1. Magyari Úr egy néhány dologra fel szeretném hívni a figyelmét.
Reakcióm Magyari Lajosnak a következő Orbán párti cikkére a Székely Hírmondóban:
http://www.hirmondo.ro/web/index.php/velemeny/14790-vlaszts-Magyarorszgon.html
Magyarországon, mint mindenütt előre megírták a szemfényvesztő változás forgatókönyvét.
Romániával ellentétben,ahol a helyzetnek megfelelően a forgatókönyv dráma volt,
Magyarországon egy operett volt a népnek szánt előadás. A címe: Nagy Imre temetése. Ennek
a primadonnája (fő-szónoka) Orbán Viktor volt. Ezt az operettet a pufajkások írták, hogy
eltereljék a figyelmet, a hatalom átmentéséről. A jobb és a bal azonos érdekeket képvisel.
Nem hiszem, hogy Magyari Úr nem tudná, hogy Orbán Úr 89 előtt nyugaton tanult, ott meg
csak a megbízhatók tanultak. Úgy, hogy elhiheti nekem, hogy Orbán a pufajkások szónoka
volt Nagy Imre temetésén, ő volt a fő szemfényvesztő.
Ha annyira nemzetiek a fid-eszesek, akkor miért nem szabták feltételnek, mert akkor ők
voltak kormányon, Románia belépése előtt az EU-ba, a magyar kisebbség kulturális
autonómiáját és a székelyeknek az autonómiát. A történelmi lehetőséget, mi soha vissza nem
tér, épp a nemzettel a szájukat állandóan mosó fideszesek hagyták ki.
Orbán miért mond mást otthon és miért mond mást itt, Basescu árnyékában lapulva. Itt
kinyalja Basescu plasztikáját, ki nyíltan magyar-ellenes, autonómia-ellenes.
Itt szeretnék reagálni Magyari Úrnak egy másik cikkében tett kijelentésére. Ön azt írta, hogy
megosztó és bomlasztó az ki a székelységet önálló nemzetként határozza meg. Ön elfelejti,
hogy a történelmi Erdélyben, ezer éven keresztül önálló nemzetként voltunk elismerve, saját
nemzeti identitásunk volt ezer éven keresztül és mégis szerves, kulturális egységet képeztünk a
magyarsággal, annak ellenére, hogy a magyarság ötszáz éven át a székely önállóság ellen
harcolt.
Nem jó, ha a népek kommunista barátságához hasonló magyar egység ürügyén befogják a
szánkat, nekünk székelyeknek, és nem mondhatjuk ki, hogy a magyarság volt az mely a
legtöbbet harcolt a székely önállóság ellen. Végül a magyar nacionalizmusnak sikerült
legyőznie bennünket, egy fajta magyarrá téve a székely nemzeti identitásunkat. Ők vették el
autonómiánkat is. A Jobbik is úgy akar megmenteni bennünket, hogy ránk kényszeríti azt a
nemzeti identitást mi nem a mienk. Úgy, hogy a Jobbikkal nincsen mit bratyizni a
székelyeknek.
Az igaz, hogy vannak, akik a székelység önálló nemzeti gondolatát megosztásra használják, de
ez csak ott lehetséges ahol a nemzet csak a puszta racionalitás szintjén létezik és nem belső
szellemi tartalomként. Érdekes ezt megint nem veszi számításba Magyari Úr.
A magyar egység a Kárpát-medencében jelenleg egy üres jelszó, nem több, mint a
kommunizmusban a népek barátsága. Pusztán csak teoretikus. Pusztán csak formális. Egy
formális látszategységért, a székelység nem áldozhatja fel önálló nemzeti identitását. Egy
nagyobb egység részének lenni, épp a különbözőség, a saját identitás révén lehet lenni. Ön úgy
akarja a magyar egységet megteremteni, mint Ceausescu a román nemzeti egységet, a régiók,
Munténia, Moldova, Erdély, különálló román nemzeti sajátosságait tagadva, nem figyelemben
véve azokat. Ahogy ön képzeli el a magyar egységet az inkább diktátorokra jellemző.
A nemzeti egységet nem diktátor hajlamúak teremtik meg. Az egységet nem lehet pusztán

2. teoretikusan megteremteni, nem lehet kívülről ráerőltetni a nemzetre. Főleg örökké azzal
jönni, hogy ez is az egység ellen van, meg az is.
A nemzeti egység inkább születik, mint létrehozzuk. Csak egy olyan kultúrában, amely
mindent csak előzetes elmélet alapján tud előállítani és csak fabrikál, nem nagyon értik. A
nemzet sokak számára csak gondolt dolog és ezzel van a baj. A nemzet szellem, és élő képek
mik a lélekben élik életüket. A székelykapu és annak képi világa a lélek képei mi a tudatunkba
kerül a lélekből. De amikor a kép csak a tudatban van és elveszítette a kapcsolatot a lélekben
lévő képpel, akkor elveszett az identitás, az élő nemzeti identitás. Nem elég csak gondolni,
hogy magyarok, székelyek vagyunk, az élő nemzeti identitáshoz. De sajnos ma már csak
gondoljuk.
A nemzeti kultúra alapszimbólumai a székelykapu és szimbólumai, például, a
Transzcendensre utaló jelek, csak így van értelmük, csak így igazán élőek a Transzcendenst
közvetítve. Ezek alapján mondhatom, hogy az élő nemzeti identitás a Transzcendenssel való
élő kapcsolathoz kötött, vagyis vallásos élmény.
Nem ott van az egység ahol csak ideológiaként gondolják, ahol csak gondolat. Ahogy az egység
szavunk sugallja, Egy-ség, az Egy-ség, csak az Egy-ben, az Egy által lehetséges, az Egy
élménye által, mert csak az Egy révén vagyunk egyek. Ez az Egy, csak a Transzcendens Egy
lehet, mire a lélek, a kultúra képei utalnak. Csak a Totalitás, az Egész révén lehetünk egyek,
de csak akkor, ha magunkat Totalitásként, Egészként éljük meg. Csak a Totalitás-élmény
tehet eggyé bennünket magyarokat.
A Totalitás szimbólumai, a lélek képei, univerzális szimbólumok és csak az után nemzetiek. A
nemzeti egység, érdekes módon, nem úgy jön létre, hogy a nemzetire helyezzük a hangsúlyt,
hanem csak az univerzális élményeként jöhet létre, mert a nemzeti talapzata, ami hordozza az
az univerzális, vagyis a Teljesség. A nemzetet az Egész élteti, mi bennünk él és nem fordítva.
Miért nincsen magyar egység?! Mert csak fragmentumok vagyunk, kik nem éljük magunkban
emberségünket, mint Totalitást. Elveszítettük belső emberi identitásunkat, ezért nincsen
magyar egység. Magyar egységet nem lehet kötelezni egy puszta ideológiaként, mi kívülről
van hozzáadva nemzethez, mint egy kényszerzubbony.
A magyar egységet, mint minden szellemi valóságot nem lehet úgymond létrehozni, akarati
elhatározással. Olyan, mint a hit az Egység élmény, belülről kell születnie, minden külső
beavatkozás nélkül. A szellemi dolgokat, és ez a magyar egység is, nem lehet külső
beavatkozással megteremteni, nem lehet kívülről bevinni a lélekbe - az elmébe be lehet vinni
kívülről dolgokat - mert a szellemi dolgok belülről születnek, mert már eleve ott vannak és
csak hagyni kell, hogy maguktól aktiválódjanak, mert a szellem bennünk aktív valóság. A
nemzetei egység alapja az ember, mint Totalitás, mely a lélekben aktív valóság. A nemzeti
egység egy a lelkünkben hordott aktív valóság melyet csak hagyni kell megvalósulni.
Nyugatias gondolkodásunk úgy látja, hogy valami csak úgy valósul meg, ha először
kigondoljuk és utána tettekkel megvalósítjuk. Ezt nagyon jól fejezik ki Goethe Fausztja, mely
azzal kezdődik, hogy "In Anfang war die Tat" A Kezdetben volt a tett. De a tett annak fontos,
aki nem éli önön Totalitását, mint aktív valóságot. Annak fontos és nélkülözhetetlen a Tett, ki
nem él a Nagy Egészben, nem él a Transzcendensben, mint aktív valóságban. A taoizmus
hőskorában másként látták a kínai bölcsek: a tetteinkkel inkább csak elrontjuk a Nagy Egész,
a Tao cselekvését bennünk. Ezért tanították a nem-cselekvést és az a révén való cselekvést,
hogy ne mi cselekedjünk, hanem egy tökéletesebb cselekvő cselekedjen.

3. A Léttel és a Transzcendenssel való kapcsolatunkkal van a gond. Leginkább a vallások, azt
sugallják, hogy az embernek kell tevőlegesnek lennie a Transzcendens irányába, hogy csak a
Kezdetekben volt az, hogy Isten kezdeményezett. A Kezdet, most is épp olyan aktív valóság
bennünk, mint a Kezdetekben, csak hagyni kell, hogy aktivitást kifejtse bennünk. A
Transzcendens, a Lét most is épp olyan aktív valóság bennünk, mint a Kezdetekben, csak
túlzott aktivitásunkkal megakadályozzuk, hogy a Lét, a Transzcendens legyen aktív bennünk.
Nincsen szükség kemény gyakorlatokra, mint sok keleti technika sugallja, hogy a
Transzcendens élményébe részesedjünk, épp fordítva, nem kell tenni semmit, mert a Semmi is
aktív valóság bennünk és végtelenül közel van. Épp a Semmi van a legközelebb hozzánk, mert
nem áll részekből. Azt hisszük, hogy a Láthatatlan van távol és a látható közel, pedig épp
fordítva van. A Láthatatlan annyira közel van, hogy el sem hisszük. Isten túl közel van azért
vagyunk képtelenek a vele való kapcsolatra és ezért jöttek létre a vallások, mert az ember nem
vette észre Isten közelségét.
Az ember fél attól, hogy a Transzcendensre, a Létre bízza magát ezét részesíti előnyben a
tettek biztonságát. A tett kézzel fogható valósága biztonságérzetet nyújt, de egyúttal
tudattalan szorongást is gerjeszt. A szorongás szaporítja a tetteket. A ma embere a tett őrültje.
Ebből a kiút, hogy az emberiség veszi a bátorságot és a Transzcendens, a Lét benne élő
aktivitására bízza magát.
Az emberiség szellemi válságban van, mert kiszakadt a Nagy Egészből. Ebből nem fogja
kivezeti semmilyen reform, sem kelet sem nyugat misztikái, ebből a kiutat a teljes elengedés
jelenti, minden eddiginek az elengedése. Ebből a kiút a teljes Transzcendensre és Létre
hagyatkozás, hogy ők legyenek aktívak bennünk és nem mi, mert mi már végzetesen kezdünk
mindent elrontani tetteinkkel. A világ megújulásának alapja a nem-cselekvésből születő
cselekvés. Csak így lesz újra egységes az emberiség, és csak így lesz egységes a magyarság.
Az egység nem csak magyar kérdés, hanem az emberiség problémája és megoldani csak az
emberiség szellemi egysége megvalósulása révén lehetséges és nem azon kívül. Egésszé csak az
egészben lehet lenni és nem azon kívül. Az emberiség egységét mellőzve nem lehet külön
magyar egységről ábrándozni, mert ez csak nemzeti önzésnek tekinthető. A bezárkózás a
nemzetibe épp a Nagy Egész széthullásának az eredménye. A Nagy Egészben meg van a
nemzetnek a maga helye, rész voltában az Egészet tükrözi, arra utal. A széthullás állapotában
a nemzet öncél lesz, az Egész helyére lépik, és megszűnik az Egész tűkre lenni, mi jel voltával
túlmutat önmagán.
Az emberiség szellemi válságának oka, hogy a Látható nem tölti be a szerepét, márpedig azt,
hogy túlmutasson önmagán, a Látható már nem puszta jel, mi a Transzcendensre utal. A
végzet a Látható öncélúsága, az ember bezárkózott a Láthatóba. A nem-cselekvő számára ez
nem probléma, mert számára egyformán jelenik meg a Látható és a Láthatatlan. A nem-
cselekvő, mivel nem cselekszik, nem ragadja meg a Láthatót, így a Látható rövid időre vissza
tud húzódni, hogy megjelenjen a Láthatatlan. A nem-cselekvőbe ezt a Transzcendens maga
cselekszi és nincsen szükség misztikákra. Ahogy az ég beborul és kitisztul, olyan természetesen
váltja a Látható és a Láthatatlan egymást, mert mindkettő ugyan annak a Valóságnak
kifejeződése.
Nem nekünk kell megragadnunk a szentet, hanem a szentnek kell megragadnia bennünket.
Ábrahámot idegenek álruhájában Isten látogatta meg, Ő csak befogadta az idegeneket. A
szent élménye a Teljesség élmény. Ez a spontán élmény a nemzeti lét alapja és nem egy
valami kiagyalt gondolati valóság.
Csodálkozom Magyari Lajoson, mint költőn, aki verset írt egy meghatározó szakrális képről a

4. Golgotáról, hogy, hogy nem ismeri a szakrálist, annak spontán természetét és szerepét a
nemzet életében, hogy a nemzeti identitás vagy szakrális, vagy nincsen. Az igazi költőnek
prófétának kell lennie, kit az Úr meglátogat. A költőt a szentség szüli. Igaz ezek a költők már
nagyon régen nincsenek. Magyari Golgota versében is már nem a szent az aktív valóság,
hanem az ember.
Azt hiszem, hogy a nemzeti egységgel, a nemzeti identitással azért van gond, mert az ember
nem Totalitásként, nem Egészként, nem Transzcendensként tapasztalja meg önmagát. Nem
tudja a ma embere, hogy a nemzeti lét, identitás, egység, csak az ember önmaga Totalitás-
élményeként jöhet létre, mint annak következménye. A nemzeti lét nem önálló valóság, hanem
a Nagy Egésznek csak egy megnyilvánulása mi visszautal rá. Az Egésznek egy képe mi az
Egészre mutat.
Sajnos a ma nemzetije nem tudja, hogy a nemzeti lét nem egy pusztán csak gondolt valóság,
hanem a lelkünkben hordott egyetemes, élő szellemi, képi valóságnak a kifejeződése. A gond
az, és ebből születnek az öncélú nacionalizmusok, hogy az Egész nem egy megélt valóság, az
ember nem éli meg önmagát, mint Totalitást és ezért nincsen tisztába a nemzeti szerepével,
hogy az csak egy jel, a lélek szakrális képei révén, mi az Egészre, a Transzcendensre utal, hogy
a nemzet csak valami Teljességnek a kifejeződése, minek a Teljesség nélkül nincsen önálló léte.
Az emberiség válságának oka, hogy minden szinten megrekedt a horizontálisban. Létéből
hiányzik az önaktív vertikális.
Amikor az Egész élő valóság, benne minden a betőlti a maga szerepét. Amikor az Egész
széthullott, semmi sem működik a rendeltetésének megfelelően. Sajnos a Nagy Egész
széthullott és a nemzet sem tölti be a szerepét. Ha nem ismerjük a Nagy Egészet, mint élő
valóságot, persze nem tudjuk, hogy mi az igazi szerepe a nemzetnek. Innen indul minden
nemzeti válság. A nacionalizmusokat az szüli, hogy a nemzet nem képes már betölteni az ő
rendeltetésének megfelelő szerepet az Egészben és öncél lesz a nemzeti lét. A nacionalista már
nincsen tisztában a nemzet igazi szerepével az Egészen belül, mert ő már nem ismeri az
Egészet közvetlen élménnyel.
A nemzet, az Egészben, egy közösség, melynek léte a lélek Transzcendensre utaló képeire
alapozódik, létével, mint közösség a Transzcendenst fejezi ki, arra utal. A nemzet, mint
közösség, egy Totalitás szimbólum, az Egésznek egy kicsinyített mása, és visszautal arra.
A nemzetet a Totalitás-élmény védi és nem az intézmények vagy a nacionalizmusok. Ameddig
az ember önmagát Totalitásnak éli meg, addig a nemzet élő valóság és közösség, addig a
nemzeti identitás a lélek élő valósága. A nacionalizmus azzal nincsen tisztába, hogy a nemzet
addig élő, meddig mi is belül élő valóságok vagyunk. Nincsen tisztába a nacionalista, hogy a
nemzet egy bennünk élő szellemi valóság kifejeződése, mi ha már nem élő, hiába védünk
kívülről, mert az már csak a halott forma védelme. A ma nacionalizmusa már csak a nemzeti
lét halott képeit védi, a nélkül, hogy azokba életet tudna lehelni.
A ma nacionalistája már nem az élő nemzetit képviseli, hanem azt a nemzeti létet, ami
megrekedt a horizontálisban. A konfliktusa a nagytőkével, amivel szemben igaza van, mert a
nemzeti útjában van a nagytőkének, azért nem igazi probléma, mert mindketten már csak a
horizontális lét kifejeződései. Kettőnek a konfliktusa sajnos csak a horizontálison belüli
konfliktus. Az igazi megoldás nem a nemzeti dominanciája lenne a tőkével szemben, mert
akkor is csak a horizontális lét dominálna, hanem az, hogy a Lét, a Transzcendens váljon
cselekvővé bennünk, hogy így kapjuk vissza emberi és nemzeti identitásunkat. A megoldás az
emberiség eddig cselekvő kora után az ember nem-cselekvő korának kell eljönnie, mely

5. mindennek visszadja a belülről való cselekvés autonóiáját, a vertikális autonómiáját. Amikor
nem mi élünk, hanem Isten él mibennünk. Amikor már Isten közelsége megszünteti a
vallásokat, misztikákat.
Azt hiszem, hogy a ma nemzetijének fő problémája, hogy nem tudja, hogy a nemzeti lét igazi
helye és szerepe hol van: hogy a nemzeti lét önön Totalitásunkban, lelkünkben megélt szellemi
valóságnak kell lennie, hogy identitásunkat lelkünkben hordjuk szellemi és képi valóságként,
Transzcendens tapasztalatként, hogy a nemzet szerepe a Nagy Egészben, nem más, mint képi
jelnek lenni mi az Egészre mutat, közösség lenni, melynek szerepe az, hogy a Nagy Egész
kicsinyített mása legyen, maga is Egész, így utalva rá.
Végül is a nemzet puszta Transzcendensre utaló jel, a lélek egyetemes, csak sajátosságukban
nemzeti, képei révén, amik a nemzeti kultura, identitás alapjai. Ebben van a nemzeti igazi
rendeltetése, mitől a nacionalizmusok messze eltérnek
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld