1. Mint kisebbségi székelyt mindig is foglalkoztatott, hogy mik vezettek Trianonhoz. Fiatalabb koromban
én is az események szintjén, a külső események, ok - okozat szintjén kerestem Trianon mély-okait, mint
a történészek tették. De ahogy túlléptem a negyvenen és az ember egyre inkább befele fordul, egyre
inkább az foglalkoztat (végzettségemből, beállítottságombó isl kifolyólag), hogy mi mehetett végbe a
látható események mögött, lelki szinten, a magyarság lelkében, jóval az előtt, hogy Trianonra sor került
volna. Trianon egy több évszázados folyamat eredménye, mi nem csak a külső valóságban történt,
hanem belül a nemzet lelkében.
Én értem, hogy a történész csak a külső eseményeket látja - ez a felszabdalt nyugati gondolkodás
következménye - de valahol a külső események mögött meg kell látni, a belső, a láthatatlan szellemi,
lelki eseményeket. Ezt azért nem látjuk mert valóságképünk egyoldalú, a valóságot csak a látható
jelenti és nem valóság a Láthatatlan, holott a Valóságot a kettő együtt adja. Csak a látható esemény a
valóság és a Láthatatlan nem. Az ember öntapasztalása akkor teljes, ha magát a Valóságnak
megfelelően éli meg, Láthatónak és Láthatatlannak egyaránt. Az emberiség szellemi válságban van és
ennek a gyökere, hogy öntapasztalása nem teljes, egyoldalú öntapasztalása csak a láthatóban merül ki.
Azt hiszem Trianon okait ilyen messziről kell kezdeni, annak a Valóságnak a talajáról, ahol a Láthatót
együtt látjuk, éljük meg a Láthatatlannal. A Valóság kettős arcának élménye tudatosíthatja bennünk,
hogy mik voltak azok a láthatatlan események, a magyarság életében, a nemzet köllektív
tudattalanjában, évszázadokon keresztül, mik végül Trinonban csúcsosodtak ki.
Csak próféta képes arra, hogy leereszkedjen a nemzet kollektív tudattalanjába és onnan felhozza a
nemzet tudatába a mélyen rejlő frusztrációkat amelyek a nemzeti katasztrófák okai voltak – és lesznek.
Volt egy majdnem próféta, Ady. De nem volt igazán az, mert pusztán csak elemi erővel és
részpróblémák törtek fel benne a magyar lélek tudattalanjából. A próféta a nemzet tudattalanjának
megnyilvánulása, Ady csak részben volt az. Ady nagy hibája az volt, hogy csak a kocsmákból, a
kávéházakból látta a "magyar ugart" és nem fedezte fel az ugart, mint pusztát, ahol a próféta
leereszkedik a puszta csendjében a nemzeti lélek mélységeibe.
De miért nem voltak prófétáink, kik leereszkedjenek a nemzeti lélek mélységeibe?! És most az én
területemre térek a valláséra a misztikájéra. A nagy misztikák, misztikusok az ember alapvető
problémáját a Valóság két oldalának a Láthatónak és a Láthatatlanank diszharmóniájában látták és ezt
a harmóniát próbálták visszaállítani. Másként fogalmazva, a misztikusok az alapvető emberi problémát
az elme(Látható) és a tudattalan (Láthatatlan) konfliktusába látták, mert ha ez a kettő békében van csak
lehet Istent megtapasztalni.
A nyugati civilizációban az elme végzetes konfliktusban van a tudattalannal és mi ebbe a nyugati
civilizációba csöppentünk. Felvettünk egy olyan nyugati kereszténységet, mely egyik oka volt nyugat
szkizofréniájának, elme - lélek konfliktusának. A nyugati kereszténység racionalizmusa, a misztikus
törekvésekkel ellentében elszakította, szembe helyezte az elmét a tudattalannal. Az átvett nyugati
civilizáció még mélyebb szakadékot teremtett a magyar tudat és elme között. Ahol meg szakadék van a
kettő között ott keletkeznek a frusztrációk. Ahol meg nagyon nagy a szakadék az elme és a tudattalan
között ott nem születnek próféták, mert a próféta az aki kommunikál a nemzet tudattalanja és tudata
között. Ha rövidzárlatos a nemzet tudata és tudattalanja közötti kapcsot, akkor frusztráció frusztrációt
szül, melyek a kettő közötti kommunikácó hiányában soha nem dolgozódnak fel, soha nem emelkednek
a tudatba. Végül is ezért nem voltak nekünk prófétáink. A történelemben elszenvedett sorscsapásaink,
miket elszenvedtünk, csak feldolgozatlan traumákká lettek, mik újabbaknak lettek az okozóik, míg
Trianonhoz nem értünk - és ez így folytatódik tovább. Egy ilyen traumatizált nemzetnél nem nehéz a
hisztéria keltés - ezt nem folytatom, mert nem akarok politikára térni.
Kertész Imre amikor magyar frusztrációról beszélt nem kellett volna, egyeseknek, annyira
felháborodniuk, mert nagy igazság van benne.
A magyar antiszemiták egy dolgot nem vesznek észre a zsidóságnál, hogy a zsidóság volt az a nemzet
mely legtöbbször képes volt a nemzeti sorskorrekcióra, mely úgy történt, hogy a prófétáik, szellemi,
lelki vezetőik, kapocs voltak a nemzet tudata és tudattalanja között és így szembesítették a zsidóságot
az elszenvedett traumákkal - sorskorrekció csak szembesülés révén jön létre a tudattalannal. Ez nálunk
magyaroknál soha nem jött létre - nálunk mindig más volt a hibás, mi pedig a hős szenvedők voltunk. A
legnagyobbjaink is csak tényekkel tudtak szembesíteni, de nem azok mélyenfekvő, láthatatlan okaival.
A tévedések mögött lelki okok vannak, még a történelemben is, nem mások tévedtek helyettünk.
Elég hosszú ideje már, hogy a negatív egészségi mutatók, a magyarságnál arra utalnak, hogy a
magyarságnál az igazi gondok a léleknek nevezett láthatatlan tartományban vannak – ezek
adminisztratív úton soha meg nem oldhatók, csak szellemi, lelki úton.

2. Dr. Boross Péter néha magyar miniszterelnök, az MTV, néhai Napkelte műsorában arról beszélt, hogy a
ma nemzetben gondokkodói nem tudnak már történelmi analógiákban gondolkodni - tehát a nemzeti
közgondolkodásból kiveszett a történelmi analógiákban való gondolkodás. És ebben igaza volt. A
történelmi analógiákban való gondolkodás képes csak észrevenni a hosszas történelmi folyamatokat,
amik lehet, hogy ma is létező folyamatok, de csak annak, ki képes meglátni. Egy példa erre, hogy a XIX,
században a románok kezdték felvásárolni, Erdélyben, a magyar ingatlanokat, ez jelentte fokozatos
térvesztésünket. Ez a folyamat ma is tart.
De ha nagyobb távlatokban gondolkodunk, akkor láthatjuk, egy többszáz éven keresztüli
visszaszorulásunkat a Kárpát-medencében – mely folyamat nem zárult le. Naponta 11 magyarral van
kevesebb a Vajdaságban.
Szerintem nyugodtan fel tehetjük a kérdést: hogy tényleg meg akarunk maradni, mint nemzet?! Vannak
kik ilyenkor a magyar vitézséget veszik elő, levert voltunkban is dicső harcainkat. De ez nem egy
kétségbeesett nemzet görcsös erőfeszítése, mely inkább önpusztítási hajlamra utal?! A magyarság
sokszor vezette az öngyilkosssági világranglistát, meg az önpusztító életmód is sokszor volt magyar
jellegzetesség. Ezek arra utalnak, hogy tényleg fel lehet tenni a kérdést, hogy mint nemzet egyáltalán
meg akarunk-e maradni - vagy csak mondjuk, de a magyar élet mást mutat. Hogy a több évszázados
magyar térvesztés a Kárpát - medencében arra utal, hogy a magyar életösztönnel, vitalitással gondok
vannak. Vitalitás ott van ahol a Valóságot a maga teljességében, Látható és Láthatatlan harmóniájaként
élik meg; ahol az elme békében van a lélekkel, a tudattalannal.
De ki az önpusztító?! Hol van baj az élni akarással?! A személy esetében, akkor van gond, amikor az
illető személy nem éli önön belső életét, amikor az elme nincsen a belső mély-magra, nincsen a lélekre
hangolódva, amikor az elme és a tudattalan között rövidzárlat van. A meg nem élt belső élet önpusztító.
A magyarság nem éli önön belső életét és ez minden tragédiájának távoli oka, ez Trianon távoli, de
alapvető oka is.
A megélt élet az amikor ráhangolódunk elménkkel lelkünkre, lelkünk képeire. A megélt élet a lélek
képeinek megélése, amik az emberi kultúra alapvető képei. Vallási kultúránk alapvető szimbólumai azok
amivel a lélek megszólítja az elmét - itt kezdődik a vallás, és folytatódik azzal, hogy a lélek képei,
szimbólumai a transzcendesre utaló jelek. A kultúra, a vallás csak akkor élő, ha annak képei a lélek élő
nyelve, mivel az elmét megszólítja és az elme fogadja az üzenetet.
Egy alkalommal a Duna Tv-ben egy néprajzos azt mondta, hogy baj van akkor, amikor egy nemzet már
csak nyelvében él és elfelejtette mítoszait. Ezért vitatható Széchenyi kijelentése, hogy "nyelvében él a
nemzet". Igen, ha az élő nyelv. A nyelv akkor élő ha a lélek élő képeit, élő mítoszokat fejez ki.
A mítoszok a lélek tanításai. Mítoszok nélkül nincsen emberi és nemzeti identítás. Jung szerint, mely
nemzet elveszítette mítoszait, lelki egészségében is megsínyli. A magyar sinyli is. Nem elég a pusztán
racionális, történelmi, kultúrális nemzeti önismeret. Ahol a lélek képei halottak, ahol a mítoszok halottak
ott halott a nyelv is, még ha használják akkor is, vagyis haldoklóban van, mint a nemzet.
A lélek képei nem csak képek, jelek, hanem hatalmas energiák vannak mögötte - amik lehetnek éltetők
de pusztítók is, erre nem térek ki. A megélt képek adják a nemzet éltető energiáit. A vitalitás a megélt
képekkel kezdődik, mely mélyen vallásos élmény - itt nem egyházzá merevedet intéményre kell
gondolni. A családsegítő gazdasági programok csak látszatmegoldások. Az igazi vitalitás a nemzet
kollektív tudattalanjából fakad, ha azzal harmónikus a közösség kapcsolata. A közösség, pusztán csak
racionális döntés alapján, program alapján, akarati alapon, nem is tud megmaradni, ha az élni akarás
nem jön mélyen a kollektív tudattalanból.
Természetesen feltevődik a kérdés, hogy hogyan fakad fel az éltető energia a nemzet lelkéből. Belső
önmagunk, lelkünk képeihez nem kell semmi technika, hogy aktiváljuk, elég a puszta csend, az éltető
energiák itt fakadnak fel a lélekből. Ennek életformának kell lennie, vissza kell adni az emberi lletnek a
természetes ritmusát, a pihenés, a csend természetes egymás váltását.
A zsidó próféták a puszta csendjének emberei voltak. Ők, amikor a nép elmerült, egyoldalúan, a külső,
látható valóságban, elmélye elfordult önön lelkétől, nem élte önön életét, visszafordítotték a nép
elmélyét önön lelkéhez lelkének képeihez. Ezt nálunk nem volt ki megtegye. A zsidóknál voltak próféták
kik mítoszok révén visszavitték a népet a Kezdetekhez, hogy lelkében megújuljon - ez volt a
sorskorrekció mitikus alapja.
Fokozatos térvesztésünket mindig ellentétes párhuzamba helyeztem a környező népekével, akiket épp
úgy gyilkolt az ellenfél, török, tatár, osztrák, mint minket és mégis ők egy nemzeti kiteljesedés fele
tartottak, míg mi a nemzeti széthullás fele.

3. Egy idő óta keresem azon lelki okokat, mik a magyarság esetében Trianonhoz vezettek, a velünk rivális
nemzetek esetében, ugyan csak azon lelki okokat keresem melyek segítették, hogy fölénk kerekedjenek
- mert mondom a dolgok először a Láthatatlanban játszódnak le. A nagyhatalmi érdekek találkozása a
Monarchia kisebbségeinek érdekeivel csak külső okok - ezeket kihasználni jól működő nemzeti ösztönk
kellettek, mit csak önmaguk belső világával valamelyest harmóniában lévő nemzetek képesek, olyan
nemzetek melyek a kollektív tudattalanjuk sugallatait képesek fogni tudatukban.
A kérdést továbbá a románokkal kapcsolatban fejtegetem, mert az ők világukat ismerem valamennyire.
Egy a sámánizmusról szóló könyvben, egy jungiánus, magyar, pszicológus írta, hogy az ortodox
nemzetek szerecsésebbek voltak a kereszténység felvételében, mert asszimilálták a kereszténységet,
nem volt rájuk eröltetve, nem került régi mitikus hitvilágukkal ellentétbe új hitük, nem okozott törést
ezen nemzetek életében a kereszténység felvétele - mint magyarság esetében.
Az ortodox nemzetek nem kerültek ellentétbe saját kollektív tudattalanjukkal, nemzeti létük, vitalításuk
forrásával. Max Weber vallásszociológiájában írja, hogy ameddig a katolicizmus megtartója a külső
abroncs szerepét játszó Codex Iuris Canonici, vagysi az intézmény, addig az ortodoxiában nincsen
olyan fontos szerepe az intézménynek, hanem a megtartó erő a kép. Weber szerint a kép erősebbnek
bizonyult, mint a Róma intézményei, mert Rómát széttépte a reformáció, de az ortodoxiát nem sikerült
megbontania.
A románság megtartója, vitalításának forrása az élő kép volt, vallása, mely a lélek vallása volt - ha
primitív is volt a mi szemünkben, akkor is, vagy még inkább akkor. A Monarchia, a Nagy-Magyarország
nem a lélek képein nyugodott, nem azok energiáin, mint a románság léte, hanem pusztán csak külső,
élettelen intézményeken, miknek nem volt saját energiájuk, mint a lélek képeinek. Nem csoda, ha a
román képi erővel, vitalitással szemben, alul maradt a történelmi párharcban, a magyar intézményes
vitalitáshiány. Erdélyben az történt, hogy a román vitalitással szemben alul maradt a magyar
vitalitáshiány. Itt találkozott két nemzet, az egyiknek több volt a vitalitása, mint a másiknak, Trianon
csak ezt szentesítette.
Nicolae Iorga román történész a románság vitalításáról írott könyvében azt írta, hogy a románokat a
belső tartotta meg és nem a külső parancs. Mi mindig katonai erényeinkre voltunk büszkék és abban
biztunk, abban ami intézmény, pusztán csak külső. A magyar külső parancs alul maradt, Erdélyben, a
román belső megtartó erővel szemben.
Gheorghe Sarac, bihari román nóta énekes mondta, az állami román rádió műsorában, igaz nem kis
magyar ellenes éllel, de azért számunkra nagyon tanulságosan, hogy Erdélyben a románságnak nem
voltak kőből épült váraik, mint a magyaroknak, a románoknak a lelkük volt a vár és a lélek vára
győztesen került ki a magyar kővárak elleni harcból. A vár intézmény, de lehet a lélek képe is. A
magyarság esetében sajnos a külső vár csak intézmény volt, nem volt a lélek belső képe is, ezért nem
tudott a románokkal szemben megvédeni - de a románoknak elég volt, a létükhöz, a vár pusztán belső
képe, mert abban több vitalitás volt, mint a magyarok kőváraiban.
Attól tartok, hogy mi székelyek, az autonómia intézményeivel, továbbra is a külsőben bizunk a belső
megtartó helyett - ami már vesztünket okozta. Nem azt mondom nem jó az autonómia, csak az
nyugodjon belső élő képeken.
Erdélyben, a két nemzet lelkében kell keresni, annak magyarázatát, hogy melyik lett a győztes és melyik
a vesztes. A tettek mögött az ember van, kinek tetteit nagyban az határozza meg, hogy hogy éli meg
tudattalanját, elmélye azzal milyen viszonyban van. Erdélyben a magyar - román párharc titkát abban
kell keresni, hogy a két nemzet milyen viszonyban volt kollektív tudattalanjával, vitalitásának
forrásával, hogyan élte meg lelkének képeit, hogyan élte önön életét, vagy hogyan nem, ez döntötte el,
hogy kijé lett Erdély - Trianon csak pont volt a mondat végén.
Mely nemzet rossz viszonyban van kollektív tudattalanjával, nem éli önön életét, annak ösztönei sem
működnek. A kollektív tudattalan egy nagy segítő, akkor, amikor a ráció nem működik. A környező
nemzeteknek nem pottyant csak úgy az ölükbe Trianon áldása. Nagyon jó ösztönökkel kihasználták a
politikai, nagyhatalmi helyzetet és a magyar gyengeséget. Politikusaink gyengeségeiben, Trianonkor,
meg azt megelőzően, a magyar ösztönélet gyengeségét látom megnyilvánulni – a magyar élniakarás
hiányát látom.
De látok egy történelmi analógiát, a mostani Nyugat-Európa és a Monarchia között. A Monarchiát
felszámolták a vitalításukban erősebb nemzetek. Nyugat öregedik, felszámolják a vitalitásukban
erősebb fajok. Ezt jósolja Neagu Djuvara román történész, filozófus. Szerintem a Monarchia bukása,

4. Nyugat-Európa bukásának előképe volt - vajon ezt gondoltak a Trianoni békeszerződést aláírók.
A misztikából indultam ki és oda térek vissza. Az ember alapvető problémája a Látható és Láthatatlan
kapcsolata, az elme és lélek kapcsolata., amit csak a misztika képes egyesíteni és nem a pusztán csak
a Láthatóban mozgó résztudományok. A z ember alapvető problémája a Valóság élménye, miben csak a
misztika részesít.
Jung írja, hogy a nyugat válsága vallási válság, a lélek képeinek válsága, nem megéltek közvetlenül a
lélek képei, halottak. Az igazi élő kultúra, közvetítő szerepet tölt be az elme és a lélek között, ezt nyugat
kultúrája nem tölti be és a magyar sem. Az igazi probléma az, hogy egy halott kultúrában élünk, mi a
lélek igényeit nem képes kielégíteni. A lélek igényeit kielégitő nemzeti kultúránk nincsen. Itt
megjegyzem, hogy a nemzeti az egyetemesben gyökerezzik, mert a lélek képei először is egyetemesek -
a nemzeti csak valami sajátos.
A nyugat embere, önön válságát részproblémák összegeként kezeli, részmegoldásokat keres és nem
látja egészben a problémát. Az emberi lét alapvető problémáját, egészben, a nagy misztikusok,
misztikák látták: az ember alapvető problémája az elme és lélek diszharmóniája, de ennek a
harmóniának a megteremtése csak kezdete az ember teljességélményének, Transzcendens-élmény
nélkül nincsen teljesség élmény - a Lét alapvető problémája a teljességélmény. A nemzeti lét alapja a
teljességélmény. A teljességélménynek, csak egy külső sajátossága a nemzeti lét.
Az ember alapvető problémája a Látható és Láthatatlan kapcsolata, az elme és lélek kapcsolata., amit
csak a misztika képes egyesíteni és nem a pusztán csak a Láthatóban mozgó résztudományok. A z
ember alapvető problémája a Valóság élménye, miben csak a misztika részesít.
Karl Rahner német katolikus teológus írta., hogy az ember vagy misztikus lesz vagy nem lesz. Ebben
nagy igazság van, mert emberi identítást csak a teljességélmény nyújt, a misztika az mely ebben az
élményben részesít. A pszichológia nem tudja az emberi problémát megoldani, mert csak
részproblémákkal foglalkozik, nem tudja önmaga totalításának élményét nyújtani az embernek, ezt a
misztika képes megtenni. A misztika a csendben kezdődik és ott végződik. Tehát misztikára sincsen
szükség csak a puszta csendre - és ott belül minden átalakul. A puszta csendjének misztikája a
misztikákon is túl van. A puszta csend a misztikákon is túl van.
Végül is a vallás célja, a religio-religare, vagyis visszatérés, visszakapcsolódás létünk gyökeréhez, a
teljességhez, vagyis a Transzcendenshez.
Visszatérve Trianonhoz, annak oka, hogy a magyarság nem önön belső életét élte. De ez egyetems
probléma, melyre a válasz a misztika, a csend misztikája.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld