Digitális nemzedék konferencia 2015

1. Veszprémi Attila: Menekülés és átélés az újmédia korában
A 2015. évi Digitális Nemzedék Konferenciára három videokisfilmet hoztam, melyek egy 2010. évi nyári táborban
készültek az én vezetésemmel, 2-5. osztályos gyerekekkel. A Z-generáció gyermekeivel táboroztunk, a filmekben is ők
szerepelnek, ez fontos – noha ez akkor eszünkbe nem jutott volna. Hogy Z. Én nem törődtem azzal külön, hogy a gyerekek
kütyükben élnek – azért hoztam a terveket, mert előtte vívódtam a megszokásokkal, az önáltatátó, iskolás szagú művészeti
tervekkel. Kezdjünk el igazat mondani, gondoltam, és valahogy nagyon izgalmas lett az egész. Leleplezni a hazugságokat,
hogy az életben szerepelünk csupán – nem önmagunkat éljük
Nyilvánvaló, hogy tartottam tőle: a gyerekek nem éreznek majd közösséget a felajánlott térrel. Nem így történt. A gyerekek a
legtermészetesebb módon élték azt – aztán csináltak mást. Fantasztikus, egészleges jelenlétet produkáltak a kamera előtt –
utána folytatták azt, ami szoktak. Értették a teret. Nem tudtam előre, hogyan fogadják majd. Amit biztosan tudtam, hogy
felvállalom a projekciót. Igen, bevetítem a gyerekekkel közös munkába saját vívódásaimat és kérdésfeltevéseimet – és tudok
róla, hogy ezt teszem, mert azt gondolom, hogy ők is tudnak a vívódásokról magukban.. Fölolvastam nekik a terveket, és
egyszerűen úgy viselkedtem, mint akiknek közös tudásuk van. Nyíljon meg az átélés lehetséges tere, ha akarják.
A Szerenád (2.46) színes, szöveg nélküli jelenet. Zebegény egy üres telkén forgattuk, kb. három óra alatt. Ártatlan játék,
amely talán arról szól, hogyan üti agyon az egymással játszott hétköznapi szerepjáték a valóságot. Egy szerep legyőz egy
másikat, egy valódi élőlény pedig – noha úgy tűnik, nem harcolt semmiért – belehal mindebbe. Végig úgy tűnik, hogy tudjuk,
ki az, aki átél. De tévedünk. A kamera rezdüléseket, fölismeréseket figyel és talál – ezek mentén mesél.
(http://www.asszem.hu/index.php?media=84635198)
A Csend (9.32) fekete-fehér filmetűd. A filmbéli három gyerek (lehetne egy is vagy tízezer) először még motyog, de aztán
végleg elhallgat. A belső beszéd és az elnémulás váltókapcsolója a kisfilmben a három gyerek találkozása.
(http://www.asszem.hu/index.php?media=10056984)
Az Elmész helyettem? (7.58) Jim Jarmusch Kávé és cigaretta c. filmje első jelenetének újragondolása. A gyerekek ugye nem
kávéznak és nem dohányoznak – legyen tehát víz és legyen pogácsa.
(http://www.asszem.hu/index.php?media=75197844)