1. Csak az olvassa Gerlét, aki egy elmebeteg agyürülékében akar gyönyörködni:
Hámyszor, de hányszor nem olvastuk Gerle Évától, a Transzindexen megrendelt rágalmazó
cikkéhez írt kommentárjai között is, hogy: „Van egy erkölcsi színvonal, ami alá nem
ereszkedünk”. Nos, milyen színvonal az, kérdem én, ahol egy magát szépírónak képzelő,
megalomániás senkiházi ripacs, azt hazudja merész pofátlansággal az olvasóinak, hogy
egy, hét megjelent könyvvel rendelkező, szakmailag harminckét éve elismert hatvan éves
írónak, aki ráadásul négy gyermekes és gyönyörű feleséges családapa, és aki minderre még
ráadásul aktív karate-mester (sportoló) is, van egyáltalán fizikai ideje, nem, hogy ízlése
(brrrrhh!) egy ilyen, magát illegető bulvár-ripacs magánügyei után kutakodni?
Nézzék csak, hogy milyen 8 osztályos színvonalon gondolkozó, unatkozó külvárosi nőknek
való idióta sztoriba kevert engem bele és miket nem volt képes ez a sikervadász a saját
blogjára, velem kapcsolatosan is az izguló jérce-olvasóinak kikakálni:
ezek a szerencsétlenek
A Csakazolvassán Január valahányadikán Közzétéve
Tudom, hogy azt szeretnétek, ha csupa szépet és jót kapnátok itt naponta. Ha a bloggeretek
méltatlansággal találkozván csak megrántaná a vállát, avagy elintézné szépen, magánügyként:
rendőrségen, hosszútávfutva, pszichológusnál, és ide nektek csak az értéket hozná. De a
bloggeretek ilyen támadások között él, folyamatosan figyelnie kell, ébernek lennie,
lementenie azt, amit feljelent, és érzelmileg-tudatilag fel is kell dolgoznia a rengeteg
eseményt, valamint felhívni a figyelmet ezeknek az igen gázos jelenségeknek a létezésére. És
ha már olyan, hogy a vele történteket hatékonyan feldolgozni — nyilvános — írással képes,
akkor levonja belőle mindazt, ami elvileg, az általa képviselt értékek szerint érdekes és fontos.
Amúgy sem vagyok olyan blogger, aki akármilyen témát elvi alapon elkerülne, mint ördög a
tömjénfüstöt. A bejegyzéseim, a háttértudásom nemcsak a színházi katarzisaimból és a tündéri
gyermekeimből, hanem ebből: a sok érdemtelen helyre nézésből is származik. Onnan kell
válogatni, mert az a világ. Mivel ti nem néztek ilyen helyekre idő, kedv, érdeklődés híján,
nézek én, és lepárolok.
Nagyon bánom, hogy nem tettem abszolút világossá, ki Minden Áron. Mondtam, jó, már
biztos abbahagyja, lapozzunk.
A mai bejegyzés egy moderációra azóta is váró kommentre válaszként indult. A kommentet
Minden Áron írta tegnap két másikkal, mert be van tojva. Minden Áron fél, mert van
félnivalója: nem akar lelepleződni, mert sok gázos dolgot csinált már ezen az álnéven, ezért
próbál most azzal zsarolni, hogy ha én őt leleplezem, akkor ő is közzéteszi a lakcímemet. És
ezt bejelenti. Kérdem én, hol teszi közzé. Hol van neki olyan nyilvánossága, egyáltalán: bárki,
aki adna az ő szavára, ahol olvassák őt, értik a kontextust, a zavaros fejtegetéseit, a
rögeszméjévé tett bloggerrel kapcsolatos szövevényes ügyet? Hol áll ő a világban bárkivel
szemben is arccal, névvel, teljes személyiségével? Hol hihető ő, ki ő, minek írogat ő, mit
akar? Mire figyeljünk föl vele kapcsolatban? Hogy zavaros, és valamit nagyon akar,
legfeljebb.

2. Nem tudom, ki mikor jött a blogra: Minden Áron történetét megírtam már itt. Ha nem akarod
ezeket elolvasni, akkor annyi a lényeg, hogy Minden Áron egy fantom, aki soha nem fedi fel a
kilétét, mert a névtelenség biztosítja számára a zaklatás, lelki manipuláció, fenyegetés
kényelmesen védett alapállását. Minden Áron képtelen meglenni internet és ott mások
sanyargatása nélkül, nőkre utazik, utánam tizenhat hónapja vetette magát, bemutatta már a
teljes arzenált: hízelkedés, a blog bőkezű anyagi támogatása, a lakcímem hazugsággal való
kinyomozása, a szegény gyászoló anya sajnálata, az őt elhajtó blogger iránti izzó gyűlölet,
újabb álnevek, a sértett dühöngés és a bármely színvonalú ellenségekkel, így Kozma
Szilárddal és Kotros Borisszal való szövetkezés. Erősködés, okoskodás, szóvicc, kötőjelek,
magát tukmálás és szexuális molesztálás. Minden Áron képtelen egyenrangú, figyelmes,
szembenézős beszélgetésre. Minden Áron naponta olvassa a blogot. Minden Áron ugyanazért
garázdálkodhat, mint Kozma Szilárd: mert mindenki hallgat.
Az olvasó ne háborodjon föl, ha belőlem egy-egy esemény indulatokat vált ki, és azt is
megírom, azt is hajtóerőnek használom. Kozma Szilárd vicces. Minden Áron annyira
irritálóan gusztustalan, hogy abban még vicces sincsen.
Minden Áron azt hazudja Kozma Szilárd profilján, hogy van olyan olvasóm, aki “egy kis
szexuális zaklatásért cserébe” elárulja neki a blogjelszót. Ez visszatérő érv nála, hogy amit ő
összenyáladzik, azt a nők akarják, kívánják, igénylik, kezdeményezik. Talán többen
kihámoztátok a kommentek közül az aktuális történetet — a csakazolvassa lejáratására még
nyáron létrejött facebookoldalon szeptemberben a hozzászólók vagy lájkolók között Minden
Áron kiszúrt egy új nőt, és rászállt. A bizalmába férkőzött, beletolakodott az integritásába.
Aztán jött a molesztálás, amelyről most itt próbálja bizonygatni kommentekben, hogy nem is
az.
A nők egyszerűen nincsenek felvértezve az aljasság ellen. Jóindulatúnak és gyanútlannak
nevelik őket. Ne bántsanak senkit, és ne merészeljenek asszertívak lenni. Egész életükben sok
minden, amit természetesnek véltek, amiről azt mondták nekik, hogy szükségszerű, például a
külsejük akár dicsérete, akár leszólása, de mindenképpen: kontrollja, vagy igen gyakran a
szexualitásnak nevezett eseménysor is mások érdekében, ellenük, a rovásukra történt. Ha a
naivitásuknak is szerepe van abban, hogy erőszak áldozatává válnak, őket hibáztatja
mindenki. Nagyon speciális tudás kell ahhoz, hogy átlássanak az ilyen manipuláción, és igen
gyakran agresszívnak és férfigyűlölőnek bélyegzik azt a nőt, aki ezt a tudását használja is.
Én is benéztem eleinte Minden Áron dumáját. Mert a pszichopaták szuggesztívek.
Amikor a Kozma-ügyben ott tolakodott, tartalmilag idéztem is, miket írogat ő nőknek, és
mennyire komolyan vehető, erre nagyon kicsi lett, és azonnal védekezni kezdett.
Te kezdtél részleteket közölni privát és hangsúlyozom kölcsönös beszélgetésekből. Valahogy
meg kellett állítsam ezt a beteges közléskényszered.
Úgy érti, azzal zsarolt engem, hogy ha nem úgy viselkedem, ahogy neki tetszik, ha
megemlítem, hogy ő zaklató, már küldi is “díszkiadásban a férjeknek”, hogyan meséltek az
olvasóim (?) neki a “puncijuk illatáról”. Engem tartana sakkban mások ügyeivel, rajtam
ugyanis nem talált fogást. A legaljasabb diktatúrák húzása ez.
Áron, miféle kölcsönösségről és magánügyről zagyválsz itt?

3. Nekem az volt a tanácsom, ha olvastad, hogy egyáltalán ne írjál ismeretlenül, arctalanul, a
privát lényedet nem vállalva (sosem véletlen, ha valaki nem vállalja) ismeretlen nőknek
semmi szexuális jellegűt, és akkor nem kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy nevetségessé válsz,
megvádolnak, feljelentenek, kiderül az aljasságod. Ne nyomuljál. Tartsd meg a
szexualitásodat a saját szűk körödben.
Ez a biztonsági tanácsom. A másik a döbbenet: ebben mi a jó? Már a hatalom mámorán,
mások megszégyenítésén, megalázásán kívül, mert azt látjuk, hogy neked ez a fontos, és
semmilyen manipulációtól nem riadsz vissza, ha akad sarokba szorítható nő.
Az a kérdésem, hogy te ezt komolyan izgalmasnak, szexinek érzed-e. Itt tartasz már nem is
fiatal férfiként? Ennyit sikerült letenni az asztalra? Miután jómódú üzletembernek adod ki
magad “gépkocsivezetővel”, aki “nagyvonalúan segítesz, ha kérik”, “diszkréten nem feded fel
a kiléted” (csak utána hónapokig emlegeted, mekkora arc voltál) és “nem nézed, milyen, aki
kéri”? Ennyi emberi érzékenység van benned? Ennyire kell a mások fölötti hatalom? Milyen a
tükörbe nézned?
Minden, amit írsz, számító, önös, hazug. Azért állítod, hogy az a levelezés szigorúan
magánügy, mert neked így volna kényelmes. Úgy teszel, mintha itt valami magánéleti, felnőtt
esemény történt volna, egy görbe éjszaka, kölcsönös diszkrécióval. Így bazírozik áldozata
hallgatására a nemierőszak-elkövető is, a szakirodalom részletesen tárgyalja ezt a
mechanizmust. Holott nem volt itt semmi kölcsönösség: az történt, hogy kiszúrtál valakit, aki
alkalmas, gyanútlan célpontnak tűnt, rászálltál és ráöntötted a sorvadt lényed mocskait.
Megerőszakoltad virtuálisan. És elvárod, hogy hallgasson, és mivel nem teszi, zsarolsz és
fenyegetsz. Most meg stratégiát váltottál, és hirtelen leírod, hogy dehogy is, te soha nem
tennél ilyet. Velem üzengetnél neki? Hát mi vagyok én, postás? Mert már nem is tudod, ki ő?
Hát nyáladzani akarsz, vagy úriembernek tűnni?
Aszongya:
Az, hogy te nem tudsz erotikus tartalmú beszélgetéseket folytatni idegenekkel az a te bajod.
További kérdésem: neked miért nem elég a pornó és a Villa Bagatelle-be vitt nők, miért
vadászol civilekre is? Miért számolt be nekem négy nő abból a körből is, ahol megismertelek,
arról, hogy zaklattad őket? Nem okvetlen szép és fiatal, és semmi esetre sem szexisen
viselkedő, ellenben hiperintelligens nők. Miért?
Most rettegsz, mert megtudták sokan, miket írogatsz, mert szégyelled, mert szégyellnivaló is.
De a bűnöket kitenni közügy, mert elrettentő hatása van. Lám, úgy, mint eleinte, engem sem
molesztálsz már.
Ő elkövette azt a hibát, hogy egy szigorúan magánbeszélgetés tartalmát megosztotta mással,
te pedig, hogy fokozd az indiszkréciót ebből részletet közöltél, sőt hivatkoztál annak néhány
tartalmi elemére.
Azt gondolom jogos felháborodásomban írtam válaszul amiket írtam.
DE EZ NINCS ÍGY !
Nem, a felháborodásod nem jogos, hanem pánikba estél, hogy amit titokban csinálsz, az
kiderül. Hogy az álnevedet összekötik valami undorítóval. Nappali, polgárilag felvállalt
éneddel te is tudod pontosan, hogy facebookon látott nőknek hízelkedni, szexuális tartalmú

4. szövegeket írni ált. isk. helyesírással nagyon kínos, vállalhatatlan. Ez mekkora nyomor már?
És el is ismerted, hogy ez történt. És most taktikát váltasz, mert az eddigi nem jött be.
Mi a jó (erotikus, magánügy) abban, hogy ahelyett, hogy a saját életedet élnéd, ügyeidet
tolnád, 1. utánam koslatsz rögeszmésen, mindent mohón olvasva, mindenre reagálva, 2. csak
fényképen látott, gyanútlan nőkre erőlteted a gusztustalan képzeteidet? Hogy kezdődik ez?
Hogy jut eszedbe?
Jaj, de szeretnél te jó fiúnak, megbecsülésre, tiszteletre méltónak tűnni. De mocskos titkokkal
teli, frusztrált kis senki vagy, aki emberi közelségért rimánkodik, mert máshogy nem jut
nőhöz. Ahelyett, hogy elmenne egy pszichiáterhez. Ezért dicsekszel nekem a Villa Bagatelle-
beli randevúiddal, és ezért sajnálod tőlem az ottani kaját. Ezért ajánlgatsz nekem partnert.
Most képzeld el, hogy van olyan élet, hogy semmi sem kínos, amit az ember csinál. Nem kell
eltitkolnia semmit.
Te belemanipuláltad ezt a nőt egy bizalmas beszélgetésbe, amelyet végig te irányítottál, és
amely a te érdekedet és biztonságodat, a te igényeid kielégülését szolgálta. Hatalmi játszma.
Ez csak neked volt jó. A közelébe tolakodtál, mert mint minden pszichopata, remekül
pengeted az érzelmi húrokat. Érted a nagy költőnő is szavatol, mert átvágsz a palánkon
mindenkit. Beszopják a manipulációt, az őszinteség nem kell nekik. Nem azért, mert nem
okosak és nem jószándékúak, hanem mert minden azt biztosítja az uralkodó kultúrában, hogy
ezek a trükközések rejtve maradjanak.
Nos, ez az a blog az a hely, ahol ezeket a mocskokat is közszemlére tesszük.
Te attól rettegsz, hogy mások megtudják, az igazság bajnoka, a Gerle Évát leleplező nagy
Minden Áron milyen erotikamorzsákért szűkölő, erőszakos, szánalmas kis féreg
tulajdonképpen. Ezért akarsz engem is lejáratni, tönkretenni, ezért mocskolod a blogomat
mindenhol, mert én nem félek tőled, hanem kiteszlek a fényre, és nevetségessé válsz.
Neki pedig, akire a zaklatás, undorító molesztálás irányult, nem dolga a téged védő,
kényelmes kis diszkréciót biztosítani, sőt, jól teszi, ha megbízható személyhez vagy a
hatósághoz fordul vele.
Az ilyesmi sosem kölcsönös, mert nemierőszak-kultúrában élünk, és emberek százezrei
csorgatják a nyálukat könnyed, mellékes szórakozásként más emberek kiszolgáltatottságára,
lelki, fizikai vagy gazdasági gyengeségére. Ezért szánalmas a pornót mentegető, a
tegnapelőttiben idézett rohama is Minden Áronnak, mert a pornó alapvető aszimmetriája
bonthatatlan: néző és szereplő, láthatatlan test és izgalom, látható test és nagyon is prózai,
gyönyörmentes, kemény igénybevétel, ha ép nem kín és maradandó sérülés. Van, akit
kiszolgálnak, és van, aki kiszolgál. Pénzért van megvéve az az erőszak, amelyet a rendszer és
konkrét erőszaktevők biztosítanak. Az erőszak lényege, hogy az, aki ott látható, csak ennyire
tartsa magát.
Ha ez ilyen szexi dolog, vajon miért nem lesznek apu féltett lányaiból pornósztárok? Csak
nem azért, mert az ilyesmi vállalhatatlan a komoly morális érzékű emberek körében? Hát csak
van valami oka, hogy a szexiparbeli részvétel erkölcstelennek, stigmának számít, egyébként,
és ez is az egyenlőtlen viszonyokat mutatja, haszonhúzónak és áldozatnak egyaránt. Sőt, Kovi
mindenképpen kevesebb megvetéssel szembesül, mint Michelle Wild.

5. Más férfiak meg a társaságukat, a pillantásaikat, a leveleiket, a vágyaikat erőszakolják nőkre,
olyan nőkre, akik ezekből nem kérnek. Ha kölcsönösen kellemes beszélgetés zajlott volna, azt
az egyik résztvevője biztosan nem nevezné később undorítónak, molesztálásnak, és nem is
tiltotta volna le a másikat. De ezt tette.
Minden Áron abban reménykedett, hogy a nőből kiszedett titkokkal, avagy azzal, hogy “de
hát ő is akarta”, annyira sakkban tudja tartani őt, hogy soha ne beszéljen az ellene elkövetett
erőszakról. Minden erőszaktevő ebben bízik, ezért van stigmatizálva rendszerszinten az
áldozat, hogy szabadon lehessen erőszakoskodni. Ezt jelenti a nemierőszak-kultúra sok más
között.
És most pofára estél, Minden Áron. És olyan buta vagy, és annyira számít neked, hogy én mit
mondok, olyan ostoba benned ez a felfuvalkodott egó, amelyet igazságérzetnek érzel, hogy
nem bírod befogni a pofádat és elsunnyogni, hanem itt hadakozol, és érvelsz, hogy de te hogy
és miért és milyen körülmények között írtál szexuális tartalmú, szándékosan megalázó
üzeneteket ARCTALANUL, sunyi álnéven egy VADIDEGEN nőnek. Hogy igazold
valahogy, ami igazolhatatlan. Én elhiszem, hogy te az erotikát — ami neked izgalmas — és
mások megalázását nem tudod megkülönböztetni, pont ezért vagy orvosi eset.
A fent említett, mások kiszolgáltatottságára, a biztonságos leskelődésre gerjedő emberek és az
a kultúra, amellyel át vannak itatva, NŐGYŰLÖLŐ és SÉRÜLT. BETEG. Azt hinnétek,
Minden Áron ritka kivétel? Tömegesen vannak ilyen emberek, akik a saját frusztrációjukat
mások ellen fordítják. Bosszút állnak, mert nem kellenek, illetve mert a túlzó, jogtalan
igényeik nem elégülnek ki, ezért a prédaszerzést joguknak képzelik, mi több, férfiasnak
tartják, megmagyarázzák, levezetik evolúciósan, büszkék rá, anekdotáznak róla, viccelődnek
és megértést remélnek, sőt: vetélkednek, ki az erőszakosabb. Folyton másokat hibáztatnak,
folyton elégedetlenek, mert nem méltók, nem erősek, hanem magukon kívülre, a női testbe, a
nők elfogadásába, engedelmességébe, másokon való uralkodásba helyezték a tengelyüket (ez
milyen jó megfogalmazás, hirlando!). Azt a tengelyt, amelynek belül kellene lenni, saját
jogon, saját teljesítménnyel.
Ezek a szerencsétlenek egész életükben másoktól függenek, kétségbeesetten. És ennek a
kétségbeesésnek a másik oldala, a csillapító szere az erőszak. Ezek a szerencsétlenek mindent
megtesznek, hogy úgy tűnjön: a világ tele van szép, fiatal, készséges nőkkel, akik nőiesek,
akik a fantáziák beteljesítői, a fantáziákéi, amelyekben a férfi helyett pondró, akárcsak
édesanyja ölében valaha, újra érzelmi biztonságban lehet, ahol ő kell, ahol ő kemény, dicső és
erős. Nők, akik úgy néznek ki a szerencsétlenekre a magazinból, a képernyőről, és akik
élvezik úgy általában is és persze velük, a szerencsétlenekkel a szexet — a szerencsétlenek
szexnek nevezik mások megalázását, a partnert semmibe vevő igények kiszolgálását. Az
illúziónők pillantanak ránk a Kotros Borisz nevű szörny tumblr-ján is.
És ezek a szerencsétlenek azok, akik, bár náluk van a hatalom mindenféle mutató:
életminőség, rang, pénz, beosztás, szabadidő mennyisége, döntési szabadság, az erőszak joga
szerint, nem tudnak máshonnan önbecsülést meríteni, csak az ilyen illúziókból. A
megvásárolt, üzleti alapú, avagy manipulációval elért élményéből annak, hogy ők kellenek,
számítanak, vonzóak, hogy rájuk, akik különben nem elegek, bárki is kíváncsi, hogy rájuk
valaki, akár egy szép és fiatal nő, visszanéz. Ezek a szerencsétlenek azért élnek az illúzióból
és az erőszakból, megfélemlített, pénzért meztelen, termékként felkínált nőkből, mert saját
teljesítményük, tartásuk, az önbecsülésüknek inherens, önazonos forrása nincsen. Ezért
leskelődnek, mustrálgatnak, fikáznak ezek a szerencsétlenek álló nap másokat az interneten.

6. Ezek a szerencsétlenek is, mint mindenki, szeretnék magukat jó embernek érezni, ezért aztán
ezzel a kínos mechanizmussal nem szeretnek szembesülni. Ezekkel a szerencsétlenekkel mi
nem állunk szóba.
Egy nő, ha nem kell annak, aki neki kellene, egészen mást csinál. Leginkább magát emészti.
Társkeres türelmesen. Vagy csendben transzformálja a szexualitását. Önkéntes munkává,
kulturális fogékonysággá, sporttá.
Nekem mázlim van, hogy engem egy ritka speciális ízlés kedvelt csak, és különösebben soha
nem voltam jó nő, mert ezért én nem kaptam rá arra az olcsó jutalomfalatra, amelyre sokan
rákapnak: az ilyen férfiak pillantására, kívánkozására, a hajlandóságért adott érzelmi vagy
akármilyen fizetségére; nem kaptam rá az így szerezhető viszonylagos elismerésre, előnyre, és
nem is traumatizálódtam túlságosan, nem lettem menthetetlenül Stokholmos, illetve jelentős
énmunkát végeztem, hogy megszabaduljak tőle; nem tettem belsővé ezt a logikát (aki által
mégis traumatizálódtam, afölött most, leleplezve ezt a mechanizmust, erkölcsileg revansot
veszek, mert a szólás, a láttatás lehetőségét kaptam a bloggal).
Ezeknek a szerencsétleneknek a viselkedését mi leleplezzük, blogot írunk — korántsem csak
én –, a rájuk jellemző mechanizmusokról beszélgetünk mára széles körben. Majd ezek a
szerencsétlenek erre felfigyelnek, magukra ismernek — miért is? A kép nem tetszik nekik, és
ezért ádázul, sunyi álneveken üldöztök, feszültök, trollkodtok, aljaskodtok, elvakult
sértettségetekben, mintha valami értékmentő harcot folytatnátok, magatokat érthetetlen
módon okosabbnak és hasznosabbnak képzelvén. Homályos foltokat látva csak abból, ami
például ezen a blogon zajlik, de a saját életetek kudarcaiból is. Aurelius Respectus,
Deansdale, Abszolút Igazság (hehe), Kotros Borisz, Minden Áron, Kozma Szilárd: ez a közös
bennetek.
Az értelem és a jó szándék fényénél ti elolvadtok, mint gombóc fagyi a maldív tengerparton,
és ezért gyűlöltök engem, ezért vannak tele csakazolvassa elemezgetésével indextopikok, és
ezért nem kopik le Minden Áron sem. Mert ennyire fáj nekik ez a tükörkép, és, látva a blog
népszerűségét, ennyire érzik fenyegetve a jó kis kényelmes, reflektálatlan viszonyokat. És ez,
a mechanizmusok megfigyelése, valamint a férfitól függetlenül is méltó és örömteli létezés
az, amit ti férfigyűlöletnek neveztek, és ami titeket annyira zavar.
A jelenség méretéről, amíg nem lettem rutinos és sokfelé néző internetező, fogalmam sem
volt, csak halovány visszfényei sejlettek föl az ismerős férfiak viselkedésében. Eléggé meg
vagyok döbbenve, mekkora.”
Hát én egyáltalán nem vagyok megdöbbenve attól, hogy ennek az agyfutott, és saját bevallása
szerint, még rendesen pisilni sem – nem hogy gondolkozni! - képes, spinkónak micsoda férfi-
visszfények úszkálnak a hibbant agyvelejében, de attól már igen, hogy az ilyen államilag és
civilszervezetileg kitartott bajkeverő őrülteknek, nincs egy normális családtagja sem, aki
elszedje a táskaszámítógépét, és az okos-telefonját, annak érdekében, hogy ne hozzon
szégyent sem a régi családja felnőtt tagjaira (Köztiszteletben álló apjára, anyjára, és három
testvér-bátyjára), vagy a halott férje első házasságából származó kamasz-lányára!
Vagy netalán azok is (Fáként a férfi testvérekre gondolok) félnek attól, akárcsak a neki hódoló
férfi- és apagyűlölő barátnői, hogy valami súlyos Gerleávás mocsokkal fogja őket ország-
világ szeme láttára, igazságtalanul vádolni?