[Forrás: Galéria = A Földgömb, XXII. évf., 2004/ 3. sz. (május-június), 18-29. o.]
2002 októberében a belső-ázsiai pusztaságokban tett sok ezer kilométeres utazás után
az Uszt-jurt platón át tértem vissza Kazahsztánba. Vonatunk lassan zötykölődött
Beyneu felé, mintha tudta volna, hogy itt a Kaszpi-tenger és az Aral-tó közötti, út nélküli
pusztaságban úgy sincs más közlekedési lehetőség. Az egyhangú, tizenegy órás utazás
jó alkalmat adott az élmények felidézésére, amiből csak egy-egy állomás, vagy inkább
csak megállóhely zökkentett ki. Az egyik helyen feltűnően sokáig álltunk, mire én
érdeklődni kezdtem. Üzbég útitársam a jól látható állomásnévre mutatott, és a nyomaték
kedvéért szóban is elismételte: Barsa-Kelmes. Én persze nem értettem semmit. A
karakalpak nyelven írt Barsa-Kelmes, folytatta, azt jelenti: "aki megérkezik, nem tér
vissza". Meglepődtem, aztán mégiscsak tovább indultunk.
Zarándoklatok és tanulmányutak az iszlám világábanZarándoklatok és tanulmányu...
Utazás az ismeretlen Türkmenisztánba
1. Utazás
az ismeretlen
Türkmenisztánba
2002 októberében a belső-ázsiai pusztaságokban tett sok ezer kilométeres utazás után
az Uszt-jurt platón át tértem vissza Kazahsztánba. Vonatunk lassan zötykölődött
Beyneu felé,minthatudta volna, hogy itt a Kaszpi-tenger és az Aral-tó közötti, út nél
küli pusztaságban úgy sincs más közlekedési lehetőség. Az egyhangú, tizenegy órás uta
zás jó alkalmat adott az élmények felidézésére, amiből csak egy-egy állomás, vagy in
kább csak megállóhely zökkentett ki. Az egyik helyen feltűnően sokáig álltunk, mire én
érdeklődni kezdtem. Üzbég útitársam a jól látható állomásnévre mutatott, és a nyoma
ték kedvéért szóban is elismételte: Barsa-Kelmes. Én persze nem értettem semmit. A
karakalpak nyelven írt Barsa-Kelmes, folytatta, azt jelenti: quot;aki megérkezik, nem tér
visszaquot;. Meglepődtem, aztán mégiscsak tovább indultunk.
2. A a külö
ZÓTA IS SOKSZOR E S Z E M B E JUTOTT
nös állomásnév. Vajon ki, vagy kik nem
térnek vissza? A hajdani száműzöttek,
akik itt tengették büntetésük éveit, vagy akár az
egész életüket? A pusztaságban található magá
A türkmenisztáni utazás a következő év nagy áb
rándjává vált, én mégis bíztam abban, hogy nem
csak az marad. Amikor 2003 szeptemberében útra
keltem, a gondos előkészületek ellenére csak az
indulásban lehettem biztos, az érkezésben nem. A
nyos sírok és temetők ismeretlen halottai? Vagy az bizonytalanságot az keltette, hogy a vízum helyett
ősi karavánút mentén álló isten háta mögötti bör csak egy, a Türkmén Külügyminisztérium által re
tön foglyai? Ők bizonyára tudják, mit jelent a gisztrált hivatalos meghívólevelem volt, az is csak
barsa-kelmes. De megtudja mindenki, aki utazást másolatban, azzal az ígérvénnyel, hogy a Kaszpi-
tesz Közép-Ázsia pusztaságaiban és sivatagaiban, tenger partján lévő Türkmenbashiban, a korábbi
ahol végtelenbe vesző kietlen síkságok poros útja Krasznovodszkban fogom a vízumomat megkap
in nem érzékelünk sem haladást, sem változást. ni. A meghívólevél személyes adataimon kívül
Ahol nincs célpont és elérhetőség, ahol ősi kultú részletesen tartalmazta az útitervet, valamint az
rák málló romjai tekintenek időtelenül a messze országba érkezés és tervezett elhagyásának pontos
ségbe, ahol semmi máshoz nem hasonlítható a időpontját. A meghívást intéző ashabádi
napkelte és a napnyugta varázslatos látványa, és (Ashgabat) A Y A N Tourism and Travel Company
ahol hallgathatjuk a mindig fúvó szél megigéző da már az első levélváltáskor nyomatékkal a tudtom
lait. Amikor megéljük a végtelenség és önnön k i ra adta, hogy csak utazási céllal érkezőnek nyújta
csinységünk lélekszorító élményét, mi is rabjai le nak segítséget, másoknak nem, külön kiemelve a
szünk e magával ragadó különös világnak, és meg mások között az újságírókat. Mérnöki foglalkozá
értjük a sejtelmes állomásnév különös üzenetét.
som ebből a szempontból elfogadható volt.
Budapestről Isztambulon keresztül az azerbaj
quot;Rögös ú t o n quot; T ü r k m e n i s z t á n b a dzsáni Bakuba repültem, majd innen hajóval ter
veztem az út folytatását Türkmenisztánba. A
Számomra akkor, 2002-ben Türkmenisztán elér Szovjetunió megszűntével elenyészővé vált a két
hetetlen maradt. Khojayli-nél hiába jutottam el az part közötti utasforgalom. A veterán komphajók
üzbég-türkmén határátkelőhelyhez, az üzbég és a menetrend nélküli, napi egyszeri indulással árut
kazah vízum itt semmire sem volt elegendő. szállítanak, és a bizonytalan időpontú délutáni in-
A 90 m átmérőjű „égő gödörquot; mélyén Kilátás a Jángü Kala szirtjei felől
a földgáz gyulladt lángra (balra) a Kara-Bogaz-öböl felé
3. dulás miatt tanácsos volt már kettő órától a hajó Sok-sok évezreden át az élet errefelé meglehe
nál várakozni. A z útlevélvizsgálatnál akadt némi tősen világvégi volt, még ha olyan virágzó kultú
izgalom, amikor a vízumomat kérték. Meghívóle rák is kialakultak, mint Chorezm, vagy a csupán a
velem láttán rövid konzíliumot hívtak össze, végül közelmúltban feltárt Margus. Amikor az újkor
utamra engedtek. Ennek ellenére nem töltött el lel szele meg- és felrázta a világot, addig soha nem
kesedéssel, amikor közölték, ha a túlparton nem látott gazdasági és társadalmi változásokat indítva
lesznek rendben a papírjaim, két nap múlva vi el, errefelé homokba temetett kultúrák felett a no
szontlátjuk egymást. mád élet és állattartás vált jellemzővé, és rabszol
gatartó kánságok határozták meg a élet minden
napjait. A X . század óta itt élő türkmén népek
önálló államiság nélkül a hívai és a buharai kán
ság fennhatósága alá tartoztak mindaddig, amíg a
X I X . század második felében a cári Oroszország
keresztezve és meghiúsítva a hasonló brit törekvé
seket, meghódította a Kaszpi-tengeren túli terüle
teket. A civilizáció az orosz főkormányzó alatt in
dult el, majd a szovjet időszak állammá, pontosab
ban tagállammá tette Türkmenisztánt. A Szovjet
unió megszűnése után a függetlenséget 1991. ok
tóber 27-én kiáltották ki.
A z utazni vágyók számára a Kaszpi-tengeren
túli területek soha nem voltak könnyen elérhetők.
A mostoha természeti adottságokat csak tetézte a
civilizálatlanság és a vallási fanatizmus. A z 1870-
es évektől az orosz fennhatóság alatt sokat javult
az utazók biztonsága. Ez főleg a Krasznovodszk-
ból induló Transzkaszpi-vasút mentén volt igaz.
Aztán jött a szovjet időszak, és az ország bezárult
a külvilág számára. Ekkortájt „csak úgyquot; utazni
egyáltalán nem lehetett. A független Türkmenisz
tán továbbra sem vált a tömegturizmus paradicso
mává, de ma már az utazási ábrándok legalább va
lóra válthatók, ha nem is egyszerűen.
Kora reggel nagy messzeségből is jól kivehetők
voltak a Krasznovodszki-öböl sziklás dombvonu
latai. A z öblöt a Nagy Péter cár által kiküldött,
Alekszandr Bekovics-Cserkasszkij herceg által
vezetett orosz expedíció tárta fel 1715-ben, majd
egy évre rá, a második expedíció során
Cserkasszkij itt hozta létre az első orosz erődöt. A
part menti homokdűnék között szűk hajózási úton
jutottunk be a több ezer négyzetkilométeres öböl
be, a „vörös vizekrequot;, ahogy Cserkasszkij elne
Mauzóleum Kunya-Urgencsben vezte azt a part menti vörös homokon csillogó víz
látványának hatására.
Este nyolc órakor végre kihajóztunk. Azeri, Tíz óra tájban kötöttünk ki. A z utasok - kivéte
orosz és türkmén útitársaimmal (összesen kilencen lemmel - elhagyhatták a hajót. Nekem meg kellett
voltunk) még hosszú időn át néztük Baku távolodó várnom, amíg a városból megérkezik a konzul.
fényeit. Mire a sötétség mindent elnyelt, egyedül Addig izgulhattam, hogy rendben legyenek a pa
maradtam a fedélzeten. A z éjszakai hajózás útban pírok. Két óra elteltével egy civil - ő volt a konzul
az ábrándok valóra váltása felé olybá tűnt, mintha - és több katona jött fel a hajóra, majd lekísértek
a mesebeli Óperenciás-tengeren utaznék az azon is a kikötő épületébe. Amikor megláttam a nálam
túli pusztaságok és sivatagok világába. másolatban lévő meghívólevél eredetijét, meg-
4. könnyebbültem. Többféle kérdőív és nyilatkozat elkövetkező napok úti programját, majd kaptam
kitöltése után egyéb fontos papírokkal együtt egy telefonszámot, amin probléma esetén bármi
megkaptam a vízumomat egyelőre tíz napra. Vég kor elérhetem ismeretlen nyomon követőmet.
re Türkmenisztán földjére léphettem. Másnap reggel kisebb szívdobogást kaptam,
amikor erős ajtókopogtatásra ébredve egy katona
Ázsia kapujában tisztnek nyitottam ajtót. Üdvözölt és megkérdezte:
„vszjo v parjádke?quot; - minden rendben? A kitünte
Első türkmenisztáni utam a konzul irodájába veze tő gondoskodáson kívül újabb papírokkal látott el.
tett. Itt telefonon egyeztettünk az AYAN-nal, mikor Ezután végre elindulhattam Türkmenbashi, azaz
indulok tovább, hol fogok megszállni, és mikor érek Krasznovodszk felfedezésére. A település rendkí
Ashabádba. Aztán szabad elhatározásomból Türk- vüli, sőt meghatározó stratégiai jelentőségét Bel
menbashi legkitűnőbb szállodájába, a négycsillagos ső-Ázsia orosz meghódítása szempontjából csak a
Hotel Türkmenbashiba mentem. Azt hiszem ideje történelem lapjaiból érthetjük meg.
megismerkedni a türkmenbashi szóval, ami mint fo A Cserkasszkij-expedíció az Indiába vezető vízi
galom olyasmit jelent, mint a „minden türkmén fe út lehetőségeinek a felkutatására irányult. A törek
jequot;. A név 1993 óta egyetlen embert illet meg Türk véseket egy türkmén legenda táplálta, amely sze
menisztánban: Saparmurat Nyijazovot, az élet- rint az Amu-darja egykor a Kaszpi-tengerbe öm
hossziglanra megválasztott elnököt. Neve ma már lött és emberi beavatkozás - egy gát - változtatta
csak „egyszerűenquot; Türkmenbashi vagy Nagy Türk meg a folyását. A korabeli ismeretek az Amu-dar
menbashi. Minden, ami Türkmenisztánban „türk ja forrását a messzi Indiába tették. Ezért a hajdan
menbashiquot;, legyen az hajó, szálloda, tér vagy város, volt meder megtalálása és a vízi út helyreállítása
az elnökről kapta a nevét és rá emlékeztet. azzal kecsegtetett, hogy ezután majd Oroszország
De térjünk vissza a Hotel Türkmenbashiba. Szo ból a Volga-Kaszpi-tenger-Amu-darja vízi úton
bámban alig helyezkedtem el, máris megcsörrent Indiába is el lehet hajózni, ami semmihez sem
a telefon. Ashabádból kerestek az AYAN-tól (ha fogható kereskedelmi lehetőséggel kecsegtetett.
mar kiderítették, hol vagyok). Ismét átvettük az India akkor még nem volt brit gyarmat.
Mecset Darvaza „központjábanquot;
5. Krasznovodszk, a mai Türkmenbashi volt az első orosz település a Kaszpi-tenger keleti partján
Cserkasszkij nem találta meg a keresett folyó- Krasznovodszk. Krasznovodszk hídfőállássá vált,
medert, amit a mai részletes térképek Uzboj- ahol 1869-ben várost alapítottak. A messzi Orosz
névvel jelölnek. A z Uzboj rejtélyét az 1937-1947 országból hajón érkezett az utánpótlás, ember, gép,
között Chorezm felkutatására kiküldött, Tolsztov hadianyag és a vasúti sín, s így rohamléptekkel
vezette szovjet expedíció oldotta meg. A z expedí építették ki a Transzkaszpi-vasutat egészen Tas-
ció szertefoszlatta az Amu-darja fő ágának eltere kentig, pontosan 1864 km-es hosszúságban. A
lésére vonatkozó középkori legendákat, és igazol Transzkaszpi-vasutat olyan híres utazók is igénybe
ta, hogy az Uzbojban a középkor óta nem folyt vették, mint Sven Hedin, Stein Aurél, és rajta uta
víz. Korábban pedig az Amu-darja Darjalik nevű zott 1895-ben a magyar Zichy-expedíció is.
ága a Szarikamis-tavon keresztül látta el vízzel az Krasznovodszk mai képe sokat megőrzött a vá
Uzbojt, amely a Kaszpi-tengerbe folyt. rosalapítás időszakából. A másfél emeletes, föld
A vízi utat kereső kezdeti orosz törekvések a szinti lőrésekkel kialakított legrégebbi épület egy
X I X . században már nyíltan a belső-ázsiai terüle koron az orosz helyőrségnek nyújtott biztonságot,
tek megszerzésére irányultak, aminek nagy lökést ma múzeumként őrzi a hajdani hódítók emlékét.
adott az indiai brit gyarmatbirodalom kialakulása. Innen egyenes út vezet a régi kikötőig. Félúton
A z orosz hadvezetés sokat tanult az 1801-es és az különös, diadalívszerű építmény, az Ázsia-kapuja
1839-es expedíciós seregek katasztrófájából, ami keresztezi az utat. Szimbolikus alkotás. Üdvözli
kor azt hitték, hogy az oroszországi Orenburgból az Ázsiába érkezőket és búcsúztatja az elutazókat
délre induló seregek elfoglalhatják a Hívai, a ma is, mint régen.
Buharai és a Kokandi kánságokat. A z Uszt-jurt A hajdani kikötő helyén, ahol a móló kezdődött,
pusztaságai nagy veszteségek árán megtanították a csak egy bárka ringatózott teázóval a fedélzetén.
katonai vezetést arra, hogy észak-déli irányú had A halk zene és a forró tea hatására bizsergető gon
járattal nem foglalható el Belső-Ázsia. A stratégia dolatok jártak át. A z orosz birodalom belső-ázsiai
váltás a következőképpen foglalható össze: kerülő hódításainak legfontosabb stratégiai pontján vol
utakon délre kell menni, majd délről indulva az tam. A régi emlékek keresése a vasútállomáson
Amu-darja vidéke mentén kell északra törni és el folytatódott. Pár perces sétával értem el a Transz-
foglalni a Buharai és a Hívai kánságokat. A z új kaszpi-vasút híres állomását, amely pontosan
stratégiában felértékelődött a Szír-darja vidéke és olyan, mint építésekor, 1880-ban volt.
6. A Transzkaszpi-vasút ráébresztette a briteket,
hogy a „Nagy Játszmátquot; Belső-Ázsiában elvesz
tették. A polgárháború idején a fehérek oldalán
még megjelentek brit intervenciós csapatok
Krasznovodszkban, de a „Nagy Játszmaquot; újraját-
szására már nem volt lehetőség.
A régi utcák hangulata teljesen elvész a város
szívében lévő sziklás magaslatról. A panoráma
azonban kárpótol. A Krasznovodszki-öböl vizein
messzire elkalandozó tekintetünk a partot elérve
hamar megakad a várost övező sziklás, járhatatlan
hegykoszorún, amely szinte szorítja a várost, nem
engedve terjeszkedni. A sziklák öleléséből csak a
Kaszpi-tenger irányába és az öböl menti szűk sáv
ban kelet felé lehet kijutni. A hegyeket áttörő egyet
Ashabád belvárosa. A helyi útmutatásokat len mesterséges szorost a második világháború
francia építészek valósították meg alatt és utána építtették az itt raboskodó kétszáz ja
pán hadifogollyal. Közülük százkilencvenen soha
nem tértek haza. Ők nem messze a szorostól k i
csiny temetőben nyugszanak, a japán és a türkmén
nép megbékélését hirdető emléktábla alatt.
A mai Türkmenbashiról nem lehet elmondani,
hogy rohanó élettempójú várossá nőtte volna k i
magát. A z élet lassan, keletiesen csörgedezik erre
felé, és ezen a kikötő és az olajipar sem változtat.
Ebben a miliőben megmagyarázhatatlanul áll az
elegáns állami Hotel Türkmenbashi, hiszen a kül
földi utazó fehér hollónak számít errefelé, az üzle
ti életről pedig nehezen hihető, hogy ekkora hotelt
igényelne. A z elnök aranyozott szobra a földszinti
hallban bizonyára többet tudna mondani erről...
Megérkezés Ashabádba
Ashabádi park a Türkmenbashi aranyozott szobrával
A Türkmenbashiból kelet felé igyekvők - ha az
országutat választják - rendszerint a kora reggeli
órákban gyülekeznek a vasútállomás előtti téren,
hogy alkalmi útitársakkal, alkalmi taxival kelje
nek útra. A kétnaposra tervezett ashabádi utazást
én is itt szerveztem meg. Rövid üzleti tárgyalás
után máris indultunk Balkanabatba, ahol közel
egy napot töltöttem. A z utazás szempontjából so
főröm személye szerencsésnek volt mondható,
mert mint egykori földrajztanár sok út menti érde
kességet tudott megmutatni.
Amikor áthaladtunk a Nagy- és a Kis-Balhán
hegységek között az Uzboj völgyén, Vámbéry Ár
min útvonalát kereszteztük, aki 1863-ban e völgy
ben utazott karavánnal Hívába. Göktepénél impo
záns, klasszikus török stílusú mecset vonja magá
ra az arra járó figyelmét. A néhány éve épült me
Ashabád központja az aranyozott kupolájú elnöki
cset Türkmenisztán legszentebb emlékhelyén áll,
palotával. A főtéren egy díszszemle főpróbája zajlik a göktepei hajdani földvár ma már alig észrevehe-
7. Göktepe, az „emlékezés mecsetjequot;.
1881 januárjában itt végeztek az orosz csapatok több mint 14 ezer türkménnel
tő falain belül. A földvár elfoglalásakor, 1881. ja mint a Rukhnama (Lélekkönyv vagy Szellem
nuár 24-én az orosz csapatok e helyen több mint könyv), az elnök isteni sugallatra írt fő műve. A z
tizennégyezer-ötszáz türkmént öltek meg. egyik középület előtt óriási kivetítő előtt álltam
Felfokozott várakozással érkeztem este Ashabád- meg. Elnöki beszédek hangzottak el magas pulpi
ba. Kíváncsi voltam, vajon milyen lesz az a város, tusról. Lent pedig sok-sok ember hallgatta szenvte
amelyet a göktepei események után oroszok alapítot len arccal. Időnként felállt valaki a lent ülők közül.
tak egy kis falu helyén, amelyről az 1895. évi Zichy- A szavak bizonyára hozzá szóltak. A türkmén be
expedíció tudós tagja, Szádeczky-Kardoss Lajos azt szédből nem lehetett megítélni, hogy dicséretek,
írta a naplójában: quot;Magyaros város, a szőrme váro vagy elmarasztalások hangzottak-e el. Utcai magá
saquot;, és amelyet 1948. október 6. éjjelén a Richter- nyomban már-már kezdtem úgy érezni, hogy hoz
skála szerinti kilences (!) erősségű, 110 ezer ember zám is szólnak a szavak, ezért jobbnak láttam to
életét követelő földrengés teljesen elpusztított. vább menni. A '48-as földrengés emlékművénél az
Ashabád ezután öt évig a Szovjetunió zárt városa éjszakában váratlanul rám kiáltott valaki. Akkor
volt, az utóbbi években pedig grandiózus beruházá vettem észre, hogy ráléptem a frissen lakkozott ut
sokkal Belső-Ázsia legpazarabb városa akar lenni. cakövekre. Október 6. kora hajnala volt, a nemze
A térség egykori szovjet városaiban edződött ti tragédia gyásznapja. Néhány óra múlva az elnö
utazó bizony nagyon meglepődik Ashabádban, és köt várták ide, hogy megkoszorúzza az emlékmű
ez főleg este igaz. A városképet a fényárban úszó vet. Megértettem a rendkívüli készülődést.
kormányzati negyed palotái, az aranyozott kupolá- Prózaibb dolgokra térve, Ashabádban mindent
jú elnöki palota, a márvány szökőkutak nem szá lehet kapni, a francia pezsgőtől a japán plazma té
zai, hanem ezrei, az elegáns és modern lakóépüle véig. A z alapélelmiszerek nagyon olcsók, a föld
tek, a széles és kifogástalan minőségű sugárutak, a gáz ingyen van mindenkinek, a benzin pedig csak
virágos parkok megszámlálhatatlan sokasága, a nem ingyen. Ottjártamkor egy U S A dollárért öt
mindenütt uralkodó rend és tisztaság, és a Nagy venöt litert adtak a kilencvenötösből.
Türkmenbashi aranyozott és fényárban úszó szob A vevőkkel lehet azonban némi gond, mert nagy
rai uralják. A z éjszakai reflektorfényben egy óriási a munkanélküliség, segélyek nincsenek, a jellemző
könyv alakú emlékmű tündököl, amely nem más, jövedelmek pedig nem a mi fogalmaink szerintiek.
8. Egy valamit azonban hiába kerestem Ashabádban: Indulásunk reggelén ismertem meg Szását, a so
könyveket. A Rukhnamán és az ókori keleti k i főrünket, a szenvedélyes vadászt, aki elmaradha
rályságot, Margust bemutató két könyvön kívül tatlan vadászpuskáját is magával hozta, hogy alka
alig található más. Világirodalom mintha nem lé lomadtán finomabb falatokkal is kiegészítsük
tezne. Ashabádról egy 1982-es szovjet kiadású alapétrendünket, a birkafaggyús disznózsírban
könyv volt minden, ami fellelhető volt. tartósított marhasültkockákat. Roskadásig megra
A városban járva gyakran ültem le parkokban kott UAZ-dzsipünk legfontosabb rakományát a
nézelődni és a gondolataimat rendezni. Ez utóbbi mintegy 400 liter benzin és a 100 liter víz adta.
val azonban nagyon nehezen boldogultam. Jobb időjárást még kívánni sem lehetett volna. A
felhőtlen kék égbolt, a ragyogóan sziporkázó nap
T ü r k m e n i s z t á n sivatagaiban sütés és a kellemes októberi meleg j ó érzésekkel
töltött el, mintha nem is a zord Kara-kum sivatag
Hétfőn, a nemzeti ünnep napján az A Y A N irodájá ba indultunk volna.
ban tervezgetéssel töltöttük a délelőtti órákat. A z Földünk számos sivataga közül a Kara-kum
2
előzetesen már egyeztetett úti programnak most a mintegy 300 ezer km -es kiterjedésével a legna
részletei kerültek sorra. Megismertem kicsiny ex gyobbak közé tartozik. Türkmén elnevezése ma
pedíciónk vezetőjét, a 34 éves Dimitrij Gor- gyarul fekete homokot jelent, de a sivatag itt ép
junovot (Dima), a Szovjetunió egykori ifjúsági pen annyira nem fekete, mint amennyire nem vö
tízpróbabajnokát. Megállapodtunk, hogy Kunya- rös északi szomszédja, a Kizil-kum. A jellemző
Urgencsig (Köneürgench) egy, onnan pedig - a la szürkés-drappos árnyalatot a nagy mennyiségben
katlan vidékeken minden eshetőségre készen - két előforduló biotitcsillámok okozzák. A Kara-kum
UAZ-dzsippel folytatjuk az utazást. A z indulásig lefolyástalan területének kialakulása valamikor a
szűk két napunk maradt, az AYAN-nak az engedé jégkorban fejeződött be, amikor esősebb időkben
lyek elintézésére, Dimának és nekem az élelmi a déli hegységekből érkező folyók hordalékkal
szerek beszerzésére. töltötték fel. A kevés csapadékon kívül a szél min
dent átformáló ereje kellett a homoksivatag kiala
kulásához.
Utunk első két napján nem számítottunk komo
lyabb viszontagságokra. Nyugodtan félretehettük
a tájékozódást segítő részletes térképeket és a
GPS-t is. A szovjet időkben épült sivatagi úton
lassan, de egyenletes tempóban haladtunk az 560
km-re lévő Kunya-Urgencs felé. A forgalmat sem
kellett túlzottan figyelni, mert jó, ha tíz szembejö
vő járművel találkoztunk óránként. Erbentnél
hosszabb időre megálltunk egy homokból alig ki
látszó teázónál, hogy megvárjuk sivatagi nyúlból
frissen készülő ebédünket. Erbent rendezetlen
összevisszaságban, homokban épített földszintes
házaival és jurtáival már jellegzetes sivatagi tele
pülés volt. Erbenten túl már nincs villany, vezeté
kes gáz és telefonvezeték. Csak az öreg út halad
rendületlenül és magányosan észak felé, sok he
lyen járhatatlanná öregedve.
De még a rossz út sem tudta megakadályozni
Darvazába (Derweze) érkezésünket. Erbenthez ha
sonlóan Darvaza is a homokban összevissza szét-
A falusi türkmének mindennapjai
alig változtak a századok alatt
9. szórt építményekből áll. A föld mélye itt mérhetet
len nyersanyagkincseket rejt kénből és földgázból.
A z utóbbiról magunk is meggyőződhettünk. Ehhez
azonban meg kellett találnunk Darvazától északke
letre, bent a sivatagban mintegy 12 km-re lévő, a
köznyelv által „égő gödörnekquot; elnevezett helyet.
A z úttalan utakon most először jött jól a GPS navi
gációs rendszer. Aztán egyszer csak ott voltunk a
gödörnél, ha egyáltalán gödörnek lehet nevezni azt
a 90 m átmérőjű, 15-20 m mély, mintegy 100 ezer
3
m anyaghiányt, ami elénk tárult. A benne égő föld
gáz csak fokozta a hatást, az alkonyat és a bekö
szöntött sötétség pedig félelmetessé, pokolivá tette
a látványt. A nagy tűz közelében mi is készítettünk
egy parányi tábortüzet, hogy forró tea mellett job
ban átadhassuk magunkat a hely varázsának. Dima
annyit tudott, hogy a földgáz az 1970-es évek ele
jétől ég a gödörben. Keletkezésének idejéről és mi
kéntjéről ő is csak találgatásokat hallott.
Késő este visszatértünk a darvazai útra, ahol egy
közeli „fogadóquot; jurtájában szálltunk meg. A házi
ak egy alacsony, épphogy csak asztalt helyeztek a
Vízhordó fiú tevéjével
jurta közepére, hogy azt körbe feküdve „kényel
mesenquot; elfogyaszthassuk a vacsorára felszolgált
húsos türkmén levest, a dahramát. Vacsora végez
tével az asztalka kikerült, és mi a szőnyegeken bé rosquot;-ról. Aztán jött még valaki, 1370 és 1388 kö
kés nyugovóra térhettünk. zött éppen ötször. Őt is megragadhatták az iszlám
A következő nap déltájban az ókori Chorezm te építészet remekei, de neki más szempontjai is vol
rületén Sah-Szenem romjaihoz értünk. A z egyko tak. Amikor utoljára hagyta el a várost, kő kövön
ri erődítményvárosból csak a napon szárított nem maradt utána. A mérhetetlen pusztítást né
agyagtéglából épített robosztus védőfalak marad hány mauzóleum és Közép-Ázsia legmagasabb,
tak meg, azok is nagyon lepusztult állapotban. 62 méteres minaretje élte túl csupán. A település
Belsejében minden már-már a földdel vált egyen önmaga árnyékaként még életre kelt, és évszá
lővé. A település eredeti neve sem maradt fenn. A zadokig fennmaradt, de jelentőségét elveszítette.
ma használatos Sah-Szenem név egy legendából Végül a X V I I . században Abulgázi kán, a legki
ered, ami ide helyezte a szomorú sorsú, szépséges magaslóbb chorezmi üzbég uralkodó a megmaradt
Sah-Szenem királylány szerelmi történetét. A z ősi lakosságot Vazír (később lesz róla szó) lakosságá
Chorezm területén a Kara-kum és a Kizil-kum val egyetemben áttelepítette egy új Urgencsbe, a
rendkívül gazdag ókori és középkori várak és vá mai Üzbegisztán területére. A k i elpusztította
rosok romjaiban. A X X . század csak régészeti ku Urgencset, ma békésen nyugszik Szamarkandban.
tatásaival érintette ezeket a helyeket, egy részüket Ugyanott óriási méretű ülőszobra méltóságteljes
még úgy sem. Rekonstrukcióra a régi Urgencs ki pózban figyeli a X X I . századot. Ő „Timur the
vételével sehol sem került sor. Ez az érintetlenség Greatquot;, ahogyan egy üzbegisztáni kiadású angol
és elhagyatottság különleges varázzsal veszi körül nyelvű könyv címében méltatja.
a magányos sivatagi romokat, emlékeztetve a Népek áttelepítése nemcsak a régmúltból ismert
„minden elmúlikquot; örök igazságára. a térségben. A második világháború küszöbén sok
Napnyugta előtt elértük a falusias Kunya- százezer koreait - mint kockázatos népréteget -
Urgencset, amely a múlt század húszas éveiben telepítettek át a szovjet Távol-Keletről Belső-
keletkezett egy hasonló nevű vásártelep helyén, Ázsiába. Kicsiny csapatunk egy kunya-urgencsi
ott, ahol a hajdani chorezmi civilizáció nagyszerű koreai család házában szállásolta el magát. Kap
városa, Urgencs állt, ahol a Polo fivérek is meg tunk egy előszobát és egy nagyszobát, ahol sző
fordultak, és amelyről Ibn Battuta 1340 táján úgy nyegeken és matracokon rendezkedhettünk be.
írt, mint a legnagyobb és legfényűzőbb „török vá- Lakrészünk, az étkező, a konyha és a fürdő az ud-
10. var különálló épületrészeiben volt. Belépéskor a vészet rendkívüli harmóniájának és már-már fe
cipőt mindig le kellett venni. Vezetékes víz a há lülmúlhatatlan arányérzékének.
zon belül nem volt, azt az utcáról hordták be. Ha Kunya-Urgencsben csatlakozott hozzánk a má
lehetne egyáltalán bármilyen kényelmetlenséget sodik dzsip. Akkor még nem sejtettük, mennyi
felemlíteni, azt a háziak vendégszeretete és igye gondunk lesz vele. Szerencsére ez mindjárt az első
kezete feledtette. Két éjszakára tervezett tartózko nap kiderült. Nyugat felé vettük az irányt az észa
dásunk végül háromra sikeredett. Történt ugyanis, ki üzbég területek déli kiszögelléséhez, pontosan
hogy továbbutazásunk első napján a tartalék U A Z oda, amit a népi elnevezés Dev-keszken-kala, azaz
műszaki hibák miatt gyengén „szerepeltquot;, ezért a „Démon dúlta várquot;-nak jelöl. A „Démon dúlta várquot;
visszatérés és a dzsipcsere mellett döntöttünk, a kutatások szerint azonos a középkori Vazír fel
amely utóbbi egyáltalán nem volt könnyű feladat legvárának és városának romjaival. Elhagyva az
Kunya-Urgencsben. öntözött területeket, a Kara-kum, púderszerű szür
A ház asszonya sokat fáradozott, hogy esténként ke agyagsivatag gyanánt, nehezen elviselhető arcát
jobbnál jobb vacsorákkal lepjen meg. A z esti étke öltötte fel. A csapásokon 5-15 centiméter vastag
zések mindig szertartásosak voltak. A már ismert ságban ült a finom agyagpúder, amely alattunk át
aprótermetű asztalkát bal oldalunkon hónunk alatt láthatatlan felhőként emelkedett a magasba, ellep
párnákkal körbe feküdtük úgy, hogy jobb kezünk ve és átjárva mindent, kint és a dzsipekben egy
teljesen szabad legyen. Mindig teázással kezd aránt. A folyamatos porfürdő utáni kinézetünket
tünk, utána jöttek az ételek, és lévén, hogy útitár azt hiszem nem nehéz elképzelni. Aztán végre el
saim oroszok voltak, az elmaradhatatlan vodká- értük az Uszt-jurt törésvonalat, amely egészen
zás, tósztok mondásával. Dev-keszken-kaláig vezetett minket. A z Uszt-jurt
törésvonal több száz kilométeren át húzódik az
Egy teljes napot szenteltünk a régi Urgencs fel
Aral-tó nyugati partvidékétől dél-délnyugati
fedezésének. A város megmaradt emlékei, a mina
irányban. Kelet felől hegyvonulatnak látszik, ami
ret és a mauzóleumok hatalmas területen szétszór
valójában 20-40 méterrel magasabban folytatódó
va találhatók, amelyeket nap mint nap zarándokok
síkság. Ez az Uszt-jurt plató. Dev-keszken-kala,
százai keresnek fel, hogy kevéske alamizsnáért
azaz Vazír fellegvára festőien emelkedett az Uszt-
meghallgassák az imát mormoló és áldást osztó
jurt meredek, 30 méteres letörése fölé. A látvány
imámokat. A pusztítás és a sok-sok évszázad egy
hatásosságát fokozta a fellegvár elhelyezkedése,
aránt megviselte az épületeket, de ami megma
amely pontosan a törésvonal derékszögű irányvál-
radt, az ragyogó bizonyítéka az iszlám díszítőmű
Türkmén zarándokcsoport pihenője
11. tozásának csúcsán emelkedett a magasba. Dima el problémák miatt kénytelenek voltunk visszatérni
ment bejelentkezni a közeli katonai egységhez, ne Kunya-Urgencsbe és a következő nap egy másik
kem pedig lelkemre kötötte, hogy óvatosan mo járművel ismét útra kelni a Szarikamis-tó felé.
zogjak, mert fent az Uszt-jurt plató már üzbég te Utunk folytatása már történelmen kívüli vidé
rület, és ott az üzbég katonák elfoghatnak. Szinte kekre vezetett, egyre messzebb a civilizációtól. A
lopakodva közlekedtem, életnek azonban sehol koreai Anatolijjal négy főre bővült csapatunk a
sem volt jele a 20 hektárnyi hajdani felső város természethez szükségszerűen jobban igazodó
részben. Mindössze két síremlék maradt meg na „életrendrequot; tért át. Este sötétedés előtt, rendsze
gyon jó állapotban. A magasból a síkság végtelen rint hat óra körül, mindig táborhelyet kerestünk.
messzeségei még messzibbnek tűntek. Aztán egy dolgos óra következett, amikor ki-ki el
A Vazírról fennmaradt egyetlen írás szerzője a végezte a ráosztott feladatokat: sátorállítás, kiszá
kereskedő és utazó angol Anthony Jenkinson, aki radt szakszaul-bokrok gyűjtése, tábortűzkészítés,
nek az expedíciója egy Oroszországon és Belső- teafőzés, a vacsora nyersanyagainak előkészítése
Ázsián keresztül Kínába vivő, teljesen új kereske a főzéshez, és kényelmes vacsorázóhely kialakítá
delmi út felkutatására törekedett. A z expedíció sa, hogy keletiesen körbe tudjuk feküdni a majd
Arhangelszkből elindulva 1558-ban hosszabb időt középre kerülő bográcsot. A vacsorakészítés mes
töltött Vazirban. Jenkinson leírta a várost, a kör tere Szása volt. Ha a nap folyamán sikerült elejte
nyező öntözött földeket, a sok gyümölcsöst és jó nie néhány gornája kurapátkát (hegyi tyúkocska),
szemmel észrevette a vízhiány fenyegető jeleit is. akkor - a tyúkocskák korától függően - a vacsora
írásában előre vetítette a város teljes elpusztulását is izgalmasabbra sikeredett. Sikertelen vadászat
és elsivatagosodását, amely hamarosan be is kö esetén a vacsora alapanyagát az említett, zsírban
vetkezett. A z utolsó lakosokat, mint ahogy már ír tartósított sült marhahúskockák adták, alkalom
tam, a X V I I . században Abulgazi kán telepítette át szerűen „gazdagítvaquot; rizzsel, burgonyával, vagy
az új Urgencsbe. más zöldségekkel. A kővé száradt, lángos alakú
kenyerek vacsora előtt néhány percre a fedő alá
Mire leértem, Dima már várt, és gratulált a felleg
kerültek, a gőzök és az illatok jótékony hatása re
vár utolsó látogatójának, mivel a türkmén katonák
ményében. Tányérokat a vízzel való takarékosko
közölték vele, többet senki sem mehet fel az üzbég
dás miatt nem használtunk. Mindenki a bogrács-
területre. A tartalék dzsippel kapcsolatos műszaki
12. ból kanalazott, vagy vette ki kézzel, ami neki tet vatagot. A Kaplankír-fennsíkon utunk irányában
szett. Természetesen a vacsora sem lett volna va újabb katonai egységet vettünk észre, akiket a
csora teázás, majd vodkázás nélkül. A z esti be nyilvánvalóan kölcsönös felfedezés miatt nem ke
szélgetéseknek az egyre dermesztőbb hideg vetett rülhettünk meg. Túljutva az ellenőrzésen az őr
véget. A hőmérő ilyenkor elfeledve a nappali nagy parancsnok, mint az év első külföldi utazójá
28-30 °C-okat, már mínuszokat mutatott. A rela nak további érdeklődő kérdéseket tett fel. A kiska
tív páratartalom műszeremen még ekkor is a 20%- tonák láthatóan a sivatagi körzet szépítgetésével
os méréshatár alatt maradt. voltak elfoglalva. Fehérre meszelt kövekből ép
Napfelkeltekor, fél hét körül mindeni szede- pen a „Halk vatan Beyik Türkmenbashiquot;, azaz
lődzködött, felélesztettük a tüzet, elfogyasztottuk „Éljen a Nagy Türkmenbashiquot; feliratot rakták ki a
a maradékot vagy tojást sütöttünk, és a fagyos reg homokban. A történelem fintora, hogy az egykori
geleken a szívet-lelket melengető forró teát sem szovjet közép-ázsiai köztársaságok viszonya nem
lehetett kihagyni. Amikorra mindenki mindennel felhőtlen, még a sivatagi határvidékek ellenőrzé
elkészült, rövid útiterv-egyeztetést követően kel sét is fontosnak tartják.
tünk útra. Szürkületkor értük el a Kaplankír nyugati letö
A z UAZ-dzsipek jól bírták a viszontagságokat. A résénél elterülő hatalmas mélyföldet, a Karasort
puha homokos szakaszokon külön-külön keltünk (fekete széles tó). A kiszáradt sík meder fenekén
át, és ha az egyik kocsi beásta magát, akkor bizony itt-ott vastartalmú kalcitoktól barnára színezett
homoklapátolással és kocsitolással kellett a helyze festői vízfoltok csillogtak. Északnyugati peremvi
tet megoldani. A dzsipek egyik legfőbb ellensége a dékéről, ahol letáboroztunk, türkiz-zöldes szél és
homokban rejtőzködő kiszáradt szakszaul-cserjék víz formálta kicsiny hegyhátak és völgyek futot
kemény töve volt, amely könnyen kiszúrhatta a gu tak le a meder fenekéig. A látvány, a megkapó
mikat. Ilyen eset azonban csak egyszer fordult elő. színvilágú, szokatlan formájú részletek maradásra
Rádió-adóvevő hiányában mindig ügyelni kellett, késztettek. A z önfeledt nézelődést ásványgyűjtés
hogy látótávolságon belül legyünk egymástól. sel tettük maradandóvá.
Következő úti célunk a Szarikamis-tó vidéke Átkelve az Ücstagan-kum sivatagon, érintve
volt. A Darjalik folyó irányába haladva egy külö Kizilkaját (Gizilgaya) és megcsodálva Jángü kala
nös „hegyquot;, a Böten-dag mellett haladtunk el, bauxittól vörösre színezett, szemet gyönyörködte
amely az Uszt-jurt törésvonalhoz hasonlóan füg tő képződményeit, északra indultunk, utazásunk
gőleges falaival és sík felföldjével gigantikus tor utolsó izgalmas tájegysége, a Kara-Bogaz-öböl
taként 40 m-re emelkedik a környezet fölé. felkeresésére. Kíváncsi voltam, vajon találunk-e
Ismerve és személyesen tapasztalva az Aral-tó vizet az öbölben, mert az információk teljes kiszá
pusztulását, meglepő volt a bővizű Darjalik, radásáról is szóltak. Nyomasztóan egyhangú siva
amelyben hatalmas víztömeg igyekszik az Amu- tagi vidéken értük el az öböl peremvidékét, ahon
darjából a Szarikamis-tóba. Partvidéke és környé nét a nagyszerű panorámából csak a vízfelület hi
ke soha, semmilyen települést nem látott. A mű ányzott. Makacsul a víz megkeresése mellett dön
holdfelvételek tanúsága szerint az Aral-tó roha töttem. Anatolijt a tartalék dzsippel fennhagytuk,
mosan fogy, a Szarikamis pedig 8 m-nél nagyobb mi pedig alkalmas helyet keresve leereszkedtünk
átlagmélységgel állandósulni látszik. A hatalmas, az öbölbe. Két óra múltán ajánlatos volt ellenőriz
2
közel 3000 km -es tavat nem egyszerű elérni. A ni, mennyi üzemanyagunk maradt. A z eredmény
Darjalik felől végtelen nádtenger (szarikamis = óvatosságra intett. Legfeljebb 15 km-t haladhat
sárga nád) rejtette el, délebbre, ahol felsejlett a tó tunk tovább, ha vissza is akartunk érni. A szeren
tükre, a parttól 500 m-re állomásozó katonai egy cse azonban nem hagyott el minket, s 10 km-en
ség mondott nemet. Annyit megtudtam, hogy egy belül elértük a Kara-Bogaz vizét, aminek mind
lengyel geográfus mellett októberig én voltam a nyájan felszabadultan örültünk. A sóba dermedt
második külföldi a térségben - és persze vigaszta téli világot idéző látványt nem sokáig csodálhat
lásul megtudhattam, a lengyel sem mehetett to tuk. A Nap közeledett a horizont felé, ránk pedig
vább. Visszakoztunk hát, és egy jókora kitérővel hosszú visszaút várt.
dél felé haladva, végül mégiscsak megcsodálhat Aztán felütöttük utolsó táborhelyünket, elkészítet
tuk a Szarikamis-tavat. tük a búcsúvacsorát, megittuk az utolsó vodkát és el
Másfél nap erőfeszítésekben bővelkedő, egy mondtuk a barátság fontosságáról szóló utol-
hangú sivatagi utazás után, keresztezve az Uzboj só tósztot. Másnap reggeltől már csak egy úti
völgyét, észrevétlenül hagytuk el a Kara-kum si program volt hátra: visszatérni Ashabádba.