tibornak
Budapest, 1985. január 10.
Kedves Tibor!
Az Írószövetségen belül egy baráti kört szeretnénk alakítani (Szilágyi Domokos Társaság),
melynek feladata lenne az egyetemes magyar irodalom értékeinek atudatosítása, Szisz2
em-
lékének ápolása, a határon túli magyar (irodalmi) művek megismerése, stb. Tudom, hogy
mindez Neked is szívbéli ügyed, gondod, s szeretném – szeretnénk –, ha köztünk lennél.
Kérlek, pár sorban válaszolj, hogy számíthatunk-e Rád? Szeretettel üdvözöl: Szakolczay La-
jos.3
Budapest, 1985. január 10.
Kézirat.
2
Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.), költő, író, műfordító.
3
Szakolczay Lajos (Nagykanizsa, 1941. február 27. –), irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő.

3. 3
c.
Radnóti Zsuzsa Cseres Tibornak
Budapest, 1985. február 5.
Kedves Tibor!
Elnézést kérek, hogy ilyen soká köszöntem meg kedvességét, az elküldött könyvet.4
De én
még olyan régimódian, lassan, ízlelgetve olvasok. Sok novellát már ismertem, de így együtt,
megszerkesztve, az ismertek és a még nem ismertek új élményt adtak. Elmúlt éveink, év-
tizedeink szomorú, kesernyés humorú, nagyon emberi, nagyon humánus krónikáját. Az ember
és a történelem, az ember és az elemek, az ember és a halál gyönyörű küzdelmeit. Utólag me-
glepve vettem észre, hogy néhány általam nagyon szeretett novellában a víz, mint őselem,
mint fenyegetés, milyen visszatérően jelen van. (A kisgyerek álmodni kezd, a Sziget,
Hódítás). És ugyanúgy főszereplő volt a víz a Hideg napokban is.
Köszönöm az élményt, és köszönöm a könyvet, és nagyon sok szeretettel üdvözlöm mindket-
tőjüket: Zsuzsa5
Budapest, 1985. február 5.
Kézirat.
4
Az életmű-sorozatban megjelent Különféle szerelmek címűt.
5
Radnóti Zsuzsa (Bp., 1938. február 12. –), drámatörténész, dramaturg. Örkény István özvegye. Jászai Mari-
díjas (1980.)

4. 4
cs.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Berettyóújfalu, 1985. március 16.
Kedves Tiborciusz!
Köszönettel visszaszármaztatom a füzetet.6
Meglepett, hogy ennyire készültségben állasz a
magyar szellemi élet arcvonalán. Virrasztó őrhelyedről sűrűn adsz le riasztó lövéseket. Lám
most is a „nép fogyás” és „nép fogyasztás” (ethnocídium) bátor kitételedre a lap lábjegyzete7
egy statisztikával reflektál kizárólag a „nép fogyást” illetően. A másik kényes neki. Neked
nem. A Hideg napokat még kíséri a vád árnyéka, ezt most az üdülő társaimnál tapasztaltam.
Az osztályharc indulatokkal hevített korszakában olaj volt a tűzre. Milyen más volt ‘46-ban
Gálfi alez[redes] a HM ig[azoló] biz[ottság] elnöke (őt a múltban zsidó felesége miatt mellőz-
ték). Az történt, hogy Kazay őrgy. az igazoláshoz írást kért tőlem. Igazoljam demokratikus
múltját. Nosza, én leírtam azt, hogy 1938-ban, hősök napján a Tapolcai tisztikar felállt az em-
lékműnél, és fogadta az alakulatok díszmenetét. Mikor már a leventék vonultak, Kazay észre-
vette, hogy utánuk egy nyilas szakasz jön karokat oldalt felemelve. Urak! Politikai egység
tisztelgését nem fogadjuk, kövessenek – parancsolta Kazay. – Erre a sorból kilépett egy fő-
hadnagy. Maradni! vezényelte, és halkan az őrgy. után szólt: zsidóbérenc! Hát a fele maradt, a
többi ment az őrgy. után. Ezt leírtam, hogy kedvező képük legyen az őrnagyról. No! megállít
a HM folyosóján Gálfi: Bélám! vondd vissza, és írjál mást Kazayról, úgyis eleget b...gatják a
tiszteket most.
Mit szólt vajon Gálfi a Hideg napokhoz?
De a Hideg napoknak nagyobb jelentősége van, még a Te értékelésednél is. Írásművedben
vitathatatlanul valóságos történet tárulkozik fel az Egyetemes Emberiesség, az Örök
Humánum védelmében. A szomszédok felé a kihívás, s azt követő hallgatás jól jött. Megfe-
lelő távlatból majd a történelem mondja ki: csak a magyarság merte vállalni a szolgálatot. (a
Hideg napokat a történelem fogja igazolni – már látom – csak menjünk el még egy kicsikét.)
Ebben maradunk. Még egyszer köszönet a füzetért és várom a Foksányi szorost!
Kézcsókom kedves Feleségednek és Téged a régi baráti szeretettel ölel: Szánthó Béla
Berettyóújfalu, 1985. március 16.
Kézirat.
6
Nem tudjuk pontosan, hogy ki/kik által összeállított, nyilván a romániai falurombolás ellen tiltakozó iromány-
ról volt szó. A pártállami vezetést a kívánatos és egyben lehetséges lépésekre ösztökélő írásokat Cseres Tibor
rendre aláírta.
7
A magyar népesség egyre veszedelmesebb méreteket öltő fogyása a 20.században ismételten a köz- és a politi-
kai elit érdeklődésének homlokterébe került. Ez a kérdéskör a – II. világháborút követően – már a ’60-as évek
elején felmerült, de 1985-re annyira ismertté vált, hogy az MSZMP vezetése és a kormányzat, a sajtótól is ’sür-
getve’ kénytelen volt határozott családvédelmi/gyermek és ifjúságvédelmi, oktatás- és nevelésügyi lépések soro-
zatát tenni. Cseres Tibor ezzel a folyamattal kapcsolatban, és a romániai falurombolást is célba véve emelte fel
szavát, szokatlan szenvedéllyel.

5. 5
d.
Paál Rózsa Cseres Tibornak
Budapest, 1985. március 27.
Kedves Tibor!
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a mostani kerek születési évfordulón. Sajnálom,
hogy nem tudok ott lenni az Alap8
-ülésen, mert amikor ott a Maga egészségére koccintanak,
én Kijevben tehetem csak ugyanazt – gondolatban. A hétfő esti programtól pedig nagyanyai
kötelességeim tartanak távol. Így hát engedjen meg egy vallomást, amit lehet, hogy nem is
tudnék személyesen elmondani, csak dadogni. Magát először – jó régen volt – megszerettem
íróként, felelős gondolkodóként. Majd megadatott, hogy meg is ismerhessem, s attól kezdve
újabb érzéssel gazdagodtam: Cseres Tibor, mint ember váltotta ki mélységes, őszinte tisz-
teletemet. műveltsége, széleskörű ismerete, bölcsessége, humora lebilicsenlő, maradandó
élményem. Köszönöm, Isten éltesse sokáig, jó erőben, egészségben.
Szeretettel üdvözli Paál Rózsa9
Budapest, 1985. március 27.
Kézirat.
8
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja.
9
Paál Rózsáról nincsenek életrajzi adataink.

6. 6
e.
Aczél György Cseres Tibornak
Budapest, 1985. április 1.
Engedje meg, hogy születésnapja és kitüntetése alkalmából gratuláljak. Szeretném itt elmon-
dani, hogy elsősorban becsülettel megtett útjához, korát-korunkat, sorsát-sorsunkat, mindig
vállaló és írásaiban bátor emberséget mindig felmutatni tudó munkásságához gratulálok.
Szívből kívánok további eredményes alkotó munkát, magánéletében sok boldogságot.
Baráti üdvözlettel: Aczél György
Budapest, 1985. április 1.
Kézirat.

7. 7
f.
Dr. Kovács Gábor Cseres Tibornak
Rajka, 1985. április 10.
Tisztelt és kedves Mester!
Korábbi levelemre válaszként érkezett kedves levelezőlapját örömmel és köszönettel vettem.
Igazán megtisztelő a számomra, hogy válaszra méltatott. De mielőtt egy lépéssel is tovább
mennék, szabadjon, ha ugyan kissé megkésve is, de legőszintébb kívánságaimat kifejezni
elmúlt születésnapja alkalmából. E vonatkozásban ugyan kissé zavarban is vagyok, mivel nem
tudom, hogy hányadik volt az, melyhez megkéstem. Ugyanis az ÉS 1985. április 5-i száma a
60. éves, ugyanakkor a Magyar Hírlap a jeles napról történt megemlékezésében a 70.-ről tesz
említést. De én úgy hiszem, akár az egyik, akár a másik az érdemi dátum, a jókívánás, ha az
szívből jön, mindenkor időszerű. Kérem Önt, kedves Mester, így fogadja az én gratulációm.
Külön kell jókívánságom kifejezni azért is, hogy születésnapja alkalmából a „Magyar
Népköztársaság Zászlórendje” kitüntetésben részesült. Nem méltatlanul! Azon kitüntetéshez
pedig, mellyel a honvédelmi miniszter tartalékos őrnaggyá léptette elő, csekély személy-
iségem már mint csak obsitos tartalékos hadnagy köszöntheti „feljebbvalóját”. Aki viszont
ilyen minőségében háromszoros „Hajrá”-t érdemel.
Kedves Mester! Igazán megtisztelő, hogy amennyiben korai verseskötetei több példányban
lennének meg, szíves-örömest küldene nekem belőle. Én avval eleve tisztában voltam, hogy
ez ma már ritka, miként a fehér holló. Nem is így gondoltam én. De amennyiben abban a
bizonyos „posztumusz”10
verseskötetben benne lesz mind a két kötet összes költeménye, ak-
kor abbéli igényem a lehető legteljesebben kielégíttetik, majdan. Ha viszont nem, akkor sza-
badjon kellő időben erre a „témára” visszatérnem, hogy akkoron, valamilyen úton-módon
lehetségessé váljon számomra azokról xeroxmásolatot készíteni
És ezzel minden kérésem és igényem teljessé válik. Ennek szellemében várom az életmű erre
az évre jelzett három kötetének megjelenését is. Kívánok továbbra is jó erőt elvégzendő
munkájához. Ahhoz a szép és nemes feladathoz, mely tanúbizonysága alkotói vénájának, mel-
lyel bebizonyítható az, hogy nem „egykötetes” író! Tisztelettel Dr. Kovács Gábor
Rajka, 1985. április 10.
Gépirat.
10
A versek kézirat formájában maradtak ránk. Lásd CsTGy. Versek.

8. 8
g.
Lakatos István Cseres Tibornak
Budapest, l985. április l.
Kedves Tibor!
Szerettel köszöntelek a halálod előtti 25-ik esztendő első napján. Frissességet, szellemi és testi
potenciát 2010-ig: halhatatlanokat megillető elismerést a következő évezredre!
És köszönöm, köszönöm (bocsáss meg, hogy ily későn) különféle szerelmeid11
kiváló gyű-
jteményét.
Barátod, csodálód, lelkes híved Lakatos István12
Budapest, l985. április l.
Kézirat: dísztáviraton, a címzett 70. születésnapja alkalmából.
11
Különféle szerelmek (Elbeszélések). Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957.; Életmű sorozat, 1984. 651 oldalon.
12
Lakatos István (Bicske, 1927. április 26. – Bp., 2002. május 6.), Kossuth díjas költő (1995), műfordító. 1955-
ben a Petőfi Kör vezetőségi tagja. 1986-ban az Újhold-évkönyvek sorozat egyik elindítója.

9. 9
gy.
Bor Ambrus Cseres Tibornak
Budapest, 1985. április 3.
Kedves Tibor,
elmúlván az érdemtelen, szépen koszorúzás bizonyára kissé turbulens13
napjai, hadd mofog-
jam el én is: Isten éltesse. Bor Ambrus14
Jutott még eszembe: a Dekameronhoz a második ötvenet tartalmazó kötetet az életmű végére
tétesd, a még hiányzó két novellát halaszd későbbre: in mora15
nem csak priculum16
van, ki-
tolni is lehet a múló idővel, és maga a fortély is biztosan éltet, fölpezsdít. (Bikfic lévén csak
fölteszem ezt.)
Budapest, 1985. április 3.
Kézirat.
13
Nyugtalan, felkavart, viharos (latin).
14
Bor Ambrus (Gödöllő, 1921. október 31. – Bp., 1995. május 18.), író, műfordító, publicista. 1969-től a Mag-
vető Könyvkiadó szerkesztője, 1976-tól főszerkesztője.
15
Halogatásban, késedelemben v. pihenés, késleltető akadály (latin).
16
Kísérlet, próba (latin).

10. 10
h.
Illés Endre Cseres Tibornak
Budapest, 1985. április 3.
Kedves Tibor, kedves, régi Barátom!
Hadd öleljelek meg éveid alkalmából! Szívből, szeretettel! (Magam is átestem ezen, el kell
viselnünk.)
Minden írásodat ismerem. Mindegyiket izgalom és öröm volt olvasni. Hogy csak most kaptad
meg a nagy kitüntetést – késedelem. Hogy késedelem? Nem fontos. Az írás megvan, az írás
megmarad!
Igaz szeretettel ölel régi híved! Endre17
Budapest, 1985. április 3.
Kézirat.
17
Illés Endre (Csütörtökhely, 1902.június 4. – Bp., 1986. július 22.), Kossuth díjas író, esszéista, műfordító,
szerkesztő. 1967-től a Szépirodalmi Könyvkaidó igazgatója.

11. 11
i.
Vajda Gyula Cseres Tibornak
Budapest, 1985. április 23.
Kedves Tibor!
Hosszabb külföldi tartózkodás után a napokban érkeztem haza, s így csak most bukkantam rá
a hó elején a lapokban megjelent, Rólad szóló írásokra. – Nos, nem tudom megállni, hogy
hangot ne adjak sanda gyanúmnak: merőben fikció az a híresztelés, hogy Te már 70 éves
vagy. Illetékesek ezt nyilván azért találták ki, hogy alkalmat teremtsenek újbóli kitüntetése-
dre, illő méltatásodra. Jómagam néhányszor kezembe veszem valamelyik könyvedet, mindig
felrémlik előtttem annak a magas, karcsú, vitázó kedvű, harcos modorú, villámló tekintetű,
nagyon megnyerő fiatalembernek a képe, akit a kezdetek nehéz, zavaros éveiben én Cseres
Tiborként ismertem meg. Azóta ugyan 40 esztendő viharzott el felettünk, de a Te sajátos
alkotásaid, súlyos mondanivalóid annyi megújuló friss erőt tükröznek, annyi robbanó energiát
sugároznak, hogy a Te esetedben a 70 esztendő nyilvánvalóan csak papírforma lehet.
Írói utadat mindvégig figyelemmel kísértem, de 83 éves lévén ezt most már nyilván nem
sokáig tehetem. Merőben egyéni írói alkatod, senkivel sem rokonítható, nehézveretű stílusod
– bevallom – kezdetben kissé meghökkentett, de megszoktam, megértettem, és nagyon
megszerettem írásaidat. Világháborús történeteidnek egy-egy alakjával nagyon tudtam azono-
sulni, mert a keleti front pokoljárását magam is végigcsináltam.
No de elég volt a szövegből, a lényegre térek: magas kitüntetésedhez18
gratulálok, és szívbeli
jókívánságaim kifejezése mellett, őszinte nagyrabecsüléssel köszöntelek: Vajda Gyula19
Budapest, 1985. április 23.
Gépirat.
18
A Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki.
19
Vajda Gyula, a Szövetkezés c. lap egykori szerkesztője, újságíró.

12. 12
j.
Horváth Ferenc Cseres Tibornak
Budapest, 1985. április 30.
Kedves Tibor!
Hosszabb érsekújvári tartózkodásom miatt csak most, megkésve köszöntelek 70. születés-
napod alkalmából. Utólsó – vagy öt évvel ezelőtti – találkozásunk óta (úgy emlékszem Jóc-
sikéknál20
két ízben hajtottak végre rajtam szemműtétet. Ez többek között annyit jelent, hogy
a műtét előtt és után egy ideig félig-meddig vak voltam. Kossuth-ról írt könyvedet pl. köze-
lembe tartom, de csak a Kortársban megjelent valamelyik fejezetét olvastam még – annak
idején. Azt a nyilatkozatot viszont már olvastam, amelyben az írónak arról a jogáról szóltál,
hogy ha a nemzetnek nincs módja (bármilyen oknál fogva) hangot adni fádalmának, az író
dolga a jajkiáltás. Persze annak az írónak nem csak dolga, hanem kötelessége is, aki köteles-
ségének érzi azt. A félvakság börtönéből lassan a látás, az olvasás napvilágára kerülve engedd
meg, hogy megszorítsam ezért a kezedet. Sokszor volt olyan érzésem, hogy Illyés Gyula
halála után (Csoóri Sándoron kívül) nincs más olyan nagyot kiáltani képes írónk, aki jogot
szerzett magának arra, hogy szószólója legyen a nemzetnek, és elkiáltsa ha kell – a néma kínt.
De aztán értesültem róla, hogy voltál egy külföldi bírósági tárgyaláson – megfigyelőként,
vagy kiküldöttként21
– nem tudom, de elég az, hogy ott voltál.
Amit a Parázna szobrok után reméltem, az – úgy érzem – valóra vált. Vállaltad a szószóló
szerepét. Nagy feladatot vállaltál magadra, s íme, végzed! – Hetvenedik születésnapodon
ezért szívből és a régi munkatársi kapcsolat alapján baráti szeretettel köszöntelek. Ha egyszer
tudsz szakítani kis beszélgetésre időt, örömmel találkoznék Veled.
Baráti üdvözlettel Horváth Ferenc
Budapest, 1985. április 30.
Kézirat.
20
Jócsik Lajos (Érsekújvár, 1910. május 4. – Esztergom, 1980. december 31.), közgazdász, író.
21
Duray Miklós szlovákiai magyar politikus-író tárgyalásán vett részt Csurka István és Mészöly Miklós társasá-
gában.

13. 13
k.
Cseres Tibor Aczél Györgynek
1985. április
Hetedik évtizedembe lépésem alkalmával küldött jókívánságait hálásan köszönöm. – Ez a
mesgye, ahonnan előre-hátra pillantva inkább érezzük birtokunkba a múltat, mint a jövőt.
Mindaz, ami ezekben a hetekben velem történt, mégis biztatást ad e rezignált érzések és gon-
dolatok cáfolására is.
Tisztes híve Cseres Tibor
Ceruzával írt levélfogalmazvány, keltezés nélkül. Az író születési dátumának ismeretében,
1985 áprilisában, annak közepén vagy végén írhatta.

14. 14
l.
Tóth Endre Cseres Tibornak
Debrecen, 1985. május 9.
Kedves Tibor!
Jóleső örömöt okoztál új könyved, a Foksányi szoros megküldésével. De még nagyobb
örömöt jelentett regényed olvasása. Mert, bár a könyvhéten nekem is volt néhány jelenésem,
esetenként az ágyban – pihenésképpen is – a Te (jó nagybetűs – ez is fontos az ilyen magunk
korabeli ifjoncoknak!) könyvedet olvasgattam szorgalmasan, s tegnap befejeztem.
Szerettem a könyved tömörségét, melyből az is kitűnt, hogy Te erről a korszakról sokkal töb-
bet tudsz, mint amennyit a könyvben feltársz. Ura vagy a témának, töviről-hegyire ismered a
korszak politikai rugóit, társadalmi mozgatóerőit, jelentős személyeit. – És a stílusod: a tárgy-
hoz simuló, nem hivalkodó, s csak annyit archaizálsz, amennyit a kor érzékeltetése megkíván.
Persze sokat számít, hogy Székelyföldön születtél s Erdélyen keresztül az egész kelet s a Bal-
kán közelebb áll Hozzád. Bizony: székely támad=székely bánja. (erről jut eszembe: mostaná-
ban olvastam valahol, hogy ismét kiadják a Bözödi Gyurka könyvét!22
Alig várom!)
Kedves Barátom, csak gratulálni tudok új könyvedhez. És jó (az enyémnél sokkal jobb)
egészséget kívánok, hogy munkálkodhass!
Ölellek: Tóth Endre
Debrecen, 1985. május 9.
Kézirat.
22
Bözödi György (Büzöd, 1913. március 9. – Budakeszi, 1989. november 25.), író, szociológus, történész. No-
vellás kötete Halott világítás címmel Bukarestben jelent meg, 1990-ben.

15. 15
m.
Benda Kálmán Cseres Tibronak
Budapest, 1985. május 16.
Kedves Barátom,
Néhány hétig külföldön voltam és hazaérkezve értesültem róla, hogy közben te is betöltötted
70. születésnapodat. Gratulálok hozzá és kívánom, hogy még sokáig jó egészségben és friss
munkakedvvel dolgozhassál.
Ugyancsak most értesültem róla, hogy a Könyvhét alkalmából megjelenő regényed a moldvai
csángókkal foglalkozik.23
Nem tudom, mondtam-e neked, hogy ímmár harmadik éve én is a
moldvai magyarok történetére végzek kutatásokat. Többször voltam ez ügyben Rómában,
ahol a missziói levéltárban, a jezsuitáknál meg a Vatikánban nagyszámú jelentést találtam a
16. és főleg a 17. századból. Ezek a jelentések – amelyeket szándékomban van teljes
szövegükben közreadni – eddig nem ismert színekben mutatják be az 1500-as és 1600-as
években általában Moldva és közelebbről az ott élő katolikusok, azaz magyarok helyzetét,
vagyoni viszonyait és mindennapi életét. Az 1600-as évekből szinte 10 évenként fa-
lunévsoraink is vannak, csupa magyar nevekkel, egyébként a jelentések is hangsúlyozzák,
hogy magyar nyelven tudó misszionáriusokat kellene Moldvába küldeni, mert a katolikus
lakosság ezen a nyelven ért. A magyar vonatkozásokon túlmenően, a jelentésekből nyerhető
kép azért is nagyon érdekes, mert belőlük részletesen megismerhető az akkori Európa
perifériájának az élete. Megdöbbentő kép tárul az iratokból elénk. A mindennapi létbizonyta-
lanság, az egymást követő török és tatár csapatok dúlásai, a nyomukban járó állandó el-
szegényedés olyan állapotokat teremtenek, amelyek a magyarországi hódoltságban elképzel-
hetetlenek volnának. A műveletlenség pedig még középkori méretekkel mérve is ijesztő.
Hogy mást ne említsek, az egyik 17. századi jelentés szerint, az ortodox egyház öt püspöke
közül csak egy tud olvasni, de írni az sem tud. Görögkeleti iskola pedig nincs egész Mold-
vában.
Az anyaggyűjtést már tavaly befejeztem, azóta, amikor csak hozzájutok, az iratok leírásán és
jegyzetelésén munkálkodom, majd szeretném a bevezető tanulmányt megírni még ebben az
évben. Én most kutatásaimat gyakorlatilag a 18. század elejével lezártam,24
onnantól kezdve a
viszonyok részben megváltoznak, a forrásanyag is megnövekszik. Minderről tájékoztatni
akartalak. Nagyon kíváncsian várom most megjelenő kötetedet.
Megismételve jókívánságaimat, sokszor köszöntelek Benda Kálmán
Budapest, 1985. május 16.
Gépirat.
23
A Foksányi szoros című mű.
24
Moldvai csángó–magyar okmánytár, 1467–1706. Szerk., a bev. és a jegyzeteket írta BENDA KÁLMÁN. 1–2.
kötet. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1989.

16. 16
n.
Bertha Bulcsú Cseres Tibornak
Budapest, 1985. június 3.
Kedves Tibor,
köszönöm a Foksányi szorost, így kötetben nagyon impozáns. Ez az első könyved, amit iga-
zán megérdemeltem, mert ezt nem csak olvastam, hanem sokat gondolkodtam is felőle. Kis
részben a TV miatt.25
– Szeretettel gratulálok. A könyvhöz, a bölcsességedhez és az erődhöz
is, ahogy ezt az egészet győzöd. Én borzasztóan belefáradtam, és egy szakadékosabb foksányi
szorosban érzem magunkat, mint amit Te megjelenítettél.
Szeretettel ölel: Bulcsú
Budapest, 1985. június 3.
Kézirat.
25
Hanák Péter és Varga Lajos Márton beszélgetett az íróval művéről.

17. 17
o.
Nemes György Cseres Tibornak
Budapest, 1985. június 4.
Kedves Tibor,
alighanem szubjektív vélemén: az elmúlt években publikált regényeid között26
ezt találom a
legjobbnak. Fontos mondanivalóján túl mindenekelőtt minden zavaró mozzanat nélküli meg-
komponáltsága, a félelmetes történelmi jártasság, a személyes hanggal a személyesség
bevitele a történelmi eseményekbe, s ami nekem különösen kedves: nyelvezete miatt. Kritiku-
said minden szépet elmondtak már a Foksányi szoros-ról, én csak néhány baráti megjegyzést
teszek. – Még együtt-munkánk idején27
fölfigyeltem stílusod sajátos vonásaira. Most úgy
tűnik föl nekem, hogy – talán a történelmi munkákkal foglalatoskodván, elmerülvén és
búvárkodván azokban – stílusod még markánsabb lett. Én akár egyetlen mondatból föl tudom
már fedezni: Te írtad-e azt a szöveget vagy valaki más. Ez a cseresi stílus nem mindig sima és
olvadékony, de minden körülmények között eleven, színes, változatos, úgy mai, hogy nem
öncélúen keverednek benne az ódonságok. Ebben a regényben azt is észrevettem (nem
hiszem, hogy tévednék): tudatos kompozícióval mintegy stilizáltan támasztottad föl a száz
évvel ezelőtti köznyelvet, politikai és sajtó-nyelvet, és persze bele-beleszövődik Kossuth
korábbi szónoki, hírlapírói romantikus sok stíl-fordulata, és a turini száműzött öregkori lev-
elezésének sajátos stílus-zenéje. Mikor olvasni kezdtem regényedet, eleinte megjelöltem azo-
kat a fordulatokat, amelyeket már minden bizonnyal másképp írt volna. De azután hamarosan
rájöttem: hohó! egy írói empatikus bravúrról van itt szó. Mikor belefeledkeztem az olvasásba,
néha az az érzésem támadt, hogy egy korabeli, tehát száz évvel ezelőtti regényt olvasok, ami a
megformálást illeti, ám a mondanivaló egy három nemzedékkel később élő mai kortársunk
fontos közlése, nem egyszerűen a Balkánról, az orosz–török háborúról, a nemzetiségi bizal-
matlanságról és szembenállásról, a nagypolitika fondorlatairól, hanem mindekelőtt nagy val-
lomás a csángók, a kisebbségben élő mai székelyek, magyarok nehéz életéről.
Az egyes-szám-első-személy formula óhatatlanul azt sugallta nekem, hogy ez a mesélő, nar-
rátor, ez a Domahidy Ákos alkonzul egy kissé maga az író, aki háromnegyed évszázaddal
visszahelyezve saját születését, az írói képesség erejével megéli ezt a balkáni háborút, s
nemcsak kalandok részese lehet, hanem az a személy, aki segíteni próbál az elnyomott
kisebbségeken. És ő vesz részt Teodórával a szerelmi viadalokban, s az ő szívét-lelkét me-
legíti ez a csöndes tűz, mikor először pillantja meg Klézsén a Demse-házban Annát. De ez a
transzformáció, már mint Domahidy/Cseres/Ákos/Tibor/ ilyenfajta magyarázata alighanem
csak az én képzelődésem.
Külön érdekességet jelentett számomra Orbán Balázs, Ugron Gábor és Bartha Miklós szemé-
lyének megelevenítése, és akkori cselekedeteik beleszövése a regény sokrétű anyagába.
Közülük csupán Bartha Miklós,28
a függetlenségi párt századvégi (első) délutáni napilapjának,
a Magyarországnak a vezérpublicistája késztetett tűnődésre. Hogy lett belőle történeted után
vagy két évtizeddel az a ragyogó tollú, ám eszelősen konzervatív, reakciós, rasszista politikus,
akinek a Városligetben felállított szobrát később el is távolították? No, ez csak egy mellékes
megjegyzés: elvetélt sajtótörténészi múltam juttatta eszembe.
Még egyszer: nagyon élveztem könyvedet, melyet – mert csak így érdemes – egyetlen nap,
reggeltől estig tartó olvasással élveztem végig. De gondos olvasással, mert másképp nem is
tudok olvasni. Csak egy szerény megjegyzés: a 128. oldalon (felülről a 12. sorban) van egy
kifejezés, így: magnum aldumás. Csak nem magnum áldomás? Ha tudatlan vagyok, ne is
26
Nem tudni pontosan, mely évekre gondolt a levélíró. A ‘80-as években – a Foksányi szoros című regény előtt
– az Én, Kossuth Lajos, valamint az életmű-sorozat köteteiből néhány jelent meg.
27
Az Élet és Irodalomnál.
28
Bartha Miklós (Rugonfalva, 1848. november 14. – Bp., 1905. október 19.), politikus, közéleti író, jogász.

18. 18
vedd figyelembe, ha viszont sajtóhiba, a következő kiadásban majd kijavítod.
Köszönöm kitartó ajándéksorozatodat, s a jóleső dedikációt. Szerény viszonzásul hamarosan
elküldöm új könyvemet,29
amely 75. születésem napja (március) előtt kellett volna, hogy meg-
jelenjék, de még mindig nincs a kezemben. Közvetlenül Könyvét után lesz az üzletekben.
Akkor tudvalevően az emberekben tombol a könyvéhség, és tele vannak pénzzel.
Barátsággal köszönt: Nemes György30
Budapest, 1985. június 4.
Gépirat.
29
Kilincs nélkül c. műve 1985-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál.
30
Nemes György (Debrecen, 1910. március 26. – Bp., 1998. október l5.), író, újságíró, sajtótörténész.

19. 19
ö.
Mészöly Dezső Cseres Tibornak
Budapest, 1985. június 15.
Kedves Tibor!!
A „Foksányi szoros” iránt érdeklődésemet már az a TV-adás fölcsigázta, amelyben Bertha
Bulcsú faggatott Téged magyari pesszimizmusodról is (egyebek között). Együtt ültünk mind a
TV előtt, mert hát „kedvenc írónk” is vagy, nemcsak régi jóbarátunk. Történész fiam,
Gergely, szintén nagy gyönyörűséggel olvassa minden könyvedet: s ő talán műveid történelmi
igazságát és fölfedezéseit még nálam is jobban értékelheti, mert (ez nem csak apai
elfogultság) nálam sokkal mélyebben ismeri a magyar historiát.
Nóra asszonyt meleg barátsággal köszöntve, ölel régi jó barátod és olvasód: Mészöly Dezső31
Budapest, 1985. június 15.
Gépirat.
31
Mészöly Dezső (Bp., 1918. augusztus 27. – Bp., 2011. október 11.), író, műfordító. 1963-tól 1978-ig a Magyar
Televízió munkatársa. A Lyukas-óra c. irodalom-népszerűsítő sorozat vezetője.

20. 20
p.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Berettyóújfalu, 1985. június 19
Szeretett régi és hű társam Tibor!
Hálásan köszönöm a Foksányi szorost. Leírt igazságaival a szívünkbe vág. Hatalmas energia
fekszik benne. Felkutatni ennyi anyagot csak lélekkel lehet. A lelkeddel írtad ezt a művet.
Hiteles minden részletében. Egy kicsi hibán elcsíptelek, de ezt mosolyogva írom le: a Wrendl
puska nem volt ötlövetű. Volt a kezemben ez a fegyver, egy nagy golyóbis járt bele. A 95 évi
mintájú ismétlő puska, a Mannlicher volt ötlövetű. De ezt rajtam kívül talán senki se tudja.
Elolvastam Száraz György a Tábornok című munkáját. Hemzseg az apró tévedésektől. Illy
Gusztávot 1933-ban avatták hadnaggyá a könyvben. A valóságban osztálytársam volt Guszti,
1931-ben avatták. Aztán Pálffyval egy sorban állt az avatáson. Pálffy eggyel járt alattam az
akadémián, és 1932-ben avatták. Ezek fontos dátumok, mert a hadi akadémiára 1936 után
csak származási igazolással lehetett bejutni, 4 évi csapatszolgálat után. A 33-as Illy nem le-
hetett volna vezérkari, származása miatt. Itt már nagyok a bökkenők, nem úgy mint a Te
Wrendl puskádnál.
Ma jártam az itteni könyvesboltban. Még két példány volt ott a Foksányi szorosból. Sokat
kaptak, azt mondta a boltos. A Tábornokból fele annyit. Az már elkelt. […] További kitartást!
Még egyszer köszönöm az értékes ajándékot. Kedves feleségednek kezeit csókolva maradok a
régi baráti szeretettel Béla bá!
Berettyóújfalu, 1985. június 19
Kézirat.

21. 21
r.
Ribáry Antal Cseres Tibornak
Budapest, 1985. június 24.
Kedves Tibor,
olvastam a Foksányi szorost, ezt a kitűnő essay-regényt. A mozzanatok: a kiegyezés után 10
évvel fungáló „közös” külügyminiszter, ill. diplomáciai mozgás, a megdöbbentő karóba-
húzás, a nagylelkű halott-szabadítás, a tor, a vérforraló-mithikus szeretkezés a tor éjszakáján:
óriási expozíció! A további mozzanatok: a lengyel légió nominatív szereplése, Klapka szemé-
lye, a Magyar–török összefogás Kossuth szellemében, a toborzás – érdekfeszítőek. A szer-
zetes-pappal való nyelvművelő beszélgetés kicsit hosszú, második kiadásnál ebből talán
húznod érdemes volna.
A kétszeresen megcsavart befejezés zseniális! Jelentkezésedet várva, ill. a Don Juan suite
elmuzsikálásáig is sokszor üdvözöl: Ribáry Tóni32
Budapest, 1985. június 24.
Kézirat, zöld tintával.
32
Ribáry Antal (Bp., 1924. január 8. – Bp., 1992. április 24.), zeneszerző.

22. 22
s.
Örsi Ferenc Cseres Tibornak
Budapest, 1985. július 7.
Kedves Tibor Bátyám!
Bocsánatodat kérem, hogy ily késéssel köszönöm meg a május közepén küldött Foksányi
szoros-t. Az én érzéseimet ismered róla. Feleségem – aki nem imádja a történelmet, mivel
adott korunk visszavetített hazugságainak vélelmezi –, megrendülten tette le a könyvet.
Köszönöm, hogy ezúton segítettél megingatni – nemegyszer jogos – előítéleteit.
Mellékelten küldöm – ahogy megbeszéltük – Szentkatolnai Bakk György könyvét
Vízaknáról.33
Tartós munka-kölcsönzésre. A könyv Dani unokám örökségéhez tartozik. –
Mégegyszer köszönöm a Szorost és a Kortársban olvasott Csatákat.34
Erőt, egészséget
kívánva őszinte szeretettel üdvözöllek: Örsi Ferenc
Budapest, 1985. július 7.
Kézirat.
33
Az 1848–49-iki szabadságharc alatti események Vízaknán. Bp., 1980. „Hunyady Mátyás” Intézet, 245 p.
34
Vizaknai csaták. Kortárs, 1986. 8. sz. 57–87.

23. 23
sz.
Simonffy András Cseres Tibornak
Duka, 1985. július 15.
Kedves Tibor,
Anikó meglepte magunkat egy új televíziós készülékkel, kinyitottuk, s lám Te köszöntél rám a
ritka nézhető műsorok egyikéből Bertha Bulcsúval.35
Ha már innen egyelőre festés és minden-
féle szerelés miatt szabadulni nem tudok, küldöm magunk helyett ezt a képet, talán megörülsz
neki.
A Duna és a dunaiak bizony hiányoznak, de a nyugalom valahogy nagyobb errefelé, talán
errejártadban egyszer üdvözölhetünk itt is. Ölel András36
Duka, 1985. július 15.
Kézirat.
35
A születésnapi beszélgetést 1985. április 2-án sugározta a TV a Szép szó keretében.
36
Simonffy András (Szeged, 1941. augusztus 6. – Ajka, 1995. december 16.), író.

24. 24
t.
Andrzej Sieroszewski Cseres Tibornak
Varsó, 1985. augusztus 19.
Kedves Uram!
Mint tudja, „Parázna szobrok” című regénye Lengyelországban is meg fog jelenni.37
Én
vagyok lengyel fordítója, és ilyen minőségben jelentkezem. Mindenekelőtt engedje meg, hogy
elmondjam: könyvét nagyon érdekesnek és fontosnak tartom, nagy élvezettel és érdeklődéssel
olvastam, most pedig már elég hosszú ideje – fordítom, ami nem megy könnyen. Sok problé-
mám és kérdeznivalóm van, mert mindent kell tisztán értenem, hogy minél jobban írjam len-
gyelül. A fordítás már majdnem kész, jelenleg tisztázom és korrigálom, de a szerző segitsége
nélkül nem tudok mindent megcsinálni úgy, ahogy szeretném. A kérdéseim jegyzéke elég
hosszú, de nem írom meg, mert valószínűleg szeptemberben egy hétre (10–17. között) Buda-
pestre megyek, és akkor jelentkezem, hogy közvetlenül, szóban tisztázzuk azt, amit nem tu-
dok, illetve nem vagyok biztos, vajon helyesen értem-e?
Minthogy címét nem ismerem, az Írószövetség címére küldöm ezt a levelet. Ha szeptember
10-e előtt válaszolhatna még, hol és mikor jelentkezzem, nagyon hálás volnék, ha pedig késő
lesz, az Írószövetségben fogom keresni, legyen szíves, valami üzenetet hagyjon számomra.
Ha úgy adódna, hogy nem leszek Budapesten, akkor levélben írom, miről van szó, de remé-
lem, hogy mégis találkozunk. A találkozás reményében, válaszát várva, maradtam kiváló tisz-
telettel Andrzej Sieroszewski
Varsó, 1985. augusztus 19.
Gépirat.
37
Bár a fordító időnként tájékoztatta a szerzőt a kézirat megjelenésének előkészületeiről, mégpedig bizakodóan,
a mű végül is nem jelent meg. Okát nem ismerjük.

25. 25
ty.
Hubay Miklós Cseres Tibornak
Budapest, 1985. szeptember 16.
Kedves Barátom,
az Írószövetség választmánya a múlt év február 14-én elfogadta azt a régről – még Illyés Gyu-
lától eredő – javaslatot, hogy egy nagyon szűkkörű bizottság kísérje figyelemmel a határon
túli magyarság életének, irodalmának alakulását, készen arra, hogy a legmegfelelőbb közbelé-
péssel segítsen, és készen arra is, hogy őszinte baráti kapcsolatra lépjen a szomszéd országok-
ban azokkal az írókkal, akik éppúgy hívei volnának a megértőbb, humanista szellemnek ezen
a tájon, ahogy mi is. E bizottságba állandó tagnak megválasztotta a választmány Vas Istvánt,
Cseres Tibort, Görömbei Andrást, E. Fehér Pált, Pomogáts Bélát, Bodnár Györgyöt és az
írószövetség külügyi titkárát, Ördögh Szilvesztert.
Mivel ugyancsak régóta esedékes volt már egy közvetlen találkozó a Hazafias Népfront főtit-
kárával, Pozsgay Imrével38
azt megbeszélni, hogy tehetünk-e valami okosat és hasznosat a
nemzetközi feszültségekkel terhelt Európában, javasolom, hogy mint a magyar íróknak a
dunavölgyi megértést szolgáló csoportja, ez a bizottság tárgyalja meg vele, hogy mit kez-
deményezhetnénk avégből, hogy legalább ezen a tájon csökkentsük a bevallott, vagy eddig
még csak be sem vallott feszültségeket.
Szeptember 24-én d. u. 3 órára beszéltük meg ezt a találkozót Pozsgay Imrével, amelyre
meghívtuk Barabás Miklóst az Országos Béketanács főtitkárát, s igyekezni fogunk meghívni
történészeket is. Kérlek, mint e bizottság tagját, gyere el erre a beszélgetésre.
A viszontlátásig, baráti üdvözlettel Hubay Miklós
Budapest, 1985. szeptember 16.
Gépirat, a MISZ céges levélpapírján.
38
Pozsgay Imre 1982és 1988 között volt a HNF OT főtitkára.

26. 26
u.
Csoma Sándor Cseres Tibornak
Budapest, 1985. október 17.
Kedves Cseres Elvtárs!
Tegnapelőtt volt egy megbeszélés a Nemzeti Színházban Sík Ferivel, és Havasi István, gyulai
igazgatóval, az idei évadban először. Abban maradtunk, hogy Sík Feri felveszi veled
személyesen a kapcsolatot. Én azt a feladatot vállaltam magamra, hogy megírom első im-
presszióimat a darabodról,39
afféle dramaturgiai elemzést. Gondolom a friss szem észrevesz
olyasmit, amit a munkájába már beleolvadt író nem, vagy csak később, amikor már kilépni
tud a maga teremtette légkörből, és hidegebben képes szemlélni munkáját. Nos, legyek én
előbb az a bizonyos hideg szem, és ha teszek is egynémely észrevételt, a szívem azért nem
maradt hidegen olvasás közben, sőt, többszöri olvasás után sem. Szeretem a darabot. És
remélem, érdemesnek találod fontolóra venni megjegyzéseimet.
Állok mindenben és mindenkor rendelkezésedre. Talán, nem ártana végre egyszer
személyesen is találkozni, netán amolyan író-dramaturg munkára. Persze, legyen úgy, ahogy
jónak látod.
Szeretettel és tisztelettel üdvözöl Csoma Sándor
Budapest, 1985. október 17.
Kézirat.
39
A „Két ütközet között” munkacímű ún. Kossuth-dráma kéziratáról van szó, ami nem jutott el a bemutatóig.

27. 27
ü.
Sarusi Mihály Cseres Tibornak
Békéscsaba, 1985. ősz
Kedves Tibor Bátyám!
Szeretném elnyerni a Soros alapítvány kétéves ösztöndíját, s ehhez két neves pályatárs
ajánlata szükséges. Magára és Kurucz Gyulára40
gondoltam. Tehát: tisztelettel kérem, ha úgy
ítéli meg, hogy valamelyest érdemes lehetek a Soros-ösztöndíjra, írja meg (s küldje el nekem)
ajánlását. Ha úgy érzi, hogy ezt nem teheti meg, nem fog vele megbántani.
Három csabai tárgyú kis könyvem (A csabai Szajnán, 1981. Magvető: Pázsit, 1983.
Békéscsabai Könyvtár-Lipták-féle könyvek, A kaporszakállú nádvágó, 1985. Magvető) után
jövőre, 1986-ban a Szépirodalminál jelenik meg (remélhetőleg!!) Magyar Krisztus című
paraszt családregényem,41
amely az aradi magyar zsellérnép küzdelmes életét, hét nemzedék
sorsát, az 1800-as évektől máig terjedő „időszak” tenger paraszti szenvedését igyekszik
regényben megmutatni. E nyomdában lévő könyvem emlegetése azért illik kérésem
indoklásába, mert talán mutatja, merre tartok írói munkámban. Az aradi családregényen nyolc
évig dolgoztam: tervezett gyulai regényem az ösztöndíj segítségével hamarább, két-három év
alatt meglehetne. Gyula jó százéves török időszaka izgat, a török Gyula, a hódoltsági Gyula,
az a török birodalomhoz csatolt Vég Gyula, amely az összeírók – összeírások – tanúsága
szerint már-már elmagyartalanodott. Mit jelent magyarnak maradni Török-Gyulán, mit
janicsárrá, idegenvezetővé, hazaárulóvá válni az immáron örökre töröknek hitt Körösközben:
mit kereszténység és pogányság, hit és hitetlenség: magyarság, idegenség...: rendületlenül és
rendülten: mi a különbség a szükséges – az élethez, a fönnmaradáshoz netán föltétlenül
szükséges alkalmazkodás és a nemzetvesztő honárulás, (a kényszerített és az örömmel vállalt
meghajlás!) között... Főhősöm valószínűleg az itteni nép emlékeiben megőrzött Csavarga
Miska (sarkadi hajdú) lesz, aki ezer s egy módját eszelte ki a török megcsúfolásának, a
megszállók elleni harc egyik lehetséges útját példázva az akkoriaknak. Jókora (főleg történeti,
de hozzá néprajzi és nyelvészeti) anyagot kell végig olvasnom, hogy biztos kézzel nyúlhassak
e kor s e táj népéhez. Ide tartozik, hogy míg aradi regényem hősei (kissé az írásban is) a
szögedi, déli őző nyelvjárást beszélik, a körösközieké más ízű tiszai. Amilyen ma is e tájon a
törzsökös magyarság nyelve Dobozon, Békésen, meg följebb, a Sarkad-környéki bihari
Körösközben. Ezt azért érdemes ideírnom, mert mutatja, milyen nagy munka (valójában:
tanulás is) vár rám. Persze nem akarok túlzottan régiesíteni, s a tájnyelvvel is csak módjával
fogok élni, de valamelyest csak érzékeltetni kell az akkori beszélt nyelvet...
Megvallom, ha nem kapom meg az ösztöndíjat, a regényt akkor is megírom. Persze lassabban,
később. Ha támogat ezzel az ajánlással: nagyon-nagyon megköszönöm! Ha nem, akkor
bocsánatot kérek, amiért kérésemmel okvetetlenkedtem, s maradok változatlanul őszinte híve
(várva válaszát, tisztelettel): Sarusi Mihály42
Békéscsaba, 1985. őszhó 28.
Gépirat.
40
Kurucz Gyula (Nyíregyháza, 1944. május 21. –), író, szerkesztő, műfordító. 1980–1990-ben a háromnyelvű
Idegennyelvű Könyvszemle főszerkesztője.
41
Megjelent: Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1986. 461 p.
42
Sarusi (Kutrucz) Mihály (Békéscsaba, 1944. április 7. –), író, újságíró.

28. 28
v.
Cseres Tibor a Soros Alapítvány Kuratóriumának
Budapest, 1985. október 31.
Ajánlás
Sarusi Mihály három munkáját ismerem s különösen A csabai Szajnán-t (l981) és a
Kaporszakállú nádvágó-t tartom nagyon figyelemreméltónak és értékesnek. Sarusi egyike
azon kevés íróknak aki vidéken megmaradva és teremtve egzisztenciát, alkot a fővárosiakkal
egyenértékűt. (Tehát úgy, hogy a fazéktól és a tűztől is távol.)
Sajátos jelenség ő irodalmunkban, mitoszteremtő képességére fel kell figyelnünk, s olyan vál-
lalkozásokra készül, amelyek teljesítése közben ezt a képességét gazdagon bontakoztathatja ki
és valósíthatja meg. – Ajánlom őt a Soros-Alapítvány Kuratóriuma jóindulatába.
Cseres Tibor
Budapest, 1985. október 31.
Kézzel írt fogalmazvány.

29. 29
w.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Berettyóújfalu, 1985. november 29.
Kedves Tiborciusz!
Balla Tibor debreceni zenetanár és kollégája dr. Vargha Gábor azt szeretnék, ha dedikálnád
Foksányí szoros című művedet. Tegnap jött ki hozzám Debrecenből a tanár és kért, hogy in-
tézzem el ezt nekik. Talán dicsekedtem valamikor a tanárnak, hogy nálam a Cseres kötetek
dedikálva sorakoznak a polcokon. Valószínű. Nyomban felolvastam Ballának a Bezdáni em-
ber bevezető sorait, de nem használt, ragaszkodott kéréséhez, hogy küldjem el a két könyvet.
Azt mondta a „Pesti háztetőket” is kereste már a boltban, de még nincs. Ennél is több, hogy
múlt héten Sepsiszentgyörgyön voltam, és vasárnap a kath. templom előtt álldogáltunk az
öcsémmel. Egy magas, pirosképű ember elé bökött az öcsém: „fogadjunk, hogy ez csángó.”
Már kérdeztem is: hová való? Bákó városába. Messze van oda Klézse? 14 km. Emlékeznek-e
ott Petrás Incze plébánosra? Ma is emlegetik. Cseres Tibor név mond-e magának valamit? Járt
felénk az író, tudja mindenki.
A „Tolmácsnak” kézcsókjaim. Téged ölel régi bajtársad Béla
Berettyóújfalu, 1985. november 29.
Kézirat.

30. 30
x.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Beretyóújfalu, 1985. december 12.
Kedves Tiborciusz!
Köszönöm a gyors intézkedést és ami ennél is több, az új kötetet.43
A feleségem mindjárt
észrevette: „Béláéknak”, tehát nekem is szól – mondja –, milyen figyelmes. Az ilyen a
lelkével ír – tettem hozzá –. Hanem a műveid felsorolásából hiányzik a „Fenn az égen száll
egy sas”. Nem is bánom, pedig az nekem dokumentum: „Eltörölte századánál az alázatos
szót.” Mikor az új hadseregbe felvettek és kádereztek, az első Önéletrajzom így kezdődött:
„Küzdöttem a német irányú szervilizmus44
ellen és a magyar népimozgalom hatása alá
vontam a szolgálat rendjét és a nevelés szellemét.” Odafenn akkor még kvalifikált személyek
értékelték az anyagot és a sok opportunista iromány között felfigyeltek eme konkrét
bevezetésre. Meg is éltem vele, sok „B” listázáson átvitt, de mikor jött a Farkas45
korszak, az
új garnitúrával lebuktam. Ezek már nem tudták, mi a szervilizmus, s hogy a népi mozgalmat
eszik-e vagy isszák. […] még egyszer megköszönöm a Pesti háztetőket és kívánok boldog
ünnepeket.
A „Tolmácsnak” kézcsók, Neked bajtársi ölelés Szánthó Bélától
Beretyóújfalu, 1985. december 12.
Kézirat.
43
Az életmű sorozat 1985-ben megjelent kötetében szerepel a Pesti háztetők és Az utolsó bűbájos című mű.
44
Szolgalelkűség (latin).
45
FarkasMihály (Abaújszántó, 1904. júlus 18. – Bp., 1965. december 5.), kommunista pártfunkcionárius, 1948.
szeptember 9. – 1953. július 4. között honvédelmi miniszter.

31. 31
y.
Határ Győző Cseres Tibornak
Wimbledon, 1985. december 29.
Kedves Barátom,
Foksányi szoros c. kiváló regényednek már a felénél tartok és nem tudom letenni. Micsoda
beleélés, micsoda elmélyedés a korban! Ha egészségem engedi, nagyon remélem, hogy
hamarosan rákeríthetem a szót. Eredményekben gazdag új esztendőt kíván baráti öreg híved
Határ Győző46
Wimbledon, 1985. december 29.
Gépirat, képeslapon.
46
Határ (Hack) Győző (Gyoma, 1914. november 13. – London, 2006. november 27.), író, költő, filozófus. 1956-
ban elhagyta Magyarországot, Londonban élt. 1991-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.