fekete fáraó, núbiai fáraó,

1. Fekete fáraók Készítette: Baintner Dániel

2. Régen Ta-Szetinek, Íjak Földjének hívták a Nílus első kataraktájánál fekvő területet az itt élők példátlan nyilazási tudása miatt. Ezek a kitűnő íjászok voltak a kusiták. Az egyiptomiak már az I. dinasztia idején küldtek ide expedíciókat, hogy rabszolgákat szerezzenek, és új réz- ill. aranybányákat tárjanak fel. Egyiptom befolyása egyre nőtt, és a Középbirodalom idejére már erődítmények sora ellenőrizte a Nílus második kataraktáját. Az Újbirodalom idején III. Thotmesz már egészen az ötödik kataraktáig kiterjesztette hatalmát, ám annak hanyatlásával azonban megkezdődött Kús felemelkedése.

3. Kús felemelkedése Óbirodalom Középbirodalom Újbirodalom római hódítás IV-VII. dinasztia XI-XII. dinasztia XVII-XX. Dinasztia XXV. (núbiai) dinasztia (a fáraók korának vége) (kb. i.e. 2575-2150) (kb. I.e. 1975-1640) (kb. i. e. 1539-1075) (kb. i.e. 770-656) (i.e. 30) 2500 2000 1500 1000 500 i.e. 0 i.sz. A történészek egyetértenek abban, hogy i.e. 780 körül Alarakirály egyesítette Felső-Núbiát, és tette az észak-szudáni Napatát (Dzsebel Barkal és Karima közelében) az ország fővárosává. Munkáját utóda, Kashata király folytatta, aki Alsó-Núbiát is a koronához csatolta, magát pedig fáraónak kiáltotta ki. Később a kusita Piye fáraó elfoglalta Thébát, és ő lett az egyiptomi XXV. dinasztia első uralkodója. Ezzel kezdődött a fekete fáraók mintegy 100 évig tartó uralma. A dinasztiához tartozó öt fáraó közül Taharka volt a leghíresebb. Nevéhez számos egyiptomi és szudáni építészeti emlék fűződik, köztük a Karnaki templom helyreállítása és továbbépítése.

4. „Nyergeljétek föl istállótok legjobb paripáit!” Idézet Peye núbia királya Peye, núbia uralkodója i.e. 730-ban úgy határozott, hogy elfoglalja a belviszályoktól megosztott Egyiptomot. Esztendeig tartott a hadjárat, s végül Egyiptom valamennyi kiskirálya megadta magát. Amikor Peye harmincöt évi országlás után, i.e.715-benmeghalt, alattvalói teljesítették kívánságát: egyiptomi típusú piramisban temették el négy kedvenc lovával. Több mint félezer év után ő volt az első fáraó, aki így temetkezett. A fényes haditetteket végrehajtó núbiai uralkodónak sajnos egyetlen arcmása sem maradt ránk.

5. Sabaka(Noferkaré) Shabaka, XXV. dinasztia Amikor Peye meghalt, fivére, Sabaka Memphiszbe tette át a székhelyét, hogy megszilárdítsa a XXV. Dinasztia hatalmát. A hagyományokat követve új nevet választott magának: a VI. dinasztiához tartozó II. Pepi uralkodói nevét (Noferkaré) vette fel, míg elődje, Peye fáraó III. Thotmesz uralkodói nevét (Menheperré) viselte. Sztélé XXV. Dinasztia, Shabaka Metropolitan Múzeum Sabaka megkímélte ellenségei életét, inkább közmunkára fogta őket: gátakat építtetett velük, hogy a megóvja a falvakat a Nílus áradásától. Thébában és a luxori templomnál is nagyszabású építkezésbe fogott. Karnakban rózsaszín gránitból szobrot állíttatott magának, amely két ureuszkígyóval díszitett koronával ábrázolja. A kígyók azt jelzik, hogy két ország uralkodója.

6. Jeruzsálem megmenekülése I.e. 701-ben az asszírok bevonultak Júdába és összecsaptak a núbiaiak seregével. A vesztes ütközetből Peye fáraó húszéves fiának, Taharkának sikerült megmenekülnie. A csata után az asszírok ostrom alá vették Jeruzsálem városát. Ezékiás a város ura, egyiptomi szövetségeseitől várt segítséget. A Szentírás és más források beszámolói szerint az asszírok ismeretlen okból felhagytak a város ostromával. Talán járvány tört ki a katonák között, vagy hírét vették az ifjú núbiai herceg és serege jövetelének? Taharka , az asszírok meghódítása

7. Taharka Taharkát i.e. 690-ben fáraóvá koronázták Memphiszben. Huszonhat évig uralkodott Egyiptom és Núbia földjén. Trónra lépésekor élte virágkorát a XXV. Dinasztia. Dicsőségét egész alakos szobormásai és mellszobraival díszített épületek hirdették, arca és neve a számos kartus (keretes díszítőelem) vésetein fennmaradt. A Nílus-delta hadurait leverte, az asszírok pedig sokáig nem húztak ujjat vele. Egyiptom korlátlan ura volt, birodalmát az istenek jóléttel és békével áldották meg.

8. Taharka visszavonulása Taharka építőmunkáját azonban megzavarta az asszírok támadása, akik királyuk Asszarhaddon (Assur-ah-iddina) vezérletével i. e. 671-ben – egy i. e. 674-ben végrehajtott sikertelen támadás után, melyet Taharka csapatai a szilei határállomásnál visszavertek - a Az Asszír Birodalom kiterjedése (piros vonallal jelölve) i.e. 1000 és 605 között Sínai-sivatagon keresztül behatoltak Egyiptomba, s győztes csaták után elfoglalták Memphiszt. Asszarhaddon ugyan kikiáltotta magát Alsó- és Felső-Egyiptom és Etiópia királyának, de hazatért saját országába és Taharkának így sikerült Memphiszt visszafoglalnia. Három évi béke után azonban az új asszír uralkodó, Asszarhaddon fia asszír és szíriai katonákból álló serege végleg legyőzte Taharka csapatait, s a fáraónak vissza kellett vonulnia Núbiába, ahol nem sokkal később elhunyt. Nuri nekropoliszában emeltek neki piramist.

9. A XXV. dinasztia bukása Taharka utóda, Tanutamon ellentámadást indított az asszírok ellen. Vállalkozása sikeresen indult. Eljutott Memphiszig, ahol leverte az asszíroknak behódolt déli családok csapatait, azonban az észak felől érkező asszírok visszaszorították, s nem tudta megvédeni Thébát, amelyet az asszír csapatok feldúltak és kifosztottak. Az etióp király visszavonult Napatába, s Núbia elszakadt Egyiptomtól. XXV.Dinasztia Kasta (i. e. 770-750) Pije (i. e. 750-712) Sabaka (i. e. 712-698) Sebitku (i. e. 698-690) Taharka (i. e. 690-664) Tantamai (i. e. 664-657)

10. Régészeti kutatások Meroé a núbiai királyi temető A Nílus középső folyását elsőként elérő felfedezők izgatottan számoltak be az ott lelt nemes vonalú templomokról és piramisokról, az ókori Kús népétől maradt emlékekről. Giuseppe Ferlini olasz orvos a 19. század húszas harmincas éveiben mintegy negyven piramis tetejét lerobbantotta kincsek reményében. George Reisner harvardi egyiptológus 1916 és 1919 között elsőként talált tárgyi bizonyítékot a núbiai fáraók létezésére. Charles Bonnet svájci régész 2003-ban a Nílus harmadik vízesése közelében, az elnéptelenedett Kermában hét hatalmas, núbiai fáraót ábrázoló Kőszobrot talált.

11. A Szudánban épülő hatalmas Merowe-gát mintegy 160 kilométer hosszú területet áraszt majd el a Nílus negyedik vízesése fölött. Az úgynevezett Merowe-gát Projekt méreteiben csak a híres Asszuáni-gát építéséhez hasonlítható, amelynek során az egykori Nílus-völgy területén új tó született, elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan falujával, romvárosával, és pótolhatatlan régészeti lelőhelyével együtt. „Nagy Núbiai Mentőakció” Az 1960-as években az UNESCO által szervezett "Nagy Núbiai Mentőakció" idején az ismert régészeti lelőhelyek jelentős részét feltárták. A leghíresebb kőtemplomokat és műalkotásokat átköltöztették ugyan, de ennek ellenére az emberiség történetének számos pótolhatatlan emléke merült el a Nasszer-tó hullámaiban. Jelenleg kétezernél is több régészeti lelőhely feltárása tart kezdeti szakaszánál a Nílus negyedik vízesése környékén.

12. Köszönöm a figyelmét! V É G E Baintner Dániel