A holokaust magyarországi áldozatainak emléknapja

1. A holocaust
magyarországi
áldozatainak
emléknapja
Április 16.

2. Az emléknapról
• 2001 óta minden év április 16-án a holokauszt magyarországi
áldozataira emlékezünk.
• 1944-ben e napon kezdődött meg a magyarországi zsidók
gettókba tömörítése Kárpátalján.
• Az első gettókat a következő településeken hozták létre:
Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget,
Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely,
Técső, Ungvár.
Cipők a Duna-parton – CanTogay ötletéből a szobrot
Pauer Gyula alkotta. A budapesti emlékhely három
pontján öntöttvas táblákon magyarul, angolul és
héberül olvasható a felirat: „A nyilaskeresztes
fegyveresek által Dunába lőtt áldozatok emlékére
állíttatott 2005. április 16-án.” (Digitális Képkönyvtár)

3. A holocausthoz vezető út…
• A magyar zsidóság tragédiája nem az 1944. március 19-i német
megszállással vette kezdetét. A modern politikai antiszemitizmus
már a 19. század utolsó harmadától jelen volt.
• A tragédia beteljesedéséhez elengedhetetlen volt az a ma már szinte
felfoghatatlan immoralitás és embertelenség, amely a politikai
döntéshozók és a társadalom széles rétegei tudatában gyökeret
verve elgondolhatóvá és elfogadhatóvá tette emberek tömeges
elpusztítását minden különösebb ok és cél nélkül.
• Az antiszemitizmus volt a kvintesszenciája mindannak, amit a
Horthy-rezsim önmagáról gondolt és képviselt.
• Széles körben uralkodó meggyőződés volt, hogy a társadalmi és
szociális problémák megoldásának, illetve a régi Magyarország
újrateremtésének kulcsa az ún. zsidókérdés megoldása, a zsidó
származásúnak minősített magyarok gazdasági és társadalmi
befolyásának visszaszorítása, jogfosztásuk és kirekesztésük a
társadalmi térből, az általuk birtokolt vagyon és javak elvétele,
kisajátítása és újraosztása.

4. A holocausthoz vezető út …
• A magyar kormányzat, közigazgatás és csendőrség
közreműködése nélkül a magyar zsidók gettóba zárására és
deportálására nem kerülhetett volna sor.
• Sem az első világháború utáni Európa első zsidóellenes
törvényét, az 1920-ban elfogadott numerus clausust, sem az
1938 és 1944 között sorozatban elfogadott 21 zsidótörvényt
és az ezekhez kapcsolódó kormány- és miniszteriális
rendeletek százait nem külső hatalom nyomására fogadták el
és hajtották végre a magyar törvényhozási többség és a
magyar közigazgatás intézményei.
• 1943-ban Hitlerrel folytatott tárgyalásain Horthy a náci
kritikákat elhárítandó büszkén hivatkozott arra, hogy
Európában először Magyarországon vezettek be “zsidókat”
korlátozó törvényeket.
• Mellesleg Hitlernek adott válaszából az is kiviláglik, hogy
pontosan tudta, mi történt a Lengyelország és Európa más,
német megszállás alatt lévő területeinek zsidó lakosságával.
Vagyis pontosan tudta, mi történik a magyar zsidósággal, ha
német kézre adják őket.

5. Az ország zsidótalanításának
megkezdése
• Az 1944. március 19-én tartott koronatanácsi ülésen Hitlertől hazatérve
Horthy érzékeltette, hogy az ország zsidótlanítása közelebb hozhatja az
ország szuverenitásának visszaszerzését, a német megszállás megszűnését.
• E napon Magyarországot megszállta a német hadsereg, ezzel együtt
hazánkba érkezett az úgynevezett különleges bevetési egység
(Sondereinsatzkommando – SEK) is, melynek feladata az ország
„zsidótlanítása” volt. A SEK vezetésével a holokauszt fő szervezőjét, Adolf
Eichmann SS-alezredest bízták meg, aki a Birodalmi Biztonsági Főhivatal
deportálási ügyekben egész Európára kiterjedő hatáskörrel rendelkező
zsidóügyi részlegét vezette.
• A késő tavasz és a nyár folyamán kormányzat és a közigazgatás szervei
ellenállás nélkül, teljes erőbedobással hajtották végre az erre vonatkozó
rendelkezéseket, a társadalom többségének teljes közönye mellett.
• Sztójay-kormány nagyszámú megkülönböztető és jogfosztó rendeletet
fogadott el a "zsidónak tekintendő" magyar állampolgárokkal szemben és
megkezdődött a zsidók jogszabályi úton történő teljes elkülönítése a
keresztény társadalomtól. A kormány elrendelte számukra a sárga csillag
viselését, majd vagyonukat elkobozták, állásukat felmondták. A 825 000
magyar zsidónak megtiltották az utazást, lakókörzetüket nem hagyhatták
el.

6. Az ország zsidótalanítása
(Sztójay-kormány)
• A magyar döntéshozók azt szorgalmazták, hogy először a budapesti
zsidóság kerüljön sorra. 1944 június második felében a budapesti
zsidókat nem azért költöztetik át az ún. "csillagos házakba”, hogy a
lakásaikat kisajátítsák és a kibombázottaknak kiutalhassák, hanem a
közeljövőben várható deportálásuk érdekében tömörítették őket össze
a kijelölt kényszerlakhelyekre.
• Csak Himmler birodalmi miniszter kifejezett utasítására változtatták
meg szándékukat, aki fontosabbnak tartotta a várhatóan a közeljövőben
hadműveleti területté váló Észak-Kelet Magyarország és Észak-Erdély
“megtisztítását”.
• Hivatalos adatok szerint május 15. és június 7. között Kárpátaljáról,
majd Északkelet-Magyarországról és Észak-Erdélyből (VIII–X.
csendőrkerület) naponta átlagosan négy, összesen 92 szerelvény haladt
át Kassán, az Auschwitzba vezető vasútvonal csomópontján
Lengyelország felé. Egy-egy vonat 45 vagonból állt, mindegyikben
átlagosan 70 embert préseltek össze poggyásszal együtt.

7. Radnóti Miklós:
Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK
Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, - ítélni így tanít.
S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.
1944. március 27.
Az abdai tömegsírból előkerült
fényképe

8. Az ország zsidótalanításA
(Sztójay-Kormány)
• A hazai és nemzetközi tiltakozások
hatására függesztette fel 1944. július 1-én
a deportálásokat, addigra azonban
437.000 embert már elszállították és
túlnyomó többségüket Auschwitzba.
• Horthy még augusztus második felében
engedélyt adott a budapesti csillagos
házakban összegyűjtött zsidó lakosság
deportálására is, amelynek a dátumát is
kitűzték (augusztus 25.), és csak az utolsó
pillanatban, a román kiugrás hírére
(augusztus 23.) állították le az akciót.

9. Az ország zsidótalanítása
(Szálasi-Kormány)
• Noha nagyságrendnyi különbség van a Sztójay-kormány
idején deportált és legyilkolt, elpusztított zsidók (437.000
deportált, mintegy 380.000 halott) és a Szálasi rezsim
áldozatai között (kb. 50.000 deportált, 40.000 halott), ha
egy rendszer több tízezer embert kifoszt és legyilkol,
szintúgy tömeggyilkos rendszernek tekintendő.
• A nyilasok célja is az ország zsidótlanítása volt, de
elsősorban külpolitikai, részben “munkaerőgazdálkodási”
okokból nem akarták tömegesen a németek kezére adni
a budapesti zsidókat. A nemzetközi gettó létrehozásának
nem a zsidók “megvédése” volt a célja, hanem az, hogy
előkészítsék az elszállításukat a befogadó országokba.
• A Budapesten maradt zsidókat két gettóba zárták. A
fővárosban állandósult a terror, nyilas fegyveresek zsidók
ezreit gyilkolták meg. A gettók túlélőit 1945
januárjában, a koncentrációs táborokban életben
maradt zsidókat az év tavaszán szabadították fel a
szövetséges csapatok.

10. A Debreceni
Gettó
„M.kir. Debreceni VI. csendőrkerületi parancsnokságának.
Debrecen.
A megkeresésben foglaltakra értesítem, hogy az
1610/1944.M.E. számu rendelet alapján a zsidók lakhelyének
kijelölése Debrecen város területén megtörtént. A debreceni
gettó két zárt telektömbből áll. A gettó területét a csatolt térkép
tünteti fel. Az egyik tömb határai a következő utcák: a Hatvan
utca északi páratlan számozású oldala a 29-es számtól a Csap
utca sarkáig. Másfelől a Csokonai utca mindkét oldala. – A
másik tömb határai: a Hatvan utca déli páros számozásu oldala
a 6 –os számtól a Pásti utcáig. Kimarad a 22,24,26. számu
telek. Tovább folytatódik a Reáliskola utcáig. Kimarad a
reáliskola telke, folytatódik egészen a Szepességi utcáig az
52,53,58 és 60 számu telkek kivételével. Ennek a tömbnek a
másik határa a Szepességi utca és Szepességi utca sarkán
lévő telek. /Posta/ A Széchenyi utcán kimarad a 39,45,49
számu telek. Ebbe a tömbbe esik a Simonffy és József kir. hg.
utca is. A Simonffy utca páros oldala a 14 számu telektől végig,
páratlan oldala pedig a 15 számtól végig. A József kir. Hg. Utca
páratlan oldala a 13 számtól, páros oldala a 18 számtól végig.
Amint a csatolt térképről látható a debreceni gettó területileg a
város belterületéhez tartozik, eddig is tulnyomórészt zsidók
által lakott városrész és erre a területre beköltözni kötelezett
zsidók is – kis kivételtől eltekintve – a város belterületéről
költöznek be. Így, ha és amennyiben arra szükség lenne, a
karhatalmat a m.kir. Rendőrség debreceni kapitánysága adja.
A csendőrkerületi parancsnokság részéről karhatalmi
segítséget csak abban az esetben fogok kérni, ha a város
külterületén lakó zsidók ellenszegülnének a gettóba való
beköltözési kötelezettségüknek.
Kiadta polgármester előadó /Az aláírások olvashatatlanok/
Debrecen, 1944. május 11.„
HBML. IV.B. 1406/b. 365. – 21.838/1944.VI. szám.

11. „Az antiszemitizmus tehát, a zsidók ellen elkövetett bűntett révén, az érvényes
szerződés és e szerződésre még nagyon is fogékony-érzékeny lélek ellen
elkövetett bűntett. Így jelentette be tehát igényét a náci mozgalom az
egyetemességre – másrészt így vált halhatatlanná rémtette. Megszegte azt a
szerződést, amelyre az érvényben lévő szellem nemrég még büszke volt, és
amelyet megszeghetetlennek tekintett. Akárhogy analizáljuk is, a holocaust
füstje hosszú, sötét árnyékot borított Európára, miközben lángjai
eltakarhatatlan jelet égettek az égboltra. Ebben a kénes fényben az elbeszélés
szelleme újramondta a kőbe vésett szavakat; ebbe a lidérces új fénybe állította
most az ősi történetet, valósággá tette a példázatot, életre keltette az emberi
szenvedésről szóló örök passiójátékot. A holocaust első számú színtere:
Auschwitz lett minden időkre a náci táborok gyűjtőneve, jóllehet száz meg száz
tábor működött még, és jól tudjuk, hogy még magában Auschwitzban is a nem
zsidók tízezreit tartották fogva és pusztították el.”
Kertész Imre: Táborok maradandósága. (részlet) – In. Uő: A holocaust mint
kultúra. Három előadás, Budapest, Századvég, 1993. (Törzsgyűjtemény)

12. Internetes források
• Dokumentum gyűjtemény a Holokauszt Emlékközpont
honlapján
• Munkaszolgálat Magyarországon a II. világháborúban
• Történelmi összefoglaló és további információk az
emléknappal kapcsolatban
• Digitális tananyag diákoknak és tanároknak: térképekkel,
fotókkal, táblázatokkal, fogalomgyűjteménnyel
• Kényszerlakhelyek és gettók bemutatása: 1944. június 21-i
határozat alapján „csillagosházak” létrehozása
• Debreceni zsidóság története

13. Filmajánló
• A könyvtolvaj
• A zongorista
• A felolvasó
• Markus Imhoof: A csónak megtelt (svájci film) (16 éven felülieknek)
• Pierre Granier-Deferre: A vonat (francia film) (16 éven felülieknek)
• Steven Spielberg: Schindler listája (16 éven felülieknek)
• François Truffaut: Az utolsó metró (francia film)
• Szabó István: A napfény íze (16 éven felülieknek)
• Jeles András: Senkiföldje (16 éven felülieknek)
• Gyöngyössy Imre-Kabay Barna: Jób lázadása (16 éven felülieknek)
• Elek Judit: Mondani a mondhatatlant - Elie Wiesel üzenete
(dokumentumfilm - 16 éven felülieknek)
• Bárány László: Soá napja (dokumentumfilm)

14. Szépirodalom ajánló
• Anne Frank: Anne Frank naplója
• Robert Merle: Mesterségem a halál
• Kertész Imre: Sorstalanság
• Karsai László: Holokauszt
• Thomas Keneally: Schindler listája
• Hana Andronikova: A napóra hangja
• Kertész Imre: Európa nyomasztó öröksége
• Kertész Imre: Gályanapló
• Kertész Imre: A száműzött nyelv
• Elie Wiesel: Az éjszaka
• Jean Molla: Sobibor – Az elhallgatott
• Helen Epstein: Anyám nyomában
• Szép Ernő: Emberszag
• Jerzy Kosinski: A festett madár
• Leon Uris: Exodus
• Erich Maria Remarque: A paradicsomban is ott a pokol
• Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
• John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
• Bernhard Schlink: A felolvasó
Markus Zusak: A könyvtolvaj

15. Szakirodalom ajánló
• Ezrahi, DeKoven Sidra: Auschwitz ábrázolásmódja
• Földes Anna: A holokauszt a magyar (próza)irodalom tükrében
• Kabdebó Lóránt – Schmidt Erzsébet (szerk.): A Holocaust a művészetekben
• Komlós Aladár: In memoriam… A fasizmus és a háború magyar zsidó író áldozatai
• Kőszegi Ábel: Töredék. Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikája
• Lágerirodalom (Balassa Péter, Kertész Imre, Szilágyi Ákos és Barna Imre
beszélgetése)
• Pályi András: Könyvek a gettóból
• Spiró György: 119–198 (1922–1951) [Tadeusz Borowskiról]
• Tordai Zádor: Amiről nem lehet beszélni, arról beszélni kell [Primo Leviről]
• Wirth Imre: Celan és Pilinszky
• Zsadányi Oszkár: A magyar zsidóság tragédiájának visszhangja a magyar
irodalomban
• Földényi F. László: A „magasabb hűség”. Kertész Imre Sorstalanságáról
• Kőbányai János: Kertésznapló. Esszék
• Scheibner Tamás – Szűcs Zoltán Gábor (szerk.): Az értelmezés szükségessége.
Tanulmányok Kertész Imréről
• Szirák Péter: Kertész Imre
• Vári György: Kertész Imre. Buchenwald felett az ég

16. Szakirodalom ajánló
• Ember Mária: 100 kép.
• Gilbert, Martin: Zsidó történelmi atlasz.
• Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945.
• Hanák Péter (szerk.): Zsidókérdés – asszimiláció – antiszemitizmus
• Karády Viktor: Zsidóság Európában a modern korban.
• Karsai László - Molnár Judit (szerk.): Az Endre-Baky-Jaross per.
• Kovács András (szerk.): A modern antiszemitizmus.
• Magyarország 1944. Üldöztetés-embermentés. (Szerk. Szita Szabolcs)
• Pelle János: Az utolsó vérvádak. Az etnikai gyûlölet és a politikai manipuláció
kelet-európai történetébõl.
• Pelle János: A gyûlölet vetése. A zsidótörvények és a magyar közvélemény,
• Roma Holocaust túlélõk emlékeznek.
• Stark Tamás: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939-1955.
• Szita Szabolcs: Halálerõd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944-
1945.
• Szita Szabolcs: Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában
• Szokolay Katalin: És a varsói gettó felkelt…