Az EuróPai Unió RegionáLis PolitikáJa

Komplex fejlesztési
politikák
Az Európai Unió regionális
politikája

Raffay Zoltán
Tudományos munkatárs
MTA RKK
7621 Pécs, Papnövelde u. 22.
raffay@rkk.hu

Created with novaPDF Printer (www.novaPDF.com). Please register to remove this message.

Az Európai Unió regionális
politikája
Lisszaboni stratégia


Regionális különbségek Európában


A területfejlesztés története az EK-ben és az


EU-ban
AZ ESDP és az ESPON


Az EU kohéziós politikája


Közösségi kezdeményezések: INTERREG



A Lisszaboni Stratégia
Portugál elnökség kezdeményezése, 2000 március
2010-re az EU legyen a világ legversenyképesebb és
legdinamikusabb tudásalapú gazdasága, amely több és jobb
munkahely teremtésével és nagyobb szociális kohézióval
képessé válik a növekedés fenntartására
Kiemelt területek:
 Kutatás

 Oktatás

 Képzés

 Internet-hozzáférés

 Online tranzakciók

+

 Szociális védelmi rendszerek reformja, fenntarthatóvá tétele

Minden tavasszal megvizsgálja az Európa Tanács



Lisszaboni stratégia konkrét
célkitűzései
Hatékony belső piac


Infrastruktúra-fejlesztés: közúti szállítás arányának

csökkentése; 2010-ig 75 e km közút, 78 e km vasút, 330 reptér
2010-ig az EU energiaszükségletének 12%-a megújuló


K+F: 2010-ig a GDP 3%-a, elsősorban a magánszféra révén


Foglalkoztatás: teljes foglalkoztatottság 63 → 70 %; női

foglalkoztatottság 55 → 60%; 55 évnél idősebbek 40 → 50%
2004 és 2010 között

28 fő cél, 120 al-célkitűzés, eredmények mérésére 117 indikátor


EU 25-ben 300 jelentés évente a stratégiával kapcsolatban


„Mr. Lisszabon”


A Göteborgi Stratégia, 2001. június: lisszaboni stratégia

kiegészítve a fenntartható fejlődéssel

Világ országainak
versenyképességi sorrendje

Svájc a világ legversenyképesebb gazdasága, a korábbi éllovas USA-nál a

makrogazdasági és egyensúlyi problémák miatt öt ország is kompetitívebb
Svájc egy évvel ezelőtt negyedik volt. Az idei lista második helyezettje a

tavaly is második Finnország, majd a 2005-ben még csupán hetedik
Svédország és a korábban harmadik Dánia következik. Az első tízben hét
európai állam található, a nagy uniós gazdaságok közül gyengén áll
Franciaország (18.), Spanyolország (28.), Olaszország (42.)
Svájc versenyképességének alapja infrastruktúrája, kutatás-fejlesztési

szektora, fejlett szerzőijogi védelme, illetve szofisztikált vállalati kultúrája
(észak-európai országok versenyhátránya a munkaerőpiac rugalmatlansága)
Az új uniós tagországok közül a legelőkelőbb helyezést Észtország kapta

(25.), majd Csehország (29.), Szlovénia (33.), Lettország (36.), illetve
Szlovákia (37.) következik. Magyarország csupán a 41., hat helyet csúszott
vissza a tavalyi helyezéséhez képest, de még így is megelőzi a szintén
visszaeső Lengyelországot (48.)
Az uniós tagságra készülő Románia a 68. legversenyképesebb ország a

világon, a hasonló státusban levő Bulgária pedig a 72. helyezést kapta
(Világgazdasági Fórum idei jelentése)


Regionális különbségek
Európában
Regionális versenyképesség:

munkaképes korú
GDP foglalkoztatottság lakosság
x x
foglalkoz- munkaképes korú összlakosság
tatottság lakosság


Egy főre jutó GDP a vásárlóerő-
paritáson számolva 2002-ben
200,0

180,0

160,0

140,0

120,0

100,0
EU25 átlag
80,0

60,0

40,0

20,0

0,0
LU IE DK NL AT UK BE FR SE FI DE IT ES CY EL PT MT SI CZ HU SK PL EE LT LV RO BG

Forrás: Eurostat, Nemzeti elszámolások

Egy főre jutó regionális GDP 2001-ben
EU27, vásárlóerő-paritáson

< 50
50 - 75
75 - 90
90 - 100
100 - 125
>= 125
Nincs adat

Mutató
EU25 = 100
Forrás: Eurostat


Foglalkoztatási arány, 2002
a 15 és 64 éves kor közötti népesség %-a

< 56

< 56,0 – 60,2

< 60,2 – 64,4

64,4 – 68,6

>= 68,6

Nincs adat

Forrás:
Eurostat és NSH


K+F részesedése a GDP-ből, %, 2004

4
3,5
3
2,5
2
1,5
1
0,5
0 EU EU BE CZ DK DE EE EL ES FR IE IT CY LV LT LU HU MT NL AT PL PT SI SK FI SE UK IS NO CH BG HR RO TR CN JP RU US
25 15


Üzleti szektor részesedése a K+F-ből, %, 2004
90

80

70

60

50

40 LU
JP
FI CH
DE SE US
30 BE DK CN
IE SI
EU15
CZ
ES FR NL NO
EU25 RO
SK
AT UK IS HR TR
20
LV
EE EL PL PT
HU RU
BG
10 CY MT
LT

0


A területfejlesztés története az
EK-ben és az EU-ban
1970-es évek előtt kevésbé hangsúlyos az Európai

Közösségek regionális politikája (más céllal hozták
létre más volt fontos, pl. mezőgazdaság)
1960-as évek: gazdaság szerkezeti átalakulása

(mezőgazdaság és ipar jelentős részének
fontossága csökken, szolgáltatásoké nő)
1973-as bővítés a gazdasági paradigmaváltással

egy időben
Nagy-Britannia és Írország problémája (hanyatló

ipari, illetve elmaradott vidéki térségek)


A területfejlesztés története az
EK-ben és az EU-ban
Brit javaslat: mezőgazdaság mellett a
regionális politika hangsúlyosabb szerepe
Támogatandó térségek lehatárolása:
 Egy főre jutó GDP a közösségi átlag alatti;

 Foglalkoztatottak egyötöde hanyatló
iparágakban;
 Munkanélküliségi ráta 3,5% feletti vagy a
nemzeti átlagnál 20%-kal magasabb, ill.
elvándorlás tartósan évi 1% feletti


Európai Regionális Fejlesztési Alap

Bizottság javaslatokat dolgozott ki a közösségi regionális
politikára, de a Miniszterek Tanácsa 1975-ben egy
„light” változatot fogadott el (tagállamok ellenállása)
EK Bizottságának 1975 évi regionális politikai rendelete:
ERDF (European Regional Development Fund) avagy
ERFA
 Támogatások felhasználásáról a tagállamok döntöttek
 Kvóták
 Támogatandó területek lehatárolásáról és pályázatok
kiválogatásáról a tagállamok döntöttek
 Regionális fejlesztési támogatások: a 9-ek GDP-jének
0,04%-a, a közösségi kiadások 5%-a

AZ ERFA módosításai, 1979 és 1984

1979
 Alap 5%-át nemzeti kvótákon kívül osztják fel

 Nagyobb integrált programok támogatása

1984
 Nemzeti kvóták megszüntetése

 Programfinanszírozásra 20%

 Támogatások hatékony felhasználásának az

igénye megjelenik (1986-os bővítés)

Regionális politika megalapozó
korszakának mérlege
Összességében pozitív:
 Regionális különbségek mérséklésének szempontjai
az európai döntési mechanizmusokban
 Pótlólagos fejlesztési erőforrások a leghátrányosabb
területekben
 24,3 mrd ECU regionális fejlesztésre, 118 mrd ECU
beruházás, 873 ezer munkahely
 Regionális politika megfelelő súlyt kapott a közösségi
szabályozásban


Treaty on the European Union
Római Szerződés, 1957: általánosságok
1987, Single European Act (Egységes Európai
Okmány), 1992-es Európai Uniós Szerződés 130. a-
e cikkelyei: regionális politika főbb céljai és
eszközei:
 Esélykülönbségek mérséklése;
 Összehangolt nemzeti, közösségi gazdaságpolitikai
és strukturális eszközök kialakítása;
 ERFA feladata a kirívó különbségek megszüntetése,
felzárkóztatás és újjáélesztés;
 Közösség pénzügyi forrásainak koordinálása a
hatékony regionális politika érdekében

Strukturális Alapok reformja I.
A legfontosabb regionális politikai eszköz
1988
 Tényleges gazdasági hatásokat kiváltó eszközök
alkalmazása
 Hosszabb távú programok

 Partnerkapcsolatok, különös tekintettel a regionális
hatóságokra
 Alapelvek: szubszidiaritás és decentralizáció;
partnerség; programozás; koncentráció és
addicionalitás


Kedvezményezett térségek
lehatárolása
Régiók szerepe felértékelődik
NUTS rendszer 3 szinten:


NUTS I. 75 makrorégió


NUTS II. 206 mezorégió


NUTS III. 1123 körzet (EU15-ök)


1988 évi reform után:
1. célcsoport (korábbi három évben egy főre jutó GDP

közösségi átlag 75%-a alatti) – Közösség lakosságának
25,0%-a
2. célcsoport (EU átlag feletti munkanélküliségi és ipari

munkanélküliségi ráta, átlag feletti ipari létszámcsökkenés) –
Közösség lakosságának 16,4%-a
5b célcsoport (alacsony társadalmi-gazdasági fejlettségű

régió, magas agrárfoglalkoztatottság, alacsony
agrárjövedelem) – Közösség lakosságának 8,8%-a 50,2%

Kedvezményezett térségek
lehatárolása
3., 4. és 5a célcsoport előre nincs lehatárolva

 3. célcsoport: hosszú távú munkanélküliségi
gondok, magas pályakezdő munkanélküliség
 4. célcsoport: ipari foglalkoztattak számában
hirtelen nagymértékű csökkenés
 5a célcsoport: mezőgazdasági szerkezetátalakítás
jelentős foglalkoztatotti kört érint
A SA 1993-as felülvizsgálata után
 2. és 5b célcsoport lehatárolási kritériumai változtak
 Új célcsoport: 6. (népsűrűség 8 fő/km2 alatti)
 Programozási időszak hatévesre bővült (1994-1999)


Célkitűzések, 2000-2006
1. célkitűzés: azok a NUTS-II. szintű régiók, ahol

az egy főre eső GDP – vásárlóerő-paritáson és az
1999. március 26-án rendelkezésre álló utolsó
három év adatai szerint – nem éri el a közösségi
átlag 75%-át
2. célkitűzés: azok az 1. célkitűzés hatókörén

kívül eső NUTS-III. szintű területek, amelyek ipari
vagy mezőgazdasági strukturális problémákkal
küzdenek
3. célkitűzés: a foglalkoztatottság javítása az 1.

célkitűzés hatókörén kívül eső területeken


1. célkitűzés
1. célkitűzés
Fokozatos megszüntetés
/phasing-out/(2005.12.31-ig)

Fokozatos megszüntetés
/phasing-out/(2006.12.31-ig)

Speciális program

2. célkitűzés
2. célkitűzés

2. célkitűzés (részleges)

Fokozatos megszüntetés /phasing-
out/(2005.12.31-ig)
Fokozatos megszüntetés /phasing-
out/(részleges) (2005.12.31-ig)

ISPA


European Spatial Development Perspectives
(ESDP) (Az Európai Területi Fejlődés Távlatai)
a verseny és az együttműködés optimális arányait

megtalálva a gazdasági és társadalmi kohézió erősödjön, a
különbségek csökkenjenek, az adott térség
versenyképessége fokozódjon
tagállamok és az Európai Unió Bizottsága: új kihívások, az

országhatárokon túlnyúló regionális politika szükségessége
1993 november: döntés az „Európai Területi Fejlődés

Távlatai” című dokumentum kidolgozásáról
találkozók során (Korfu és Lipcse, 1994; Strasbourg és

Madrid, 1995; Velence, 1996) elképzeléseket
továbbfejlesztették
dokumentumban teszik közzé az addig felmerült ötleteket:

1997. június, ESDP


Az ESDP alapvető célkitűzései
Az Európai Unió hosszú távú gazdasági, társadalmi és területi
fejlődését elsősorban három tényező befolyásolja:
 1) az európai gazdasági integráció, illetve a tagállamok és a
többi érintett ország közötti intenzívebb politikai
együttműködés;
 2) a helyi és regionális hatóságok szerepének erősödése a
területfejlesztésben;
 3) az Európai Unió várható kibővítése és a szomszédos
országokkal való kapcsolatainak fejlesztése
Célok ezért
 1) gazdasági és társadalmi összefogás;

 2) fenntartható fejlődés;

 3) kiegyensúlyozott versenyképesség az európai térségben


Az ESDP alapvető célkitűzései
A tervezet egyik korábbi változata a politika számára három
alapvető cselekvési területet nevez meg:
 kiegyensúlyozott, többközpontú városrendszer;

 azonos hozzáférés az infrastruktúrához és a tudáshoz;

 a természeti és kulturális örökség intelligens kezelése és
fejlesztése.

Az Európai Területi Fejlődés Távlatainak nem az a célja,

hogy új cselekvési terveket, lehetséges akcióterületeket
határozzon meg, hanem sokkal inkább az, hogy a
területfejlesztési politika végrehajtását javítsa, és megadja
a területi dimenziónak az őt megillető rangot az ágazati
fejlesztési elképzelésekben

A területfejlesztés kiindulópontjai
Európa társadalmi-gazdasági fejlődését befolyásoló fő trendek:
Népesség- és városfejlődés:a népesség éves természetes

szaporodása fél százaléknál alacsonyabb (már a népességcsökkenés
a jellemző); a lakosság átlagéletkora emelkedik, a fiatalabb
korcsoportok aránya csökken. A migráció jelentősége megnő;
Gazdasági trendek: változik a KKV-k, illetve a nagyvállalatok aránya

és szerepe a gazdaságban az előbbiek javára; a kereskedelem
nemzetköziesedik: az Európai Unió tagállamai külkereskedelmi
forgalmának mintegy 60%-a az integráción belül, főképpen a
szomszédos régiók között bonyolódik; az Európai Valutaunió, a
monetáris harmonizáció és a gazdaság liberalizálása növeli a
politikai versenyt; új kommunikációs technológiák jelennek meg;
Környezeti trendek: a hulladék mennyiségének csökkentése és

kezelése probléma. A világ ipari hulladékának 75%-a Európában
keletkezik; a CO2 és metán kibocsátásának 25%-áért Európa a
felelős. A biodiverzitás veszélyben; a talajok minősége romlik; a
vízellátás egyre nehezebb; az Európa felszínének 33%-át borító
erdőterületek negyede veszélyeztetett

Legfontosabb európai léptékű
területi problémák I.
A városszerkezet változásai: Az európai kontinens erősen urbanizálódott, sok nagyváros
és több világváros Európában, korábban elsősorban nemzeti funkciókkal
Az európai integráció és a világgazdaság globalizálódása következtében e városok
szerepe át- és felértékelődik, új pozíciókat nyerhetnek (vagy régieket veszíthetnek
el) a versenyben:
Új városhálózatok és csoportok jelennek meg;

Változnak a városok gazdasági lehetőségei;

Egyes városok nemzetközi jelentőségre tesznek szert (pl. London, Párizs);

A nemzeti jelentőségű városok közül egyeseket kedvezően, másokat hátrányosan (pl.

a periférikus fekvésű vagy elavult iparszerkezetű városok) érintenek az említett
trendek;
A regionális jelentőségű városok gazdasági esélyeit főleg földrajzi elhelyezkedésük

befolyásolja;
A városok tovább terjeszkednek, amelyet ellenőrizni, időnként gátolni kell (pl. a

„kompakt város” koncepciója, fenntartható városfejlődés);
Fokozódik a társadalmi szegregáció a városokban;

A városi környezet minősége nem javult megfelelő mértékben az elmúlt években



területi problémák II.
A vidéki területek funkciói megváltoznak (nagymértékben a
Közös Mezőgazdasági Politika, CAP következtében):
Erősödik a rurális és a városi terek kölcsönös

egymásrautaltsága;
A mezőgazdaságban szerkezetváltás zajlik: egyes

területeken tért hódit a turizmus, elsősorban annak „puha”
formái, a szelíd vagy ökoturizmus; ahol a hagyományos
mezőgazdasági termelés dominanciája fennmarad, ott a
diverzifikáció és a specializáció jelentik a választ a
világgazdaság új kihívásaira;
Egyes területek marginalizálódnak, pozitív (környezeti

állapot javulása) és negatív (elnéptelenedés,
munkaalkalmak csökkenése) hatásokkal


területi problémák III.
A közlekedési, távközlési és művelődési infrastruktúra változásai:
A sokáig alapvetően nemzeti irányultságú fejlesztések hatásai még mindig

érezhetőek (eltérő szabványok, vasúti nyomtávok);
A forgalom helyenként a kívánatosnál nagyobb mértékben növekszik,

csökkentésére két mód kínálkozik: a szállítás volumenének racionalizálása,
csökkentése, illetve a gazdasági tevékenységek egyenletesebb eloszlása
Európában;
Fokozódó túlterhelés és szűk keresztmetszetek a közúti szállításban;


A megközelíthetőség eltérései Európán belül. Leküzdésére a Transzeurópai

Hálózatokat (Trans-European Networks, TEN-ek) kezdeményezték;
A koncentrációs tendenciák következtében fejlődési folyosók alakulnak ki;


Hatékonyabb és környezetkímélőbb közlekedési rendszerekre való áttérés:

főleg a multimodális közlekedési módok fejlesztése, illetve a helyi és a
regionális tömegközlekedés preferálása;
Az innováció és az ismeretek terjedésének térbeli különbségei: sok esetben

a központi régiók profitálnak a fejlesztésekből; sokszor az új
telekommunikációs infrastruktúra a régi, hagyományos infrastruktúrát
kiegészíti, de nem pótolja annak a hiányosságait

területi problémák IV.
Tartós nyomás Európa természeti és kulturális
örökségére
A következő veszélyek és problémák:
 A biodiverzitás és a természetes állapotú területek
elvesztése;
 A vízkészletek megcsappanása és elszennyeződése;

 Fokozódó nyomás a kultúrtájra;

 A turizmus kedvezőtlen hatásai az európai kulturális
örökségre (a városi területek turizmusa gyorsabban
nő, mint a hegyvidéki vagy tengerparti területeké)


A közösségi politikák
hatása az európai térségre
A közös politikák általában nem területfejlesztési

jellegűek, hanem sajátos célokat szolgálnak
A Maastricht-i Szerződés megerősítette a területi

hatású ágazati politikák hatáskörét. A Bizottság
kompetenciájának jelentős bővítését az is
eredményezte, hogy számos fontos közösségi politika
révén területfejlesztési célokat is képes megvalósítani
(Közös Mezőgazdasági Politika – CAP –, a
közlekedéspolitika, a TEN-ek, a strukturális politika, a
K + F, a versenypolitika és a környezeti politika)
Pénzügyi szempontból a közös agrárpolitika és a

strukturális alapok súlya a legnagyobb


Az európai térségre
vonatkozó politikai célok I.
Kiegyensúlyozott, többközpontú városrendszer, város
és vidék újfajta kapcsolata
Kiegészítés és együttműködés a városok között (városok

integrált területfejlesztési stratégiáinak támogatása
elsősorban a határon átnyúló területeken; városhálózatok
kooperációja országok közötti és európai szinten; a
nemzeti/nemzetközi, illetve regionális/helyi hálózatok közötti
kapcsolatok javítása; a Kelet-Közép-Európai és a Földközi-
tenger melléki városokkal való együttműködés erősítése);
Dinamikus, vonzó és versenyképes városok fejlődésének

elősegítése, a világvárosok és a kapuvárosok szerepének
erősítése, elsősorban a peremterületeken; a városok
vonzerejének növelése; az egyoldalú gazdasági szerkezettel
rendelkező városok gazdasági alapjának diverzifikálása; a
gazdaság fejlesztése a rurális térségek kisvárosaiban;

vonatkozó politikai célok I.
Kiegyensúlyozott, többközpontú városrendszer, város és vidék
újfajta kapcsolata
 Fenntartható városfejlesztés (sikeres városok tapasztalatainak
átvétele; a gazdasági és környezetvédelmi infrastruktúra javítása;
társadalmi és funkcionális diverzitás támogatása, társadalmi
kirekesztettség megakadályozása; városi ökoszisztémák intelligens
kezelése, zöldövezetek védelme és fejlesztése; a városokon belüli
fenntartható közlekedés támogatása);
 Partnerség a város és a vidék között (vállalatok letelepítésére
vonatkozó stratégiák, környezetvédelmi intézkedések érzékeny vidéki
területeken; szolgáltatások minimális színvonalának fenntartása a
rurális területek elnéptelenedésének megakadályozására; önerőre
alapuló fejlődés elősegítése ezeken a területeken);
 Rurális területek diverzifikációja (a gazdaságszerkezet diverzifikálása
a gyenge, főleg agrárjellegű régiókban; fenntartható mezőgazdasági
tevékenység és környezetvédelmi intézkedések elősegítése; megújuló
energiaforrások kihasználásának elősegítése a rurális területeken)

vonatkozó politikai célok II.
Azonos hozzáférés az infrastruktúrához és a tudáshoz
Jobb elérhetőség európai és interkontinentális szinten is, ami több, mint a

TEN-ek egyszerű bővítése (infrastruktúra javítása a távol eső területeken is;
nagyobb kikötők és repülőterek interkontinentális megközelíthetőségének
javítása; az elérhetőség javítása hatékony tömegközlekedéssel azon
területeken, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak nagyobb hálózatokhoz;
telekommunikációs létesítmények elérhetőségének javítása úgy, hogy az
alapellátás minden területen hozzáférhető legyen);
Az infrastruktúra hatékonyabb és fenntartható használata

(személygépkocsitól való függést mérséklő helyi politikák; közúti közlekedés
csökkentése túlzsúfolt közlekedési tengelyekben; multimodális és kombinált
közlekedés támogatása; közös infrastruktúra használata a felesleges verseny
kiküszöbölésére; közlekedési szolgáltatások közötti kapcsolatok javítása
elsősorban a ritkán lakott területeken);
Innovációs ismeretek terjesztése minőségi értelemben is (innovációs

technológiák elérhetőségének biztosítása minden régió számára;
technológiai transzfer-központok létesítésének támogatása, ágazatok közötti
kapcsolatok javítása az elmaradottabb régiókban; a felsőoktatáshoz való
minimális hozzáférés a legelmaradottabb területeken is; oktatás és
szakképzés általános színvonalának emelése)


vonatkozó politikai célok III.
A természeti és kulturális örökség intelligens kezelése és
fejlesztése
A természeti örökség megőrzése és fejlesztése

(természetvédelmi területek hálózatának továbbfejlesztése,
erősítése; a nagy biodiverzitású és érzékeny területek megfelelő
kezelése; gazdaságfejlesztés és természeti örökség megőrzése
szempontjainak harmonizálása; természeti katasztrófákkal
veszélyeztetett térségek kockázatának csökkentésére regionális
és transznacionális stratégiák kidolgozása);
A víztartalékok intelligens kezelése (integrált stratégiák a

víztartalékok és az árvízkockázat kezelésére; szárazságnak
kitett területeken a vízellátás és a vízigény közötti egyensúly
javítása; a nagyobb, elsősorban parti és transznacionális
vízbázisok gondos kezelése; a túlzott vízkivétellel vagy
lecsapolással veszélyeztetett nedves területek megőrzése és
helyreállítása);

vonatkozó politikai célok III.
A természeti és kulturális örökség intelligens kezelése
és fejlesztése
 Az európai kultúrtájak fenntartása és kreatív kezelése
(kulturális és történelmi jelentőségű tájak fenntartása a
földhasználat gondos tervezésével; antropogén
tevékenységtől károsodott tájak rehabilitációja; a jellegzetes
tájkép fenntartása a mezőgazdasági művelés alól kivont
területeken);
 a városi kulturális örökség megőrzése és kreatív kezelése (a
kulturális örökség pusztulásával sújtott területeken
megelőző stratégiák alkalmazása; a városi kulturális
örökség védelme a túlzott turizmus, ingatlanspekuláció és
infrastruktúra-építkezések káros hatásaitól; összefüggő
épületegyüttesek kreatív átalakítása a városkép
leromlásának megakadályozására)

ESPON (European Spatial
Planning Observation Network)
Európai Unió eddigi legnagyobb szabású területfejlesztési kutatási programja


Tagországok területfejlesztési és az unió regionális politikájának egyik fő

bázisa
Az európai területfejlesztésre és az EU regionális politikájának hatásaira

vonatkozó legfontosabb információforrás
2005. végén 30 projekt folyamatban, öt előkészületben, összesen 138

európai területfejlesztéssel foglalkozó kutatóintézet részvételével 29
országból
Nemcsak EU-tagállamok intézményei (tagok, tagjelöltek, Norvégia és Svájc)


Magyarország 2003 elején csatlakozott


Félévente szemináriumok (soros elnökség adja a helyszínt)


Transnational Project Group, Transznacionális Projekt Csoport: legalább

három tagállam egy-egy kutató intézete, de lehet ennél több is (akár 13–14
intézetből)
Vezető Partner elv: Minden konzorciumot a Vezető Partner (Lead partner)

vezet. A Vezető Partneré a pénzügyi felelősség


ESPON projektek

Tematikus projektek (10 db)


Politikák hatásait vizsgáló projektek (12 db)


Koordináló projektek (5 db)


Tudományos hálózatépítés (1 db)


Tanulmányok, háttéranyagok (6 db)


Összesen 34 nagy projekt


További információ: www.espon.eu



Tematikus projektek (ESDP-ben
megjelölt területfejlesztési kulcsfeladatok valamelyike)

1.1.1. A városi területek, mint a policentrikus fejlődés

csomópontjainak szerepe és speciális helyzete (2002–2006)
1.1.2. Város-vidék kapcsolatok (2002–2004)


1.1.3. Az EU-bővítés térszerkezeti hatásai (2002–2006)


1.1.4. A demográfiai folyamatok és a migráció területi hatásai

(2002–2004)
1.2.1. Közlekedési szolgáltatások és hálózatok: infrastrukturális

alapellátás fejlesztése a területi kohézió érdekében (2002–2004)
1.2.2. Telekommunikációs szolgáltatások és hálózatok (2002–

2004)
1.2.3. Az információs társadalom területileg releváns

aspektusainak vizsgálata (2005–2006)
1.3.1 Az általános, és az éghajlatváltozás generálta természeti és

technológiai veszélyek kezelése és területi hatásai (2002–2004)
1.3.2 A természeti örökség kezelésének területi trendjei (2003–

2005)
1.3.3. A kulturális örökség és identitás szerepe és területi hatásai



Politikák hatásait vizsgáló projektek
(pl. a CAP, a közlekedés, a SA vagy az Előcsatlakozási Alapok)

2.1.1. A TEN (Trans-European Networks) infrastruktúrafejlesztési-politika

területi hatásai (2002–2004)
2.1.2. Az EU K+F politikájának területi hatásai (2002–2004)

2.1.3. Az EU agrárpolitikájának területi hatásai, különös tekintettel a

környezetvédelemre (2002–2004)
2.1.4. Az energetikai szolgáltatások és hálózatok területi trendjei,

valamint az EU energiapolitikájának területi hatásai (2004–2006)
2.1.5. Az EU halászati politikájának területi hatásai (2003–2005)

2.2.1. A Strukturális Alapok területi hatásai (2003–2005)

2.2.2. Az „AQUIS COMMUNAUTAIRE”, az előcsatlakozási, és a

PHARE/TACIS/MEDA programok területi hatásai (2003–2005)
2.2.3. A Strukturális Alapok hatásai a városi területeken (2003–2005)

2.3.1. Az ESDP alkalmazásának hatásai a tagállamokban (2004–2006)

2.3.2. A terület- és városfejlesztési politikák irányítása (governance) az

EU szintjétől a helyi szintig (2004–2006)
2.4.1. A környezet alakulásának területi trendjei és az EU

környezetvédelmi politikájának területi hatásai (2005–2006)
2.4.2. A transznacionális és nemzeti területek integrált elemzése az ESPON

kutatási eredmények alapján (ún. „Zooming” projekt) (2004–2006)

Koordináló projektek (átfogó, integrált
stratégiák, legalább hat tagállamot képviselő kutatóintézetek)

3.1. Intézkedés: Az európai területfejlesztés

integrált eszközei
3.2. Intézkedés: Területi forgatókönyvek és

irányvonalak az ESDP és a Kohéziós Politika
érvényesítéséhez (2004–2006)
3.3. Intézkedés: A Lisszaboni folyamat

területi dimenziója (2004–2006)
3.4.1. Európa a világban (2004–2006)

3.4.2. Az EU gazdasági politikáinak területi

hatásai és a gazdasági tevékenység területi
elhelyezkedése Európában


Egyéb projektek

Tudományos hálózatépítés
 4.1.3. A területi fejlődés monitoringja

Tanulmányok, háttéranyagok
 1.4.1 A kis- és középvárosok szerepe
 1.4.2 Az EU területi fejlődésének társadalmi
dimenziói
 1.4.3 A városi funkciók vizsgálata
 1.4.4 Study on Feasibility on Flows Analysis
 1.4.5 A turizmus területi aspektusainak vizsgálata
 3.4.3 The modifiable areas unit problem, „MAUP”


Konkrét követelmények a
projektekkel szemben
Indikátorok kidolgozása


Tipológia (térségek tipizálása)


Adatgyűjtés (EUROSTAT-on túl)


Egyes projektek összekapcsolása (időbeli egymásra épülés is)


Kutatási eredmények alátámasztása esettanulmányokkal vagy

nemzeti tanulmányokkal
Politikai ajánlások megfogalmazása


Projekt időtartama alatt készíteni kell
 három időközi jelentést (interim report)

 egy végső jelentést (final report)

2007-2013: ESPON 2



Közösségi kezdeményezések
INTERREG Program: határon átnyúló, transznacionális

és interregionális együttműködés, amelynek célja a
közösség területének harmonikus, kiegyensúlyozott és
tartós fejlődése
URBAN Program: a válságban lévő városok és a városi

agglomerációk gazdasági és szociális regenerációja, a
tartós városi fejlődés előmozdítására való tekintettel
LEADER Program: vidékfejlesztés támogatása egy

nemzetközi hálózat létrehozásával. Pályázni a hálózatba
való belépéssel lehet
EQUAL Program: transznacionális együttműködés új

eszközök kifejlesztésére a munkaerő-piacon előforduló
diszkrimináció és az egyenlőtlenség minden fajtája ellen
vívott harcban


Az EuróPai Unió RegionáLis PolitikáJa

Empfohlen

Empfohlen

Weitere ähnliche Inhalte

Empfohlen

Empfohlen (20)

Az EuróPai Unió RegionáLis PolitikáJa