1. Pszeudó zen történet – A fa alatt üldögélni
A Mester és Titok Tóni egy puszta csere fa alatt üldögéltek. Tóni a tradiciókkal nyagatta a
Mestert. Végül a Mester, Tónit nagy gondba ejtő megjegyzéssel zárta le a témát.
- Egyszerűbb a fa alatt üldögélni, mint őshagyományokkal szórakoztatni az elmét.
Pszeudó zen történet – Saját forrásból táplálkozik
Csodálatos volt az erdő csendje. Fenn egy sas körözött. A fenyők halkan susogtak. A csermely
alig hallhatóan csordogált. A Mester és Titok Tóni a forrás fele tartottak, nagyon szomjasak
voltak. Néhány lépés után ott is voltak. Nekihasalva, nagyot ittak a forrás vizéből. Végül a forrás
vizéből jóllakva, pihentek, az elégedettségtől hallgatott mindkettő. A csendet a Mester törte meg.
- Tudod Tóni, az emberek többet tanulhatnának a pataktól, mint az őshagyományoktól. A patak,
önmaga forrásából táplálkozik, és nem kölcsön vett, pusztán információ értékű hagyományokból.
Pszeudó zen történet – Közelebb vagy
A Mester és Titok Tóni,az ágyaikba heverésztek. Behúzódtak a kunyhójukba, mert kint cudar idő
volt. Tóni egy könyvet olvasott az őshagyományokról. Egy idő után letette a könyvet és
elgondolkodott, láthatóan az olvasottakon. Egy darabig, a Mester hagyta, hogy Tóni töprengjen
az olvasottakon, de végül megszólalt.
- Tóni Te tudod-e azt, hogy közelebb vagy Önmagadhoz, mint a tradiciókhoz, mikről oly
szorgalmatosan olvasol?
Pszeudó zen történet - Benned
A Mestert, Titok Tóni, arról próbálta meggyőzni, hogy az emberiségnek vissza kell térnie,
megújulása érdekében az őshagyományokhoz, ahhoz az időszakhoz, mikor még a szakrális
királyok uralkodtak. Ettől a Mester nem esett hanyat, de nem hagyta megjegyzés nélkül.
- Tóni, azokhoz nem elég visszatérni, már, hanem a Kezdetek előtti állapothoz kell visszatérni, az
pedig nagyon közel van, - Benned.
Pszeudó zen történet – A lelki élet, szellő útja
A Mester köztudottan vallásos anarchista volt. Elvetette a lelki élet kézzelfogható útjait, amelyben
megmondják konkrétan, hogy mit kell tenni. A kézzel fogható utakat a gyávák, a középszerűek, a
vallási konformisták útjának tartotta. Ha megkérdezték, hogy mivel magyarázza, azt mondta,

2. "semmivel". De a barátja, Titok Tóni, csak nem nyugodott, ameddig valami magyarázatot ki nem
csikart. Nehéz volt, mert a Mester az út szót sem szerette. Egy csendes este végül megtámadta a
Mestert a kérdéssel.
- Mester, tudom Te nem szeretet a lelki élettel kapcsolatban az út szót, tehát akkor úgy kérdem,
hogy mivel jelölnéd a lelki életet, milyen képpel?
Az esti csendességben, hirtelen szellő kezdett fújdogálni.
- Tóni, ezzel a most feltámadt szellővel.
Pszeudó zen történet – A vihar utáni csend
Csend volt a pusztában, vihar előtti csend. Viharfelhők tornyosultak nyugaton. A Mester és Titok
Tóni nyugodtan ballagtak. Mire elérte őket a vihar, egy tanyára értek, ott húzódtak meg. A vihar
nagy dörgéssel vonult át. Utána megint csend lett. A Mester és Tóni, sokáig, mélyen hallgattak.
Végül a Mester szólalt meg.
- Jegyezd meg Tóni, hogy a vihar utáni csend mindig mélyebb, mint az az előtti.
Pszeudó zen történet – A beavatásról
A Mester és Titok Tóni a gyergyói EMI táborból haza fele tartottak. Tóniban erős volt a székely
nemzeti öntudat és csak azért mentek, nem azért, hogy a Mestert ott érdekelte is volna valami.
Tóni bizonygatta, hogy az ott elhangzott történelmi előadások nagyon fontosak a voltak a nemzeti
önismeret, megmaradás szempontjából. A Mester erre a következőket mondta:
- Tóni, a nemzetet nem az elmékben elraktározott ismeretek tartják meg, hanem a HEGY. A
magyarságnál az a baj, hogy a megtartó Hegyet veszítette el, de nagyon rég, és nem az, hogy nem
ismer elég elméletet önmagáról.
Pszeudó zen történet – A Nemzet és a Hegy
A Mester és Titok Tóni a gyergyói EMI táborból haza fele tartottak. Tóniban erős volt a székely
nemzeti öntudat és csak azért mentek, nem azért, hogy a Mestert ott érdekelte is volna valami.
Tóni bizonygatta, hogy az ott elhangzott történelmi előadások nagyon fontosak a voltak a nemzeti
önismeret, megmaradás szempontjából. A Mester erre a következőket mondta:
- Tóni, a nemzetet nem az elmékben elraktározott ismeretek tartják meg, hanem a HEGY. A
magyarságnál az a baj, hogy a megtartó Hegyet veszítette el, de nagyon rég, és nem az, hogy nem
ismer elég elméletet önmagáról.

3. Pszeudó zen történet – A Mester és az ős-hagyományok
A Mester és Titok Tóni a kertben a fa alatt üldögéltek. Tóni egy René Guenon kötetet olvasott.
Egy idő után letette e könyvet és a következőt kérdezte a Mestertől.
- Mester Te soha nem beszéltél az őshagyományokról. Nem tartod fontosaknak?
- Tóni a Létnek nincsen őshagyománya, Ő csak Létezik. Aki a Lét útjára lép, az elvet minden tant
és hagyományt, mert annak az az út, hogy csak Létezik, mint a Lét.
Pszeudó zen történet – A Mester útja
A Mester és Titok Tóni a folyó partján heverésztek. Csendes őszi idő volt. Hulltak a falevelek.
Hosszú, néma csend után Tóni megszólalt.
- Mester, Te milyen utat követsz, mert nem beszélsz soha arról, hogy valami utat követnél.
- Tóni én is követek egy utat, a folyó útját, - és a folyóra mutatott a Mester.
Nagy Attila Puli