2. Egy ember a kutyájával együtt halt meg . Az égbe érve , az arannyal kirakott úton mentek … Ismerős ? Egy finom márványkert mellett haladtak . Felérve a tetőre, egy gyöngyből kirakott csodálatos kapuhoz értek, csak úgy csillogott a napfényben . Odaérve egy embert találtak, aki a küszöbön ült. „ Bocsánat ” szólt a kutya gazdája , “ hol vagyunk ”? “ A Mennyben ” – válaszolta a kapus .
3. “ Kaphatnánk egy pohár vizet ”? - kérdezte a kutya gazdája . “ Természetesen ” - volt a kapus válasza , “ lépj be és kapsz hideg üdítőt ”. “ A barátom is bejöhet ”? – kérdezte tovább a látogató . “ Sajnálom ” válaszolta a kapus. “ Állatokat nem engedhetünk be ”. Az ember úgy döntött, ő is lemond a vízről, hívta a kutyáját és tovább mentek . A további út nehézkes és poros volt . Egy egyszerű, kert nélküli fa kapuhoz értek . A kapus a kapura támaszkodva egy könyvből olvasott .
4. “ Bocsánat ” – szólt a látogató . “ Kaphatnánk egy kis vizet ”? “ Persze, szívesen, kérem jöjjenek be ” válaszolta kedvesen a kapus . Bementek, a közeli kút hideg vízéből ittak, annyit amennyit csak óhajtottak . “ Köszönjük, megmondaná nekünk hol vagyunk ? ” “ A Mennyben ” válaszolta a kapus . “ Teljesen össze vagyok zavarodva, ui. az előbbi kapus is azt mondta, hogy az ő kapujánál van a bejárat a Mennybe ” szólt a látogató .
5. „ Ó, az aranyozott útra és a gyöngyös kapura gondol ? Nem, az a pokol”. “ É s nem zavarja, hogy ott az önök nevére hivatkoznak ”? - csodálkozott a kutya gazdája.
6. “ N em ”, válaszolta a kapus . “ Mi örvendünk, hogy ők mind elveszik azokat, akik beleegyeznek a barát elhagyásába, kint maradásába ”.
