4. A nád évelő fűféle, messze kúszó gyöktörzzsel és
hosszú, föld feletti indákkal. Szára mereven
felálló, 1-4 méter magas és alján 2 centiméter
vastag. Levelei szürkészöldek, laposak, szélük
metszően éles, 15-30 centiméter hosszúak és 1-
3 centiméter szélesek. A levéllemez tövén
nyelvecske helyett szőrkoszorú található. A
virágok 20-50 centiméter hosszú, sötét- vagy
sárgásbarna, terebélyes, sokvirágú, felül kissé
visszahajló bugában nyílnak. A füzérkék 10-50
milliméter hosszúak, 3-6 virágból állnak. Nád
részei: mellékgyökérzet; gyöktörzs; párhuzamos
erezetű levelek; üreges, bütykös el nem ágazó
szár, bugavirágzat.
7. A füzek álló- és mozgóvizeink környékkének megszokott
karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak
köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti
részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a
víz felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva
részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő
gyökérzet szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a
pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól
fejlődnek.
(Salix alba) 20-25 méterre
megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa.
Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös
selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai
nem díszítenek.
10. A fekete nyárfát sajnos a kihalás fenyegeti, ezért nemrég felkerült a Környezetvédelmi Világszervezet Vörös
Listájára. Ez a növény lett az év fája 2006-ban. A jellemzően árterületeken előforduló nyárfa olyan ritka
manapság, hogy immár a Föld veszélyeztetett élőlényeinek jegyzékében szerepel.
Bár e növény igen gyorsan növekszik, rengeteg fényre, vízre és tápanyagra van szüksége a fejlődéshez. Ez a
magyarázata annak, hogy jóformán csak ligeterdőkben illetve közvetlenül a folyók napos, világos partján
tenyészik. Emellett a talajvízszint-csökkenés és a nagyfokú irtás is hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen lecsökkent
e tiszteletet parancsoló, akár kétszáz évig is elélő fa élettere. A fekete nyárfa – botanikai nevén a Populus nigra
– a fűzfafélék családjába tartozik, és nevét törzsének feketésszürke árnyalatáról kapta. Akár 35 méter magasra
is megnőhet, törzse elérheti a kétméteres vastagságot is. A fekete nyárfa szinte egész Európában előfordul –
kivéve Skandináviát, Skóciát, Írországot és Észak-Oroszországot. „Rokonai” közül Magyarországon a fehér
(Populus alba) és a rezgő nyár (Populus tremula) fordul elő a leggyakrabban.
Pósfai György molekuláris biológus, a Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének igazgatója tavaly
megjelent könyvében azt írja, Magyarország legnagyobb ép és egybetörzsű fája a fekete nyárfa. Magyarország
legöregebb és legnagyobb fáinak szakértője Barcs közelében, az egyik Dráva-holtág partján látta a tízméteres
ősfát. Tiszabecsen – ahogy az a település honlapján olvasható – a bányalejárótól egy kilométerre, az út mentén
egy 28 méter magas, egészséges fekete nyárfa áll, melynek törzse hat méter vastag. Miskolcon is van egy
hatalmas fekete nyárfa, melyet a városatyák 2003-ban védetté nyilváníttattak. Ennek a famatuzsálemnek épp az
a különlegessége, hogy városi környezetben található.
A nem mindennapi értéket képviselő fának bárki csodájára járhat Miskolc- Bulgárföldön, a Stadion utcában.
A fekete nyárfát rendkívül sokoldalúan lehet felhasználni. Magjait vattaszerű „pamacsokban” fújja a szél – ezek
kerülnek később toll vagy szivacs helyett a párnákba, de hőszigetelőként is felhasználják őket. Hollandiában ez a
növény szolgál a „klompenboom”, azaz a hagyományos holland facipő alapanyagául. Újabban heavy-metal
gitárokat és snowboardokat is készítenek belőle. Gyógynövényként is számon tartják: a rügyéből
gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatású hatóanyagot nyernek ki a szakemberek. Főznek belőle
teát, készítenek belőle orvosi alkoholt és kenőcsöt – hatékonyan alkalmazható a sebek külső kezelésére is.