Archívnet 2013/3

1. Október 27.
Mándokra reggel 9-kor érkezünk meg. 24 órás menet kis pihenőkkel, imitt-amott rakétázások
között, de viszonylagos csendben. Kis lázam van, lefekszem. Csak keveset alhatok, mert sok a
dolgom. Szerencsére egy napig maradunk, itt éjjelezünk, és csak holnap indulunk
Mezőladányba.1
Október 28.
Kényelmes menetben 1,5 óra alatt, 8 órakori indulással odaérünk. Beszállásolunk. 11 órakor
parancsot kapunk, hogy a Tisza partján folyamvédelmi feladatunk van. Védőkörletünk
Ladány É-Újkenéz.2
Két főőrs esik védőkörletünkbe. A védőállás almáskertekben vezet,
finom, édes, piros almák.
Késő este még nincs összeköttetés a jobb szomszéddal. Az ezredparancsnok ezt kifogásolja,
de a hibát az 5-ösök3
csinálták, akik nem tartották magukat a parancs szerinti sávokhoz. A
biztonság kedvéért a jobb szomszédunkkal még egy tábori őrsöt állíttatunk fel és így, ha
hézagosan is, de van összeköttetés.
Október 29.
Még éjjel kapjuk a parancsot, hogy az eleségvonat azonnal induljon Pácinba. Később a német
egység parancsnoka keresett fel minket, hogy az itt lévő lőszerkészlet felrobbantása ügyében
tárgyaljon. Szerencsénkre hajlandó volt átadni nekem, nyugtát adtam róla, s így a közeli
házak pusztulását sikerült megakadályozni. Az átvett anyagban 600 liter petróleum is volt,
melyet a lakosságnak szétosztottam. Vedrekben hordták, még az út menti árokba is jutott a
nagy tülekedésben.
Október 30.
Csendes, nyugodt éjszaka után végre elkészíthettem a már régen esedékes kitüntetési
javaslatokat. A hazánk sorsa feletti aggodalom mellett ezt a munkát nem nagy kedvvel
végzem. Lakatos őrnagy úr engem is felterjeszt Lovagkeresztre, de ennek éppen úgy nem
tudok örülni, mert most minden gondolatom a tragikus helyzetünkért való aggódás.
14 órakor parancsot kapunk az indulásra. Időben értesültünk, nyugodtan tudunk felkészülni.
17 órakor indulunk, egy szakaszt hagyunk vissza. Utunk Tornyospálca–Döge–
Szabolcsveresmart.4
Ide este érkezünk, a századok azonnal elfoglalják védőkörleteiket, majd
mi éjjel fél 1 körül lefekszünk.
Október 31.
Reggel Veresmartról harcálláspontunkat áttesszük Kocsistanyára. Nagy harc van mindenütt.
Türje Miklóst már két század támadja. Átkelési lehetőséget találunk a Tiszán. A veresmarti
révet még nem robbantották fel. Igaz, a menetvonalunk Dombrád5
–Cigánd6
lesz, mégis
mindent úgy készítünk elő, hogy Veresmartnál keljünk át, ha megnyomnak az oroszok.
Fél háromkor parancsot kapunk, hogy Tiszakanyár délnyugaton azonnal gyülekezés. Két órát
vesz igénybe a századok gyülekeztetése, közben a 3. század aknavető tüzet is kap. Az orosz
járőrök már Veresmarton megjelentek. Biztosított menetben megyünk a célhoz, ahol új
feladatot kapunk: szűk hídfőállás 500 méteres körzetben. Kitartani mindaddig, míg az utolsó
magyar egység át nem jön.
1
Mezőladány, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).
2
Újkenéz, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).
3
A soproni 5. gyalogezred.
4
Tornyospálca–Döge–Szabolcsveresmart Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).
5
Dombrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).
6
Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).

2. Este 11-kor már mindenki átjött, én az utóvéddel 12.30-kor jövök át, a németek a nevem iránt
érdeklődnek. Engem kellett megvárniuk, utána a hidat robbanthatják. A német és magyar
utászok előkészítik a robbantást, mely pontosan 01. órakor megtörténik. A pusztítás ellenére
gyönyörű látvány volt. Kb. 40-50 méterre volt időm elmenni a hídtól, s az ott lévő
talpfamáglya felső sorát húztam fejem felé, amikor a robbanást néztem, de utána lapítottam,
mert hullt minden a környékre.
November 1.
Menetünket Cigánd–Bélytanya útvonalon Bálinttanyáig folytatjuk. 4 órakor beérünk,
elszállásolni nem lehetett, mert hadosztálytartalék vagyunk. A zászlóalj szalmakazlakban,
padlásokon lepihen. Mi is csak egy túlzsúfolt konyhában tudunk szalmán aludni.
November 2.
Keresztes alezredes úr elbúcsúzott, helyette Hantos alezredes úr7
veszi át az
ezredparancsnokságot. Kemény, katonás, de a hírek szerint jó ember.
Tartalékban létünknek nem örülünk, mert bár most pihenhetünk, bármikor oda vethetnek be,
ahol éppen baj van.
Az ezredparancsnokág áttelepül Ricsére. Nekünk is van szállásunk, ami rendes ház, van
asztal, szék, bár kályha nincs. Éjjel a 12-esek8
160 románt fogtak el, köztük 5 tisztet. A Tiszán
keltek át gumicsónakon és várták őket. Egy R–1-es katonai rádiónk van, fogunk rajta zenét,
de ezzel Budapestet fogni nem lehet. A zene is jól jön, nyugtat.
Délután gondolok egy nagyot, és engedélyt kérek, hogy lóháton Tolcsvára9
mehessek
szüleimhez. Gazdám engedélyezi és Kramcsák Elek lovászommal10
¾ 3-kor elindulunk. Öt
óra ügetés és főleg vágta után este 8-kor hazaérkezek. Elek továbbmegy, őt én engedtem haza
Nyéstára,11
ami még kb. 40 kilométer. Az eddig megtett utunk 45 kilométer volt. A
Sátoraljaújhely–Szerencs főúton csapatok előre- és visszaáramlását kikerülve részben az
útárokban, majd toronyiránt a földek és szőlők között ügettünk. Elek délre vissza kellett
jöjjön.
November 3.
Az otthoni viszontlátás, a sok beszélnivaló igen jól jött. A hosszú lovaglás kifárasztott, nagyot
aludtam. A délelőtt hamar elszaladt. Apám megpróbál rábeszélni, hogy ha ideérünk, jöjjek
haza és maradjak itthon. Persze, hiábavaló, az embereim várnak.
A 12. órai indulás eltolódik 14. órára. Vissza már lassabban megyünk. Sárospatak után egy
tehergépkocsira kapaszkodom, lovászom a lovakkal utánam jön és 18 órakor már ott is
vagyok Bálinttanyán. Itt azonban már nem találok senkit. Tegnap esti parancs szerint
elmentek Révleányvárra. Kalancs Gyuri itt lakik, nála éjjelezem, és majd holnap indulok a
zászlóalj után.
November 4.
Reggel 7-kor már úton vagyok. Nagy a sár. 15 kilométer utat kell megtennem. Szedem a
lábamat és 2,5 óra múlva odaérkezem. A zászlóalj éppen menet előtt áll. Egy nagy harc után
indulnak lepihenni. Hajnalban nagyszabású ellentámadást indítottak a Tisza-part U-alakú
hajlatába betört és hídfőállást létesített 300 fő erejű, nehézfegyvereket is áthozó ellenség
7
Személye nem azonosítható, a Magyar Királyi Honvédség Tiszti Névtáraiban ilyen nevű katonatiszt nem
szerepel. Nyilván az átírás során történt tévedésről van szó.
8
A nyíregyházi 12. gyalogezred.
9
Tolcsva, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H).
10
Személyéről további adatok nem állnak rendelkezésre.
11
Nyésta, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H).

3. kiszorítására. A 10-esek12
engedték be az oroszt és a sikeres visszavetés után nekik kellett
elfoglalni a megtisztított védőállást.
Szép harc volt, kár, hogy erről lemaradtam. A zászlóalj jó hírnevét a siker növelte. Két tiszt,
14 fő legénység, 4 golyószóró, 4 géppisztoly volt a zsákmány. A résztvevők mesélték, hogy a
menekülő oroszok ruhájukat ledobálva vetették magukat a Tiszába. Sokan csónakokon
próbáltak átkelni, de az aknavető tűzben több egységük megsemmisült.
Élmény: a harc közelébe érve találkoztam az ezredparancsnok úrral és törzsével, aki gratulált
a sikerhez. Én megköszöntem, de nem mertem elárulni, hogy itt sem voltam. Elengedésem
ugyanis szabálytalan volt.
Még kora délután parancsot kapunk, hogy újabb menetre készüljünk fel. 7 órakor indul a
zászlóalj Ricse13
–Bálinttóttanya–Felinkerttanya14
céllal. Itt mindenkit fedél alá teszünk.
November 5–6.
A nap tisztálkodással telt el. Én kitüntetési javaslatokat készítek. Rengeteget dolgoztam, és
amikor már pihenhettem volna, riadót rendelnek el. Azonnal folytatjuk az utunkat, mindenütt
a kanális mellett Tóhát tanyára.15
Itt egy német zászlóalj (28/I. Jg. Reg.16
) véd. Parancsnoka
Ott százados,17
kedves ember, Lovagkereszt18
a nyakában. Ezt az alakulatot kell az éj
folyamán felváltani. A zászlóaljparancsnok és a századparancsnokok előremennek
tájékozódni és szemrevételezni, a parancsnokságot átvenni. A zászlóalj éjjel fél 2-kor érkezik,
megkezdjük a leváltást. Reggel 7-kor már saját csapatok vannak a korábbi német állásokban.
November 7.
Berendezkedünk. Az aknavetők belövéseket végeznek. Általában csend van. A sok fáradtság
és az alvás hiánya miatt kimerült és kedvetlen vagyok. Már alig bírom a fentlétet. Sok vázlatot
kell készítenem, tűztervek, védelmi tervek. Aránylag korán lefekszem.
November 8.
8 órakor lóháton végigjárjuk a vonalat. Kiváló a védőállás. Minden homok, könnyű az ásás.
Késő délután érünk vissza. Sok dolgom mellett bizony majd egy napot át kellett lovagolnom.
Este hamar lefekszem, mert kipihenni még nem tudtam magam.
November 9–11.
A napok csendesen telnek. Az otthoniakkal kétszer sikerült a kapcsolatot felvenni. A pihenő
jólesik és a munkám is gyorsabban halad. 9-én ezredparancsnok úr meglátogat minket, a
vonalba a nagy eső miatt kimenni nem tud. 10-én már havas eső esik.
11-én Paduschitzky százados úr19
egy ezredes úrral és ezredparancsnok úrral megszemlélik a
balszárnyon Kormanikot és Kállayt.
12
A szolnoki 10. gyalogezred.
13
Ricse Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
14
Bálinttóttanya–Felinkerttanya Ricse külterületei.
15
Ricse külterülete.
16
A német 28. vadászezred (Jäger Regiment) a 8. vadászhadosztály hadrendi alakulata.
17
Joachim Ott százados, a német 28. vadászezred I. zászlóaljának tisztje, aki 1944. október 28-án nyerte el a
Vaskereszt lovagkeresztjét.
18
A harctéri bátorságért adományozható német Vaskereszt kitüntetés Lovagkereszt fokozata.
19
Paduschitzky (Mészáros) László, vitéz, vezérkari százados (Budapest, 1913., Bernola Jolán-Debrecen, 1967)
A Ludovika Akadémián 1935-ben avatták hadnaggyá. Csapatszolgálat, majd Hadiakadémia után 1943-tól a 24.
gyaloghadosztály anyagi vezérkari tiszti teendőit látta el Ungváron, majd hadműveleti területen. Alakulatának
átállását követően a Honvédelmi Minisztérium szervezési osztályát vezette, Farkas Mihály honvédelmi miniszter
irodafőnöke, majd a 3. hadtest törzsfőnöke volt. 1955-től a kisbéri méntelepen dolgozott, majd 1957-től
debreceni méntelep törzskönyvi előadója volt.

4. November 12–13.
Esős az idő, nagy a sár, csend van. Este hallunk a leváltásunkról. 13-án éjfél után kapjuk a
parancsot, hogy váltáshoz előkészülni. Fél 5-kor befut az új zászlóaljparancsnok, majd a
századparancsnokok.20
Nehezen indul a váltás. Utódaink nagyon unottan mozognak. Sok
felesleges mászkálás után végre fél 7-kor elindulnak a századok a védőkörletbe. Az időjárás
esős, ködös, párás, alkalmas a váltásra.
November 14–15.
Éjjel-nappal dolgozom, semmi szabadidőm nincsen. 15-én estére kicsit nyugodtabb a helyzet.
A legénység pihenője zavartalan. Folyton szemetel az eső. Levelet kapok otthonról, mert
előző nap a shortot és sportinget, valamint – töltés végett – néhány vadásztöltény-hüvelyt
küldtem haza. A töltényeket nem kaptam vissza.
18. órakor a hadosztálytól parancsot kapunk, hogy készüljünk fel arra, hogy esetleg 21. órakor
gépkocsival visznek. Nagy a bosszankodás. Egy óra múlva módosítják a parancsot, hogy az
indulás 20. és 20.30. között lesz. Az egységek időben készen állnak.
A pihenő ilyen hirtelen megszakítása kellemetlen volt. Most lett volna első alkalom az
elszaporodott tetvek elleni radikális irtást elvégezni.
20.30-kor befut 12 tehergépkocsi, melyre 200 ember fér fel. A második forduló ugyanennyi,
de indulásuk éjjel 2.30-kor. Hajnalban mindnyájan Kenézlőn21
vagyunk. Az első csoport
leváltotta a németeket, a második csoport, minthogy megvirradt, csak este megy állásba.
November 16.
Reggel 6-kor már mindenki Kenézlőn, a helyén van. Én a harcálláspontra megyek, ahol a
németektől mindent átveszünk. A harcálláspont a Szarvastanyán22
van. A tanya nagy, de szűk
a beszállásolási lehetőség. Nekünk csak egy szobánk van. A tanya erősen belátható, így
területére állandóan hull az akna és a tüzérségi tűz. A tanyán nagy a mozgás, a németek
szekerekkel és gépkocsikkal mennek el.
Ismét három nap alvás nélkül. Igen kimerült vagyok, dolgom nincs sok, de aludni mégsem
lehet. Este a zászlóalj másik fele szállja meg a védőkörletet, de a sötétség és az ismeretlen
terep miatt a váltás nehezen megy. A 2. század éjjel nem is tudja állásait megszállni.
November 17.
Éjjel a váltás miatt ismét nem alszom, sőt, hajnalban még nekem kell lóháton kimenni
Rádonyihoz.
Délután két szekeret rendelek ki, melyen krumplit és egy zsák szűzdohányt küldök apámnak.
Küldök még egy őzbakfejet és a botszékemet. Egy liszkai23
fiú hajtja a szekereket, így
legalább ő is hazanéz.
Éjjel kemény harci zaj. 22-23.30. között aknavető és tüzérségi tűz alatt a Kállay-század.
Gazda még a délután folyamán a Tisza-partról személyesen irányítja a tüzérségi tüzet. Egy
orosz bunkert kilőnek. Bencze24
egy zászlóaljnyi menetoszlopot szétlő a túloldalon Tímár és
Szabolcs25
között.
Kállay egész éjjel tűz alatt áll. 12-kor jelenti, hogy a Tiszán a románok tutajokat engednek
vízre. A vencsellői híd,26
ide értve az ártéri hidakat is, sikertelen robbantás után állva maradt,
20
Személyükről adatokkal nem rendelkezünk.
21
Kenézlő, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
22
Szarvastanya, Kenézlő külterülete.
23
Olaszliszka, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
24
Valószínűleg Bencze Imre tartalékos zászlós (Pozsony, 1918), az 5. gyalogezred III. zászlóaljának aknavető
szakasz parancsnoka.
25
Tímár, Szabolcs (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).
26
Vencsellő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).

5. felfogja a vízben úszó fadarabokat, gallyakat, a híd felső oldalán már olyan sok fa
torlaszolódott fel, hogy azon az ellenség átvetése könnyen elképzelhető. A torlasz vastagsága
2 méter, szélessége kb. 12 méter. Tüzérséggel szétlőni nemigen lehet.
November 18.
Gazda kimegy a 3. majd a 2. századhoz. Benyomása, hogy az oroszok éjjel leváltották a
románokat. A nap aránylag csendesen telik el, hiszen a köd a mi mozgásunkat lehetővé teszi.
A túloldalról fújdogáló szélbe az ellenség mozgását és hangoskodását halljuk.
November 19.
Éjjel 2.30-kor a túloldalon erős mozgás. A híd környéke erős aknavető tűz alatt áll. Fél óra
szünet. A balszárnyon két raj között 7 ladik igyekszik átkelni. Géppuska, géppisztoly és
puskatűzzel, majd kézigránátdobásokkal sikerül visszafordítani őket. A káromkodásról
felismeri a románokat. Odaát ütéshangok, orosz és román káromkodások hallhatóak. Fél óra
múlva kocsizörgés (az út a Tisza mentén vezet). Felszállítják a csónakokat a kompházig. A
sötétben újabb átkelést kísérelnek meg. A 102 magassági pontnál partra szállnak. Megindul a
támadás az oldalunkba. A balszárny kénytelen reteszállást foglalni. Varga őrmester27
egy
géppuskás rajjal és egy német könnyűgéppuskás28
rajjal ellentámadással az ellenséget az
erdőbe szorítják. A csónakokkal menekülnek.
8 órakor Kállay hadnagy jelenti, hogy a füzesben maradt oroszok a tisztogatást végző Varga
őrmestert és embereit elfogták. Egyes részek harcban állnak. 9-kor már a helyszínre érkezik a
tartalék szakasz (a 6. felderítő osztálytól29
), Bódi százados parancsnoksága alatt. Az
ezredtartalék 9.30-kor útba indul. A tüzérségi tűz késik, addig egy lövést sem adtak le. Az
ellenség pergőtűz alatt tartja a Kállay-csoportot. 8.30-10.15 Kenézlőt30
és a 102 környékét. Az
összeköttetés 9.30-kor Kállayval megszakad.
10.30-kor Kállay jelenti, hogy bevetett szakaszát négy fő kivételével elfogták. A 6.
felderítőket reteszállásba rendelte. A 102 irányából támadó szakasznyi ellenség beássa magát.
11.30-kor az ezredparancsnokság tájékoztat, hogy a balszárnyon Sárkány főhadnagy31
ellentámadásra indul, s a románok menekülnek előle. Az ellentámadás részleteit
megbeszéljük, és Kállay parancsot kap, hogy az erdő, a sín és a Tisza háromszög területére
támadjon, az 1. század arcban tűztámogatással, a felderítők a gát mentén előretörnek. 12.30-
kor Kállay hadnagy megsebesül, ettől kezdve a század helyzete ismeretlen.
A 24. gyalogezred-közvetlen aknavetők a 102-höz mennek állásba. Gazda a Kenézlő írás „K”
betűjénél32
a szélső házból vezet. Vele az összeköttetésem megvan. A Kállay-csoport a nagy
tűz ellenére szépen megy előre. Gazda a 3. századtól egy szakaszt Szabó hadapróddal33
a
veszélyes területre irányít. A távolság miatt 13.30-kor még nincs Rádonyinál. Kállay századát
Papp hadnagy34
veszi át.
Az ezredparancsokság 12 óra körül egy árkász szakaszt és egy utász századot útba indított. A
Maár-zászlóalj35
is útban van felénk gépkocsi szállítással. 14 órakor a zászlóalj
harcálláspontját [támadják]. Aknavetővel válaszolunk. 15 órakor Papp és Szabó beérkeznek a
27
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
28
MG-42 típusú 7,92 mm űrméretű, a magyar terminológiában könnyű géppuskának nevezett sorozatlövő
fegyver.
29
Valószínűleg téves adat, inkább a 24. felderítő osztály egy szakaszáról lehet szó, mivel Magyar László huszár
zászlós (Alsóbereczki, 1920) a 24. felderítő osztály tisztjeként 1944. november 20-án sebesült meg Kenézlőnél.
30
Kenézlő, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
31
Valószínűleg Sárkány József főhadnagy (Nyíregyháza, 1914), a 24. gyalogezred 2. századának parancsnoka.
32
A korabeli szabvány katonai térkép szerinti „Kenézlő” feliratról van szó.
33
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
34
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
35
A nyíregyházi 12. gyalogezred III. zászlóalja, parancsnoka Maár Gyula őrnagy (Győr, 1905–?).

6. Kállay-századhoz. Az ellenség két gépágyúval és harckocsi-ágyúval tüzel. 15.30-ra csend
van, mindkét oldalon kimerültség, rendezkedés.
November 20.
Éjjel 2.30-kor Rádonyi hadnagy is megsebesül. A századot Király karpaszományos
szakaszvezető36
veszi át. Segélyhely áttelepül Viss-re.37
3.10-kor támadási parancs jön. Ha az
ellenség nyomása nagy lenne, úgy legfeljebb a Törökér csatornáig lehet visszavonulni, ott
védelem. A századokat távbeszélőn eligazítom.
15 órakor átcsoportosítás. Tiszapart–Orosztanya–Viss útvonalon visszavonulunk. Itt védelem.
Távbeszélő összeköttetés mindenkivel. Előbb távbeszélőn, majd 23 órakor írásban parancs:
reggel 6-kor támadás a Tiszáig. Megcsinálom a vázlatokat.
November 21.
6 óra 50-kor megindul előrenyomulásunk. Első cél a műút. Tüzérségi támogatást a Fenyvesi-
üteg (15 cm)38
adja. 8 órakor az utat még nem érjük el. Helyzetjelentést adunk Bibithy-
Horváth alezredes úrnak.39
8.30-kor a 2. század eléri a műutat, a szarvastanyai csoport fehér
rakétával jelzi, hogy a tanyát kitisztogatta.
8.50-kor a harcálláspontot áthelyezzük Orosztanyára. A támadás lendületesen halad. A
balszárny erős ellenállásba ütközik. Két erős ellenséges támpont leküzdése után elsőként ér a
gátra, majd a Tiszáig. 11.05-re minden emberünk a Tisza partján ássa be magát. A balszárny
biztosítására az alárendelt 24. gyalogezred árkász szakasz, mely a támadás alatt tartalék volt,
balra reteszel a vasútvonaltól 1 kilométerre, azzal párhuzamosan a gát és a víz közti részen.
A bal zászlóalj még nehézségekkel küzd. A reteszállásból is támadunk, eredménnyel. A
reteszelő szakaszt kivonjuk, Kenézlő délen tartalék. A volt Rádonyi századot, melynek most
Király karpaszományos szakaszvezető a parancsnoka, beosztjuk a 24. gyalogezred árkász
szakaszhoz, Ferenchalmy főhadnagy40
parancsnoksága alá.
A legutóbbi három nap komoly feladatok elé állította zászlóaljunkat.
Kenézlő visszafoglalásának érdekessége, hogy néhány katona, akit a lakosság eldugott,
sértetlenül visszakerültek.
November 22.
Áthelyezzük harcálláspontunkat Szarvastanyára a kastélyba. Az éjjel csendes volt. Reggel a
harcálláspontot harckocsiból lőtték. A törzs, a tartalék és a pihenőre kivont csapat a Szalay-
tanyán elszállásol.
November 23.
A nap eseménytelenül telt el. A románok úgy látszik, megelégelték a kenézlői vereséget, és
többé nem próbálkoznak. Napi dolgom mellett sok kitüntetési javaslatot kell készítenem.
November 24.
36
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
37
Viss, Borsod–Abaúj–Zemplén megye (H).
38
A 23. tábori tüzérosztály egyik ütege (ütegparancsnok Fenyvesi László tüzér százados).
39
Bibithy-Horváth Pál alezredes, nemes, legéndi (Cegléd, 1898–?), beosztásáról nem állnak rendelkezésre
adatok.
40
Ferenchalmy Béla főhadnagy (Sopron, 1920) a Ludovika Akadémián 1941. augusztus 20-án avatták
hadnaggyá. A 24. gyalogezred árkász szakaszának parancsnokaként 1944. július 20-án vonult el frontszolgálatra.
Hősi halált halt 1944. december 14-én Pere község közelében.

7. Engedélyt kapok, hogy lóháton Tolcsvára hazamehessek. Ötkor indulunk Elekkel. Nehéz az
út, nagy a sár. A zsadányi41
réven megyünk át. Vadászpuskámat viszem, melyet saját 20-asra
cserélek ki. Késő délután érünk vissza, távollétünkben semmi nem történt.
November 25–26.
25-én csend van. 26-án délután parancsot kapunk a Tisza-part elhagyására. Gyorsan
intézkedem, mert 17 órakor már gyülekezni kell Kenézlő északkeleten. Két leplező rajt
hagyunk vissza, akik csak ellenséges nyomásra jöhetnek utánunk. Viss-t 21 órakor elhagyjuk,
és hamarosan elérjük az olaszliszkai révet. Itt az átkelésre sokat kell várni. Hosszú, fagyos
várakozás után végre zászlóaljunkon a sor. Szerencse, hogy ifjúkoromban erre sokat jártam,
ellestem a révész tudományát, és sokat tudtam segíteni az átfuvarozásban.
November 27.
Lassan hajnalodik. Pornói zászlós egy szakasznyi csoporttal hídfőt alkot, biztosítja az átkelést.
8 órakor odaát vagyunk és az ezredparancsnok úr parancsára menet tovább Szegilongra.42
A
parancs vételéig gyorsan elszállásoltunk, hiszen a Bodrog folyó természetes védelmet nyújt.
Nehéz volt az álmos, fagyos embereket újból összeszedni.
Szegilong tömve katonasággal. Egy tanyán kellene elszállásolni, de ez lehetetlen. Mégis
összeszorulunk. Nagyon rosszul érzem magam, a lovon alig bírok ülni. Nagy lázam lehet,
mert ilyen gyengeséget még nem éreztem. Amint lehet, ágynak dőlök.
November 28.
Kicsit jobban érzem magam. Délután engedélyt kapok, hogy hazamehessek. Szekérrel hamar
hazaértem, de este 9-re már vissza is térek.
November 29.
Ismét gyengélkedem. Lázam gyötör. Fekszem, de a sok intézkednivaló miatt fel-felkelek.
November 30.
Névnapom van, valamivel jobban vagyok. Anyukámék már másodszor üzennek, hogy estére
menjek haza. Elintézem sürgős dolgaimat, délután hazamegyek, de fél 11-re itt vagyok.
December 1–5.
Két nap eseménytelen. 3-án hajnal 4-kor elindulunk Erdőbényére.43
Itt parancsot kapunk:
reteszállás kiépítése, majd parancsra megszállása. Egyelőre itt maradunk. A község tele
katonákkal, különösen tisztekkel. Itt van ugyanis a hadosztályparancsnokság is. Délután
engedélyt kapok, és Tolcsvára megyek elbúcsúzni szüleimhez. Idő közben feladták a Bodrog-
állásokat és értem Karaffa hadapród őrmester44
jön oldalkocsis motorkerékpárral. Jobb úton –
Olaszliszkán át – akartunk menni, nem mondták, hogy onnan már elvonultak. Így majdnem az
oroszok kezébe futottunk. Visszafordulva a szőlők alatti úton mentünk Erdőbényére, ahol
minket vártak, és máris robbantották a község előtti hidat.
Otthon elbúcsúzom mindenkitől. Apám marasztal, hogy öltözzek át, ennek a háborúnak már
vége számunkra. Egy civil ruhámat is kinn hagyta. Nem maradhattam. Embereim vártak és
már bizalmasan sokszor beszéltünk arról, hogy majd egyszer, de együtt.
Elbúcsúztunk. Sanyika és Tibor már jelentkeztek katonai szolgálatra és jó beosztást kaptak.
Úgyszintén a Kovács fiúk, Gabi és Pici korábban hozzám jöttek és egy pár ló és szekér
41
Ma Sárazsadány, Borsod-Abaúj-Zemplén (H).
42
Szegilong, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
43
Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
44
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.

8. gazdáiként katonáskodtak.45
Fájó szívvel hagyom itt szüleimet, hiszen ki tudja, mikor hoz
össze minket megint a sors.
December 4–6.
A Bodrog-állások teljes feladásával a vezetők még várnak. Csendes pihenéssel telnek a
napok. Néha postát is kapunk. Icitől több lap jött, de Sárika és Olga is írt.46
Legalább van mire
válaszolni.
December 7.
Hajnalban indulunk, ismét Bodrogpart a cél: Szegi.47
Útközben az ezredparancsokságtól
eligazítást kapunk. Ezredtartalék vagyunk, de Szegi területén 2 kilométeres szakaszt
járőrözéssel kell lezárnunk. Harcálláspontunkat Lehóczkyéknál48
választjuk, akik régi családi
barátok és szívesen fogadnak. Három szobánk is van, kettőben lakunk, a harmadik az iroda.
December 8.
12 órára a hadosztályparancsnoksághoz kell menni eligazításra. Az utat Erdőbényére lóháton
teszem meg.
December 9–10.
Eseménytelen napok. 10-én misén vagyok, ami bizony jól esett, hiszen jó néhány hete ilyen
alkalom nem volt. Délután 16 órakor parancsot kapunk, hogy a 12/III. zászlóalj védőkörletét
át kell venni. A 2. század hajtja végre, az átvétel simán megtörténik. A helyzetre jellemző,
hogy a Bodrog túloldala árterület, mely a Tisza árterével egybefügg, és tengernyi vize
akadályozza az ellenség átjövetelét. Erdőszigetek vannak közben, oda előrejönnek,
nehézfegyvert is hoznak, néha abból zavarótüzet lőnek.
A zászlóalj csak holnap indul útnak, valószínűleg Szegilong keletre.
December 11.
Az új sávhatáraink Olaszliszka dél-Szegi dél. A zászlóaljparancsnokság harcálláspontját csak
este helyezi át Káptalantanyára.49
Esti szürkületbe indulunk. Gyenge a szállásunk, de azért
ágyban alszom. Lakatos őrnagy úr jóvoltából holnap még egyszer hazamehetek.
December 12.
A helyzet változatlan. Reggel őrnagy úr megbíz, hogy Tolcsván szerezzünk kocsit, e célból
Szalay főhadnagy úr50
velem jön. Mindent elkövetek, hogy ne rekviráljunk éppen a szüleim
községében. Ezt főhadnagy úr is megérti. Eredménytelenül megy vissza. Otthon alszom.
December 13.
Reggelre az ízületes bokám nagyon fáj. Az itt állomásozó 24. tüzérosztálytól telefonálok az
ezredparancsnokságra, ahol megnyugtatnak, hogy csend van. 17 órakor közlést kapok, hogy
menjek Erdőbényére, mert a Bodrog-állásokat végleg feladták. Éjjel fél 11-kor alkalmi
járművel indulok. A kapott értesítés szerint a temető mellett Erdőbénye északon eligazító vár.
Ilyen nem volt. Fájós lábammal nehezen döcögök, és keresem a zászlóaljat. Végre találkozom
egy ismerős katonával, aki útbaigazít. Találkozom a kocsizó géppuskás század
45
A felsorolt személyekről további adattal nem rendelkezünk.
46
A felsorolt személyekről további adattal nem rendelkezünk.
47
Szegi, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
48
A családról további adattal nem rendelkezünk.
49
Szegi külterülete.
50
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.

9. parancsnokával, Kovács főhadnagy úrral,51
aki megmutatja, hol van gazdám, illetve kocsival
elvisz. Hajnali fél 3-kor érünk be a Liget majorba.52
Sokat szenvedtem, amíg az útról a
tanyáig a 2-300 métert megtettem.
December 14.
A zászlóalj a már régebben kiásott és előkészített védőállást megszállja. A távbeszélő
összeköttetés megvan a századokkal és az ezredparancsnoksággal is. A Náday üteg53
támogat
a szomszéd tanyáról.
Délután felderítő járőr jelentése szerint a Káptalan tanyára kb. 60 fő román lovas csoport
érkezett, majd az Erdőbénye előtti Szárhegytetőn levő harcelőőrsünket megtámadják. Ebben
már gyalogos erők is részt vettek. Az erős nyomás elől a harcelőőrs parancsra visszavonul a
Mulatóhegyig, a második őrs vonaláig. Veszteségünk nincs.
Az új támponton a csoport megkapaszkodik, és az ellenség további teret nyerni nem tud. Még
este megkapjuk a hadosztály távmondati parancsát, hogy hajnalban a harcelőőrs nyomuljon a
203 magassági pontig.
December 15.
Reggel a harcelőőrs Morovitz zászlós54
parancsnoksága alatt a hajnali szürkületben nem csak
a 203-ig, hanem a volt állásokig jut előre, itt azonban erős tüzet kap. A helyzetről
összeköttetés hiányában sokat nem tudunk, de a harci zaj komolynak tűnik. Ez 6.30-tól 7.15-
ig tart, majd csend.
Rövidre rá jelenti a Mulatóhegyi őrs, hogy az úton Erdőbénye irányába három harckocsi,
mögötte gyalogság és emögött szekerek jönnek. Gyors belövések után erős tüzérségi tüzet
zúdítunk a menetoszlopra, amely megáll, sőt, visszahúzódik.
Zászlóaljparancsnok kimegy a Mulatóhegyre, ahol az ellenség 1000 főre tehető felfejlődését
veszi észre. A lapály szélességében támadnak. A tüzérségi tüzet gazda irányítja, szép
telitalálatokkal sikerül a csoportokat szétverni és megállásra kényszeríteni. Kb. 15 órakor
véget ér a tüzérség tüze, tehát a visszavágás hosszú időt igényelt. Utána viszonylagos csend.
A biztosítás fokozására a Tolcsva felé vezető útra egy géppuskás rajt teszünk, mely csak
ellenséges nyomásra vonulhat vissza.
Egész nap két telefon a kezemben, állandóan beszélnem kell. Ízületi gyulladásos lában alig
javul. Idegesít, hogy a kórházi kezelés helyett a harcok irányítását kell végezni, amely
tragikus is lehet. Remélem, megsegít az Isten és ezt a megpróbáltatást is átélem anélkül, hogy
utókövetkezményei lennének.
Az éjszaka csendben telt el. A hó este kezdett szálingózni, éjfélre már 10 centi volt.
December 16.
0 órakor kapjuk a parancsot, hogy állásainkat feladjuk és Aranyosfürdő-Abaújalpár-
Boldogkőváralja55
vonalon Alsócécére56
hátramegyünk. A harcelőőrsöket azonnal
visszavonjuk, a századokat gyülekeztetjük, a 2. század visszamarad délig, majd Baskó–Fony57
menetvonalon utánunk jön. Az utászok az utóvéd századdal jönnek, mögöttük részben
élesítenek, részben telepítenek aknákat és az erdőbényei hidat felrobbantják. Az
ütközetvonatot Vizsolyba58
irányítom.
51
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
52
Erdőbénye külterülete.
53
A 23. tábori tüzérosztály 2. ütege (ütegparancsnok vitéz Náday Zoltán tüzér főhadnagy).
54
Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
55
Aranyosfürdő–Abaújalpár–Boldogkőváralja, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H).
56
Alsócéce, ma Hernádcéce, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
57
Baskó–Fony, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
58
Vizsoly, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).

10. Morovitz zászlós egységéről semmit nem tudunk. Az út menti gyalogcsapásokon és
erdőszéleken telepített aknáktól többen megsebesülnek. Megtiltjuk az úttest elhagyását.
Boldogkőváralján rádión kapom a parancsot, hogy ne Cécére59
, hanem egészen Vizsolyba
menjünk. Itt találkozom gazdával, majd elmegyünk az ezredparancsnokságra. Itt kapjuk a
parancsot, hogy menjünk Göncruszka60
és a Hernád folyón át Hernádvécsére61
, ahol további
parancsot kapunk. A járműveket Hernádszurdokra62
küldöm, mi pedig a nehéz sáros úton
Hernádvécsére bemegyünk, beszállásolunk. Ezredparancsokság már itt van.
December 17.
Még éjjel kettőkor parancsot kapunk, hogy reggelig a németeket le kell váltani. Azonnal
indulunk és Pusztaradványból63
a már csak két 45 fős századdal megszálljuk a Juhásztanya és
a Gályatanya64
területét. A zászlóalj harcálláspont a közelben települ. Távbeszélő
összeköttetés az ezredparancsnoksággal, szomszédokkal és századainkkal kiépítve. Jobbról a
III. zászlóalj Tömöry százados65
parancsnoksága alatt, balról Horváth százados66
egysége.
7-kor a románok nagy erővel támadnak. A kis létszámú századok ellenállnak a kb. ezrednyi
ellenség nyomásának. Távbeszélőn állandóan jelentik a helyzetet, mely egyre komolyabb.
Ezredparancsnokságnak jelentem, de parancsot nem kapok. 8.30-kor az ellenség áttöri
vonalunkat. A faluban lévő III. zászlóaljbeli ütközetvonat, az aknavető taligák, valamint az I.
és III. zászlóaljparancsnokságok már erős ellenséges tűz alatt állnak. Nem sok a remény. A
járművek a nagy tűzben nehezen haladnak, a sebesültek (lovak is) száma sok. Több jármű
ezért lemarad. Mi bevárjuk a századok maradványait, és halogató harccal feljutunk a
következő – Hernádpetri67
előtti – magaslatra. Itt ellenállunk, s amikor a III. zászlóaljat és a
faluban rekedt vonatot biztonságos helyen tudjuk, – a közben kapott parancs szerint
visszavonulunk a Hernádpetri mögötti magaslatra. Itt gyorsan beássuk magunkat. Már
kevesen vagyunk, 45 fő harcos. Az ellenség nem mer szorosan felzárkózni állásainkra. Ő is
beássa magát kb. 2 kilométerre tőlünk – a legutolsó ellenállási vonalunkban – Hernádpetritől
délnyugatra. Távcsővel minden ember leszámolható. Hat erős századtámpont van velünk
szemben. Az I. és III. zászlóalj töredéke ezzel szemben 100-110 fő. Szerencsénkre a 23-as
tüzérektől68
egy felderítő járőr érkezik R3 rádióval, azonnal összeköttetésünk van s
megkezdjük a belövéseket a jól látható célokra.
Az eredményes tüzérségi tűz után az ellenség kénytelen volt állásaiból visszavonulni, s csak
néhány figyelőt hagytak kint. Ezután a tüzérségi tüzet hátrébb helyezzük, és szép találatokat
59
Hernádcéce, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
60
Göncruszka, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
61
Hernádvécse, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
62
Hernádszurdok, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
63
Pusztaradvány, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
64
Pusztaradvány külterületei.
65
Tömöry-Mutschenbacher Pál százados (Budapest, 1913., Tömöry Gabriella–?) A Ludovika Akadémián 1936-
ban avatták hadnaggyá. A 4., 5. és 17 gyalogezredek kötelékében szolgált. Megsebesült 1944. július 26-án
Horoclali-nál. 1945.február 07-én esett szovjet hadifogságba a budapesti Sashegyen.1947-ben a Népbíróság négy
év szabadságvesztésre ítélte, 1949-ben megfosztották rendfokozatától.
66
Horváth Gyula százados (Garbolc, 1912., Molnár Klára–?) Kötelező katonai szolgálatát a berettyóújfalui 6/I.
határőr osztálynál töltötte. 1938-től továbbszolgáló próbaszolgálatos zászlós volt, 1941. február 01-jétől a 21.
gyalogezred kötelékében szolgált. 1942. november 04 – 1943. június 10. között a 21/III. zászlóalj szakasz- és
századparancsnokaként hadiszolgálatot teljesített, 1944. augusztus 06-ától a 21/I. zászlóalj parancsnokaként
harcolt alakulatának átállásáig, majd a hajmáskéri táborban az újonnan felállított 14/I. zászlóalj parancsnoka
volt, majd határőr tiszt lett. 1949-ben őrnaggyá nevezték ki, 1951-ben elbocsátották a Határőrség kötelékéből.
1956. után népi demokratikus államrend megdöntésében való tevékeny részvételért egy év szabadságvesztésre
ítélték, három évre felfüggesztve. 1959-ben megfosztották rendfokozatától, 1989. után rehabilitálták, 1992-ben
ezredessé, 1999-ben dandártábornokká nevezték ki.
67
Hernádpetri Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
68
A kassai 23. tábori tüzérosztályról van szó.

11. érünk el a menekülő románok között. Itt az ellenség már nem is kísérletezik, annál inkább a
műút és a vasút mentén, ahol a II. zászlóalj véd.
Hamar este van. Tűz mellett fagyoskodunk, kicsit talán még alszunk is. 9 órakor írásbeli
parancsot kapunk, hogy Perényen69
át menjünk Abaújszinára.70
Ismeretlen hegyi úton
megyünk, de simán beérünk Perénybe. Itt rövid időre beszállásolunk, gazda pedig parancsért
megy az ezredparancsnokságra.
December 18.
3 órakor riadó, s indulunk Perény és Abaújszina közötti domb megszállására. A kis
taglétszámú csoport (Pornói zászlós ez erdőbényei leplező csoporttal még nem vonult be)
csak támpontszerűen tudja megszállni a védőkörletet, két harcelőőrs előretolásával. A
zászlóaljparancsnokság a magassági pont mögötti horhosban települ. Csupán
rádióösszeköttetés van, tüzér felderítő járőr a tegnapi.
Reggel csend van. Az ellenség még nem tűnt fel. Elég sűrűn lő aknavetővel és csin-bummal,
de nem éri el vonalunkat. Az állások futóárokrendszerben kiépítve, elég szakszerűtlenül, mert
sok helyen kilövés nincs.
A zászlóaljparancsnokság éppen egy kiemelt óvóhelyre készül átmenni, amikor a
támaszpontok közötti egyik hézagon nagy lövöldözés van. Egy emberemmel
villámgéppuskával71
és géppisztolyommal felszaladok a tetőre, a futóárokban előre megyek, s
látom, hogy kb. 150-200 méterre zászlóaljnyi ellenség nyomul előre. Jobb szárnyon védőink
rohannak vissza. A villámgéppuskával tüzet nyitok, s lövöm a legsűrűbb részeket. Néhány
ember mellém szegődik, nem vagyunk magunkban. Lőszert hoznak. Hamarosan gazda is
mellettem tüzel. Az ellenség a váratlan közelből kapott tűzcsapásokra megretten és egy sűrű
kukoricásba húzódik. A géppuska tüzét ide irányítom, gondolom nem eredménytelenül.
Tűztámogatásunkról a tüzérfigyelő gondoskodik, jó becsapódásokat látunk. Nagy a
lelkesedés, a menekülő románokat tűzzel üldözzük. Közben három Rata hátulról érkezik és
tévedésből vagy szándékosan megbombázza a románokat (ruhájuk színe azonos a miénkkel,
tehát megtévesztő).
A támadást sikerül visszaverni. Gazdával most a jobbszárnyra megyünk. A futóárokban nagy
a sár, kénytelenek vagyunk kimászni és a terepen egy nyeregben futni. A saját tüzérség erre öt
lövést lő belénk, mellettem Köteles Gábor72
megsebesül. Szerencsénk volt. Ismét árokban
vagyunk. Később tisztázódott, hogy kedves barátaink azt hitték, a románok mászkálnak a
vonalban.
Pár perc múlva jelentik, hogy az ellenség kb. 200 méterre ismét megközelítette vonalunkat.
Éppen meggyőződöm róla, mikor kapjuk a visszavonulási parancsot. Parancsot kiadni már
nincs idő, de láthatóan nem is szükséges, mert a nyomásra az emberek szivárognak vissza.
Néhány tűzcsapás után mi is visszavonulunk a teljesen nyílt terepen. 2-3 perc múlva már
állásainkból lőnek a románok és ordítva csalogatnak minket át. Nagy tűzben vagyunk, alig
bírjuk már lábainkat. A románok jönnek, s egyre közelebb vannak. Ruhámat már több
lövedék átüti. A fiúk fel-feljajdulnak, de csak vánszorog mindenki. Mellettem az egyik fiú
összeesik, édesanyját emlegeti. Felemelem, még él. Átkarolom és cipelem. Hajt az életösztön,
de kimerült vagyok. Egy feszület mellett megyünk el. Egy fohász az Istenhez, erre biztatom
sebesült társamat is. Néha megállunk, és géppisztolyból sorozatokat adok le. Gazdám mellém
kerül, egymást biztatjuk a kitartásra. A románok, úgy látszik, szintén fáradtak és lemaradnak.
69
Perény, ma Perény-Hím (Perín-Chym, SK).
70
Abaújszina (Seňa, SK).
71
Német gyártmányú, Mg-34 vagy Mg-42 típusú könnyű géppuska, amelyet nagy tűzgyorsasága miatt becézett a
magyar katonanyelv „villám”-nak.
72
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.

12. Kb. egy óra múlva, mikor már besötétedett, néhány embert összeszedünk, és beérünk Szinára.
Ekkor már mindenki hátramenetben van. Zászlóaljunk megmaradt részei összeszedődnek, s
parancsot kapunk, hogy Krajczáros tanyán73
szállásoljunk el.
Menetünk a németek vonalán halad át. Megtudjuk, hogy hadosztályunkat kivonták, és
pihenőre viszik Rozsnyó74
környékére.
December 19–22.
Krajcárostanyán (Kassa75
nincs messze) az elszállásolás nehézkes. Ennek ellenére nyugodtan
alszunk. Reggel továbbindulunk Enyickére. 20-án Bárcára,76
21-én tovább Pólyiba77
megyünk. 22-én Metzenzéfen78
át Stószba79
érünk. Ismét egy országhatárt lépünk át, szlovák
területen vagyunk.
December 23.
Ezredparancsnok úr felterjeszt tisztikeresztre.80
Buzdításomra még egy másolatot is ad. Sokat
gondolok haza. Álmomban voltam otthon, az is jó érzés volt. Előre fájt a gondolat, hogy
Szenteste a szüleim mennyi fájdalmas könnyet fognak elsírni. Úgy, mint a Don idején.81
Ez a
sors nem hazáját szerető embernek való. Mi mindig sokat szenvedtünk hazafiságunkért, s ez a
balsors könnyeket húz ki a kemény harcos szívekből is. Segítsen az Isten, hogy valamikor
összejöhessünk.
December 24.
Szép holdvilágos éjszaka. Stósz-ból csodás szerpentinen jutunk Szomolnokon82
át Dénes83
községbe. A menet lassan halad a nagy hóban, a jegesre taposott úton. A lovak esnek.
Kemény hideg van, lóháton csak kis ideig tudok ülni. Botos csizmában84
vagyok, lábam nem
fázik. Elszállásolni este nem tudunk, mert a 12-esek85
még nem indultak el. Reggelre szabad a
szállásunk, és lefekszünk. Hamar kelünk, sok a tennivaló a Szenteste miatt. Pistával,
írnokommal elindulunk az egy kilométerre látható fenyvesbe, és két fát hozunk. Egyik
hatalmas nagy, a másik kicsi. Előbbi a zászlóalj karácsonyfája lesz, a másik saját szállásunkon
lesz felállítva.
A helybeli boltban selyempapírt vásárolunk, cigarettával fizetünk. Hozzáfogunk a
szaloncukor készítéséhez. Ollózzuk a színes selyempapír foltos végeit. Boldogok vagyunk,
hogy legalább a szeretet ünnepén békés foglalkozást űzhetünk. Én is örülök, hogy
hozzájárulhatok embereink karácsonyi hangulatának növeléséhez. Sül a sütemény és
készülnek a fára kerülő díszek is.
73
Krajczárospuszta Grajciar (SK), Enyicke (Haniska pri Košiciach, SK) település része.
74
Rozsnyó (Rožňava, SK).
75
Kassa (Košice, SK).
76
Bárca (Barca, SK), ma Kassa településrésze.
77
Pólyi (Poľov, SK) ma Kassa településrésze.
78
Mecenzéf (Medzev, SK).
79
Štós, SK.
80
Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés.
81
Utalás Salgó Andor 1942–1943-as frontszolgálatára a 2. hadsereg kötelékében a Don mellett.
82
Szomolnok (Smolník, SK).
83
Dénes (Uhorná, SK).
84
Vastag posztóból, nemezből készült, bőrtalpú, bő, téli csizma; téli óvócikként rendszerint más lábbelire húzva
viselték. Általában 2 félszárból, 2 előrészből és a talpból állt. A félszárak és előlábak nemezből v. halinából
készültek. Az előlábak, a sarokrész és a félszárak a bokáig könnyű barna felsőbőrrel voltak borítva, a talpra
fatalp, a sarokra fa saroklap volt erősítve, laposfejű szegekkel.
85
A 12. gyalogezred feltehetően a 21. gyalogezred előtt vonult, és még a községben be voltak szállásolva.

13. Délután 3-kor az utca közepén fagyújtás, körülálljuk. Gazda és az ezred református lelkésze,
Tóth Béla86
tart lelkesítő beszédet, utána kiosztjuk az ajándékokat: fejenként 25 cigaretta, egy
deci pálinka, egy szeretetcsomag. Volt öröm, hiszen élelmezésünk mellett ezekre szükség is
volt.
Szlovákiai karácsonyunk csendes, békés volt. A szerény díszítésű kis fa mellett ülünk együtt,
a tisztek, és kesergünk pusztuló városaink, falvaink és hazánk helyzetén, szeretteink
hogylétén. Én is családom sorsa miatt aggódom. Vajon a karácsonyi ünnepek hoznak egy
boldogabb új esztendőt, egy áldottabb magyar karácsonyt?
Lassan már az imádság is nehezünkre esik. Az elfásultság és a kimerülés a bizonytalansággal
keveredik bennünk, s fájdalmában csak az erős hitű ember tud az Úrhoz fordulni. Hitem
megmaradt és bízom a gondviselésben, mely a további küzdelemhez erőt ad. Segítsd meg
Istenem sokat szenvedett népedet és adj jövőre egy boldog Karácsonyt.
A tisztek nálunk vacsoráznak. Utána kártyacsata következik. Ebben már nem veszek részt,
hiszen a zászlóaljnaplót és saját jegyzeteimet írom, majd lefekszem. Nem bírok eleget aludni.
Meneteink harcmentesek ugyan, de a légitevékenység miatt csak éjjel mozoghatunk.
December 25.
Reggelig jót alszom. Továbbmegyünk. Az előttünk induló kocsioszlop még mindig nem jutott
át a nagy szerpentinen, és addig nem indulhatunk. Nyolc óra van, mire kijutunk a faluból.
Nehezen haladunk. Közben találkozom Konstantin Tamással. Szalay Sanyival87
nem sikerült
beszélni.
Krasznahorkaváralján88
elszállásolunk. Közben Bódi százados urat a gyalogsági parancsnok
úr89
áthelyezi a 12/III. zászlóaljhoz. Gazda nélkül maradunk. Holnap azonban átszervezés
lesz, hírek szerint Horváth százados úr lesz a gazdánk. Szállásunk nem a legjobb, de meleg, s
az a fontos.
December 26.
Az ezred összevonása zászlóaljjá megkezdődött. A község közelében lévő téren, a
krasznahorkai vár alatt összeállás 8 órakor és Horváth százados úr – aki a Donnál is
parancsnokom volt – megalakítja az I.–II.–III. zászlóaljból az 1., 2., és 3. századot, míg a
géppuskás, aknavető, páncéltörő maradék egységeket nehézfegyver századdá összesíti. A
vonatokat csökkenti olyképpen, hogy századonként csak hat országos jármű90
és egy
mozgókonyha tartható a csapatnál.
Parancsnokok a következők: zászlóaljparancsnok Horváth Gyula százados, segédtiszt Salgó
Andor hadnagy, vezető orvos Vogel István orvos zászlós,91
gh-főnök Rabb Béla hadnagy, 1.
86
Tóth Béla tartalékos tábori lelkész főhadnagy (Vaja, 1914. március 30.–?) A református teológiai tanulmányok
befejezése után Balkányban, majd Nyírbátorban volt segédlelkész. 1944.február 18-ától a 21. gyalogezred
protestáns tábori lelkészeként teljesített hadiszolgálatot. 1945 márciusának elején elszakadt alakulatától, majd
partizánokhoz csatlakozott. Hadifogságba nem került, hazatérését követően Piricsén, majd Nyírbogáton volt
lelkipásztor.
87
Személyükről további adat nem áll rendelkezésre.
88
Krasznahorkaváralja (Krásnohorské Podhradie, SK).
89
A beosztást 1944. december 04.–1945. április 01. között Muzsay Ferenc ezredes látta el (életrajzi adatai a
Salgó-napló 2. részének 27. jegyzetében olvashatók).
90
Lóvontatású kétfogatú szekér elnevezése a honvédségnél.
91
Vogel István dr. orvos zászlós (1915. Hőgyész, Retinger Mária–?) Az orvosi egyetemet Kolozsváron végezte
el, 1939–1940-ben a román hadseregben töltötte kötelező katonai szolgálatát. 1943. április 15.–július.15. között
551. hadikórházban szolgált Kassán, 1944. február 18.–1945. április 07. között a 21/II. (később a 21/I. zászlóalj)
zászlóalj vezető orvosaként teljesített hadiszolgálatot. 1945.június 21-éig 14/I. zászlóalj orvosa volt. 1946-től
Tiszabőn, majd Törökszentmiklóson dolgozott orvosként.

14. század parancsnok Virágh László főhadnagy,92
2. század parancsnok Halász Miklós
főhadnagy, 3. század parancsnok Godzsák Antal hadnagy,93
Nehézfegyver század parancsnok
Turák Gábor hadnagy,94
aknavető szakasz parancsnok Forgách Ferenc zászlós,95
páncéltörő
szakasz parancsnok Tiba Zoltán hadnagy,96
géppuskás szakasz parancsnok Királyházi László
zászlós,97
11 órakor katolikus misére megyünk. Hosszú idő telt el, míg templomba kerültünk.
Gondolatban szüleim mellett voltam, szomorú vagyok, de hitemet elveszteni nem tudom.
Hiszem, hogy lesz még szebb és boldogabb karácsony.
December 27.
Hajnalban menetünket folytatjuk Dernőn98
át Kiskovácsvágásra.99
Itt beszállásolunk és a
tervek szerint éjjel leváltjuk a 12/III. zászlóaljat.
A parancsnokok azonnal szemrevételezésre indulnak. Én is megyek. Nehéz kapaszkodó
következik. Lucska100
után – az ezredparancsnokság harcálláspontja – de két óra alatt mégis
felérünk. Bódi százados úr fogad minket. Alig beszélgetünk pár percig, kapjuk a parancsot,
hogy nem leváltunk, hanem holnap reggel támadunk. Hadosztályparancsnok és vezérkari
főnök úr101
személyesen igazítanak el. Az előkészületeket megtesszük a holnap hajnalban
végrehajtandó támadásra.
Egy szakasz még este előremegy biztosítani a zászlóaljat, míg a készenléti helyet elfoglalja.
December 28.
Hajnal háromkor indulunk, és lassú menetben indulunk a képeskúti akolhoz. Itt az
előreküldött szakasz parancsnoka vár, de itt van a jobb szomszéd zászlóalj parancsnoka102
is,
aki tájékoztat, hogy tudomása szerint a románok a támadás területétéről kimentek. Gazda
mégis széles csatárláncban átfésüli a terepet. Ezt követően 7.30-kor elérünk az erdő szélére,
ahol a hegyiek védenek.103
Gazdával lezárjuk a védőkörletet, majd megindul a leváltás.
Engem délben a gazda beküld a faluba, hogy a segédtiszti irodát indítsam meg.
December 29.
92
Virágh László fhdgy. (Losonc, 1920. november 23.–?) A Ludovika akadémián 1942-ben avatták hadnaggyá, a
21/III. zászlóaljnál kapott beosztást.
93
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
94
Turák Gábor (1915. Nagykáta, Bathu Rozália) Kötelező katonai szolgálatát 1937-től teljesítette az 1. határőr
kerület parancsnokhelyettese III. zászlóaljának állományában. 1939-től a 21/III. zászlóaljnál szolgált Szerencsen.
1944–1945-ben alakulatával hadiszolgálatot teljesített, 1944. december 17. Pusztaradványnál, majd 1945. január
20-án Kiskovácsvágásán megsebesült, hadikórházban Bécsben, majd Cegléden ápolták, ahonnan 1945. május
08-án bocsátották el, mint 40%-os rokkantat.
95
Forgách Ferenc (Kassa, 1908., Kemény Leontin) 1928–1931. között a csehszlovák hadseregben töltötte
katonai szolgálatát, 1939-től – átképzését követően – a 21. gyalogezred kötelékében szolgált. 1944–1945-ben
alakulatával hadiszolgálatot teljesített, majd átállt a szovjet csapatok oldalára.
96
Tiba Zoltán tartalékos hadnagy (Tarpa, 1918–?) Kötelező katonai szolgálatát 1940-től teljesítette, a tartalékos
tiszti iskola elvégzése után a 21. gyalogezred II. zászlóaljának páncéltörő ágyús szakaszparancsnoka lett. 1944–
1945-ben alakulatával hadiszolgálatot teljesített, mint páncéltörő ágyús szakaszparancsnok, zászlóalj-segédtiszt,
majd 21/I. géppuskás század parancsnok.
97
Királyházi László (Timár, 1923–?), tartalékos zászlós. A 21/III, majd a 21/1. zászlóalj egyik
szakaszparancsnokaként vett részt 1944 márciusa és 1945 áprilisa között a 24. gyaloghadosztály harcaiban.
98
Dernő (Drnava, SK).
99
Kiskovácsvágása (Kováčová, SK)..
100
Lucska (Lúčka, SK).
101
1944. november 26.–1945. április 6. között a beosztást Paduschitzky László vezérkari százados látta el.
102
Valószínűleg a 24. gyalogezredből szervezett 24/I. zászlóalj parancsnokáról, dr. Kapossy Béla alezredesről
van szó.
103
Az 1944. karácsonyán végrehajtott átszervezés során a 24. gyaloghadosztály kötelékébe került az 1. hegyi
zászlóalj egy százada is, feltehetően erről van szó.

15. Már tegnap este komiszkodtak a románok. Körülaknázták az akolt és az egész vonalat. Reggel
folytatták, de oly erővel, hogy sebesültjeink, sőt halottaink is lettek. Egész nap támadnak,
néhány telitalálat folytán tűzfegyvereink megfogytak. A nagy nyomás és veszteségeink miatt
vonalainkat hátrább voltunk kénytelenek helyezni. Estefelé aztán egy ellentámadással sikerült
a Lázkő 794 magassági pontot az ellenségtől visszafoglalni. A helyzet ezzel még nem
oldódott meg. Az akolból, melyet aknavető és tüzérségi tűz éri, a zászlóaljparancsnok
kihúzódik a szabadba.
December 30.
A nap már csendesebb. Szívesen vagyok a faluban, az étkezés romlott, de elviselhető. Bódi
százados úr elmegy.
December 31.
Szilveszter. Az estét nagy kártyacsata tölti ki. Kevés italunk, amit összegyűjtöttünk, hamar
elfogy. A hangulat jó, hiszen így kell az újévet várni. Éjfélkor mindenki telefonál, hívja
egymást, boldog újévet kíván. A faluban elhelyezett Göttmann százados urat104
is felköltjük
jókívánatainkkal.
1945. január 1.
Csúnya hideg szél van. A kis havat orkánként fújja végig a falun. A vonalban lévőknek ez
kegyetlen idő. Ott a sziklák között bunkerépítési lehetőségük sincsen. 11-kor misére
megyünk. Utána eltemetjük négy hősi halottunkat.
Délután visszajön szabadságról Gömöri Pista, mert Szepsibe105
már nem tudott bemenni. Este
indul ki legényével a vonalba, előzetesen szóltam, hogy várják. Eltűntek, nem érkeztek meg.
Sok telefon, idegeskedés után egyetlen feltételezés maradt, hogy eltévedtek az ismeretlen
úton, esetleg a hézagos védővonalon átmentek, és fogságba estek.
Január 2.
A nap aránylag csendesen telt el. A nagy hideg kissé gyengült, s enyhébb szél fúj. Pista és a
legénye eltűnése mindnyájunkat aggaszt. Titokzatos eset, hiszen egy kitaposott úton indult el
és nem érkezett meg. Előzetes engedéllyel Vogel Pistával és 11 fővel útnak indulunk, hogy az
erdőt átkutatva a rejtélyt megfejtsük. Sajnos, hiábavaló volt minden. Különben gyakori a
bandatevékenység, s már néhány fosztogatás, rablás, lefegyverzés előfordult. Nem lehetetlen,
hogy partizánokkal állunk szemben.
Január 3.
A nap sok izgalmat és bánatot hozott. Újabb hősi halottak, sebesültek és fogságba esések. A
jobb szomszéd zászlóaljnál törtek be a románok és szárnyunkat hátba támadták. Mire sikerült
intézkedni, két rajt kiemeltek. A helyzet csak estére válik nyugalmasabbá, amikor két német
század ellentámadást indít.
A kiskovácsvágási szálláscsoport biztosítására Dernő felől egy szállásőrséget állítok fel, és
egy páncéltörő ágyút is beállítok.
Január 4–6.
104
Göttmann Ferenc tüzér százados (Tárkány, 1911.–?). Kötelező katonai szolgálatát 1931-től teljesítette, 1937-
ben Hajmáskéren végzett tanfolyamot, 1938-tól a 6. tüzérosztály állományában szolgált. A magyar 2. hadsereg
kötelékében az ungvári 24. tüzérosztály egyik ütegének első tisztjeként harcolt, 1944–1945-ben századosként
osztályának ütegparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. A 24. hadosztállyal együtt állt át, az új hadseregben
1950. március 01-ig őrnagyként szolgált.
105
Szepsi (Moldava nad Bodvou, SK).

16. A helyzet rossz. A románok támadása napirenden van. A terep nem alkalmas védelemre, bár
uralgó magaslaton van. Az ellenség annak lejtőin igyekszik megkapaszkodni és vonalainkat
áttörni. Az oroszok robbanó lövedéket használnak. Az áldozatok száma nő. A temetések
napirenden vannak. A sebesültek között van súlyos, de sok a könnyebb sebesült.
Nehéz a védelem. Kemény sziklatalaj mindenütt. A tüzelőállások legfeljebb kivágott
fatörzsekkel vannak erősítve, de az aknavető és tüzérségi gránátok a sziklás felszínen
robbannak. Nagy a szilánkhatás. A sebesültek között egyre gyakoribbak a súlyosak.
A szomorú budapesti hírek mindenkit lehangolnak. Az ellenség további térnyerése
reménytelenné teszi a helyzetet. Szerencsénk, hogy itt megszilárdult a védelem és nem kell
rohanva visszavonulni.
Vízkereszt napja. Misére nincs időm. Hangulatom a legszomorúbb. Nemcsak a harchelyzet,
inkább a veszteségek. A segélyhelyen minden hely tömve sebesültekkel, és Vogel Pista éppen
most amputálja térd felett egy leventeújonc mindkét lábát.
A létszám kiegészítésére kapott fiataloknak semmi tapasztalatuk nincsen. Mielőtt kiirányítom
a vonalba őket, igyekszem tanácsaimmal ellátni, mire vigyázzanak. Sajnos, főleg őket látom
viszont a segélyhelyen és a kis falusi temetőben.
A háború borzalmas. Fogynak az idegek, a türelem, az ellenálló erő. Fogynak az emberek, de
napról napra fogy az élelem is. Nincs utánpótlás. Azzal a kevéssel kell megelégedni, akit
szegény Hazánk még adni tud. Rövidesen ennyi sem lesz. Tudja ezt mindenki. Nehéz harcot
kell vívni.
Ösztönös megérzésem, hogy az otthoniak jól vannak, megnyugtat. Bizonyára sokat sírnak,
hogy három gyerekük közül egy sincs közelükben, egyikről sem tudnak. Egy ideig nem is
fognak tudni.
A két Kovács fiú felkeres. Az ezredvonat, amely idáig 80-90 kilométerre volt tőlünk, most
idejött és falunkban akar elszállásolni. Hamarosan parancsot kap Botos főhadnagy úr106
a
visszaindulásra, illetve, hogy Krasznahorkaváraljára menjenek. Gabi és Pici éppen a
szekerükkel bajlódnak, amikor rájuk találok. Mindhárman nagyon örülünk, őket egy szekérrel
visszatartom, és csak harmadnap indítom utánuk. Ruházatukat kiegészítem, útravalóval
ellátom őket. A fiúk mindenáron nálam akarnak maradni, de nem engedem, mert itt állandó
veszélyben vannak.
Január 7–15.
Hosszú hét, tele harcokkal, hősi halottal és sebesülttel. A hideg, hó és eső gyakran
váltakoznak, néha még a nap is előbúvik melegítő sugarával. A harchelyzet sem sokat
változott, állásaink ma is a régi helyen vannak. Az általános helyzet már más. Az ellenség
Rozsnyó felé tör előre, és ezzel ittlétünket állandóan veszélyezteti.
Téli hosszú esték egyetlen eseménye a kártyázás. 21-esen 1000 pengő elvesztettem, azért nem
többet, mert nincsen. Kártyán nyerni igazán nem nekem való.
A külvilággal kapcsolatunk úgyszólván megszakadt. A postaforgalom rossz. Végre Icitől
december 22-ei lapot kapok Budapestről. Akkor még ott nem lehetett semmi, de azóta? Most
már nem hiszem el a pesti híreket, és érzem, hogy Budapest már csak volt a miénk. Remélem,
az otthoniaknak nincs bajuk.
Néhány lapot küldök, de csak Pozsonyba, talán a családi városban van valaki. Sajnos, már
nem tudok hova írni. A hírek szerint már Kassán sem kézbesítenek.
Élelmezési helyzetünk javult. A doki a lakosság kezeléséért sok mindent kap, és ez még
javítja helyzetünket. Gazdának minden nap küldök két személyre ebédet.
A Kovács fiúk újra felkerestek. Tőlük tudom, hogy Szalay Sanyi107
Rozsnyón van, most indul
kiképző táborba és utána a vonalba. Sajnálom szegény fiút mert nem bízom szerencsés
106
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
107
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.

17. megmenekülésében. Hiába csaltam magamhoz. A Pista írnokom, a vissi pap fia108
helyére
szántam. Neki itt milyen jó dolga van. Salgó Tibor jól van. Békés Jancsi109
hívott telefonon,
és ő tájékoztatott. Jó volt a rokonság hollétéről hallani.
Riadókészültség van. A parancsnok jönnek. Ki tudja, mit hoz a reggel. Tény, hogy itt a
Dernő–Kiskovácsvágása–Lucska-Barka völgyében úgy érezzük magunkat, mint egy zsákban.
Éppen a zsák szájánál van a baj, és ha ott betörnek, legfeljebb csak a bőrünket menthetjük.
Megpróbálom az éjszakát alvással tölteni.
Január 16–18.
Izgalmas napok. Várhosszúrét110
és Hárskút111
kétszer cserél gazdát. A románok a hegy
tetején vannak. Tüzérségi tüzüket innen Rozsnyóra és környékére pontosan tudják irányítani.
Krasznahorkaváralja szenved a legtöbbet. Bőven hull rá az akna és gránáteső. Rozsnyón
kihalt az élet: minden tűz alatt, még a falvak is, kivéve a miénket. Ide csak egy esett.
Csendesedik a harc, mindenki védelemben marad. Mindkét oldalon nagyok a veszteségek, a
pihenésre szükség van. Lényeg, hogy tudunk aludni, gyűjteni az erőt.
Folyik a szervezés, a Hunyadi páncélgránátos hadosztályhoz112
való toborzás. Halász Micu
néhány emberrel már elment. Sokat beszélgetünk, mert ez a német SS-hez hasonló magyar
szervezet. Sorsomat nem akarom ilyen módon befolyásolni, és nem jelentkezem.
Pozsonyba még szoktam írni, de nem sok reménnyel. A vonalban néhány felvételt csinálok.
Ott komoly a hó, nagy hó, itt lent hideg, de poros út. A hegyekben sok a vad. Pár őzet már
meglőttek. Ilyen lehetőségem nincsen, nem hagyhatom itt a telefonokat.
Január 19–25.
Örökké emlékezetes nagy napok ezek. A tegnapi és mai sebesültek között Turák Gabi a
legsúlyosabb. Estefelé lehozták, csúnya sebeit Vogel Pista bekötözi, és még ma este
elszállítják kórházba.
20-án feladjuk a szádalmási113
vonalat. A román tüzérség egész nap lövi a falut. Meg sem
lehet mozdulni. Késő este végre elindulunk Dernő felé. Sok emberem „olajra lép”. Egy járőr
hét embert összeszed, egy már civilben volt. Nagy lelki rábeszélés után visszamennek a
századhoz. Az emberek is érzik a reménytelenséget. Egyébként ilyen jelenség már
Kárpátalján is előfordult, az ott lakók mindig lemaradtak. A Bodrogközben is gyakori volt.
Volt két eset, mikor be is jelentették nekem szándékukat. Ezek jó katonáim voltak.
Sötét éjjel folytatjuk menetünket Rozsnyóra. Itt már parancs vár, hogy Rozsnyó védelmében
kell részt vennünk. Előbb a keleti oldalon állunk be védelembe, 21-én reggel. Délután újabb
állásba megyünk, mely valamivel előrébb van. Itt kemény küzdelem van, a balszárnyat 2-300
fő erősen támadja. Vajda Józsi114
súlyosan megsebesül, egyik lábát talán el is veszti. Csak ma
kell tartani a vonalat. Nehezen telnek az órák. A románok erőltetik a nyomást,
harcálláspontunk tüzérségi tűz alatt áll. Sokszor dekkolunk a rombológránátok tüzében.
16.15-kor végre parancsot kapunk a visszavonulásra. Rozsnyót feladjuk. Ez a döntés hazánk
keleti felének elvesztését jelenti. Most már nem harcolunk magyar földért, már nem eszünk
108
Viss község (1945. óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye, H) református lelkészének fiáról lehet szó, további
adatok nem állnak róla rendelkezésre.
109
Személyükől további adat nem áll rendelkezésre.
110
Várhosszúrét (Dlhá Lúka, SK).
111
Hárskút (Lipovník, SK).
112
Helyesen: az SS 25. (1. magyar) „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztálya.
113
Szádalmás (Jablonov nad Turňou, SK).
114
Vajda József tartalékos zászlós (1920. Moson, Luka Anna) eredeti alakulata a 7/III. zászlóalj, amellyel 1944.
június 09-étől teljesített hadiszolgálatot. Valószínűleg alakulatának feloszlatását követően került a 21.
gyalogezred kötelékébe. Megsebesült Rétközberencsnél 1944. október 31-én, itt említett sebesüléséről nem
rendelkezünk további információval.

18. magyar kenyeret, utolsó erejükből még harcoló emberek vagyunk. Már nem tudunk hinni a
győzelemben, várok valami csodát, az isteni igazságszolgáltatást. Beszélnek egy Miklós-féle
békeszerződésről,115
de mit ér ez nekünk?116
23-án Dobsinán117
vagyunk. Délelőtt szemrevételezzük, majd a csapatok megszállják a
gyönyörűen kiépített védőállásokat. Fedett (gallyakkal és hóval) futóárkok, hatszemélyes
bunkerek. Mi egy gyártelepen bunkerban vagyunk, Gazda, doki és én. Rendes meleg hely,
világosság nélkül.
A hangulat rossz, mindenki fásult, és alig hiszünk a szerencsés megmenekülésben. Az
oroszok Garam-völgyi előretörése utunk elvágását jelenti.
Január 26.
Hangok a ma esti visszavételről. Értesítést kapunk, hogy a románok egy csoportja áttörte a
szomszédos vonalat és oldalunkban van. 20.15-kor parancsra visszavonulunk. Éppen
szüneteltetik a románok a tüzérségi tüzet, amikor csendben elhagyjuk állásainkat.
Kedvező a helyzetem. Jávorkai nálam hagyott Steyr vontatóján118
utazom. A nagy hóban most
is felpakolunk, az ott lévők is velem jönnek. Fenn a dobsinai hágón karambolozunk, kocsink
megcsúszik, és majdnem a mélybe rohanunk. Sok munkával és segítséggel kiemeljük a kocsit
és továbbmegyünk. Utunk a dobsinai jégbarlang bejáratánál egyelőre véget ér, itt a szép
villában elszállásolunk. Estig kell a völgyet zárni, míg a csapatok átjönnek rajta. A
jégbarlangot nem nézhettük meg a félméteres hó és a világítás hiánya miatt.
Január 28.
Menetünket folytatjuk. Helpa-n119
ismét beszállásolunk, bár a parancs szerint
Breznóbányáig120
kellene mennünk. A nagy hóban az emberek nem tudnak menni, Helpán
viszont jó szállás van. Az autóban elfogyott a benzin. Félnapos utánjárással 20 liter benzint
szereztem, amely talán Breznóig elég.
Január 29.
A Steyr elromlik Benesházán,121
itt kell hagyni. Lóháton megyek tovább, mert Breznóbányán
szállást kell csinálnom.
Breznóbánya szép kis rendezett város. Elég korán értem ide, hamar készen voltam az
elszállásolással. Remek szállás várt mindenkit. A zászlóalj hamarosan beérkezik és
elszállásol. Ekkor továbbmenetre kapunk parancsot, és azonnal indulunk Kisgaramra,122
ahol
német kötelékben fogunk harcolni. Este 8-kor odaérkezünk és jelentkezünk a német 138.
gyalogezred parancsnokságán,123
ahol az amúgy is kedvező harcfeladat mellett úgy döntenek,
115
Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla vezérezredes (Budapest, 1890–Budapest, 1948.9) a hungarista hatalomátvétel
után átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedés
azonnali beszüntetésére, és a németekkel való szembefordulásra. December 22-én a debreceni Ideiglenes
Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke dálnoki Miklós Béla
vezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek.
116
Feltehetően utalás arra, hogy a Miklós Béla-vezette erőktől az 1. hadsereg – amelynek kötelékében Salgó
Andor is harcolt – teljesen el volt szigetelődve, és rá volt kényszerítve a németekkel való együttműködésre.
117
Dobsina (Dobšiná, SK).
118
Valószínűleg a 43M Steyr 1500A páncéltörő ágy vontatására átalakított jármű egy példányáról van szó.
119
Helpa (Heľpa, SK).
120
Breznóbánya (Brezno, SK).
121
Benes-háza (Beňuš, SK).
122
Kisgaram (Hronec, SK).
123
A német 8. hadsereg XXIX. hadtestparancsnoksága a Garam folyásával merőlegesen, Hronec központtal egy
hosszú védővonalat létesített, mivel itt a folyó mentén több völgy és közút találkozott. 1945. február 8. és
március 31. között a német 76. és 15. gyaloghadosztályok, a szintén német 101. vadászhadosztály (Assmann-
csoport) és a magyar 24. gyaloghadosztály tartozott a fent említett német hadtestparancsnokság alárendeltségébe.

19. hogy gazdám, a doki és én a faluban maradunk. A szállást hamar elintézzük, és megállapítjuk,
hogy itt talán pihenés lesz.
Január 30. – február 2.
A hroneci életformát eddig nem ismertük. Emberi környezet, fűtött, meleg szoba, puha ágy,
fürdési lehetőség, szíves vendéglátás és békés nyugalom. Ez az általános jó helyzet. A
legénység ugyanazt a kosztot kapja, mint a német katona. Csillognak a szemek, ha étkezésről
van szó. Mindenki nagyon meg van elégedve. Első napi feladat a pihenés. Másnaptól felváltva
kint vannak a vonalban a németek között, csendben dolgoznak és készítik állásaikat. Az egyik
német zászlóaljparancsnok téli fehér ruhával akarja felszerelni a hozzá beosztottakat, és kéri,
hogy állandóan maradjanak velük. Ennek indítéka, hogy a partizánok közt sok a magyar és a
németeknek kedvező, ha azok tudják, hogy fehérben vannak a magyarok is.
Saját helyzetünkről annyit, hogy például egy napi étkezés: reggeli zsíros pirítós, kalács és
tejeskávé, ebéd: húsleves, bécsi szelet, krémes, likőrök, fekete, vacsora valódi kakaós rizs
tejben.
Február 3–10.
Az eltelt egy hét eseményekben szegény volt, de a völgyben vagyunk változatlanul, és ez
nagy szó. 5-én ugyan otthagyjuk Hronecet, és leváltjuk a 138/III. német zászlóaljat a Tri-
Vody124
völgye előtt emelkedő gerincen lévő védőállásban. A harcálláspontunk Tri-Vody és
Osrblie125
közötti vadászházban van és békésen telnek napjaink, bár erősen partizános terület.
Kis változatosságot jelent a védővonal látogatása, ellenőrzése, vadászat, síelés és a kártyázás.
A pénzünk szlovák korona. Nagy a hó, járni nem lehet benne. Az utánpótlási vonal mély,
kitaposott gyalogcsapás.
Február 11–15.
Csendes napok, sok irodai munkával. A vadászatok nem járnak eredménnyel.
Éjszakai ügyeletes vagyok. Van időm elgondolkodni reménytelen helyzetünkön. A jelent kár
is leírni, hiszen egy szinte állandósult séma alakult ki: egy helyen harcolni néhány napig,
majd gyors visszavonulás és így tovább. Hogy harmadik hete itt vagyunk, szinte érthetetlen,
mert Szlovákia északi részén az orosz előretöréséről tudunk. Sokáig nem is maradhatunk itt.
Az agyoncsigázott és hézagosan élelmezett katonákkal megértetni ezt nem lehet. A lakosság
sem örül ennek, mert amijük van, azt nyugta ellenében átvesszük, pedig itt élelmiszerféle
nem, legfeljebb vas- és edényáruk előállítása folyik a Garam-völgyi üzemekben.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a németek minden polgári személyt összeszednek, és vasúton
ismeretlen helyre viszik őket. Nő az elmenekült lakosságból alakult partizánegységek száma.
Nő cselekményeik száma, gyakran kapunk géppisztoly-sorozatokat. A híradó zászlóalj
kikapcsolása, a munkásszázad eltűnése, tisztek elfogása, mind-mind gondolkodásra
késztetnek. Eddig csak mögöttes területeken fordultak elő támadások, ma, 15-én már itt –
közvetlenül a vonalban – Osrblie-n raboltak el egy zászlóst és egy honvédet. A németek ma
szedték össze a lakosságot, ez is a háború része.
Az ungvári seregtest március 10-ig közvetlenül a német 101. vadászhadosztály (Assmann-csoport) irányítása
alatt tevékenykedett. Saját és alárendeltségébe került alakulatai a német seregtest kötelékei közé beékelve
foglaltak el védőállást. A német 138. gyalogezred a felsorolt seregtestekben nem szerepelt, vélhetően ideiglenes
alárendelésről lehet szó. Ugyanakkor Horváth Gyula százados visszaemlékezésében („A 24.gy.hokötelékébe tartozó
kassai 21/I. zlj. története a Kárpátok előterében, a Kárpátokban és a Felvidéken, a 24.gy.ho átállása 1944.febr.20.-
1945.ápr.25.”, Hadtörténeti Levéltár Tanulmánygyűjtemény 3051.) ugyancsak megerősíti a német 138.
gyalogezred jelenlétét a térségben.
124
Tri-Vody (Háromvíz) a XIX. században működött ipartelep (vasolvasztó hámor), jelenleg Libetbánya
(Ľubietová, SK) közigazgatási területén fekszik.
125
Osrblie (magyar neve Cserpatak), SK.

20. A hangulat eléri azt a mélypontot, hogy most már várjuk a háború végét, lessük a békét. A
harcos szellem, a küzdeni akarás kihalt az elfásult emberekből. Csak egy a cél, hogy
megmentsük bajoktól elgyengült embereinket, életünket. Mit veszíthetünk mi még?A béke
egyben fogságot, Szibériát jelentené, de legalább élünk. Én bízom az Isten kezében és az
igazságában. Az nem lehet, hogy nekünk, akik 12 hónapja becsülettel helytállunk, a béke
számunkra további szenvedést hozzon. Mi nem választottuk ezt a harcot, minket az
események sodortak bele. Talán nem szabad egy nemzetnek a hazáját védenie? Vállaljuk ezért
a felelősséget. A doni harcoknál nem éreztük ezt a célt, mégis ott kellett szenvedni.
Az otthoniakról semmit nem tudunk. A sok-sok román hadifogoly (sokan önként jönnek át)
szokott némi hírt mondani. Egyet egyöntetűen vallanak, hogy mióta Szlovákia területén
vannak, sok minden tilos. A nők megbecstelenítéséért nem egy ízben halálbüntetést szabtak
ki. Magyarországon más volt a helyzet. Mesélik, hogy Miskolc környékén jár a vonat. A
foglyokról azt mondják, hogy Debrecenbe viszik őket, majd elengedik (gondolom, a Miklós-
kormány azonnal behívja és harcba állítja őket a németek ellen).
Február 16–22.
Várakozással teli napok. A helyzet kezd nyugtalanító lenni. A románok nap, mint nap
támadnak. 16-án lezárják a Tri-Vodyban vezető szerpentint, 17-én pedig, amikor előző este
harcálláspontunkat áthelyezzük Osbrlie-re, lemerészkednek a vadászházba és a gyanútlanul
arra haladó élelmiszerszállító egységünkön tűzzel rajtaütnek. Egy ló és az élelmiszer ott
maradt. Minden órában várjuk a visszavételi parancsot.
Gazdám egy vállalkozást hajt végre, és 19-én olyan véres veszteséget szenved a román
zászlóalj, hogy hasonló siker még nem volt. 24 magyar egy román zászlóaljat szétvert, saját
veszteség nélkül. 15 román halott, egy bunkert felrobbantottunk. A zsákmány: 9 fogoly, 3
golyószóró, 6 géppisztoly, sok egyéb anyag. Királyházi Laci volt a hős parancsnok. Ettől
kezdve a helyzet kibírhatóbb. A románok lapítanak, hallgatnak.
Többször voltam vadászni, sok az őz, a szarvas. A konyha sem panaszkodhat. Váltakozó
szerencsével, valaki mindig hoz valamit a konyhára. Én két őzet lőttem.
A szokatlanul hosszú egyhelyben lét javított a hangulaton. A csodaszer „Lausetol” hatása
leírhatatlan. A hemzsegő tetvek egy hét alatt teljesen és örökre eltűntek. Ez egy olajos fehér
sűrítmény, vízben hígitandó és csak a tetű számára olyan elviselhetetlen szaggal impregnálja a
bemártott és nyomás nélkül kiszárítandó alsóneműt, mely utána többször is kimosható. Hatása
három hónap. A ruhaneműt kifőzni nem szabad.
Az időjárás gyönyörű, csillogó, verőfényes napsütés. A hó nagy. Vadászatra csak sível vagy
hósaruval lehet menni. A hó teteje fagyott, de ha beszakad, alig lehet felállni. A kis hegyi
patakban mosakszunk, de kézigránáttal halászunk is, sok a pisztráng.
Postát már nagyon régen nem kaptunk. Pozsonyból várok választ. Ki tudja, odaértek-e a
lapjaim.
A fásultságtól már az otthonra is alig gondolok. Úgy élünk itt, mint akinek senkije sincs, nem
tartozik sehová, nincs faluja. Hiába, egy év alatt száz meg száz helyen aludni, piszokban-
sárba, gyakran étlen-szomjan, elég az elfásultsághoz.
Február 23–28.
A hónap vége és egyben a legkellemesebb hónap az elmúlt fél évben. Egy hónap egy helyen
ritkaság a mai mozgó háborúban. A csendes völgyben az Osbrlie patak folyik, mellette
kisvasúti sín, de a hó miatt nincs használatban. Mikor idejöttünk, az előre jelzett sok
partizántól tartottunk. Megszoktuk, mert meggyőződtünk a partizánok irántunk való
közömbösségéről. Központjuk különben is innen messze van, és a nagy hóban nehezen
vándorolnak. Mikor megjelentek, áthelyeztük harcálláspontunkat Osbrlie-re. A vadászat
kellemessé tette az itteni életemet.

21. A hónap utolsó harmada már tavaszias. Meleg napok, erős olvadás. Az erdő tele madárdallal.
Zúgva rohan a hegyi patak. A kézigránáttal elszédített halakat nem tudjuk kiemelni a sebes
vízből. 28-án már földfoltok is láthatóak a déli oldalakon. Az eső is megered és a méternél is
nagyobb hó észrevétlenül leapad 30-40 centire. A hósaru a lágy hóban földig süpped, nehéz a
járás. Reméljük, hamarosan ledobhatjuk a téli holmit.
Sokszor van szó arról, hogy hadosztályunkat hátraviszik, feltöltik, majd egy hónapi pihenés
után bevetik. Ez jó hír, most itt jól érezzük magunkat, itt bármeddig szívesen maradnánk. A
19-ei ellentámadás óta a románok mukkanni sem mernek, a kezdeményezés a mi kezünkben
van.
26-én megjelenik parancsban újabb kitüntetésem, az ÚKDE126
. A Tisztikeresztről semmi hír.
Gömöri Pista, Rádonyi Tóki és volt gazdám, Bódi százados megkapták a Lovagkeresztet.127
Hírt kapok a Kovács fiúkról és S. Tiborról. Hála Istennek, mind egészségesek. Néhány
novemberi tábori posta is befut, de válaszolni már nem érdemes.
Február 29. – március 5.
Hronec-Osbrlie arcvonalunk utolsó napjai. Nagyobb harccselekmények nem voltak. Sok
munkámtól vadászni már nem tudok. Az időjárás változó, erős hóesés és hóviharok, vagy erős
olvadás. Visszavonulási útvonalunkat előre letakarítottuk, de a hófúvástól csaknem
járhatatlan.
Az állást este elhagyjuk. A zászlóalj nem vallott szégyent. Fárasztó, meredek hegyi úton
megyünk a „Rotfuchs” (vörös róka) I. állásba, mely a következő gerincen húzódik.
Március 6–14.
A védőállás a Hronec–Osbrlie-i úttól nyugatra húzódik. Látható az út és a falu. A románok
hamarosan felzárkóznak vonalunkra, de nem kezdeményeznek. Fogolyszerzési céllal
járőrözünk, de eredménytelenül. 11-én aztán váratlan esemény történt. Egy raj
fogolyszerzésre indult. Reggeli szürkületben állnak lesben a hronec-i úton. A román
arcvonalat ellenőrző orosz tábornok128
törzskarával nagy biztosítással gyalogosan jött. A raj
az élen haladó biztosító csoportot elengedte, és amikor a tisztek jöttek, körülfogták és az
erdőbe tuszkolták őket. Lefegyverzésükre idő nem volt, mert az utóbiztosító 40 fős egység a
támadást észrevette, és tüzet nyitott. A tisztek ezt látva lefeküdtek, és nem akartak menni,
pisztolyt rántva lövöldözni kezdtek. Kényszerből három tisztet lelőttek, a tábornokkal az
egyik szakaszvezető birokra kelt. A tábornok a kezében lévő pisztollyal többször lőtt.
Szakaszvezetőnknek sikerült a pisztolyt kicsavarni a kezéből, és ellenfelét lelőtte. A raj
tűzvédelme mellett a szakaszvezető visszafutott, és a tábornok pisztolyát is magával hozta. A
raj halogató harccal visszavonult. Egyik emberünk könnyű fejlövést kapott.
Ez este lemegyünk Predajna-ra129
a gh-hoz, hogy az előírt tiszti minősítéseket megcsináljam.
Itt kellemes tavasz van, három napot itt töltök. A vonalban derékig ér a hó és mindennapos a
hófúvás.
13-án átveszünk egy védősávot, Podbrezovát130
. A megnövekedett védőkörletben alig van
tartalékunk. A vidék gyönyörű. A Garam kígyózó medrétől északra az Alacsony-Tátra
hatalmas ormai merednek. Védőállásunk magas fenyves erdőben van.
A völgyben erős harcok vannak. A Tátra lejtőin a 614 magassági pont területén hol németek,
hol románok vannak. Mindkét részről nagyok a veszteségek. Csak harckocsik segíthetnének.
126
Újólagos Kormányzói dicsérő elismerés magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon kardokkal (elterjedtebb
nevén Ezüst Signum Laudis).
127
Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés.
128
Személye nem ismert.
129
Predajna, SK (magyar neve Garampéteri).
130
Podbrezova, SK (magyar neve Zólyombrézó).

22. Március 15–20.
Aránylag nyugodt napok. 14-én este az 52/III. zászlóaljnál ugyan betörnek, de a harciskola 131
15-én hajnalban támad, az ellenséget visszaveti, több foglyot ejt, és sok anyagot zsákmányol.
17-én áttesszük harcálláspontunkat Podbrezovára. Rendes lakásunk van. Az ellenség lövi a
falut és a falut átszelő vonalunkat. Más nem történik. Az idő rohan, sok a dolgom. Itt a
völgyben már tavasz van. Hál’ Istennek, a kemény telet egészségesen túléltem. Bízzunk a
továbbiakban is.
A hangulat bizakodó. Oka, hogy hírek érkeznek az új magyar hadosztályok dunántúli
sikereiről. Már nem vadászunk, inkább hálóval és kézigránáttal halászunk a Garamban, szép
eredménnyel.
Március 21–27.
Ismét nehéz helyzet, kemény harcok, emberfeletti teljesítmények. A Rotfuchs I. állást 21-én
feladjuk, utána kemény harcok árán jutunk el a Garam völgyében Besztercebányáig,132
de a
város helyett felhúzódunk a hegységekbe. Podbrezova–Lopej133
-Predajna,134
majd Sv.
Ondrej–Mezibrod, utána Lucatin, később Priechod, és most, 27-én az egész út után – mint egy
rossz álomra, kis nyugodt alvás után – Jelenska Dolina-n ébredünk.135
A most már életmentő
küzdelemről, az összeforrt emberek szenvedéseiről, pusztulásáról, a kimerültségről sokat
írhatnék. Erre már nincs időm. Egy-egy emlékezetes eseményt jegyzek fel, mint például a
priechodi harcok.
A község keleti magaslatait védjük. A friss és fiatal román erők szívósan harcolnak. Így még
nem harcolt ez a rongyos fajzat. Védőállásainkra felzárkózik és 24-én délelőtt erős támadást
kapunk. Az 1. századnál betörnek. A betörés helyére rohantam, összeszedtem az embereket és
váratlan ellentámadással visszakerülünk régi állásainkba. Még három áttörési kísérletet
verünk vissza. Este csend van. 21 órakor azonban újabb támadás, majd nemsokára a község
fele is román kézen van. A zászlóalj helyzete, a nagy veszteségek ellenére és Királyházi Laci
ellentámadása folytán kissé megerősödik, de a helyzet bizonytalan. Kemény utcai harcok,
váltakozó sikerek után az ellenség 25-én reggel 4-kor a község másik végén is betör. Jó
pajtásunk és barátunk, Sulyok Jóska136
hősi halált halt.
Összekavarodva a románokkal, képtelen lövöldözés közben hagyjuk el a falut, de az
ellenségtől szabadulni nem tudunk. Reteszelünk, de ismét hátunkban vannak.
Esőköpenyemben alig tudok az ellenség célzott tüzéből kijutni.
Ilyen kínos helyzetben ritkán voltam, amikor tehetetlenül álltam a románok tüzét és kb. 200
méteres tisztáson kellett átfutnom. Az Isten megsegített, köpenyem bizonyára újabb lyukakat
kapott, de én megmenekültem.
26-án újabb reteszállásba megyünk, de gyengén megszállt vonalunkat ismét lövik. Az
ellenség áttör, szomszédjaink nincsenek. A rádióval nehezen kapunk összeköttetést és 9-kor
visszavonulásra kapok parancsot. Sajnos, ekkor az ellenség már mögöttünk van. A sebesültek
száma nő. Szotyori zászlós137
és egy ember menetképtelenek. A meredek hegyoldalon,
131
Harcászati kiképzés alatt álló időszaki alegység (jelen esetben feltehetően kiképzésben korábban nem
részesült, elsősorban levente fiatalokból állt).
132
Besztercebánya (Banská Bystrica, SK).
133
Zólyombrézó településrésze (SK).
134
Predajna (Garampéteri, SK).
135
Sorrendben: Svätý Ondrej nad Hronom (Garamszentpéter), Mezibrod (Mezőköz), Lučatín (Lucatő), Priechod
(Perhát), Jelenska Dolina (Szarvasvölgy, valamennyi SK)
136
Sulyok József tartalékos hadnagy (Nagybátony, 1915. – Priechod, 1945.) 1942. november 06. – 1943. június
01. között, majd 1944. április 04-étől hősi haláláig a 21. gyalogezred kötelékében hadiszolgálatot teljesített. A
Hadtörténeti Intézet és Múzeum veszteségi adatbázisában nem szerepel.
137
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.

23. méteres hóban a sebesülteket vállon cipeljük, majd a betaposott gyalogcsapáson nagy
fenyőgallyakra fektetve húzzuk. A menet lelassul, de a gyűrűből ki kell kerülni. Reménytelen
versenyfutásnak tűnik. Közben háromszor partizántanyákra bukkanunk. Ezek inkább
dezertőrök és bujkálók, de fegyverük van és használják. Öt partizánt foglyul ejtünk,
élelmükből valamit eszünk, majd egy magyarul beszélő, odavaló civil vezetésével kikerüljük
a további partizántanyákat, átjutunk a meredek gerincen a vízválasztón át 27-én 01. órakor
beérkezünk Jelenska Dolina-ra.
Azóta emberibb életet élünk. Enni bőven kapunk. Ezredparancsnokságunk már lemondott
rólunk, nekem már halott hírem volt, mások szerint fogságba estem. Sajnos, a hét eredménye
szomorú. Hét tiszt került a veszteséglistára. Virágh Laci fogságba esett, úgyszintén Lokodi
István zászlós,138
Pornói Pista eltűnt, Szotyori Domonkos, dr. Laza Pista139
és Móré Jóska140
megsebesült. Sulyok Jóska hősi halála mély nyomot hagy lelkünkben, de aggódunk Bene
Tóniért141
is, akit más helyen vetettek be, és semmi hírünk nincs róla.
Zászlóaljunk vesztesége kb. 70 fő legénység, lehet, hogy több. A parancsnokok java hullott el
a kemény harcokban és most gyengén állunk a havas hegyeken. A nagy hó szerencsére a
románoknak is nagy.
Március 28–30.
Nyugodtan élünk vadászházunkban. A hó erősen olvad. Tavaszodik. A világról semmit sem
tudunk, hírforrásunk nincs. Talán jobb is. Mi már tudjuk, mit teszünk. Dolgozom – mint
harcszünetekben általában – vezetem a zászlóaljnaplót, abban vázlatokkal kell bemutatni a
harcokat, a visszavonulási utakat, és csinálom a kitüntetési javaslatokat. Parancsnokom engem
is felterjeszt II. osztályú Vaskeresztre.142
Születésnapom csendes pihenéssel telik. Újból sokat
gondolok drága szüleimre, látom kisírt arcukat és hiszem, hogy könnyeikkel és imáikkal
mindnyájunk egészséges hazatérését kikönyörgik az Istentől.
Március 31. – április 2.
Húsvét ünnepe. Ünnepi csend van, puskalövés sem hallható. Bőséges az élelmezés, sok jut a
kenyérzsákokba is: húsvéti kalács, szeretetcsomag, pálinka, cigaretta. Mi kell még egy hazáját
vesztett fáradt katonának. Nálunk legnagyobb ünnep a harcszünet, az étel-ital és a nyugodt
pihenés ritka együttese.
Minthogy tiszta boldogság nincs, csapott közénk a szomorú hír, hogy Szombathely és Kőszeg
elesett. Az itteni Vas megyeiek szomorkodnak.
Elsején Sárikától egy levél érkezik március 12-ről. Brombachban143
vannak, egészségesek,
elhelyezésük és élelmezésük jó. Bár ki tudja, odaér-e, azonnal válaszolok. Salgó Tiborral
üzenetet váltottunk. Igen jó napom volt.
Német összekötő tisztet kapunk: Kurt Metzner144
Feldwebel,145
tiszti iskolát végzett, fiatal
szőke tisztjelölt. Erősen összetartozunk, telefonjaink egymás mellett vannak.
138
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
139
Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
140
Móré József tartalékos zászlós (Sárospatak, 1920. június 25., Nagy Mária-?) 1944. október 01-jétől zászlós a
21. gyalogezred kötelékében. Négy ízben sebesült meg. 1945. áprilisában amerikai hadifogságba esett, ahonnan
1946. áprilisában tért haza. 1951-ben megfosztották rendfokozatától, 1994-ben rehabilitálták, és főhadnaggyá
léptették elő.
141
Bene Antal tartalékos zászlós (1919. Abony, Molnár Julianna) a 21/II. zászlóalj nehézfegyver századának
szakaszparancsnokaként 1944. április 03–ától teljesített hadiszolgálatot.
142
Személyes bátorságért a szövetséges haderő tagjainak is adományozható német kitüntetés.
143
Német nyelvterületen számos ilyen nevű település létezik, a pontosabb azonosítás további adatok hiányában
nem lehetséges.
144
Személyéről további adatok nem állnak rendelkezésre.
145
Őrmester.

24. Az ünnepek számomra kellemesen telnek. Néhány kitüntetési javaslatot csinálok, majd
igyekszem pihenni, ki tudja, mit hoz a holnap. Az általános helyzet már hidegen hagy, a
gondolat, hogy megmeneküljünk, kimondatlanul foglalkoztat. Ez oda datálódik, hogy a
hadosztály vezérkari főnöke Rozsnyón a pincében lévő hadosztály harcállásponton maradt
vissza.146
Érzem, hogy most már többet nem veszíthetünk, erőnk a harchoz már nincs, csupán életünket
védjük, és csak egymás védelmében kockáztatjuk. Csodálatos az együttérzés és az összetartás.
Tudjuk, hogy az utolsó erőfeszítésekről van szó.
A jó ellátásról az otthoniak jutnak eszembe, ki tudja, mi van otthon. Bajtársi vacsoránk,
melyen nyolc magyar és három német tiszt vett részt, csodálatos volt: húsleves, rántott
pisztráng, rántott bárány, sonka tormával, linzer, mákos beigli, fonott kalács, fekete. Még
felsorolni is sok. Szakácsaink és Lövey Jóska147
csodát műveltek. A bárány már előző napon
került és amikor Húsvét vasárnap reggel felébredtem, az ajtó nyílt és egy kis bárány, derekára
kötött fehér kartonon festett piros tojással besétált. Hát, ilyen is létezik. Felkelve a vadászház
előtt egy fényképen megörökítem a társaságot és a báránykát.
A vacsorai hangulat nagyon jó. Csupán akkor komolyodott el mindenki, amikor politikáról, a
hadi helyzetről, és különösen, amikor a családokról esett szó. Előkerültek a féltve őrzött
képek, kinek gyermekei, felesége, kinek szülei és testvérei, kinek arája. Mint bizonytalanra és
elérhetetlenre bámultunk és könnyeztünk. Végre valaki felrázta a társaságot és véget vet a
szomorkodásnak.
Kártyázunk, de korán fekszünk, mert minden éjszaka tartogathat számunkra meglepetést. A
pihenésnek még lesz böjtje.
Április 3–4.
A várt események bekövetkeztek. A nagy helyzet által kikényszerített döntés folytán
arcvonalunkat egy új és nagy lépéssel hátravonják. A késő esti parancsok alapján hajnal 1 óra
30-kor elindulunk és nyugodt menetben Jelence148
–St. Hory149
–Ulmanka150
vonalon át 5
órakor megérkezünk a hermaneci151
papírgyárhoz. Egy hatalmas raktárépület harmadik
emeletén pár órát alszunk. Hatalmas, színes selyempapírhengerekről fejtjük le az ágynak
valót. A gyár Szlovákia egyik híressége. Szűk völgyben egy hatalmas modern gyártelep,
magán- és munkáslakások, raktárak, melléképületek. Mint többemeletes, lapos tetővel. Az
udvar is tele áruval. A pusztulás nyomai láthatóak.
A gyár területe tömve német és magyar katonasággal. Az egész 24. hadosztály
tulajdonképpen itt tolong, és ezt az ellenség is tudja, mert tüzérségi tűz alatt tartja.
Délig van szabad pihenő. Fél kettőkor parancsra elindulunk, azonban Hermance községben
egy motorkerékpáros parancsot hoz, amely szerint a 14/I. zászlóaljnál betört részen
elreteszelés végett, azonnali alkalmazásra forduljunk vissza. Én lóháton előre megyek a
hadosztályhoz, ismertetem embereink állapotát, de mennünk kell.
Egészen Ulmenkáig kell visszamennünk, ahol reteszállást foglalunk. Igen erős tüzérségi tüzet
kapunk, de egy ló sebesülésén kívül más veszteségünk nincs. Az est beálltával az ellenség
elcsendesedik, de nem is tud megmozdulni, mert koromsötét van. Rövidesen megered az eső,
hatalmas vihar keletkezik, mely csak éjfélkor kezd csendesedni. Ekkor már gyülekezünk a
146
Valószínűleg téves adat, a hadosztály vezérkari főnökének posztját 944. november 26. – 1945. április 06.
között mindvégig Paduschitzky László vezérkari százados töltötte be.
147
Személyéről további adatok nem állnak rendelkezésre.
148
azonosítása nem járt sikerrel
149
Stary Hory (magyarul Óhegy, SK).
150
Azonosítása nem járt sikerrel.
151
Hermánd, ma Harmanec (SK).

25. műútra, és 4-én 01.30-kor – az eredeti parancs szerint – elindulunk a hágón át Horna Stubna-
ra152
.
Az út menti hatalmas fenyőket a műszakiak robbantásra készítik elő, hogy a csapatok után
rádöntsék a fákat az útra, ezzel is késleltetve üldözésünket.
Hermanec-en át Hor. Hermanec-re153
érve kellemes hírrel fogadnak minket. Üres vasúti
szerelvény áll és vár ránk, hogy berakodva mielőbb elinduljon. Gyorsan ugrálunk a kocsikba.
A lovak gyalogmenetben mennek tovább.
A vasúti utazás régi szép emlékeket éleszt. Szűken, de mindenki ülve és aludva tölti a kis időt,
amíg a vonat halad. Egyébként egy csodás útvonal, nappal ez egy nagy élményt jelentett
volna. Fent vezet a hegy oldalán, kedves kis állomásokkal, ahová a műútról szép lépcsős
feljárók vezetnek. Viaduktok és alagutak váltakoznak. Egyik alagútja 5 km hosszú. Szép-szép,
de ki fogja a rombolásokat kijavítani, mert mindent robbantanak.
7.30-kor kirakunk Horn. Stubna-n, ahol elszállásolunk. Itt pihenünk délig, majd újabb
bevetési parancs érkezik, mely szerint Cremosne-ra154
megyünk. Itt egy kb. 2,5 kilométeres
szakaszon védünk.
Április 5–6.
A vonalat a kijelölt helyen elfoglaljuk. Kis műszaki megerősítéstől többre már nem telik. A
védelmet németekkel együtt látjuk el, csoportosan elkülönülve, de zárt rendszerben. A
távbeszélő vonalakat kiépítjük, hasonlóan a németek is. A zászlóalj-harcálláspont a falu
modern, emeletes iskolájában az emeleten van, üvegablakain keresztül szép a kilátás. A
földszinti tantermekben a zászlóalj-közvetlenek települnek.
A hangulatról, a háborúról, a reménytelen jövőről nagyon sokat írhatnék. Nem tudom,
érdemes-e naplómat féltve őrizni és tovább írni. Láthatóan az utóbbi hetek eseményeit igen
szűkszavúan jegyeztem fel.
Nem tudjuk, meddig bírjuk még, mikor hagy el minket a legénység. Sikerül-e kijutni ebből az
óriási zsákból. Van-e még egyáltalán valami cél? Mindenki maga gondolkodik, senki nem
nyilatkozik. Mi, tisztek próbáljuk bennük a lelket tartani, és az együtt maradás elve látszik
győzedelmesnek. Nehéz harcba vinni a zászlóaljat, már nem szabad, mert már nem bír, nem
tud és talán nem is akar harcolni. Nincs, nem jut mindenhová tiszt, így nap, mint nap
átmennek az ellenséghez. Az a hír, hogy a Dunántúlon bevetett új hadosztályok nagy része
már átállt, mélypontra süllyeszt mindent.
Én úgy döntöttem, hogy embereimet nem hagyom el, becsületesen helyt állok. Harcolni már
senkinek nincs kedve, de életét védeni, harcban összeforrt bajtársain szorongatott
helyzetükben segíteni még van, aki vállalkozik.
Ki kell, hogy várjuk a háború végét és akkor lehet, hogy mint vesztes felek, de együtt,
rendszeresen, hősiesen harcolva fejezzük be azt a számunkra világra szóló harcot, melyet min
nem így képzeltünk el.
Mikor naplómnak ezt az utolsó részét írom, már minden megváltozott. Részünkre a
háborúnak vége. További sorsunk ismeretlen, és a szovjet ígéretek betartása is kétséges. Az
előzetes tárgyalások, a 24. hadosztály szervezett, de mégis nagy véráldozatot követelő
átállása, az ígéret elhangzásának szokatlan, kissé ünnepélyes formája mégis eltér azoktól a
propagandaszólamoktól, melyeket az egész hadviselés alatt a Dontól kezdve a hangszórókon
ígértek a szemben állók.
A mi harcainknak vége, hacsak – a szovjet parancsnokság fogalmazása szerint – a németek
ellen „önként vállalt” várható bevetésünk nem jelenti a folytatást. Ezt a vállalást nyilván a
152
Felsőstunya, ma Horná Štubňa (SK).
153
Hory Hermanec (SK).
154
Turócmeggyes, ma Čremošné, SK.

26. tárgyaló parancsnokok ajánlották fel és a feltétele volt a békés átállásnak, a fogság-
mentességnek.
Most már azt is tudjuk, hogy az átálláskor kötött megállapodásokat mindkét fél teljesítette, és
még az a képtelennek tűnő feltétel, hogy rövidesen mindenki hazatérhet rövid szabadságra
családjához, megvalósult.
A 24. hadosztály harcainak eredményeit, a katonák magatartását és hősiességét az ellenfél
ismerte el. Mi ilyen elismerést nem is várhattunk el, ez a győző nagy gesztusa volt.
Az utolsó két nap tehát a legnagyobb eseményeket tartogatta számunkra, tele izgalmakkal és
még mindig fáradalmakkal.
A mélyen fekvő falut a Fátra nyúlványa vette körül. Remek kilátás és kilövés a szép
vasútvonal völgyébe. A gerincen beásott hevenyészett vonal vonalban három puskás századot
és egy géppuskást szakaszt helyezünk el, a faluban az aknavető szakasz. A németek létszáma
100-110 főre tehető. A kedves német fiú, Kurt, velem van, mint az árnyék. Az irodában négy
telefon, két magyar és két német.
Az első nap és éjszaka viszonylag csendes volt, a szórványos rakétázás és lövöldözés inkább a
lakosságot zavarta. A tavasz közeledte elviselhetővé tette a szabadban való éjszakázást. Az
ellenségtől leszakadva álomba merül a védőcsapat, és csak a harcelőőrsök virrasztottak. Az
iskola lakói most melegben alszanak. Szobánk kályhájának ropogó tüze megvilágítja az
asztalon sorban álló telefonokat, melyek ritkán szólalnak meg. Az ügyeletes veszi a
jelentéseket, hogy különös esemény nincs.
A hátsóbb parancsnokságok akkor már nem tudtak nyugodtan aludni. Szűk körben
nyugtalanság, és egyben félelem is volt. Folynak a titkos tárgyalások a hadosztály és a szovjet
harccsoport-parancsnokság között. A védővonalban egy szándékosan hagyott hézag, a
parlamenterek közlekedésére szolgál. Erről persze senki nem tud a vonalban.
A hajnal mindig titokzatos és a terep végigfigyelése már megszokott első dolog. Mit csinál az
ellenség? Az éjszakai rakéták helyett most már a távcsövek keresik a célpontokat és mindenki
leadja a maga ébresztő lövéseit. Előbb egyes lövések, majd kisebb sorozatok, egy-egy
aknabecsapódás, tüzérségi gránátrobbanás jelzi, hogy reggel van.
Védőállásunkat kevés lőszerrel foglaltuk el. Saját lőszertartalékunk a vonattal éjjel érkezett
Horn. Stubnára. Ezeket nem, csak az élelmet szállító kocsikat és a konyhákat engedték
utánunk. A szokásos lőszerfeltöltés tehát az első napon elmaradt, bár a századparancsnokok
egész nap sürgették az utánpótlást, melyet én is megtettem az ezredparancsnoksághoz. A
szállítmány azonban nem érkezett. A németek saját ellátásukat málhásállatokkal biztosítják.
Az iskola nagy ablakain keresztül látható egész napos mozgásuk. Az élelmezést is
málhásállatokkal biztosítják.
Néha még a Nap is kisüt. A falu mögött magasodó Nagy-Fátra csúcsait hó borítja és felhőben
van. A csak hegyi úton megközelíthető bal szárnyon nem várható támadás. Az ellenségnek
sem célja, hogy kimerült egységeit értelmetlenül fárassza. Bizonyára nehezen követnek
minket, mert a visszavonulás után a németek az útszűkületekre rárobbantották a felmagasodó
sziklafalakat. A műúton előbukkanó ellenséges csoportokat a vonalból megfigyelik és zavaró
tüzérségi tüzet kérnek. Bizonyára ezt is német lövegek adják, hiszen itt van mellettem a német
összekötő tiszt, és ő is intézkedik. A századok a lőszerrel való takarékoskodás ellenére lőnek.
Az egyre fokozódó lőszerhiány a szokatlanul gyenge tüzérségi támogatás kellemetlen
érzéseket és nyugtalanságot vált ki. Az ellenség erős mozgásából és a viszonylagos csendből
egy nagy támadás előkészületeire gondolunk. Balra nincs, de nem is kell szomszéd, jobbra
járőreink nem találnak szomszédot, bár az eligazításkor erre is történt intézkedés.
Horváth százados zászlóaljparancsnok is nyugtalan. Távbeszélőn az ezredhez rendelik.
Visszajövet tájékoztat arról, hol lesz a következő védelmi vonalunk. Időpontot később
közölnek. Gazdám nyugalma egyre fogy, de semmi lényeges változást nem mutat.