2. De administratione, 264–265 Una quarum de materialibus ad inmaterialia excitans Paulum apostolum molam uertere prophetas saccos ad molam apportare representat. Sunt itaque eius materie uersus isti: Tollis agendo molam de furfure Paule, farinam. Mosaice legis intima nota facis. Fit de tot granis uerus sine furfure panis, Perpetuusque cibus noster et angelicus. Az egyik, az anyagiaktól a szellemiekre hivatkozva, Pál apostolt ábrázolja, amint malmot hajt, a próféták pedig a malomhoz zsákokat hoznak. A tárgyát magyarázó versek ezek: Hajtva a malmot, Pál, liszttől válaszd el a korpát. Mózesi törvénynek titkád tárjad elénk. Ily sok búzából korpátlan, tiszta kenyér lesz, Táplál vég nélkül minket s angyalokat.
3. De administratione, 224. Vnde cum ex dilectione decoris domus Dei aliquando multicolor gemmarum speciositas ab exintrinsecis me curis deuocaret, sanctarum etiam diuersitatem uirtutum de materialibus ad inmaterialia transferendo honesta meditatio insistere persuaderet, uideor uidere me quasi sub aliqua extranea orbis terrarum plaga, que nec tota sit in terrarum fece, nec tota in celi puritate, demorari, ab hac etiam inferiori ad illam superiorem anagogico more Deo donante posse transferri. Ezért, midőn Isten házának díszítése iránti szere-tetből a drágakövek sokszínű szépsége olykor elvont a külső gondoktól, és tisztes szemlélődésre bírt, hogy a szent erények különbözőségeit az anyagi dolgokról a szellemiekre vigyem át , úgy tetszett, mintha látnám időzni magamat a világnak valamely távoli részén, mely nincsen egészen a föld mocskában, sem teljesen az égi tisztaságban, s Isten kegyelméből ebből az alsóbb szférából anagogikus módon át tudnék kerülni a magasabb rendűbe.
4. De administratione, 181. Pars noua posterior dum iungitur anteriori, Aula micat medio clarificata suo. Claret enim claris quod clare concopulatur, Et quod perfundit lux noua , claret opus Nobile, quod constat auctum sub tempore nostro. Qui Sugerus eram, me duce dum fieret. Majd ha az új hátsó részt és elejét egyesítjük, Fényes a csarnok már, tündöklik közepén. Mert fénylik, ha a fényeshez kötöd azt, ami fénylő, És új fényárban fénylik a mű nemesen, Mely kormányzásunk idején épült fel egészen, És aki élén állt, én vagyok az, Sugerus.
5.
6. De administratione, 174. Portarum quisquis attollere queris honorem, Aurum nec sumptus operis mirare laborem. Nobile claret opus, sed opus, quod nobile claret, Clarificet mentes, ut eant per lumina uera Ad uerum lumen, ubi Christus ianua uera. Quale sit intus, in his determinat aurea porta. Mens hebes ad uerum per materialia surgit Et demersa prius hac uisa luce resurgit. Bárki, ha azt kutatod, mi ad értéket: kapuinknak Munkáját nézd, árát és aranyát ne csodáljad. Fénylik a mű nemesen, és melynek fénye nemes, Töltse be fénnyel az elmét, hogy igaz fény útja nyomában Menjen előre igaz fényig, hol igaz kapu Krisztus. Jelzi emitt az aranykapu hűen, hogy milyen ott benn, Mert anyag által lustán hág fel az ész a magasba, És a letört föltámad láttán ennek a fénynek.
